Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-29 / 82. szám

4

,\ i. r i. j » A t»

1958. április 29. kedd

Ö

U Tudományos Ismeretterjesztő Társulat őt éve

írta: Dr. Némedi Lajos

t évvel ezelőtt, 1953. április 29-én alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, öt esztendő nem nagy idő, de a népi demokrácia fennállásának idejéhez képest mégsem jelentéktelen időszak. Éppen ezért az évforduló jó alkalmat szolgáltat a számvetésre.

A magyar értelmiség ezen országos szervezete kettős célkitűzéssel jött létre: Az értelmiség javarészének összefogásával, e fontos társadalmi réteg önnevelését és fejlődését kívánta szolgálni, másrészt szervezeti kereteket hozott létre a társadalmi és természet- tudományos ismeretek eredményes terjesztése számára. A célkitűzés mindkét része egyformán fontos és a legszorosabban összefügg.

Nem valami gyökértelen vállalkozás volt az új értelmiségi szervezet megteremtése, hiszen évszázadok haladó törekvései folytatódnak az is- ismerettérjesztő társaságban. Régi felismerés az, hogy a társadalmi elmaradottság és a tudatlanság egymástól elválaszthatatlanok. Népünk régi, zivataros századaiban a nyomorúság okait kereső magyarok a tudatlanságon akartak segíteni, művelni akarták népünket, és csak homályosan sejtették, hogy nem a műveletlenség okozza a társadalmi elmaradottságot, hanem megfordítva: népünk azért olyan műveletlen, mert idegen elnyomás él elavult társadalmi rendszer egyszerre sanyargatják.

De a nyomorúságba csak nem nyugodnak bele az Apáczai Csere Jánosok és Bessenyei Györgyök. Egyre hangosabban hirdetik a felvilágosodás szellemében, hogy az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. A tanult embernek pedig szent kötelessége terjeszteni az értelem világát, hiszen a tudatlanság az ország veszte. Ma már látjuk, mennyi a jóhiszemű illúzió ezekben az elképzelésekben. Hiszen tudjuk, hogy a történelem kerekét elsősorban a forradalmi cselekvés lendíti előre. Mégis mindenkor tiszteletet érdemel e nagy elődök rettenthetetlen bátorsága és a jobb jövőbe vetett hite. Az általuk terjesztett tudás egymagában ugyan nem oldhatta meg a társadalmi kérdéseket, de hozzájárult a tömegek forradalmi előkészítéséhez

.A. nagy elődök példájához

kapcsolódva a TTIT közvetlenül az 1841-ben megyénk szülötte, Bugát Pál által alapított Természettudományi Társulatot folytatja. Látnunk kell azonban, hogy ma már egészen más körülmények között dolgozhatunk a kultúra demokratizálásáért, mint a fel- szabadulásig bármikor. Ma nem az irodalom és nem a tudomány, vagy annak terjesztői küzdenek egyedül egy idegenből dirigált ország / elnyomott népének igazáért, mint még ez Ady Endre és József Attila osztályrésze is volt. Ma a nép határoz sorsa felett, tervez és építi jövőjét, a szocializmust. A mai magyar értelmiségnek pedig ebben a nagyszerű, új hazát építő munkában kell segítenie.

A felszabadulás előtt maga az államhatalom lényegében ellenséges viszonyban volt az igazi tudománnyal, és uralma fenntartása érdekében igyekezett is a dolgok legmélyebb összefüggéseit kimutató materialista tudományt elnyomni, hiszen az igazság a létét fenyegette. Ma olyan államban folytatjuk az ismeretterjesztést, amelynek léte tudományos alapokon nyugszik, és amelynek létérdeke a tudomány minél szélesebb körben való elterjesztése, hiszen uralma annál biztosabb és megin- gathatatlanabb, minél fejlettebb az államot alkotó dolgozók öntudata és világnézete.

Az ismeretterjesztés munkájának ez a merőben új helyzete magyarázza azt, hogy az öt évvel ezelőtt létrejött társulatnak rövid idő alatt sikerült magába tömöríteni a magyar értelmiség legjobbjait, és sikerült az ismeretterjesztő munkát az eddiginél lényegesen magasabb színvonalra emelni.

Megyénkben 1953. októberében alakult meg a TTIT helyi szervezete. Különösen a három városban, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban erősödött meg, de tagjait megtaláljuk a megye legtávolabbi zugaiban. Megalakulása óta a szervezet több mint 3500 előadást tartott, összesen körülbelül 270 000 hallgató előtt. Itt a megyében is sikeresen foglalkoztunk az ismeretterjesztés legcélravezetőbb módszereinek felkutatásával. A klubélet Egerben és Gyöngyösön fórumává vált az értelmiség önnevelésének.

J^í em lenne teljes a kép, ha nem mondanánk meg, hogy bőven akadt olyasmi az elmúlt öt évben, amit nem jól csináltunk, vagy olyasmi, amit elmulasztottunk megtenni. A megyei szervezet ez év március elsején tartott közgyűlésén megpróbáltuk józan ésszel elkészíteni az elmúlt idő mérlegét, és levonni belőle a jövő számára a tanulságokat — A közgyűlés előkészületei magukban véve is sok problémát tisztáztak, és lehetővé tették, hogy az ellenforradalom után ellanyhult társulati belső élet ismét fellendüljön. Szeretnénk, ha pl. az egri klub a megyeszékhely értelmiségi életének egyik gócpontjává válna ismét.

Mik az előttünk álló feladatok? Mire tanít az elmúlt öt év? Mindenekelőtt arra, hogy csak olyan értelmiség töltheti be szerepét a szocializmus építésében, amelyik képes a szakmai tudás birtokában politikailag és világnézetileg is belenőni a munkásosztály forradalmi változással létrehozott államába.

Valljuk be, hogy értelmiségünk jó része ezt az utat még nem járta végig. Ezért történhetett az, hogy az ellenforradalom a kispolgári rétegek

után elsősorban az értelmiség soraiban tudott jelentős eszmei zűrzavart támasztani. — Ezekből adódik tehát a TTIT egyik alapvető feladata, mely — mondjuk meg nyíltan — még elég sokáig fontos feladat hiarad: hozzásegíteni az értelmiséget a politikai és ideológiai fejlődéshez, hogy a lojalitás álláspontján túljutva, képes legyen szívvel-lélekkel a magáénak vallani a munkás- osztály forradalmi világnézetét, a marxizmus—leninizmust. Világos, hogy a mi államunkban csak az az értelmiségi végezhet eredménnyel népművelő, ismeretterjesztő munkát, aki legalább is megindult már azon az úton, amelynek á végén az új világ ideológiájánál^ elfogadása áll.

Hogy ez a fejlődés lehetséges, hogy ez a fejlődés az emberi és tudományos egyéniséget gazdagító folyamat, arra Hruscsov elvtárs akadémiai beszédében hozott fel nagyszerű és biztató példákat. — A párt és a kommunisták feladata pedig, hogy ezt a folyamatot a pártonkívüli értelmiségiekben elősegítsék: sok tapintattal és türelemmel. Ez az aktív türelem nem zárja ki, sőt feltétlenül magában foglalja, hogy a kommunisták a jövőben sem szűnnek meg vitatkozni minden ellenséges nézettel, képviselje is azt bárki. Nem szűnnek meg harcolni a burzsoá ideológia maradványai és hatásai ellen, érvényesüljenek azok bárkinél is. De nem szűnnek meg harcolni minden egyes jószándékú emberért sem, aki ma még világnézeti, vagy politikai fenntartásokból nem tudja elfogadni a kommunista álláspontot, de a béke védelmében és a szocializmus építésében lényegileg egyetért velünk.

műsora

Egerben este fél 8 órakor: IDA REGÉNYE Félyen este fél 8 órakor: MÁGNÁS MISKA

Április 23, kedd;

1953-ban alakult meg a Társa- ] dalom- és Természettudományi * Ismeretterjesztő Társulat. #

1950-ben halt meg Rudas László, 5 a Magyar Kommunista Párt egyik J alapító tagja, a marxizmus- / leninizmus kiváló tudósa.

j Napirenden:

Az iskolánkivüli nevelés

[

NÉVNAP

Ne feledjük: szerdán

KATALIN

tffilf

I

— MÁJUS 8-án az üzemek, j lsz-ek, állami gazdaságok ok- i látási felelőseinek bevonásá- , val a párt- és tömegszervek )

vezetői aktíva-értekezletet I tartanak Egerben, a felnőtt ( oktatás új alapokra helyező- ' sével kapcsolatban.- A GYÖNGYÖSI 12-es ak- j na KISZ-fiataljai a legutóbbi 1 bányatakarításon, amelyet önkéntes vasárnapi munkával végeztek, 700 forintot kerestek. Az összeg a KISZ pénztárát gyarapítja.

— A MOKÉP tájékoztatta ,

a megye valamennyi mozi- j üzemének vezetőjét, hogy j melyik községben milyen J külföldi vendégek érkeznek a I Népek Barátsági Hónapja al- ’ kalmából. Ez alkalommal » olyan nemzetiségű filmet | küldenek, amilyen nemzeti- j ségű vendégek tartózkodnak J a községben. j- EGERBEN, a KISZ, me- ) gyebizottság mellett működő $ kultúrtanácsadó testület meg- ' beszélést tartott, amelyen ki- i jelölték a Hámdn Kató kultu- j ralis seregszemle zsűribizottsá- i gának tagjait.

— MÁJUS 1-ÉN Petőfibá- >

nyán bányásznagygyűlés lesz, 2 melyen ’'ékemozgalmi felhí- i vassal fordulnak az ország ) bányászaihoz. *

Üdvözlendő kezdeményezések színhelye volt a minap a hatvani városi pártbizottság. Iskolai és kollégiumi igazgatók gyűltek össze, hogy a pártbizottság és a KISZ javaslatára megvitassák az iskolánkívüli nevelés problémáit. E vita nyomán „Iskolánkívüli nevelési tanácsot.” alakítottak. Ennyi a hír, amelyről már lapunk is számot adott, de ami a hír mögött van az sokkal mélyebb és gyakorlatibb probléma.

Mondtuk már jónéhányszor, hogy a nevelés társadalmi ügy, hogy az iskola lehet központja a fiatalság emberré nevelésének, de egymagában mégsem képes megoldani ezt a hihetetlenül fontos problémát. Hisz a gyermek napjának végeredményben alig negyedét tölti az iskola falai, fegyelme között, a nap többi szakában a családi otthon, a társadalmi környezet, legkülönbözőbb formái között tölti idejét. Hiába a pedagógusok minden erőfeszítése, hiába az iskola írott és íratlan szabályzata, attpl egymagában még nem oldódott még az ifjúság életének helyes és teljes irányítása.

Nagygomboson például — és sajnos ez nem valami egyedülálló jelenség — 13—14 éves gyermekek hálóznak hajnalokig. Nap mint nap látni tizenegynéháhy éves gyerekeket esti mozielőadáson, s itt még az sem mentesít, csak súlyosbít, hogy éppen szüleik viszik magukkal. A hatvani tanácskozás nem véletlenül foglalt állást, hogy csakis jó előmenetelű tanulók, s azok is osztály- főnöki engedéllyel vehetnek részt esti — s nem éjszakai! — rendezvényeken, még szüleik kíséretében is.

Szó esett ezen a tanácskozáson az erkölcsi nevelésről is. Most amikor — helyesen — a felnövekvő fiatal és már arra érett generáció előtt tudományos alapon is tisztázásra kerül egy sor olyan, úgynevezett kényes kérdés, mint például a férfi és a nő kapcsolata, a születés problémái, hajlandók egyesek az erkölcsi nevelést a szexuális kérdésekre leszűkíteni. Pedig ez több, sokkal több annál: a munkaerkölcs, az etikai nevelés, magatartásbeli problémák, az emberek egymáshoz való viszonya, a munka megbecsülése és még egy egész sor más kérdés tartozik e probléma keretei közé. S ezek megoldása is jórészt csak az iskola falain kívül, a szülői ház, a társadalom összefogásával oldható meg. Itt jut rendkívül fontos szerephez a szülői munkaközösség

Gyakorta hallani vanászt a felnőttek társadalmában hogy a „mai fiatalság” neveletlen, tiszteletlen, hogy sok bennük a cinizmus, de kevés a felelősségérzet. Azon túl. hogy az „öregek” és líatalok világa között örökérvényű egy bizonyos belső ellentmondás, s hogy a mai felnőttek is voltak fiatalok, akiket annakidején ugyancsak elmarasztaltak az akkori felnőttek, — kétségkívül van igazság is ebben a megállapításban. Annyi legalábbis feltétlenül, hogy a nevelést egyesek szűk iskolaügynek tekintik, hogy jónéhány felnőtt a vélt. vagy igaz hibák megállapításánál nem jut tovább, mondván: ott az iskola azért van, neveljen az. Pedig a nevelés a szó igaz értelmében nem iskolai úgy: ott döntően tanulni kell. A nevelés az egész felnőtt társadalom ügye. amely ügy irányítója a tudományosság alapján csak az iskola.

Nem volna éppen ötlettelen dolog, ha más városokban. községekben is megtárgyalnák az illetékesek ezt c problémát, vagy ha a Pedagógus Szakszervezet megyei viszonyaiban vitát, előadássorozatot indítana az iskolánkívüli nevelés aktuális kérdéseiről. A hatvani helyes kezdeményezés megérdemelné, hogy követésre leljen, hisz nem kisebb ügyről, mint fiaink, lányaink, az új generáció neveléséről van szó. (gy. ..ó)

Megjelent az év legmegrázóbb könyve, mely a francia gyarmatosítók embertelenségét bizonyítja, akik saját honfitársaikat sem kímélik, s halálba kergetik azokat, akik felemelik szavukat a kínzások, vérengzések ellen.

(Részletek a könyvből.)

„Ja... egyre mosolyogva, először szemem előtt hadonászott a csíptetőkkel, amelyekben az elektródok végződtek. Csillogó acélból készült hosz- szúkás és fogas csíptetők voltak. „Krokodil” csíptetők, ahogyan a telefonszerelő munkások nevezik, akik ezeket a csíptetőket használják. Az egyik csíptetőt jobb fülcimpámra, a másikat jobbkezem egyik ujjára csíptette.

Hirtelen felugrottam kötelékeimben és teli torokból üvöltöttem. Cha... testembe eresztette az első elektromos kisülést.

Két rázás közt feléje fordultam, hogy odakiáltsam neki: „Igazságtalanságot követ el, még meg fogja bánni!” Cha... dühösen a szélső határig forgatta a mágneses gyújtó karját: „Valahányszor erkölcsi prédikációt tartasz nekem, egy nagyobb adagot kapsz!” és mialatt én tovább kiabáltam, így szólt Ja .. .-hoz: „Szent Isten, milyen nagyszájú! Peckeljétek ki a száját!”

Hirtelen úgy éreztem, mintha vadállat megszakításokkal tépdesné rólam a húst. Ja ..., aki továbbra is mosolyogva haj ölt felém, a csíptetőt rákapcsolta nemi szervemre. A rázások oly erősek volták, hogy az egyik bokámon kioldódott a vékony szíj, amellyel összekötöztek. Kikapcsolták a2 áramot, hogy újból összekötözzenek, aztán folytatták.

Hamarosan a hadnagy váltotta fel Ja.. .-t, A csíptetc egyik drótját letekerte és teljes szélességében mellkasomra

Henri Alleg:

„A kérdés"

1 /WVWvVWWvVW^WVWW^W'vW

Visszalöktek a konyhába és ott a tűzhelyre és a lefolyóra fektettek. Lo ... nedves kendővel kötötte át a bokámat, aztán erősen átszíjazott Ezek után valamennyien felemeltek, hogy fejjel lefelé a lefolyó vasrúdjához támasszanak. Csupán ujjaim értek a földre. Rövid ideig azzal szórakoztak, hogy homokzsákként ide-oda lóbáltak. Láttam, amint Lo ... arcom magasságában összecsavart papírdarabot gyújtott meg. Felállt, majd hirtelen éreztem a lángot nemiszervemnél és két lábamon, mely - nek szőrzete sercegve lángr lobbant. Hatalmas erőfeszítéí sei felemelkedtem, olyan ler dülettel, hogy Lo.. -nak ütőt tem. Újra kezdte, majd megi' újra kezdte az égetést.

Ekkor azonban már néni reagáltam megfelelően és a tisztek eltávoztak.

Végre abbahagyták. Szemem előtt még különböző fények cikáztak és fülemben még ott zúgott a fogorvosi fú- rú zaja

„Idefigyelj, — szólalt me: Cha... sokkal nyugodtabba"

— mit érsz ezzel? Te nem vág hajlandó semmit sem mond ni, nos, akkor majd elővesszü a feleséged. Azt hiszed, ő majd kibírja?” Ekkor ír... hajolt fölém: „Talán azt hiszed, hogy gyermekeid biztonságban vannak Franciaországban? Akko- hozatjuk ide őket, amikor akarjuk.”

„önnek gyermekei vannak,

— folytatta —, én talán meglátogathatom őket. Akarja, hogy elmondjam nekik: ismertem az apjukat? ... Nos? Nem hajlandó beszélni? Ha engedi, hog: távozzam, azok visszajönnek. És nem fogják abbahagyni!”

Hallgattam. Felemelkedett de távozás előtt még hozzátette: „Most már nincs mái hátra, mint az, hogy öngyilkr legyen.”

csinálni a te Duclos-dal és Millerrandoddal is és a levegőbe fogjuk röpíteni a te k... köztársaságodat is! Beszélni fogsz, én mondom neked.” Az asztalon egy darab kemény kartonlemez volt. Felkapta és azzal kezdett ütni. Minden ütés mégjobban elkábított, de ugyanakkor megerősítette azt az elhatározásomat, hogy nem engedek ezeknek a vadállatoknak, akik azzal kérkednek, hogy a Gestapo tanítványai.

„Tudsz úszni?” — kérdezte Lo ... felém hajolva. — „Majd megtanítunk. Gyerünk, a csap alá!”

aki szemlátomást átvette a műveletek irányítását. A nik- kelezett vízcsapra, amely arcom fölött ragyogott, Lo ... gumicsövet erősített. „Tegyetek egy faéket a szájába.” A kendőn át Lo ... összecsíptette orromat. Igyekezett egy fadarabot beerőszakolni ajkaim közé, hogy ne tudjam becsukni a szám és félre ne lökhessem a gumicsövet.

Amikor minden készen volt, így szólt hozzám: „Hajmajd beszélni akarsz, csak mozgasd ujjaidat.” Aztán kinyitotta a csapot. A kendő gyorsan átnedvesedett. Mindenütt folyt a víz: a számba, az orromba, egész arcomra. Egy ideig azonban még hozzájutottam némi levegőhöz Torkom összeszorí- tásával igyekeztem a lehető legkevesebb vizet nyelni és megpróbáltam ellenállni a fulladásnak, a lehető leghosszabb ideig visszatartva a levegőt tüdőmben. Lélegzetemet azonban csak néhány pillanatra sí. került visszatartanom. Az volt az érzésem, hogy megfulladok, és szörnyű félelem, maga a halálfélelem szorongatott. Akaratom ellenére mindkét kezemen ujjaim őrülten hadonásztak. „Megvan! Beszélni fog!” — mondta egy hang.

A víz nem folyt többé, leszedték rólam a kendőt. Lélegeztem. A homályban láttam a hadnagyokat és a századost, amint cigarettával szájukban, teljes erőből ütötték hasamat, hogy kiadjam a lenyelt vizet. Á belélegzett levegőtől hamarosan alig éreztem az ütéseket. „No, mi lesz?” — Egy szót sem válaszoltam. — „Fütyül ránk! Tegyétek vissza fejét a csap alá!”

Az utolsó átmenetnél elvesztettem eszmélete*!,

Együttesen felemelték a deszkát, amelyre rá voltam kötözve és a konyhába vittek. Ott a lefolyó szélére helyezték a deszkának azt a végét, ahol a fejem volt. Két vagy három ejtőernyős tartotta a deszka másik végét. A konyhát csak a folyosó gyér fénye világította meg. A félhomályban megkülönböztettem ír.. ,-t, Cha...-t és De... századost,

csavarta. Egész testemet egyre erőteljesebb ideges rángatózás járta át és a kezelés folytatódott. Vizet spricceltek rám, hogy még fokozzák az áram hatását és két „nagyobb adag” közt a hidegtől is reszkettem. Körülöttem a katonai cók- mókra ülve, Cha... és barátai sörösüvegekből ittak, összeharaptam a számban levő pecket, hogy elkerüljem a görcsöt, amely egész testemet gyötörte. Hiába.

ír... hirtelen felemelt Magánkívül volt. Túl sokáig tartott. „Idefigyelj, gazember! Véged van! Beszélni fogsz!

Érted, beszélni fogsz!” Arcát egészen közel tartotta arcomhoz, csakhogy hozzám ért és üvöltött: „Beszélni fogsz! Itt mindenkinek beszélnie kell!

Végig csináltuk az indokínai háborút, s ez a háború lehetővé tette, hogy megismerjünk benneteket. Ez itt a Gestapo!

Ismered a Ges- tapót?” Aztán gúnyosan folytatta: „Cikkeket írtál a kínzásokról, mi, te csirkefogó! Nos, jó, most a tizedik ejtőernyős hadosztály mutatja be azokat!” Hallottam, hogy a másik mögött mint nevet a pribékek csapata. ír ... ökle kalapácsként verte arcomat, térdével pedig hasam rúgta. „Amit itt csinálunk, azt fogjuk csinálni Franciaországban is. Ezt fogjuk