Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-29 / 82. szám

4 ,\ i. r i. j » A t» 1958. április 29. kedd Ö U Tudományos Ismeretterjesztő Társulat őt éve írta: Dr. Némedi Lajos t évvel ezelőtt, 1953. ápri­lis 29-én alakult meg a Ma­gyar Tudományos Akadémia dísztermében a Társadalom- és Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat, öt esz­tendő nem nagy idő, de a népi demokrácia fennállásának ide­jéhez képest mégsem jelenték­telen időszak. Éppen ezért az évforduló jó alkalmat szolgál­tat a számvetésre. A magyar értelmiség ezen országos szervezete kettős cél­kitűzéssel jött létre: Az értel­miség javarészének összefogá­sával, e fontos társadalmi ré­teg önnevelését és fejlődését kívánta szolgálni, másrészt szervezeti kereteket hozott lét­re a társadalmi és természet- tudományos ismeretek ered­ményes terjesztése számára. A célkitűzés mindkét része egy­formán fontos és a legszoro­sabban összefügg. Nem valami gyökértelen vállalkozás volt az új értelmi­ségi szervezet megteremtése, hiszen évszázadok haladó tö­rekvései folytatódnak az is- ismerettérjesztő társaságban. Régi felismerés az, hogy a tár­sadalmi elmaradottság és a tu­datlanság egymástól elválaszt­hatatlanok. Népünk régi, ziva­taros századaiban a nyomorú­ság okait kereső magyarok a tudatlanságon akartak segíte­ni, művelni akarták népünket, és csak homályosan sejtették, hogy nem a műveletlenség okozza a társadalmi elmara­dottságot, hanem megfordítva: népünk azért olyan művelet­len, mert idegen elnyomás él elavult társadalmi rendszer egyszerre sanyargatják. De a nyomorúságba csak nem nyugodnak bele az Apá­czai Csere Jánosok és Besse­nyei Györgyök. Egyre hango­sabban hirdetik a felvilágoso­dás szellemében, hogy az or­szág boldogságának egyik leg­főbb eszköze a tudomány. A tanult embernek pedig szent kötelessége terjeszteni az érte­lem világát, hiszen a tudat­lanság az ország veszte. Ma már látjuk, mennyi a jóhi­szemű illúzió ezekben az el­képzelésekben. Hiszen tudjuk, hogy a történelem kerekét el­sősorban a forradalmi cselek­vés lendíti előre. Mégis min­denkor tiszteletet érdemel e nagy elődök rettenthetetlen bátorsága és a jobb jövőbe ve­tett hite. Az általuk terjesz­tett tudás egymagában ugyan nem oldhatta meg a társadal­mi kérdéseket, de hozzájárult a tömegek forradalmi előké­szítéséhez .A. nagy elődök példájához kapcsolódva a TTIT közvetle­nül az 1841-ben megyénk szü­lötte, Bugát Pál által alapított Természettudományi Társula­tot folytatja. Látnunk kell azonban, hogy ma már egé­szen más körülmények között dolgozhatunk a kultúra de­mokratizálásáért, mint a fel- szabadulásig bármikor. Ma nem az irodalom és nem a tu­domány, vagy annak terjesz­tői küzdenek egyedül egy ide­genből dirigált ország / elnyo­mott népének igazáért, mint még ez Ady Endre és József Attila osztályrésze is volt. Ma a nép határoz sorsa felett, ter­vez és építi jövőjét, a szocia­lizmust. A mai magyar értel­miségnek pedig ebben a nagy­szerű, új hazát építő munká­ban kell segítenie. A felszabadulás előtt maga az államhatalom lényegében ellenséges viszonyban volt az igazi tudománnyal, és uralma fenntartása érdekében igyeke­zett is a dolgok legmélyebb összefüggéseit kimutató mate­rialista tudományt elnyomni, hiszen az igazság a létét fe­nyegette. Ma olyan államban folytatjuk az ismeretterjesz­tést, amelynek léte tudomá­nyos alapokon nyugszik, és amelynek létérdeke a tudo­mány minél szélesebb körben való elterjesztése, hiszen ural­ma annál biztosabb és megin- gathatatlanabb, minél fejlet­tebb az államot alkotó dolgo­zók öntudata és világnézete. Az ismeretterjesztés mun­kájának ez a merőben új hely­zete magyarázza azt, hogy az öt évvel ezelőtt létrejött tár­sulatnak rövid idő alatt sike­rült magába tömöríteni a ma­gyar értelmiség legjobbjait, és sikerült az ismeretterjesztő munkát az eddiginél lényege­sen magasabb színvonalra emelni. Megyénkben 1953. októberé­ben alakult meg a TTIT helyi szervezete. Különösen a há­rom városban, Egerben, Gyön­gyösön és Hatvanban erősö­dött meg, de tagjait megtalál­juk a megye legtávolabbi zu­gaiban. Megalakulása óta a szervezet több mint 3500 elő­adást tartott, összesen körül­belül 270 000 hallgató előtt. Itt a megyében is sikeresen foglalkoztunk az ismeretter­jesztés legcélravezetőbb mód­szereinek felkutatásával. A klubélet Egerben és Gyön­gyösön fórumává vált az ér­telmiség önnevelésének. J^í em lenne teljes a kép, ha nem mondanánk meg, hogy bőven akadt olyas­mi az elmúlt öt évben, amit nem jól csináltunk, vagy olyas­mi, amit elmulasztottunk meg­tenni. A megyei szervezet ez év március elsején tartott közgyűlésén megpróbáltuk jó­zan ésszel elkészíteni az el­múlt idő mérlegét, és levonni belőle a jövő számára a tanul­ságokat — A közgyűlés előké­születei magukban véve is sok problémát tisztáztak, és lehe­tővé tették, hogy az ellenfor­radalom után ellanyhult tár­sulati belső élet ismét fellen­düljön. Szeretnénk, ha pl. az egri klub a megyeszékhely ér­telmiségi életének egyik góc­pontjává válna ismét. Mik az előttünk álló felada­tok? Mire tanít az elmúlt öt év? Mindenekelőtt arra, hogy csak olyan értelmiség töltheti be szerepét a szocializmus épí­tésében, amelyik képes a szak­mai tudás birtokában politi­kailag és világnézetileg is be­lenőni a munkásosztály forra­dalmi változással létrehozott államába. Valljuk be, hogy értelmisé­günk jó része ezt az utat még nem járta végig. Ezért történ­hetett az, hogy az ellenforra­dalom a kispolgári rétegek után elsősorban az értelmiség soraiban tudott jelentős esz­mei zűrzavart támasztani. — Ezekből adódik tehát a TTIT egyik alapvető feladata, mely — mondjuk meg nyíltan — még elég sokáig fontos feladat hiarad: hozzásegíteni az értel­miséget a politikai és ideoló­giai fejlődéshez, hogy a lojali­tás álláspontján túljutva, ké­pes legyen szívvel-lélekkel a magáénak vallani a munkás- osztály forradalmi világnéze­tét, a marxizmus—leninizmust. Világos, hogy a mi államunk­ban csak az az értelmiségi vé­gezhet eredménnyel népmű­velő, ismeretterjesztő munkát, aki legalább is megindult már azon az úton, amelynek á vé­gén az új világ ideológiájánál^ elfogadása áll. Hogy ez a fejlődés lehet­séges, hogy ez a fejlő­dés az emberi és tudományos egyéniséget gazdagító folya­mat, arra Hruscsov elvtárs akadémiai beszédében hozott fel nagyszerű és biztató példá­kat. — A párt és a kommunis­ták feladata pedig, hogy ezt a folyamatot a pártonkívüli ér­telmiségiekben elősegítsék: sok tapintattal és türelemmel. Ez az aktív türelem nem zárja ki, sőt feltétlenül magában foglalja, hogy a kommunisták a jövőben sem szűnnek meg vitatkozni minden ellenséges nézettel, képviselje is azt bár­ki. Nem szűnnek meg harcolni a burzsoá ideológia maradvá­nyai és hatásai ellen, érvénye­süljenek azok bárkinél is. De nem szűnnek meg harcolni minden egyes jószándékú em­berért sem, aki ma még világ­nézeti, vagy politikai fenntar­tásokból nem tudja elfogadni a kommunista álláspontot, de a béke védelmében és a szo­cializmus építésében lényegi­leg egyetért velünk. műsora Egerben este fél 8 órakor: IDA REGÉNYE Félyen este fél 8 órakor: MÁGNÁS MISKA Április 23, kedd; 1953-ban alakult meg a Társa- ] dalom- és Természettudományi * Ismeretterjesztő Társulat. # 1950-ben halt meg Rudas László, 5 a Magyar Kommunista Párt egyik J alapító tagja, a marxizmus- / leninizmus kiváló tudósa. j Napirenden: Az iskolánkivüli nevelés [ NÉVNAP Ne feledjük: szerdán KATALIN tffilf I — MÁJUS 8-án az üzemek, j lsz-ek, állami gazdaságok ok- i látási felelőseinek bevonásá- , val a párt- és tömegszervek ) vezetői aktíva-értekezletet I tartanak Egerben, a felnőtt ( oktatás új alapokra helyező- ' sével kapcsolatban.- A GYÖNGYÖSI 12-es ak- j na KISZ-fiataljai a legutóbbi 1 bányatakarításon, amelyet ön­kéntes vasárnapi munkával végeztek, 700 forintot keres­tek. Az összeg a KISZ pénztá­rát gyarapítja. — A MOKÉP tájékoztatta , a megye valamennyi mozi- j üzemének vezetőjét, hogy j melyik községben milyen J külföldi vendégek érkeznek a I Népek Barátsági Hónapja al- ’ kalmából. Ez alkalommal » olyan nemzetiségű filmet | küldenek, amilyen nemzeti- j ségű vendégek tartózkodnak J a községben. j- EGERBEN, a KISZ, me- ) gyebizottság mellett működő $ kultúrtanácsadó testület meg- ' beszélést tartott, amelyen ki- i jelölték a Hámdn Kató kultu- j ralis seregszemle zsűribizottsá- i gának tagjait. — MÁJUS 1-ÉN Petőfibá- > nyán bányásznagygyűlés lesz, 2 melyen ’'ékemozgalmi felhí- i vassal fordulnak az ország ) bányászaihoz. * Üdvözlendő kezdeményezések színhelye volt a mi­nap a hatvani városi pártbizottság. Iskolai és kollégiumi igazgatók gyűltek össze, hogy a pártbizottság és a KISZ javaslatára megvitassák az iskolánkívüli nevelés prob­lémáit. E vita nyomán „Iskolánkívüli nevelési tanácsot.” alakítottak. Ennyi a hír, amelyről már lapunk is számot adott, de ami a hír mögött van az sokkal mélyebb és gyakorlatibb probléma. Mondtuk már jónéhányszor, hogy a nevelés társa­dalmi ügy, hogy az iskola lehet központja a fiatalság emberré nevelésének, de egymagában mégsem képes megoldani ezt a hihetetlenül fontos problémát. Hisz a gyermek napjának végeredményben alig negyedét tölti az iskola falai, fegyelme között, a nap többi szakában a családi otthon, a társadalmi környezet, legkülönbözőbb formái között tölti idejét. Hiába a pedagógusok minden erőfeszítése, hiába az iskola írott és íratlan szabályzata, attpl egymagában még nem oldódott még az ifjúság éle­tének helyes és teljes irányítása. Nagygomboson például — és sajnos ez nem valami egyedülálló jelenség — 13—14 éves gyermekek hálóznak hajnalokig. Nap mint nap látni tizenegynéháhy éves gyerekeket esti mozielőadáson, s itt még az sem men­tesít, csak súlyosbít, hogy éppen szüleik viszik maguk­kal. A hatvani tanácskozás nem véletlenül foglalt állást, hogy csakis jó előmenetelű tanulók, s azok is osztály- főnöki engedéllyel vehetnek részt esti — s nem éjsza­kai! — rendezvényeken, még szüleik kíséretében is. Szó esett ezen a tanácskozáson az erkölcsi nevelés­ről is. Most amikor — helyesen — a felnövekvő fiatal és már arra érett generáció előtt tudományos alapon is tisztázásra kerül egy sor olyan, úgynevezett kényes kérdés, mint például a férfi és a nő kapcsolata, a szü­letés problémái, hajlandók egyesek az erkölcsi nevelést a szexuális kérdésekre leszűkíteni. Pedig ez több, sok­kal több annál: a munkaerkölcs, az etikai nevelés, ma­gatartásbeli problémák, az emberek egymáshoz való vi­szonya, a munka megbecsülése és még egy egész sor más kérdés tartozik e probléma keretei közé. S ezek megoldása is jórészt csak az iskola falain kívül, a szülői ház, a társadalom összefogásával oldható meg. Itt jut rendkívül fontos szerephez a szülői munkaközösség Gyakorta hallani vanászt a felnőttek társadalmában hogy a „mai fiatalság” neveletlen, tiszteletlen, hogy sok bennük a cinizmus, de kevés a felelősségérzet. Azon túl. hogy az „öregek” és líatalok világa között örökérvényű egy bizonyos belső ellentmondás, s hogy a mai felnőttek is voltak fiatalok, akiket annakidején ugyancsak elma­rasztaltak az akkori felnőttek, — kétségkívül van igazság is ebben a megállapításban. Annyi legalábbis feltétlenül, hogy a nevelést egyesek szűk iskolaügynek tekintik, hogy jónéhány felnőtt a vélt. vagy igaz hibák megál­lapításánál nem jut tovább, mondván: ott az iskola azért van, neveljen az. Pedig a nevelés a szó igaz értel­mében nem iskolai úgy: ott döntően tanulni kell. A nevelés az egész felnőtt társadalom ügye. amely ügy irá­nyítója a tudományosság alapján csak az iskola. Nem volna éppen ötlettelen dolog, ha más városok­ban. községekben is megtárgyalnák az illetékesek ezt c problémát, vagy ha a Pedagógus Szakszervezet megyei viszonyaiban vitát, előadássorozatot indítana az iskolán­kívüli nevelés aktuális kérdéseiről. A hatvani helyes kez­deményezés megérdemelné, hogy követésre leljen, hisz nem kisebb ügyről, mint fiaink, lányaink, az új generáció neveléséről van szó. (gy. ..ó) Megjelent az év legmeg­rázóbb könyve, mely a francia gyarmatosítók em­bertelenségét bizonyítja, akik saját honfitársaikat sem kímélik, s halálba kergetik azokat, akik fel­emelik szavukat a kínzá­sok, vérengzések ellen. (Részletek a könyvből.) „Ja... egyre mosolyogva, először szemem előtt hadoná­szott a csíptetőkkel, amelyek­ben az elektródok végződtek. Csillogó acélból készült hosz- szúkás és fogas csíptetők vol­tak. „Krokodil” csíptetők, aho­gyan a telefonszerelő munká­sok nevezik, akik ezeket a csíptetőket használják. Az egyik csíptetőt jobb fülcim­pámra, a másikat jobbkezem egyik ujjára csíptette. Hirtelen felugrottam kötelé­keimben és teli torokból üvöl­töttem. Cha... testembe eresz­tette az első elektromos kisü­lést. Két rázás közt feléje fordul­tam, hogy odakiáltsam neki: „Igazságtalanságot követ el, még meg fogja bánni!” Cha... dühösen a szélső határig for­gatta a mágneses gyújtó kar­ját: „Valahányszor erkölcsi prédikációt tartasz nekem, egy nagyobb adagot kapsz!” és mi­alatt én tovább kiabáltam, így szólt Ja .. .-hoz: „Szent Isten, milyen nagyszájú! Peckeljétek ki a száját!” Hirtelen úgy éreztem, mint­ha vadállat megszakításokkal tépdesné rólam a húst. Ja ..., aki továbbra is mosolyogva haj ölt felém, a csíptetőt rá­kapcsolta nemi szervemre. A rázások oly erősek volták, hogy az egyik bokámon kiol­dódott a vékony szíj, amellyel összekötöztek. Kikapcsolták a2 áramot, hogy újból összekötöz­zenek, aztán folytatták. Hamarosan a hadnagy vál­totta fel Ja.. .-t, A csíptetc egyik drótját letekerte és tel­jes szélességében mellkasomra Henri Alleg: „A kérdés" 1 /WVWvVWWvVW^WVWW^W'vW Visszalöktek a konyhába és ott a tűzhelyre és a lefolyóra fektettek. Lo ... nedves ken­dővel kötötte át a bokámat, aztán erősen átszíjazott Ezek után valamennyien felemeltek, hogy fejjel lefelé a lefolyó vasrúdjához támasszanak. Csu­pán ujjaim értek a földre. Rö­vid ideig azzal szórakoztak, hogy homokzsákként ide-oda lóbáltak. Láttam, amint Lo ... arcom magasságában összecsa­vart papírdarabot gyújtott meg. Felállt, majd hirtelen éreztem a lángot nemiszer­vemnél és két lábamon, mely - nek szőrzete sercegve lángr lobbant. Hatalmas erőfeszítéí sei felemelkedtem, olyan ler dülettel, hogy Lo.. -nak ütőt tem. Újra kezdte, majd megi' újra kezdte az égetést. Ekkor azonban már néni reagáltam megfelelően és a tisztek eltávoztak. Végre abbahagyták. Sze­mem előtt még különböző fé­nyek cikáztak és fülemben még ott zúgott a fogorvosi fú- rú zaja „Idefigyelj, — szólalt me: Cha... sokkal nyugodtabba" — mit érsz ezzel? Te nem vág hajlandó semmit sem mond ni, nos, akkor majd elővesszü a feleséged. Azt hiszed, ő majd kibírja?” Ekkor ír... hajolt fölém: „Talán azt hiszed, hogy gyermekeid biztonságban van­nak Franciaországban? Akko- hozatjuk ide őket, amikor akarjuk.” „önnek gyermekei vannak, — folytatta —, én talán meglá­togathatom őket. Akarja, hogy elmondjam nekik: ismertem az apjukat? ... Nos? Nem hajlan­dó beszélni? Ha engedi, hog: távozzam, azok visszajönnek. És nem fogják abbahagyni!” Hallgattam. Felemelkedett de távozás előtt még hozzá­tette: „Most már nincs mái hátra, mint az, hogy öngyilkr legyen.” csinálni a te Duclos-dal és Millerrandoddal is és a leve­gőbe fogjuk röpíteni a te k... köztársaságodat is! Beszélni fogsz, én mondom neked.” Az asztalon egy darab kemény kartonlemez volt. Felkapta és azzal kezdett ütni. Minden ütés mégjobban elkábított, de ugyanakkor megerősítette azt az elhatározásomat, hogy nem engedek ezeknek a vadállatok­nak, akik azzal kérkednek, hogy a Gestapo tanítványai. „Tudsz úszni?” — kérdezte Lo ... felém hajolva. — „Majd megtanítunk. Gyerünk, a csap alá!” aki szemlátomást átvette a műveletek irányítását. A nik- kelezett vízcsapra, amely ar­com fölött ragyogott, Lo ... gumicsövet erősített. „Tegyetek egy faéket a szájába.” A ken­dőn át Lo ... összecsíptette or­romat. Igyekezett egy fadara­bot beerőszakolni ajkaim közé, hogy ne tudjam becsukni a szám és félre ne lökhessem a gumicsövet. Amikor minden készen volt, így szólt hozzám: „Hajmajd beszélni akarsz, csak mozgasd ujjaidat.” Aztán kinyitotta a csapot. A kendő gyorsan át­nedvesedett. Mindenütt folyt a víz: a számba, az orromba, egész arcomra. Egy ideig azon­ban még hozzájutottam némi levegőhöz Torkom összeszorí- tásával igyekeztem a lehető legkevesebb vizet nyelni és megpróbáltam ellenállni a ful­ladásnak, a lehető leghosszabb ideig visszatartva a levegőt tüdőmben. Lélegzetemet azon­ban csak néhány pillanatra sí. került visszatartanom. Az volt az érzésem, hogy megfulladok, és szörnyű félelem, maga a halálfélelem szorongatott. Aka­ratom ellenére mindkét keze­men ujjaim őrülten hadonász­tak. „Megvan! Beszélni fog!” — mondta egy hang. A víz nem folyt többé, le­szedték rólam a kendőt. Lé­legeztem. A homályban lát­tam a hadnagyokat és a száza­dost, amint cigarettával szá­jukban, teljes erőből ütötték hasamat, hogy kiadjam a le­nyelt vizet. Á belélegzett leve­gőtől hamarosan alig éreztem az ütéseket. „No, mi lesz?” — Egy szót sem válaszoltam. — „Fütyül ránk! Tegyétek vissza fejét a csap alá!” Az utolsó átmenetnél elvesz­tettem eszmélete*!, Együttesen felemelték a deszkát, amelyre rá voltam kötözve és a konyhába vittek. Ott a lefolyó szélére helyez­ték a deszkának azt a végét, ahol a fejem volt. Két vagy három ejtőernyős tartotta a deszka másik végét. A kony­hát csak a folyosó gyér fénye világította meg. A félhomály­ban megkülönböztettem ír.. ,-t, Cha...-t és De... századost, csavarta. Egész testemet egyre erőteljesebb ideges rángatózás járta át és a kezelés folytató­dott. Vizet spricceltek rám, hogy még fokozzák az áram hatását és két „nagyobb adag” közt a hidegtől is reszkettem. Körülöttem a katonai cók- mókra ülve, Cha... és barátai sörösüvegekből ittak, összeha­raptam a számban levő pecket, hogy elkerüljem a görcsöt, amely egész testemet gyötörte. Hiába. ír... hirtelen felemelt Ma­gánkívül volt. Túl sokáig tar­tott. „Idefigyelj, gazember! Véged van! Be­szélni fogsz! Érted, beszélni fogsz!” Arcát egészen közel tartotta arcom­hoz, csakhogy hozzám ért és üvöltött: „Be­szélni fogsz! Itt mindenkinek beszélnie kell! Végig csináltuk az indokínai háborút, s ez a háború lehető­vé tette, hogy megismerjünk benneteket. Ez itt a Gestapo! Ismered a Ges- tapót?” Aztán gúnyosan folytatta: „Cikkeket írtál a kínzásokról, mi, te csirkefogó! Nos, jó, most a ti­zedik ejtőernyős hadosztály mutatja be azokat!” Hallot­tam, hogy a másik mögött mint nevet a pribékek csapa­ta. ír ... ökle kalapácsként verte arcomat, térdével pedig hasam rúgta. „Amit itt csiná­lunk, azt fogjuk csinálni Fran­ciaországban is. Ezt fogjuk

Next

/
Thumbnails
Contents