Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-29 / 82. szám

1958 április 39. kedd i népújság 3 Éljen a Szovjetunió, a béketábor vezető ereje! i Milyen intézkedéseket hoztak az anyaghiány megszüntetésére a Mátra vidéki Fémművekben ? Az iparvezetők tanácskozá­sán hallottuk azt a hírt, hogy a Mátravidéki Fémművekben nagymennyiségű anyaggal nem tudnak elszámolni. A be­érkezett anyagból bizonyos mennyiségű készterméket ké­szítettek, hulladék és selejt ke­letkezett, de még ezen kívül is eltűnt bizonyos mennyiségű nyersanyag. Hol veszhetett el az anyag ? Ez a legnagyobb probléma a Mátravidéki Fémművekben. Csepelyi Károly személyzeti osztályvezető és Héber István anyaggazdálkodás vezető sze­rint: Nagy hiba volt az elmúlt évben az, hogy a vállalatve­zető, Zentai József nem fi­gyelt az anyag felhasználásra. Ha egy üzem selejtet gyártott és további anyagot igényelt, a programiroda mindig megadta az anyagot. — Szerintem a laza bizony­lati fegyelemből adódtak ezek a hibák — mondja Csepelyi elvtárs. Az ipari láncot gyártó 26-os üzem Vörös József vezetésével igen nagy anyaghányaddal dolgozott. 1957. második negyedévében a belső heveder készítésre kaptak 13156 kilogramm anyagot. Késztermékként ki­mutattak 10 770 kilogrammot, a MEO igazolt 1 070 kilo­gramm selejtet. De 1316 kilo­grammról nem tudják, hogy hová lett. Hogy miből adódhatott ez az Igen magas hiány, arról Csil- léri Gyula, a 26-os üzem új vezetője beszélt: — Én nem az itt dolgozó munkásokat hibáztatom, ha­nem az üzemet és a régi veze­tőket. Ennél a rossz technoló­giával dolgozó részlegnél ter­mészetszerűen adódott a sok selejt. A heveder hőkezelése sem volt egyértelműen meg­határozva, és ezért sok anyag veszett kárba. A gyártmányo­kat mindjárt szériába kezdték gyártani, ahelyett, hogy a null-szériát engedték volna át a munkafolyamatokon, s így meglátták volna, hol van a hiba, nem gyártás közben kel­lett volna leállni. A félkész­áru raktárban a legnagyobb rendetlenség volt. Összekever­ték az edzett és nem edzett anyagokat, így sok használ­ható alkatrész ment hulladék­ba, amit már egyszer átvettek a munkásoktól. Most minden anyagra „ke­resztlevelet”, kísérőlapot írunk és a raktárakban osztályok szerint, a megmunkálás sor­rendjében rakjuk az anyagot. A kísérőlapon tudjuk követni az anyagot, a nyersanyag be­érkezésétől a felhasználásig. A múlt évben nehéz volt az el­lenőrzés azért, mert hosszú sorozatokat gyártottak. Példá­ul egy hónap alatti gyártmány volt egy sorozat. A hónap vé­gén történő ellenőrzéskor mu­tatkozó hiányt nehéz volt visszakeresni és sok esetben nem is fáradoztak rajta. Ma, — amikor két-három napig tart egy sorozat, — könnyebb az ellenőrzés. Ad­dig nem indul a másik soro­zat, míg az előbbiről nincs meg az elszámolás — Ez kicsit rossz volt. mert bizony két napig csak a selejt- anyagot válogattuk fizetés nél­kül — szól közbe Berták Má­ria gépmunkás. Makó Mihály a legrégibb dolgozója az üzemnek, arról beszélt, hogy a hiányt a mé­réseknél is lehet keresni. A beérkező anyagot ládával együtt mérik és a ládákra csak két és fél kilogrammot szá­molnak fel. Pedig van olyan láda is, amelyik öt kilogram­mos. — A hulladékot sem mérték vissza a múlt évben. És a se- lejt-jelentés sem volt rendsze­res, inkább csak ötletszerű. Sok vas és acél található az üzem területén, amelyet, ha összegyűjtenének, csökkenne a hiány, — kapcsolódik a be­szélgetésbe Nagy János cso­portvezető. így beszélnek az üzemek munkásai és vezetői. De mit mondanak a raktár­ban, hiszen az ő munkájuk is, akarva-akaratlanul hozzájárult a hiány keletkezéséhez. Kun Dezső anyagátvevő védi a raktárosok igazát: — Azt nem mondtam, hogy itt nem akad egy-két kiló el- mérés, de az a hiányzó meny- nyiség nem itt keletkezett. Az üzemeknek nyugta ellenében adjuk csak ki az anyagot. Mérlegeinket most hitelesítet­te a MÁV, így részünkről nem adódhat nagy anyag­hiány. Volt azonban olyan eset is, hogy a beérkezett szállít­mány súlya nem egyezett a kísérőpapíron feltüntetett súllyal. Anyaghiány van a Mátravi­déki Fémművekbén, igen ko­moly érték hiányzik. Nagytakarítás alkalmával vödörszámra találtak hevede­reket a csatornában és a kör­nyék falvaiban megerősített kivitelű kerékpárlánccal fut nem is egy kerékpár. Az apró fusimunkákhoz el­lopkodott anyag egy év alatt mázsákra rúg. így tűnik el, kallódik az anyag, ha nem vi­gyáznak rá. A Mátravidéki Fémművekben nagy hiányt, kárt okozott a felületes anyag- kezelés, remélhetőleg, okultak belőle s ebben az évijen pon­tos lesz az anyagelszámolásuk. KOVÁCS JÁNOS. Helyünk a világban A brüsszeli világkiállítás ma- gyár pavilonja — túl a magyar konyha és bor hírnevén — méltán keltett már eddig is feltűnést a kiállítás soknyelvű látogatóiban. Egy lélekszámban kis ország életét alkotó mun­káját bemutató pavilon, kis darabkája a távoli. Duna-men­ti ország életének, elismerést váltott ki azok között, akik jobbára csak hírből ismerték ezt az országot ezt a népet. A technika, a tudomány, a kul­túra elért eredményei nyomán méltán kaptunk helyet a világ- kiállításon, mintegy regisztrál­va ezzel azt a fejlődést ame­lyet hazánk megtett az elmúlt ,»s?tendők nyomán. Ez a fejlődés azonban nem­csak a világkiállítás területén biztosított számunkra megér­demelt és elismert helyet, de meghatározta helyünket a vi­lágban is, a világ népeinek küzdelmében, az egyetemes emberi haladásért, a békéért, az emberiség fejlődésének be­láthatatlan perspektíváiéért, íróinkat és költőinket, népünk kiváló gondolkodóit évszázadok óta izgatta a kérdés, van-e és hol van helyünk a világban, mi a .rangja" a magyar nép­nek és névnek. Keresték ku­tatták a választ, s az ezekre kapott válaszok sohasem vol­tak sem egyértelműek, sem megnyugtatóak. Nem is lehet­tek: ahány osztály, annyi ér­dek és legalább ugyanannyi szemszög Csak egészen kiváló gondolkodók, a néppel, a ha­zával valóban egyetérző és egyetértő egyéniségek tudtak életükkel, tetteikkel választ adni és kapni erre a kérdésre. S évszázadoknak kellett el­Ahol as Egri Leánykát és a nagyhírű Bikavért palackossák • . • Pesti ismerősöm mesélte: — Amikor az első palacko­zott egri borszállítmóny, több ezer üveg Bikavér és Egri Leányka, eredeti, címkézett üvegekben megérkezett a fő­város üzleteibe, az emberek — gondolva, hogy itt a régen várt és talán soha, vagy legalább is, ki tudja, mikor visszatérő al­kalom —, úgyszólván félnap alatt felvásárolták az egészet... De az üzletekben, — s így van ez az ország többi városában is — másnap, harmadnap, és azután is újra ott voltak az íz­léses, szép küllemű, kitűnő mi­nőségű „egri nektárt*’ tartal­JlwíL 'Töalüanbél Kormányunk az államrend védelme, a nép vagyonának megvédéséért létrehozta a népi ellenőrző bizottságokat. Az országos és a megyei népi ellenőrzési bizottságok megválasz­tása után április első felében a hatvani járási tanács is meg­választotta a népi ellenőrző bizottságot, amely a népi ellen­őrök bevonásával végzi majd munkáját. Az ellenőrző bizott­ság munkája azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha az valóban népi jellegű is lesz, ha a becsületes dolgozók vala­mennyi rétege, munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók egyaránt támogatják. A hatvani járási népi ellenőrző bizottság ez úton is kéri a járás minden becsületes dolgozóját, hogy közérdekű beje­lentéseikkel, javaslataikkal bizalommal forduljanak a népi ellenőrző bizottság irodájához, hogy az egész dolgozó nép egységes összefogásával sikeresen tudják majd elhárítani fejlődésünk iltjából a még meglevő akadályokat. HAVELLANT ISTVÁN, járási népi ellenőrző bizottság elnöke Egy elcsattant pofon margójára Vasárnap délután, az egri Stadionban folyó atlétikai ver­seny közben elcsattant egy po­fon. Adta a versenybíróság egyik budapesti tagja — kapta egy kíváncsiskodó 10 év körüli fiúcska, aki — uram bocsá* — arra vetemedett, hogy az egyik futószám hajrájában, izgalmá­ban véletlenül belépett a pá­lyára. Kijelentjük, hogy a gyerek egyáltalában nem, hanem az ellenkező irányban történő fu­tásával a futók közé való be­ugrásával ön zavarta a befutó­kat, a gyerek csak kíváncsis­kodott egy kicsit, ami — higgye el, igen tisztelt szőrös szívű fcsporttárs“ —, nem volt olyas nagy bűn, amiért pofon járt volna. Engedje meg, hogy utólag fi­gyelmeztessem a szocialista pedagógia egyik sarkalatos té­telére, miszerint a jó szó töb­bet használ, mint a verés, kü­lönösen, ha 10 éves gyerekről van szó. Es mégegy: önt határozot­tan kegyeikbe fogadták az is­tenek vasárnap, mert a felhá­borodott nézők a drótkerítés és a lezárt kapuk miatt nem tud­tak közelébe férkőzni. Ok nyilván másféleképpen magya- . rázták volna meg: hogyan kell a ma fiataljaival bánni... t-dy) mazó palackok: új és igen ha­mar megszokott színfoltjai let­tek mind a fővárosi, mind az egri, mind pedig a többi vá­ros üzletkirakatainak. Mi történt? Semmi más, minthogy az Egri Állami Pincegazdaságban — noha a borpalackozó még fel sem épült — a feldolgozó üzem egyik csarnokát átalakít­va és megfelelően felszerelve, március elsejétől hozzákezdtek a Bikavér és az Egri Leányka palackozásához. Úgyszólván országos kívánságot és óhajt teljesítettek és teljesítenek a pincegazdaság vezetői és dol­gozói ezzel. Jelenleg mintegy 2000 darab hét deciliteres pa­lackot tudnak megtölteni na­ponként Ez a mennyiség — a fogyasz­tás mértékét és a keresletet te­kintve — még kevés, de már épül az Ámyékszala utcában az új, korszerű palackozó üzem, amelyben — ha teljes üzemmel megindul a munka — naponként 8—10 ezer palackot tudnak megtölteni Bikavérrel, Leánykával és később a nagy­hírű Medoc Nior-ral is. A borpalackozó üzem építé­se azonban csak egy része annak a nagyszabású, több év­re szóló tervnek, amely az eg­ri történelmi borvidék rekon­strukcióját, a bortermelés kor­szerűsítését szolgálja. A terv keretében már az elmúlt év­ben felépült a korszerű szőlő­feldolgozó üzem. Az idén — a palackozó építése mellett — 16 új ágat kapcsolnak be a meg­levő pincehálózatba, s ezzel több ezer hektoliterrel növe­lik a tárolóteret. Tovább foly­tatják a gazdaság szőlőterüle­tének felújítását és mintegy 150 holdon — természetesen elsősorban bikavért adó szőlő­fajtákkal — új telepítéseket is végeznek. Az Egri Állami Pincegazda­ság kiváló boraiból a nemré­gen megnyílt Brüsszeli Világ- kiállításra is küldött. Á kitű­nő a magyar fajták legjobbjai közé tartozó borok minden bi­zonnyal sikert aratnak majd a világ előtt«, (—r.) Gümőkórmentes udvarok a megyében A Heves megyei állami ál­latorvosok évek óta szervezett harcot folytatnak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek­ben, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben az egyik legsúlyosabb fertőző szarvasmarha-betegség, a gü- mőkór ellen. Sikerült is több gazdaságban az állatok fertő- zöttségének mértékét jelentő­sen csökkenteniök és gümőkór- tól mentes állományokat kiala- kítaniok. Munkájukat most az egyéni parasztgazdaságokra is kiter­jesztették. és egy éven belül a megye egész szarvasmarha ál­lományának átvizsgálását tűz­ték célul. A szűrővizsgálatokat udvarrét udv»rra járva végzik. Az c-edrtér»-el- minőin állat­ról pontos nyilvánlar'ésba ke­rülne! . Az emberre és állatra egyaránt veszélyes fertőző -gyedeket nyomban ki is eme­lik és állami kártalanítás mel­lett leöletik. a többi fertőzött állattal való bánásmódra, egy- egy udvar mentesítésére pedig a gazdáknak tanácsokat adnak. Hogy a parasztság jobban meg­értse a vizsgálatok jelentősé­gét a munka megkezdése előtt községenként oktatófilm vetí­tésével egybekötött szakelő­adásokat tartottak az állator­vosok. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a megye ' egész szarvas- marha állományának teljes mentesítéséhez öt—tíz év kö­vetkezetes munkája szükséges A cél addig is az, hogy mennél nagyobb számban alakuljanak ki gümőkórmentes udvarok, ál­lományok. A vizsgálatok gvors ütemben haladnak. Edd'g az állomány több mint a felének. 49 009 szarva«marhának első szűrővizsgálata történt m«g A A szarvasmarha állomány mi­nőségi javítása s’»,mp'>nt'<>,ól ;s ttagyfont'>sságr munka ez. Jelentősége azonban meg na­gyobb abból a s7emi)on*bői hogy az emberi güm"k'ros fer­tőződés forrásait így nagy mér­tékben csökkenthetjük. —Szinyel— jönni, 1945-nek kellett el­jönni, hogy valóban és most már végérvényesen helyünk és rangunk legyen a világban. Rákóczi kurucai, 1848. vörös- sipkásai a Tanácsköztársaság vörös katonái — nem rajtuk múlt — végül is bukott har­cot vívtak ezért a helyért, a- mely népünknek szabadságot, nevet és becsületet szerzett volna a világban. 1945-nek kellett elérkezni, hogy a felszabadult Magyaror­szág — megőrizve és tovább­fejlesztve történelmi múltjá­nak nagyszerű hagyományait széttépve minden csikós- és gulyás-mithoszt —, valóban teljes értékű és elhatározó ere­jű tagja legyen a népek nagy családjának. Mindaz, amire nagyjaink oly hiába kerestek végleges és megnyugtató vá­laszt, most kapott értelmet. A fasizmusnak utat nyitó búsma­gyarkodás, a nagy egyedüllét hazug poézise helyett a prole­tár internacionalizmus segítsé­gével egyszer s mindenkorra meghatározódott helyünk a vi­lágban. A mi erőnk nem a 10 millió magyar ereje hanem az egymilliárdos béketábor ereje. A mi tudásunk nem elszigetelt sajátos magyar jelenség, ha­nem „hivatalosan" is része lett az egyetemes tudásnak. A magyar kultúra, tudomány hatalmas egyéniségeket adott már azelőtt is az egész embe­riség számára. De elszigetelt­ségünk, gyarmati viszonyaink, a külső és belső elnyomás kö­vetkeztében ezeknek az egyé­niségeknek jórésze alig volt ismert határainkon túl, másré­szükről alig tudták, hogy ma­gyar. Kodály. Bartók, Liszt. Munkácsy, Petőfi és még né- hányan mások át tudták tömi egyéniségükkel a hazánkat kö­rülölelő romantika rácsait, de sokan, nagyon sokan voltak olyanok, mint például József Attila, akit csak most kezde­nek megismerni és kalaple- véve elismerni, a „művelt” Nyugaton. Egymagában már az a tény hogy magabiztosan és határo­zottan tud most még az átlag­ember is választ adni a feltett kérdésre, arra a kérdésre, amelyre pedig nagy gondolko­dóink is sokszor oly hiába ke­restek választ: igazolja, hogy kivívtuk, barátaink segítségé­vel vívtuk ki méltó helyünket a világban. Igaz, hogy népünk nem nagy, alig 10 millió. De egy nemzet „nagyságát" soha­sem csak a lélekszám dönti el A Szovjetunió nemcsak azért nagy nemzet, mert 200 millió lakosa van, hanem Tolsztoj és Csehov, Rjepin és Muszorgsz­kij, Lenin és Gorkij hazája, minthogy a 600 milliós Kína is felbecsülhetetlen jelentőségű kultúrájával, ősi civilizációjá­val vívta ki rangját és helyét a világban. Finnország kisebb ország, mint hazánk de ott született a Kalevala! Helyün­ket a világban kultúránk, civi­lizációnk, a népek közös ügyé­ért, a békéért, az emberi sza­badságért tett erőfeszítéseink szabják meg. A Horthy-rend- szer kegyetlen negyedszázada alatt is voltak nagy egyénisé­gek. Babits és Kosztolányi, a Nyugat köré tömörült művé­szek, a Diesel motorok hírt, ne­vet szerezhettek volna népünk­nek mégis csak a hazug ro­mantika, a gémeskutas-tulipá- nos műfalu országa voltunk a világ számára. Mindössze 13 esztendő telt el a felszabadulás óta. Egy szem­villanásnyi idő népünk törté­netében. Mégis ezalatt a 13 esztendő alatt, barátaink segít­ségével, a párt vezetésével ne­vet és elismert nevet vívtunk ki magunk számára a világ előtt. Nemcsak a labdarúgás és a tokaji bor, a fokos országa vagyunk, hanem sokkal in­kább a művészetek, a tudo­mány. a technika, az emberi haladás országa. Ipari és me­zőgazdasági exportunk, az ENSZ-ben betöltött szerepünk, tudományos életünk sikerei alapján ismer és elismer min­ket ma már a világ majd min­den országa. Nem tagadjuk, hogy a gulyás magyar étel és örülünk, hogy ízlik vendége­inknek, s azt sem hogy a lo­bogó gatya — ha már csak itt-ott — népviselet volt ná­lunk, hogy a Hortóbágyon. az állami gazdaságokban, pattog­nak a karikás ostorok a csikó­sok kezében. Annyiban, ameny- nyiben ez idegen számára ro­mantika, nos azzal is rendel­kezünk. De rendelkezünk népünk új­jászületésének, az alkotásnak, a teremtésnek romantikájával is. S mi erre vagyunk a leg­büszkébbek. Arra, hogy 1848 méltó örökösei vagyunk, hogy szavunk, súlyunk van a világ dolgainak intézésében, hogy tagjai lehetünk az egymilliár­dos béketábornak, hogy ne­künk is tevékeny részünk van a háború őrültjeinek megféke­zésében. Arra vagyunk büsz­kék, hogy 13 esztendő alatt, egy ellenforradalom leverése után ott lehetünk Brüsszelben és a magyar pavilon méltó el­ismerést vált ki a látogatók­ból, hogy tudjuk és érezzük, számít, ránk is s/.ámít a világ, ha a haladásról, a proletari­átus ügyéről, a világ népeinek holnapjáról, de akkor is. ha e holnap veszélyének elhárításá­ról van szó. A proletárinter­nacionalizmus talaján állunk, s ez adja meg igaz és végleges helyünket a világban, ez ad választ az évszázadokon ke­resztül. gyakran tévúton, vagy éppen bűnös utakon keresett válaszra. E munkával, becsülettel, al­kotással kivívott helyünket kö­telességünk nemcsak megőriz­ni. de erősíteni is. Kötelessé­günk barátainkkal, a világ proletariátusával szemben, de kötelességünk hősi múltunk­kal, Budai Nagy Antallal és Dózsával, Rákóczival és Pető­fivel, az 1919-es hősökkel szemben is. Nagy múltunk ha­gyományainak méltó ápolása, kiemelkedő egyéniségeink ál­mainak megvalósítása, nagy­szerű célkitűzéseink megvaló­sítása: ez a felodróunk. Az e téren elért sikereink szabták meg és szabják meg továbbra is helyünket a világban. GYURKÖ' GÉZA Nemes vetélkedés a gyöngyösi 12-es akna és a rózsaszentmártoni 9-es akna között A két bányaüzem dolgozói az év első napjától kezdve mur.kaversénybén vannak. Az első negyedéves munka érté­kelését már megtartották a gyöngyösi 12-es akna üzemve­zetői helyiségében. A verseny­pontok között szerepel az össz- üzemi teljesítmény alakulása az előrehaladási terv teljesíté­se anyag, bérköltségek betar­tása, balesetek előfordulása és a fizetett szabadság ütemter -ének betnrtána. A verseny *1 r* jie0v*déwéeti eöwi helv”t • ayöntn/Axi 12 es »kun t‘H'laua •■I ’t 7 porttal, mia a v*t*lv tá*s nizsniak csak 59,2 pontot gy"jtettek össze A következő értékelésig, amelyet július 25-én tartanak meg Rózsaszentmártonban, ad­dig is minden hónapban tájé­koztatják egymást' a verseny állásáról a két bányaüzem ve­zetői. Balesetvédelmi kiállítás az Erőműnél Tegnap délután a Mátravi-» déki Erőműben baleset- és egészségvédelmi kiállítás nyílt A kiállítás öt napig tart nyit­va, a lakótelepi ku'túrházban. Képekben és illusztrációkban szemléletően mutatja be az egészségügyi és balesetvédelmi tennivalókat és ezek elmulasz­tásának következményeit.

Next

/
Thumbnails
Contents