Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-27 / 81. szám
6 NÉPÚJSÁG 1958. április 27. vasárnap ■■ KÖLTŐK ES VERSEK ÍBBM PAGONY LAJOS: Leninről Ha láttám volna akkor öt! érkeztemben, az elmenőt, ki mint a csillag, földre hullt ám egyre tényesebbre gyűlt. Ha láttam volna akkor őt! A homlokot, a tiszta főt, tán nem rogytam volna térdre én. bénán, mint velem oly sok szegény. Ha láttam volna akkor őt! — de szívemben egykor dudva nőtt. nem hallottam meg csöndes szavát a csillagtalan égen át. Ha láttam volna akkor őt! Egy fél évszázaddal ezelőtt új sínekre állott vén világ már hozzád szálltam volna ál. Ha láttam volna akkor őt! — De látom most! A bölcs erőt szemében, mely jövőt kutat túlélve piramisokat. PATAKY DEZSŐ: Capriccio Már megomlott a fagy, csorduló mozdulat veti tükrét, hogy bújnak a mezők és vetkőzik a táj — barna karéjban áll — a ráncos völgy hegyek fölébe nőtt. Nekifeszülő gyöngy a vizenyős göröngy körülölelte pici búzaszem; csírázó méhe már titkát buggyantva tán — rögöt mozdítva fény felé üzen! Agak hegyén a rügy moccan, villámot üt dermedt, lehervadt ajkakra a láz;. szarka cserreget — varjú, vörösbegy fészket álmodnak; puha lesz. anyás! Már megomlott a fagy, csorduló mozdulat vetíti tükrét, zendül a berek — anyám dalol, dalol s szép ajkáról a szók a fénykörökkel táncot lejtenek... FAZEKAS ISTVÁN: Munkásszálláson Még itt lebzsel a tél. A fűtött kályha körül ülni jól esik esténként. Még nincs fény, ki ezt, ki azt magyarázza... Mi itt szeretjük egymást testvérként! A rádió guggol fent, szól. S barátom néked elkészítve áll a falat. Pattog a fa — s ő elhever az ágyon alszik fáradság dunyhái alatt. Erő van bennünk. — Fáradtan is alkot nagyokat, már fény van és meleg. — Gyerünk vacsorázni! Gyertek! — Szólsz [hatkor. Várnak minket a közös ételek! Én fázom, mikor kapudcn kilépek. Savanyú havat permetez az ég. Szívem barangolna — de ma itt élek. S falon túl nem hat a kölyök-beszéd. ANTALFY ISTVÁN: Arcok az utcánkból Dudás bácsi Mindig meghat, ha látom őt, amint az utcán kacsázik. rossz lábával, a rossz cipők névtelen, szürke mesterét, köszöntőm őt most, jó, derék őszhajú, kedves Dudás bácsit. A költő Vasárnaponként látom őt. amint elmegy kapunk előtt, játékosan csillan a fény komolykodó szemüvegén, szívében hűség, szeretet, de véle együtt nevetek, ha az élet és a világ együtt nevetnünk, okot át. Feri Méricskélem olykor, titokban, vajon az a nagy tömött táska, felakasztva az oldalára, melyben újság, s levél oly sok van, milyen nehéz lehet? Bímám-e én is, így cipelni egész napon át, az ezernyi újságot, lapot, levelet, mint Feri, ez a kis legényke? 300 darabból állítottak ómé egy dinozaurnsz csontvázat Óriási „rejtvényfeladatot” oldottak meg a chikagói természetrajzi múzeum dolgozói: 300 darabból összeállították a múzeum dinozauruszának 30 tonnát kitevő csontvázát. A 21 métert meghaladó gigantikus csontvázat most áprilisban mutatták be a közönségnek, 57 esztendővel azután, hogy az első csontokat felfedezték. Orville Gilpin főpre- parátorának rengeteg időre és türelemre volt szüksége, hogy a „Bronty”-nak becézett ősállatot talpra állítsa. Bronty tulajdonképpen két hasonló súlyú és termetű dinozaurusz csontjaiból került összeállításra. Az első csontokat Colorado államban, Grand Junction mellett fedezték fel 1901-ben. Bányászok hozták napvilágra az ősállat mellkasát, hátsó lábait és hosszú farkának egy részét. A maradványokat elküldték a chikagói múzeumnak, amely ezt 41 éven keresztül őrizte. A második dinozaurusz nyakát, mellső lábait és gerincoszlopát Utah államban fedezték fel, 1942-ben. Ezeket is a chikagói múzeumnak küldték ahol az egész együtt feküdt a raktárban 1946-ig. Gilpin hallatlan türelemmel összeállította és összeragasztotta az ezernyi darabra tört csontokat és végül fémvázra erősítve felállította az egész csontvázat. A csontok rendkívül különböző méreteire jellemző, hogy a kisebb farokcsontok mindössze 10—20 grammot nyomnak, míg a nagy lábszárcsont mintegy 600 kliogramm. A dinozau- rusz-brontozaurusznak nevezett ősállat Amerika leghatalmasabb élőlényei közé tartozott 145 millió év előtt. Mihail Illárionovics Kutuzov (1745-1813) Száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1813. április 28-án hunyta le örökre szemét egy kis sziléziai porosz városkában a nagy orosz hadvezér, Kutuzov. Testét Oroszországba szállították, szívét pedig nem messze Bunz- lautól, egy kis, csendes temetőben földelték el. Brunzlauban obeliszk hirdeti emlékét: „Eddig a pontig vezette Kutuzov hadvezér a győzelmes orosz seregeket, de itt a halál határkövet állított dicső működésének. Megmentette saját hazáját és megnyitotta Európa felszabadulásának útjait. Legyen áldott a hős emlékezete”. Kutuzov 1745. szeptember 16-án született Pétervárott. — Apja harminc éven át teljesített szolgálatot a hadmérnöki karban és miután altá- bornagyi rangban nyugdíjba ment, a polgári közigazgatásban dolgozott tovább. Amikor Mihail felserdült, apja a hadmérnöki iskolába íratta be. A Kutuzov-család tisztelte -és nagyra becsülte I. Péter emlékét, s az orosz hadművészet megteremtőjének és útmutatójának nagy győzelmeit. Mikor Kutuzov 1761-ben elvégezte a. kadétiskolát, zászlósi rangfokozattal belépett a hadseregbe. Szuvorov, a kiváló orosz hadvezér figyelme igen hamar a tehetséges fiatal tisztre irányult. A Szuvorov iskolájából kikerült parancsnokok közül első és legtehetségesebb kétségkívül Kutuzov volt. Akár század, akár zászlóalj, ezred, vagy hadtest elé állott, Kutuzov mindig félelmet nem ismerő, bátor parancsnok maradt. A török elleni háborúElőlenei oszt az titkári Petőfi Tsz. Az atkári Petőfi Termelő- szövetkezet úgy döntött, hogy a szerződésre termelt növények előlegéből május 1-re, munkaegységenként 10 forint előleget oszt tagjainak. A belterjes gazdálkodásra való £o* kozatos áttérés lehetővé teszi, hogy a Petőfi Tsz havonta oszthat munkaegység előleget. Több min! négymillió formtot tettek takarékba a nyereségrészesedésből A megye ipari üzemeiben befejezéshez közeledik az elmúlt évi nyereségrészesedések kifizetése. Április 25-ig a megye 46 üzemében 16,000 munkásnak 14 millió forintot fizettek ki nyereségrészesedés címén, melyből 4900-an négymillió ötvenezer forintot takarékba helyeztek későbbi kiadásaik fedezésére. ban, Izmail elfoglalásában való részvétele 1790-ben nagy dicsőséget szerzett neki. „A bal- szárnyon haladt, de a jobbkezem volt” — mondotta róla Szuvorov. Kutuzov több ízben meg is sebesült a harctéren 1774 nyarán az Alusta melletti -satában egy török golyó befúródott a bal halántékába és a jobbszemén jött ki. Ettől kezdve csak félszemére látott. Kutuzov igen népszerű volt a katonaság között, s közismert az egész országban. Nemcsak kiváló hadvezér, hanem igen tehetséges diplomata is volt A XVIII. század utolsó évtizedében a franciaországi polgári forradalom súlvos csapást mért az európai feudális rendszerre. De Napóleon, a francia forradalom elnyomója, a forradalomnak csak azokat az eredményeit tartotta fenn, a- melyek a nagyburzsoáziának kedveztek. A császár a hódító háborúk útjára lépett, amelyek megrázkódtatták az egész európai kontinenst. A háború elején Kutuzov nem kapott felelősségteljes megbízatást: kegyvesztett lett. De mikor a veszély mindjobban közeledett és I. Sándor cár s kegyencei már nem tudtak vele megbirkózni. akkor hirtelen visszahívták. Napóleon ugyanis már két ízben szétugrasztotta a szövetséges államok koalícióját, s Anglia 1805-ben sürgős igyekezettel egy újabb koalíció létrejöttén fáradozott, a- melynek tagjai Anglia. Oroszország és Ausztria lettek. Napóleon Ulmnál tönkreverte az osztrákokat és elfoglalta Bécset. E súlyos helyzetben Ku- tuzovot, a jeles orosz hadvezért, Szuvorov tanítványát nevezték ki az orosz és osztrák '"Merők főparancsnokává Ku'zov az orosz cárral és az osztrák császárral ellentétben ellenezte a francia csapatokkal való döntő ütközetet, mórt az ellenfelek erőit egvenlőtlenok- nek tartotta. S valóban. 1805 november, :20-,án Austerlitz közelében Napóleon egvik legnagyobb győzelmét aratta. Az orosz hadsereget a teljes pusztulástól Kutuzov mentette meg, aki még ez év folyamán visszavonult megmarad* seregével Oroszországba. A v:«z- szavonuló orosz sereg útia Heves megyén vezetett keresztül. Kutuzov két levélben köszönte meg azt a vendégszeretetet, amelyben átvonulása ideién seregével együtt megyénkben részesült. Az 1812-es Honvédő Háborúban Sándor cár megint, kény- telenséaből nevezte ki Kutu- zovot főparancsnoknak. A hadvezér ekkor már 67 éves volt. de nagyon kedvelték a katonák, bíztak benne, mert atvai- lag bánt velük és törődött szükségleteikkel. Kutuzovra | rendkívül nehéz feladat vártj olyan ellenséget kellett legyőznie, amely számbelileg felülmúlta az orosz hadsereget, 9 amely már mélyen behatolt az országba. Miután Napóleon elfoglalta Szmolenszket, kétségtelenné vált, hogy a franciák Moszkva irányában nyomulnak előre. De a borogyinói csatában fényesen megmutatkozott az orosz katonák csodálatos hősiessége. Kutuzov, aki igen fontosnak tartotta a hadsereg épségének megőrzését, ellentámadási tervének előkészítése során úgy határozott, hogy nem bocsátkozik úiabb ütközetbe Moszkva falai alatt, hanem Moszkva mögé vezényli csapatait „Moszkva ri vesztésével nem vész el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével Oroszország is veszve van. Parancsot adok a visszavonulásra” — mondotta. A franciák bevonultak Moszkvába. amelyet az elvonuló oroszok felgyújtottak. Napóleon három ízben is békét ajánlott az orosz kormánynak, de a döntés az volt, hogy a végsőkig harcolni kell az ellenség ellen. Napóleon kénytelen volt. elhagyni Moszkvát, de közben Kutuzov időt nyert, hogy minden ereiét az ellentámadás előkészítésére összpontosítsa. Híres átkaroló felvonulási manőverével arra kényszerítette Napóleont, hogy a tönkretett szmolenszki úton vonuljon vissza Az orosz csapatok ál- *al üldözött, a partizántáma- dásoktól kimerült francia sereg Berezinánál telíts vereséget szenvedett. 1813, január- iában az orosz hadsereg Kutuzov vezetésével átkelt a Nvemanon és továbh nvomult nyugat felé. De a kiváló had- eezér már nem sokáig állt a hadsereg élén. m°rt ppácTcégi állapota megrendült; mephete- “■“dett és IS19 ánrilis 28-án ■nunzlauban elhunyt. Kutuzov hadászati elveinek nagysága abban reilik. hogy ,p°l tndtp használni at orosz nép kimeríthetetlen erőit: megvalósította a regurális hadsereg és a nép egészére küeríodő nartizánmozgalom eevü‘+mű- nólHóiqt l\/Tocfórtet- a ellen folvAatott ,TP7’c,qctq«; Vtp'hnrn nér>’ \ zseniális hadvezér emlé- t-ónek méltó megbecsülés13 kü- ’Önosee kitűnt a német f~-is7,ta hódítók ellen vívott Nagy Honvédő Háborúban Az orosz hadsereg és a naev orosz hadvezérek lefjiohb hpgvománvait a szovjet fegyveres erők vették át. amelvek a proletár internacionalizmus szilárd talaján állva őrködi.ek a mi békénk felett is. DR. SZÁNTÓ ' a TTIT történek. osztályának elnöke! Greta Garbo és Hollywood A LEGÚJABB HÍREK szerint Greta Garbo a közelmúltban kijelentette, hogy újra felvevőgép elé akar állni. Konkrét terveit nem közölte, hogy hol és melyik filmben vállal szerepet és melyik rendezővel akar együttműködni A hír megdöbbentő és az illetékes körökben a vártnál nagyobb izgalmat és felindulást okozott. A nagy színésznő visszavonulása a filmvilág egyik legnagyobb eseménye volt. Szinte hihetetlennek tűnt mindenki számára, hogy a szépsége teljében levő, különös vonzóerejű, 36 éves Greta Garbo, kinek művészete a film egész korszakára rányomta bélyegét, hirtelen és makacsul elhatározza magát, hogy visszavonul és kijelenti: — Szeretném, ha végre békében hagynának! Garbo az amerikai film legellentmondásosabb egyénisége volt. Szinte csodálatos, hogyan tudta Hollywood tűrni híres és hírhedt szeszélyeit, melyek azonban gyökeresen különböztek a mai „dívák” excentrikus különcködéseitől. Különös asszony volt és ezt magányossága még jobban kihangsúlyozta. Hosszú Ideig a MGM, a legnagyobb amerikai filmvállalat igazgatói sem tudták lakcímét és telefonszámát. Nem mindennapi tehetség volt. Az ilyen művészek nem születnek a semmiből és nem alakulnak ki önmaguktól. Szobor volt és meg kellett találni Pygmallionját, aki majd életre kelti és lelket lehel belé. Grete Garbo életében Maurice Stiller töltötte be ezt a szerepet. Nem csupán hódolója és csodáló ja volt, de oktatója és könyörtelen zsarnoka is, aki az ijedt stockholmi lány számára nem ritkán durva jeleneteket rendezett, sőt meg is verte. Kemény esztendők voltak ezek, de nélkülük Grete Garbo soha nem lett volna az, ami, a leghíresebb filmcsillag. Maurice Stiller finn származású, svéd rendező, akit már elismert szakemberként emlegettek, Stockholmban egy színházban találkozott először Greta Gustaffsonnal, aki akkor 17 éves volt és színésznő szeretet volna lenni. Foglalkozni kezdett vele, megváltoztatta nevét, tanította és nevelte: Első filmje, a Gosta Berling, melyben tehetségének és szépségének körvonalai már nagy mértékben kibontakoztak AMIKOR STILLERT Hollywoodba hívják, Gretát is magával viszi, hogy szerződést biztosítson számára. Hollywood megkötötte ezt a látszat szerződést a lány részére, valójában azonban csak Stiller érdekelte. A szép fiatal lányt, aki hasztalan próbálkozott szerephez jutni, figyelemre se méltatták. Mindössze párszavas betéteket kapott. A világ legszebb nőjét, Arnold Gent- he, newyorki fényképész fedezte fel Amerikában. Híres képei bámulatba ejtették a közönséget, újszerűségükkel Hollywood lassan felmelegedett az idegen származású leány iránt. Rábízták a Zivatar főszerepét. A következő film premierje után a filmvilágban már csak róla beszéltek. Greta Garbo azonban még sem volt megelégedve. A filmvilág központja egy hatalmas iparvállalat volt, ahol csupán a pénz. a haszon számított. Maurice Stiller halála sú lyos csapás volt számára. He l^ét senki sem tudta betöiten Garbó életében, sem Johr Gilbert, híres partnere, ak minden áldozatra és őrültségre vállalkozott érte, sem mások. Mély és őszinte szerelem egy férfihez sem fűzte. 1930ban kezdték meg a hangosfilm rendszeres gyártását, ami egész Hollywodot lázba hozta. Ezekben az években játszotta az Anna Kristina főszereszült „Mata Hari” tette. Emlékezetes alakításai: Maria Valevska,. Kristina királynő és Ninocska. Ezek az esztendők a világsiker, a hírnév tápét, és ekkor hallatta előszói' a hangját is a filmen. Világhírűvé a röviddel ezután kétőpontját jelentették, de egyben a filmművészet teljes válságát is. GRETA GARBO Hollywood rabja lett, s rabja azoknak a szerepeknek, amelyeket ő maga teremtett és alakított ki. Nagy egyéniségeket szeretett volna megszemélyesíteni, tehetségének és érdek- ’'idősének megfelelően, — pl. George Sand-t. Sokrétű, színes és monumentális alakítások helyett Marguerite Gauthier szerepében kellett a közönséget megríkatnia és könnyű fajsúlyú darabokbaa nevettetni az amerikai mozi- kedvelőket. Amikor búcsút mondott a felvevőgépnek, félhangosan a következő hihetetlennek tűnő kijelentést tette: „Sem filmre, sem a színházra vonatkozóan nincsenek terveim, semmi sem érdekel. Még non fudom, hol fogok élni. A sósra bízom magam.” Az A ur ‘enger partján telepedett 1 r táliában, ahol arcát sö:éi zemüvegeel fedte, és régi, t’vatiamúlt ruhákba öltözött. ÖRULHETÜNK-E valóban "inak a hímek, hogy íjra áthatjuk őt filmen? Égyeiül ’eki sikerült a „hetedik nű észét” történetében az, bog. erét azonosította a film fo- dalmával. Vagy talán a2 len ne jobb, ha megtartani ígéretét? A „Vie Nuove”-ból fordító NAGY KATALIN
