Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-26 / 80. szám

2 NÉPÚJSÁG 1958. április 26. szombat (Tudósítónktól.) NAGY A SÜRGÉS-FORGÁS és igyekezet a sarudi gépállo­más környékén. Szaporán igye­keznek a földekre az ekékkel, vetőgépekkel felszerelt kormo­sok és Zetorok. Nem csoda, hisz teljes egyhónapos lema­radást kell pótolniok rövid idő alatt a traktorosoknak. Sarud és környéke megyénk leglapo­sabb részein fekszik. A hó is elég későn olvadt el errefelé, s mindez sokáig gátolta a munkát. Ennek tudható be a nagy sietség, a kétszeres igyekezet. Közel kilencezer hold földte­rület megmunkálását írja elő a tavaszi terv. Sarudtól egé­szen Mezőszemere határáig a föld szántásának, tavaszi veté­sének feladata nyugszik a gép­állomáson. Igen sok termelő­szövetkezet és még több egyé­ni gazda bízta rá jövő évi ter­mését a sarudi traktorosokra. A gépállomás dolgozói érzik is ezt a nagy felelősséget és ép­pen ez a legfőbb rugója igye­kezetüknek. A gépállomás pártszervezete is felkészült a tavaszi tervek sikeres teljesítésére. — Arról, hogy az időjárás így elbánt velünk, igazán nem tehetünk — mondja Pechnyó György párttitkár —, de a ta­vaszi terv sikerét módunkban áll elősegíteni. Abból a kilenc­ezer normálholdból, amit a ta­vaszi terv előír, mostanáig mintegy háromezer normál­holdat, tehát a terv 30 száza­lékát sikerült teljesíteni. Ha azt kérdezzük, volt-e ré­sze a pártszervezetnek az ed­dig elvégzett munkában, akkor határozott igennel kell vála­szolni. A pártszervezet tevé­kenysége, a tavaszi terv sike­réért, még a télen megkezdő­dött a gépjavítások, a nagy felkészülés idején. A párt ve­zetősége számolt azzal a reá­lis ténnyel, hogy a gépjavítá­sok sikere biztosítja tavasszal a zavartalan munkát. A Zeto­rok javítása közben észlelték, hogy a javítóműhely felszere­lése, adottsága elég szegényes ahhoz, hogy tökéletes munkát végezzenek. A pártszervezet nem nyugodott bele a helyzet­be és az üzemvezetőséggel kar­öltve, elintézte, hogy más vál­lalat adjon segítséget a mun­kához. Az már más lapra tar­tozik, hogy a kisegítő vállalat brigádvezetői feladatot lát el, és így kevés ideje jut a párt­munkára. Igyekeznek hát a munkát úgy megosztani, hogy az egész pártvezetőség tevé­kenyen bekapcsolódik az el­lenőrzés, az irányítás és a ve­zetés munkájába. Néhány szó arról a munká­ról, melyet a pártszervezet a verseny ébrentartásáért tesz. A gépállomáson tíznaponként értékelik a teljesítményeket és ilyen alkalmakkor népszerűsí­tik az eredményeket. Űj fal­ragaszok, friss versenyeredmé­nyek jelennek meg tíznapon­ként a verseny táblán Nagy fi­gyelemmel és érdeklődéssel ol­vassák ezt a traktorosok. Eb­ből tudják meg, ki vezet a versenyben, ki a legény a gá­ton. RÖVIDEN SUMMÁZVA, se­gít, vezet, irányít és ellenőriz a sarudi gépállomás pártszer­vezete és nem sikertelenül. — Jóllehet a tavaszi munkák és az egészévi feladatok zöme még hátra van, — amelyekhez szintén elkél a segítség. Helyes az, ha a pártszervezet az ed­digi segítségnyújtáshoz hason­lóan dolgozik továbbra is. Ter­mészetesen munkájuk eredmé­nyét még nagyban növelné, ha a vezetőség tagjai több időt szentelve a pártmunkának — nemcsak fél, hanem mindkét kézzel adnának hathatósabb segítséget. Az ülésezéseken, a határozatokon kívül szívós és kitartó nevelőmunkával ma­gyaráznák meg minden dolgo­zónak, mit jelent búzában, fo­rintban, életszínvonalban a si­keres tervteljesítés, a jól vég­zett munka. Az időjárás elég­gé hátráltatta a tavaszi mun­kákat és most már csak egye­dül rajtuk, a dolgozókon mú­lik, hogyan használják ki a hátralevő időt, hogyan pótol­ják mielőbb az elmaradásokat. 800 hektár új erdő A Nyugatbükki Állami Er­dőgazdaság dolgozói — a rend­kívül rossz időjárási és talaj- viszonyok ellenére — határ- dőre befejezték a suháng- kiemelést. A munka során mintegy 380 ezer suhángot emeltek ki. Ezzel a mennyi­séggel mintegy 800 hektár te­rületet lehet megfelelően be- fásítani. Hruscsov Eisenhower elnökhöz intézett legutóbbi üzenetének amerikai visszhangja NEW-YORK (TASZSZ) Az amerikai hivatalos körök és a lapok ellenszenvesen fo­gadták a szovjet kormány ja­vaslatát, hogy a Szovjetunió­hoz hasonlóan az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is szüntesse be az atom- és hid­rogénfegyverkísérleteket. Ezt a javaslatot, mint ismeretes, Hruscsov vetette fel Eisen­hower elnökhöz intézett leg­utóbbi üzenetében. A Fehér Ház külön nyilat­kozatot adott ki, amely azt állítja, hogy Hruscsov üzene­tében semmiféle új sem lel­hető és hogy „most tanulmá­nyozzák” az üzenetet. Körülbelül hasonló szelle­mű nyilatkozatot tett a kül­ügyminisztérium is. Különö­sen az a tény kelt figyelmet, hogy az amerikai külügymi­nisztérium nyilatkozata telje­sen megkerüli a szovjet ja­vaslat lényegét. Ez a nyilat­kozat olyan benyomást igyek­szik kelteni a közvélemény­ben, mintha a Szovjetunió nem akarna tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államok­kal a nukleáris fegyverkísér­letek megszüntetéséről. Amit az amerikai hivatalos tényezők nem mondanak ki Romlan London (MTI) A Daily Express washing­toni tudósítója szerint egész Amerika aggódva kérdezi, va­jon Eisenhower idegei nem roppannak-e össze a tornyo­suló problémák súlya alatt. Az elnök túlságosan érzékeny és dühös kifakadásai a sajtóérte­kezletén széleskörű megdöbbe­nést és aggodalmat keltettek. A Fehér Házba régóta bejára­tos tudósítók nem emlékeznek hasonló dühkitörésekre. Az első váratlan kirobbanást egy texasi újságírónő okozta azzal a kérdésével, vajon az elnök katonai reformterve nem vezethet-e katonai dikta­túrához. Eisenhower dühtől szikrázó szemekkel meredt a nyíltan, elmondja helyettük az amerikai sajtó. így War­ner, a New-York Herald Tri­bune washingtoni tudósítója így értékeli a fenti nyilatko­zatokat: „Az Egyesült Álla­mok Eisenhower elnök pa­rancsára április 23-án este kereken visszautasította Oroszország javaslatát a nuk­leáris kísérletek megszünte­tésére.” Hasonlóképpen ír Walter Lippmann, a New-York He­rald Tribune szemleírója is. Lippmann rámutat arra, hogy az amerikai külpolitika „lé-; nyegében vitatja a Status quet”, amelynek elismerését a Szovjetunió javasolja, majd 'így folytatja: „Ez feltétlenül azt jelenti, hogy mi meghatá­rozatlan ideig akarjuk fenn­tartani a feszültséget, hivata: losan ellenezzük a femverke- zési fegyverszünetet. (MTI) A Kulturális Kapcsolatok Intézete csütörtökön a késő esti órákban fogadást adott a leningrádi állami Kirov Ope­ra és Balettszínház művészei­nek tiszteletére a városligeti Gundel-étteremben. A foga­dáson megjelent Benke Valé­ria művelődésügyi miniszter, s a magyar politikai és kul­turális élet számos más ki­váló képviselője. Ott volt J. I. Gromov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. A baráti légkörben lezaj­lott fogadáson Benke Valéria iák Eisenliowe* kérdezőre, halántékán kida­gadtak az erek, „olvasta a törvényt?” — kérdezte az új­ságírónőtől, az igenlő válaszra pedig mérgesen vágott vissza: „Nem igaz! Nem olvasta!” Ezután az elnök más újság­írók ellen fordult, akik ké­nyelmetlen kérdéseket tettek Népszerű a magyar Brüsszel (MTI) Gaston Coblentz, a New York Herald Tribune kikül­dött tudósítója ellenséges han­gú politikai megjegyzései mel­lett kénytelen elismerni, hogy a brüsszeli világkiállítás ma­gyar pavilonja „egyike a leg­ízlésesebbeknek és legtetsze­tősebbeknek a kisebb orszá­I gok pavilonjai között”. „Van egy rendkívül népsze­rű, derűs díszítésű, üvegfalú étterme, — írja a tudósító — amely a kiállítás múltheti megnyitása óta állandóan zsú­folva van minden nemzet vá­lasztékos burzsoá fogyasztói­val, akik vidáman dobolnak lábaikkal a magyar zenekar tüzes játékára. Asztalainál művelődésügyi miniszter mon­dott köszönetét a pár*' és a kormány nevében azért a magas művészeti élvezetért, amelyet a szovjet művészek nyújtottak. A szovjet vendé­gek nevében G. Orlov, a szín­ház igazgatója köszönte meg az elismerő szavakat és aján­dékot. Ezt követően dr. Palló Imre, az Állami Operaház igazgatója üdvözölte a lenin­grádi művészeket. A magyar balettművészek nevében Fü- löp Viktor búcsúzott a kivár, leningrádi művészektől. (MTI) * idejsrei fel és szinte a kiképző őrmes­ter hangján harsogta el sza­vait. Az elnök a hétvégi na­pokat vidéken tölti pihenéssel, golfozással, vadászattal és halászattal, de világosan lát­ható idegeinek túlfeszültségé? ami leplezetlenül aggasztja a sajtót és a közvéleményt. kiállítás Brüsszelben igen gyakran láthatók ameri­kaiak. Az étterem mindössze húsz yardnyira fekszik az Egyesült Államok pavilonja' tóí’. ,9 A magyar kiállítás látjps valói között az ország alumi- niumtermékeinek, villamos mérőeszközeinek és atomtudo­mányos kísérleti felszerelései­nek elsőrangú mintapéldánktól láthatók, amelyek mind Buda­pest térségében készültek. Van itt egy művészien elrendezett kulturális kiállítás, egy ketse sen feltálalt általános árub»> mutató, egy képtár, amelyb« - székek vannak fáradt látog ■ tők számára, valamint emléktárgy-bolt. vl Marx — orvosokról HÍREINK MARX HARCOSTÁRSAI és barátai között voltak orvosok is. Ezek közül kiemelkedik Kugelmann (1830—1902), az In- ternacionálé tagja. Marx ót egyik levelében „legbizalma­sabb németországi barátjá”- nak nevezi. A Tőke írása köz­ben több problémát is megbe­szélt vele, nemegyszer megfo­gadta tanácsait. Kugelmann különben is a kor aktuális orvosi problémái iránt is élénken érdeklődött. Amikor is a magyar Semmel­weis a gyermegágyi láz meg­előzésére azt követelte, hogy a szülészek klóros vízben mos­sák meg a kezüket, mielőtt a vajúdó nőhöz nyúlnak és emi­att világszerte sok ellenzőre talált, Kugelmann bátorító le­velet írt hozzá. Ebben azzal vigasztalja, hogy a gyakorló orvosok jobban meg fogják ér­teni kezük fertőtlenítésének jelentőségét, mint a professzo­rok. Meg is ajándékozta a magyar szőlészt Jennemek, a himlőoltás bevezetőjének, egy régi kiadású, történelmi érté­kű könyvecskéjével. Marx és Engels másik or­vosbarátja, Daniels (1819— 1855) volt, a Kommunista Szö­vetség tagja, a kölni kommu­nista-per 12 vádlottjának egyike, aki a másféléves vizs­gálati fogság alatt szerzett tü- dőbajában halt meg. A per vádlottjai közül különben még hárman voltak orvosok: Ja­coby, a későbbi kiváló gyer­mekgyógyász professzor, a kölni Klein és a kasseli Kell­ner. MARX ORVOSKORTÄR­SAI közül Vaillant (1850— 1915) az I. Intel nacionálé és a nem végzett pontos és kielé­gítő munkát. A GÉPJAVÍTÁSOK UTÁN, mihelyt az idő engedte, azon­nal indulni kellett a földekre. Sürgős munkát, gyors segítsé­get várt tőlük a sarudi Kos­suth Termelőszövetkezet, a po­roszlói Rákóczi és a többi ter­melőszövetkezet is. Ebben a nehéz helyzetben a kommu­nisták, dacolva a hűvös, szeles idővel, a ragadós sárral és eső­vel, először ültek a traktorra. Csakis a dicséret és e elisme­rés hangján lehet szólni Vuzes János munkájáról, aki a saru­di Kossuth Tsz. tábláin a hi­deg esőben is kultivátorozott, egészen addig, amíg a mosto­ha időjárás ezt lehetővé tette. Egy másik ilyen odaadó, lel­kiismeretes ember, Tajcs Fe­renc, aki szintén a párt tagja. Ö a poroszlói Rákóczi Tsz. ta­vaszi munkáinál, főleg a tár­csázások alkalmával nyújtott nagy segítséget, hasonló nehéz körülmények között. Szinte közelharcot kellett vívni minden darab föld meg­munkálásáért az időjárás sze­szélyeivel szemben, de a kom­munista traktorosok helytál­lása egyre-másra hozta a sike­reket. Jó példájuk nem is ma­radt követés nélkül. A párt­titkár büszkén emlegeti, hogy többek között Pallagi Imre pártonkívüli traktoros a kom­munistákhoz hasonló erőfeszí­téseket tesz a tavaszi terv si­keréért. A segítség másik fontos és hatékony módszere a párt­ellenőrzés. A pártvezetőség nemrég beszámoltatta a vezető mezőgazdászt és a brigádveze­tőket az egyes területeken vég­zett munkáról. Helyes ez a módszer azért is, mert a párt­titkári funkció nem függetle­nített. A pártszervezet titkára ............ i ■—»n I makiári földművesszövetkezet 270,000 darab gőzhajtásos oltványt készít el. Ezzel bizto­sítják, hogy a gazdák a hiány­zó tőkéket pótolhatják. Ugyan­akkor tíz katasztrális holdon vadalanytelepet is létesítenek, amelyen hét-nyolcezer darab vadgyökereztetést vezetnek be. A sarudi gépállomás kommunistái a tavaszi tervért Fogadás a leningrádi szovjet művészek tiszteletére land terv és az Eden-teoi formájában. A belga külügsh miniszter szükségesnek rOV vezte a három terv együtws megvitatását. VALETTA (MTI) oa Málta kormányzója, aki cíí? törtökön elfogadta Don Mist- toff miniszterelnök lemon&i sát, átvette a polgári közigaz. gatás vezetését — jelenti ír Reuter. ód Albert Schweitzer,^ úiabb felhívása a nukleáris kísérletig beszüntetésére ”«» :i.rn Tokió (Ruter) ob Dr. Albert Schweitzer, óra világhírű Nobel-díjas tudw levelet intézett dr. Minort, Nomurához, az egyik tokiói Hinika igazgatójához és meg­küldte neki annak a felhívás­nak a szövegét, amelyet a norvég rádió április 27-én, hét­főn sugároz majd világgá. -,) Schweitzer hangoztatni», hogy a közeljövőben teltéti* nül szükséges csúcsértékézletf tartani és javasolja, hogy eg ilyen értekezleten csupán az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és a Szovjetunió ve­gyen részt. (MTI' v MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége Lenin- renddel tüntette ki Sz. Bugyon- nij marsallt. A kitüntetést a marsall 75. születésnapja al­kalmából kapta, a szovjet ál­lam szolgálatában, a szovjet fegyveres erők fejlesztésében szerzett érdemeiért. AARHUS (Reuter) Hansen dán hadügyminiszter pénteken este kijelentette, hogy a dán kormány továbbra sem haj­landó elfogadni atomfegyve­reket. A dán kormány re­méli, hogy e magatartás elő­segíti a nemzetközi feszült­ség enyhítését. RÓMA (AFP) A római egyetem »fizikai intézetének megállapítása sze­rint á Róma felett szerdán el­vonult zápor csapadékának rádióaktivitási foka tízszer ak­kora volt, mint a rendes esőé. BRÜSSZEL (MTI) Larock belga külügyminiszter csütör­tökön kijelentette, hogy a leszerelés kérdése előbbre való a német újraegyesítés i oroblémájánál. A Rapacki- i tervet „értékesnek” és érde- i késnék” nevezte. Hozzáfűzte, I hogy még a lengyel kezde- 1 ményezés előtt nyugati rész- 1 ről már felvetődtek hasonló i tervek, mépedig a Van Zee­gazdaságtan alatt William í Petty óta minden olyan gazda-1 ságtant értek, mely a vulgáris < gazdaságtannal szemben a pol- í gári termelési viszonyok bel- S ső összefüggését' kutatja. ” r Bernhard Mendeville (1670— < 1755.) Londonban működő or-) vos volt. Nevét „Mese a mé- [ hekről” című, 1706-ban megje- < lent szatírája tette ismertté, ? amelyben kora polgári erköl-1 cseit gúnyolja ki. Művét ren-j geteg támadás és kritika érte, > de Marx szerint szerzője „bát­rabb és becsületesebb, mint a > polgári társadalom filiszter I apologétái.” I Quesnay (1694-1774.) kiválói francia orvos, a párizsi Orvosi Akadémia állandó titkára volt. < Az érmetszés jelentőségéről, a / gangrénáról stb. írt értekező-1 sei a maguk korában nagy \ feltűnést keltettek. Felismerte, f hogy a megtermékenyülés lé- < nyege a hím és a női ivarsej- ' tek egyesülése. Fiatal korában 7 mint falusi orvos megismerte | a parasztok nyomorúságos éle- ’ tét, és élénk érdeklődést muta- ( tott a mezőgazdasági problé- J mák iránt Marx a Töke II. J kötetében ismerteti Quesnay) fizokratikus rendszerét és azt» a kapitalista termelés első 1 rendszerbe foglalásának ne-) vezi. ) John Barbonnak Marx sze- f rint nagy érdeme volt, hogy ( már sejtette a változó tőke re- . latív nagyságának progresszív ( csökkenését, bár összekeverte J az állandó tőkét az álló tőké j vei, a változót a forgóval. EZEK VOLTAK AZOK az orvosok, akikről Marx művei- j ben megemlékezik. NAGYRA ÉRTÉKELTÉK Marx és Engels Arthur Hill Hassal (1817—1894.) neves ana­tómus és élettantudós munkás­ságát is. Ma nevét az orvosok főleg a thymus általa leírt és róla elnevezett különös alakú sejtjeiről ismerik. A maga ko­rában mint közegészségtantu- dós is ismert volt, s főleg az élelmiszerhamisítások nagy gyakoriságáról és veszélyeiről írt beszámolója keltett feltű­nést. Harcos egyéniség volt, aki megfigyeléseiből mindjárt gyakorlati következtetéseket vont le: kivívta, hogy az angol parlament 1881-ben törvénybe iktassa a piacra került élelmi­szerek kötelező minőségi vizs­gálatát és az élelmiszerhamisí­tók legszigorúbb megbünteté­sét. A felsoroltakon kívül Marx műveiben számos orvosról em­lékezik meg, akik politikai té­ren is a haladás szolgálatába szegődtek. A Tőké-ben írja egy helyen: „A politikai gazdaság­tannal eredetileg filozófusok... államférfiak... és — főleg el­méleti síkon — a legnagyobb eredménnyel orvosok foglal­koztak, így Petty, Barbon, Mendeville és Quesnay ...” Ezek közül Petty (1623—1687.) az oxfordi egyetemen a bonc­tan tanára volt, s az angol pol­gári forradalomban Cromwell híve. Filozófiai főmunkájának címe érdekesen fejezi ki szer­zőjének orvospolitikus voltát: „Írország politikai anatómiá­ja” (1672.). Róla írja Marx: „Egyszer s mindenkorra meg­jegyzendő: klasszikus politikai párizsi kommün tagja volt. Marx elismerőleg írt róla: „blanquisták akkor nagy ré­szükben csak proletár forra­dalmi ösztönükből voltak szo­cialisták. Csak kevesen értek fel Vaillant segítségével, aki ismerte a német tudományos szocializmust, a nagyobb elvi tisztaságot”. A szocializmus klasszikusai­nak munkájához értékes ada­tokat szolgáltattak, főleg a dolgozó tömegek szociális és egészségügyi helyzetére vonat­kozólag, egyes, közegészség­tannal és főleg a kapitalizmus fejlődésével megjelenő üzem- egészségüggyel foglalkozó or­vosok. Marx különösen Henry Juli­en Hunternek, a munkások la­kásviszonyairól és a városi munkáslakásokról írt beszá­molóit dicséri, azokat kor­szakalkotónak, mesterinek ne­vezi. Edward Smith (1818—1874) főleg a szegény néposztályok táplálkozási viszonyaival fog­lalkozott. Marx a vizsgálatok­ból ezt a végkövetkeztetést vonja le: Anglia leggazdagabb vidékeinek agrárlakossága a legrosszabbul táplált, de ezek még mindig jobban tápláltak, mint London ügyes kézműve­seinek nagy tömegei. Edward H. G. Greenhow (1814—1888.) elsősorban a bá­nyák és börtönök közegészség- ügyi viszonyaival foglalkozott. A feltűnően nagy tüdőbeteg­halálozásról írt munkáját Marx „csodálatraméltó jelen­tésinek nevezi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents