Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-25 / 79. szám

1958. április 21 péntek NÉPÚJSÁG 3 Le a fegyverkezési hajszával! Követeljük a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását! Újuló életünk tartalékserege Megrántja a vállát — engem nem érdekel. S úgy megy to­vább, mintha semmi köze sem lenne a körülötte kavargó, zajló élethez, mintha vendég lenne nemcsak ebben az or­szágban, de ebben az életben is, amely pedig otthont, hazát, kenyeret, családot és jövőt ad és adott számára. Ismert típus — volt ez. Ezek közül kerültek ki szép számmal azok, akik az adott „történelmi helyzetben” korántsem vállaikat, mint in­kább a géppisztoly szíját rán­gatták, akiknek egyszerre volt, mégpedig nagyon határozott véleményük, akik megszűntek közönyösnek lenni, mint ahogy addig sem voltak azok, csupán a közömbösség álarca mögé rejtették magukat és ter­veiket. S voltak, valóban voltak, szép számmal olyanok is, akik a közömbösségbe menekültek vélt, vagy igaz sérelmeik mi­att, akik a közömbösséget vá­lasztották, mert sértettek vol­tak, vagy mert nem számítot­tak rájuk, mert bizalmatlanok voltak irányukban. Ezeknek a s,közömbösöknek” jórésze ma aktívan és lelkesen dolgozik, vitázik, ha talán egyben-más- ban még fenntartásai is van­nak, de mintha megbénultak volna örök időkre azok az iz­mai, amelyek a vállat voltak hivatva egyébként rándítani. Az elmúlt másfél év munkája, küzdelme, a szocialista demok­rácia egészséges levegője, a párt következetes, kemény és ugyanakkor mégis megértő és türelmes politikája széles tö­megeket csalt ki az elefánt­csonttorony töppedt levegőjé­ből, új ezrek álltak, ha talán szóban nem is, de tettekben feltétlenül csatasorba a nép, a munkásosztály, a szocializmus ügye mellett. lií A közömbösség, kétségkívül, kispolgári jellemvonás, hason­lít a strucc politikájához: ho­mokba dugom a fejem, nem lá­tok semmit, tehát nem is tör­ténhet sem körülöttem, sem velem semmi. Ez volt többé- kevésbé jellemző mindenkor arra a számottevő kispolgári rétegre, amely szívesebben menekült Oblomov világába, ha valami nem tetszett neki, mintsem, hogy tegyen és szól­jon, amely a kényelmes érdek­telenséget' választotta mindig és mindenkor — tisztelet a ki­vételnek —, valahányszor úgy érezte, hogy általában bizalmatlanok vele szemben. Van-e, tapasztalható-e ma közömbösség az ország, a nép, a világ sorsát illetően, lerom- boltatott-e végérvényesen és mindenütt az elefántcsontto­rony, amely csak a kilátást vette el, de védelmet aligha adhatott és adhat a jószándé­kú közömbösök számára? Üzemi értekezlet, vagy ba­ráti beszélgetés, nagygyűlés, vagy kötetlen találkozás egy- egy terület vezetőivel, — s olyanok mondanak véleményt, őszintén, nem tartva, hogy esetleg félremagyarázzák sza­vait, akik azelőtt még hallgat­ni is csendben szerettek. „Névtelen” emberek tesznek javaslatokat az üzem, intéz­mény, vagy éppen az ország sorsát illetően, hallatják véle­ményüket, a mindenkit érintő és érdeklő kérdésben: lesz-e, vagy sem háború? Nem, a kö­zömbösség terminológiája mindinkább kivesz a politikai, társadalmi élet szókincséből: forr, erjed egész életünk, s mindenki szívesen és lelkesen bábáskodik holnapunk születé­sénél. A párt, a kommunisták munkájának minden értéknél jobb fokmérője ez, s minden­nél csattanósabb válasz egyes nyugati körök naív álmainak a magyarországi helyzetet ille­tően. A félmillió ember a bu­dapesti, negyedszázezer mun­kás a diósgyőri nagygyűlésen, az értekezletek, üzemi tanács­kozások, amelyekre szívesen és érdeklődve mennek el és a hallottaktól felhevülve jönnek el az emberek, — nos, ez gyö­nyörű gyászindulója a közöm­bösségnek. Nem optimista diadalinduló akar ez lenni, hanem a konk­rét és megcáfolhatatlan tények igazsága. De, ha már tények­ről van szó, tartozunk azzal is az igazságnak, hogyha kive­szőiéiben is van a „közömbös­ség” terminológiája a politi­kai, társadalmi élet szókincsé­ből, de teljes „kiveszéséhez” szükség van még egy s másra. Szükség van elsősorban a kommunisták aktivitására. Ez az aktivitás, a lelkes és magá- valragadó munka, a szavak őszintesége és tartalmuk, az élet által is bebizonyított igaz­sága volt az, amely a közöm­bösök egész sorát lelkesítette munkára, tettekre. Egész so­rát, de még nem mindenkit. S nekünk mindenkire, minden becsületes, hazáját, népét sze­rető emberre szükségünk van hatalmas feladataink megvaló­sításához. Az élet valamely területén, ha közömbösség ta­pasztalható az értelmiségiek, a kisemberek körében közös céljaink iránt, az minden eset­ben kritika is a terület kom­munistáinak, felelős vezetői­nek munkájáról, magatartásá­ról. Kritika, amely ugyan nem szóban, de egyesek magatartá­sában, elvonultságában mér­hető le. Nem arról van sző, hogy mindenkit és egyformán min­den munka, minden feladat megoldására bevonjunk, hogy olyan tetteket várjunk, ame­lyekre vagy nem képesek, vagy azok megoldása távol áll egyéniségüktől, esetleg világ­nézetüktől. De minden ember szívesen tesz és cselekszik, ha hajlamainak, kedvének meg­felelő munkát kap, ha érzi, hogy a számára kedves és fon­tos területen számítanak rá, fontosnak tartják „ügyét”. A békemozgalom, az országos méretekben megindult küzde­lem a takarékosságért, a tár­sadalmi tulajdon védelméért, a községpolitikai tervek kidol­gozása és megvalósítása, a sport és még jónéhány nem közvetlenül politikai terület van, ahol a ma közömbösei holnap nagyonis lelkes és ak­tív munkára készek és képe­sek. S ennek megoldása, a szé­les néptömegek, a becsületes emberek képességeinek fel- használása kinek lehetne más­nak feladata, mint a kommu­nistáknak: falun is, városon is, az üzemekben is. Csak a vak és a süket, vagy népünk megrögzött ellenségei tagadhatják mindazt, ami eb­ben az országban történt, és történik napjainkban is. Ha nem is éppen a semmiből, de nem sokkal többől építettük mi fel ezt az országot és most már van miből tovább is épí­teni. Millióknak teremtettünk emberi életet, s ezeknek a mil­lióknak akarunk még nagyobb boldogságot, gazdagságot biz­tosítani holnap. Dolgoztunk és dolgozunk erőnk megfeszítésé­vel, ha nem is mindenkor hi­bátlanul, hisz aki előre, min­dig előre néz, az könnyen megbotolhat. De amit tettünk, nemcsak egyszerűen történel­mi tett volt, de hősi eposzba illő, költők ajkára — s vissza­gondolva a megtett útra —, szinte a mondavilág csodái közé tartozó cselekedet is. — Mindez érthetően ragadta ma­gával a kezdeti hitetlenkedők, a közömbösök tíz- és száz­ezreit. S ez: a munka, a terem­tés szépsége, a holnap építésé­nek ragyogó perspektívája a biztosíték arra, hogy azok is csatasorba állnak, tudatos épí­tőkké válnak — ha segítünk nekik ebben! —, akik ma még látszólag közömbösen szemlé­lik újuló életünk szakadatlan erjedését. GYURKÓ GÉZA. ülést tartott a káli Népfront-bizottság elnöksége * Dicséret illeti őket... A káli Hazafias Népfront- bizottság elnöksége ülést tar­tott, melyre meghívták a kompolti kísérleti gazdaság egyik munkatársát, Parádi László elvtársat. Az ülésen — melyen több egyéni dolgozó paraszt is részt vett, — meg­beszélték a gazdaság és a község dolgozó parasztjai közt levő kapcsolat kiszélesítését. akik a párt megyei lapját (nemcsak szorgalmasan olvas­nák, de arra törekszenek, hogy [minél több családhoz eljusson [a Népújság, s vele együtt el- \ jussanak a nagyvilág hírei, a Ibelpolitikai események, a me­gye életének hírei. A falu lakói a faluért A füzesabonyi járás több községében, így Tófaluban is az áprilisi tanácsülésen 15 százalékos községfejlesztési tervet állapítottak meg. Dor- mándon 10 százalékot, Mező­tárkányban 10 százalékot. Egerfarmoson, ahol régebben csak két százalékot szavaztak meg a községfejlesztési alap­ra, ebben az évben már hat százalékot hagytak jóvá. Hóvermekben torolják a kiültetésig o facsemetéket a nyugat-bükki erdészek * Előadásból filmvetítő A gyöngyösi 214. sz. Ipari Tanuló Intézet KISZ szerve­zetének színjátszói nagy si­kerrel adták elő Kisfaludy Károly Kérők c. vígjátékát. A szereplők összeválogatása, a szerepek betanítása Pókné Szakkay Rózsa tanárnő érde­me. A szereplők tudásuk leg­javát adták. Buda György, Herneczki László, Hegedűs András, Ferencz Katalin, Si­mon Ildikó és Gebhardt Éva sok kellemes percet szerzett a hallgatóságnak. Az előadás bevételével pó­tolták azt az összeget, ame­lyet társadalmi úton a szülők és a vállalatok segítségével gyűjtöttek össze és amelyből keskeny filmvetítőgépet vásá­roltak az intézetnek. A gé­pük már megvan, de problé­májuk, hogy a MOKÉP nem nagyon ad filmet, mert mint mondják, nem szeretik ha az iskolák vetítenek, miután ez­zel a mozi bevétele csökken. Sándor László, Gyöngyös Önálló vadásztársaság alakult libasáron Az abasári földművesszövet­kezet vadásztársasága folyó hó 20-án tartotta alakuló köz­gyűlését. A társaság 19 tag­gal alakult és most kérték meg a földművelésügyi mi­nisztériumtól a működési en­gedélyt. A vadásztársaság te­rülete mintegy kilencezer hold. A késői kitavaszodás, a tar­tós tavaszi esőzés a nyugat­bükki csemetekertekben is erősen hátráltatja az időszerű munkák elvégzését Az erdé­szek jóelőre gondoltak erre: a Bükk-fennsíkon és a hegy­vidéki erdészetekben még márciusban hóvermeket ké­szítettek, hogy a kiültetésre szánt faanyagot a kiszedés után elültetésig itt tárolhas­sák. A napközi kedvező időjárást A gyöngyösi Tiizépnél véget ért az üzérkedők paradicsoma (Tudósítónktól.) Néhány hónappal ezelőtt olyan beszédnek voltunk fül­tanúi, amit magunk sem hit­tünk el. A beszéd tartalma az volt, hogy a gyöngyösi Tüzép- telepen fuvarosok árulják a téglát, amiért búsás hasznot zsebelnek be. Azt sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben a tégla körül, mert szinte szakadatla­nul jöttek a dolgozók pana­szai. Egyéni gazdák, tsz tagok, munkások és tisztviselők ta­pasztalták a saját zsebükön, hogy amióta Kardos Józsefné Tüzép vezetője, méregdrága lett az építkezés. Magánváll alkozás a téglagyárban 1957. elején az illetékes szer. vek úgy döntöttek, hogy a ha­talmas arányokat öltött álla­mi és magánépítkezésekhez szükséges téglamennyiséget közvetlen a gyár telepéről kell kiadni, mert így az épít­kezők sokkal olcsóbban jut­nak az anyaghoz. Ezzel az ész­szerű intézkedéssel mindenki egyetértett. Ilymódon a múlt évben több mint négymillió téglát adott ki a gyár a Tüzép közvetítésével. Persze még ez a hatalmas mennyiségű tégla sem elégí­tette ki az igényeket. Tudták ezt nagyon jól a gyár egyes alkalmazottai és elméjükben gyorsan kialakult az üzérke­dés, az árdrágítás, a vásárlók becsapásának, zsarolásának a gondolata. Amikor kialakult a bűnszö­vetkezet, Fekete Sándor volt a raktáros, igen fontos lánc­szemnek számított, mert be­osztásánál fogva módjában állt minősíteni az árut, ami­vel az államnak is, a vásár­lóknak is el tudott számolni. Mint vallomásában mondotta, „ezért mindössze 3000 forint jutalmát kaptam Kardosnétól, pedig ennél jóval több szol­gálatot fejtettem ki”. A Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesülés és az Eger—Salgótarjáni Tüzép Vál­lalat között később olyan meg­állapodás jött létre, hogy ki kapcsolják a Tüzép-telepet és közvetlen a Gyöngyösi Tégla­gyár hozza forgalomba az anyagot. Az üzlet lebonyolítá­sával Kertai Pál, volt tégla­gyári irodavezetőt bízták meg. Kertai 1953-ban a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás miatt egyévi bör­tönbüntetésre volt ítélve. 1955-ben pedig közellátás ér­dekeit veszélyeztető bűntett miatt a kecskeméti bíróság egy év és 10 hónapi börtönnel sújtotta, ahonnan közkegye­lem folytán menekült. Kertai- nak első dolga az volt, hogy megbízható társat keressen, mert egyedül túl kockázatos­nak tartotta az üzlet lebonyo­lítását. Nagy Györgyné, aki akkor a városi tanács keres­kedelmi osztályán dolgozott, eléggé megbízhatónak látszott és ezért Kertai azzal bízta meg, hogy hajtson fel megfe­lelő vevőt. Ebben az időben 46 fillér volt a tégla ára, de Ker­tai 65 fillért kapott minden darabért, a különbözetet fel is osztották maguk között. A Kertai-féle akció azonban felszínre jött, ezért a gyárve­zetőség Kertait leváltotta és ezzel a gyári eladás is meg­szűnt. Kardosné megszervezi a bűnszövetkezetet A téglagyár újabb intézke­dése után Kardosné elérkezett­nek látta az időt egy olyan bűnszövetkezet megszervezé­sére, amelynek a segítségével át tudja fogni a járást. A száz­ezrekkel kecsegtető üzletek mágnesként vonzották Han- nuska József és Kocsis István fuvarosokat, akikben Kardos­né jobban bízott, mint saját dolgozóiban. Csaknem minden anyag a fuvarosokhoz vándorolt, akik aztán kizárólagos tulajdonos­ként árusították a 65 filléres téglát egy forint 20 fillérért. A szégyenteljes üzlet másik módja az volt, hogy Kardos­nétól csak az kapott anyagot, aki pénzt, gyümölcsöt, vágó­baromfit ajándékozott neki. — Jáger Ferenc nem vitt „szaj- rét”, volt is vagy harminc esetben Kardosnénál, de cso­dálatos módon tégla soha nem volt. Budai Ferenc faanyagot akart vásárolni, de nem tudott hozzájutni. Ekkor Kardosné- hoz fordult, aki azt a választ adta, hogy anyag akkor lesz, ha tudja, hogy mi a kötelessé­ge. Budai „kapcsolt” és 1000 forintot nyomott Kardosné markába — és az anyag meg­lett. Kardosnénak tetszett az üz­let. Tudta, hogy a járásban folyó magánépítkezések tőle függenek, ömlött a pénz. A TÜZÉP elvesztette állami jel­legét, téglát csak Kocsis és Hannuska árult feketén. Amit Kardosné is megsokall Sipos Szilárd, Sebők János, *] Herczeg András, Maka Pál és ♦, a többi vásárló úgy megduz- *, zasztották Hannuska és Kocsis » pénztárcáját, hogy maga Kar- J dosné is irigyelni kezdte a J „kollégákat”. A leleményes } Kardosné ezt úgy ellensúlyoz-} ta, hogy maga is felcsapott fu- í varosnak. 1957. márciusában • egy lovat és egy kocsit vásá-2 rolt. 2 A vállalkozás annyira sike-1 rült, hogy a Kardosné alkal-t mazásában álló Hannuska Jó-2 zsef maga is alkalmazottat} tartott. Persze, volt miből, 1 mert az „összkomfortos” üzér- } kedés napi 4—500 forintot ho- t zott a házhoz, ami csaknem * egy esztendeig tartott, anélkül, * hogy azért az „üzlettársak” « megdolgoztak volna. Ebben az időben kocsis 1st- ♦ ván, a másik fuvaros sem ült 2 tétlenül. Fuvarosaival és nap- } számosával „megszállta” } Gyöngyöspatát és egy forint * 20 filléres áron tízezrekre me­nő téglát adott el. 2 Ekkor a társaság úgy dön- * tött, ha már lúd, legyen kövér. 2 Az egyik vasúti szállítmánnyal 2 hét vagon sóder érkezett a} TÜZÉP címére. Kocsis ezt 1 azonnal felvásárolta és 120 fo- } rintos állami ár helyett nyom- 1 ban 430 forintért adott túl raj- £ ta, anélkül, hogy az érte ka- í pott nagy összegért a kisujját 2 is megmozdította volna. «2 Ez a bűnszövetkezet több j mint egy éven keresztül hábo- * rítatlanul lopta az államot,« zsarolta a vásárlókat. Több J százezer forintra rúg az az $ összeg, amit ilymódon keres- % tek. A rendőrség és az ügyész- i ség nyomozása folytán azon- l ban lelepleződtek és a bíróság 1 előtt kell számot adniuk tét- '. teikről. * Hogyan juthattak idáig? El lehet azt képzelni, hogy 2 egyszer sem kaptak ellenőr- 4 zést? Nem. Ilyet még elkép-1 zelni sem lehet. De azok az j ellenőrök, akik akkor Gyön- 2 gyösön jártak, nem állhatták 2 hivatásuk magaslatán és min- « denképpen felelősség terheli j őket is. 1 ♦ Gulyás András gyöngy ösha- ♦Iászi kézbesítő egyéb munkája «mellett nagy gondot fordít ar- ♦ra, hogy a párt lapja időben az olvasókhoz kerüljön. S mi­kor napilap lett a Népújság, 63 régi előfizetője egyöntetűen megrendelte a napilapot, sőt újabb 23 olvasót is szerzett a Népújságnak. Kirják Kálmán vámosgyörkl hivatalsegéd fél évtizede szor­galmas olvasója a párt megyei lapjának, s kedvenc lapját nemcsak olvassa, hanem — mi' vei napjában sok emberrel vart alkalma beszélni, — népszerű' siti és terjeszti is a Népújságai [ Nagy Lajos sajtófelelős kö­zzel egy évtizede terjeszti a .Népújságot, segíti a többi I pártiap szervezését. Közelgő ’jubileuma alkalmával köszönt­őjük őt értékes munkásságáért. felhasználva, gyors ütemben emelik ki a suhángokat, cse­metéket, hogy amint az idő engedi, megkezdhessék az or­szágfásítási, erdősítési terv­feladatok teljesítését. Ebben a munkában váratlan segít­ségük is akadt: a honvédség ajánlotta fel támogatását és az egri erdészet területén ed­dig több mint 250 000 suháng kiemelésében, elszállításában nyújtottak segédkezet az er­dészeknek. Ködmön László, a petőfibá- nyai Il-es altáró dolgozója is azon igyekszik, hogy minél több bányász olvassa a Nép­újságot. Az utóbbi időben 26 ;új előfizetőt gyűjtött. Elhatározták, hogy a jövőben a község parasztjai tapaszta­latcsere céljából felkeresik a gazdaságot és az ott szerzett tapasztalatokat a saját gazda­ságukban is bevezetik. A gazdaság nevében Parádi elvtárs megígérte, hogy a község dolgozó parasztjainak korlátlan mennyiségű kuko­rica vetőmagot biztosít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents