Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-24 / 78. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. április 24. csütörtök Gimnazisták, — deres hajjal VEGYÉRTÉKEKRŐL, kata­lizátorokról szól a magyarázat, a táblán a hűsgyártás tech­nológiájának vázlata látható: kémia óra van az első osztály­ban. A padokban húsz felr nőtt fiatal jegyez, rajzol. Igen, ne tévesszen meg a cím senkit, ez a cikk nem a fiatal, vi­dám fiúkról, lányokról szól, hanem a felnőtt, a komolyabb diákokról. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium esti ta­gozatának egyik osztályában vagyunk. Hogy kik tanulnak Itt? Húsz és negyven közötti nők és férfiak, nem egy közülük de­res fejjel, olyanok, akik fia­talabb korukban nem tanul­hattak, s most, felnőtt fejjel igyekeznek elsajátítani a tu­dást, a műveltséget. Van a hallgatók között vasmunkás, parasztlány, kereskedő, vasu­tas, meg egy sereg más fog­lalkozásbeli. Az élet külön­böző területeiről jöttek, cél­juk azonban egy: tanulni, mű­velődni, szellemileg gyarapod­ni. ' Korunk tipikus és örven­detes jelensége az, hogy min­denki törekszik az általános műveltség megszerzésére. Egy­re gyarapodik azoknak a szá­ma, akik szeretnének megérte­ni egy Ady-verset, vagy Az ember tragédiáját, akik szeret­nék még jobban megismerni népünk és a világ népeinek történetét, vagy éppen a föld­rajz, a fizika, a matematika világában akarnak járatosak lenni. Alátámasztja ezt az ál­lítást az a tény is, hogy a hallgatók nagy része „csak” ezért jött a gimnáziumba. EZ VEZÉRELTE Poczik Já­nos kereskedőt is, aki — mint elmondotta — a kereskedő- iskolában annyira megszerette a tanulást, hogy annak elvég­zése után azonnal kérte felvé­telét a gimnáziumba. Az álta­lános műveltséget akarja itt megszerezni. Erdei Vilma gyermekgondozónő, Hegyi Mik lós biztosító-ügynök, Hibs Éva fodrásznő és még sokan, az 3*üií.osztály nagy százaléka. Természetesen vannak olya- loihosftok is, akik az érettségi után szeretnének tovább tanulni. Erre módjuk is nyílik, hi­szen az elmúlt években is mentek innen egyetemre, egyesek esti, mások nappali tagozatra. Kiss József a Szerszámgyár­ban dolgozik, vasesztergályos Mindig hajnalban, félötkor kel, délután ötre ér haza, s csak ezután jut ideje a tanu­lásra. Sokszor éjfélkor, egy ófakor még tanul, de soha nem jön készületlenül, s nem is hiányzik soha. Emellett az üzemben is jól végzi a mun­káját, s az iskolában is álta­lános négyes. Ha lenne „Áldo­zatos Tanulásért Érdemérem”, nyugodt lelkiismerettel java­solnám a kitüntetésre. Megér­demelné! Neki egyébként tá­volabbi tervei vannak, ha si­keresen leérettségizik, tovább tanul, valamilyen műszaki pá­lyát választ. SZÓLNI KELL MÉG az osz­tály büszkeségéről, Tulipán Ilonáról. Hallatlanul nagy energia, akaraterő, és tudás­vágy van ebben a fiatal vasu­taslányban. Szinte hihetetlen teljesítményekre képes. Fü­zesabonyban lakik, ott is tel­jesít szolgálatot, onnan jár be vonattal hetenként négyszer Gyöngyösre. S hetenként négy­szer hajnali háromkor kel fel, és késő este van, mire a sok vonátozástól összetörtén haza­tér. Ráadásul vasúti szaktan- folyamra is jár, tehát két he­lyen is tanul. És ilyen lehe­tetlenül nehéz körülmények között is el tudta érni azt. hogy bizonyítványában ez áll: .Általános tanulmányi ered­ménye: kitűnő rendű” Ehhez azt hiszem, nem kell különö­sebb kommentár. Terveit nem árulta el, csak annyit mon­MUNKASOTTHON MOZI, EGER Április 24-én, csütörtökön: ALI BABA Színes francia filmvígjáték .Főszereplő: Femandel. EGRI VÖRÖS CSILLAG Patkányfogó EGRI BRÖDI Nincs előadás EGRI BÉKE Vörös és fekete (II. rész) (16 éven felülieknek) EGRI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Hajsza GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kicsik és nagyok HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az éjszaka szépei HATVANI KOSSUTH A 101-es sas FÜZESABONY Naplemente előtt PETERVASARA Nincs előadás HEVES Körhinta műsora Egerben este fél 8 órakor: IDA REGÉNYE Balatonon este fél 8 órakor: MÁGNÁS MISKA dott, hogy szeretne „tovább­menni”. Nem tudom, rhi lesz a sorsa Tulipán Ilonának, hogy fog boldogulni az életben, azt azonban tudom, hogy akár­milyen boldogság éri is, nem ajándék lesz az élettől, mert megküzdött érte. Bizony, nem könnyű az „esti diákok” élete! Sajnos, sok­szor munkahelyeiken sem ér­tik meg őket. Szendrő Sándor, a gimnázium helyettes igaz­gatója elmondta, hogy nagy arányú a hiányzás, mert egyes üzemek, a többszöri kérelem ellenére is olyan műszakra osztják be a hallgatókat, hogy nem tudnak a tanításra eljön­ni. Pedig az esti tagozat hall­gatóinak segítése nem ember­baráti kötelesség, de nemzeti érdek is. Kiss Józsefek, Tuli­pán Ilonák minden segítséget, elismerést megérdelemelnek. Mi, mai diákok is tanulha­tunk tőlük kitartást, szorgal­mat. Bizonyos vagyok benne, hogy ha továbbra is ilyen ki­tartóak lesznek, valóra válnak szép terveik. KÍVÁNJUNK NEKIK sok sikert ehhez a nagyszerű küz­delemhez! RÓZSA GYULA Április 24, csütörtök: 1904. Gyarmati ifjúság napja. Izrael nemzeti ünnepe. n rádióaktivitás ellenőrzése sokba kerül Angliában A légkör rádióaktivitásának megfigyelése egyre nagyobb összegeket követel Angliában és Skóciában A belügyminisz­térium költségvetési előirány­zata az Angliában, Észak-Ir- országban és Man szigetén lé­tesített „különleges megfigyelő szolgálat” számára 155.000 fon­Űsszkomfortos világűr utazás „Világűr utasnak” önként jelentkezett öt amerikai piló­tatiszt. öt napot utaztak a Föld körül, olyan körülmé­nyek között, mintha húszezer kilométer magasságban a föld körül keringő mesterséges hold belsejében lennének. Va­lamivel több hely jutott mind­egyiküknek, mint amennyi a közönséges utasszállító gépek ben jut egy utasnak. A kabin­ban bár is volt. Kozmikus öl­tözékükbe szerelt elektródok regisztrálták érverésüket, vér­nyomásukat, hőmérsékletüket, izmaik feszülését stb. Hét ké­szülék figyelte mozgásukat. Két televíziós készülék segít­ségével a szakembereken kí­vülről figyelhették mi törté­nik a kabinban. Magam sem tudom, hogyan jutott eszembe, de egyszercsak előttem állt. Ártatlan kék sze­mét rám emelte, s széles mo­solygással integetett felém. Negyven év óta egyszer sem gondoltam rá. de ma éjjel, amikor hazafelé ballagtam, s a csípős februári szél pirosra égette arcomat, s amikor lát­tam egy szegény embert egy bódéban dideregni, a mérhe­tetlen messzeségből egyszerre megjelent előttem. Igen, oda- állt elém Vaszilij Ivanovics, az orosz katona, s hangját is hallatva, rámköszönt. — Jóestét, uram, hideg van, nagyon fúj a szelecske... — Va­szilij Ivanovics emléke régen kiesett az emlékezetemből. Pe­dig ez az ember akkor a hite­met adta vissza, amely annyi szenvedés, borzalom és kegyet­lenség láttára elveszett ben­nem. Vajon merre sodorta a sorsa, vajon mi lett belőle? A negyvenfokos hideg napok óta tartott. A levegő fehér volt és sűrű, mintha a ritkás köd ereszkedett volna a házak kö­zé. A pályaudvaron, ahol nyolc fogoly-katona liszteszsákokat rakott be egy üres vagonba, alig lézengett valaki. Csak a magyar bakák dolgoztak, ron­gyos, tépett ruhában. A der­mesztő hideg szaggatta, rágta csontjaikat. Hajuk, szempillá­juk mintha kivirágzott volna: tos emelkedést mutat. Skóciá­ban például a levegő rádióak­tivitásának ellenőrzése külön költségvetést igényel: 75.000 fontba fog kerülni jövőre, az idei 35.000-rel szemben. Világító gyermekcipők Azokat a németországi gyere­keket, akik délután járnak isko­lába, b télen már sötétben tér­nek vissza otthonukba, foszfo- reszkáló anyaggal bevont -cipők­kel látták el. A világító-cipőt könnyén észreveszik az úttesten közlekedő járművek vezetői. Ez­zel elejét veszik a közúti bal­eseteknek; Kirándulásra mennek a szihalmi gyerekek E hónap 25-én ötven szihal­mi gyerek indul Diósgyőrbe, tanulmányi kirándulásra. A nyolcadikosok a kémia, az ötö­dikesek az élettelen-természet tárgyakhoz gyűjtenek tapasz­talatokat. A tanulmányi ki­rándulás költségeit maguk a tanulók fedezik. Ez annál is könnyebb, mert a résztvevők legnagyobb százaléka vasutas­gyerek, s így az utazási költ­ség csak igen kis összeg. NÉVNAP Ne feledjük: pénteken MARK tuns! — MOST FEJEZTÉK BE a füzesabonyi járási kultúrház tatarozását 38 ezer forintos beruházással. A régi fűtőbe­rendezés helyett egy új, kor­szerű, légmelegítéses kályhát helyeznek el.- TEGNAP, A HEVESI új­telepi iskolában ismeretterjesz­tő előadást tartottak a rák­betegségről. Az előadáson több mint kétszázan vettek részt. Az előadó' dr. Péterfi Gyula nőgyógyász volt. — NAGY SIKERREL adta elő az andornaktályai KISZ- szervezet kultúrcsoportja a „Vén bakancsos cs fia, a hu­szár" című vígjátékot. A da­rabot a környező községek­ben is előadják.- KÁLBAN 29-ÉN, állandó bizottsági ülést tartanak, ahol dr. Kisbéri Rezső körzeti or­vos beszámol a község egész­ségügyi problémáiról és meg­tárgyalják a tisztasági hónap szervezését. — A SELYFT CEMENT­MÜVEKNÉL április 26-án tartják meg a nyereségré­szesedés kiosztását. Az üzem dolgozói átlag 12 napi fize­tésnek megfelelő nyereségré­szesedésben részesülnek.- A BUDAPESTI Kamara­színház Gyöngyösön, szerdán a városi kultúrházban bemu­tatta a Romantikus asszony c. háromfelvonásos operettet. — A PARÄDI Vegyes Kis­ipari Szövetkezet dolgozói társadalmi munkával 50 ezer darab nyerstéglát készítenek, hogy az itt megtakarított ősz- szegen gépet vásárolhassanak és biztosítsák a kibővített részleg gazdaságos beindulá­sát. Útjavítás Lőrinciben Régi vágya teljesül a lőrinci lakosoknak ebben az évben, ugyanis a Malom utcát 80 ezer forintos beruházással felújítják. A község lakosai vállalták, hogy társadalmi munkával a kijavítandó 700 méteres útszakaszon az árko­kat rendbehozzák. cAköqijnn ml Ldtpilt A fehér folt O rszÚQ°s a rendőri készültség Dél-Afrikában — adták hírül az újságok. E készültségnek nem az az oka, hogy valamiféle külföldi potentát érkezik a Dél-Afrikai Unióba, még csak az sem, hogy valami természeti kataszt­rófa fenyegeti az ország népét.. Az ok: választások! Még pontosabban, olyan választás, amelyen a 13 millió lakos­ból csak másfélmillió szavazhat, lévén, hogy e másfél- millió rendelkezik megfelelő kellékekkel a szavazáshoz, — nevezetesen fehér bőrrel. Mert a Dél-Afrikai Unióban nem az a kizáró ok, hogy valakinek nincs földje, vagy valaki analfabéta, vagy hogy valaki az állam belső rendjének félforgatására tört... nem, az Unió mentes az effajta yugati” szokásoktól. Ott a választás nem vérre — vaj’ ki tudja —, hanem bőrre, pontosabban a bőr színére megy. S mindez 1958-ban! ; S még mondja valaki, hogy nincs fehér folt Afrika térképén! Nem a ruha teszi az embert A nthonynak hívják és megérkezett a Weser torkolatá- / ba. Anthonynak hívják és a súlya 2750 tonna, fog­lalkozása: torpedóromboló. Ha nincs is ráütve a bélyeg az oldalára, de mindenki tudja, hogy ez a hajó Nyugat- Németország első torpedór jmbolója, első és az amerikai segítségnyújtási program keretében érkezett. Segítség­nyújtási program, mert a nyugatnémet munkások már hosszú hetek, sőt hónapok óta szidják — s csak ezért — az Egyesült Államokat, hogy lassan itt lesz már a nyár, s a nyugat-német hadseregnek nincs egyetlen torpedóromboló­ja sem. Micsoda igazságtalanság ez! A nyugat-német mun­kásoknak, kisembereknek igenis torpedóromboló, rakéta­fegyver és atomháború kell. mert már halálosan unják, hogy több mint tíz esztendeje nyugodtan szülhetnek a nyugat-német anyák, házasodhatnak a fiatalok és sehol egy kis nyugodt, az egész világot lángbaborító vérengzés. És az Egyesült Államok munkásokat értő és megértő körei meghallgatták a jogos panasz tőlük teljesíthető ré­szét, -| mert az a kis vérengzés, sajnos, nemcsak rajtuk múlik — s küldtek egy torpedórombolót. Amivel lehet majd esetleg rombolni, ha nem is munkásokat, de lega­lább ellenük. Ügy is jó, mert a munkás szó, akkor benne van a dologban. S az Anthony megérkezett! Nem hisszük azért, hogy fehérruhás lányok fogadták volna befutását a hazai vi­zekre. Inkább talán vörös ruhás hóhérok. Bár az is lehet, hogy a ruha nem vörös, csak csuka-szürke volt. Utóvégre, nem a ruha teszi az embert! (látó) filmi Kicsik és nagyok Paul türel­metlenül vára­kozik egy sö­tét kapuban, a- mikor végre feltűnik az ut­casarkon egy fiatal nő. Siet­ve közeledik a szemerkélő eső­ben, s óvatosan körülnéz, ami­kor a férfivel kezet szorít. — Azt hiszem, kö­vetnek — mond­ja. Egyikünk sem mehet ha­za éjszakára a lakására vála­szol Pdul. De mi legyén azzal a családdal, — amelyet egy pincében rejtegetnek a német megszállók elől? Búvóhelyük már nem biztonságos, élelmük elfogyott és g gyermekek nem bírják a koplalást. Paul megígéri, hogy még az éjszaka biz­tonságba helyezi védenceiket. A lány megnyugodva távozik Az izgalmas jugoszláv filmet a gyöngyösi Szabadság Mozi játssza 24—28-ig. VZUtatHALt m&rm mii; . ■,V,/WWWWV.'. . . Vaszilij Ivanovics kétszázhúsz bundája a fehér zúzmara úgy tapadt rá vastagon., De csak mentek érzés nél­kül, gondolat nélkül, beleszé­dülve abba az állati sorba, melyet a fogság jelentett szá­mukra. Dél felé megélénkült a pe­ron. Az Ural felől tehervonat futott be az állomásra. Meleg bundát, ruhát hozott az orosz csapatoknak. A szállítmányt néhány magasrangú tiszt fo­gadta. Az egyik harsány han­gon már intézkedett is. — A két vagon bundát kidobálni ide, a peronra. A többi megy tovább a felső raktárig.! — A nyolc magyar bakát odaparan­csolták a bundás vagonokhoz. A peronon percek múlva már halomban állt a sok bárány- bőrbekecs. Az egyik tiszt han­gosan számolta és jegyezte. — Kétszázhúsz darab — for­dult a mellette álló orosz fegy­veres vasúti őrhöz. — Te itt maradsz — folytatta — s vigyá­zol rá, amíg kocsik jönnek. Hogy is hívnak téged? ■*' — Vaszilij Ivanovics Burka- nov. — Jól van, Vaszilij, tehát 220 darab. A tisztek elmentek. Vaszilij pedig feltűzött szuronnyal sé­tálni kezdett a bundahalom körül. Néha félhangosan mondta maga elé: — 220 da­rab. A foglyok visszamentek a raktárhoz és dolgoztak tovább. Vaszilij megállt egy pillanatra, s szánakozva nézte őket. Úgy átérezte szörnyű sorsukat, — hogy vacogni kezdett tőle a foga. Kucsmáját mélyen a hom­lokába húzta, megigazította bélelt kesztyűjét, s elindult is­mét egyhangú útjára, körbe- körbe. A szekerek pedig még mindig nem jöttek a holmi után. Vaszilij szidta őket — Az ördög hordja el, az ember csonttá fagy a hidegben. Aztán megelégedve gondolt arra, hogy otthon Fróza már biztosan Befűtött a kemencé­be, estére friss kenyeret süt, s mire leteszi a szolgálatát s hazatér, a szamovárban is du­ruzsol a csájának való forró vizecske. Káposzta is van otthon. Jó savanyú-káposzta. Leönti majd tejföllel, és ropogós, friss ke­nyérrel, vagy szépen pirult lángossal, s jót eszik belőle. Ott érezte szájában a tea cuk­ros, zamatos ízét, s nagyot nyelt az élvezettől. Aztán hir­telen a raktár felé nézett. — Lám — gondolta —, azokat ott senki nem várja, vacsorával otthon. Rongyosak, és fáznak, mert nincs jó meleg bundá­juk, mint nekem. A gyönge szél is átfúj vékony kabátju- ko#. Kemény pricCsen feksze­nek, az én ágyamban pedig jőszagú a párna, jószagú a derékalj. őszinte részvéttel sajnálta őket, s érezte, hogy ez a dolog valahogy nincs rendjén. A fogoly katonák befejezték a munkát, s fáradtan lépdel­tek el Vaszilij Ivanovics mel­lett. Az utolsó közülük vissza­fordult. — Nincs egy szál gyufád, bá­tyuska? Az orosz tüzet adott, s köz­ben végignézte lopva a bakát. Megfogta a köpönyege szélét. — Vékony — mondta — nem fázol? Vaszilij körülnézett. A per- ronon senki nem járt. Oda­szólt a bakának: — Akarsz bundát? Vigyél el egyet! — Ne tréfálkozz, nem ad­hatsz, hiszen nem a tiéd. Vaszilij lekapta a puskát a válláról-, a szuronyt tréfásan a bakának szegezte. — Vigyed, ha mondom! A fogoly felkapott egy bun­dát a halom tetejéről, s bol­dogan a többiek után ro­hant. Még meg sem köszönte. A szekeresek nagy zörgéssel érkeztek a pályaudvar elé. A tiszt a perronon újra leszá­molta a bundákat. Vaszilij egykedvűen szemlélte a jele­netet. — Kétszáz^ z°nkilenc? —cso­dálkozott a tiszt. — De te két- százhuszat vettél át! — Annyit. — És most eggyel kevesebb. — Kevesebb. — Hol a hiányzó bunda? — Nem tudom. — Mennyit vettél át? — or­dított a tiszt. — Kétszázhuszat. — És most mennyi van? — Kétszáztizenkilenc. — Járt valaki a bundák kö­rül? — Igen. — Kicsoda, te szerencsétlen? — Én. Vaszilij ártatlanul nézett nagy, kék szemével a tisztre, aki szinte toporzékolt dühé­ben: — Lecsukatlak, te disznó! Vaszilij, mint a cövek állott a bundák mellett. — Nem tudom, hogyan tör­ténhetett — mondta csendesen. Amikor a bundákat szekér­re rakták és elvitték, s ő egye­dül indult hazafelé, elégedet­ten dörzsölte össze a kezét: — Mégis csak van bundája, szegénykének. — pelle »

Next

/
Thumbnails
Contents