Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-19 / 47. szám (48. szám)
1958. március 19. szerda NÉPÜJSAG 3 A munkások erkölcsi megbecsüléséről Igaz, nagyon elcsépeltnek tartják mindig a múlttal előhozakodni, hogy akkor menynyire elnyomták, mennyire semmibevették a munkást, —. pedig bár sokszor elmondtuk, mégsem elégszer, hiszen imitt-amott még most is felüti fejét az a helytelen nézet, hogy „adják meg a keresetet, aztán kész. A dicsőség? Minek az a munkásnak?” Nem mindenütt érzik még, hogy megváltozott a világ. Másfél évtizeddel ezelőtt csak bért kapott a munkás — már aki kapott —, de erkölcsi megbecsülést? Ha csak azt nem számítjuk annak, mikor a „vezér” nagyméltósága leereszkedett munkásaihoz és reklámmosollyal az arcán, megveregette ismert, vagy ismeretlen emberének hátát. Ez gyenge erkölcsi elismerés volt az évtizedes munkáért, a görnyedésért. Azóta a munkás kiegyenesítette derekát, ember lett a maga-építet- te országban. Nemcsak bérért dolgozik, becsületért is. S bár a bért megkapja, ez nem mondható még el ugyanolyan nyugodt lelkiismerettel az erkölcsi megbecsülésről. Persze még így sem lehet s kétféle megbecsülést összehasonlítani, mert bármerre járunk az országban azt tapasztalhatjuk, hogy munkásokból lett igazgatók, képviselők, közéleti személyiségek vesznek részt az ország vezetésében, hogy ezrekre megy azoknak a munkásoknak a száma, akik kormánykitüntetést viselnek. Szavuk van a gyár ügyeinek intézésében, esvik fontos szervük, az üzemi tanács, lényeges jogokkal felruházva, vesz részt a vállalatok irányításé ban. Mindez azt mutatja, hogy jelentős lépés történt az utóbbi 13 év alatt a munkások erkölcsi megbecsülésében, de az ellenforradalom óta, mintha egyes helyeken szégyellnék a jó munkások népszerűsítését, piintha ebben a múlt hibáinak : viszahozatalát látnák. Jg két éve az üzemekben, a város forgalmas részén, a művelődési otthonokban láthatták a szakmájukat legjob ban értő munkások fényké pét, verseket írtak az alkotó munkáskézről, hangosbeszélők hirdették a legjobbak eredményeit. Igényt tartott minderre a munkás? Kezdetben szokatlan volt, mert a tőkés gyárában nem hallott ilyesmiről, de később már természetesnek vette, hogy a kormányzó, az urak arcképe helyett az ő fényképük előtt álltak meg az emberek, s ez kinek nem esett volna jól? Megbecsült embernek lenni nem szégyen, akit város-, vagy üzemszerte arról ismernek, hogy aranv keze van, hogy a legötletesebb újító. S ki szé- gyelte ünnepnapokon felrakni a munka erkölcsi megbecsülését jelentő kitüntetéseket? Mostanában mégis inkább az anyagi megbecsülést részesítik előnyben. Szórványosabban, lassabban kerül sor a jő munkások kitüntetésére, a bányászokat és néhány üzemet kivéve. Nem hirdetik fényképek, feliratok egv-egy kiváló munkás eredményét. Porosak a dicsőségtáblák és a munkások nem mindenütt és nem mindig kapiák meg azt az erkölcsi megbecsülést, melyben részük volt két-három évvel ezelőtt. Még alig indult meg a kiváló dolgozó címért indult mozgalom, a követelmények kidolgozása is hosszú ideig halasztódott, s ami a legfontosabb, még mindig található bizonyos tartózkodás, „szégyenkezés”, mi végül is arra a téves hitre vezetett jóné- hány üzemben, hogy „adjunk fizetést, pénzjutalmat, aztán semmi többet”. Pedig bármilyen furcsán hangzik is az ..anvasi pártiaknak”, a munkások igenis megérdemlik és igénylik az erkölcsi megbecsülést is. Vajon mi szégyellni való van azon, hogy Zsemle Ferencnek, — akit évek óta Petőfibánya legjobb vájáraként ismernek — fényképét kifüggesszék az olvasók falára. Vagy Szekrényes Jánosnak, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár fiatal esztergályosának miért kellene szégyenkezni azon, ha kitüntetést kap, mikor az ellenforradalom után elsőnek ő kérte a munkaverseny megindítását. Megérdemli, mint ahogy megérdemli az a száz bányász is, akit a Mátravidéki Szénbányászati Tröszttől társaik javaslatára felterjesztettek „az üzem kiváló dolgozója” címre. S ha megérdemlik, ki akadályozhatja azt, hogy érdemeik szerint megbecsüljék őket? A jó munkáért nemcsak nagyobb fizetést, de elismerő szót is vár az ember. Anyagiakkal nem állunk olyan bőségesen, hogy mindenkit, aki többet ad az országnak, fizetésen felül jelentős pénzbeli, vagy természetbeni juttatásban részesítsenek. Am fáradozásuk erkölcsi megbecsülését is szívesen veszik a munkások. Szívesen veszik és még több munkával háláliák meg. ha a színházba, kirándulásokra viszik, ha érdemeik szerint kitüntetik, népszerűsítik, ha nemcsak anyagiakban, de erkölcsileg is kimutatják, hogv többre értékelik őket. Ki állítja azt, hogy a becsületes munka dicsérete nem esik iól az embernek. A lehetőség adva van minden üzemben, bányában, de. sainos, nem mindenütt élnek még vele. A porosodó fénykének, a pókhálós dicsőséetábl ák. a fiókban heverő kitüntetési javaslatok, a néma „hangos- h'radó”. az elzárkózottság, az álszerénység mind megannyi káros, visszahúzó tényezőié a munkások erkölcsi megbecsülésének, melynek sürgős megváltoztatását követelik a munkások. Aki többet ad, aki iobban dolgozik, többet érdemel nemcsak anyagiakban, de erkölcsiekben is. Az ügy még nem olyan veszélyes, hogy ne lehetne rajta változtatni, a Szerszám- és Készülékgyárban és jóné- hány helyen, már igen szép példáit lehet találni annak, — hogy a jó munkást megkülönböztetett bánásmódban részesítik, s nemcsak anyagiakban fejezik ki megbecsülésüket, de kitüntetésekkel, aján- dékműsorral, tanulmányi kirándulásokkal jutalmazzák őket, s ennek az erkölcsi megbecsülésnek az eredménye máris mutatkozik az üzem gazdaságosabb termelésében. A lehetőség mindenütt adva van, csak élni kell vele. Megéri.» Kovács Endre fl TECHNIKA ES TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Irány a Mars holdja? „A világon mindenfelé ké-1 szülődnek a holdutazásra, a tervek tucatjait tanulmányozzák. Mindez azonban hiábavaló, a kutatások és a számítások fölöslegesek, a világ csalódik a Holdban” — fejtegette nemrégiben az amerikai Columbia egyetem professzora, Jan Schilt. Nem a mi Holdunkat, hanem a Mars holdját kell meglátogatni, mondotta, s azt is megmagyarázta, hogy miért. A Föld Holdja túlságosan nagy, vonzási ereje egyhatoda a Föld felületén uralkodó nehézkedési erőnek. Ez azt jelenti, hogy a Hold nehézkedési erőterébe kerülő rakétának 6500 kilométeres óránkénti sebességgel kellene leszállnia, hacsak tartalékrakéta segítségével nem fékezné esését. Holdunknak gyakorlatilag nincsen légköre, amely súrlódással lassítaná az űrrakéta repülését. Más szóval hajtóművekkel kell fékezni az esést, ami viszont magával vonja, hogy a rakétának további üzemanyagra van szüksége. További készletek kellenek ahhoz, hogy a visz- szafelé utazáskor felszállhassanak. Ezzel ellentétben a Mars egyik holdjára irányított rakéta leszállása és visszaindu- lása nem okozna különösebb problémát, mert ezek a holdak olyan aprók, hogy semmiféle vonzásuk nincsen. így például a Deimosnak mindössze 8 kilométer az átmérője, s minden valószínűség «»érint a Földről odairányított rakéta olyan könnyedén leszállhatna ott, mint valami pihe és semmiféle többletüzemanyagra nem volna szüksége. Schilt professzor emiatt úgy véli, hogy mindent összevéve, alig kellene több üzemanyag a Mars egy ilyen 56 millió kilométerre lévő Holdjának az eléréséhez, mint a mi Holdunkra való jutáshoz, amely pedig mindössze 384 000 kilométerre van. Az űrhajósok a Deismosról nagyszerűen megfigyelhetnék a Marsot, amelyet 20 000 kilométeres távolságban minden 30 órában megkerülnek. Teljes süketséget gyógyított két francia orvos Charles Eyrés és André Djourne francia orvosok igen jelentős sikert értek el a közelmúltban a teljes süketség gyógyításában. Eyrés olyan beteget kezelt, akit évekkel ezelőtt krónikus középfülgyu- ladás miatt megoperáltak és az operáció során teljesen megsüketült. Eyrés hallott Djourne kollégájáról, aki nyu- lakon bizonyos ideig elektromágneses izgatással izomreakciókat tudott kelteni, segítségül hívta kollégáját és közösen kipróbálták az eljárást először állatokon, majd a süket betegen. Berendezésük a hanghullámokat ugyanolyan frekvenciájú elektromos impulzusokká változtatja át. Ezekkel az elektromos jelekkel közvetlenül ingerelték a — Venfort amerikai tudós, a legkeményebb gyémántnál keményebb anyagot állított elő százezernél nagyobb légköri nyomás alatt, 2000 fok hőmérsékleten. A vcgyület a bornak és nitrogénnak vegyü- lete, neve: borazoa. /. hallóidegeket. Az egyik elektródot a szabaddá tett hallóideghez erősítették, a másikat a teporális izomba helyezték. A műtét óta a beteg hangot hall az idegszálon keresztül és megért bizonyos számú szót. Új foszforeszkáló anyag Mint ismeretes, eddig az óralapok és más világító számtóblák előállítására az iparban cinkszulfidot használtak, amelyet rádiummal, vagy mozothoriummal kevertek. Ez a foszforeszkáló anyag az orvosok véleménye szerint kisugárzása miatt bizonyos mértékben káros a szervezetre. Egy amerikai vállalat vegyészmérnökei most új foszforeszkáló anyagot fedeztek fel, amelynek alapanyaga a mesterségesen előállított tri- cinum nevű hidrogén-izotóp. Az új világító anyag tetszés szerinti színben állítható elő teljesen ártalmatlan, világító ereje tartósabb és előállítása i is olcsóbb. _ ... hogy a nyugati államokban nagy visszhangja van a Dél-Karolinára lezuhant atombomba okozta botránynak. A lapok felteszik a kérdést, vajon egy szép napon „előre nem látott körülmények folytán, véletlenül élesített bomba nem esik-e sűrűn lakott városra? Ma megkaptuk az első figyelmeztetést — írja a lav — öt sebesült. Egy kísérleti telepen dolgozó amerikai mérnó radioaktívvá vált és sem ő, — sem a családja nem hagyhatja el többé otthonát...” Sorakoznak a jelentések az atombomba áldozatainak növekedéséről, pedig még csak a „véletlenek játéka”, csak a „műszaki hiba” szedi az áldozatokat, az atomháború még csak egyes amerikai kö rök terveiben szerepel. Ezért nem tudják olyan átlátszó és naiv „indokkal” elterelni az emberek figyelmét a közelgő veszélyről, holmi „veszélytelenségről”, véletlen- ségből történt „műszaki hibáról”, „élésítetlen” bombákról szóló mesékkel. S ha már a véletlenekről van szó, egyetlen véletlenről tényleg lehetne beszélni, mégpedig arról, hogy a Pen tagon felett még csak v é- letlenül sem repülnek atombombától terhes repülő gépek, hanem inkább a hű szövetséges légiterét szerencséltetik. Erre a véletlenre úgylátszik nagyon ügyelnek Washingtonban..., K. E. Szervusz Salvus . . . ... de mikor? „Szervusz Salvus” — köszöntenék most boldogan a föld mélyéből feltörő vizet a szakemberek, ott kint a vizéről és fürdőjéről híres kis faluban. Bükkszéken. Hiába a köszöntés, a kút egyelőre nem nagyon méltányolja a fúrómesterek fáradozását. A Zagyvapálfalvj Mélyfúró Vállalat szakemberei gépeikkel, s fúrócsöveikkel csalogatják elő a föld mélyéből a gyógyítás szolgálatába állított Salvus-vizet. A víz egyelőre megmakacsolta magát s nem tör elő. A faluban és a környéken különböző hírek terjednek. — Megszökött a gáz, nincs ami felnyomja a vizet, — kimerült a kút — mondják mások. Mi az igazság? Mit mondanak a szakemberek? Zagyva Ottóval, a telep vezetőiével beszélgettem erről a problémáról. — Az igaz, hogy a vizet gáz nyomja fel, s az is igaz, hogy a környéken végzett olajkutató próbafúrások nem használnak a bükkszéki kútnak, mert előfordul, hogy az egyes forrásokból gáz tör elő. De szó sincs arról, hogy veszélyben van a Salvus-viz. Csak a kút annyira el van dugulva, hogy a víz nem tud feltörni. A mélyfúró vállalat emberei most tisztítják a kutat. Igaz, hogy ez a munka sokkal több időt vesz igénybe, mint amennyire számítottunk. Eddig már 515 méterre van kitisztítva, s a hátralévő két méter most a legnehezebb Pontos és türelmes munkát igényel egy ilyen kút kitisztítása. Az 517 méterről feltörő víz egy 138 mm-es átmérőjű csövön jön fel a napvilágra, s havonta 3.5 centi só rakódik le rajta. Ezt a lerakódást rábírással szokták eltávolítani. Most azonban már annyira eldugult, hogy szokatlanul hosszú időt vesz igénybe a tisztítás. De remélik, hogy április közepére feltör a víz. S mi lesz addig? Addig a másik kútról hordják a vizet, s így próbálják biztosítani a belföldi keresletet. 3700 üveget töltenek naoonta most a töl f-í ’oek, ebből persze nem jut o. sortra, pedig külföldön is nagyon várják a gyógyító vizet. Lassan-lassan kitavaszodik. S eljön május 1-e is. Ekkor nyitja majd kapuit a bükkszék! fürdő. Addig csinosítják, parkosítják a fürdő környékét és — ez a legfontosabb — biztosítják a szükséges vízmennyiséget, hogy a gyógyulást váró vendégek ne csolódjanak a lassan már világhírűvé váló bükkszéki vízben és fürdőben. A karbantartási munkák jelenlegi állása mellett pedig nyugodtan mondják a fúró- mesterek: Szervusz, Salvus! Mikor? Anrilis közepén, vagy május 1-én. M. L. Nem volt „Fair Play" Egy Alabama állambeli üzlettulajdonos boltját a jelenlétében kirabolták. A tulajdonos a törvényszék előtt kijelentette, hogy a betörő tisztességtelen eszközökkel dolgozott: a kirakat elé ugyanis odaállította cinkostársnőjét, aki a nyílt utcán vetkőzni kezdett. Ez annyira elvonta az üzlettudajdonos figyelmét, hogy közben nem vette észre a rablást. fl kereskedelmi Felügyelőség jelenti: Az üzemi konyhákról... Több tízezer a megyében azoknak a száma, akik üzemi étkeztetésben vesznek részt. Az üzemi konyhák létesítése nagy segítséget nyújt és sok munkától menti meg a dolgozó asszonyokat. Alig van a megyében olyan üzem, vagy gyár, ahol ne lenne üzemi étkeztetés. Bár az üzemi konyhák nagy része becsülettel látja el feladatát — hiba is akad munkájukban. A Heves megyei Kereskedelmi Felügyelőség nemrégiben felülvizsgálta az üzemi konyhák működését és az ellenőrzések eredményéről ezúttal tájékoztatjuk olvasóinkat. A nagykereskedelmi vállalatokra különösebb panasz nem volt. Kivéve a húsipari vállalatokat, amelyek nem tudnak választékos húst biztosítani és ez a konyhákon zavart idéz elő. Az áruféleségek raktározásánál több hibát állapítottak meg. A bervai 8-as számú, a petőfibányai 9-es számú konyhák raktárai rendezetlenek. A raktáros maga sem tudja, hogy mi található raktárában. Az árukészletek vizsgálatánál nagy készleteket nem találtak, a konyhák csak any- nyi árut szereznek be, amely két-három hétre elegendő. Általában irány-étlapot készítenek, melynél figyelembe veszik a munkásellátási bizottság és az étkező dolgozók javaslatait, észrevételeit Egyes konyhavezetők vélemény-kutatást is végeznek, (10-es számú, Pipishegy, 8-as számú, Berva, 9-es számú, Petőfibánya) és a következő heti étrendre kérnek javaslatot. Persze ezt nem lehet mindenhol megvalósítani, mert a húsellátásnál a választék nincs biztosítva (sertés, marha). A készételek mennyiségének és minőségének vizsgálatánál megoszlóak a vélemények. 13 konyha közül csupán két konyhánál volt megfelelő. Volt, ahol az étkezők teljes megelégedést mutattak, de 1 volt olyan vélemény is, hogy a levesben kevés a betét, a heti étkezésnél kevés a hús, a zöldfőzelék helyett több szárazbabot kértek. Ez főleg az építőiparban és a bányákon levő konyhákon észlelhető. A nyersanyagnorma vizsgálatánál a forint alakulását vizsgálva megállapították, hogy havi viszonylatban a megengedett fél százalékon belül van. A sajátkezelésű konyháknál a felhasznált forintnormák pedig naponta voltak kimutatva. Hiányosság csupán az, hogy a beérkezett nyersanyagokat nem veszik nyilvántartásba. A kulturáltság vizsgálatánál különösebb hiba nem volt. A terítéshez szükséges eszközök és felszerelések biztosítva vannak. Több panasz volt az éttermek, konyhák, előkészítők tisztaságára. A tisztaság. A 8-as (Berva) és a 9-es (Petőfibánya) számú konyháknál az edények zsírosak, az evőeszközök piszkosak voltak, ami azt mutatja, hogy a mosogatás nem megfelelő. A fenti konyháknál a hústőke, a hűtőszekrény ií kezeletlen állapotban van. Az árukezelés és a tárolással kapcsolatban ugyancsak a 8-as és 9-es konyhánál volt tak a legnagyobb rendellenségek. A 8-as számú konyhánál a büfé közvetlenül a konyhából nyűik, s így a pára behatol a helyiségbe, ahol az áruk tönkremennek és eladhatatlanná válnak. Természetes az ilyen helyen a rágcsálók is elszaporodtak, s annak ellenére, hogy erről tudnak, mégsem védekeznek ellene. A konyhai dolgozók érdek- védelmi vizsgálatánál kiderült, hogy a ruhák már erősen használtak. A bakancs nincs biztosítva, s ugyanakkor sok helyen még a mosogatórács sincs be ■ -erezve. Az előző év tapasztalatait figyelembe véve az .lenőrzés során megállapítottak, hogy az üzemi konyháknál komoly átalakulások, változások tör téntek. Mindezek ellenére a 13 ellenőrzött üzemi étkezdében az eredmények mellett igen sok hibát tapasztaltak, melyekre felhívták az illetékesek figyelmét. ... a húsboltokról Ugyancsak ellenőrzést tartottak 11 állami és szövetkezeti húsboltban is. A próba- vásárlás alkalmával a 12 húsbolt közül 8 helyen volt eltérés, amely egyrészt árdrágításból, másrészt a csontszázalék be nem tartásából adódott. Az elkövetett árdrágításokért 4 személy ellen hoztak pénzbírsági határozatot. Legsúlyosabb eltérés az Eger és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet húsboltjában volt. A megvásárolt húst magasabb áron mérték, ezen felül 7 deka csonttal adtak többet az előírtnál. A mérlegek hitelesítésének vizsgálatánál megállapították, hogy a sok használat közben ezen boltoknál megy leghamarább tönkre a mérleg. A súlyok hitelesítését nehéz ellenőrizni, mivel azok zsírosak, és piszkosak voltak. A csomagolópapír ellátás az állami boltoknál megfelelő, azonban a vidéki földművesszövetkezetek boltjaiban csak úgy tudnak húst kiszolgálni, ha a vevő visz csomagolópapírt. A boltok papírterhelése érthetetlen, mert például az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat boltjai 20 forintért, a gyöngyösi vállalatnál pedig 23 forintért kapják a papírt. Az ellenőrzések során sok rendellenességet tapasztaltak Ezek a hibák azonban nem olyanok, hogy ne lehetne megszüntetni. Fokozottabb ellenőrzésre van szükség, melyhez igen nagy segítséget nyújtanak a társadalmi ellenőrök. Remélhetőleg a legközelebbi ellenőrzés során már sokkal kevesebb hibát észlel a Kereskedelmi Felügyelőség — s a fogyasztók nagyobb megelégedéssel beszélnek f üzemi konyha!-;, a húsbolt dolgozóinak munkájáról
