Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-12 / 42. szám

2 NÉPÚJSÁG 1958. március 12. szerig Legyen aktív tevőleges részvevője minden vasutas a békeharcnak Rékenagygyüíés Kaiban Ünnepi díszbe öltözött teg­napelőtt délután a kai' Kul- túrház, lobogók, feliratok kö­szöntötték a vendégeket. Uj- szásztól—Vámosgyörkig, Kis­körétől—Egerig minden vas­útállomás és MÁV intézmény elküldte képviselőit a káli békenagygyűlésre, ahol a vas­utas dolgozók békeharcának tennivalóit beszélték meg. Közel ezer ember szoron­gott a kultúrházban a nagy­gyűlés kezdetére. Még a kultúrház előtti térségen is állt hallgatóság, azok számá­ra hangszóró közvetítette az eseményeket. Igen kedves műsorszámokkal kezdődött a békegyűlés: az úttörők kul- túrgárdája szerepelt szavalat­tal, ének- és zeneszámokkai. Majd a Himnusz elhangzása után Kiss Zoltán, a káli vas­utas békebizottság titkára — a nagygyűlés elnöke — emel­kedett szólásra. — A vasutas dolgozók ed­dig kevésbé vettek részt a békeharcban — kezdte beve­zetőjében. Pedig mi is egy- emberként állunk a béke ügye mellett. Nem volt ugyanis központi szervünk, amely összefogta, irányította volna mozgalmunkat. E békenagy­gyűlés lesz hivatva, hogy el­indítsa, kezdeményezze a vasutasok békemozgalmát. Kiss Zoltán bevezetője után Tumai hajós, a MÁV miskol­ci igazgatóságának vezetője mondott beszédet. — Valamennyiünkben ele­venen élnek még a második világháború borzalmai. Mos' egy újabb vérözön veszélye lebeg felettünk, s rajtunk is múlik, hogy lesz-e háború. Mi idejében gátat emeltünk a háború folyama ellen, hisz ■ eddig is sokszor eredményre vezetett a népek összefogása a békéért. Azután Turnai elvtárs ar­ról beszélt, hogy a Szovjet­unió vezette népi demokrá­ciák komoly erőfeszítéseket tellek és tesznek ezután is a béke megvédéséért. Példa­kép hozta fel a Rapaczki- tervet, amely az atommentes övezet létrehozását javasolja, a Szovjetunió erőfeszítéseit a csúcstalálkozó létrehozásáért és a többi háború-ellenes te­vékenységeket. — A vasutas dolgozók az ellenforradalom alatt is pél­dásan megállták helyüket — mondotta Turnai elvtárs. A nagygyűlés egyhangúlag elfogadta ezt a felhívást, hi­szen a résztvevők saját életé­ről, gyermekeik jövőjéről volt szó. S a káli vasutasok, de a környező állomások dolgozói is aktív harcosai lesznek an­nak a mozgalomnak, amely végül is a békéért harcoló győ­zelemmel végződik. Az ő tevé­Nem vettek részt a vérontás­ban és sokat tettek a helyzet konszolidációjáért is. Ezzel a cselekedetükkel azt bizonyí­tották, hogy az ország béké­je mellett vannak, de részt kívánnak venni az egész vi­lág békemozgalmának erősí­tésében is. A vasutas dolgozók béke­akaratát hűen tükrözte az a felhívás is, amelyet az ország vasutasaihoz intéztek. kenységük nem sok — mint egy csepp a tengerben, de gya­rapítja azt, — de ezek a milli­ónyi és százmilliónyi apró, békeharc-cseppek „alkotják azt a hatalmas mozgalom-ten­gert”, amely körülfogja és el­nyeli a háborús gyújtogatok vérrel és fegyverrel telt hajó­ját. „Mi vasutas dolgozók, az 1958. március 10-i káli béke- nagygyűlésünkön kijelentjük, hogy minden erőnkkel tá­mogatjuk pártunk és kormányunk célkitűzéseit, amelyet a termelés fokozásáért, népünk jobb életéért, s a békéért tesz. Állást foglalunk a moszkvai békckiáltvány mellett, elkövetkezendő vasutas békepolitikánk központi feladatá­vá tesszük, hogy mindenkivel megértessük, mi vasutas dol­gozók is sokat tudunk tenni a béke ügyéért és munkánk egy része a háború-ellenes mozgalomnak. Felhívjuk a va­sút minden dolgozóját, hogy harcoljon minden eszközzel, minden erőt latbavetve az atom- és hidrogénkísérletek ha­ladéktalan beszüntetéséért, e fegyverek gyártásának és al­kalmazásának a legrövidebb időn belül való betiltásáért. Erőt, fáradságot nem kímélve, legyünk katonái ennek a szent ügynek, melyet a világ jóakarata embereivel váll­vetve vívunk a békéért. Mi alkotni, dolgozni, országot épí­teni akarunk, nem romokat takarítani és nyomorékokat ápolni. Mi gyönyörködni akarunk gyermekeinkben, s nem sírokat ásni. A békeharc nagy ügyének valóraváltásához felszólítjuk megyénk, országunk valamennyi vasutas dolgo­zóját, hogy szocialista hazánk építésében becsületes mun­kával, pártunk, kormányunk iránti hűségével erősítse a népek, testvérnemzetek harcát a háború ellen, az európai atommentes övezetért. Felhívással fordulunk megyénk, országunk valameny- nyi vasutas dolgozójához: alakítsunk vasutas békebizottsá­gokat, legyünk aktív, tevőleges résztvevői hazánk, a világ jóakaratú emberei békeharcának.’’ As eleven radar készülék lapzártakor jelentik: Tűz oz aikári Micsurin Tsz tanyáján Tegnap délután tűz ütött ki az atkári Micsurin Tsz egyik tanyáján. A kazlak közelében szántó traktor szikrája fel­gyújtott egy szalmakazlat. A Gyöngyösről kivonult tűzoltó­ság két szerkocsijának sike­rült a tűz továbbterjedését megakadályoznia. A tűz kö­vetkeztében elpusztúlt 100 mázsa szalma és 40 mázsa tö- rek. Ismeretes, hogy a denevérek hallás útján tájékozódnak és 20 méter távolságból észreve­szik a tárgyakat. A kibocsátott és visszavert ultrahangok kö­vetkeztében jól tájékozódik repülés közben a guachero ne­vű délamerikai madár is. A hang útján történő hely­meghatározás azonban, mint ahogy kiderült, az állatok vi­lágában nem a legnagyobb „teljesítmény”, találkozunk en­nél „korszerűbb” eszközökkel is. Nemrég megállapították, — hegy a víztároló iszapjában élő mormiarus nevű nyugat­afrikai halnak olyan szervei vannak, amelyek elektromág­neses impulzusok leadására és vételre szolgálnak. A mormia­rus, e természetes „radar-be­rendezés” segítségével a fény számára áthatolhatatlan iszap­ban nagyszerűen „lát”, s ez lehetővé teszi, hogy a veszé­lyes találkozásokat elkerülje. — A TIT Heves megyei szervezete Egerben a Főisko­la II. emelet 70. számú szo­bájában március 13-án csü­törtökön délután fél hat órai kezdettel vetítéssel egybekö­tött előadást rendez, a na­gyítás művészetéről. Előadó: Kottner Jenő, fotóművész. Megkezdődött a Seato Mamim értekezlete Manila (MTI.) Mint a Reu­ter jelenti, a fülöpszigeti kül­ügyminisztérium zászlótermé- ben kedden reggel megkezdő­dött a Seato-országok külügy­minisztereinek háromnapos értekezlete. Az értekezletet Carlos Garda, a Fülöp-szi- getek elnöke nyitotta meg. Az ülésszak elnökévé Berto Serrano fülöpszigeti külügy­minisztert választották meg. Ezután Serrano a délkelet­HtREINK BERLIN (MTI.) Lipcsé­ben megrendezték a mun­kás-funkcionáriusok összné- met értekezletét. A konfe­rencián, amelyen mintegy ezerháromszáz funkcionárius vett részt Németország minkét részéből, Hermann Mátéra, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottságának tagja, a Népi Kamara alelnöke mondott beszédet. LONDON (AFP.) Azok az interkontinentális rakéták, amelyeket Nagy-Britanniában akarnak elhelyezni — ócska­vasból vannak, — ezért ellen­zem, hogy azokat ideszállít­sák — jelentette ki Geoffrey De Freitas, az angol munkás­párti ellenzék repülésügyi szó­vivője. BERLIN (MTI.) Továbbra is ellentétek dúlnak a CDU-ban. Adenauer bonni kancellár és Gerstenmaier, a nyugatnémet parlament elnöke négyszemközti meg­beszélést folytatott, hogy megkísérelje elsimítani a párton belül az utóbbi na­pokban kirobbant ellenté­teket. Nem sikerült felszá­molni azokat az ellentéte­ket sem, amelyek a CDU— CSU parlamenti csoportjá­nak jelentős része és Bren­tano külügyminiszter között robbantak ki. NAHA (AP.) Vasárnap to­vábbi nyolc holttestet szedtek ki a pénteken este az Okinava mellett a sekélytenger felett összeütközött lökhajtásos va­dászgép és a tengerészet re­pülőgépe roncsai alól. A ha­lottak száma 26-ra emelke­dett Tizennégy személy el­tűnt. európai térséget fenyegető „kommunista veszély”-ről be­szélt. John Foster Dulles, ameri­kai külügyminiszter hasonló­képpen azt hangsúlyozta, hogy „a kínai—szovjet tömb még mindig hatalmas erőfe­szítéseket tesz katonai erejé­nek kiépítésére. Ipari ereje ugyancsak megnövekedett, és veszélyes gazdasági és politi­kai offenzívát folytat.” Christian Pineau francia kül­ügyminiszter kijelentette: „A Seato védelmének olyan erős­nek kell lennie, hogy szembe, nézhessen a fenyegetéssel.” Selxvyn Lloyd hangsúlyoz­ta: „Bármikor és bármilyen szinten hajlandók vagyunk tárgyalásokba bocsátkozni a Szovjetunióval, ha azok ered­ménnyel kecsegtetnek. A tár­gyalások kudarcától, vagy si­London (MTI.) Harold Wil­son, volt munkáspárti keres­kedelemügyi miniszter, aki nemrég Kínában és Ameriká­ban járt, kijelentette kerületé­ben, hogy az amerikai gazda­sági hanyatlás súlyosan fogja érinteni Anglia dollárbevéte­lét. A Szovjetunió gazdaságának szédületes méretű fejlesztése rohamléptekkel halad előre Bécs (MTI.) Bécsben vasár­nap délelőtt ünnepélyesen megnyitották a tavaszi nem­zetközi áruminta vásárt. A megnyitó-ünnepségen Bo.ck kereskedelemügyi miniszter ki­jelentette, hogy Ausztria — jóllehet az ország semlegessé­gével összefüggő fenntartások­kerétől azonban olyan nagy tét függ, hogy a józan ész azt követeli: „megfelelően ké­szítsük azokat elő”. Richard Casey ausztráliai külügyminiszter Dulles állítá­sait ismételgette a Seato-ról, mint a „kommunista veszély” elhárító szervezetről. Hétfőn este egy fogadáson az amerikai, francia és brit külügyminiszterek nem hiva­talos megbeszélést folytattak. Walter Nash újzélandi mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy országa leszerelést akar és meg kíván szabadulni a nukleáris megsemmisítés fe­nyegetésétől. Ehhez megfelelő biztosítékok szükségesek. Közben a Seato országoknak magasabb életszínvohal, gaz­dasági és szociális haladás el. érésére kell törekedniük. szünet nélkül, minden zavaró körülmény, a pangás vagy a válság legcsekélyebb nyoma nélkül. A Szovjetunió és • Kína gaz­dasági fejlődése a nyugati gazdaságokhoz címzett rendkí­vül komoly kihívás. AngliaS a Kelet és Nyugat közötti keres­kedelem ostoba korlátozásával igyekszik akadályozni a Szov­jetunió gazdasági fejlődését. kai csatlakozik a nyugateuró­pai államok úgynevezett sza­bad-kereskedelmi övezetéhez — az eddiginél is nagyobb buzgalommal igyekszik to­vábbfejleszteni gazdasági kap­csolatait a keleteurópai népi demokratikus államokkal. Kelet és %ugat kereskedelmének korlátozása " ostobaság Ausztrália tovább építi gazdasági kapcsolatait a kelet-európai államokkal Ne légy intsen! Ne áltassa magát azzal, hogy semmi köze sincs az egészhez. Ne dünnyögje morcosán, minden-mindegy. Kezdek leszokni a nagy szavakról, ezért fé­lek kimondani, hogy felelősséggel tartozik önmagának és sem közönye, sem cinizmusa nem oldozza fel emberi tisztsége alól. Hogy is mondjam el, én ezt a tisztséget az élettani funkcióban is érdemlegesnek tartom: szeretem például a jóétvágyú embe­reket, akik örvendeni tudnak tavasszal az első hónaposreteknek, bosszankodnak, ha a sóbafőtt marhahúshoz nincs ecetestorma és úgy hajtják fel ebéd után a fröccsöt, hogy a magamfajta írástudó, ki — bevallom — mindig bizonyságok után kutat, rámondja: érdemes élni. Mostanában a tudósok újabb nyomokra bukkantak és buzgón remélik, hogy olyan állatfajra lehet belőlük következ­tetni, mely az emberszabású majom és az ember megjelenése közötti időben élt (s fel­tételezhetően ma is él még). Nem sokat ér­tek az egészhez, de a híradások olvastán va­lami csendes újjongást érzek (ha akarja, ha­gyományos leszek és azt mondom: a szivem körül): örvendek annak, hogy emberek va­gyunk, hogy az örök anyag kigyöngyözött bennünket és mozgásának minden összegező gyújtópontja vagyunk. Nézzen egyszer fris­sebb szemmel embertársaira, és észreveszi majd, hogy nem túlzóm, mert hiszen egyik férfi erős, akár a medve, a másik szürke, mint a nyúl és figyelje meg... annak a nő­nek ott, olyan a járása,, mint a gazelláé. (Nem szerelném, ha újra legyintene, Shakespeare, akit igazán nem vádolhat kincstári optimiz­mussal, szintén gyönyörködött az ember já­rásában.) És a szemekben csillagképek fo­rognak. És a nők, a fiatalok, szépek, és Feddő levél egy legyintöhöz Irta: SZÁSZ JÁNOS Withman szerint az öregek szebbek, hanem hogy ezt megértsük előbb utóbb meg kell kis­sé öregednünk és gondolja meg, hogy mo­solyogni tudunk és az élő világ egyetlen te­remtménye sem tud mosolyogni, csak mi, emberek. És mindez még csak a pőre ember. Hol a világ, amit felépített maga köré és amit most... De hiszen én is tudom, hogy nem először próbálkozunk, hanem most mindenképpen más a háború és a béke, az élet és a halál harca csillagokkal parolázó Földünkön. Higgye el, hogy mély, a dolgok­ban rejlő törvények szerint lett öldöklő pus­kapor a salétrom és a kén keverékéből és hogy nem sorsszerű, örök és megváltozhatat­lan az emberiség számára minden dolgok kettősségéből a romboló rosszat választani. De hiszen ezt sohasem maga az emberiség választotta: mindig is mások, kevesek, he­lyette — és ellene.. Tudom, az ipari gázok­ból mérges gáz lett, de a törvény fordítva is áll: a mérgesgombából penicillin. És ha kevesek az atommag hasítása következtében felszabadult roppant energiát tömegirtásra akarják felhasználni, sokan, nagyon sokan, a legtöbben békés energiává akarják gyá- molítani, legyen az emberé. Végül is a dolog elég egyszerű: ma van olyan erő a földön, amely az atomenergia öldöklő — éltető ket­tősségéből egyértelműen az utóbbit választ­ja és választását azokra is rákényszerítse, akik ezt nem akarták. Ez az erő nem lap­pangó, hanem aktív, mert hatalmon van a világ egynegyedén. Való igaz, egy fűszálban is adva van az élet hője, és a halál mérge. Hanem az emberiség mindennapi gyakorla­tában évezredes hagyomány — íme a peni­cillin igazi őse — a mérgesfüvekből főzött gyógyír. Értse meg, ebben az ősi köznapi gyakorlatban az emberiség élet-halál kérdé­seinek megoldása is benne rejlik, mint lehe­tőség. (Hiszen most nem egyetlen emberélet, hanem milliók életének megmentéséről van szó.) Ezt a lehetőséget valósággá kell — mert ma lehet — változtatni! Fuldoklók után víz- beugrik az ember, öregeket átsegíti a másik uldalra: loholunk éjszaka orvosért, patikába — mindez oly természetes. Miért néznénk hát egykedvűen, amint marcknyian mil­liók kiirtásával játszadoznak? De hiszen ha csak játszadoznának?! Atombombákkal meg­rakott fehéresül agos repülőgépek iramúinak Franciaország és Anglia felett. És lenn a British-múzeum meg a Louvre és lenn az emberek. Sohasem jártam Angliában, de em­lékszem, Karel Capek utijegyzeleiből egy mozzanatra, egy emlékre, öreg, fehérszakál­las férfi nyírja kertészollóval a kerti sétány zöld bokrait. Fiatal lány biciklizik a henge­relt úton. Ennyi az egész. Capek az angol élet, a béke poézisét érezte meg abban a kertben. Az öreg azóta bizonyára meghalt, a bicikliző leány szépasszony, anya lett és én­nekem nem mindegy, hogy cl a Missis — akivel bizonyára a világ ügyes-bajos dolgai­ról beszélgetvén sok mindenben nem tudnék, szótérteni —, hogy ez az ismeretlen ember, mint hajtja álomra fejét. Nyáron Moszkvá­ban találkoztam egy hirosimai lánnyal és azóta ahányszor arról olvasok, hogy valaki japán, hirosimai lakos, 12 évvel az atom- bembázás után belehal sebeibe, köztük olyan is, akit a rádióaktív kisugárzás meg sem seb­zett, mindig arra a kis japán leányra gondo­lok. Talán holnap... Emlékezzék egy közös ismerősünkre, Hamletre, aki kardot raga­dott, mert nem bírta elviselni apja gazok ál­tal kitervelt halálát; hát hagyhatjuk, hát en­gedhetjük, hát elviselhetjük egyáltalán a gondolatát is annak a gaz gyilkosságnak, amit az emberiség ellen terveznek...? Van fegyverünk ellenük, van fegyverünk, de mi nem akarunk ezekhez a fegyverekhez nyúlni. Azt akarjuk, hogy minden atomfegy­vert mindenütt a tengerbe vessenek. Bizo­nyára tudja, hogy a hidrogén-atom úgyneve­zett termonukleáris reakciója sokkal” ' na­gyobb energiát eredményez, mint az urán- atomé. Az uránatom hasadása és a következ­tében lezajló láncreakció tehát kisebb ener­giát ad, mint a hidrogén-atomok egyesülése. Talán profán a hasonlat, mégis élek vele: a világén ma annyi emberi energia egyesül az atomháború betiltására, hogy ezzel az erő­vel szemben az atomháború híveinek végülis zászlót kell hajtaniok. És ebben a harcban hallgatni nem lehet. Az élet egyetlen jóízé- nek emlékével a szivünkben is tiltakoznunk kell, de a mi életünk több egyetlen ízes em­léknél: mert valóság, tervek és álmok szöve­vénye. Nem a puszta létért fclyik a harc, ha­nem a lét értelméért: a teremtésért. Az éle­tet megölni nem lehet, mert értelmére lelt milliók győzedelmeskedtek a világon. Min­den szavuk igenli az életet és tagadja a halált. Ne legyintsen! Szólni, tenni, tiltakozni kell! (Megjelent az Eilőre című lapban.)

Next

/
Thumbnails
Contents