Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-09 / 40. szám
1958. március 8. szombat NEPÜJSAtí s Érettségizők véleménye o munkáról, a szakmaválasztásról — Az Egri Dobó István gimnáziumban végzett közvéleménykutatás alapján — Méhészeti híradó Rliol a jövő zenészei tanulnak... Néhány hónap és a? iskola 200 éves falai közül kiröppennek a végzett diákok a titokzatos, ismeretlen, sok örömet és megpróbáltatást jelentő életbe. Érettségi bizonyítványnyal a kezükben, nagy tettekről álmodozva, kevés életismerettel, s szívükben azzal a reménnyel, hogy ősszel mégis sikerül majd bejutni a csupa nagybetűvel tisztelt egyetemre. „Az én tetszésemet a műszerész szakma nyerte meg — írja az egyik érettségiző — érzékem és kedvem van ehhez a szakmához.” Maid így ír: „A munka nem szégyen, érettségivel sem, szép a munka, de csak úgy, ha mi tesz- szűk széppé." A megkérdezett 35 érettségiző diák közül 16-an válaszoltak egyértelműen, hogy szakmunkássá lesznek. Legtöbbje már választott is. főleg rádióműszerésznek, autószerelőnek ajánlkoztak, s a precíz, magasabbfokú képzettséget igénylő szakmák iránt érdeklődnek. Vannak persze tanácstalanok, akik előtt még mindig ott áll a „szakmaválasztás félelmetes alakja”, ahogy az egyik diák nevezte, de sok érettségizőnek eltökélt szándéka, hogy lakatos, műszerész, vagy szerelő-pályát választja. Ez egyben figyelmeztető jel az üzemeknek, nehogy a diákok csalatkozzanak a felvételnél. Csaknem minden megkérdezett érettségiző mintaszerűen írta le, hogy miért van szükség rohamosan fejlődő iparunkban érettségizett, művelt szakmunkásra, mégis jó- néhányan azt írták az elvi megállapítások után, hogy „én azért irodába megyek.” Az egyik érettségiző így óhai- tozott az íróasztal után: „Milyen jó sorsa van azoknak, akik irodában vannak?” Maid így folytatja: „. .ami a legfontosabb, pénzt is adnak elegendőt.” Kedves ismeretlen érettségiző, vitába szállók nézetével, és helytelennek tartom, s válaszként közlöm egyik osztálytársának nézetét az fin által anyira becsűit íróasztalról. „Én egy jő szakmunkást többre becsülök, mint ezer tintapusztítót. És ami a legfontosabb, hazánkban a fizikai munkást is úgy megbecsülik, mint a szellemit.” Nem akarom eltéríteni elhatározásától, hiszen adminisztratív dolgozókra is szükség van, de később biztos meggyőződik róla, hogy elhamarkodva választott. Adminisztratív munkakörben talán soha sem tud annyit keresni, mint társai, akik szakmát választanak. Nem is tud annyival hozzájárulni a haza javainak gyarapításához. A közvéleménykutatás során többen írták azt, hogy a gimnázium nem azért van, hogy utána műszerész, vagy lakatos legyen az ember „A gimnázium nem az iparra készít elő, hanem a magasabb fokú szellemi ténykedés alapjára” — írja az egyik érettségiző. öten vallják ezt a tételt, a 35 megkérdezett közül, de ezzel a gondolattal szimpatizál az a 14 diák is, aki így ír: „ha nem vesznek fel az egyetemre... műszerész, fog- technikus stb. leszek.” A főcél tehát az egyetem. Pedig a Dobó István gimnáziumnak nem lehet csak az a célja, hogy kizárólag egyetemre készítse elő félezernyi diákját. Az egyetemre csak a legjobbak kerülhetnek, míg a többieknek a gimnázium a szükséges általános műveltséget adja meg. S itt kell megcáfolnom azt a helytelen véleményt is, hogy manapság a szakmunkásnak elegendő a nyolc általános iskola. Igaz, ennyivel is lehet valaki szakmunkás. De mennyivel kóny- nyebb érettségivel. Nyilvánvaló dolog, külföldön nem ritka a középiskolát végzett földműves, vagy munkás. Nagyon jól tudják azt a Dobós érettségizők is, hogy nálunk is hasonló törekvések vannak. A technika fejlődése magasabb képzettségű, művelt munkásokat követel. Az általános gimnáziumot végzett növendékek számára nem gyártanak újabb íróasztalokat, a gimnázium az életre és egy4** egy szakma könnyebb elsajátítására ad alapot. Bármilven furcsán hangzik is ez a Dobosoknak, — így van! Nem én mondom, masuk a Dobósok íriák: „a gazdasági élet területén számtalan helyen van szükség jólképzett. jó felkér szűltségű szakmunkásra”, maid esy másik véleményben: ..külön.öskénnen hasznos, ha a szakmunkásnak érettségije van. Érettségi nélkül nem is volna szabad műszerésznek és avéh szakmunkásnak felvenni senkit.” Abban is igaza van az egyik tanulónak, hogy éppen ezért j „nagyobb súlyt kellene helyezni a középiskolákban a technikai oktatásra, mert most már remélhetőleg nyilvánvalóvá válik az érettségizettek előtt is, hogy a gimnázium nemcsak a „magasabbfokú szellemi ténykedés alapjára”, de az életre készíti fel a diákok többségét. Ehhez az ipari, vagy mezőgazdasági szakma elsajátítása is hozzátartozik. A gimnazisták nem „úrnak” tanulnak, nem vár mindenkire íróasztal, de vár becsületesen fizetett munka, és a jó munkásnak járó megbecsülés. S miután a jó szakmunkásnak és minden munkásnak adva van a lehetőség, hogy felemelkedjék, úgy tízszeresen adva van egy magasabb általános műveltségű érettségizett munkás előtt, és ahogy az egyik megkérdezett diák mondta: „az egyetemet levelezői úton is el lehet végezni.” ö is ezt a megoldást választotta, miközben valamelyik vegyiüzemben dolgozik. Távol áll tőlem, hogy lebeszéljem az egyetemről az érettségizett fiatalokat. De ők maguk kételkednek legjobban felvételükben, a jelentkezők tömege, vagy tanulmányi eredményeik miatt. Akinek tehetsége van, úgyis egyetemre kerül, akinek akarata van, magánúton is elvégezheti egyetemi tanulmányait, mert ahogy szükség van művelt munkásra, ugyanúgy szükség van nagytudású mérnökökre, s orvosokra is. Főleg azokhoz szólok, akik tudják, vagy sejtik, hogy nem kerülhetnek fel egyetemre, azokhoz, akik már nem vágnak bele az egyetemi tanulmányokba, de hasznos tagjai akarnak lenni a társadalomnak. A sikertelen egyetemi felvétel még nem indok pesszimista Sóhajtozásra, meghá- sonlásra, mert egyik tSrkttk szavaival élvé „szépséget, érdekességet minden munkában meg lehet találni.” Lehet, hogy e válasszal néhány érettségiző diáknak elrontom az életről alkotott, hamis illúzióját. De nem én vá- laszolöm ezt, hanem az élet, s az az örök igazság, hogy mindenki nem lehet értelmiségi, valakinek „dolgozni” is kell. S ha néhány év múlva újból írunk az idén érettségizett Dobosokról, remélhetőleg úgy emlegetjük őket, mint kiváló szakmunkásokat, társadalmunk hasznos és megbecsült polgárait. Kovács Endre Az 1958. évre a Heves megyei méhészek 700 mázsa méz szállítására szerződtek. Ez a mennyiség a tavalyi szerződéshez képest 100 mázsával több. A méztermelésnek nagy a jelentősége népgazdasági szempontból, mert a méhészek által megtermelt méz legnagyobb részét exportálják és így értékes devizához jut az ország. Viszonzásul a méhészek is jelentős segítséget kapnak kormányunktól. így a szerződésre nagy mennyiségű műlépet kapnak, amely lehetővé teszi a méhészetek további fejlesztését. A műlépet már március 10-től megkaphatják a méhészek, hogy a fűzvirágzásra történő vándorlásuknál felhasználhassák. Megjelent az 1958. évi „MÉHÉSZETI ÉVKÖNYV”, mely egy sor értékes szakcikket tartalmaz, azonfelül naptári rész is helyet kapott benne. Az Évkönyvben méhészeti naplót is találunk, ahová a gondos méhész bejegyezheti az időjárást, a virágzást, és a mérleges kaptár súlyváltozásának adatait. A könyvecske, amelynek ára 3 forint, könyvesbolti forgalomba nem kerül és kizárólag az Eger és Vidéke Méhészszövetkezet üzletében kapható (Eger, Dobó tér 7. sz.). A vidékiek utánvéttel is megrendelhetik. — 9-én, vasárnap a gyöngyösi Városi Tanács nagytermében, a földműveszö- vetkezet méhész szakcsoportja gyűlést rendez, amelyen, a méhekkel kapcsolatos tavaszi munkákról, Papp Ferenc a gödöllői méhésztenyésztő intézet munkatársa tart előadást 750 mázsa vadhúst értékesítettek a megye vadászai A Heves megyei vadásztár- sasáéok tagjai péntekre elkészítették az elmúlt vadászati idény statisztikáját. A jelentések szerint 3 hónap alatt 20 000 darab vadnyulat lőttek, melyekből 12 000 darabot értékesítettek. Ezenkívül a Mátra- és a Bükk erdeiben puskavégre került 180 vaddisznó, melyeknek kétharmadát szintén a közellátás javára adták. A statisztikai jelentések szerint az 1957/58. évi vadászati idényben, mintegy 750 mázsa vadhúst értékesítettek, melyért több mint félmillió forintot kaptak. A társaságok ebből a pénzből fedezik az esetleges vadkárokat és más egyéb kiadásokat. Sokezer forinttal növeli a bevételt a kimlli Petőfi Tsz-ben a tudományos segítséggel készített terv A KÖMLÖI PETŐFI Termelés vetkezet az elmúlt év oi ..herében kanta r. sg tíz évre szóló ütemtervét a tama- szentmiklósi gépállomás laboratóriumból A-ótn még nem telt el sok idő de máris hozzáláttak a terv megvalósításához. Az üzemterv térképén színes négyzetek jelzik a talaj minőségét, a fekete pontok pedig a táblán végzett talajvé- telt jelentik. Maga az "üzem- terv a vetésforgó szerinti gazdálkodáson alapszik, melynek bevezetéséhez idő kell. Itt a Petőfi Tsz-ben 1960-ra tervezik hogy fokozatosan áttérnek a vetésforgó szerinti gazdálkodóra. Már ebben az esztendőben a terv szerinti helyre vetették a pillangósokat. Az üzemterv birtokában már ismerik a termőföldek fel- és altalajának összetételét és tudják, hogy mit miért, hová kell vetni. Ismerve az illető tábla talaját, az is megállapítható hogy milyen műtrágyát kell használni. A szövetkezet 40 hold borsóiát már a talaj összetételének ismeretében műtrágyázták le. A szuperfoszfátot nem por, hanem szemcsés alakban, iitállótrágyával keverve vetették, számítva arra, hogy a tisztán poralakban kiszórt műtrágya az amúgyis savanyú feltalajt r---inkább elsa- vanvftaná. PÉTISŐBÓL VISZONT jóval többet használnak mint az elmú’ évb-n. mert ennél a hatóanyag mészhez van kötve és ígv a meszes talajt előnyösen tudják hasznosítani. Ugyancsak az üzemterv javaslata szerint beállítanak az idén két hold öntözéses kertészetet. Ezt ott ló—(tik. ahol a alaj szódatartalma a legmagasabb. Földjeiken általában igen sok szódát tartalmaz az altalaj azonban a feltalajban szerencsére még sehol sem mutatkozik szikese- dés. így sehol sem kell ezidő- szerint kémiai tp’niiavítást alkalmazni. Vigyázni kell viszont, hogy a szóda felszínre ne kerüljön, mert abból nagy kára származna a szövetkezetnek. A szikesedést csak nagy költséggel, gipszezéssel lehetne ellesúlyozni. így jutott a szövetkezet arra az elhatározásra hogy öntözéses kertészetét a legszódásabb talajon csinálja. Az öntözés ugyanis még mélyebbre viszi a szódát és ezáltal javul a feltalaj minősége. Vannak egyes növényféleségek. melyeknek vetését, ültetését nem javasolta az üzemterv. Ilyeneket az idén már nem is vetettek. így nem termelnek rozsot sem. A búzát olyan összetételű műtrágyával műtrágyázták, mely feltétlen -r-dnaénvt hoz. Egy hold búzához adtak 40 kg pétisót 80 kg mészfoszfátot és 10 kg kálisót. Szándéka a szövetkezetnek, gyümölcsöst is telepíteni, melynek helyét az üzemtérképen szintén meglehet találni. Az állatállomány alakulására szintén ad távlati tervet a laboratórium. Megállapítja, hogy a szövetkezet szarvas- marha állománya igen kevés ennek komoly kihatása van a trágyázásra is. A lóállomány viszont indokolatlanul sok. A juhok létszámát tovább emelni nem lehet mindaddig, míg a szövetkezet újabb földterülettel nem gyarapszik. EZEKET A javaslatokat megvizsgálta a tagság, és a napokban már is vásárolna’' 15 tinót és 10 fejőstehenet. A szükséges istállótrágya mennyiséget úgy biztosítják hogy a közösben használják fel a háztáji gazdaságokból is, emellett 25 holdon végeznek zöldtrágyázást. A gépesítésre, és villamosításra, általában a mezőgazdasági gépek fokozottabb használatára is javaslatot tett az üzemterv. Jelenleg van egy Zetorjuk pótkocsival amivel a szállításokat bonyolítják le. A mezőgazdasági munkák géppel végezhető részét a gépállomással végeztetik, így több pár ló válik fölöslegessé. Ebben az évben 27,000 forint értékben vásárolnak új kisgépeket. Még ebben az évben sor kerül a tanyaközpont villamosítására is, mely nagymértékben elősegíti a gazdaság gépesítését. Az új agrotechnikai eljárások közül kísérletképpen egy holdon megpróbálják a kukorica ikersoros vetését. A sor- Vö-mtti távolság 260 centiméter lesz. EBBEN A termelőszövetkezetben, mint látható, ismerik és használják a laboratórium által elkészített üzemtervet. Nem volt hiábavaló a tar- naszentmiklósi laboráns munkája, aki szakszerű ja -aslatai- val sok tízezer forint többlet- jövedelemhez juttatja a termelőszövetkezetet. Jó lenne ha a megye minden termelő- szövetkezetének mielőbb meglenne a mozőgazdasági üzemterve és azok útmutatásai -lapján mielőbb rátérnének a vetésforgó szerinti gazdálkodásra. SZALAY ISTVÁN (Képesriport folytatása az első oldalról.) Heti három órát tanulnak a hallgatók az iskolában. Ebből kétóra- hosszát elméleti anyagokkal foglakoznak. Az elmélet igen fontos része a zenei oktatásnak, hiszen ez alapozza meg az egyéni hangszeres foglalkozásokat. Az elméleti oktatás keretében zenetörténetet is tanítanak az iskolában, s ennél a tantárgynál segítségül veszik a hanglemezeket, s a magnetofonszalagot is. Az oktatásnak meg van az eredménye. A zeneiskola az északmagyarországi zeneiskolák közti kotta- clvasási versenyben megnyerte a második díjat. A képen a IV. osztály hallgatóinak egy csoportját mutatjuk be, akik nagy figyelemmel hallgatják Auer Gyula elméleti oktatását. Dr. Bereezky Györgyné 1953- tól tanítja azokat, akik a hegedű művészetét akarják elsajátítani. Itt, ezen a képen Varga Katalin másodéves hallgatót egyéni foglalkozáson oktatja a helyes vonótartásra, s a zene rejtelmeire. Nagy akarat és sok-sok fáradságos munka kell ahhoz, hogy a kis Katijából — mire felnőt — igazi, jó zenész, sőt művész legyen. Nos, mit ját- szak? — kérdezi a kis Kon- dász Erzsébet, aki szintén második éve tanul az iskolában — egy Bartók népdal- feldolgozást játszok. Az így kell járni címűt, vagy esetleg a csigabiga, jó lesz? — egy-két pillanat. és a kis Kondász Erzsébet fürge újjal már a zongorabillentyűn járnak és legjobb tudása szerint játssza Bartóknak egyik gyermekek részére irt feldolgozását. A hallgató: nagyrésze diái De azért felnőttek is tanulnak az iskolában. Olya nők is járnak ide, akik már túl vannak a negyvenen, de szeretik a zenét, és továbl akarnak tanul ni. A fúvóstanszékre járnak az egri honvéd-zenekar tagjai is, akik itt fejlesztik tudásukat. A zenekar vezetője, Auch Henrik tanítja a fúvós-szakon. Képünkön Re“őrzi Ferenc v.i ^kürtön. Szép József pedig trombián gyakorol, tanári felügyelet mellett. Szép hivatást tölt be ez az iske’% művészetre, a zene tudományára neveli a hallgat''kát akik közül egykor talán majd nagy művészek lesznek. /
