Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-09 / 40. szám
6 NÉPÜJSAG 1988. márctas ft. awiiatp KOLTOK ES VERSEK írok FAZEKAS ISTVÁN: Téli tájon A táj fagyos a kemény tél sziszeg, az égen szétbomlik a dér-fátyol, és mint vörös indiánarc lángol a nap. Befagytak, simák a vizek, öntött tejüvegként csillog a tó. Vörös kupolák mártják már égve felfújt tort-üstöküket az égbe, és csupa ametiszt-fényű a hó. Na. nézd csak, az indiánfő mostan vérre vágy sunyit a szem, s íjj lobban, s mint akit lopva csont-nyílhegy talál: A nyers-tej ködben, rózsás hidegben a szűz hóra meghalva, dermedten zuhan egy megfagyott, öreg madár... FARKAS ANDRÁS: Nem az perdöntő ... Nem az perdöntő ilyen nagy dologban. Hogy az írott mű gyorsan megjelenjék. Mert minden szép szó már örök jelenlét. Mert bennük népek szívverése dobban — A lényeg benne él a halk mosolyban, S a szó a szánkon Htkos égi vendég. Hanaokba zárja lelkünk puszta rendjét. Lázzá, tetté, vagy semmivé bomoltan — Büszkén tekintek a leírt sorokra. p----:■■■’. hniiqm.zik szenvedélyük fodra, Be tűk hegyén az érthetetlen fény ég, Lobonia a tudás, a hi* reményét. Hogy részt kér majd jövendő századokból. Ha szénen érez és magára gondol. PATAKY DEZSŐ: őzikék SASS ERVIN: Ketten Oltsd el a villanyt, elég a rádió. Ülj mellém... Ide. közel, így Ne szólj, egy szót sem. Ez a perc szent. Érzed? Csókunkat őrzi a csend. MOLNÁR BÉLA:. készülődés Cigarettám füstjéből szállnak hajnalonként a kusza tervek, gurulnak fel és karikáznak s nekiszállnak a fényhegyeknek. Dombtetőn borzong az 'ibolya, mi lesz ha még a téli álom vackodon talál — mi lesz, koma? Olvad a hó is a határon... A kertben a fák terhes méhük fordítják a csurgó napra, a szívedben, telkedben készülj a harsonázó friss tavaszra! Menj és tanuld a rigók füttyét, hogy. úgy füfyülj majd vissza nékik: megdobogtasd szívük, a büszkét s megértsd trillázó csicsergésük... Fenn, fenn a Bükkben, amerre jártam — Kis ieány-rügyecskék Tavaszt szőttek — S félénk, halk-fínom neszre megálltam: A tisztáson játszottak karcsú őzek... Megbújva lestem — milyen boldogok! Ugrándoztak, huncutul kergetőztek. Szén tág szemükben öröm lobogott, Derült nyugalmú tüze az erdőnek. Alkonyodott. hogy hazafelé jöttem, Véres ködökbe fűlt a nap mö°öt+em — Csönd álmodott tavalyi szénaboglyán — Kocsizörgést sódert fe'ém a távol. Gyilkosok voltak, zöld kalap, madártoll! S egy holt őzike csüngött a saroglyán... MOLNÁR GÉZA: Néha még fáj... Néha még fáj, mikor eszembe jut, Hogy távol az alföld, ahol születtem, Gondolatom útja gyakran arra fut, S rohan kígyózva haza Tévedetten, — Igaz. már csak az emléke húz ide, Egy-két baráttal, kiket nem feledtem, A róna nyári tikkadt nagy heve, Hűtlenségemben is vissza hív engem, Vissza vár s hív a kicsi poros utca, A szürke zsúptetős házunk, az a régi, S folyosója, melyet a vadszőllő befútta, Mind egyre csak az elmúltat idézi, A kiskapu is, mit sokszor kinyitottam, Munkába menet, s mikor iött°m vissza, Tőlük mindtől mennyi* távnlodtnm... Meddig lesz még az emlékkönyv kinyitva?! Meddig lesz még az emlékkönyv kinyitva?! A házunk mögött a szilvafákkal. Melyekre gyermekként sokszor másztam fel, Megtnmni megám érett, kék szilvákkal? Meddig cseng fülembe még Anyám szava, Ki pajkos gyermekeit az asztalhoz h'vta, A hattagú család... a sültkrumoli vacsora, S az Apám, ki a munkát betegen is bírta?... Félek, egyszer mégis rámkiált a táj, Hem mór' M’ért iöttéio ívűt akarsz? Pedig emléke friss s ez a hang nekem fáj, Mert a hűtlenségem hűséget takaróé v°s<! m°0 eegem miért it'haev-al.ak,'., . Mondd azt, hogy szeretsz, ne kétség rkü-rött, Mint szere+ő Anva. úev fognia fiad. És ne úgy, mint ki csak vendégségbe jött. ANTALFFY ISTVÁN: Szűk a kabátod ... Alig fértek már ketten egy kabátba, és felszisszensz, ha lépted hirtelen... Érzem, ilyenkor — ez jól esne Néked, — szólnom kéne... valamit kérdenem. De jaj, olyan fukar vagyok a szóban, mint napfényben a téli köd-mezők, s ha szólok is, szavam úgy kong, borongón, mint a hordó az új szüret előtt... Magad vagy bár e jajló szisszenéssel, én virrasztóm Veled az éjszakát, s mire az első fecskepár beállít, megint elég bő lesz majd a. kabát... Este van, este van. Fiaim alusznak. Ilyenkor lehet ám cikket írni. Pláne, ha olyan témám van, mint a mai. Egészséges, hatalmas, hálás. Harc a2 alkoholizmus ellen. No, ennek nekifogok, hiszen csend van, s a csend olyan a tollforgató ember számára, mint úszónak a víz. Híg, rugalmas, hűsítő közeg. A mi szakmánkban a lírikus a sprinter: SR másodperc alatt ússza meg a százat, majd lihegve fordul ki a medencéből s gyöngyöző homlokát törölgeti. A hosszútávfutó viszont az epikus: ezerötszázon, azaz tizenkét éneken át. nyugodt karcsapásokkal evezi magát keresztül a csenden, neki nem sietős. Ráér. Hiszen müvét úgyis csak ezer év múlva értékelik igazán s addig bőven van ideje. Szóval, hol tartunk? Ja igen. írjuk csak le szépen: „Az alkohol öl, butít, romlásba dönt. Le az alkohollal...” Az ördögbe, hiszen ezek egytől-egyig közhelyek. Mi van velem ma? Pedig olyan csend van. hogy a légy zümmögését is meg lehetne hallani, de sajnos. télen nincs lény így nem tudom biztonsággal eldönteni, hogy teljes csend van-e, vagy sem? Valószínűleg ez zavar. Agyamat, mint rozsdás patkányfogót, kinyitom s várom, hogy a gondolatok belesé- tálianak. Hopp. megvan! Már itt is van: élénkíteni a vérkeringést, ötletet ad az íráshoz. ínyünk feketét. De fekete nincs itthon, el kellene menni a presszóba, akkor viszont az írásból semmi sem lesz. Ha fekete nincs, rum azért akad. Igaz, tearum, portoriro, 70 fokos. Brr! Utálom. Az üvegen ez áll: 20 centiliter. Úgy nézek rá. mint ellenségre. Gondolatban vekiszegezem a töl+6+o!lama* s mint bosszúálló nemezis, vérszomjas handzsárral írom le a következőket: „...s mindennemű szeszesitalok közül legveszedelmesebb a rum. Megtámadja a májat és gátolja az aayseVkénzödést.” A gondoin+nk titkos távirati összeköttetése itt megakad. Várok. Semmi. íny nem fog menni. Ásítok. Valami élénkítő kéne. Voltaképpen... átmenetileg az alkohol is élénkít. Igaz. csak rövid időre, aztán jön a félelmes, nyomasztó, eltomvulás. Dekát nekem csak 10 percre van szükségem. Ha megírtam a cikket, lefekszem, s miattam — ha alszom —, jöhet az eltompulás, ha akar. Item vagyok itthon. ... jaj, de rossz ez a rum. Éget, a belem rágja. Még teával hagyján. Egy decit hajtottam fel: zsongjatok csak gondolatok, -* hajrá, neki, — félóra múlva pedig hajcsiká- zunk a jó meleg ágyikóban. Na, mi lesz? Ahá! Most már csend van, hiszen a légy zümmögését is hallom. De mi ez a harangzúgás? Nézzük csak, mit Írtam? Alkohol... hehe... mért al- és miért nem felkohol? Pálinka? Hej, a mi falunkban volt egy pálinkafőző. Októbertől szagoltuk egész télen át a törköly, meg a cefre illatát. Tes*-*-eim: Tudjátok ti, mi a kisüsti? Nyissátok ki a sziveteket s tudjátok meg, hogy.,, hejd- q£ én falumban nincsenek virágok. De pálinkafőző az van. ~. itt ülök magamban, az én szegény elron- s ezt nem lehet könny nél- van ez én drága kis falummal? El-e még a rezesorrú Bálint bácsi, aki ilyenkor beontötte a fokolóba a párlatot - aztán., már ez is ital? Ez a rum? Ez a vacak? Hiszen a második deci is úgy ment le mint a víz, pedig ha Bálint bácsi töltött, rí szavunk is elállt, csak nekidőltünk a főzőkemence hátának, oszt rázendítettünk: kék nejelejts, de kék nefelejts, virágzik a... ... látjátok feleim, mik vogymuk... érdekes, ezt most milyen könnyen mondom ki, ezt a vogymukot, a száj is beleernyed, pedig máskor nehezére esik. Egyszer egy lagzin a násznép azt kérdezte a tisztelendöiől: hová jutunk a halál után? „Mennybe” — szólt ő, mire mindenki felhajtott egy pohár bort. Én is felhajtok igen. de hol is... hisz ez a pohár üres. Nincs... nincs énnekem már a világon... egy ilyen áldott jó embernek. Aki ír. Úr ír. Ír. rí. Üt rí. ... mivégett vagyok én e földön? E konyhában? E hokkedlin? Mivégett van ■’'öttem e fehér papíros? El is dobom én mer... írom levelemet Balog Máriának... hogy te milyen szép vagy. hogy te milyen jó vagy.„ — Te gyalázatos, szerelmes leveleket firkálsz amíg én a gyerekekkel alszom? Mars a szobába! A rumért még külön számolunk... —pala— Még egy hétig műsoron: Syhill deti szereposztásban. A következő bemutató 21-én lesz: Tavaszi keringő zenés vígjáték, jazz-opera. Közben folynak az előkészületek a „Viharos alkonyat” és az „Ida regénye” bemutatására. Az egri Gárdonyi Géza Színház nagy sikerrel játssza Jacobi: Sybil című háromfel- vonásos nagyoperettjét. A ■ nagy érdeklődésre való tekintettel egy héttel meghosszabbították az előadásokat ereIfjú dramaturgokat nevelnek az egri városi művelődési otthonban Az egri városi művelődési otthon és a pedagógiai főiskola KISZ szervezetének ösz- szefogásából Egerben ez év telén „világirodalmi kisszínpa- dot” hívtak életre. A kis- színpad szereplői klasszikusok örökbecsű alkotásait tanulják be és adják elő a megye városaiban és olyan távoleső falvaiban, ahová más színházak nem jutnak el. Jelenlea Moliere: „Botcsinálta doktor”- ával járják a falvakat. Az ifjú színművészek —va lamennyien a főiskola hallgatói — a világirodalmi kis- színpad műsortervének telje sítése mellett fejlesztik szakmai tudásukat is. A színház rendezői tíz előadásból álló szaktanfolyamot indítanak részükre, hogy mi' re pedagógus hivatásukat megkezdik, képzett, gyakorlott színházi rendezőkként irányit, hassák a falusi művészegyüttesek munkáját. Hallotta-e már ... hogy az egyik new-yorki áruház nemrég bevezette, hogy nőtlen férfivevőineJs. fehéjnf*) műjét ingyen kimosatja és ki- vasaltatja. Az újítás következtében rohamosan megnőtt a2 áruház forgalma, mely az ingyen mosás ellenére megtalálta számításait, mivel e szolgáltatás igénybevevői minden vásárlásukat ugyanitt bonyolították le Annál kevésbé örültek a new-yorki nők, akik az áruháztól energikusan követelték, hogy szüntessék be az új intézményt, mert jelentősen csökkenti a férfiak nősülési kedvét.. . ... hogy Thomas Mann-kiállítás nyilt meg Rómában. A kiállítás a nagy író életét, munkásságát mutatja be, a palota dísztermében pedig Thomas Mannról szóló előadásokat és felolvasásokat tartanak. A római közönség a kiállítást nagy érdeklődéssel föladta és naponta megtölti a i termeket. .WWW Gárdonyi egy elírásának a margójára „Egri Csillagok” 302-ik oldalán Gárdonyi lefesti a hatást, ameiyet Szolnok várának eleste Eget város lakóinak a leikéből kiváltott. „Oh Istenem, oh Istenem' Vége az országnak! Ha Szolnok is a töröké már, Eger meg nem állhat” — hangzott városszerte a panasz és a jajveszékelés. Sokan a templomba siettek, hogy ott sírják el lelkűk kétségbeesett keserűségét. így tettek Eger környékének német parasztjai is. „Az egyik templomban éppen imádkoztak, — írja Gárdonyi, — s a környékben német parasztok harsogva énekelték a német litániát • Christus höre uns! Christus erhöre uns! Herr, erbarme Dich unser”. Diákkorom óta többször is olvastam Gárdonyinak ezt a szép és bájos regényét, méh ugyan az ifjúság számára íródott, de amelyet az ifjúságnál mélyebb és tudatosabb le’k: gyönyörrel olvasnatnak — és olvasnak — a felnőttek i® Éh lega’-bh úgy éreztem bogv az Egri Csillagok” revén.*ét soha nem értettem meg és soha ú?v nem élveztem mint a télpn amikor mar (je-oceHő fevel és vaer várának előzetes tanulmányozása után talán ötödször olvastam Az egyszer azonban megakadtam Gárdonyinak egyik kitételén: Eger környékének német parasztjaira vonatkozó és fent szószerint leközölt kitételén, amelyen mindaddig minden különös reflexió nélkül átsiklottam. Ismerem ugyanis Magyarország német telepeseinek és letelepedésük történetét, de arról sehol nem olvastam és nem is tudtam, hogy Eger várának ostroma előtt a város környékén német parasztok éltek és következésképpen „harsogva énekelték a német litániát.” köztudomású, hogy az Árpádok tervszerűen telepítettek németeket a gyéren lakott országba, és pedia Erdélybe, a Szepességbt és a bányavárosokba. Ugyancsak az Árpádok alatt telepedtek meg németek a Dunántúl városaiban, köztük nagyobb számban Budán is. A dunántúli városokba az Árpádok után is folytatódott beszivárgásuk; ha nem is tervszerűen, hanem inkább ötletszerűen és egyénileg. Az ország német telepítésével és nemei telepeseivel foglakozó munkák egyikéhen sem találtam adatot arról, hogy Eger kornyékén már Ever várának ostrom iásakor német parasztok éltek. De mintha maga Gárdonyi is megcáfolná még az „Egri Csillagok” fenti állítását Regénye 577—585. oldalain ugyanis leközli a vár védőinek nevét, akik között csak két németet találunk. És ez a kettő is külföldi német. Az egyik: Endorfer Lajos Innsbruckból, a másik Layrich mester ■ Laibachból, kik a pattantyút kezelték. Nem kétséges. hogy ha Eger környékén német parasztok laktak volna, egvikük-másikuk minden bizonnyal nemcsak „harsogva énekelte volna a német litán'át”, hanem be is állt volna a vár védőinek a sorába. Eger városáról és váráról a múltban több tanulmány és könw is ieient meg. ameiv mind beszámol arról! hogy Eger városának a töröktől 1794-ben történt visszavétele után a városban hamarosan ’etelepedtek a német marosok, akiknek utódai ma is Eger lakói, ané’kül. hogv tudnák őseik mikor és miként kerültek Egerbe. Erről tanúskodj1' a várnshan ma ’s olvasható német név. a „Nemet temető”. va'amint a ma *s léte7“ . Német utca”. A ie’ze't Könyvek kö~íii arnn^an e^vik sem foglalkozik Eger kornyékének népesedési és telepítési viszonyaival. Sós Imre medvéi levéltáros hézagpótló munkát végzett „Heves megye benépesülése a török hódoltság után” címmel megjelent tanulmányával, amelyben a töboi között hivatalos adatok alapján Heves megye, illetve Eger vidékének nemzetiségi telepítésével is foglalkozik. A tanulmányból megtudjuk, hogy — hasonlóan a Bánságnoz és a Bácskához — Heves megyében is egyéni és iránvított telepítés folyt. Az egyéni telepítés, illetve letelepedés aktív részesei kizáróan iparosok és mesteremberek voltak, akik saját kezdeményezésükből vándoroltak be Magyar- országba. Útjuk rendszerint Budára vezetett, ahonnan tovább vonultak. Átvonuló állomásuk — Sós Imre “anui- mánya szernt — Halvon volt, ahonnan Gyöngyöst. Egert és Hevest annyira ellepték. hogv a XVTTT. század végére Eger és Gyöngyös iparossága” csaknem kizáróan németekből adódott. /\ i irányított német telepítés kizáróan emel parasztokra vonatkozón Ezt a telepítést, amely 1134-től 1785-ig tartott, az egri püspökség. az egri káptalan és '"’rassalkov’ch Antal gróf ke/ deménvezte. irányítóiba ás bonyolította le. hogy uradalmaidat meei’e’eiő mun'merővel elláthassák. Ez a telepítő® olyan fokban történt, hogy nyomán — Sós Imre szerin* — „a táj majdnem összefüggő területén német parasztokból telt meg, kik nyelvüket a XX-ik századig megőrizték’' A telepítés eredményeképpen teljesen vagy pedig részben németektől lakott falvakká váltak: Kerecsend, Makiár, Naeytálya, Kápolna, Egersza- lók, Kompolt, Aldebrő és Tófalu. A nevezett falvak németségének letelepítését kivétel nélkül 1734 után. tehát 180 évvel Eger várának az ostroma után bonyolították le. Mint látható, Sós Imre tanulmányából hivatalos adatok alapján kitűnik, hogy Eger várának ostroma előtt sem Eger városában, sem pedig környékén német parasztok nem laktak. Nyilvánvaló tehát, hogy Gárdonyi elírta magát. Ha már Homérosz is elbóbiskolt néhanapján hexametereinek megírásakor, akkor ez megtörténhet a XX-ik századbeli regényíróval is, amint nem csak Gárdonyival, hanem mással is megtörtént. A regényíró elvégre nem történettudós' regényének megírásánál a hangulatfestés, az érzelem foglalkoztatása és a fantázia iáci7^r^7 tÖrtór>PlTr'1 qrlqtná« JÓI- ’ehet ez ízt van. mégis ér-1 cc ar»ra förtP^Vipf^tt r-1 ^»v^cvrvinaV °7. az e^T*ása T«Vt szp**pípóm nár sorban rpepnrnaeya* nánwt Óg »-Y-. Crt-í— - 1 ■ -1 1 Gárdonyi a Dunántúlon született, ott töltötte ifi iságát, majd pedig a fővárosba került. A Dunántúlon és Pesten a németség történelmi és mindennapi adottság volt Úgy hozzátartozott a mindennapi élethez, mint — móri íjuk “ a tófűk M-i-czáth novelláihoz és regényeihez. Gárdonyi Pestről — elég fiatalon — Egerbe került, ahol második otthont talált. Egerbe magával hozta a Dunántúlon és Pesten leikébe ivódott történelmi, társadalmi és népesedési valóságénékét és életszemléletét. Mivel Egerben való letelepedésekor Egerben is éltek még öreg német Bürgerek, akik (az 1920-as népszámlálás pl 335 németanvanvelvű po'gárt mutatott ki), még ápolták népi és nvelvi ha«vornánv3’kat, olyan magától értetődő ténynek hitte Éger környékének pop-ypí- na^ac^c* rtpf Jrp*«-*rf hPm fórt. TT’UrísR P7PV 9"»pr:r)f nP’Ti fvánvo5 tudora va1!. <?p»r> nedig foKilp+p^ írd. SPTT1 rninoqffho+d han^m Oár- tram? r>r»Hi i* förl-^nolpii r'<?í>lÓdásá* r-inir frardó. • az elírás — hogy lip- sus lanouaet ne mond- iunk. — természeipcen nem von le semmit az .Egr> Csillagok” irodalmi prkölca-' vagy ned’g nevelői értékéből és hatásából. KLIO.
