Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-09 / 40. szám

2

NßPÜJSÄG

1958. március 9. vasárnap

fl forradalmak korszakában férfiak mellett nagy számban ott voltak a nők is

Egri ünnepség a Nemzetközi Nőnap alkalmából

Pénteken este a Gárdonyi Géza Színházban tartotta rneg nőnapi ünnepségét Eger város Nőtanácsa. A Nemzetközi Nőnap alkalmából rendezett ünnepség díszelnökségében helyet foglaltak Putnoki László, az MSZMP megyei ütkára, Egri Gyula, az MSZMP egri városi titkára, Papp Sandorné, a megyei tanács elnökhelyettese, Horváth Nán- dorne, a megyei Nőtanács titkára, Simon Flórián járási és városi rendőrkapitány, Fehér Istvánná, az Egri Nőtanács titkára, Csomó János, a Hazafias Népfront elnöke, Bari József, a városi KISZ-bizottság titkára, Merczel János, az MSZBT városi titkára, dr. Osváth Gáborné, a városi Nőtanács elnöke, Tóth Lászlóné, a városi Nőtanács tagja, Gyulai Lászlóné, a Földművesszövetkezet Nőbizottságának vezetője, Milák Gézáné, a városi Nőtanács szociális bizott- ságának elnöke, Siller Flóriánná, a Szakszervezet nőbizottságának vezetője, Kozma Györgyné pedagógus, Tóth Sáncomé dohánygyári munkásnő, Vass Istvánná és Ankli József né.

A Himnusz elhangzása után Hegyi Katalin, a Szilágyi Erzsébet gimnázium III. osztályának tanulója két József Attila-verset szavalt, majd Fehér Istvánná, az egri Nőtanács városi titkára megnyitotta az ünnepséget és felkérte Egri Gyula elvtársat, az MSZMP városi titkárát, az ünnepi beszéd megtartására.

Egri elvtárs beszédének elején emlékeztetett az 1910-es eseményekre, a második nemzetközi nőkonferencia határozataira és beszélt a nemzetközi nőnap jelentőségéről, s a nők politikai harcairól.

— A forradalmak korszakában a férfiak mellett nagy számban ott voltak mindig a nők is.

A mozgalom férfi nagyjai mellett nagyon sok kiváló női vezető is volt. Gondoljunk Luxemburg Rózára, vagy a magyar Hámán Katóra, s a Szovjetunió sok-sok asszonyára, akik személyes hősiességükkel, bátorságukkal, vezetőkészségükkel tűntek ki a forradalom idején.

A komunista nők megértették és azért harcoltak, hogy a nem kommunista aszonyok is megértsék, hogy a nők egyenjogúsága ott lesz, ahol a szocializmus erői győzedelmeskednek.

A továbbiakban Egri elvtárs a magyar nőmozgalom hagyományairól, múltjáról beszélt, majd ismertette a nők helyzetét a felszabadulás utáni időszakban. Az ellenforradalmi időszakról szólva a következőket mondta:

— Az asszonyok nagy része ezekben a napokban is megérezte, hol van a helye. Nagyon sok példát tudnánk elmondani, hogy amikor az üzemekben sztrájkra biztattak, kormányellenes jelszavakat adtak ki

a családban, otthon, az asszony józanul gondolkozva arra biztatta férjét, hogy álljon ki és bátran harcoljon, meggyőződéséért, a szocializmusért, a termelésért,

mert csak így juthat az ország előbbre. És hogy az ellenforradalom után a rend gyorsan helyreállt, hogy gazdasági életünk konszolidálódott, és hogy ma az üzemekben a termelés egészségesen alakul, ebben nagy része van a nőknek is.

Az ünnepi beszéd további részében szó volt a külpolitikai eseményekről, a szocializmus erőinek összefogásáról, — majd a nők felelősségéről beszélt Egri elvtárs. Elmondotta, hogy milyen felelősség hárul a nőkre mind a politikai életben, mind a munkában és a családi életben.

— Meggyőződésem, hogy az a küzdelem, melyet mi pártunk és kormányunk vezetésével a szebb és boldogabb jövőért folytatunk, nem marad hatás nélkül, mint ahogy eddig sem maradt a mi asz- szonyainkra. Tudjuk, hogy lelkesedésük, az ügybe vetett bizalmuk és hűségük, a nemesebb iránti fogékonyságuk még nagyobb tettekre készteti őket. Ezért mi itt ebben a városban is

ígérjük, hogy nemcsak nagy szeretettel adózunk azért, amit tettek és tesznek, hanem teljes erőnkből támogatjuk asszonyaink és leányaink munkáját,

melyet értünk, a dolgozó népért, a nemzetközi haladásért, gyermekeinkért, közösségünkért tesznek — fejezte be ünnepi beszédét Egri Gyula elvtárs.

Az ünnepi beszéd után az úttörőküldöttség üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd az Egri Gárdonyi Géza Színház bemutatta Jacoby: Sybill című nagyoperettjét, melyet a megjelent közönség nagy tetszéssel fogadott.

Célunk: a járás minden becsületes dolgozója kövesse a népfront politikáját

EZ ÉV JANUÁR 17-én tartotta ülését a pétervásári járási Hazafias Népfront Bizottság, ahol megtörtént a régi bizottság kibővítése 31 főről 51 főre. Hasonlóan megtörtént áz elnökség újjászervezése és kibővítése is 11 főről, 17 főre, majd 6 tagú békebizottságot választottak. Az újjáalakuló gyűlésen a bizottság akcióprogramot fogadott el, melynek nagy részét már meg is valósítottuk. A járás valamennyi községében megtartottuk a béke-nagygyűléseket, melyeken 200—300 személy vett részt, előadói a járási Népfront-Bizottság, illetve az elnökség tagjai, vagy kiküldöttei voltak.

Több községben a békegyűléseken táviratokat, vagy leveleket fogalmaztak meg, — melyekben tiltakoztak az atom- és hidrogéjtfegyverek használata ellen és követelték az atomenergia békés célokra való felhasználását. Követelték a nagyhatalmak vezetőinek találkozóját és azt, hogy egyezzenek meg a béke kérdéseiben. Ilyen távirat, vagy levél ment az Országos Béketanácshoz Mátraballa, Recsk és más községekből is. Feladatául tűzte továbbá a járási Népfront bizottsága az elnökségnek, hogy vizsgálja felül a községi népfront-bizottságok helyzetét, és ahol szükséges, szervezzék át, egészítsék ki a bizottságokat, illetve elnökségeket és alakítsák újjá a békebizottságokat, hogy minden községben akcióképes községi népfrontok legyenek. Február végéig 18 községben tartották meg az újjáalakuló üléseket, ahol- a párt- és a tömegszervezetek, valamint a dolgozó parasztok és egyéb rétegek által delegált személyekből kibővítették, és újjászervezték a községi népfrontokat.

FELADATUL TÜZTÜK. — hogy több községben — főleg ahol még nem volt —, országgyűlési képviselői beszámolókat szervezünk, melyre meghívjuk képviselőnket. Mucsi Sándor «üvtársat. T1'?o" beszámolókat tartottunk ed

dig Sírokban, ahol több mint 250-en vettek részt és hall gatták meg az országgyűlési képviselő beszámolóját az országgyűlés legutóbbi ülésszakának munkájáról. Hasonlóan jól sikerült a beszámoló Mát- raderecskén is, ahol a felszabadulás óta nem volt képviselői beszámoló.

Hasonló eredményeket kívánunk elérni a községi, járási és megyei tanácstagok beszámolóinak, fogadóóráinak előkészítésében is. Több tanácstaggal beszélgettünk már, s megkértük őket beszámolók tartására.

Ma már községi bizottságaink is mindinkább foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Istenmezején például az alakuló gyűlésen szóvátették, helyes, ha a Népfront ilyen irányban is fejt ki tevékenységet, mert az ő községükben lévő két járási tanácstag közül — amióta tanácstag — csak az egyik tartott — az is egyszer — beszámolót. Hozzátették, meg fogják kérni őket, hogy tartsanak beszámolót választóiknak tanácstagi munkájukról, de • a tanács munkájáról is.

A február 13-i járási elnökségi ülés megállapította, hogy a tanácstagi beszámolónál nem kimondottan a tanácstagok a hibásak, hanem a tömegek szervezésénél, mozgósításánál is fordulnak elő hibák, mert a községi szervek nem foglalkoznak megfelelően ezzel.

HA A NÉPFRONT mozgalom teljesen kibontakozik a járásban, könnyebb lesz a tömegek szervezése, a különböző gyűlésekre, beszámolókra.

A járási népfront-bizottság bekapcsolódott „ a megyei tanácstag-választás előkészületeibe, és szervezési munkájába, s az eredmény: a körzetben a választók 98 százaléka szavazott a megyei népfront jelöltjére, Murányi Gábor dolgozó parasztra.

Gazdaköreink, — melyek Rodonvban, Recsken. Ivódon, "s Kisfüzes községekben van- — jól működnek, egész rendszeresen megtartották előadásaikat, ahol a hallgatók kellő számban mindig megjelentek. Segítettünk és még segítünk a községekben a falu-hetek megrendezésében is, ahol szintén a község dolgozóit érdeklő előadásokat tartottak eddig is, melyeknek szintén voltak mindig szép számmal hallgatói. Most készültünk a tavaszi nemzeti és nemzetközi ünnepek megszervezésére, illetve rendezésére.

Akcióprogramunkban szerepel a községfejlesztési tervek megvalósítása. E terveket még nem hagyta jóvá a járási tanács, de a jóváhagyás után nyomban bekapcsolódunk e munkák szorgalmazásába, — szervezésébe. A február 13-án megtartott járási elnökségi ülésen foglalkoztunk a Péter- vásárán lévő — túlnyomórészben kihasználatlan — malomépület sorsával, melynek kihasználására javaslatot teszünk az illetékes szerveknek, hogy az valamilyen célra kihasználást nyerjen, ne álljon üresen.

Befejezésül: tudjuk, sok

munka vár ránk, a párt és a kormány politikájának és céljainak megvalósításából. Nincs is más programunk, csak a párt és a kormány programja melyet megértett minden községi bizottsági tagunk, akik között a párttagokon kívül sok dolgozó paraszt, értelmiségi, kisiparos és egyéb foglalkozású, de hazáját és a békét szerető, a párt és a munkásosztály vezetését elismerő, a szocializmust építeni akaró igaz hazafiak vannak.

Megerősödött és kibővített Népfront bizottságaink jó munkájával kívánjuk elérni, hogy a járás minden becsületes dolgozója kövesse a Népfront politikáját, csatlakozzon hozzánk és dolgozzon velünk együtt a békeharcban és a szocializmus építésében.

MARUZS JÁNOS,

járási népfront-titkár Péter vására.

Nemzetközi szemle

Leitőkön

Ritka az olyan hegycsúcs, amelyre könnyen járható, aszfaltos út vezet. A legtöbbször csuszamlós lejtők, veszedelmes szakadékok, meredek sziklafalak állnak a merész hegymászók útjába. A csúcs- találkozóra törekvő szovjet diplomáciának hasonlóképpen rengetek ilyen lejtővel, szakadékkal és sziklafallal kellett és kell megbirkóznia. Az után a lépés után, hogy a múlt héten a Szovjetunió is beleegyezett a csúcstalálkozót megelőző külügyminiszteri értekezletbe, már-már azt gondolta volna az ember, hogy ezzel Moszkvának az utolsó akadályt is sikerült elhárítania, Kelet és Nyugat csúcs- értekezletének megtartása elől. íme, kiderült, hogy korai volt az öröm, az amerikaiak ismét kitaláltak valamit, amivel legalább is késleltetik a kormányfők értekezletét.

Érdekes egy kissé visszapillantani, hogyan is fejlődtek az események azóta, hogy a Szovjetunió a múlt év végén felvetette a csúcstalálkozó gondolatát.

Tavaly november 6-án történt Hruscsov elvtárs ünnepi beszédében szerepelt először, hogy a nemzetközi helyzet további enyhítése végett a Szovjetunió helyesnek, szükségesnek tartja egy csúcsértekezlet megtartását. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere igyekezett bölcsőjében megfojtani a számára veszedelmes csecsemőt, s igen gyorsan visszautasította a keleti és nyugati kormányfők találkozójának gondolatát, — mondván, hogy ez a tárgyalás semmi hasznosat nem hozhat. Dulles itt a kormányfők genfi értekezletére hivatkozott, a- melynek szerinte semmi értelme sem volt, holott mindnyájan jól emlékezhetünk rá, hogy a ..genfi szellem” életre- keltése önmagában is milyen jótékonyan hatott a nemzetközi életre, enyhítette a feszültséget.

Nem is volt sokáig tartható ez a merev, elutasító amerikai álláspont, s miután közvetlen- nül a NATO decemberi párizsi értekezlete előtt megszületett az első Bulganyin-levél, ennek hatására az amerikaiak magán a NATO-tanácskozáson is kénytelenek voltak kompromisszummal beérni. Az Egyesült Államok a fegyverkezést állította előtérbe ezen az értekezleten, az európai országok kormányfői viszont sokkal inkább arról beszéltek, hogy a Szovjetunióval valamiféle tárgyalásokat kellene kezdeni. így született meg az a felemás határozat, amely szerint a NATO-országok egyesítik ugyan erejüket a rakétafegyverkezés fokozására, — ugyanakor azanban felvetették azt is, hogy a külügyminiszteri szinten tárgyalni fognak a Szovjetunióval.

A nyugati országok egyszerű embereinek hangulata, az ellenzéki pártok nyomása és nemutolsó sorban a második Bulganyin-levél érvelése azonban újabb engedményekre kényszerítette az amerikai vezető köröket. A Szovjetunió azzal válaszolt a NATO-érte- kezleten elhangzottakra, hogy szerinte nem helyes külügyminiszteri értekezletet tartani, ez nem pótolhatja a kormányfők találkozóját. A külügyminisztereknek nyilván nem lenne meg a felhatalmazásuk, hogy döntsenek az emberiséget érdeklő legfontosabb kérdésekben, ezért a csúcsértekezlet csakis kormányfői szinten képzelhető el. Persze, a kormányfők találkozása nem koronája lenne a tárgyalásoknak. hanem csupán kezdete, s miután a kormányfők eldöntötték a nemzetközi helyzet rendezésének általános irányelveit, szó lehet róla, hogy a külügyminiszterek ezeknek az elveknek megfelelően, részletes intézkedéseket dolgoznak majd ki.

S éppen ezen a ponton tűnt ki a legvilágosabban, hogy az amerikai külpolitika irányítói egy szalmaszálat sem hajlandók félretenni a csúcs- találkozóhoz vezető útból. Azért vált ez nyilvánvalóvá,

ál visz az út a

mert a franciák is hajlandók voltak azt javasolni, hogy az előzetes külügyminiszteri értekezleten csak a kormányfői találkozó napirendjét tárgyalják meg. MacMilllan angol miniszterelnök is ekkor javasolta, hogy kössenek ünnepélyes megnemtámadási szerződést a Szovjetunióval — csak éppen Amerika mutatkozott hajlithatatlannak.

Nem sokáig. Jött az újabb Bulganyin-levél, a közvélemény is egyre nagyobb nyomást gyakorolt különösen a nyugatuerópai politikusokra, s MacMillan elsőnek a nyugati politikusok közül kijelentette, hogy a kormányfők csúcs- találkozóját nem kell okvetlenül megelőznie a külügyminiszterek értekezletének. S hogy a felborult nyugati egységnek legalább a látszatát megőrizzék, Dulles és Pineau is beadta a derekát.

így érkeztünk el a legutóbbi héthez, s ez a hét egyáltalán nem szűkölködött a csúcs- találkozóval kapcsolatos eseményekben.

Először is —: A fentiek után egyesek számára bizonyára meglepetés volt az a szovjet bejelentés, hogy miután a nyugati hatalmak lemondtak a külügyminiszteri értekezletről, a Szovjetúnió mégis hozzájárult a külügyminiszterek találkozójához. De gondoljuk csak meg!

Persze, hogy ellenezte a Szovjetunió a külügyminiszteri találkozót, amikor a nyugati vezető politikai körök szerint ez pótolhatta volna a kormányfői csúcsértekezletet, vagy legalábbis érdemileg foglalkozott volna a kormányfők elé kerülő kérdésekkel. Tehát így, vagy amúgy, a nyugati imperialisták külügyminiszteri találkozóval megtorpedózhatták volna magát a lényegbeli csúcs- kenferenciát.

S persze, hogy beleegyezett a Szovjetúnió az előzetes külügyminiszteri értekezlet megtartásába, miután már győzedelmeskedett a kormányfők találkozójának gondolata, s eldőlt az is, hogy a külügyminiszterek lényegében csak a kormányfői találkozó napirendi pontjainak megtárgyalásával foglalkoznak majd. Ilyen körülmények között éppen ez a szovjet magatartás hozta közelebb a csúcstalálkozót. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió csak olyan feltétellel egyezett bele a külügyminiszteri értekezlet megtartásába, hogy előzőleg már kitűzik azt a hónapot is, amikor majd a kormányfők tanácskozni :- denek. A Szovjetunió a külügyminiszteri értekezlet időpontjául áprilist, a csúcstalálkozó idejéül pedig júniust javasolja.

Mibe köthetett bele ezek után Dulles? Már csak a napirendi pontokba. Bele is kötött. Előbb személyesen ő nyilatkozott, majd újabb amerikai jegyzéket nyújtottak át Menysikovnak, a Szovjetunió washingtoni nagykövetének, s ebben azt állították, hogy a

Egyesült Arab Köztársaság egyik szövetségi része Egyiptom és déli szomszédja Szudán között határvita keletkezet. A ssóbanforgó teriileesúcshoz

Szovjetunió a csúcskonferencia napirendjét teljesen saját- szempontjai szerint kívánja összeállítani. Az amerikai vezetőkörök ezután ismét olyan kijelentéseket használtak, hogy legalább is elodázni a csúcstalálkozót.

Az amerikai ellenkezést azonban nagyon gyorsan, úgyszólván néhány óra leforgása alatt követte a legújabb szovjet lépés: Búlganyin elvtársnak Eisenhowerhez intézett üzenete, amelyet pénteken délután hozott nyilvánosságra a Szovjet Távirati Iroda. A Szovjetunió miniszterelnökének üzenete hangsúlyozza:

A Szovjetunió sohasem mondotta és ma sem mondja, hogy a kormányfők találkozóján csak az általa javasolt kérdéseket lehet megvitatni. (A Szovjetunió kormánya egyébként február 28-i emléK- iratában azt javasolja az amerikai kormánynak, hogy az értekezleten a többi között az atom- és a hidrogénfegyver- kisérletek haladéktalan megtiltása, a középeurópai atomfegyvermentes övezet megteremtése. A NATO és a varsói szerződés tagállamainak közös megnemtámadási egyezménye, a külföldön állomásozó csapatok létszámának csökkentése szerepeljen napirenden.) Búlganyin kifejtette: A Szovjetunió beleegyezik például abba, hogy felvegyék a napirendre a világűr katona célra való felhasználásának eltiltásáról szóló amerikai javaslatot, vagy akár a német békeszerződés megkötésének a kérdését. De a Szovjetunió nem hajlandó beleegyezni olyan napirendi javaslatok megvitatásába, amelyek beavatkozást jelentenek önálló államok belügyeibe. így például nem tűri, hogy a keleteurópai országok kérdése, továbbá Németország újraegyesítése napirendi pontként szerepeljen.

Világos és érthető beszéd ez. Ugyanakkor még mindig nem világos az Egyesült Államok álláspontja a csúcstalálkozó napirendjét, résztvevőit, helyét és idejét illetően. Bulga- nyin tehát felszólítja az Egyesült Államokat, véleményének tisztázására. S hogy a két vezető világhatalom kölcsönös megértését elősegítse, a szovjet — amerikai viszony rendezésére azt javasolja, — hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kössön barátsági és együttműködési szerződést.

Jelenleg tehát itt tartunk. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió kezdeményezett minden olyan lépést, amely egyengeti a tartós békéhez, a csúcstalálkozóhoz vezető utat. S nem kétséges, bármilyen lejtőket és szakadékokat, akármilyen sziklafalat állítson is az útba Dulles és a hivatalos amerikai külpolitika — a szovjet diplomácia, amely maga mögött érzi a világ népeinek támogatását, a lejtőkön át is megtalálja a csúcshoz vezető utat.

tek (térképünkön feketén): az északi szélesség 22 fokától északra, Vádi Halfától a Nikis két partján mintegy 30 km mélységű kisebb beszö- gelés, valamint a Vörös-tenger parti Halaib térsége.

Az egyitomi-szudám határvita

A közelmúltban a világsajtót bejárta a hír, hogy az új