Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-05 / 36. szám
4 NÉPÜ JSÄti 1058. március 5. werda Valljuk be, egyikünknek sem lenne kedve, állandóan egy 60 méter átmérőjű fémtömbben élni, két tikosrendőr kíséretében járni színházba, állandó felügyelet alatt állni, egy méregpirulával zsebünkben, készen arra, hogy azt bármelyik pillanatban be kell venni. S tudnánk-e a világtól teljesen elzártan élni, barát, ismerős nélkül állandóan egyedül gondolatainkkal, s a hatalmas felelősséggel, amelyet ránkbíztak. És mindezt 1200 dollár havi .fizetésért. Kétségtelenül magas díjazás! De ne a pénzre gondoljunk, hanem arra, hogy életünk végéig nem lehetne egy boldog pillanatunk. ’ S akinek mindezt el kell viselnie? Vonzó, szőke, 35 éves nő, dr. Rita Orfels, aki sokkal fontosabb szerepet tolt be az USA-ban, mint bármely atomkutató. Címe egyszerűen: titkárnő. Dr. Rita Orfels nagyapja még a Svábföldről származik. Ö maga 12 évig az egyik amerikai atomkutató központ tudományos munkatársaként dolgozott. Majd behívták a Pentagonba, ö a világ legjobban fizetett titkárnője. Ha valamikor megbetegedne és nem tudna tovább dolgozni, 150 000 dollár végkielégítést kapna az államtól. Nyugdíjazásával sem nyerné azonban vissza szabadságát, továbbra is felügyelet alatt állana, amíg a Pentagon szükségesnek tartja. A legtöbb titkot ismerő nő A nagy fémtömb, amelyben lakik, az Egyesült Államok úgynevezett irattára. Napközben irodájában ül ennek az atombiztos épületnek első emeletén. Az ajtók csak elektromos kapcsolással nyithatók. Az iroda szomszédságában őrzik az Egyesült Államok legnagyobb, titkait: több mint egymillió dokumentumot az atomkutatás eddigi eredményeit, valamint az atomkutatók személyi aktáit. Ha valamely idegen hatalomnak egyszer sikerültne Rita Orfels-t és az archívumot megközelíti GRI VÖRÖS CSILLAG Tánc és szerelem EGRI BRÖDY Az én lányom EGRI BEKE Negyvenegyedig EGRI SZABADSÁG Nincs előadás MUNKÁSOTTHON MOZI EGER: Nincs előadás. GYÖNGYÖSI PUSKIN ötlábú birka (Csak 16 éven felülieknek!) tíYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szerelem, ahogy az asszony (Csak 16 éven felülieknek !) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Varázsduda HATVANI KOSSUTH Fel a fejjel FÜZESABONY Emberek, vagy őrmesterek PETERV A S ARA Gyermekbíróság HEVES A Sötét csillag ” 0000000000 Március 1—31-ig í | Varrógép vásár j < a megye összes állami és sző- j • vetkezeti szak fizié tol ben és az t j; Air.ami ahuhAzsan • I' Nagy készlett 2 ! Bőséges választék 1 *♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦«* 0000000000 teni az Egyesült Államok .mr - den titka teljesen ki lenne szolgáltatva. Az iratok közvetlen közelében lakik az „atomtitkárnő” De két teljesen korszerűen berendezett és minden komforttal felszerelt helyiségben még itt is két titkosrendőr áll az ajtaja előtt. Rita csak két ember parancsát teljesíti: az egyik maga az elnök, a má- silí egy titkos „katonai személy”. Rita Orfels tájékozottabb, mint bármely amerikai atomtudós, mert az utóbbi csak azt a területet ismeri, amelyen dolgozik; az atomkutatás más ágai ismeretlenek előtte. Ritához azonban minden irat befut és így ő a „világ legtöbb titkát ismerő nője”. Rita időnkint kiad egy-egy tudósnak valamely iratot kutatási célra, de csak külön engedélyre — a Pentagon egyik tisztviselőjének jelenlétében. Otthonra vágyom Szerződésében van egy pont, mely szerint soha nem mehet férjhez. Aláírta a szerződést, s ' ezzel lemondott az anyai örömökről, a kellemes családi otthonról. Ha színházba megy, riporterek tömege rohanja meg, s kérdésekkel ostromolja. Mosolyogva csóválja a fejét és hallgat. Vagy kedvesen csak eny- nyit mond: „Uraim, szép lesz az előadás, nem gondolják?” Nem csoda, hogy az újságírók elégedetlenül vonulnak vissza. Ha r^lán egyszer megszöktetnék a tikárnőt, a zsebében lévő pirula segítségével azonnal öngyilkos lenne. De ha akarja még jobban elbújhat a világ elől: Csak egy gombot kell megnyomnia, s az egész félgömb minden helyiségével együtt a föld alá süllyed, — s teljesen a.tömbiz- tos... • Bár a világ sok titkát ismeri, Rita mégsem boldog, „szeretnék otthont, férjet és gyerekeket. De ezek csak vágyálmok. Irigylem az asz- szonyokat ezért...” — mondta nemrégen. I —i 21 új tag Az abasári Uj Élet Termelőszövetkezetben az elmúlt évben munkaegységenként 84 forintot osztott. A kiváló eredmények nyomán megindultak a belépések. Eddig huszonha- tan kérték felvételüket. A kérelmeket már letárgyalta a. közgyűlés és huszonegyet elfogadott, ötöt pedig elutasított. Az új tagok megkezdték a munkát. NAPOSCSIBÉT VÁSÁROLHAT 3,80 Ft-ért Naposcsibe nevelésre szerződést lehet kötni Előjegyeztetés és a naposcsibe nevelésére bővebb felvilágosítást lehet kapni a helyi földműves« zövetkezetnél Felhívjuk a termelőket, akik a Gyöngyösi Keltetőóllomáson jegyeztek elő napocslbéket, a helyi fmsz-nél kaphatják rneg. Budafoki Baromfifeldolgozó V. 1921-ben alakult meg a svájci Kommunista Párt. 1953-ban halt meg J. V. Sztálin. 1828-ban született Gungl János zeneszerző. 1833-ban született I. P. Scselko orosz materialista fiziológus. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön GOTTLIEB — A GYÖNGYÖSI járási Népfront-bizottság kedden Adácson, szerdán pedig Aba- £ sáron rendezett bizottsági ülést. — KEDDEN VISONTA községben Varga Lénárd, ország- gyűlési képviselő, képviselői beszámolót tartott. — A DETKI gépállomás keretekbe helyezte az októberi ellenforradalom című képkiállítás anyagát, melyet a gépállomás kultúrtermében kiállítottak. Ezután a kiállítást elviszik a járás többi községeibe is. TTIT íiírek — „Északi reneszánsz” címmel vetített képekkel egybekötött előadást tart Kocsis Árpádné ma déluán fél 6 órakor a Főiskola II. emeleti 65-ös termében. — Móricz Zsigmondról lesz előadás a Főiskola földszint 7-es termében csütörtökön este 7 órakor. Az előadást Szabó Gábor, a Közgazdasági Tecnikum tanára, szakfelügyelő tartja, szemelvénveke.1 ad elő dr. Kalmár Lajosné Főiskolai tanár. — „Elektromágneses rezgések és hullámok” címmel tart érdekes kísérletekkel egybekötött előadást Bakó Jenő, a Közgazdasági Technikum tanára, szakfelügyelő, március 6-án, a Pedagógiai Főiskola II. emelet, 76-os termében. műsora: Egerben este 7 órakor: SYBíLL (Szelvénybérlet) Mezőtárkánytaan este fél 8-kor: TAVASZI KERINGŐ KÖLTŐK FORGÁCS KÁROLY: Eszközök Ne fájj ujj, ne sajogj tenyér, a vízhólyag nem sokáig él ! Egy-két nap múlva elfakad és folt utána nem marad, de diadalt szül itt belül: a szív, a lélek felhevül. Míg toll volt csak az eszközöd: szemem vak volt sok gond között, a szív mint friss szellő szaladt az emberség fölött s alatt s most villáskulcs és kalapács száz titkot felfed, mit a rács eddig elzárt előlem. És a könny, a düh, a nevetés már véremen áramlik át, már nem vagyok külön világ, nincs lágy szellő, csak vad vihar, nincs szelíd zápor: zivatar rázza Összezárt ágaim az emberélet tájain más ágakhoz. Erdők vagyunk, örömünk, vagy a sóhajunk így erős és ha ír a toll: az egész életre hajol. VÉKONY SÁNDOR: Apám k'sérem Apám kísérem végső útra, — köves az út, döccen a batár — Lehajtott fővel járok nyomában s lelkem a messze múltba jár. Látom, mint daliás ifjú embert, bölcsőm felett áll, s rámnevet. Mennyi meleg volt két szemében és mennyi tenger szeretet. Látom ezernyi gondja közben, hallom eltitkolt sóhaját. Látom amint az ágyam szélén virrasztja át az éjszakát. Látom igába dőlve élni izzadságverten, betegen, s barna tenyere simítását még ma is érzem fejemen. Ó mennyi munka fért e dolgos puhán simító tenyéren, Mennyit dolgozott ö velük, hogy nekem kenyerem legyen. Hányszor szorított biztatóan, mikor már ember-sorba nőttem, s hányszor nyúlt az én hónom alá; hányszor fogott, hogy el ne essem. De nem simít és nem is int már, pihen apám fáradt keze. örökké összezárva tartja, egy szál virágot fog vele. Apám kísérem végső útra, — nagyokat döccen a batár — Szeretnék szót cserélni vele, de ö örökre néma már. ÉS VERSEK fi=Bl FAZEKAS ISTVÁN: Nyugtalan szonett Két nap és két éj, s aztán a végtelen, mint egy álom, kész pihenés a mozdulat, [a csend. Kemény évek — a tempó, a szerencse, hogy átfogjuk a sürgölődő, égő életet,.. Nyugtalan és ingerült a tétlenség, még többet tenni, boldog csodákra ez [hívogat. Két nap s két éjjel még, s meg’ebbenve a fejek fölött a mondat szavakat írogat. S úgy érzem, az idő, mely itt bennem ég, mely bonyolult, s az utca fiának nyugtot [nem ád, se percet, sem szelíd-lábú pihenést. Az ember-sokba lépni, mire vágyott s az öröm-ünnepre, mely velük együtt [egyszerűbb: Nézni az egyirányba lépő világot! FERENCZY JÓZSEF: v ' PILLANATKÉP Beszállnii!! Fiü-ü-ü-üttyü Indulás!! Tyűli az áldóját! Futás, futás! Gyerekek: Irmuskám? gyerünk, gyerünk Tudtam, hogy így lesz ha nem sietünk. No végre — Itt az utolsó lépcső Izzadtság, szitok, amíg egy végső Rugaszkodás, és fenn van a család Hej azt a keserves rézangyalát, Mert mi vagyok én?? egy igás szamár?? Hányszor mondtam• gyerünk! ne pakolj már Hogy jól áll a csík a harisny ászár on Hogy a kaput én majd bezárom, Hogy hagyd a fenébe azt a csirkecombot! S nekem, azt is hiába -tnondod, Hogy most kellett beszélned Kropacseknével S erre még Tomi is most tépte széjjel A fenébe azt a cipőzsinórt, És így elvesztettük azt a kis fórt, Amit én bölcsen azzal szereztem, Hogy az órát jól előrevettem. S te, az utcán is csak huzatod magad Sietni kéne, s az ember úgy halad Veled mint egy frászos csigabiga. De tudom már ne félj, hogy mi a hiba. Igenis ezután minden reggel Rádió hangja mellett kelsz fel, S végzed fiam a „reggeli tornát”. Mert hidd el olyan tuskó a formád! Igge-enü! Hát idefigyelj te szemtelen: (Még, hogy mit észre nem vesz az emberen) „Méghogy a formám?? „te gyalázatos”!! Mikor elvettél oly alázatos Voltál mint egy kolduló barát!! Még hogy én, Tuskó?? Igen?... Nahát Jegyezd meg, tovább egy lépést se megyek!! (— Nélküled, . .. igazán megleszek) No de szívem, no no, Anyukám! Nem azért mondtam, hidd el. Igazán!! Bocsáss no meg. Ideges voltam. Nem is. Még az se, csak bolondoztam. Az irhabundát is megveszem A prémiumból kis szívem (Jgye nem haragszol? Ne-em. Na látod Lesz egy gyönyörű új kabátod. Végre csend lett futott a vonat. S a törődött, fáradt utasokat Álo mb aringatta szelíden, puhán E fárasztó kis epizód után. Igen, róla a nagy kritikusról van szó. Itt ül szemben velem Blőd Ödön, minden idők legnagyobb műbírálója, aki már Vergiliusról megmondta, hogy Aeneisét Homé- ros Iliásából ollózta, aki szerint Boccaccio a pornográf irodalom atyja, aki könyörtelenül zúzta szét Mascagni Parasztbecsületét, megvilágította Ady dekadentizmusát, feltárta Mendelssohn vérbaját és azt, hogy Mozartot csak a kutyája értette meg, hiszen ő volt az egyetlen, aki koporsóját a sírhoz kísérte, ö az, aki nem alkot, csak bírál. Nem alkot, hiszen az alkotás elvenné idejét e magasztos feladattól, mely minden percét, minden idegszálát ígénybeveszi, s roppant teljesítményekre ösztönzi. Munkásságát olyan mérföldkövek jelzik, mint az Aida c. opera megbuktatása, a Bánk bán 10 éven áti elsüllyesztése, vagy az első varrógép összetörése a La Manche csatorna partján. Most itt ül előttem s rámfüggeszti tekintetét, melyből annyi értelem sugárzik, mint egy szaiamanderéböl. — Bizony — szól merengve — különös művészet a miénk. Tudja mi az: beülni egy moziba, végignézni egy új magyar filmet, élvezni a színészek játékát, derülni a jeleneteken, könnyezni a drámai képeken, együtt tapsolni és lelkesedni a közönséggel, majd hazamenni és levágni egy kritikában az egészet? — Jajj, tényleg nehéz lehet, deliét mért kell ez? — Látszik, hogy nem ért meg bennünket. A világot mi, kritikusok visszük előbbre. Mi lenne, ha engednénk emberi gyengéinknek s földi halandók módjára tapsikolnánk a műveket, kacarásznánk és izeg- nénk-rnozognánk amikor Lol- lobrigida derékig dekoltálva megjelenik a vásznon? Ha mi nem mutatnánk rá únos-únta- lan arra, hogy mindez smon- ca, smafu, nimolé, mit gondol mi lenne? — Fogalmam sincs. — Az lenne, hogy a filmesek még jobb filmeket készítenének, a színészek még jobban játszanának, a végén teljesen megszédítenének benün- ket, levennének a lábunkról, úgy, hogy nem tudnánk többé betölteni magasztos hivatásunkat. Ez pedig az emberiség, igen, az em-be-ri-ség legnagyobb csapása lenne. Megcsodáltuk süppedő szőnyegeit, pompás bútorait és képeit, amiket Tintoretto, Ti- zián és Goya festettek. Kibámultam ablakán, mely csodás kilátást nyújtott a ködösen hömpölygő Dunára. Ezüst pohárkákból ittam vele a pompás, gőzölgő feketét, melyet fiatalka, bűbájos szobalány szolgált fel, Mona Lisa pontos mása. Megjegyeztem: minden bizonnyal ő a világ legboldogabb embere. — Látszat... — leevintptt blazírtan. - Nézze meg ezt a 6x6 méteres óperzsa szőnyeget: legalább 250 éves. De mit ér, hiszen ha tüzetesen nagyítóval megnézi láthatja, hogy ezen a háromnégyzet- milliméternyi darabkán átkozott készítője a barna fonalat okkersórgával cserélte fel. S most nézze ezt a heverőt. XIV Lajos korabeli. Hát nem bosszantó, hogy a hátlapján, igen, itt a falhoz támaszkodó részén az a piszok francia kárpitos a cseresznyefunirt habos jávoriéval' pótolta? És ez a Rembrandt kép? Hányinger. fog el, ha arra gondolok, hogy az öreg kezdődő alkoholizmusának' hajnalán, talán már reszkető kézzel festette, s hogy mennyivel szebb lenne ez a kép, ha mondjuk húsz évvel előbb komponálta volna meg. De nem is: ez a téma nem Rembrandtnak való. Inkább Ripl-Rónainak, s csak azért nem dobom ki a lakásomból, mert mögötte a falon egy egérlyuk van, s így nem látszik. A kilátás? Mit ér a Duna minden szépsége, a go- molygó felhők, az országház kupolája, hiszen ha lenéz, láthatja, hogy itt, közvetlenül a kapu alatt egy köztisztasági láda van. Érti? Szemétláda! S a szemem — akarva — nem akarva — folyton odatéved. S a ,sz°balány? Róla ne is beszéljünk. Van rajta egy anya- •íegy, hogy hol, el sem mondhatom ... á ... tele van az elet keserűséggel. Vele könnyeztem. * “ ^lost pedig — szólott megtörtén - lemegyünk ide n sarokra és megeszünk egv forró debrecenit. Higgye el, ez az egyetlen igazi öröm az életben. ~ Tudja ön, hogy miből készül a debreceni? — Nem, de ez nem az én resszortom, így nem is törövíTi TeJe', Ha Leonardo da n i készítené, vagy Gertler má.T’ R\ u*yebAr Részen más lenne?- polc —
