Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-30 / 58. szám

1958. március 30. vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Villamosították a Kerecsendi Téglagyárat (Tudósítónktól.) KORA TAVASZTÓL, késő őszig füstölögnek a téglagyá­rak kéményei az egész megye területén. A gyárak dolgozói pedig fáradhatatlanul, megál­lás nélkül termelik építkezé­seink legfontosabb alapanya­gát, a vöröstéglát és a tető­fedő cserepet. Szorgalmasan dolgoznak a Heves megyei téglagyárak, annak ellenére, hogy nem mindegyikük mond­ható a legkorszerűbbnek. — Csaknem mindegyik régi, több­évtizedes üzem és csak lassan, fokozatonként haladva, igye­keznek lépést tartani a roha­mosan fejlődő technikával. Ez a helyzet Kerecsenden is, annyi különbséggel, hogy az itteni téglagyár szinte egy ugrásra, néhány hónap lefor­gása alatt vált modern, kor­szerű üzemmé. Évtizedek el­maradottságát, hiányát pótol­ták a téli hónapok alatt a tég­lagyár munkásai. De mielőtt az üzem megfiatalításának tör­ténetét elmondanánk, pillant­sunk vissza egy kicsit a múlt­ba. így sokkal jobban meg­értjük, mit is jelent ez a meg­fiatalítás, úgy tudjuk csak iga­zán értékelni e nagy munka igazi jelentőségét. A gyár 1904-es alapítás. — Előbb Mandula Mór, majd Ta­mási László kapitalista vállal­kozók üzeme. A felszabadulás után a téglagyár állami keze­lés alá került, de gépi beren­dezései továbbra is a régiek maradtak. A technika rohamos fejlődésének idején, a modern gépesítések időszakában bi­zony már elavult módszerek­kel gyártották a téglát Kere­csenden. Szücsik István, az üzemi bi­zottság elnöke, kérésünkre el­mondja, hogyan dolgoztak itt még egy évvel ezelőtt. — Az egész üzemet egy 180 lóerős gőzgép hajtotta, Azt hi­szem, mondani sem kell, hogy tetemes összegbe került e gőz­masina táplálása, hiszen na­ponkint is igen sok drága tü­zelőanyagot emésztett meg. Előfordult, hogy 70 000 forin­tot fizettünk ki a gép javítá­sára, mégis napirenden volt az üzemzavar. Mindig attól tartottunk, hogy egy szép na­pon felrobban az egész beren­dezés. Nemcsak a gőzgép, ha­nem a téglaprések, hengerek, keverők és a szállítóeszközök is kezdetlegesek voltak. A GYÁR DOLGOZÓI nagy örömmel vették tudomásul a hírt az elmúlt év őszén: villa­mosítják az egész üzemet. Bol­dogan helyezték „nyugdíjba” a régi gőzgépet, s hozzáláttak az új gépek, villanymotorok beszerzéséhez. öt hónap telt el azóta, s ma már korszerűsítve, megfiata­lítva, munkára készen áll az egész üzem. Pócs Elemér gyár­vezető szerint ez a lehető leg­korszerűbb felszerelés, ami a téglagyárakban elképzelhető. Az egész újjáalakítás nagysze­rűsége abban áll, hogy minden gépegység külön-külön meg­hajtással, egy-egy villanymo­torral üzemeltethető. Röviden kifejezve: több, olcsóbb és gazdaságosabb lesz majd a termelés. S hogy ezt a gyakorlatban is megnézhessük, rövid sétát tettünk a téglagyárban. Az első jelentős változás a prés­házban látható, ahol a régi prés helyét egy új, nagytelje­sítményű prés foglalja el Óránként 500 darab téglát ké­pes elkészíteni. De nemcsak a prés, hanem a simahengermű és a keverő is nagyobb és több munkára képes, mint elődje. Nehéz és fáradságos fizikai munkát, sók-sok emberi erőki­fejtést tesz feleslegessé az automata szekrényes adagoló. A nyersanyag adagolása ugyanis ezek előtt csillékből emberi erővel történt, és ko­rántsem volt olyan tökéletes, egyenletes, mint most a gép munkája lesz. A présház mel­lett egy medencét is építettek a gyár dolgozói, ebben tárol­ják majd a feldolgozásra ke­rülő anyagot. A sok újdonság, új berendezés közül meg kell még említeni az úgynevezett törő hengerpárt is, amely a nyersanyagot őrli puhára, s leszi porhanyóssá. Ez is na­gyobb és tökéletesebb lett a réginél. NAGY SEGÍTSÉGET jelent az agyagbányászoknak és a szállítómunkásoknak az agyag­kitermelés gépesítése. Az üzem ugyanis most kapott egy kanalas baggert, amelyet körülbelül egy kisebbfajta exkavátorhoz lehetne hason­lítani. Ez a gép vágja ki és szállítja el az agyagot az ada­golóba. Hasonló nagy segítsé­get nyújt az a 60 méteres szál­lítószalag is, amely a törőbői a préshez viszi el a nyers­anyagot. Ilyen körülmények között Régi kívánságnak tettek ele­get az egri borpincészet veze­tői és dolgozói, amikor még a palackozóüzem felépítése előtt hozzáfogtak a minőségi egri borok, a bikavér, a Medok és a leányka palackozásához. A kezdeményezés eredményeként már kapható az egri üzletek­ben palackozott egri bor is. Az ideiglenes palackozóban — I« örömmel és bizakodással vár­ják a termelés kezdetét az üzem dolgozói. A múlt évek­ben átlag 12—16 ezer téglát gyártottak havonként. Most pedig a felújított üzemben könnyebb munkával 40 ezer darabot készítenek. Minden lehetőségük megvan erre, hisz most nyitottak meg egy új bá­nyát, amely bőséges nyers­anyagot ad. Próbafúrásokat is végeztek a környéken, ame­lyeknek eredményei szerint nagy területen, egészen 100 méter mélységig igen sok agyag található. Az agyag­bányában egyébként most több mint két és fél millió köbméter előkészített nyers­anyag vár a feldolgozásra. MOST MÁR CSAK a ta­vaszt, a jobb időt várják a téglagyáriak. Remélhetőleg nem kell várniok sokáig és április 4 tiszteletére megkez­dődhet a termelés. Az új gé­pek, berendezések szaporán gyártják majd a nyerstéglákat. Május 1 után pedig begyújta­nak az égető kemencékbe és az építkező lakosság nagy örö­mére sokezer és sokmillió tég­la kerül ki a megfiatalított Kerecsendi Téglagyárból. Palackozott egri borok kerültek forgalomba naponta 1500—2000 üveget töl­tenek meg, s a közeli napok­ban a palackozott egri bor el­jut az ország minden részébe, is. A tervek szerint április ele­jén megkezdik a nagy palac­kozóüzem építését is, és előre­láthatóan még az idén meg­kezdik a borok palackozását. Munkaegység-előleg, értékesítési szerződésből A termelőszövetkezetekben igen nagy gond, hogy már a kora tavaszi hónapokban is biztosítsanak előleget a tagok munkaegységére. Különösen ott okoz ez nehézséget, ahol nincs fejlett állatállomány. A mezőszemerei Üj Világ Ter­melőszövetkezetben az idén az állam segítségével oldották meg a kora tavaszi előlegek osztását. A termelőszövetkezet tagjai úgy tervezték, hogy munkaegységenként 5 és fél kiló búzát osztanak, s a feles­leges terményt értékesítik. A napokban meg is kötötték a szerződést 150 mázsa búza és 125 mázsa napraforgó eladásá­ra a Terményforgalmival. A szerződés után kapott előleg­ből mintegy 25 ezer forintot osztanak ki még április hó fo­lyamán előlegként Munkában az egeresein ipari- és kereskedelmi állandó bizottság Az utóbbi időben megélén­kült az Egercsehi tanács mel­lett működő ipari- és keres­kedelmi állandó bizottság munkája. Az öttagú bizottság — negyedéves tervük alapján — rendszeresen látogatja a munkaköréhez tartozó üzlete­ket, üzemeket és a helyszínen segít a tapasztalt fogyatékos­ságok megszüntetésében. Az állandó bizottság jelentései és tevékenysége nagyban előse­gítik a községi tanács mun­káját is. Swkuitöi xxmttekr Szabó Lajos Komló. Színházzal kapcsolatos kérésük­nek helyt adva lapunk valame­lyik számában felhasználjuk írá­sát, Zaják Etelka Eger (főiskolai hallgató). Szakkollégiumokról szóló beszá­molóját megkaptuk, lapunk vala­melyik számában leközöljük. Kér­jük, írjon máskor is a Főisko­lán folyó munkákról. Győző Gézáné tanítónő Eger. Kérését szívesen teljesítjük, a Belzeviczki Gizella bölcsődéről küldött kis tudósítását lapunk va- amelyik számában fehasznájuk. Nagyváradi János és Herényi István pedagógusok Adács. írásukat köszönjük. Felhasznál­ójuk. Kérjük, írjanak máskor is. DIVAT (VasÁwiafLL LmíL Április 4 néven új tsz alakult N agykökényesen A beköszöntő tavaszi napok első termelőszövetkezete Nagykökényesen alakult meg. A községben levő szakcsoport tagjaiból és a régi tsz-tagok- ból alakult csoport 53 holdon kezdi meg a közös gazdálko­dást, ebből 14 hold gyümöl­EGERCSEHI — az egri já­rás egyik községe — volta­képpen kisváros is, falu is. Kisváros — amennyiben az idetartozó bányatelep leg­több munkást adó helysége s hogy sok bányász él itt, ez meglátszik a község külső ar­culatán is. Falu — amennyi­ben az itt élő emberek leg­többje, „félkézzel”, még a bá­nyászok is, mezőgazdálkodás­sal foglalkoznak. Járjuk az utcákat. A „ta­vaszi tél” már elillant, az emberek kémlelik az eget, a futó felhőket, s várják a föl­dek pirkadását, hogy azután megkezdődhessék á munka. Még az ünnepek előtt hozzá szeretnének kezdeni.... Beszél­getünk az emberekkel. Biza­kodóak mind, azt mondják: amióta a beadást, a kötelező vetéselőírást megszüntette a kormány, rendezték a parasz­tok dolgát, méginkább öröm a munka, igazán pezseg az élet. Újra vannak nagy aka­rások, nagy és szép tervek, így lesz igazán szép és benn- sőséges az ünnep itt is április 4-én, a felszabadulás évfor­dulóján. IGY KÉSZÜL az ünnepre az öreg Józsa József családja is. ö a község egyik legidő­sebb embere: a nyolcvanne­gyedik életévében jár. Négy fia, egy lánya, hét unokája, s egy kis dédunokája is van. Egész életében a földdel fog­lalkozott, de fiai és nagyobb Egy család — tizenhárom esztendő unokái már kinőttek a falu határából: bányászok, mun­kások. Sok mindent megért a nyolc évtized alatt, s éppen ezért talán ő tudja leginkább és legjobban lemérni azokat a változásokat, amelyek az elmúlt 13 év alatt mind a községben, mind pedig a csa­lád életében végbementek. Mert ahhoz, hogy valaki tényleges valóságban fel tud­ja fogni az élet változásait, ahhoz az élettapasztalaton túl a múlt nagy ismerete is szükséges, amivel össze lehet és kell vetni a jelent. Az öreg Józsa József egé­szen a felszabadulásig a köz­ség határának felén terpesz­kedő Beniczky-uradalom cse­lédje volt. Mindig szerette a földet, de igazán az övé csak akkor lehetett, amikor a föld­osztáskor négy és fél holdat kimértek neki is. Egy sovány tinóval szántotta fel, két ke­zével vetette be földjét, s megvetette lábát a kis birto­kon. Hetven éves volt akkor, de a cselédsorssal való leszá­molás újjáedzette erejét, új emberré lett. Most is, 13 év­vel később, boldog derűvel emlékezik vissza ezekre a na­pokra. Amikor számvetést ké­szít az elmúlt esztendőkről, ezekkel a napokkal kezdi, s amikor a végére ér — mint­egy összefoglalva mindent — azt mondja: békességet, sok örömet, sok valóravált re­ményt hoztak az eltelt évek. S ez nemcsak a maga, már- már alkonyodó életére, ha­nem a család életére is vo­natkozik, ő ezt így érti. AZ ELMÚLT tizenhárom év változásait — egy nagy család életében nem lehet el­vonatkoztatni attól a nagyobb közösségtől, amelyben az adott család él. Az, hogy Egercsehiben több mint két­ezer hold földet osztottak a földreformkor és ezzel több­száz egykori cselédet, nap­számost juttattak a jogos örökséghez, az, hogy a köz­ségben kultúrotthon, mozi épült, könyvtár létesült, be­vezették a villanyt, hogy az egri színház olykor megláto­gatja előadásaival a községet, az, hogy minden házban van rádió, hogy csak a legutóbbi három évben 12 új ház épült és van rendszeres orvosi el­látás — mindezek közvetve és közvetlenül is hatással van­nak a kis családi közösségek életére. Pozitív hatással, mert a 13 év eredményei — legye­nek azok helyiek, vagy orszá­gos jellegűek — mind közö­sek és az egyén előrehaladá­sa, gyarapodása ezeken alap­szik. A Józsa család előreha­ladása és gyarapodása la. A Józsa család fiútagjai bá­nyászok, munkások voltak már a felszabadulás előtt is. De, hogy mai életüket nem cserélnék el a hajdanival, hogy valamennyien jól kereső, megelégedett életű emberek, az a szabad munkásévek eredménye. Kálmán, a leg­idősebb fiú vájárként dolgo­zott a bányában tavalyig. Szorgalmas munkás volt, s most nyugdíjba megy. A népi állam annyi nyugdíjat bizto­sít számára, amennyiből szé­pen, csendesen megtudnak él­ni. Az elmúlt években házat is vett, fiát iskoláztatni tud­ta. György amellett, hogy hat és fél hold juttatott föld­je van, a Mélyfúró Vállalat­nál dolgozik és jól ktres. Most vett házat a családnak. József vájár, s most, hogy beteg lett, államunk gondos­kodik gyógyításáról. Albert — .a legfiatalabb fiú — ugyancsak vájár, a Magyar Népköztársaság Érdemérem aranyfokozatának tulajdono­sa, aki 1955-ben háromezer, 1956-ban négyezer, az elmúlt évben pedig ötezer forint hű­ségjutalmat kapott. Jól keres, mert jól dolgozik. Édesapjuk nála él, s közös erőből az idén kezdenek hozzá egy új ház, korszerű kétszoba, összkom­fortos lakás felépítéséhez. AZ UNOKÁK? Egy leány eladósorban, a fiúk dolgoz­esös. A 10 családot és 12 ta­got számláló új termelőszö­vetkezetet segíti a községi tanács is, megkapták a fel­oszlott szövetkezet épületei­nek egy részét, s a tavaszi ve­téshez 20 mázsa minőségi ta­vaszi árpa vetőmagot. nak, s közülük csak kettő, Albert gyermekei kicsik. A 13 éves ifjú Albert nagyon jó tanuló, szüleinek az a terve, hogy taníttatják a gyereket. S tudják valamennyien: mindez nem lehetett volna az elmúlt 13 szabad év nélkül: nem lehetett volna meg a le­hetőségek nélkül, amelyek a felszabadult évek alatt előt­tük is feltárultak. Nemrégen valaki megkér- kezte Józsa Józseftől: mi a legnagyobb kívánsága a hát­ralevő öreg napokra? Azt fe­lelete: — Nemcsak magamnak, de mindenkinek békességet kívá­nok. Én az első világháború­ban voltam oda, fiaim a má­sodikban szenvedtek. Én ezután nagyon tudom, mi a háború... Legyen békesség a földön. Ne legyen részük rosszban az én kis unokáim­nak. Mert ahhoz, hogy dolgozni lehessen, szántani, vetni _ le­hessen, békesség kell. Békes­ség, amit éppen úgy szerel­nek az emberek, — a Józsa család is —, mint a felsza­badult életet, a szabad és gazdag gyümölcsöket hozó munkát. — KÖZELEDIK AZ ünnep. A Józsa család — miként az egész falu — úgy készül rá, mint a békesség ünnepére. CD. CA i ÁLLJ CSAK MEG EGY SZÓRA, kedves fiam! Igen, igen, te ott, aki annyira haragszol arra a szegény kis fácskára. Mondd csak, mivel ártott neked7 Miért kell azzal a vesszővel úgy ütni-verni, mintha leg­alább is önmagad állnál a helyén? Ügye, te sem szereted nyelni a port? Emlékszel még a nyári hőségre, amikor olyan szívesen húzódtál magad is a terebélyes fa hűs árnyékába? Látod-e, apáid, nagyapáid gondoskodtak rólad. Arcuk verejtékezett, tenyerüket fel­törte az ásónyél, amikor végigültették útainkat porfogó, árnyatadó fával. Bizony, ez rég volt már. Az ültetők nagy­része ott porlad az anyaföldben és az általuk ültetett fák nagyrésze is oda kívánkozik már, ahonnan kinőtt. Hát mi lesz, mit gondolsz, ha mi nem gondoskodunk ezek pótlásá­ról? Illetve... nézzük csak, hogy is áll a helyzet? Évente sokmillió facsemete indul el a csemetéskertek- böl a városok felé, hogy a kőrengetegek közé a természet üde zöldjét varázsolja. És ezeknek igen tekintélyes részét a veled egykorú iskolásgyerekek, úttörők ültetik el. Ök is fáradnak vele, homlokuk verejtékezik és tenyerük sajog, mire a kis facsemeték katonás rendben sorakoznak. Büsz­kén néznek végig munkájuk eredményén és azzal a jó ér­zéssel térnek haza, hogy derekasan mcgállták a helyüket, örömmel veszik útjukat máskor is abba az irányba, ahol az ö fáikban gyönyörködhetnek. Képzeletükben a kis suhángok már hatalmas fává terebélyesedtek, rajtuk vidám hangú madarak ütöttek tanyát és hálásan bólogatnak felé­jük sűrű lombkoronájukkal. És akkor jössz te, meg a hozzád hasonló derék ifjú. Semmibevéve mások munkáját és saját érdekedet, a leg­esztelenebb dolgot végzed, amit csak lehet. A jó gazda még a lovát sem üti-veri, mert tudja, hogy ezzel csak önmagá­nak okoz kárt. Te pedig a némán tűrő fákat pusztítod merő meggondolatlanságból. Hogy sokan látnak és mégsem szól­nak érte? Ez bizony —1 sajnos — igy van. Nemcsak azért sajnos, mert minden felnőttnek kötelessége lenné rádszólni, hanem azért is, mert sokan tégedet vesznek semmibe. Ügy gondolják, hiába szólnak, te csak azért is folytatod ezt a kétes értékű „szórakozást”. Vagyis, — nem tételezik fel rólad, hogy te ugyanúgy megérted a szép szót, a szerétéi­ből fakadó figyelmeztetést, mint mások. Pedig — igaz-e, — nem így van! Ha valaki megmagya­rázta volna már neked, hogy milyen esztelenséget művelsz, nem tennéd tovább. Ne feleselj hát vissza, ha jóindulatból figyelmeztetnek. De legfőképpen ne adj okot arra, hogy mások rosszallóan rád figyelnek. Hidd el, sokkal nagyobb örömet ad, ha dicséret jut a füledbe, mint a hetvenkedés. A legtisztább örömet pedig akkor fogod érezni, ha ma­gad is beállsz azok közé. akik új facsemetékkel díszítik lakóhelyünket. Ennek a tiszta örömnek sok forrása van, azért nem zavarja fel semmi, azért nem apad el soha. Egyik forrása a munka. Méghozzá olyan munka, amit sokan, közösen végeztünk el. A jól végzett munkából születik a jó eredmény, ami mindenkiben jogos büszkeséget támaszt. Másik forrása az örömnek az a tudat, hogy munkámmal magamnak is, másoknak is a javára váltam. És még sorol­hatnám tovább. ~i, Ügye, megértettük egymást, kedves fiaim?! Érdemes volt elbeszélgetnünk, hiszen te, értelmes ember vagy. Te tudod azt, hogy itt minden érted történik, — érted zöldell­nek a fák is. Kíméld hát őket, hagyd terebélyessé nőni a kis csemetét. Ültess te magad is, végezz hasznos munkát, ne foszd meg magadat attól az örömtől, amit a jól végzett munka ad! Ezeket kéri és tanácsolja a te jóakaród, s az egész város HALASSY LÁSZLÓ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents