Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-29 / 57. szám

2

NEPÜJSAG

1958. március szombat

Magasabb szintű, gondosabb vezetést üzemeinkben

(Folytatás az 1. oldalról.)

Milyen problémák tapasztalhatók megyénk iparában?

— Tapasztalatunk szerint néhány olyan alapvető dologból kell kiindulni, mint a bizonylati fegyelem. Sok helyen például teljesen mellőzik az egyébként kötelező előkalkulációt, vagy ha alkalmazzák is, nem sok becsülete van. Legtöbb helyen utólag derül ki, hogy egy kész termék ráfordítási költségei mibe kerültek.

— Rendszerint utólag derül ki, hogy egy legyártott termék száz, vagy ezer forinttal többe került, mint amennyire tervezték. Ez nem használ sem a népgazdaságnak, sem az egész munkamorálnak. Ott ahol mindenki előtt ismeretes, hogy annyiért termelünk, amennyiért akarunk, az előállítási költségekben nincs rend, nincsenek megszabva a megfelelő normák, ott soha sem lehet elérni, hogy egyre olcsóbban termeljünk. Ahol ezek az állapotok fennállnak, ott nem lehet megvalósítani a takarékosság legelemibb részét sem, ott nem lehet takarékoskodni anyaggal, idővel, de még szerszámmal sem. Az ilyen helyen nem lehet felelősségre vonni senkit az anyagpazarlásért, a szerszámtörésért, és így tovább.

— Jól lehet, hogy a bérköltségek megnövelték a termékek előállítási költségeit, de egyes helyeken ez a növekedés még akkor is magas, hogyha figyelembe vesszük a béremelésből adódó növekedést. 1956. év bázisához számítva az anyagköltségek 1957. évben mintegy kettő és félmillió forinttal növekedtek. Ennek magyarázatát nehéz megitt is rendet lehetne teremteni. A jelenlevők részéről lehet felhozni érveket a Statisztikai Hivatal kimutatásaival szemben, de azt úgy gondolna nehéz lesz cáfolni, hogy ezeknek a bérkülönbözeteknek nagyrésze a laza bérfegyelemből, a nem elég körültekintő munkából adódik, és szinte következik abból a szemléletből, hogy ne bolygassuk addig a dolgokat, amíg tartani lehet.

— Azonban az előbb említett elvet vallóknak arra is kell gondolniok, hogy míg ezek az állapotok fennállnak, nehéz lesz sok jogos, kielégítésre váró igényt kielégíteni. Nehéz lesz azért, mert a jogtalan bérek, a tervezett bérköltségek túlfizetése, nem megillető jövedelemhez juttat egyeseket. Az ország gazdasági helyzete nem áll úgy, hogy ilyen nagy bérlazaságokat eltűrjünk, de még ha gazdaságilag bírnánk, akkor sem volna helyes, hogy meg nem dolgozott bért fizessünk embereknek. Gondolni kell arra is, hogyha mi az emberekben felkeltjük azt a hiedelmet, hogy el nem végzett munkáért is lehet bért kifizetni, vagy bért követelni, akkor nálunk nem lesz igazán becsülete a munkának, és nem lesz becsülete azoknak, akik munkájukat lelkiismeretesen végzik, és megdolgoznak a részükre kifizetett bérért.

Itt tehát gondosabb ellenőrzésre, körültekintőbb

munkára és mindenekelőtt

szigorú bérfegyelemre van szükség.

— Harmadik hiányosságunk a munkafegyelem lazaságában keresendő. Általában naponta egy munkaóra esik ki, s emiatt megyei szinten havonta öt millió négyszázezer munkaórára fizetünk ki olyan bért, ami mögött lényegében nincs effektiv termelés. Évente több mint 30 millió Ft-ot fizol ür.k ki a le nem dolgozott órákért, ami a megyei beruházás múlt évi összegének majdnem egyharmadót teszi ki.

— Ezekután szinte mosolyderítő, ahogy a Gyöngyösi Váltógyárban a fegyelmezet- lenkedőket, a munkafegyelem megsértőit kezelik. Aki munkaközben a padja mellett elalszik, annak 5 hibapontot tonak. Ez enyhén szólva libetalálni a laza fegyelmen túl. Nem tartható sokáig az sem, hogy olyan ipari termékek, mint az égetett mész, 121,21 forintért adunk fogyasztói áron tonnánként és az előállítási költsége 157,79 forint. Ez pedig olyan termék, ami nem is nagyon munkaigényes, nem is anyagigényes, és az előállítása elég egyszerűen történik. Ilyen példákat lehetne sorolni egy sor más termék előállításánál is.

— A megye iparának másik gyenge pontja a bérfegyelem, illetve bérlazaság. Teljesen helyes a meghatározott beállási bérszint megállapítása és ezzel egyet is lehet érteni, ha egyik, vagy másik helyen van is talán némi korrigálni való. De még így sem lehet egyetérteni azokkal a bérlazaságokkal, amelyeket egyik vagy másik üzemünknél tapasztalhatunk. Az Autóipari Forgácsológyámál, a Fémtermia Vállalatnál, az Egri Dohánygyárnál 100-tól 200 Ft-ig lépik túl az egy munkásra tervezett keresetet.

— Hasonló a helyzet, vagy talán még rosszabb az állami helyi iparnál is. Innen is csak egy néhány jellemző példát a fenti lazaságok igazolására. A Dél Heves megyei Sütőipar tervezett bére 1167 Ft, és a ténylegesen kifizetett bér 1579 Ft. A gyöngyösi Kézműipari Vállalatnál 853 Ft-al szemben 1262 Ft-ot fizetnek ki. Lehetne még sorolni tovább ezeket a számokat, azonban ez a néhány adat is elegendő arra, hogy bizonyságul szolgáljon ahhoz az állításunkhoz, hogy

ralizmus. A nem dolgozót, a lógóst meg kell büntetni, nem kifizetni a meg nem dolgozott bérét és nem hibapontozni.

A munkafegyelem megszilárdításában rendkívül sok politikai nevelő munkára van

szükség.

Emellett azonban feltétlenül szükséges néhány keményebb intézkedés is, egyszerűen az, hogy aki nem dolgozik annak bért nem fizetünk.

A lógósoknak, a nem dolgozóknak, még a tőkés világban sem volt becsülete a jó munkások előtt és miért legyen éppen most becsülete ezeknek az embereknek.

— Beható vizsgálatra szorul és több megértést követel az is, hogy komolyan vegyük az alkalmazotti állomány csökkentését és a termelő munkába való irányítását. Erről a dologról már az eredményeknél is beszéltünk, nem érdemtelenül, mert vannak is eredményeink, de közel sem olyanok, hogy már azt mondhatnánk, e kérdésben teljesen egyenesbe jöttünk. Az alkalmazotti létszám növekedése kissé olyan, mint a mesebeli hétfejű sárkány, már racionalizáltunk egynéhányszor, csökkentettük és állandóan csökkentjük az alkalmazotti kategóriák létszámát, és

csodálatos módon mégis az a tapasztalat, hogy egyes helyeken ez nem csökken, hanem növekszik.

Néni is beszélve arról, hogy minden üzemben még emellett meg lehet találni a bújtatottak egész sorát, akik ugyan fizikai munkásként lettek felvéve és fizikai munkásként vannak nyilvántartva, ezeket a statisztika nem mutatja ki ugyan, de tudjuk, hogy alkalmazotti minőségben dolgoznak. És ez egyik-másik helyen olyan helyzetet teremt, hogy fontos anyagmozgatáshoz nincsenek emberek, a termelést közvetlenül kiszolgálók létszáma alacsony, ugyanakkor növekszik az alkalmazottak száma. E kérdésben is komolyan kell venni a munkások javaslatát, másrészt követelését, mert a munkások sem értenek egyet azzal, hogy 3—4 munkásra két nem fizikai munkát végző írnok, statisztikus, anyagos és

egyebek jussanak.

— Komoly fogyatékosságaink vannak és több körültekintést követelnek vezetőinktől a beruházások elősegítését célzó munkák. Nem sok, de egy néhány jel arra mutat, hogy ebben a dologban sem teremtettünk teljesen rendet. Különösen sok baj van a termelést közvetlen elősegítő beruházások célirányosságában. Tapasztalható olyan beruházás, amelyek később kerülnek felhaszVan, ahol jóval előbb, van, ahol jóval későbben építik meg a termelést szolgáló objektumokat és ez semmiesetre sem segíti, sőt zavarja a termelést. Ilyen jeleket lehet tapasztalni a Mátravidéki Trösztnél, az egercsehi bányaüzemnél. Jóllehet, hogy ezt a minisztériumnak is gondosabban meg kellene vizsgálni. Itt ugyanis arról van szó, hogy mind a két üzem felfejlesztését tűzték célul, ami teljesen helyes és jó is, azonban késlekednek, sőt egyáltalán számításba sincsenek véve azok a szállító eszközök, osztályozó berendezések, amelyek segítségével a megtermelt szén- mennyiséget rendeltetési helyére lehetne juttatni. így aztán természetesen az következik, hogy vagy vissza kell tartani a termelést, vagy úgy tárolni a szenet, hogy annak értéke egyharmadával, vagy annál is többel csökken. A beruházások célirányossága, gondossága, tekintve, hogy itt nagy összegekről van szó, a minisztertanács által megindított takarékossági mozgalom egyik fő kérdése. Ezért kérjük az ipar vezetőit e dolgokban

A műszaki alkalmazottak képzettség szerinti összetétele az 1956. évhez viszonyítva, romlott. A megyében elhelyezkedő állami helyi iparban ösz- szesen két mérnök dolgozott 1957. október 1-én. De az egész műszaki garnitúra 52 százaléka a középiskolánál is alacsonyabb képzettséggel rendelkezik. Nyilvánvalóan nem ott van a baj, hogy 10 év alatt az államosítások óta munkások kerültek a vállalatvezetés élére, vagy fontosabb vezető posztjaira, hanem a baj ott van, hogy nem tanulnak, valahogy úgy vannak ezzel, ha az isten hivatalt adott, majd észt is ad hozzá.

Azok a munkások, akikből vezetők lettek, tartsák kötelességüknek, hogy elsajátítsák a szakma minden fortélyát, a szakma tényleges mesterévé és tudósává kell válniok.

Magasabb szintű vezetést csak magasabban képzett, jobban kvalifikált káderekkel lehet megvalósítani.

— Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, ahogy egyesek az üzemi demokráciát értelmezik, vagy kezelik. A párt és kormány komolyan veszi az üzemi demokrácia ki- szélesítését, komolyan veszi, hogy a jövőben a dolgozóknak több beleszólásuk legyen az üzem életébe. Többet tanácskozzunk velük, az üzem fontos tennivalóiról. E célból hozták létre az üzemi tanácsok rendszerét. De ez a rendszer még alig állt fel és munkájuk kerékkötői máris jelentkeznek. A Bervában meg akarták vizsgálni a Berva- motorkerékpár gyártását, s az igazgató kijelentette, hogy hagyják ezt a vizsgálatot, tudja azt mindenki, hogy mi baj van e gyártmányok gyártása körül és ne kezdjenek ott semmiféle vizsgálatot. Korai még ez a dolog, később sem helyes, de most ez semmi körülmények között sem tűrhető meg.

Mindenkinek komolyan kell venni az üzemi deamelyet széles körben megtárgyalunk és elfogadtatunk a dolgozókkal. Ezért a párt,

nálásra, vagy későbbi tényezők a termelésben. Ráért volna a megépítésük, mindez csak később derül ki, amikor már a felét, vagy még ennél is nagyobb részét megépítettük, akkor ezt abbahagyjuk, azzal, hogy ráérünk, fontosabb helyre kell a pénz és az így megépített objektumok állagának fenntartása, megóvása sokszor többe kerül, mint -egy új objektum megépítése.

Előfordul, hogy

a gondosabb, körültekintőbb munkára.

— Komoly bajok vannak egyes vállalatoknál a szerény összejöveteleken túl rendezeti lakomákkal is. Teljesen helyesnek kell tartani, és teljesen helyes is a bevezetett nyereségrészesedés, de még alig kezdődött meg ennek kifizetése,

máris hegyek-völgyek hangosak azoktól az ünnepségektől, amelyeket a kifizetés alkalmával rendeznek.

Szükségesek a szerény összejövetelek fehér asztal mellett is, de csak szerényen, s ténylegesen csak addig, ameddig a takarónk ér Nem egészen jó és szemet szúrnak az olyan dolgok, amelyek nagy lakomákkal érnek véget. A részesedés törvényesen is visszatartandó részét sokkal hasznosabb dolgokra lehetne fordítani, amely sokkal tovább élvezhető volna a munkások számára, mint egy reggelig tartó lakoma.

— Figyelemreméltó és a bajok egyik forrása is talán abban keresendő, hogy

mokrácia kiszélesítését, az

üzemi tanácsok jogkörének betartását.

— Végül még egy olyan hiba, ami nélkül ugyan meg tudjuk oldani feladatainkat, de jobb volna, ha ez a hiba nem volna.

Fontos üzemeink vezetői nem laknak munkahelyükön. Ez két okból nem jó. Egyszer a különböző összejöveteleknél, amelyet a munkások rendeznek, az igazgató, a főmérnök, vagy más vezető távol van, mert teljesen igaz, haza kell menni családjukhoz. így legtöbbször a vezetők a munkásokkal mint beosztottal találkoznak, és nagyon kevésszer, úgy, mint emberrel. A másik ok, amiért ez nem jó, mert ezek költségesek. Költségesek mind a két fél részéről. Mint emberé is, mert két háztartást kell vezetni, másrészt az államnak is, mert vannak, ahonnan autóbuszok indulnak a pestiekkel és végül sokszor nem lehet a vezetőket az üzemben találni, mert egyesek szívesebben találnak munkát a minisztériumokban, mint a saját üzemükben. Ez nem olyan hiba, amelynek megszüntetése nélkül nem lehetne előremenni üzemeinkben, de jobb volna, ha ez is előbb- utóbb rendeződne.

Ügy véljük, ha a fenti hibákat kijavítjuk, akkor a megye ipari üzemei még több eredménnyel számolhatnak be az év végén, nemcsak a megye, hanem az ország dolgozói előtt is. Ügy vélem, hogy a fennálló hibák megszüntetésére egy sor olyan fontos feladatot kell megoldanunk, amelyhez az üzem vezetőinek a párt, a szakszervezet, a KISZ együttes munkájának összekapcsolása és a dolgozók támogatása adhatja csak meg a megfelelő alapot. E hibák kijavítása kötelező, mert ezt előírja egy sor párt- és kormányhatározat.

Melyek ezek a feladatok, melyeket együttes erővel a legsürgősebben meg kellene oldani?

Mindenekelőtt

a szakszervezeti és ifjúsági vezetőknek elő kell készíteni a dolgozókkal folytatandó tanácskozásokat. A műszaki vezetés konkrétan határozza meg a munkafolyamatot, azt, hogy anyaggal, vagy a szerszámmal hol lehet a legjobban takarékoskodni, hol lehet a legtöbb eredményt elérni.

Szükséges a sokkal szigorúbb anyagnormák bevezetése és betartása, érvényt kell szerezni annak a rendeletnek, hogy aki hanyagságból pocsékol anyagot, az térítse meg.

Meg kell szűntetni a „pótanyagok” kiutalását összeköttetés alapján. Hasonlóan rendet kell teremteni a szerszámnormák körül is, különösen olyanoknál, amelyek külföldről importált acélból, vagy egyéb más anyagból készülnek. Ezért szigorú bizonylati fegyelmet kell bevezetni és meghonosítani a vállalatoknál.

— Fontos feladatunk az anyag szakszerű raktározásának megvalósítása. Emellett különösen a kész és félkész áruk raktározása. Meg kell szűntetni azt a gyakorlatot, hogy valamely félkész terméket, ha később elővesszük, akkor újra ráfordítási költséggel lehet megint használható állapotba hozni, mert rosszúl volt tárolva. Sokat vagyunk így a raktáron levő késztermékekkel és egyéb raktározott anyagokkal is.

— Meg kell valósítani

a szigorúbb ellenőrzésen alapuló munkafegyelmet.

Növelni kell a ledolgozott munkaidők számát és el kell érni, hogy rövid idő alatt megközelítsük a 7,6 átlagos kidolgozott munkaórák számát. Keményebb intézkedések szükségesek a huligánokkal, a lógósokkal szemben, a munkába italosán bejárók ellen, a rendszabályoktól nem szabad visszariadni, mert támogatnak a becsületes dolgozók.

— Következetes harcot kell indítani az üzemi tolvajok ellen.

A társadalmi tulajdon her- dálóival szemben nem lehetünk elnézőek.

Ebben természetesen segíteni kell bűnüldöző szerveinket is. Másrészt a párt, a KISZ és a szakszervezet vezetői, az üzemi tanácsok teremtsenek olyan légkört, amelyben megvetés és szégyen az állam vagyonának herdálása. Jónak mutatkozik és meg kell kezdeni a társadalmi bíróságok felállítását, vagy működtetését.

Emellett véleményünk szerint vissza kell állítani a faliújságok rendszerét, nem dekoratív táblákkal és féléves cikkekkel, hanem egyszerű külsővel és több tartalommal, friss, eleven cikkekkel.

— Végül fordítsunk több gondot a szociális és kulturális kérdések megoldására, — a lehetőségekhez mérten. Ami megoldható, abból egy jottányit sem engedjünk, ez főleg szakszervezeti vezetőink feladata. Több gondot kell fordítani a dolgozók javaslataira. Az, aki ezeket a javaslatokat nem veszi figyelembe, nem gondolja komolyan a munkások segíteni akarását, aki pedig ezt nem gondolja komolyan, az nem gondolko— Nagyon fontos feladatunknak kell tekinteni

a szigorúbb tervszerűség megvalósítását, a tervfe- gyelem szigorú betartását.

Mindenekelőtt a bér, a létszámgazdálkodásban, másrészt az anyagfelhasználásnál és a beruházások tervszerű elosztásánál és célirányosságánál. Véget kell vetni annak a módszernek, hogy a fegyelem megszigorítása, a tervek betartása helyett különböző trükkökkel igazolásokat próbáljunk szerezni a lazaságoknak, akár a bért, akár a létszámot, vagy éppen az anyagnormákat érintik is. Ezt elsősorban vezetőinknek kell megszűntetni.

— Magasabb szintű, gondosabb vezetést kell megvalósítani üzemeinkben. Gondosabb tervezésre, előkalkulációra van szükség. Fontos, hogy a műszaki beosztásban levő vezetők hozzáfogjanak szakmai továbbképzésükhöz, mert

enélkül a gondosabb vezetés, a magasabb színvonalon való gazdálkodás nem valósítható meg. A kommunistáknak kötelességükké kell tenni, hogy néhány év múlva sajátítsák el szakmájuk minden fontosabb kérdését.

— A pártszervezeteink szakszerűbben foglalkozzanak a termelés pártellenőrzésével. Az ellenőrzést nem mindig általában, hanem mindig a legfontosabb kérdések napirendre tűzésével, vagy napirenden tartásával kell megvalósítani. Nagyon fontos a említett feladatok végrehajtására a kommunista példamutatás biztosítása, a legmagasabb vezetőktől kezdve a szénfalnál, vagy az esztergapadnál dolgozó kommunistáig.

A kommunisták ne tűrjenek meg semmiféle lazaságot, bátran lépjenek fel ellene

— A párt, a szakszervezet és a KISZ segítségével;^ fel kell eleveníteni a dolgozókkal egyetértésben és a ténylegesen általuk vállalt szocialista munkaversenyt. Nem eldobni való mozgalom ez. Éppen úgy nem, mint az újítómozgalom, amely már sok millió forint megtakarítást jelentett népgazdaságunknak. Mindezeket a mozgalmakat a dolgozókkal egyetértésben, a velük való megbeszélés útján kell megindítani, ne csak úg: indítsunk mozgalmat, hogy a vezetők ezzel általában egyetértenek és versenyeznek, hanem a dolgozók széles tömegeit mozgósító versenyt szervezzünk.

dik-igazán azon sem, hogy kijavítsuk, megszűntessük a fennálló hibákat, mert ezt a dolgozók támogatása nélkül megszűntetni nem lehet.

Hasonló komolysággal kell venni az üzemi tanácsokat is,

mint az üzemi demokrácia megvalósításának, kiszélesítésének egyik szerves részét. Ebben természetesen a tanácsokban dolgozó kommunistáknak is, és magának a pártszervezeteknek is aktívabban kell dolgozni — mondotta befejezésül Putnoki László elvtárs.

A hozzászólások ismertetésére következő számunkban visszatérünk.

Két Heves megyei üzem a kitüntetettek között

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa Elnöksége 1957. évi eredményeik alapján az alábbi Heves megyei üzemek részére adományozta a „Vörös Vándorzászló‘’-t.

A nehézipari minisztérium területén:

MATRAVIDÉKI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT.

Az élelmezési minisztérium területén:

HATVANI CUKORGYÁR

gondosabb ellenőrzéssel, több fegyelemmel

a beruházások nincsenek összhangban a termeléssel

az Ipar vezető garnitúrája igen alacsony szakképzettséggel rendelkezik

cl kell indítani a megye üzemeiben a kormány felhívása alapján a takarékossági mozgalmat,

A versenyt okosabban, célirányosabban kell megszervezni