Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-29 / 57. szám

VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA

XIII. évfolyam, 57. szám ARA: 50 FILLÉR 1958. március 29. szombat

f-==\

leljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, az emberi haladásért folyó bare vezető ereje !

J

Magasabb szintű, gondosabb

vezetést üzemeinkben

tanácskoztak a megye ipari vezetői —

Melyek voltak azok az alapvető kérdések, amelyekben sok volt a félreértés?

Tegnap délelőtt az egri Szak- szervezeti Székház nagytermében tanácskozásra gyűltek ösz- sze a megye üzemeinek, ipari vállalatainak igazgatói, párttitkárai és üb. elnökei, hogy megbeszéljék a termelés tapasztalatait és az elkövetkezendő feladatokat. A tanácskozást az MSZMP megyei bizottsága hívta össze. A tanácskozáson Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszámolót.

— Azért hívtuk össze az elvtársakat, — kezdte beszédét Putnoki elvtárs —, hogy meg- tanácskozzuk az egész ország problémáinak azt a részét, ami a megye kommunista gazgazdasági vezetőinek feladatát képezi. Azt, hogy miként menjünk tovább előre, a ránk háruló gazdasági feladatok megoldásában. A mai tanácskozáson nemcsak a bajokról, hanem a megye iparának komoly eredményeiről is beszélünk, amely eredmények a teljes elismerésre köteleznek bennünket.

A mai tanácskozás akkor ült össze, amikor a magyar munkásosztály életében sorsdöntő történelmi határkövet jubilálunk.

Ma, tíz esztendeje annak, hogy a magyar munkásosztály az üzemek államosításával kezébe vette a termelőeszközöket. A párt helyesen vezetve a munkásosztályt, megtanította bizni saját erejében, képességében, megtanította a vezetésre és rövid idő alatt a legvér- mesebb reményeket is túlszárnyalva, haladt felfelé ipari termelésünk volumene.

Ezután arról szólt Putnoki elvtárs, hogy a felszabadulás utáni gazdasági helyzet megszilárdításához milyen nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió. A legkiválóbb gazdasági szakemberek jártak Magyarországon, hogy megtanítsák a munkásokat a vezetésre, a termelés irányítására. Az eredmények komolyak is és az ellenforradalom után is szinte a csodával határos módon korán talpraállt az ipar. Mindez azzal magyarázható, hogy a munkás gazdája üzemének, ahol szabadon érvényesülhet a munkásosztály alkotó készsége. Pedig 1945-ben és az ellenforradalom után is az ellenség komoly erőfeszítéseket tett a magyar ipar és gazdasági helyzet csődbejuttatásáért. Ez azonban, hála a pártnak, a baráti országok segítőkészségének, a munkásosztálynak, nem sikerült.

— A megye ipari termelésének elmúlt évi munkáját nézve, még a legkritikusabb vizsgáló is azt állapíthatja meg, hogy munkásaink, műszaki, közép és felső vezetőink, igazgatóink eredményes munkát végeztek. Ezek közül a legjelentősebb, hogy üzemeink, ter- melési biztonságát, szervezettségét, anyag- és egyéb ellátottságát az 1955. évihez viszonyítva, erősen megközelítettük, sőt egyes mutatókban túl is teljesítettük. Az elmúlt év a megye iparában sok vonatkozásban a realitás éve volt. Míg

1956- ban a munkásokban, értelmiségiekben helyenként vezető beosztásban élő elvtársainkban is élt az ellenforradalom demagóg, munkásokat megtévesztő, hazug követeléseinek egyrésze, addig ezeket

1957- ben lényegében tisztázni lehetett és reálisabb, tárgyila- gosabb szemléletet tudtunk kialakítani.

Mindenekelőtt a legfontosabb és a legveszélyesebb, a minden alapot nélkülöző bérdemagógia, jogtalan követelések egész sora, vagy látszólag jogos, de pillanatnyilag meg nem oldható problémák azonnali megoldásának követelése. A tervmódosító követelések — ami a terv csökkentését célozta — egész sora, a terv teljesítésének sok helyen olyan feltételeket szabtak, ami az akkori és a jelenlegi gazdasági körülmények között megvalósíthatatlan volt és az máig is. A természetbeni juttatások követelésének egész özönével kellett szembeszállni.

— Nagyfokú meg ném értést kellett leküzdeni, hogy meg tudjuk teremtetni az elfogadható, de még ma sem hibamentes bérfegyelmet. Komoly harc eredménye, hogy

vissza tudtuk állítani a termelés pártellenőrzésének becsületét és elismerését, még egyes fontos beosztásban lévő vezetők előtt is.

Az 1957-es évben megteremtettük annak gazdasági és politikai féltételeT'ís, Hegy móát már erőteljesebben foglalkozzunk a szocialista munkaversennyel, mint a szocialista termelés nélkülözhetetlen emelőiével. Végül az 1957-es év reálisabb gondolkodásra késztette azokat is, akik kissé megzavarodva az ellenforradalom demagógiájától, körömmel-foggal hadakoztak a teljesítménybér bevezetése ellen.

— Mindezekhez természetesen döntően az járult hozzá, hogy november 4-ét követő időkben a párt és a kormány helyes politikája mind nagyobb tömegeket nyert meg. Mindezen nehézségek leküzdése vagy csökkentése tette lehetővé, hogy megyénk • ipari üzemei, a Mátravidéki Erőmű kivételével, teljesítette tervét.

A megye szocialista ipara I 1957. évi befejezett termelési tervét 109,3 százalékra, teljes termelési tervét pedig 109,2 százalékra teljesítette.

A teljes termelés 1956-hoz képest 15,9 százalékkal, 1955-höz viszonyítva pedig 7,6 százalékkal növekedett. Ezek az eredmények nem mutatják ipari munkásainknak azt a kemény, megfeszített munkáját, amely benne van ezekben a számokban. De mindenesetre mutatja azt az elszánt hitet, bizalmat, amellyel az ipar munkásai, beleértve a műszaki értelmiségieket is — viseltetnek a szocializmus ügye és győzelme iránt. Az összesített számokon túl még világosabb lesz előttünk az elért eredmények értéke, ha hozzátesszük, hogy az egész szocialista ipar megyénkben a termelékenységi tervét 7,8 százalékkal túlteljesítette.

A további feladatok megoldásához alapul, de csak alapul szolgáló bérfegyelemnek máris mutatkoznak pozitív hatásai a termelésben. Nem is beszélve arról, hogy sok helyen a bérfegyelem megszilárdítása még rengeteg tartalékot rejt magában.

A minisztériumi ipar a megyében egy főre eső termelésében túlhaladta az 1956. és az 1955. évi termelési szintet. Jelentős eredmények közé tartozik az is, hogy a2 elmúlt évben csökkent a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma, ami csökkenti az előállított termékek ráfordítási költségeit, másrészt zavartalanabbá teszi a termelést, kevesebb a bürokrácia, könnyebb a dolgok elintézési módja. Fontos cikkekből, ami elsősorban a dolgozók közvetlen igényeit elégíti ki, többet termeltünk, vagy legalább is elértük az 1955. évi termelési szintet. Ilyenek a lignit, az égetett tégla, építőkő, cukor, liszt, cigaretta és egyebek termelése. Emellett jelentős az élelmiszer- ipar termelése, amely 1956-hoz viszonyítva, 4,8 százalékkal termelt többet 1957-ben. A Hatvani Konzervgyár 1957- ben megkezdte az általa addig nem gyártott cikkek termelését. Olyanokat, mint a különféle savanyúságok, készételek, befőtt- és gyümölcskonzervek.

— Egyes vállalatok, elsősorban a minisztériumi vállalatok, mind több gondot fordítanak az önköltség csökkentésére. Külön említésre méltó a két bányaüzemünk, az egercsehi és a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt ilyen irányú törekvése. A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél pl. 1957 első negyedévében 1 tonna szén kitermelési költsége 178 forintba került. Második negyedévben 160 forintért és az utolsó negyedévben 150 forintért termeltek ki egy tonna szenet.

— Valamivel kedvezőbben alakultak ezek a költségek az egercsehi üzemnél is. örömmel lehet üdvözölni a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt egyre elismertebbé váló paizs- fejtési kísérleteit, ami a minimális bányafa felhasználással jelentős mennyiségű bányafát takarít meg. Külön meg kell dicsérni a Tröszt valamennyi munkását a végzett eredményes munkájukért. amellyel komoly esélyesévé léptek elő a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben.

— A beérkezett mérlegbeszámolók alapián 14 gyártmánynál 4 gyártmány az, amely az- 1956-os bázishoz viszonyítva. megtartotta, illetve csökkentette a gyártmányra eső önköltségét. Ehhez tartozik a Se'vpi Cementmű. a Mátravidéki Erőmű, a MÁV. Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyártó Üzeme. Ezek mellett a terv időszaka alatt, ha ugyan korántsem ad okot a megnyugvásra. sikerült javulást elérni a munkafegyelemben.

— Pontosan kimutatni ugyan nem lehet, de egv néhánv vállalat tanasztaiata alanián következtetni lehet, hogy a bér- szintekre való beállás

Jelentős eredménynek könyveljük el, hogy az építőipar által végzett több millió értéket kitevő munka minőségileg lényegesen javult. A jelentések alapján a végzett munka ellen kifogás csak egy-két esetben vetődött fel, az Egri Űtfenntartó Vállalat munkája

ellen egyetlen esetben sem emeltek kifogást.

— A felsorolt gazdasági eredmények eléréséhez alapvetően hozzájárult az, hogy a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány komoly intézkedéseket tett, szinte megalakulása napján a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében. Ezek közül az egyik legjelentősebb az a béremelés, amelyet valamennyi dolgozó saját zsebében érez. Csak a legfontosabb iparágakat véve alapul és nem a tényleges, csak a tervezett havi átlagkeresetet számítva is, lényeges emelkedés mutatható ki. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt munkáskeresete, havi átlagot véve alapul, 1955-ben 1535

forint volt, míg az 1957. évi havi kereset 2130 forint. Eger- csehiben 1385 forintról 2091 forintra, Bélapátfalván 1052 forintról 1275 forintra, a Mátrai Ásványbányánál 1204 forintról 1666 forintra, a Hatvani Cukorgyárban 902 forintról 1400 forintra és az össz-egé- szet véve alapul, az 1955-ös 1086 forintos havi átlagkereset

— Míg 1955 össz-beruházásá- nak 79,1 százaléka, 1956-ban pedig 80,8 százaléka termelő jellegű volt, ez 1957-ben csak 60,9 százalékát tette ki az össz-beruházásnak és mintegy 22 százalékkal nőtt a lakás- építkezéseket célzó beruházások összege. Csak a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói 306, az egercsehi bánya dolgozói 101, Gyöngyös dolgozói 108 lakást vettek át az elmúlt év negyedik negyedévében. A felsoroltakon túl jelentős kommunális építkezések fejeződtek be:

1957-ben az építőipari vállalatok 243 különböző létesítményt adtak át rendeltetésüknek.

Mindezek hozzátartoznak a megye ipari termeléséhez. — Meg lehet állapítani, hogy eredményeink fontos összetevője volt a munkások és a műszakiak odaadó munkáján túl a különböző szervek, a párt, a szakszervezet és a KISZ, a vállalatvezetés helyes együttműködése. Az említett szervek együttműködése nélkül nem lehetett volna elérni ezeket az eredményeket.

— Külön szeretnénk itt megemlíteni a kommunisták munkáját, akik mint párt-, vagy szakszervezeti bizalmik. vagy ifjúsági vezetők a nehéz időkben helyükön voltak, és dacolva minden rágalommal és gúnnyal, megmagyarázták a helyes utat és szavukat egyre többen követve értük el ezeket az eredményeket. Ügy gondolom, ez nem kommunista önteltség, hanem a párt egyszerű munkásainak kijáró megbecsülés.

— A mai tanácskozáson nem azért ültünk le, hogy az elért eredményeinkben, egymás munkáját dicsérő felszólalásokat hallgassunk, hanem azért, hogy alaposan megbeszélve a teendőket, még előbbre menjünk a tervek teljesítésében. Mégis az eredményeket szükséges volt felsorolni a következő okok miatt: alapul szolgálnak ahhoz, hogy ebben az évben még

1957-ben 1604 forintra emelkedett. A minisztériumi ipar mellett hasonlóan emelkedett a munkások átlagos keresete az állami helyi iparban is.

— A bérrendezéseken túl a munkások jövedelméhez hozzá kell számítani azokat a juttatásokat is, melyet a jól dolgozó üzemek nyereségrészesedés címén kapnak, amit a megyében még pontosan ösz- szegszerűen nem ismerünk, de kb. átlagosan 10—12 napot fog kitenni. Az ipari munkások bérének rendezésével együtt járt a műszaki és adminisztratív dolgozók bérének rendezése is.

— A műszaki alkalmazottak átlagos havi keresete a minisztériumi iparban, 1956-ban évi átlagot véve alapul, 2229 forint volt, ez a szám 1957-ben 2630 forintra emelkedett. Az adminisztratív alkalmazottaké 1304 forintról 1513 forintra emelkedett. Emellett a bányászatban 1957-ben a munkások és alkalmazottak részére több mint 9 millió forint hűségjutalmat osztott ki.

szervezettebbé tegyük munkánkat; meggyőzzük azokat, akik még ma is kételkednek abban, hogy most már saját erőnkből előbbre tudunk menni, rendbe tudjuk hozni gazdasági helyzetünket; ez kijár mindazoknak, akik ebben közreműködtek és úev veszik ennek ismertetését, mint munkájuk elismerését.

— Beszélni kell a hibákról is, nehogv azt gondoljuk, mindent rendbe tettünk, nyugodtan élhetünk semmittevésben, mert ha tartani akarjuk az elért életnívót, akkor egy sor dolgot, egy sor hibát ki kell javítani. Szükséges a hibák megemlítése azért is, mert a hibákat csak úgy javíthatjuk ki, ha beszélünk a bajokról azokkal, akik az eredményeket létrehozták, az ipar munkásaival, és azok segítségével tudjuk a meglevő hibákat kijavítani. Végül

a hibák feltárása egyben

segítségkérés mindazoktól,

akik az iparban dolgoznak, segítségkérés azok kijavításához.

— A hibák, amelyeket az ipari üzemeinkben tapasztalni lehet, nem olyanok, amelyeket gondosabb munkával ki ne lehetne javítani, nem olyanok, amelyeket a hibákhoz való más hozzáállással' meg ne lehetne szüntetni, vagy legalább is a minimálisra csökkenteni. Úgy gondolom, mindenekelőtt azt kell magunkban tisztázni, hogy bennünket azért bíztak meg vezetéssel, kit-kit a maga területén, hogy többek között a munkában fellelhető hibákat kijavítsuk, a hibák kijavításáért együttesen harcoljunk.

— Ezért elsősorban azt a szemléletet kell megszüntetni, hogy az.- ipar vezetői keveset járjanak a minisztériumokba abból a célból, hogy a nem elég körültekintő munka következtében rosszul gazdálkodva a béralappal, létszámmal, túllépve a tervezett költségeket, elismertessék azt. Jelenleg olyan helyzet kezd

kialakulni, hogy a hibák kijavítása helyett

egyes vezetők nekilátnak a meglevő hibák legalizálásához.

Az ilyen hozzáállás a hibákhoz, az ilyen szemlélet, a hibákkal szemben 'több okból is helytelen.

— Először az általuk elpocsékolt pénzt, anyagot, fölöslegesen tartott létszámot valahonnan el kell venni és valakiket meg kell rövidíteni. Másodszor ezek a manipulációk egyben legalizálnak egyébként ki nem fizethető béreket, juttatásokat, ami újabb olyan összegeket jelent, amit valahonnan, vagy valakitől el kell venni.

Harmadszor pedig az a nézet kezd kialakulni, hogy nem a terv és a mutatók teljesítésére van szükség, hanem jó összeköttetésre, és akkor lesz prémium, nyereség visszatérítés és így tovább. Ez enyhén szólva, nincs rendjén, az ilyen szemlélet saját magunk és mások becsapását jelenti.

— A másik nagyon fontos dolog hogy

tanuljuk meg a sokat emlegetett igent és nemet kimondani

Homokra épül az a népszerűség, amikor jogtalan követelésekért, vagy előnyökért széliünk síkra, azzal a felkiáltással „én majd elintézem, ami a dolgozóknak kellene”. Az a véleményem, hogy ténylegesen küzdeni kell azért, ami a dolgozóknak törvényesen jár és ami a jelenlegi gazdasági körülmények között megadható. De más az, ami kellene és megint más az, ami jár. Ami kellene, azt nagyban befolyásolja jelenlegi gazdasági helyzetünk, és anyagi erőnk, ezért

minden esetben tisztán kell látni, hogy milyen problémák megoldhatók és melyek azok. amikel csak később lehet megoldani.

— A hibák takargatása is helytelen következményekkel jár, bogy állandóan a felsőbb szervektől kimenő emberek előtt takargatni kell azokat. Vannak tapasztalataink arra is, hogy a pártbizottságtól kimenő elvtársaktól távol tartják az üzem fontosabb adatait. helyenként azokat korrigálva adiák a pártbizottságok rendelkezésére. És mind azért, hogy a hibák minél később kerülienek napvilágra. Ez nem jó dolog. Nem jó dolog az sem, ha kommunista vezetők félnek a pártszervezetek ellenőrzésétől, attól a nárttól, amely funkcióba állította őket. amely tanította és nevelte őket.

Mi együttesen vagyunk felelősek és együtt érezzük a felelősségét annak, ha valahol bajokat, vagy hibát észlelünk.

És ez így van rendjén, a jó együttműködés lehet csak alapja a bajok, gyökeres felszámolásának, megszüntetésének.

(Folytatás a 2. oldalon.)

több millió forint megtakarítást jelentett a népgazdaság számára

Jelentősen változott a beruházások iránya is