Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-11 / 17. szám

1958. február 11. kedd

népújság

3

Körjáraton egy védőnővel

SÄR. FENEKETLEN latyak. A kolónia szürkébb, mint valaha. Távolról a Bélkő csúcsán gomolyognak a felhők. Emberül tapossuk a sarat Lengyel Pálné körzeti védőnővel Szúcs felé. Olyan éles szél fúj, hogy nem tudom kinyitni a számat, s állandóan arra kell figyelnem, hogy le ne maradjon a félcipőm.

— Kutya egy út — emberelem meg magam.

— Áh, dehogy, csak meg kell szokni — mosolyog Lengyelné. >—• Ennél sokkal kutyább Be- kölcére gyalogolni, hófúvásban. Meg a tanyákat járni, át a hegyen.

— Jármű? — érdeklődöm a XX. század természetességével.

— Van, van, illetve néha akad. Néha rosszul jön ki a lépés, például hétfőn reggel negyed 7-kor indul a munkás járat Bekölcére, de nekem óvodás Zsófikámat és iskolás Andriskámat előbb útnak kell indítani, hajnalban ebédet főzni, így csak a gyalogút marad. Délután már a bányatelepen van tanácsadás, ahonnan általában csak este kerülök haza. Sokan vannak, de jó ez, mert látom a munkám eredményét. Végre megértették a leendő édesanyák is a kismamák is, hogy tanácsadásainkkal bajt akarunk megelőzni, s a ^ kis csecsemőből erős, egészséges embereket gyúrúnk a bölcsőtől kezdve.

— És a családlátogatásoknak van eredménye?

— Csaknem mindenütt. Nehéz a bekölcei asszonyokat rászoktatni arra, hogy ne válaszszák el egy-két hónapos csecsemőjüket, s ha már elválasztották, ne tömjék tele éppen grízzel, amivel többet artanak, mint használnak a gyermeknek. No de, Szúcs! A szúcsi mamákkal nincs semmi baj.

Kukoricán etomag gyár Kápolnán

A Kápolnai Dohánybeváltó 'beaz elmúlt1 hétekbén valóságos kukorica gyárrá alakult át. A B hatalmaslVszárítókban most nem dohányt, hanem a tavaszi kukoricavetőmagot szárítják, óvják meg a penésztől, és készítik elő fémzárolásra. Ezzel a módszerrel eddig több mint 3000 mázsát szárítottak meg. A következő hetekben újabb 15.000 mázsa vetőkukoricát készítenek elő, melyből nagyobb mennyiséget exportra ' is szállítanak.

A nagymennyiségű vetőmag gondos előkészítése biztosíték arra, hogy a megye területén tavasszal nemes, fajtiszta kukorica kerül forgalomba. (MTI)

Gyere, győződj meg róla — ezzel már be is nyitunk egy tiszta, hófehér konyhába.

Disznóölés van. A leendő mama hajlong, fazekat emel, szóval nem kényeskedik.

— De azért két vödör vizet ne hozzon egyszerre — figyelmezteti a védőnő. Ehet mindent, ami jól esik, szeszt semmit.

ÉRDEKLŐDIK a közérzete, az orvosi vizsgálat eredménye után, .ellátja tanácsokkal •— megnyugtatja a leendő anyukát, hogy a bányatelep! szülőotthonban biztoskezű orvc-s és szülésznő felügyelete alatt bem lesz és nem is lehet semmi baj.

Na, hálistennek ! Már megint zuhog az eső. A templom csúcsán egy ősszel fennakadt sárkányfoszlány fityeg. Egyenest a sok lépcsőnek vesszük utunkat. A sár, itt a falu felett, a cigánylakások környékén, már olyan nagy, hogy reménytelenül állok az utolsó fűcsomón. Milyen jó, hogy slágerköltészetünk kisegített — ahogy lesz, úgy lesz — és átlépek az árkon. Az apró házak körül veszettül ugatnak a kutyák.

— Gyere nyugodtan — mondja a védőnő — engem már ismernek.

Az egyik ház ajtajában gyönyörű arcú fiatalasszony — Gizi. Karján klórszagú, hófehér ágynemű. Éppen teregetni indult. A csöppnyi szobában nyolc ember lakik. Sok. Nagyon sok! A nagyapa 20 éve dolgozik a bányánál, s most talán sikerül a telepen lakást kapni.

Közben a védőnő kioldja a pólyát.

— Gizikém, a pelenka nem egészen hófehér! És szoptatni ám a babát! Aztán nyugodjatok le végre. Ne vándordíjatok faluról-falura, nehogy ezt a gyereket is tönkre tedd, mint a másikat. Tanácsadásra pedig hétfőn ott legyen a két gyerek. — És Gizi hallgat. Hallgat. Alig 20 éves fejében kisebbségérzetének gondolatai kavarognak, hiszen sem írni, sem olvasni nem tud. Talán lesz még olyan tanító a közelében, aki kezébe adja a ceruzát...?

A telep másik szépsége a gödrösarcú Bözsi. Kicsit lustán ülve marad, amikor bemegyünk. De két éves szőke kislánya olyan, mint a pohár. Tiszta, ápolt, gondozott. A néhány hónapos csecsemő is gyönyörű bőrrel, jóllakottan szuszog' a pólyában.

A HARMADIK HELYEN egy pillanatra meg kell állnom. Tágas, fehér konyha, a polcon edények, az ablakban karóra. S a hófehér falon két hegedű. Zenész-család.

S a 13 éves Rózsi mama? — Ápolt, csinos, jó megjelenésű asszony. Fiacskája a karján nyűgösködik. Bárányhimlő- gyanús.

— Rózsi! Ugye, mondtam, hogy el kell kötni a hasát feddi a védőnő. Egy asszony ne hagyja el magát, mert van egy gyereke. Tibiké hogy van? Mérje a lázát, ha komolyra fordul, orvos kell ám! Tanácsadásra addig ne hozza, amíg teljesen redbe nem jön, mert ez nem veszélyes betegség, de

Napirenden:

gyorsan terjed *■* figyelmezteti.

Az asszony figyel, látszik, hogy mindent meg akar jegyezni, mert Tibikéből erős, nagy ember lesz! Rá vár az egyik hegedű a falon.

Már visszafelé jövünk, amikor megállítja a védőnőt Évi mama, aki arról panaszkodik, hogy mennyivel jobb lenne, ha óvoda lenne Szúcson, vagy legalább a telepi óvodába felvennék a kicsi Évit. Ezzel kapcsolatban hallottam, hogy a mostani 60 férőhelyes bányatelepi óvodát átépítik 50 férőhelyesre. Remélem, rosszul hallottam, s ha nem jó lesz, ha az illetékesek gondolnak arra, hogy már most is sok kisgyermek kimaradt, aki szeretne újat, szépet tanulni a jól felszerelt, modem bányatelepi óvodában.

Delet harangoznak. A védőnő sem sokat időzik otthon, mert várják a bányatelepi kismamák, kisbabák, hogy útbaigazítson, tanácsot adjon.

szép és fáradságos

munka ez. Télen, nyáron róni az utat, s 15 év alatt Lengyel Pálné kis pólyásaiból óvodások, iskolások, kis gimnazisták lettek. Talán nem is tudják, hányszor nézett aggódva lázas, vergődő kis testükre, hányszor tette meg az utat távoli tanyákra, hogy segítsen, enyhülést nyújtson nekik. Nekik, akik nem emlékeznek rá, s elmennek mellette, mint ahogy elmennek a ház mellett, ahol születtek.

CS. ÄDÄM ÉVA

A feleség

AMI VAN, S AMI NINCS

IF eszálliam a buszról, majd megfagyok.

^ Mit egyek? Mit igyák? Két éve nem, reggeliztem étteremben.

Eh! Teát iszom. Lötty, de meleg! Kérek. £> a tea mellett kis tányéroncitrom. Tudom, tudom, annyi van, hogy kilószámra lehet venni, de két éve sorbaálltunk érte, s legfeljebb rummal ittuk a teát. Igaz?

Érdekesek vagyunk mi emberek. Ami nincs, arról folyton beszélünk. Ami van, azt elfelejtjük. Pedig nagyon sok mindenünk van, amiről jó beszélni.

Még a citromról is.

És ami nincs? Nincs az étteremben újság. Meg akartam nézni a reggeli lapokat, de a gyöngyösi pincér széttárta karját.

— Nincsen kérem, a vállalat dogozóinak jár, de a vállalatnak nem, egy se.

Egyéni udvariasságához tartozik, hogy a szálló előtti trafikból azonnal hozott egyet. — Node, miért nincs újság az étteremben, hogy

CSERNICZKY DÉNES:

ban az országban, ahol a világhírű kínai selymeket gyártják, az utcákon sziporkázó színekben pompázó tömeget lehet látni. Nem így van. Látták már Mao-Ce-tungot, vagy Csou- En-lajt fényképen? Egyszerű, magasnyakú, sötétkék, ál- lig felgombolható, középen egysoros kabát, sötétkék nadrág és fekete cipő. így jár az egész Kína. No és a nők? Ök is. Nagy forgalom idején olyan a kínai utca, mint a tenger. Kéklik.

női ruhaviseletnél most fe" propagálják a szoknyát, de ez óriási erőfeszítésbe telik, mert mindenki ragaszkodik ehhez a hagyományos öltözethez. Mióta hagyományos ez? Szun-Jat-szen, Kína kommunista pártjának első vezetője ezt az öltözetet hordta. Ö volt az, aki kiadta a végső harcra a felhívást. (Halála után Mao- Ce-tung vette át a vezetést). Azóta az ő általa hordott öltözet annyira meghonosodott, hogy mindenki ezt viseli. De ha például színházba, vagy más ilyen helyre mennek, ugyanebbe az öltözékbe öltöznek fel, csak akkor az anyag sokkal finomabb.

vegyük meg, és ne olvassuk potyán? Vagy nem telik rá? Vagy kispolgári csökevény étteremben újságot olvasni...?

KI, HOGY ÉRTI — KI, HOGY ÉRZI?

7XJ era akarom azt mondani, hogy fájt a

A ^ torkom, és azért, azt sem akarom elhitetni, hogy zsíros sonkát ettem, s rettenetesen jól esett volna, de tényleg bementem Gyöngyösön a 103-as Italboltba. Éppen meg akartam inni a sört, amikor kedves közvetlenséggel egy tábla meredt elém: „Jó múlatást!” Nem kérem, én jól írtam, mert ők is így írták. Hosszú ú-val. Torkomon akadt a sör. Szóval el akarnak múlatni. Ezek szerint ők így érzik, én meg íny értem,. De azért megittam. Kihátráltam az ajtón, felnéztem a cégtáblára, s élvezhettem a teljes kiszolgálás gyönyörét, mert az italbolt neve Zöld koszorú.

Köszönöm a múlatást és a zöld koszorút, de arra én még ráérek.

(ádám)

képpen sohasem akart vallást alapítani, tanai azonban mégis vallássá lettek. Ez az egész Kínában igen mé.ly gyökeret eresztő eszme az ősök tisztelete.

A családi élettől kezdve, a mai modern államvezetésig, mindent átsző ez az igen tiszteletreméltó idea, amely az idők folyamán új értelmezést is, új tartalmat is kapott: az egymás iránti tiszteletet.

A buddhizmus nem egy isten imádása. Mint a görög mi- thológiában, itt is mindennek megvan a maga istene. Van egy főisten, a főbuddha, és van számtalan alisten, ezek az al- buddhák. Számuk tartományonként változik. ■ Például Hancsouban 32 albuddhát számoltunk meg. Wuhanban azonban egyetlen templomban, sűrű tömjénfüstbe ágyazva, 500 alisten van összezsúfolva. A főisten mellett mindig megtalálhatók az őt védő alistenek, akiknek a fői stem közvetlen védelme mellett egy igen érdekes funkciót is be kell tölteniük, mégpedig szórakoztat- niok kell a főistent. így azután a pallosok mellett a hangszerek is megtalálhatók a védőistenek kezében.

Minden isten mellén ott van a végtelenség jele, a horogkereszt. Igen, ezen mi is elcsodálkoztunk, amikor megláttuk. Ez a jel, gondolom, vallási jelentőségénél fogva annyira elterjedt, hogy még ruhaszövetek szövésénél isi itt-ott fel lehet fedezni, (mi nem vetLehet, sőt biztos, hogy e címet olvasva, felhúzzák szemöldöküket az asszonyok: mi bajuk van már megint velünk a férfiaknak? A kérdés jogos, mert ha valaha — s egyáltalán nem valamiféle középkori istenítéssel — tisztelni kellett a nőket, az asszonyokat, akkor ma — feltétlenül. Nemcsak arról a bizonyos második műszakról van szó, amely érdekességénél, címénél és aktualitásánál fogva majd minden lapunk (a Népújság sem volt kivétel) szenzációja volt és talán lesz is — ami nem baj, sőt! —, hanem inkább arról, hogy az asszonyok felnőttek, sőt nem egyszer túlnőttek a férfiakon az elmúlt rövid néhány esztendő alatt.

Ami néhány évvel ezelőtt még majdnemhogy természetes volt, ma képtelenség. Képtelenség, hogy egy gyűlésen ne legyen súlya, szava a nőnek, hogy ne legyen beleszólása az élet dolgaiba, hogy... Dehát ezek már ismert és elismert dolgok, miért kell ezekért és ezekután napirendre tűzni a „feleséget”?

Nem is ezért, inkább olyan valamiért, amiről az utóbbi időben keveset beszélünk, kezdünk talán természetesnek venni, azazhogy inkább az asszonyok, a feleségek kezdik természetesnek venni. S ez: a feleség otthon! Csak örömmel és megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy csinosak, elegánsak, a gyengébb nem képviselői, hogy fiatal munkáslányok és értelmiségi feleségek, idősebb assszonyok, diákcsitrik úgy öltözködnek, hogy már ez magában valóságos életszínvonal-agitáció. De, ha ezek a csinos asszonyok otthon vannak, hát bizony korántsem mindig olyan csinosak. S erről van szó!

Higyjék el, drága asszonyok, kedves feleségek, hogy nemcsak megszerezni, de megtartani is kell a férjet. (Tudom: fordítva is érvényes!) Ehhez pedig az otthon éppenolyan szükséges, mint az utca, a nyilvános elegancia. A munkából hazatérő férj, mégha felesége dolgozik is, akkor se lelkesül fel, ha egyetlen asszonyát, kit, mint menyasszonyt, csak csinosnak és gondozottnak látott - a saját papucsában lát. Azon se tud lelkesedni, ha a pongyola, vagy a kötény nem éppen a legtisztább, ha kócos az egykor illatos hajsátor, ha rongyos a ruha, ha... Szóval nem nagy dolgok, dehát miért keil az otthoni boldogság ügyében a nagy dolgokhoz fordulni.

Hiába a legtisztább lakás, a legszebb csipke, a puha párnák sokasága: a lakás legfőbb dísze és éke mégiscsak a feleség!

Tudjuk, tudjuk, hogy hazajönni a gyárból, vagy a hivatalból, elhozni a gyereket az óvodából, nekilátni otthon főzni, vasalni, mosni - nem könnyű dolog. Mégis - természetesen, ha segítenek a férfiak az asszonynak — meg kell oldani, hogy csinos, kedves, ápolt és ezér* ~~*ndenkor kívánatos legyen otthon is az asszony. Meg var -'•tözödve róla, hogy az otthonában is csinos, magára a■' •dó feleség többet tud elérni

férjénél, mint ezer veszekedései, ezernyi könnyel. A férfiak általában nem szeretik a könnyet, de szeretik a csinosságot, s akárhogy forgatjuk, a feleségnek, a nőnek mégis csak a férjnek kell, a férfinek kell tetszeni: ez egyik feleségi, női köte- lesége.

Hogy mi a férfié, arról majd talán legközelebb, hisz utóvégre most a feleség volt napirenden...

(gyurkó)

A kereskedelem jelenti

A Textilnagykereskedelmi Vállalat raktáraiban bőséges az árukészlet és igen nagy a választék. Olivzöld, drapp ballonkabátck minden igényt kielégítenek, a férfi ballon 220 forint, a női 380 forint lesz. Női konfekcióban nagy a fejlődés, mindig a divatnak megfelelő árukat vásárolhatnak a divat rajongói. A női szabók forgalmát csökkentik a boltokban megjelenő olcsó, szép kis- és nagy kosztümök. Áruk 220 forintnál kezdődik és 900 forint lesz a legdrágább. A férfi nadrágok 170 forintba kerülnek, míg a zakó ára 350 forint lesz. A női kabátok fiús és egyeneshátú fazonokban, a

legújabb divat szerint készültek. Az oly sokat keresett bébi, lányka és gyermekruhákból is nagy mennyiség van raktáron. A Német Demokratikus köztársaságból 70 vég szövet érkezett. Szép pasztel- színűek, reméljük megnyeri a vásárlóközönség tetszését, az ára a tavalyi 220 forint helyett, csak 150 forint.

Olvasd!

Terjeszd!

0 NÉPÚJSÁGOT

tünk ilyet). A hitleri horogkereszt és a Buddhákon fellelhető horogkereszt közötti azonosság azonban egy kicsit elgondolkoztatott. Tudjuk, hogy nem a kínai istenek álltak bosszút Hitleren. De lehet, hogy az ő vérük is felfortyant az ő jelük alatt elkövetett vadállati gaztettük láttán és egykét mennykővel szaporították a berlini fene vad bunkerjére becsapódó bombák számát. Ha így volt, nagyon jól tették.

Aar ősök tisztelete nagyon szép dolog, de van egy velejárója, amely ellen mégis harcot indított Kína. Ugyanis a régi és a mostani falusi emberek fcidjük mélységes szere- tete miatt saját kis földjükre temetkeznek.

Az ősöket még haló porukban is tisztelő kínaiak viszont azt a helyet még ma sem szántják be és ezzel idők folyamán temetővé alakül át a termőföld, ami tekintélyes területet von el a mezőgazdaságtól.

[pinában ma teljes vallásuk szabadság van. A buddhizmus mellett megtalálható a katolikus, az evangélikus és a református vallás is. Láttunk egy mai egyetemi építkezést. Ennek a mai modern egyetemnek minden emeletén egy- egy kápolna van, valamelyik felekezet számára. Azt tartják ugyanis Kínában, hogy a különböző helyről, különböző vallási felfogással érkező fiatalok lelkivilágát nem akarják az első pillanatról a másikra kizökkenteni abból a világból,

amelyben eddig élt. Járj an

csak egész nyugodtan templomba. De az egyetemeken marxista-leninista előadások is vannak, és emellett itt beléjük oltják a modern természet- tudomány minden lehető ismeretét. így azután az ide bekerült fiatal saját maga jön rá az igazságra anélkül, hogy erre valaki is kényszerítette volna. .

A kínai papok, vallásfelekezetre való különbség nélkül, teljes hívei a szodializmusnak. Mikor ezt itthon elmeséltük, sokan azt mondták, hogy ezt nekünk odakint csak bebeszélték. Nem sokkal hazérke- zésünk után azonban történt egy olyan dolog, ami mintha csak azért történt volna, hogy a mi szavainkat igazolja.

Bzonyára tudnak róla, hogy hazánkban a közelmúltban járt egy kínai evangélikus papi küldöttsp°\ F" körútja folyamán ellátogatott Egerbe is. Itt, a tiszteletükre adott fogadáson, mi is játszottunk. Csak mellesleg fűzöm hozzá, hpgy a kínai papoknak igen jól esett az, hogy mi feldíszítettük a termet Kínából magunkkal hozott falidísszel, meggyújtottuk a kínai házak illatosításá- ra használt füstölőt és minden kínai pap tányérja mellé egy- egy evőpálcikát tettünk. Nos, ezen a fogadáson a kínai püspök mondott egy beszédet, amelyben a következőket hallhattuk többek között:

(Folytatjuk.)

A kínai lány nagyon szemérmes természetű. A régi ki- monók és más ruhadarabok is nagyon zártak és majdnem a földig érnek. De érdekes, van egy sajátosságuk, amit ezek melett alig lehet megmagyarázni, hogy a kimonónak a két oldala a comb közepéig van vágva (jaj de szégyellem magam). Ezzel a kettősséggel ma is lehet találkozni, mert akárhány női konferansziénk volt, mind a mai, modern szabású bársonyruhát viselte, ami a földig ért, de az az előbb említett dologig föl volt vág va.

ólni kell néhány szót a «5 vallásról is. Kínának legelterjedtebb vallása a buddhista vallás, amely indiai eredetű és amely Kína egész területén számtalan variációban lelhető fel. Papjaik a lámák, akik egész életüket a vallásnak szentelik. Kolostorokban élnek és egész nap imádkoznak. Életüket nagy önmegtai'- tóztatás közepette élik le. Minden indiai származéka mellett van ennek a vallásnak egy speciális velejárója. Kon- íuciustól származik ez a tan, attól a valakitől, aki tulajdonXVIII.

Mentünk az úton. Látjuk, hogy az egyik üzletajtóban áll egy apa és vezeti kisfiát, aki azonban ki akarja magát tépni apja kezéből, az istennek sem akar bemenni az üzletbe. Erőszakoskodását siker koronázza, kitépi magát és elkezd rohanni. Az apa utána. Kíváncsian nézzük, hogy most mi lesz. Arra gondoltam, amint már ez nálunk szokás, hogy az apa beéri a fiút és amúgy jó magyarosan elagyabugyálja. Nem ez történt. Az apa beérte ugyan a rakoncátlan gyereket, de verés helyett leguggolt mellé és elkezdett neki valamit beszélni. Rövid idő után felállt, kózenfogta a gyereket és szép lassan bementek az üzletbe.

Kínában nincs divat. Azt gondolhatja valaki, hogy ab-