Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-11 / 17. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. február 11. kedd Tudósítás az őzek, szarvasok, vaddisznók „birodalmából“ TÉL VAN. Az erdőket, he­gyeket vastag hótakaró borít­ja. Az erdő vadjainak a tél a megpróbáltatások ideje, hisz nem nő fü a réteken, kevés a? ennivaló és befagynak a for­rások. Az őzek, szarvasok a déli fekvésű oldalakat keresik, ahol délfelé egy-egy órára mégis barátságosabb az idő. A vaddisznók a sűrű bozótban keresnek menedéket, bár nekik legkevésbbé árthat a tél. Az apróvadak, a madarak szintén elhúzódnak védettebb helyek­re. ha keményre fordul az idő. Bár a természet jó szívű volt és gondoskodott az erdő vad­jairól, — hogy télen meg ne fagyjanak, e.l ne pusztuljanak — .mégis meg kell, hogy tegyük a magunkét mi, emberek is. Hazánkban törvény védi a vadakat az oktalan pusztítás ellen, és szakemberek foglal­koznak megóvásukkal, gondo­zásukkal. Ma már maguk a vadászok is rájöttek, hogy óv­ni és kímélni kell a vadál­lományt, ha később vadászni akarnak rájuk. Az oktalan, gondatlan bánásmód előbb vagy utóbb, a vadállomány ki­pusztulásához vezetne. KOCSIS MIHÁLY szilvás- ■ váradi körzetvezető fővadász a bükki vadállomány egyik hűsé­ges gondozója. Harmincegyezer hold erdőlakó vadja tartozik vé­delme alá, ami bizony nem kis feladat. A területből 11 ezer held a rezervátum. A fővadász szerint a területen szarvas, vaddisznó, őz és muflon talál­ható a nagy vadak közül. Most országszerte vadszámlálás fo­lyik, így a szilvási erdőkben is. Nyolcvan darab muflont tar­tanak nyilván és megállapít­ható, hogy a bükki muflon ál­lomány évről évre gyarapszik. JELENLEG A VADAK ete­tése a fő munka. A területen 12 vadetető van. ahová a ta­karmányt kiszállítják. Eddig hetvenöt mázsa pillan­gós takarmányt (zabosbük­könyt), tíz mázsa zabot és húsz mázsa morzsolt kukoricát, ezenkívül — elsősorban..a vad­disznókkal — negyvenöt má­zsa csermakkot etettek fel. Ezt a makknaennyiséget más terü­letről szállították, mivel az el­múlt ősszel a szilvási erdőkben nemigen volt makktermés. Az apró vadak téli etetéséről el­sősorban az egyes vadásztársu­latok gondoskodnak. A vadete­tést szolgálják az úgynevezett „vadföldek” is, ahová csicsó­kát, herét, bükkönyt vetnek a vadállomány részére. Ezen a területen 4 holdnyi „vadföld” van. A vadetetőkön kívül gon­doskodni kell a vadak sószük­ségletéről is és ezért a Bükk- ben számos régi sózót hoztak rendbe, sőt létesítettek újakat is. . Ezekben a hetekben folyik a vadak selejtezése. Ez azt je­lenti, hogy kilövik az ivarkép­telen, meddő, vagy gyenge da­rabokat, mert ezek csak kárára vannak az állománynak. Ma már országos viszonylatban a mennyiség fenntartása mellett, vadállományunk javítására tö­rekszünk. A selejtezést szakem­berek, erdészek, vadőrök vég­zik, de végezhetik vadászok is akkor, ha erre nekik az erdő- gazdaság engedélyt ad. A magyar vadállomány év­tizedek óta messze földön hí­res. Népgazdaságunknak ko­moly jövedelmet hoz a vadá­szat, nem beszélve a hazaiak vadászszenvedélyeinek kielégí­téséről. AZ IDÉN ŐSSZEL hat né­met vendég kereste fel Kocsis Mihály fővadászt, hogy terü­letén vadászhasson. Hét bikát, egy muflont, és egy őzbakot ejtettek összesen. A bika na­gyon szép, aggancsa nyolc ki­lón felüli példány volt. Ezért az egy bikáért 14 ezer Ft fizet­tek. A muflon 81,5 centiméte­res csigájú, ezüstérmes darab volt, amiért német vendégeink huszonkettőezer-négyszáz fo­rintot fizettek be az állam kasszájába. A kulturális fejlődés többek között a rádióhallgatók szá­mának növekedésében is le­mérhető. Az elmúlt években igen nagyarányú volt a rádió­előfizetők számának növekedé­se. 1937-hez képest például a műsora: Egerben este 7 órakor: Az ember tragédiája (Szelvénybérlet) A mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Oké Néró EGRI BRÓDY Te és még annyi bajtársad EGRI BEKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás EGRI MUNKÁSOTTHON Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Vörös kocsma GYÖNGYÖSI SZABADSÁG San Salvatore HATVANI VÖRÖS CSILLAG Bel Ami HATVANI KOSSUTH Törvényen kívüli lovag PETERVÁSÁRA Mese a 12 találatról HEVES Riadó a hegyekben FÜZESABONY Egy ember frakkban Az erdőn vadászkunykók és vadászszobák állnak a vadá­szok rendelkezésére egyszerű­en, de csinosan berendezve. A lőtt vadat kellően csoma­golva a MAVAD-nak kell át­adni és innen kerül — a piacra, illetve a fogyasztókhoz. Erdeink vadjaira féltő gond­dal kell vigyáznia mindenki­nek. Mégis előfordul, hogy egyes túristák, kirándulók za­varják a vadak nyugalmát és békéjét. Kiabálnak, kurjongat­nak, papírt, ételmaradékat szórnak szét az erdőn, sőt né­ha befogják a fiatal vadakat. Ne felejtse el senki, hogy a vadaknak kitűnő érzékszervük van és előbb-utóbb otthagyják az olyan területet, ahol hábor­gatják, zavarják őket. A szilvásváradi erdőkben azonban béke és csend van. Fenn, több mint kilencszáz méter magasban, az Istállóskö tetején fehérek, zúzmarások a fák. A hóban szarvas, őz nyo­mok mindenfelé. Itt jártak az éjjel, de lehet, hogy hajnaltájt. KÉSŐBB, MAJD HA leszáll az este megint felkeresik a vadetetőket, ahová ennivalót rakott számukra a legnagyobb ellenség, a legjobb barát, az ember. Szalay István rádióelőfizetők száma több mint négyszeresére nőtt. Jelen­tős a növekedés és a fejlődés a vezetékes rádiózás tekinteté­ben is. 1950-től napjainkig több mint tizennégyezer kilo­méter vezetéket építettek, s míg 1950-ben csak Budapesten volt, 1955-ben 398 városban és faluban építettek vezetékes rádióhálózatot. A rádióhallga­tók számának növekedésével párhuzamosan évről-évre ja­vult a műszaki színvonal. Az adók kilowatt-teljesítménye az utóbbi években megháromszo­rozódott. (MTI) Vándorcsáuázóyép Gyöngyösön A Gyöngyösi Növényvédő Állomásra megérkezett a ván­dorcsávázógép. Egyik előnye, hogy nedves csávázási végez anélkül, hogy a vetőmagot szá­rítani kellene. Másik előnye, hogy a gazdák a vetőmagcse­rével egyidőben elvégezhetik a csávázási is, minimális térítés ellenében. A termelőszövetke­zetek és egyénileg dolgozó pa­rasztok nyílván örömmel fo­gadják az újabb segítséget, hiszen minden gazdának ér­deke, hogy csávázott vetőma­got tegyen a földbe. Megnégyszereződ ött a rádióhallgatók szama hazánkban 1951.. a Vietnami Munkáspárt ala­kuló kongresszusának 7. évfordu­lója. NÉVNAP Ne feledjük: szerdán LIDI A! Nappal olvad, reggelre gyönge fagy. Hosszú lesz-e a tél — kutatja mindenki a jö­vőt, mert szép dolog a fehér tél, a meleg szoba, a forralt- bor, de a tavasz... nos a ta­vasz az csak más. Nem kell fűteni, zöldek a mezők, ma­darak csivitelnek, zöldhagy­ma és retek és napfény... és.. minden, amit csak a költők megénekeltek. Megyünk ki­felé a télből, ez biztos. Hogy mikor lesz itt a tavasz? Fi­gyeljétek kedves férfi olva­sók, mikor kezd el komor szemmel a szekrényben ku­tatni, — a feleség. Ha kutat­ni kezd, ruhákat nézegetni és jelentőségteljesen sóhaj­tozni: megjött a tavasz! Biz­tosabb mérce ez, mint a me­teorológia. (—ó) — Üj telefonközpont üzem- behelyezését tervezik a recs­ki ércbányánál. Az új köz­pont a távlattervek szerint április végén kezdi meg mű­ködését. Recsk község közvilágítá­sának megjavítására 30 000 forintot, a hangeshíradó há­lózat bővítésére nyolcezer forintot fordít a községi ta­nács. — A gyöngyösi kisiparosok jólsikerült hagyományos far­sangi bálján több mint 400-an vettek részt. A vendégek ki­tűnő hangulatban a reggeli órakiQ' együftmaradtak a Sza­badság Étteremben. Nagy si­kere volt a tombolának: a bál szépségkirálynője Halmóczky Borbála lett. — Tanácstagi hetet tar­tanak a hevesi járásban, amelynek során a községi és járási tanácstagok ismerte­tik a mezőgazdaság fejlesz­tésének főbb irányelveit. A tanácstagi hét február 10-én kezdődik. — A hevesi járási művelő­dési ház színjátszó csoportja február 9-én, vasárnap Átá- nyon mutatta be „Dunaparti randevú” című három felvo- násos vígjátékát. FILM: Te és annyi más bajtársad . . . Két teljes esztendőn át dolgozott lelkes német filmművé­szek egész csoportja, míg elkészült a film: „Te és annyi más bajtársad”. Dokumentfilmet alkottak a történelem egyik legdrámaibb korszakáról, amelyben két világháború zivatara zúdult az emberiségre. A tragédiának — amely ebben a filmben meg­elevenedik, — szereplői vagyunk mindannyian, e század gyer­mekei, akiknek sorsába beleszólt a két világháború. A film elsősorban a német nézőkhöz szól. Ahhoz az egy­szerű némethez, aki évtizedek során kétízben vált a pusztítás eszközévé. Ahhoz a némethez, akinek szeméről végre le kell hullania a tájékozatlanság hályogának, hogy harmadszor ne ismétlődhessék meg a katasztrófa. Világossá kell válnia a két világégés okainak, mozgatórúgóinak. Le kell lepleződniök azoknak az érdekeknek, amelyeknek annyi mosoly, annyi bol­dogság, annyi emberélet esett áldozatul. A bírói tárgyalás alaposságával és bizonyító-törekvésével kíséri végig a film elsősorbam Németország történetét — szá­zadfordul ótól napjainkig. Keserű tárgyilagossággal kénytelen megállapítani, hogy a két háború főbűnöseit elsősorban a né­met imperialisták körében kell keresnünk. Megismerkerdünk Kruvpokkal, Thyssenekkel, Stinnes- sekkel, Siemensekkel. Csendben, a háttérben működnek azok az erők, amelyeket e nevek testesítenek meg. Az előtérben: Vil­mos császár, a trónörökös. Hindenburg marsall és a porosz nagyvezérkar. ... Mintha körömszakadtáig makacs vita-féllel állnának szemben a film alkotói: pontról-pontra bizonyítják be, hogy az I. világháború kirobbantása kizárólag a háttérben tevé­kenykedő pénzmágnások érdeke volt. Titkos dokumentumaik leplezik a célokat, amelyeket fegyverrel s egyszerű német katonák százezreinek élete árán akartak elérni. Hogyan jutott uralomra Hitler? Hogyan tévesztették meg a nácik a kiszipolyozott németek millióit s miképpen kénysze­rítették őket tűrésre, amikor a csalásra már fény derült? Ho­gyan hajszolták bele a világot egy újabb s az elsőnél is iszo­nyúbb világháborúba? Hogyan okozták milliók szörnyű pusz­tulását hogyan pusztítottak el milliószámra németeket is? És kik álltak Hitler mögött? En nem félek ... ahogy átvágtunk az ös­vényen, hirtelen hatalmas pápaszemes kígyó pattant fel. Barátom elfehéredett, két kí­sérőm pedig ijedten rogyott a földre. Én egykedvűen néz­tem a vastagra fúvódott bes­tiát, aztán előhúztam kése­met, s egy könnyed, de na­gyon gyors mozdulattal el­vágtam a kígyó fejét. Barátom ámult, a két kí­sérőm szólni se tudott. Mentünk tovább. Amikor a folyóhoz értünk egy rinóce- rosz horkant fel, amely ott ivott a víz partján. Apró disz­nószemeivel mértéket vett rólunk, s mint valami tank. már rohamra is indult. Ba­rátom és kísérőm sikoltva ugrott fel a közeli fára. Én álltam egykedvűen néztem, mint közeleg felém gyorsvo- nati sebességgel a páncélos szörny, hogy a következő pil­lanatban eltaposson, belém,- vágja orrszarvát. Barátom és két kísérőm jajjveszékelt, amint látták közelgő pusztu­lásom, de én — mikor egy lépésre volt a vad — köny- nyedén, de nagyon gyorsan félreléptem. A rinócerosz el- viharzott mellettem, neki egy fának, megszédült és földre- rogyott. Előhúztam kígyó­ölő késem és a kábúlt állat szívébe mártottam. Barátom, mikor lejött a fá­ról, nem tudott szóhoz jutni, két kísérőm ámult az őszinte csodálattól. Nem ijedtem meg akkor se, mikor csütörtököt mondott a fegyverem, szemtől szemben a, hatalmas hímoroszlánnal, akkor sem, mikor csónakunk felborult a folyó vizében, s mesziröl láttuk, hogy egész sereg krokodil indúlt felénk, hogy jó fröstököt rendezze­nek belőlünk. S nem féltem akkor se, amikor a vad törzs elfogott, kikötött bennünket, s mi ott álltunk a harci tánc közben, s láttuk, hogy a dár­dák már a szívünknek irá­nyulnak. hogy a varázsló ké­se munkára kész. — Csodálatos ember vagy te! — sírta át a másik fától ámulatát barátom. Mondd te nem félsz? — Nem félek — mondtam bátran és tényleg nem fél­tem. — De miért nem? — kér­dezte a barátom hörögve a varázsló kése alatt. De még halottá a válaszom: — Mert hazugság ez mind, most találtam ki az egész hü­lyeséget ... (egri) Sejtelötti lények NEM TÉVEDÉS a cím, — gondolja az olvasó? Hiszen úgy tudjuk, hogy minden élőlény építő téglája a sejt. Sejtekből állanak a növények, állatok és az ember is! Ez mind helyén­való ~~ és mégis igaz a cím, mert az élő anyag fejlődéssel jutott el a sejtformáig. Már volt élet a Földön, amidőn még a sejt nem alakult ki a mai értelemben. A sok százmillió évvel ezelőtt keletkezett leg­egyszerűbb szervezeteknek a hírmondói itt élnek körülöt­tünk, sőt bennünk is! Már megismerkedtünk ilyen sejt- szerveződést nem mutató élő­lényekkel, a vírusokkal. Ezek a legegyszerűbbek, csupán nyálkás anyagból állanak. Ha­ladjunk most a fejlődés lép­csőjén egv fokkal feljebb s nézzünk körül a sejtelőtti lé­nyek második csoportjában, a baktériumunkban. .Jó pár évvel ezelőtt egyik tanártársam kolbászt vacsorá­zott. A kolbász állott, romlott volt s néhány nap múlva ha­lálát okozta. Megvágtuk a ke­zünket, de nehezen gyógyul, mert gennyesedik. Tüdővérzést kap valaki s gyorsan a hevesi gyógyintézetbe kell szállítani, nehogy tovább fertőzze környe­zetét, és hogy mihamarabb lábra állhasson. A esatornanyt- 1 ás bél bűz száll felénk; az út ■fellett rothad egy tetem* Mi­lyen egészséges a káposztafej., ha meggyaluljuk, a hordóban csakhamar megsavanyodik. Megalszik és megsavanyodik néhány óra alatt a friss tej is. Semmi feltűnő okot nem lá­tunk és mégis mennyi baj, mennyi változás történik kö­rülöttünk. Pedig itt nem a "i- rusok a ludasak, hanem a ná­luk jóval nagyobb termetű, de még mindig csupán mikrosz­kóppal látható baktériumok. Jóbarátok, vagy ellenségek ezek a láthatatlan lények? HOL AKADUNK rájuk? Mindenütt, valóságosan bak- térumokban s azokkal élünk. Ha van egy egyszerű iskolai mikroszkópunk, máris meg­láthatjuk a nagyobbakat. Ilye­neket találhatunk fogainkon. De hiszen minden este, sőt talán még reggel is alaposan megkeféltük, fertőtlenítettük szánkat! Hiába, még a legra­gyogóbb fogról lekapart lepe­dőkben is csakúgy hemzsegnek a pálcikaalakú, a gömbalaké', esetleg a parányi dugóhúzóra emlékeztető szervezetek. Ha meg lyukas fogból vet­tünk ki gombostűiéinél is jó­val kisebb kaparékot, még gyorsan mozgó állati szerve­zetet is találhatunk a mik­roszkópban. Legalább baktériumok te­kintetében milliomosok va­gyuk rQfcTí fotíáÁjl&pn bizo­nyosan van ennyi, ha nem jó­val több! A piacon veti egyet­len mosatlan cseresznyesze­men annyi van belőlük, mint amennyi hazánk lakossága. Ha poros a levegő, köbméterében 3 millió baktérium is él. Ki­fogástalan tiszta tej egy literé­ben százmillió éli életét. Há4 még a talaj mennyit tartalmaz! Egy grammban 30 millió nyü­zsöghet. Miből élnek ezek a növé­nyek? Ha ennyien vannak, nem falnak fel nindannyiun- kat az állatokkal és a növé­nyekkel együtt? Megosztják az élő és az élettelen világot ma­guk között. Vannak közöttük olyanok, amelyek úgy élnek, mint a vírusok: növényen, ál­laton, emberen élősködnek. Ezek a legveszedelmesebbek, mert fehérjemérgeket (toxino- kat), hullamérgeket (ptomjino- kat) termelnek életük folya­mán s ezekkel a megtámadott szervezeteket elpusztítják. Ma is sok áldozatot követel még a vérhas, a tífusz, a merev­görcs, a vérbaj, hát még ré­gebben, amikor a járványok megtizedelték a nemzeteket. Ezeknek a kórokozóknak a száma pedig a többiekhez ké­pest elenyészően csekély, s mégis milyen hatalmas mun­kát jelent s milyen nagy ösz- szegeket emészt fel az ellenük v^Jó v,éU<Jsezéü. Orvo&ok, ápo­lónők hadserege, mennyi kór­ház, mennyi gyógyszergyár s azokban mily sok munkás dol­gozik, harcol ellenük! AZ ÉLŐSKÖDŐK megölik a szervezetet, de ezzel egyúttal saját maguk alól húzták ki a gyékényt. Az elpusztult szer­vezetekre vetik rá magukat a második csoportba tartozó bak­tériumok, a hullabontók (szap- rofitonok). Ezeknek azután igazán hálásak lehetünk. Gon­doljuk csak el, mennyi növé­nyi, állati és emberi hulla ke­rül állandóan a talajba s azok onnan valósággal eltűnnek. A Dunába csupán Budapesten el­képzelhetetlenül sok szenny ömlik s mégis a Duna Buda­pesttől 5 km-re délre már meg. tisztult a sok szerves anyagtól Ezek a baktériumok bontják fel a hullákat, tisztítják meg a folyókat, alakítják át a ta­lajba vitt trágyát, a lehullott lombot, a gyökérmaradványo­kat. Ezek készítik a zöld nö­vények tápanyagait: a szerves anyagokat ásványi sókra bont­ják, ezeket meg a zöld növé­nyek felveszik. Nekik köszön­hetjük még az aludttejet, a joghurtot, az ecetet, a sajtot, de a kenderáztatásban is ők a munkások. A hullabontók a világ köz- tisztasági őrei, de a hasznos­ság tekintetében a harmadik csoport tagjai felveszik velük a versenyt. Az eddigiek élő vagy holt anyagból éltek, míg a harmadik csoport fejlettebb növényekkel lép közös háztar­tásba. Legismertebbek a pil­langósvirágú növények, mint a bab, akác, lucerna stb. gyö­kérgümőiben tanyázók. A csí­rázó palánták gyökereibe fura­kodnak be a gümőbaktériu- mok, ott sejtburjánzást idéz­nek elő s ezekben a nagy sejt- palotákban lelnek otthonra. Mindketten jól járnak, mert a baktériumok a virágos nö­vénytől szerves vegyüieteket kapnak, ezekkel élnek, míg ;k a levegő nitrogénjét kötik meg s abból jócskán juttatnak a virágos növénynek is. Valósá­gos Péti Nitrogénművek ezek a baktériumok a talajban Prjanyisnyikov szerint a ló­here jó terméskor'kát. holdan­ként 70—75 kg nitrogént hal­moz fel a talajban. Három- százezer hold lucernavetés annyi nitrogént juttat a ta­lajba, mint egy nagy vegyi­kombinát egész évi gyártmá­nya! Ezért talajjavítók a pil­langósvirágúak! A haladó me­zőgazdaság ma már ilyen gyö­kérlakó baktériumokkal fertő­zött trágyákkal segíti elő a többtermelést. Manninger Er­nő szerint a baktériumos ta- lajojtásokkal csupán a lucerna évente hazánkban 200 millió forinttal többet terem! A NEGYEDIK csoportba tartozók az élővilág fejlődésé­ben már új útra tértek. A ví­rusok s az eddig Ismertetett baktériumok szerves vegyüle- tekkel éltek, míg ezek az ön­állóan táplálkozók már maguk állítják elő azokat. Ide tartoz­nak azok, amelyek a hullák bomlásakor keletkező szúrós szagú ammóniát nitráttá ége­tik s ezek a nitrátok a növé­nyek elsőrendű tápanyagai. A színes bíborbaktériumok meg csaknem úgy élnek már, mint a zöld növények: a fényt hasz­nálják fel tápanyagaik elő­állítására. Az előbb azt kérdeztem, nem falnak fel bennünket a baktériumok? Egy kis töredé­kük igyekszik az élet lángját eloltani, de a java csupán a hullákat, a szerves hulladékot tünteti el a Föld színéről, sőt. nélkülük a talaj sem teremne. Egyszóval hálásak lehetünk nékik, különösen azóta, amióta Flemming megindította az an­tibiotikumok vizsgálatát. A baktériumok között is akad­nak jócskán olyan szerveze­tek, amelyek anyagcseretermé­kei a betegségokozó baktériu­mokat pusztítják. Ezek az an- tibiotikumok. Hány ember életét mentett® már meg a streptomicin, az aureomicin és még számos baktérium—antibiotikum? Ma már az intibiotikumokat a ta­karmányhoz is adagoljál:, mert serkentik a növekedést, a fej­lődést. Egyes növényi beteg­ségeket is sikerrel kezelnek antibiotikumos öntözéssel, vagy antibiotikumoknak a törzsbe juttatásával. A BAKTÉRIUMOK révén láthatatlan ellenségeink és jö- barátaink megszámlálhatatlan sokaságában élünk. Dr. Hortobágyi Tibor a biológiai tudományok dok­tora.

Next

/
Thumbnails
Contents