Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-26 / 30. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. február 28. szerda óa»yr Xaari A számok ... magával a nagybetűs élettel találkoztam és megval­lom, nem kicsi volt a megle­pődésem, hiszen a Megyei Sta­tisztikai Hivatalban jártam, a száraz számok világában. Min­dig elvont munkának gondol­tam azt, amit az ilyen helyen csinálnak. Tévedtem. A „szá­razság”, „életnélküliség”, a „szigorúság”, a közölhetetlen- ség és a tikolózás már a múl­té. Ma minden érdeklődő kap­hat felvilágosítást, — például mezőgazdasági adatokat, — közvetlen a Statisztikai Hiva­taltól, vagy közvetve sajtó út­ján, könyvekből stb. A Heves megyei Statisztikai Hivatal éppen most jelentette meg a „Heves megye legfontosabb statisztikai adatai”-t. A megyei statisztikai hiva­tal munkájáról Miklós Endre a következőket mondotta: — A Statisztikai Hivatal fel­adata hármas jellegű. Begyűj­tés, feldolgozás és tájékozta­tás. Legelőször is begyűjtik az adatokat a különböző gazda­sági egységektől, ipari válla- ■ latoktól, állami gazdaságoktól, termelőszövetkezetektől, ta­nácsoktól, iskoláktól, kórhá­zaktól stb. Az adatszolgálta­tás közvetlen, vagy közvetve történik, és nem „ad hoc” megy, hanem előre meghatá­rozott időben és módon. Az adatszolgáltatásnak is van terve, amit a Központi Sta­tisztikai Hivatal és a szak- ■minisztériumok állítanak ösz- sze. Ezek a tervben előírt anyagok, aztán a begyűjtési program keretében kerülnek határidőre a járási statiszti­kai felügyelőségekhez, .illetve a megyei statisztikai hivata­lokhoz. A következő lépés a feldol­gozás. Szakáganként írják ösz_ sze az adatokat, illetve cso­portosítják azokat. A legreá­lisabb csoportosítás a megfe­lelő politikai, gazdasági ténye­zők összehangolásával történik. mögött • . • A jelenségeket számok alapján próbálják magyarázni — és a következtetéseket levonni ösz- szehasonlító adatokkal — bi­zonyos mutatószámok segítsé­gével. Munkájukat megkönnyítik a számológépek, vidéki vi­szonylatban eléggé jól vannak , gépesítve”, azonkívül jó a szakirodalmuk is. Végső, s talán a legfonto­sabb feladatuk a tájékoztatás. A kormányszervek, leszűkítve a megyei gazdasági és politi­kai vezetők tájékoztatása a feladatuk. Általában az or­szágos tájékoztatás alapját te­remtik meg. Hogy felelősség- teljes és nagy pontosságot igénylő munkájukat jól vé­gezhessék, kérik, hogy az adat- szolgáltatók jobban tartsák be a statisztikai fegyelmet. Az adatok zavarossága, azok ké­sése végső fokon a vezető szervek munkáját, illetve tisz­tánlátását zavarják, azért kü­lönös gonddal készítsék el az összeírásokat, — főleg a mező- gazdasági összeírásoknál kérnek körültekintőbb mun­kát. Szigorúan büntetik az úgynevezett vad-statisztikát, ami olyasmire is kíváncsi pél­dául, hány gólyafészek volt a határban. Ilyesmiről nincs bizonylat, nem lehet kérdezni, s főleg megbízható adatokkal nem tudnak szolgálni. El­mondták még, hogy az anya­könyvi statisztika a legrégibb és a legalaposabb is. Az ipari vállalatok adatszolgáltatása, az úgynevezett ipari statiszti­ka a legjobban kialakult. A mezőgazdasági adatszolgálta­tással főleg a termelőszövet­kezeti adatszolgáltatással szemben van még kívánni való. Általában a Statisztikai Hi­vatal közvetlenebb kapcsolat­ba került az élettel, s munká­jukra a pontosság mellett az életszerűség is jellemző. (L. G.) 1933-ban halt meg Tamay Alajos s zeneszerző. < 1802-ben született Victor Hugó> francia író. > NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön 5 ÁKOS < iüsfh — A DOMOSZLÓI iskolai Szülői Munkaközössége moz-í galmat indított az iskola szük-í séges, de még hiányzó beren-c dezéscinek beszerzésére. Eddigi már függönyt, mosdótálakat,í szemléltető képeket, és tábláú vettek. Évente hatezer forintoú tudnak ilyen célra fordítani. < — JÓL SIKERÜLT A VAR-< RÓTANFOLYAM KompoltonX A földművesszövetkezet nő-s bizottsága rendezte. A tanfo-S lyamct 13 asszony végezte elS sikeresem > — „KÖZELI, ÉJSZAKAI,\ SZTEREO, trükkfelvételek és> fotomontázs” címmel elöadást\ tart Szontagh Pál főmérnöki a Pedagógiai Főiskola II. eme-i let 70. sz. termében, csütör-í tökön este fél 6 órakor. i — ZONGORA ISKOLÁT« SZERVEZTEK a pedagógusok« kezdeményezésére Domosz-« lón. A kezdeményezésnek« nagy sikere van a tanulók és< a szülők között egyaránt. < — A GYÖNGYÖSI városi< tanács korszerű betonaszta-\ lókkal látja el a Köztársaság-J téri piacot. Ebben az évben\ négy betonasztal építését ter-\ vezik. í MÄVAUT KLUBBOT LÉ-J TESITETTEK Gyöngyösön a' volt „Zsiga bácsi vendéglő”- helyén. Az ünnepélyes meg < nyitón családtagjaikkal együtt; vettek részt a MÁVAUT dől-; gozói. mrnm KÖLTŐK ÉS VERSEK »^1 FERENCZY JÓZSEF: Körvadássat Szűkül a kör és egyre jobban Nő benne a riadalom. Ijedt nyulak cikázó árnya Repül tova a fehér havon. Csattan a fegyver, gurul a nyúl, Összetaposott véres a hó, Fogy a pálinka, telik a szán Szűkül a kör, hó, hahó. MOLNÁR BÉLA: Széndarabkák Égi íjjászok záporoztak rá fényvesszőkkel, tű-hegyes nyilakkal, verejték s vér folyt a testén alá s tócsában állt roskadó inakkal, aztán elzuhant... Vérét felitta önnön szűz teste, mint a meglőtt eb, és már csak vér lett belőle, tiszta vér és patak, mely egyre hevesebb. Ez maradt hát és belé taposva két fénylő szem meredt a napra: igy ment el a hóember orozva, csak szem maradt: lehullt széndarabka... Zavaros hóié zúgott át rajta, taposth bakancs, vaskerék törte, kúráló jérce napra kaparta s már zuhogott a fény a tükörbe... Millió színre tépte a prizma a mocskos sárban, mint az élő szem, hiá.ba törte szekér, vad csizma, már élő szobor lett a holt tetem. Gáz csiszolta, bányász verejtéke csurgóit a tárnán keresztül rajta, s csillogott, mint bányászlámpafénybe’ a csilléről lehullt széndarabka... így folyik el felettem is az ár: az élet, kedves, zúgó habokkal, birkózik velem gond, méreg, halál, a vak közöny rág ordas fogakkal. Ne félj, Kedves! Dadogó szavaim tüzes kohón: szívemen égnek át, erős vagyok, nem ölhet meg Kain, bennem virágok nőnek: violák... Mint tavasszal a pihés kiscsibék tócsákon át gázolnak a napra, tetteim fénylenek, mint tiszta ég, mir\t csilléről lehullt széndarabka... BÓNUS ISTVÁN: Parasztgyerekek Évenként egyszer járt erre a gróf. Néztük, mint egy idegen világot, S volt, ki egy percig helyébe vágyott. Fürgén, gyorsan elporzott a nagy úr. Mi is mentünk hallgatagon, négyen, Rongyosan a kis tavaszi réten. Vadlúd repült és lengett könnyű szél. Lábunk nyomán vadvíz-tócsa fakadt, Míg kószáltuk a gyepes utakat. A grófra gondoltunk balga lehet. Sápadt életét Pesten fecsérli, Füvek, virágok szavát nem érti. Egykedvűen kocsikázik erre, Kártyacsatán járatja eszét, S nem tudja, hogy m'enk e rét. Mienk, mert mi tudjuk: a zöld bucka Hemperegni, hancúrozni való, S hogy milyen öröm. nvkon nagy útra Indul az éren négy papír-hajó. ANTALFFY ISTVÁN: Nyűtt hegedű Apám akkor sem volt már fiatal. Esténként, ha a munkát abbahagyta, s a vacsora tányérját félrerakta, a kopott hegedűből szállt a dal. Nyűtt és kopott volt, tépett, mint apám, ki úgy szerette törött, ócska fáját s húzta a Feketeszem éjszakáját, Anyánk nótáját, — százszor is talán. A hegedű már darabokra hullt. Apám arcára még több ránc szorult, és hallgat most már örökre a dal. Csak én idézem őt, így, most e szóval, idézem őt megtépett vonóval, ... aki már akkor sem volt fiatal... LÖRINCZY GÉZÁNÉ: ESTELEDIK Píhegve piroslik a Nap, a száraz mezőn Ott, a falu határában, lopva meg is áll... Felhőből font kosara, súlyosan megrakott. Sóhajt... és kidob belőle, néhány — csillagot Mezöszemerei Uj világ Tsz: Kérjük az élvtársakat, hogy a szövetkezet munkájáról küldött cikk írójának nevét közöljék ve­lünk, mert csak így tehetjük be a lapba. Tapics József, Makiár: Panaszát kivizsgáltatjuk az illetékesekkel, s a kivizsgálás eredményét levél­ben közöljük. Sípos János, Kisköre: A köz­ségfejlesztési tervekről írott tudó- . sítását közöljük. Búzás Márton, Mátraháza: Le­velét köszönjük, alkalomadtán feltétlenül felkeressük. L. ö-né, Eger: Versei ügyében kérjük, keresse fel szerkesztősé­günket személyesen. Majoros János, Eger: Levelére válaszunkat a vasárnapi újságban olvashatta. Egerben este 7 órakor: SYBILL (szelvénybérlet) Verpeléten este 7 órakor: szenteltvíz es kokain EGIU VÖKÖS CSILLAG Csendes otthon EGRI BRÖDV San Salvatore EGRI BEKE Kisfiú és a varázsló EGRI SZABADSÁG Nincs előadás * munkásotthon mozi egek NlncB előadás. GYÖNGYÖSI PUSKIN Két vallomás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Makrancos feleség hatvani vörös csili., Halló itt Gabriella HATVANI KOSSUTH Két vallomás PÉTERVASAHA Benderáthi esel, HEVES Ember a vágányon FÜZESABONY Csillaga« szárnyak HERBST FERENC: ir\.ódS2€>r@l Mar 12 éves koromban erős vonzalmat éreztem a gyengébb nem iránt. Ekkor a házmes­terünk 21 éves lányába vol­tam szerelmes és nem is so­kat teketóriáztam. Egy este, amikor a szemétért ment kör­be a házon, a lépcsőházban meglestem, elkaptam, magam­hoz szorítottam és megcsókol­tam, úgy, ahogy a Perzselő csók című filmben láttam. Rézi, (így hívták a leányzót) lekent egy akkora pofont, mint amilyet Jack kapott Bilitől a Préri ördögében. Ekkor döbbentem rá arra, hogy a nőnek nem lehet úgy nekiesni, mint bolond tehén a fiának, ezért elhatároztam, hogy kidolgozom a nőhódítás tudományos módszereit. Erre szántam az egész életem és ebben semmi csodálatos nincs, mert ha lehetnek em­berek, akik életüket a boly­góközi közlekedés feltalálásá­nak szentelik, akkor én iga­zán feláldozhatom magamat a szerelem tudományának töké­letesítéséért. Kísérleteimet 20 éves ko­romban kezdtem. Abból in­dultam ki, hogy a gyengébb nem hajlamos a romantikára. Ezért kísérleti alanyomat, egy bizonyos Blohák Amált, állandóan csodálatos tájakra cipeltem, ahol lágy, búgó han­gon ecseteltem előtte a ter­mészet szépségeit. Felhívtam a figyelmét a lombok susogásá- ra, a madarak csicsergésére és megállapítottam, hogy az ő hangja szebb, mint a rigó- fütty. Ezen az Árnál borzalmasan megsértődött, kijelentette, hogy halálosan únja a lomb­suhogást, meg a rigófüttyöt, ezzel szemben imádja a Rácz Lacit, aki a fülébe húzza, hogy Bibircsókos az én rózsám po­fája. Árnál ott is hagyott és összeállt egy kéményseprővel. Ekkor jöttem rá, hogy a ze­nére igen érzékenyek a nők, úgy hogy a következővel, a Micikével, már nem mentem a természet lágy ölére, ezzel szemben elvittem a Három Kakashoz címzett étterembe és a fülébe húzattam, hogy: Ha meghalok ne szólj hoz­zám. Közben jó karcost ittunk, amitől Micike be is rúgott egy kicsit, de az nem akadá­lyozta meg abban, hogy más­nap ki ne adja az utamat mondván, hogy nekem hajla­mom. van a mulatós életre, neki pedig ilyen férfi nem kell. Nem baj no, ebből is tanul­tam. Rájöttem arra, hogy a nők­nek imponál az okos férfi. Ezért Bözsikének a naprend­szer keletkezéséről, a szubtro- pusok mikroklimatikus viszo­nyairól beszéltem, — képtá­rakba és hangversenyekre vittem és a szünetben ismer­tettem vele a Gay Lussac- törvényt. Láttam, hogy Bözsi­ke rajongással csüggeszti raj­tam a szemét és nagyon meg voltam elégedve új módsze­remmel. Annál inkább cso­dálkoztam, amikor másnap Bözsit megláttam egy futba- listával csókolódzni az egyik kerti pádon, pedig én meg­hívtam egy előadásra, ahol egy híres professzor Óceánia rovarvilágáról tartott előadást. Akkor jöttem rá, hogy a nők futnak a sportemberek után, m.ert a férfi legszebb erénye az erő. Nosza nem mulasztottam cl felfedezésem kipróbálását. Mancika előtt állandóan az izmaimat ropogtattam, séta közben egy dupla száltóval felugrottam a gázlámpára, ahol megcsináltam a sasíen- gést és a nagyhalált, majd. egy gyönyörű homorított ug­rással átlendültem a szomszé­dos fára, miközben úgy dön­gettem a mellem, mint Tar­zan. Elmondtam a nőnek hogy reggelenként tízszer kinyo­mom a fürdőkádat és, hogy le­fekvés előtt háromszor körül­szaladom a Kisalföldet. Nem akarok hencegni, de a nő el volt ájulva és egy héten be­lül otthagyott. Az új szerelme egy élveteg tüdőbajos kinézé­sű fickó volt és a szakítást az­zal indokolta, hogy félt tő­lem, hogy ölelés közben ösz- szeroppantom, és különben is a nő gyengédségre vágyik, amit a magamfajta izomem­ber nem tud nyújtani. Hát ha csak ez kell, gyen­géd leszek. Olyan gyengéd, mint a pinty! Ennek csak Jolánka lehet a megmondha­tója, aki tapasztalta minden gyengédségemet. Óvtam a széltől, a hidegvíztől, a szesz­től és a. tánctól. Elé ugrottam, ha valaki ráköhögött és a po­csolyákba belefeküdtem, hogy száraz lábbal mehessen át a vízen. Jolánkának nagyon tet­szett gyengéd figyelmességem, éppen ezért nagyon csodál­koztam amikor feleségül ment egy szódáskocsishoz, aki min­den étkezés után úgy meg­verte, mint a lovát. Ilyen kiismerhetetlenek a nők. De persze egy szer biz­tos. És az a csodaszer a pénz. Jucikét elhalmoztam min­den földi jóval. Reggelenként egy szekér vörös szegfűt küld­tem a lakására., délben pedig egy cukrászüzemet. Párizsból hozattam számára kalapot, Szibériából a bundát és Bue­nos Airesből a nylonharisnyát. Vettem neki ékszert, házat, toronyórát és egy egész kato­nazenekart. Jucika minden ajándékot egy homlokcsókkal jutalmazott. Ha rendes csókot kértem, közölte, hogy ezt csak az esküvő napján áll módjá­ban kiutalni, épp ezért rop­pant csodálatos volt, hogy egy szép napon egészséges fiúcse- cscmője született. Nem sokkal később feleségül mefút egy fé­sű és borotvapenge árushoz és én még a mai napig is fize­tem a gyerektartást. Egyre fáradtabb lettem. De nem hagytam fel a harccal, annak ellenére, hogy hajam kihűlt, műfogsorom kocogott és a harmincéven aluli nők következetesen bácsinak szó­lítottak. De a tudományban nem lehet meghátrálni. Valaki azt mondta, hogy a nők kiváltképpen kedvelik az érzéki férfiakat. Ha csak ez kell, hát rajta. Zsófia jelenlétében állandó­an lihegtem és reszkettem a felindulástól. Őrjöngve köve­teltem a száját, azt a tüzes, forró, piros száját. Reszketve borultam a lábai elé és úgy esengtem. hogy megcsókolhas­sam a, térdét. Kijelentettem, hogy öngyilkos leszek ha nem lesz az enyém. És mit gon­dolnak mi lett az eredmény? Eltalálták! A nő szabályosan kidobott, mert azt mondta, hogy mi csak a nőt nézzük bennük, pedig ők is emberek. De csak próbálkoztam to­vább. Voltam költő és arsz- lán, filozófus és agresszív kö­vetelődző. Játszottam a szerel­mes kamaszt és a blazirt vi­lágfit. De minden hasztalan. Az örök küzdelembe megrokkant a derekam, már alig tudok járni, hisz nemsokára hetven­öt éves leszek. Közeledek a síromhoz, és azzal a tudattal kell meghalnom, hogy nem találtam meg a nőhódítás biz­tos módszerét. Nem lesz mit hagynom örökül az utókor­nak. Egy vígasztal csupán. A tudomány nem hal ki. Van még sok lelkiismeretes, tudomáiv'szerető fiatalember, akik szerte a világon kezükbe- veszik a kezemből kihullott zászlót. Ezeknek csak azt mondhatom el, amit nemrégen hallottam egy fiatalembertől, de nekem már nem áll mó­domban kipróbálni. Eme tu­dományos feltételezést most továbbadom. Tehát a szerelem fndcmirt- nyának titka: Szeretni kell, nagyon, de nagyon. A többi megy magától

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents