Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-25 / 29. szám

Landler Jenő 1904 ÁPRILIS 4-ÉN a MÁV vonalain leálltak a vonatok. Az éhbérért dolgozó, legele­mibb emberi jogaikért küzdő vasutas dolgozók sztrájkba léptek. A vasutas sztrájk meg­bénította csaknem az egész ország közlekedését, nagy ré­mületet keltett az uralkodó osztály tagjai között. Tisza István miniszereLnök, hogy az uralkodó osztályt megnyug­tassa, az állami alkalmazottak kedvét pedig elvegye a továb­bi sztrájk-mozgalomtól, pél­damutatóan meg akarta torol­ni a 'munkásság mozgalmát. Mozgósítási paranccsal kato­nának hivatta be a vasutaso­kat, utána pedig vad rendőri hajszát indíttatott a sztrájk­mozgalom szervezői és vezetői ellen. Csakhamar bíróság elé állították a sztrájkot szervező 13-as bizottság” tagjait, hogy elrettentő ítéletet hozzanak ellenük. Az országos visszhan­got felverő per azonban min­den erőlködés dacára vereség­gel végződött a kormány szá­mára. A „13-as bizottságot” védő fiatal ügyvéd: Landler Jenő, kristálytiszta jogászi ér­veléssel, halomra döntötte az ügyész vádjait és megmutat­ta a sztrájk gazdasági és tár­sadalmi hátterét, a kizsákmá­nyoló rendszert ültette a vád­lottak padjára és szabad szer­vezkedési jogot követelt a vasút dolgozóinak. „Ez a sztrájk — hangzik a védői emelvényről Landler Jenő bátor szava — az első csapást mérte arra a rend­szerre, amelynek teljes össze­omlása nagy hasznot hajtana ennek az országnak.” Ennek a pernek kapcsán ke­rült Landler Jenő szorosabb kapcsolatba a munkásmozga­lommal, s ezután ismerkedett meg alaposabban a szocializ­mus eszméivel, hogy aztán a szocializmus és kommunizmus hűséges katonája legyen ha­lála órájáig. Landler, a Szo­ciáldemokrata Párton belül továbbra is a vasutasok ügyét képviselte. Mivel a közleke­dés dolgozói szakszervezetet nem hozhattak létre, igyeke­zett őket szaklapjuk koré tö­möríteni, hogy érdekeiket így képviseljék. A vasutasok bíz­tak is Landler Jenőben, mert tudták, hogy tevékeny része­se a munkásmozgalomnak, ugyanakkor látták azt is, hogy a szociáldemokrata ve­zetők nagy részével ellentét­ben, nem a munkásmozgalom fékezésére törekszik, hanem az a célja, hogy a munkás- mozgalom forradalmasításával kivívja a dolgozók jogait. AZ ELSŐ világháború vá­lasztóvízként hatott a magyar munkásmozgalomra is. A szo­ciáldemokrata vezetők nagy­része a szociálsovin izmus ál­láspontjára helyezkedik és még mélyebbre süllyed az op­portunizmus mocsarába, ki­sebb részük azonban meglát­ja a háború igazi célját, s ke­resi a háborúból kivezető utat. Ezekhez tartozott Land­ler Jenő is. A háborúból kivezető utat ezonban csak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom mutatta meg Landler Jenőnek. Résztvett 1917. november 25- én az Iparcsarnoknál tartott nagygyűlésen, s egyik szerve­zője az 1918. januári tömeg­sztrájknak, amelyben a vas­utasok többsége is résztvett. Ennek a sztrájknak az alkal­mával a maeyarországi mun­kásság tiltakozott a Szovjet- Oroszország elleni rabló im­perialista béke ellen. 1918. jú­nius 19-én bérkövetelés miatt sztrájk tört ki a Mávag egyik műhelyében. A csendőrség az udvaron összegyűlt munkások közzé lőtt. Négy ember meg­halt és sokan megsebesültek. Ennek hatására azonnal sztrájkba léptek a gépgyári dolgozók, másnap pedig újabb, országos jellegű általános sztrájk tört ki. A sztrájk meg­szervezésében és irányításában a hatóság megállapítása sze­rint, döntő szerepe volt Land­ler Jenőnek. Június 19-én dél­ben az Országház előtti tö­meggyűlésen — amelyen 3—4 ezer dolgozó vett részt — be­szédet mondott Landler. Itt már a néptipró hatalom meg­döntésére buzdítja a munkás­ságot. „A mai véres eseménye­kért a munkásságnak bosszút kell állnia — szól a forradal­már hangja. — Mikor itt lesz az ideje, leszámolunk ezzel a kormányrendszerrel.” Beszé­déért és a sztrájk megszerve­zéséért a kormány letartóztat­ja és börtönbe záratja, öt is, — mint számos más forradal­márt, — majd csak az össze­omlást követő forradalom sza­badítja ki. A polgári demokratikus for­radalom után Landler nem csatlakozott a megalakult Kommunista Párthoz. Megma­radt a Szociáldemokrata Pár­ton belül, s ott küzdött az op­portunista vezetés ellen, re­mélve, hogy a Szociáldemok­rata párton belül is sikerül a jobboldalt elszigetelve, a for­radalmi irányzatot érvényre- juttatni. Egyre elszigetelteb­ben, magányosabban küzd azonban, s ezért is örömmel üdvözli március 21-én a két munkáspárt egyesítését. A Szo­ciáldemokrata Párt részéről ő az egyik aláírója a munkás­egységet kimondó okmánynak. A PROLETÁRDIKTATÚ­RA kikiáltása után először belügyi népbiztos lett. Az ösz­tönös forradalmárból itt válik bolsevik forradalmárrá. Nagy volt ez az út, amelyet meg­tett a blanquizmusra hajló szociáldemokrata, akit éppen ez a blanquista hajlamosság őrzött meg a szociáldemokrá­cián belül a reformizmustól. De le tudta vetkőzni a blan- quizmust is és olyan mélyre hatolt le a marxizmusnak, a leninizmusnak a mélységeibe, mint csak kevesen. Nem teo­retikusnak indult, de a for­radalmi elmélet és forradalmi gyakorlat jelentőségét senki sem tudta nála biztosabban és konkrétabban értékelni. A Tanácsköztársaság meg sem erősödhetett, amikor már három oldalról megtámadták az imperialista hatalmak, hogy megfojtsák október gyerme­két. Május elejére a román intervenciós csapatok elérték a Tiszát, a cseh burzsoá csa­patok pedig elfoglalták Mis­kolcot, Salgótarjánt pedig kö- rülzárással fenyegették. A szociáldemokraták fegyverle­tételre gondoltak, a május 2-i munkástanács ülésen azonban a kommunisták hatására a harc további folytatását hatá­rozták el. Landler is a továb­bi harc mellett szavazott. A Forradalmi Kormányzó- tanács az újonnan felállítandó III. Hadtest élére Landler Je­nőt állította. A III. Hadtest katonái, Landler vezetésével, foglalták vissza Miskolcot má­jus 20-án, s vezetése alatt vív­ták meg a dicsőséges Felvidéki Hadjáratot. Júliusban, amikor kiderült, hogy az Antant be­csapta a magyar Tanácsköz­társaságot és a Clemenceaux- jegyzék ellenére nem vonják ki a román csapatokat a Ti­szán túlról, elhatározták, hogy fegyverrel foglalják vissza a Tiszán-túli területeket. Ekkor Landler Jenő lett a Vörös Hadsereg főparancsnoka. A belső ellenforradalom és a külső intervenciósok tüzében azonban a Vörös Hadsereg nem érte el célját. Augusztus 1-én a Tanácsköztársaság megbukott, s Landler Jenő is emigrálni kényszerült. Landler az emigrációban is állandó figyelemmel kísérte a magyarországi munkásmoz­galmakat. Már 1920-ban a Pro­letár márciusi számában fel­vette a küzdelmet Vanczákék és Miákitsék ellen, akik fel­ajánlották Horthy-nak „a mun­kásság kérges tenyerét.” Részt­vett 1925-ben a KMP bécsi újjáalakuló kongreszusán, arra törekedett, hogy a párton be­lül meglévő frakció-harcokat megszüntetve, helyes irányba terelje a párt működését. El­méletileg is állandóan képzi magát, s a magyar mozgalom egyik legkiválóbb teoretikusá­vá válik. Élete utolsó éveiben állan­dóan betegség kínozta, de so­ha egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy gondolatait Ön­magára fordítsa. Nem tud­ta megtörni a gyilkos beteg­ség sem, a forradalomba, a forradalom győzelmébe vetett mélységes hitét. Utolsó leve­leiben is kifejti: „rettenetes erővel küzdők, hogy mégegy- szer hasznos tagja lehessek közösségünknek.” Nem akart tehetetlen lenni. Megfeszítette utolsó erejét, hogy dolgozzon, hogy harcoljon együtt a ma­gyarországi forradalmi mun­kásokkal, szegényparasztok­kal, s a nemzetközi forradalmi proletáriátussal. Utolsó levelét ezekkel a sza­vakkal fejezte be: „Az orvos még sétát sem ad. De azért mégis győzünk!” 1928. február 25-én halt meg. Hamvait a Kreml falában temették el, ott, ahol a nemzetközi mun­kásmozgalom nagyjai alusszák örök álmukat. Nagy József, Eger A magyar és román kormány- és pártküfdöttségek között 11 vasárnap folytatódtak a tárgyalások Bukarest (MTI) A Magyar Népköztársaság párt_ és kor­mányküldöttsége szombaton este Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével résztvett a Szovjet Hadsereg megalakulá­sának 40. évfordulója tiszte­letére rendezett díszünnepsé­gen. A küldöttség tagjai az Atheneum nagytermének dísz­páholyában foglaltak helyet. Valamennyi bukaresti lap vasárnapi számában fényké­pet közöl a magyar küldöttség és a román párt- és kormány- megbízottak tárgyalásáról. Ugyancsak az első oldalon je­lent meg a hivatalos közle­mény is, amely szerint a meg­beszélések február 22-én, szombaton megkezdődtek. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tárgyaló felek szívélyes és baráti légkörben tájé­koztatták egymást és meg­beszélték az egymást köl­csönösen érdeklő kérdése­ket. Vasárnap délben egy órakor ismét félbeszakították a tár­gyalásokat. A Román Népköz- társaság kormányának és a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének a tárgyaláso­kon résztvett tagjai, valamint a magyar küldöttség tagjai: Kádár János, Apró Antal, Kállai Gyula, Szirmai István, Németh Károly, Sebes István és Keleti Ferenc a szovjet hő­sök bukaresti emlékművéhez hajtattak, hogy résztvegyenek a Szovjet Hadsereg megalaku­lásának 40. évfordulója alkal­mából rendezett kcszorúzási ünnepségen. A Román Mun­káspárt Központi Vezetősége el és a kormány koszorúja után ' ru a magyar párt és kormánykül- -I döttség koszorúját helyezték ú el a szovjet hősi emlékmű ta- ' -í lapzatán. A magyar küldöttség Moldvában Ma reggel Moldvába, Jassy- ba látogatott el a magyar párt- és kormányküldöttség. Megte­kintették az egyetemet, ahol Kádár János elvtárs rövid be­széddel válaszolt az egyetem rektorának üdvözlő szavaira. a Az MSZMP é$ a kormány üdvözli távirata a februári győzelem 10. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forrradalmi munkás­paraszt kormány táviratban üdvözölte a februári győzelem 10. évfordulója alkalmából a csehszlovák testvérpártot és a Csehszlovák Köztársaság kor­mányát. — A győztes februári forra­dalom óta eltelt egy évtized alatt — hangzik többek között a távirat — Csehszlovákia munkásosztálya, az egész dol­gozó nép, a kommunista párt vezetésével hatalmas, eddig nem látott eredményeket ért el országa felvirágoztatásában. E nagyszerű eredmények alap­ján Csehszlovákia népei azt» j. * célt tűzhették maguk elé. hogy j y a legközelebbi jövőben befeje- . - zik a szocializmus alapjainak i lerakását és hozzákezdhetnek > a kommunizmus építéséhez. — A februári győzelem elő­segítette az országaink közti barátság és együttműködés el- t - mélyítését, a reakciós erői ál­tal évszázadokon át szított el­lenségeskedés megszüntetését. A távirat ezután tolmácsolta 1 a magyar dolgozó nép őszinte i köszönetét és háláját azért * t baráti segítségért, amelyet az ellenforradalom elleni harcban • kaptunk a testvéri Csehszlová­kia népétől. ro Rohamosan hanyatlik az amerikai gazdasági élet London (MTI) Aggódó an­gol sajtójelentések és vélemé­nyek foglalkoznak az Egye­sült Államokban rohamosan súlyosbodó gazdasági hanyat­lással. A Daily Telegraph newyor- ki tudósítója szerint az autó­eladás csökkenése növeli a munkanélküliséget és munka­idő rövidítéshez vezet az ame­rikai autóiparban. A legtöbb gyár már csak heti négy napot dolgozik. A Ford-Vállalat egy hétre bezárt két gyárat. Az elmúlt héten az amerikai autóipar termelése 6.7 száza­lékkal volt kisebb az előző he­tinél és 31.8 százalékkal kis- sebb az egy évvel ezelőttinél. 1958. eddigi teljes autóterme­lése 25 százalékkal volt kisebb, mint 1957. megfelelő idősza­kában. Mindazonáltal az autó- kereskedők arról panaszkod­nak, hogy mind nagyobb a nyakukon maradt eladhatat­lan kocsik tömege. A vasúti teheráruforgalom huszonhét egymást követő hé­ten át állandóan csökkent és a február 15-én befejeződött héten 21.1 százalékkal volt kisebb, mint 1957. megfelelő hetében. A Financial Times vezér­cikke hangsúlyozza, hogy a Wall-Street jelenlegi gyenge­sége és lanyhasága többé nem ad okot a bizakodásra. Olyan tényezőkkel kell szembenézni, mint az ipari termelés ha­nyatlása, a gépkocsi kereske­delem pangása, a munkanél­küliség növekedése, a gyárak bezárása, az osztalékok csök­kenése, vagy teljes eltörlése. Még ebben az évben sor kerül a csúcstárgyalásokra London (Reuter). Macmillan miniszterelnök egy televíziós interjú során kijelentette, hogy nincs szán­dékában, hogy „külső nyomás­ra” eltávolítsa Selwyn Lloydot a külügyminiszteri tisztségből. Macmillan kijelentette továb­bá „reméli, hogy még ebben az évben sor kerül a „csúcs­tárgyalásokra”. A miniszter- elnök azt mondotta, hogy „je­lenleg a csúcstárgyalások felé tartunk” és a legjobb út az el­lenőrzött leszerelés útja. A Szovjetunió elismerte az Egyesült Arab Köztársaságot Ä tanácsok községfejlesztési munkájáról VAN-E OLYAN községe, városa megyénknek, ahol ne lenne égető szükség néhány méter járdára, párszáz méter útkövezésre, egészséges ivóvi­zű kút fúrására, vízvezetékre, hidak javítására, vízlevezető csatornára, legelő javításra, apaállat istálló építésére és ta­tarozására? Ki tudná számba- venni, hányán felvetették már hogy jó lenne, ha a köztereket fásítanánk, a kultúrházat és mozit egy kicsit tatarozhat­nánk, berendezését korszerű­síthetnénk. Egyet-mást tettünk már ezen a téren az utóbbi esz­tendőben. De hány jogos kí­vánság és szép terv akadt el azon, hogy nincs rá pénz. Az is biztos, hogy a rendelkezés­re álló fedezetből is többet megvalósíthattunk volna, ha szervezettebben, okosabban gazdálkodnánk. Ezeken a problémákon igyekszik segíte­ni a Magyar Közlöny február 18-i számában megjelent tör­vényerejű rendelet, mely a ta­nácsok község,fejlesztést mun­kájának egységes szabályozá­sáról szól. Nem milliárdos, az ország távoli részén épülő nagy beruházásokról van szó. Csupán arról, hogy emberibb, kulturáltabb, szebb legyen la­kásunk környéke, a falu, a vá­ros, ahol élünk, dolgozunk és szórakozunk. Jelenlegi gazda­sági helyzetünk nem teszi le­hetővé, hogy a felmerülő költ­ségeket teljes egészében az ál­lam viselje. Közös erőből, a lakosság és az állam áldozat- vállalásával azonban sok, — néha kicsinynek látszó, — de helyileg mégis nagyjelentősé­gű és összegükben megyei vi­szonylatban is többmillióra rúgó feladat oldható meg. A lakosság érzi elsősorban, hogy leginkább mire van szüksége, tárgyilagosan meg is tudja állapítani a kielégítés sorrendjét és mértékét. Ezért az említett rendelet úgy intéz­kedik, hogy a lakosság javas­latai — a dolgozókkal válasz­tókerületenként történt meg­beszélés alapján, — n párt, a Hazafias Népfront helyi szer­veinek javaslatai alapján kell a községfejlesztésl tervet ki­dolgozni. A HELYI TANÁCSOK, a lakosság határozza meg, hogy mit építsenek és szépítsenek, ök élvezik ennek hasznát és előnyeit, ezért kézenfekvő, hogy elsősorban helyi erőfor­rásokból kell azokat megva­lósítani. A tanácsülés dönt arról, hogy a jövedelemadó és a házadó fizetésére kötelezett lakosság hány százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást fi­zessen. A felső határ a kivetés alapjául szolgáló évi adók ösz- szegének 20 százaléka. Nem jelent elviselhetetlen terhet senkire sem, hiszen például a szőlőterületek után fizetendő jövedelemadó nem emelkedett a beszolgáltatás eltörlése óta. Mit segít az állam? A taná­csi, az állami vállalatok, a földművesszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek rendelet szerint községfejlcsz- tési hozzájárulást kötelesek fi­zetni, illetve a tanácsi vállala­tok nyereségének meghatáro­zott része községfejlesztési cé­lokra fordítható. A központi gazdálkodásba vont. anyagok (építőanyagok) jelentékeny ré­szét állomunk a népgazdasági tervben biztosítja. Indokolt esetben községfejlesztési cé­lokra tanácsaink az OTP-től bankhitelt is ígénybevehetnek. Minden városi és községi ta nács saját területének gazdá­ja. Sürgősen utána kell nézni, hogy helyileg, társadalmi mun­kával, vagy az országosnál jó­val alacsonyabb áron milyen anyagok biztosíthatók. (Építő- és burkolókő, kavics, homok, nád, fa, bontási anyagok stb.) Rendelet szabályozza azt is, hogy a vállalatok terven felül gyártott termékeit községfej­lesztési célokra átadhatják. Talán sohasem álltak taná­csaink, a tanácstagok, az ál­landó bizottságok tagjai szebb feladat előtt, mint most. Egy kis áldozatvállalással, a tár­sadalmi munkában tanúsított jó példával, bátor kezdemé­nyezéssel és találékonysággal gazdagíthatják, szépíthetik községüket, városukat. REMÉLJÜK, HOGY hama­rosan konkrét tervekről, és szép eredményekről számolha­tunk be. ür. FAZEKAS LÁSZLÓ Moszkva (MTI). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratot intézett Gamal Ab­del Nasszerhoz, az Egyesült Arab Köztársaság elnökéhez, és közölte vele, hogy a szovjet kormány elismerte az Egyesült Arab Köztársaságot és hajlan­dó baráti kapcsolatokat fenn­tartani ezzel az állammal, mint ahogy azt Egyiptommal és Szíriával tette. Vorosilov üd­vözli Nasszert elnökké válasz­tása és az Egyesült Arab Köz­társaság megalakítása alkal­mából. HÍREINK A t a 1 a n t a. (AFP). Ernst Stuhlingcr német tu­dós és rakétafeltaláló szom­baton azt mondta, meg van győződve róla, hogy az em­berek húsz éven belül átku­tatják a Holdat és a bolygó­kat. Feltehető — hangoztatta —, hogy néhány éven belül ember vezette mesterséges holdak közlekednek majd a világűrben. Az amerikaiak­nak számolniok keli azzal, hogy ezt a célt először az oroszok fogják elérni. Moszkva (MTI). Május végén franciaországi vendégszereplésre indul a moszkvai akadémiai nagy színház 120 tagú balottegyütte se. A szovjet művészek mint­egy kéthetes párizsi vendég­játékukon a lluttyúk tava, u Romeo és Julia, a Mirandolina ís a Giselle című baletteket mutatják be az opera színpa­dán. A párizsi utat követően az együttes Belgiumba utazik, ahol a Brüsszeli Világkiállí­tás szovjet műsorán szerepel­nek. A franciaországi látoga­tás viszonzásaképpen Moszk­vába utazik a nyáron a párizsi opera balettkarának száztagú együttese. A Nagy Színház tár­sulata — köztük Olga Le- pesinszkája, a világhírű ba­lettművésznő — néhány nap múlva egyiptomi turnéra in­dul. W a s hing t o v (Reuter). Illetékes körökben jelentet­tek, hogy Aopy Britannia és az Egyesült Államok szomba­ton „ürkorszak egyezményt” irt alá, mely angliai balliszti­kai rakétatamaszpontok létesí­téséről rendelkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents