Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-23 / 28. szám
T9S8. február 23. vasárnap NÉPÜJSAÖ 5 Alapító tagok között a kiskörei Dózsa Tsz-beit HA ELÜL A FALU zaja, és vvégetér egy dolgos nap, bizony üjólesik meghányni-velni a viliág gondját-baját, csendesen qpipázva a meleget árasztó ?lkályha mellett. így tartják ezl ^Kiskörén, a Dózsa Tsz tagjai érés esténként mindig találni is ka közös tervekről tárgyaló és miközben egymással évelődő tsz- dtagokat az irodában. A beszéd fonala végtelen az ".testi eszmecseréknél, mert ha ncsak a szövetkezetről tárgyaljnak, akkor is majd egy évti- szed munkájáról esik szó. — Hát arra emlékeznek-e — kikezdte a minap Papp Béla 3ibrigádvezető a többieknek —, ßjßkik csak öt-hat éves tagok, í'hogy mennyit vesződtünk mi sí eleinte a földdel. Hogy 184 he- ■ lyen volt kezdetben a 420 hold h földünk. Csendesen mosolyogtak erre i a „bajusz alatt” a jelenle- T vők: Molnár József elnök, For- \ gács István, Varga József, s a 1 többiek. Meg volt a derült- i ségnek az oka. Folytatta is i nyomban Papp Béla az elbe- 3! pzélést. — Megtörtént, hogy reggel *i elindultak aratni a kaszások, >• de nem találták meg a vágni- r. valót. Vagyis nem tudták me- f lyik a szövetkezeté. S igy nem is egyszer beálltak az egyénie- í két vágni. — No meg arról Is szóljunk Béla bátyám — mondta Forgács István —, aki szintén alapítása óta tagja a tsz-nek hogy azt kéi'deztük a ^ tanácselnöktől: hol van még levágat- lan gabona, mert az biztos a mi területünk. AZ EMLÉKEZÉS, a számtalan küzdelmes napról, esztendőről, egy egész kis történelem. A kezdet: két ló, gazdasági felszerelés nélkül, néhány birka, meg a szétszórt föld. A nagygazdák, a kulákok így titulálták őket jelein te: csajkás szövetkezetiek, ... rongyos semmirekellők, közös .vájára járnak majd enni és nem-' sokára közös lesz még az asz- szony is. Bizony nem szimpatizált eleinte egyetlen középparaszt sem a szövetkezeti eszmékkel, többek közt. Fehér József sem, de aztán látta, hogy többre lehet menni közösen, mint egyénileg, a 18 holddal együtt belépett a Dózsába. Most meg ki sem lehetne zavarni a tsz-bőL — Na igen, nem csoda, hogy eleinte húzódozott a szövetkezettől a középparasztság — emlékszik a múltra Forgács István, — mert látták, hogy megy is meg nem is a munka' Most már bevallhatjuk, szűkölködtünk akkor még a kenyérből is, elszívtunk egy cigarettát hasrafeküdve, s aztán beálltunk a rendbe. Ha arról esik szó, hogy miként álltak az előző években a kapások termesztésével, újra derültség árad szét az irodában. — 1953-ig nem vetettünk lényeges földterületen kukoricát, — mondják többen is —> mert úgysem tudtuk volna megkapálni. Még azon a néhány holdon is csak „aszott” termett, mert a nagy gazban csak összeaszott a tengeri. Az ái latállomány is nehezen szaporodót eleinte. A BESZÉLGETÉS során szóbakerültek az emberek is, mint például Forgács István, akiről ez járja: — A mi Pista barátunk bizony még az egyszeregy rejtelmeivel bajlódott, amikor a tsz-be került — mondják többen is, — most meg kettős könyvelést vezet, ami megyei viszonylatban példamutató dolog. S mielőtt könyvelő lett, azelőtt a mostani elnök, Molnár József volt a könyvek tudora, aki pályafutását azzal kezdte, hogy az első nap kiküldték a vetőgéphez segíteni Pócs Sándor bácsinak. Jó darabig kondás is volt és a disznók mellett hasonfekve rótta a számokat a kiadás és a bevételi rovatba. A szövetkezet történelmének említésekor nem hagyják ki a szövetkezetiek az ellen- forradalmi idők eseményeit sem. Az alapítótagok vezetésével helytálltak a szövetkezet- beliek, csupán heten léptek ki a közösből, de már mindanynyian kérték visszavételüket. Sajnos, a hazug híresztelések, a nemzeti bizottságok sztrájkra felszólító fegyveres intelmei miatt a földterület C5 százaléka szántatlan maradt 1956. őszén, ami 600 ezer forintnál több veszteséget jelentett a tsz-nek. Ezért lett csak negyven és fél forint a munkaegység értéke az elmúlt gazdasági évben. Szinte megállás nélkül buzog az emlékezés forrása a múltról. A jelen, s a jövő említésekor fénylenek csak igazán bizakodóan a szemek. A tsz 260 hold gyümölcsösnek, tehergépkocsinak, zetornak, vontatónak a gazdája, s melléküzemként szeszfőzdét, darálót, tejszeparátort működtetnek. Az ez évi terv többek közt 105 holdon vetőmagkukorica termelését, 200 holdon rizstermelést, 84 holdon cukorrépa termelését irányozza elő. S AMIKOR mindarról szó esik, amikor az alapító tagok látják a hatalmas fejlődést és a jövő kilátásait egyöntetűen vallják: Ezért érdemes volt küzdeni... — tóth — Megkezdik a viz- és csatornahálózat építését Hatvanban Április közepén Hatvanban megkezdik a víz- és csatorna- hálózat építését. A hároméves terv keretén belül Ó-Hatvan és Üj-Hatvan egy részét látják el vízzel. 1958-ban az építkezésre 2,300.000 forintot biztosítanak, s a továbbiakban még 25,200.000 forintot terveztek a víz- és csatornahálózat bővítésére. Űjabb biztosításokat kötnek a gazdák Jól haladtak a biztosítások január—február hónapban a füzesabonyi járásban. Csak januárban 250 tűzbiztosítási kötés történt. Ezzel szemben januárban, amikor általában kisebb a tűzveszély, mint a nyári hónapokban, húsz ezer forint kártérítést fizetett ki a biztosító. HM — Vetik a mákot és borsót A megyében több .helyen, de különösen Kál, Kompolt, Hatvan homokos területein megkezdték a mák és a borsó vetését, A laza, homokos talaj gyorsan kiszikkadt és a néhány napig tartó tavaszias napsütés csak előbbre vitte a munkát. Ha az időjárás kedvező marad, a megye többi részein is megkezdik a vetést. Hogyan épüli fel Tamaszenimárián az orvosi rendelő f Tarnaszéntmária kicsi község a Mátra lábánál, közel Verpeléti!ez. Mindössze 1000 ember mondhatja el magáról azt, hogy „odavalósi”. Különösebb nevezetessége nincs ennek a községnek, hacsak az nem, hogy megható példáját láttuk itt megvalósulni az emberi akarásnak, összefogásnak és az emberbaráti segítésnek. így beszél erről Tóth Erzsébet, a verpeléti „védőnéni”. A tarnaszentmáriai községházán, szükségrendelőben megfelelő orvosi műszereket, higiéniát nélkülözve a legprimitívebb körülmények között dolgoztak hoszú évekig. Várószoba hiányában a tanácsházára érkező ügyfeliek és betegek együtt szorongtak a tanácsháza folyosóján egy-egy rendelés alkalmával. Keserves rendelések voltak ezek, rossz még rágondolni is. Szederkényi Bernát verpeléti községi orvos és Tóth Erzsébet védőnő Verpelétről járnak ki Tarna- szentmáriára betegellátásra. Nagyon bántotta őket. hogy nincs hol fogadni, kezelni a betegeket. Él is határozták, ahogy szokás mondani, megmozgattak minden követ azért, hogy épüljön egy kis külön rendelő és várószoba. Bizony sok utánjárással, tárgyalással, telefonálással, levelezéssel, kérvényírással jár az ilyesmi, de örömmel csinálta Erzsiké és bizonyos megil- letődöttséggel is ... Mindenki segített neki. Társadalmi munkában- * Küss Imre erdőmérnök tervezte meg' á kis orvosi rendelőt*és várót. Á közeli kőbányában' a bányászok társadalmi munkával termelték ki az építkezéshez szükséges kőmennyiséget ,és a Heves megyei Bánya- és Ce- mentáruipari Vállalat a kövekért „nem kért pénzt”. A lakosság szintén társadalmi munkában behordta a követ a bányából, a mesterek pedig felhasználták. Az ipar majdnem valamenyi ága (asztalos, kőműves, ács) képviseltette magát ennél az építkezésnél, „Gyöngyösi szüret* Gyöngyösön bizottság alakult, amely feldolgozza a hagyományos gyöngyösi mulatságot és összegyűjti egy „Gyöngyösi szüret” című 3 felvoná- sos dal- és táncjáték anyagát. A bizottság pénteken ülést tartott a városi tanácson. A megbeszélésen részt vett Muharai Elemér, a Népművelési Intézet osztályvezetője, Varga Ferenc, a gyöngyösi tanács elnöke, valamint pedagógusok és a dolgozó parasztság képviselői. , Elhatározták, hogy összegyűjtik a gyöngyösi szüreti dalokat, táncokat, és népi szokásokat, melyeket eljuttatnak a Népművelési Intézethez, ahol szakemberek elkészítik a gyöngyösi szüreti játékot. A tervek szerint a zenei anyagot Kodály Zoltán, vagy Farkas Ferenc dolgozza fel. A „Gyöngyösi Szüret’” bemutatóját a szeptemberben megrendezendő Borvilágkiállítás ideje alatt tartják és meghívják a világkiállítás valamennyi külföldi résztvevőjét is. Csizmavásár János bácsi megérkezik a vásárra. SétáU gat, nézgelődik a sátrak között. Közelebb, egyre közelebb kerül a csizmákhoz. A szebb- nél-szebb csizmák ott lógnak egymás mellett a szögön. János bácsi odaszól a csizmás embernek. — Van-e csizmája nekem való? — Olyan félpuha szárú? — Van, kérem szépen kemény, félpuha, puhaszárú is, amilyet tetszik parancsolni. — No, akkor vegyen le nekem egy félpuhát. — A kereskedő leveszi, János bácsi próbálja és fizet. Egy kis idő múlva jön vissza az öreg és dühösen hozza a csizmád kát. — Hallja-e atyafii Ez a csizma nem párt ja a másiknakl A csizmás ember egyet ránt a vállán és nagy flegmával feleli: <- Ha nem párja, cimborája! — 'JCö-ú-ttktzid.h Kémia óra van az egyik iskolában. Az asztalon több pohárban különböző folyadékok. A tanár leveszi ujjáról a gyűrűjét. — Na fiúk — mondja — ezt a gyűrűt most beleteszem ebbe a savba. Mit gondoltok, feloldja-e, vagy sem? Csend. Az osztály hallgat. — Na, mit gondolsz Kerekes fiam? - Kerekes felugrik és habozás nélkül felel. — Nem oldja fel! — — Honnan tudod? — kérdi a tanár ámulva. — Onnan — vágja ki magát a gyerek, hogyha feloldaná, akkor nem tetszene beletenni. « May ők is társadalmi munkában. A tarnaszentmáriai honvéd- Z a villanyszerelési munkálatokat adta és a szállításban segített. A Mátravidéki Fémipari Vállalat igazgatója pedig megengedte, hogy náluk végezzék el az összes fűrészmunkákat. A verpeléti földművesszövetkezet az építéshez szükséges szeget adta, a pénzt pedig a tarnaszentmáriai tanács elnöke a községfejlesztési alapból. •így készült el 1957 nyarára az orvosi rendelő és várószoba Tárhaszéntmarián. Azóta nagyobb az egészségügyi élet, rendszeresen és sokan keresik fel okot a rendelések során. Most készülnek aktívan bekapcsolni Tarnaszentmáriát is a rendszeres rákszűrésbe. Az orvosi műszerekkel moderné vált a rendelő, Erzsiké pedig képekkel, függönyökkel csinosítja, hogy még otthonossabbá és szebbé váljon a Tamaszent- mária lakosainak hasznára és örömére. Büszkék is rá az ottaniak, de talán még büszkébb a védőnő, aki tréfásan szólva szellemi szülője volt ennek a „Építs rendelőt magadnak” — mozgalomnak. Egy kis piros zászló hirdeti, Tóth Erzsébet a járás legjobb védőnője. Két ízben kapta már meg ezt a kitüntetést, s reméljük, ezért az orvosi rendelőért és váróért harmadszor is megkapja. LÖRINCZY GÉZÁNÉ ,v; r.\ k ~ ÉS AKKOR JÖTT AZ A NAGY FARKAS... Az ügyészségen hallottuk: Nagyszabású araiiyrejícgelésí leplezett le a rendőrség Egerben Az egri rendőri nyomozó- szervek már 1957. novemberében gyanították, hogy Benicz- ky Miklósné és annak házvezetőnője, Diószegi Béláné, valamint más személyek nagy mennyiségű aranyat rejtegetnek. A megindított nyomozás során 1958. év elején beigazolódott a gyanú, mert fent említetteken kívül ifj. Vermes Imre volt gyártásvezető, Tatai Rudolf volt malmos, ifj. Kozma Sándor volt Toto-iroda vezető, Gyulai Rozália büntetett előéletű foglalkozás nélküli, dr. Gábori József főorvos, Oláh Sándor kömlői volt terménykereskedő kulák, Nagy András és Nagy Andrásné egri Bárány utcai lakosok, és Ambrus Lászlóné magánzó — az eddigi adatok szerint közel 5 kilogramm aranyat... (Napoleon érme, tömbarany, és egyéb aranytárgy)' 'Ós nagyobb mennyiségű dollárt rejtegét- tek, valamint egymás között vásároltak és eladtak. Fent nevezetteket letartóztatták, az ügyben a nyomozás tovább folyik. Bíróság elé állítják Csák Józsefet, az egri lakáshivafal veit vezetőjét Bűnvádi eljárás indult Csák József ellen, aki mint az egri városi tanács igazgatási osztályának vezetője, a lakáskiutalások terén visszaéléseket követett el. A lakáskiutalásoknál több esetben is ellenszolgáltatást fogadott el azért, mert lakáshoz juttatta az illető dolgozókat. Saját lakása építési munkálatainál elfogadta különböző iparos emberek munka-segítségét, s ezért vagy lakást juttatott, vagy pedig pénzbeli ellenérték-térítést Ígért. Csák Józsefet letartózPecahoroggal fogott sirály Pavle Nedeljkovics, a Száva- menti Prova község lakosa, szabadidejében pecázni ment a folyó partjára. Szerencséjére hamarosan hal akadt a horgára, de ahogy kirántotta a vízből, egy ott röpködő sirály bekapta és lenyelte. Nedeljkovics így egycsapásra halat és sirályt fogott horgával. A következetes ember Az orvostudomány csodája volt, hogy életben maradt. — Gyerekkorában háromszor ütötte el a szekér, kétszer húzták ki útolsó pillanatban a vízből, s nem volt olyan gyermekbetegség, amelyen át ne esett volna. Felnőtt, éveken keresztül munkanélküli, — míg végül kapott valami napról- napra tengető állást. Megnősült. Az első felesége megszökött egy propellerkapitány- nyál, a második hű volt hozzá, mert olyan csúnya volt. Két gyereket szeretett volna, egy fiút és egy lányt, — — egyetlen gyereke sem született. Kétszer kirabolták, egyszer meg kigyulladt a lakása, s minden holmija benne égett. Különben hazudós Is volt egy kicsit. Már az első szava hazugság volt. Azt mondta, hogy „adjál”, pedig már régen elvette, amit kapni akart. A vízbe, amiből kihúzták, úgy került, hogy azt hazudta: tud úszni. Amikor munkanélküli volt, azt mesélte fűnek-fának, hogy gazdag nagynénje évjáradékából él, nem is akar dolgozni. Első feleségének Miamiban ígért villát, a másodiknak Foton. Ha azt mondta, hogy éhes, biztos, jóllakott volt, ha azt, hogy ebédelt már, akkor két napja nem evett. Hazudott reggeltől estig, még álmában is hazugságokat álmodott. Ilyen furcsa ember volt. Nyolcvan éves korában halt meg. A fejfájára ezt íratta: „Élt keveset, de jól!” A síron túl sem tudott megváltozni. (egri) Jer it* tatták, a nyomozás ez ügyben is tovább folyik. A világ legérdekesebb órája A svédországi Upsala városban készítették el a világ legérdekesebb óráját. Az órát sokféle virágféléből szerkesztették, mégpedig úgy, hogy olyan fajtákat válogatnak ösz- sze, melyeknek nyílási időpontját pontosan meg lehet határozni. Ilyenformán a nyíló virágok fajtájából bármikor megállapítható a pontos idő. Elődöntő a borversenyben Az egri Gárdonyi Géza Gazdakör tagjai és a városi tanács mezőgazdasági osztálya borversenyt és borkiállítást rendezett a gazdakör székházában. A versenyen 59 szőlőtermelő vett részt sajáttermésű boraival. A fehér borok versenyében az első díjat Tóth István, Kertész utca 128. sz. alatti termelő nyerte el. Második Pelyhe János, harmadik Sebestyén András lett. A vörös borok versenyében Kiss Ferenc Kertész u. 120. sz. alatti termelő nyerte el az első díjat, a második Dongó Antal, a harmadik Árvái János lett. A bíráló bizottság megállapította a beküldött bormintákról, hogy a borok kezelése sokkal jobb, mint az elmúlt esztendőben. A tisztaságnál és a színnél sem volt kifogásolni való. A versenyben helyezést elért borokkal részt vesznek a márciusban megrendezendő városi borversenyen.
