Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-22 / 27. szám

4 NÉPÜJSAG 1958. február 22. szombat PéldáSlan irodalmi bonyodalom „Ab elárult hadsereg" című német regény körül A nemet irodalom, sőt talán az egész világirodalom törté­netében példátlan vihar kava- rodott fel dr. Heinrich Ger- lach: „Az elárult hadsereg” című regénye körül. A könyv­ből eddig; 25 000 példány kelt el, és a müncheni „Nymphen- burg'er Verlag” most készíti hatodik kiadását. Az eset, amely ilyen nagy vitát váltott ki, valóban rend­kívüli. Miközben Gerlach nemcsak hízelgő bírálatokat, hanem igen nagy összegeket is könyvelt el, jelentkezett dr. Karl Schmitz 69 éves mün­cheni pszichoterapikus, ismert hipnozitőr és kijelentette, hegy Gerlach az ő hipnotizáló tudománya segítségével írta meg regényét, és társszerzői díj fejében követeli a regény mostani és további jövedelmé­nek 20 százalékát. „Az elárult hadsereg” von Paulus hadseregének sorsát ír­ja le Sztálingrádnál. Először a „Frankfurter Illustrierte” folyóiratban jelent meg foly­tatásokban. A folyóirat szer­kesztősége számos elismerő, de tiltakozó levelet is kapott. Az utóbbiak kifogásolták, hogy Gerlach „ily módon be­mocskolja azokat az eszmé­ket, amelyekért a náci hadse­reg harcolt”. A szerző „első kézből” sze­rezte tapasztalatát: Hitler 14. páncélos hadosztályának ve­zérkari tisztje volt 1943 no­vember 30-án Sztálingrádnál. Ott esett fogságba és csatla­kozott a „német tisztek anti­fasiszta szövetségéhez”, amely rádión és röplapokon náciel­lenes propagandát végzett a német katonák között. A fogságban Gerlach meg­kezdte regénye írását. A há­ború befejezése után is fog­ságban maradt, több fogoly­tábort megjárt, s titokban folytatta regényének írását. 1949-ben megtalálták kéz­iratát és elvették, de a szer­zőnek ekkor már sikerült miniatűr másolatot készíteni róla. — 600 oldalnyit írt egy iskolai füzet húsz oldalára. Később ezt is tönkretette, úgyhogy Gerlach 1950-ben kézirat nélkül tért vissza Né­metországba. Odahaza egy új­ságban olvasott dr. Schmitz hipnotizáló kísérleteiről: se­gítségért fordult hozzá, s le­velezni kezdtek. 1951-ben eze­ket írta az orvosnak: „Nagyon fáj hogy elvesztet­tem könyvemet. Megpróbál­tam emlékezés után újraírni, de nem sikerült. Minden soi’t magam írtam, később le is tisztáztam, sokáig és alaposan csiszolgattam a részleteit, úgy hogy néhány oldal a legap­róbb részletekig szemem előtt lebeg és úgy érzem, hogy el tudnám olvasni, amit látok, de amikor megpróbálom, még­sem sikerül, mintha valami árnyék borulna a szememre... Lehetségesnek tartja-e em­lékezetemet hipnózis segítsé­gével annyira felélénkíteni, hogy regényemet újra meg tudjam írni?” Dr. Schmitz beleegyezett, hogy megkísérli, és mivel Ger- lachnak nem volt pénze, hogy Münchenbe utazzon, az orvos kisegítette. Egy német folyó­irat vállalta a kísérletezés költségeit azzal a feltétellel, hogy riportot jelentet meg ró­la. Gerlach tehát elutazott Münchenbe és három héten át naponta 2—3 órát töltött az orvos rendelőjében mély hip­nózisba merülve. — Bizonyos értelemben visz_ szaküldtem Sztálingrádba — mesélte az orvos — és lehető­vé tettem, hogy újra átélje mindazt, amit elfelejtett. Azt is megpróbálták, hogy Gerlach hipnózisa alatt gyors­írónak diktáljon, de nem si­került teljesen. Erre dr. Schmitz tanácsára hipnózis út­ján minden alkalommal ledik­tálta, amire visszaemlékezett. Nem volt ebben semmi sor­rend, a dolog mégis szépen ha­ladt. Három hét alatt a regény kétharmadát rekonstruálták. és a szerző anyagával vissza­tért Bremenbe, hogy sajtó alá rendezze. Az említett folyóirat 1957 augusztus 21-én közölte a szen­zációs riportot. A hipnotizálás előtt dr. Schmitz és Gerlach szerződést kötöttek, hogy amennyiben a szerzőnek sikerül újraírnia re­gényét, dr. Schmitz megkapja a ' regény jövedelmének 20 százalékát. Habár Gerlach visszanyerte emlékezőtehetségét és apró részletekre is jól visszaemlé­kezett, a szerződéskötésről megfeledkezett Erre dr. Schmitz elküldte ne­ki a szerződés másolatát. A szerző elismerte, hogy az alá­írás az övé, de kijelentette, hogy valószínűleg hipnózis alatt írta alá. Vita keletkezett a szerződés körül. Gerlach nem akarja elismerni. Hajlandó ugyan honoráriumot fizetni az or­vosnak a „gyógyításért”, de a társszerzői százalékot meg­tagadta. Az orvos azt javasolta, hogy a vitát a müncheni kamara döntse el, de ha a szerző ezt ellenzi, kénytelen lesz az ügyet bíróság elé vinni. — Bírósághoz kell fordul­nom, mert különben azt vél­hetik, hogy hipnózis alatt be­széltem rá a szerződés aláírá­sára. Ünnepség Gyöngyösen a 40. évforduló alkalmából Ma este 6 órakor rendem ün­nepséget a városi és járási munkásőrség a Vörös Hadse­reg fennállásának 40. évfor­dulója alkalmából. Az ünnep­ségre a városi kultúrházban kerül sor. A társadalmi tulajdon védelméről Sok szó esik manapság a társadalmi tulajdon védelmé­ről. Az embereket foglalkoz­tatja a közös vagyon gyarapí­tása, vagy pocsékolása. És ez jó, hogy ennyit törődnek a nép vagyonával, mert bizo­nyossá vált az a tény, hogy az ország népe magáénak tudja és vallja a szövetkezeti boltot éppúgy, mint az erdőket. Van­nak azonban olyanok, akik a „közös”-t félreértik, s ebből komoly károk keletkeznek. Erről ír levelében Szacsuri István, a KPVDSZ MB. elnö­ke. A. tarnamérai földműves­szövetkezet italbolt-vezetője saját hibáján kívül bekövet­kezett kárról tett jelentést, melyet több fórum kivizsgált ugyan, a boltvezetőt mégis büntetéssel sújtották. Ezzel kapcsolatban így ír „Ideje lenne már, ha a gaz­dasági vezetők a tároláshoz az előfeltételeket biztosítanák, legalább olyan mértékben, ahogy a jelenlegi gazdasági helyzet azt megengedi. De a gyakorlat azt mutatja, hogy amíg a káreset be nem, követ­kezik, addig nem nagyon tö­rődnek megfelelően a tárolási lehetőségek megteremtésével, s ha a káreset bekövetkezik, igyekeznek a felelősséget a beosztottakra hárítani. A fen­tiekkel nem azt akartam bizo­nyítani, . hogy a dolgozó soha­sem felel az okozott kárért, de ha az bekövetkezett, okkor minden esetben lelkiismeretes vizsgálat előzze meg, mielőtt döntenek”. A másik levelet Hugli Ernő vezető erdész írja. Sérelmezi, hogy az erdő őre nincs kellő­en felszerelve, sem tekintélyét biztosító egyenruhával, sem biztonságát őrző fegyverrel. Erről a következőkben ír: „Hogy erdeinket megment­sük az emberi kártevőktől, akiket nyugodtan nevezhetünk tolvajoknak, leszoktassuk álla­munknak súlyos károkat oko­zó tevékenységükről, sürgősen tenni kell valamit... Kissé, mint szomorú tényt kell meg­említeni, hogy az erdő őré­nek, aki nehéz és súlyos posz­ton áll, nincs egy szolgálati egyenruhája... még szomorúbb azonban az, hogy nincs szol­gálati fegyvere, mely neki bi­zonyos tekintélyt, másrészt bátorságot nyújtana a tolva­jokkal szemben, akik gyakran a sötét erdei éjszakában vég­zik gaztetteiket... Hogyan bá­torkodjék az erdész egy mo­gyorói apálcával a sötét éjsza­kába nekivágni tolvajfogás­nak...” EGRI VÖRÖS CSILLAG Csendes otthon EGRI BRÖDY Két színésznő egy szerep EGRI BÉKE Nehéz kesztyűk EGRI SZABADSÁG Gerolsteini kaland MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER Február 22-én szombaton: előádás szünetel. GYÖNGYÖSI PUSKIN Elbeszélés az első szerelemről GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Makrancos feleség HATVANI VÖRÖS CSILLAG Marty HATVANI KOSSUTH A mi igazgatónk PÉTERVASARA Dani HEVES Boszorkány FÜZESABONY A császár parancsára Egerben este 7 órakor: SYBILL (Katona József bérlet) Egercsehiben este 8 órakor: SZENTELTVÍZ ÉS KOKAIN aICFRENDn A KICSIKE kis öregember olyan, mint egy nagyobbacska manó Csak pici lámpa helyett fejszét tart a kezében. A fej­sze nyele fényes és sí ma, mintha esztergályos mestermű volna. Pedig csak a kis öreg­ember. Márté János marka fényezte meg, s tenyere izzadt­sága rajta a politúr. Reggel van, kora reggel. Bár az ég olyan, mintha esteledne, szür­ke és fáradt, akárha maga is ráúnt volna a télre, a hideg­re, a rövid nappalokra és a hosszú, alig-alig csillagfényes éjszakákra. Márté János fel­néz az égre, a parasztember örök és megszokott mozdula­tával, aztán ballag a szín alá, hogy egy kis aprófát hasítson. Teri néni — fél fejjel és vagy húsz kilóval termetesebb, mint embere — a konyhában tesz vesz. Régen volt már, hogy sürgött-forgott, most már csak tesz-vesz, meg-megáll, mond magának valami titkot, kicsit előrehajlott derékkal, mintha elvesztett fiatalságát keresné a konyha öreg kövén. Kifigyel egy pillanatra az udvarra gyöngülő fülével is hallja, amint Márté János csattogtatja a fejszéjét. A fej­sze most halkabban és lassab­ban jár. Teri néni onnan tud­ja, hogyan érzi magát inas bőrében az embere, ahogyan a fejsze jár. Valamikor, ami­kor még a gyerekek is a ház­nál voltak, fürgén és frissen járt a fejsze. Csitt.4 csatt... csitt... csatt... — s repültek a szilánkok szanaszét, dűlt az aprófa a földre nagy halomba, hogy aztán behozza Márté Já­nos — persze csak így tél ide­jén, mert nyáron a favágás mindig az asszony dolga — ölében h^zza be, magasra pa­kolva: itt van ni, egy hétre elég... Dehogy volt az elég egy hétre, még két napra se... Aztán lassabb, megfontol­tabb, mind lassabb és mind megfontoltabb lett a fejsze, most meg az is előfordult, hogy kettőt hármat szól a fá­nak és hallgat rá egy jó dara­big. Mint most is. Márté Já­nos térdel és sóhajtozik, a fej­sze meg pihen mellette: hall­gatnak mind a hárman: a fej- szés, a fejsze, meg a vágni való fa. A FALU PEDIG éli reggeli életét: — Te... hogy a nyű vessen fel, mit csinálsz azzal a ma­laccal — harsog a szomszéd porta. Ez Börcsök Julis, s akit a nyűvel etet, az meg a me­nye. Ki nem állhatja, négy éve asszony, de gyerek az nincs. — Üres ez — panaszkodott a minap is — tisztára üres, Já­nos szomszéd. Csak etetem, pedig olyan kétbalkezes, de olyan... De gyerek az nincs, pedig az én fiam — legyintett jelentőségtől jesen. Hát ezen tűnődik most ép­pen Márté János. Ezen, hogy ha nincs gyerek, az is baj, még az öreg szülőknek is baj, ha van... Akkor meg éppen ott a baj. Ki tud ezen eligazodni? Furcsa dolog is az élet: a csa­ládból a semmibe torkollik. Három gyereket felnevelt, be­csülettel, emberséggel, a meg­rokkanásig, s most egy sincs belőlük... Azaz, hogy van és még sincs. Az egyik itt a má­sik ott, jön néha levél, jön­nek néha maguk is, de kü­lönben koporsó már ez a ház, két emberre épült, roskadó ko­porsó. öröm sincs már, kedv se, de minek is, kinek is. A földet már alig bírja, pedig nem nagy, a kis malac, az öreg ló meg a néhány tyúk is, annyi gondot ad, hogy tán még az ispán úrnak se volt annyi annakidején... — Hozod-e már? — áll meg felette az öregasszony. — Hozom, mindjárt hozom — kapkod a fejszével, hogy így elgondolkodott, közben fél­szemmel nézi az asszonyt aki a negyvenedik éve tipeg már körülötte. Jó asszony volt, dolgos asszony volt világéle­tében, soha nem sírt, soha nem panaszkodott, csak dolgo­zott. Hogy az isten áldja meg érte — s öreg szívében, a már meghűlt hamu alatt is, vala­mi kis szendergő parázs izzik fel egy pillanatra. Fogja a fát. nyögve feltá- pászkodik, s lépeget az asz- szony után. Utánuk meg a tyúkok szaladnak, előrenyúj­tott nyakkal, de csak vagy tíz lépést. Minek szaladni — gon­dolják félretartott fejjel, mi­kor máris utolértük a két embert. Aztán, hogy látják, nem szórt magot a kéz, sze- melgetni kezdenek a tiszta udvaron. A KONYHÁBAN Márté Já­nos lehuppant a székre. Előtte egy bögre tej, egy karéj ke­nyér, a héja gondosan lehánt- va. Lassan eszik szája kicsit csücsörítve, emiatt aztán olyan hangot ad nyelés közben, mintha fütyörészni volna ked­ve. — Meg kéne támasztani az istállót, bedőlhet — szólal meg végül is, lekoppantva a bög­rét, beletörülve szürke bajú- szába. — Meg... azt nagyon meg — bólint az asszony a kályha mellől, amint éppen fát tesz a tűzre. — Áthívjam a Janit, hogy segítsen megemelni a geren­dát? — tanakodik tovább Már­té János, egy kicsit szégyen­kezve, hogy nem bír meg már maga egyetlen gerendával. Hiszen csak ne lett volna be­teg az őszön... — Nem kell... ne hívd — for­dul meg most már az asszony. Az ember nem kérdi, hogy miért ne hívja. Tudja azt ő •jól maga is. Nem nagy ügy, régi dolog, de az asszony ha­ragszik ezért ma is kegyetle­nül. Vagy öt éve volt, nem bírtak az eső miatt a búzával. Jött ez a Jani segíteni, meg is egyeztek becsülettel, mégis azt híresztelte a faluban, hogy Márté Jánosék őt becsapták, visszaéltek azzal a bolond jó­szívével... Egy ideig akkor nem is beszéltek aztán engedett a harag, csak az asszonyban bí- beskedett az epe. De hát ak­kor kit? Börcsök Julis fia a vasúthoz jár, a másik szom­széd is öreg már, annak sincs itthon csak a kisebb lánya... — Majd segítek én... nekem át ne hívd, hogy megint szá­jára adjon a falunak... Engem aztán ne... ... ALLNAK A gerenda mellett és nézik. A fuvaros, aki még tavaly a nyár végén hozta, ide gurította nem mesz- sze az istállótól. Ez a jó. Csak meg kell fogni az egyik végét, aztán megemelni egy kicsit, a másik tartja... Aztán alább- csúsztatni, megemelni újból és előrehúzni... S így mindad­dig, amíg az istálló falához ér. Aztán már semmi az egész. — Bírod majd? — néz fel, Márté János az asszonyra. Az int, hogy bírja, csak fogják már. Lehajolnak, összeér a válluk, a fejük is, a kezük is, ahogy gyürkőznek a néma hosszú gerendának, amely úgy fekszik a fagyos földön, mint valami hosszú-hosszú és na­gyon nehéz giliszta. — No most — horkant az öreg, s a gerenda megemelke­dik. Márté János érzi, hogy a vér kopogni kezd a halánté­kán, s apró tűhadsereg szur- kálja végig a gerincét, izmait. Az asszony behúnyja a szemét, úgy erőlködik, zúgni kezd a füle, s kegyetlenül, szívébe hasítóan belesajdul a dereka. A gerenda tovább emelkedik, összeér a homlokuk, nézik egymás eresedő, vizes szemét és nem látják egymást. Sem­mit se látnak, csak tudják, ér­zik, hogy a fának, a geren­dának ott kell állni az istálló mellett. A lélegzet sűrű párát, valóságos glóriát von a két ember feje fölé, hörögnek már, nem lélegzenek, de a gerenda, fél méterre a föld felett meg­áll... lebeg egy ideig, aztán el­sírja inkább, mint ordítja ma­gát az ember és a gerenda visszazuhan a földre. Ott he­ver tovább, mintha mi sem történt volna, ott hever kicsit büszkén, hogy győzött a két öreg ember felett, pedig egyet­len markos fiatal legyűrné. LIHEGNEK, szédelegnek, s nem tudnak egymás szemébe nézni. Mert mit lehet itt mon­dani, mit lehet itt tenni. Azt már tudják, hogy ezzel a ge­rendával nem birkóznak so­ha... soha... soha... Aztán az asszony inkább sóhajtja, mint mondja: — Hívd át azt a Janit, ha már nekünk nem maradt se­gítőnk — s megtörli kötényé­vel, nem tudni, szemét-e, vagy a homlokát. 1923-ban halt meg Szuhe Batur. a Mongol Népi Forradalmi Pár! kiváló harcosa, a neves államférfi. 1878-ban halt meg Franz Hünten német zeneszerző. 1948-ban kezdődött meg a Ro­mán Munkáspárt alakuló kong­resszusa. NÉVNAP NE FELEDJÜK! Vasárnap ALFRÉD. A LOTTO e heti nyerőszámai 16, 18, 36, 78, 82 A sorsolást Kiskunfélegyhá­zán tartották. Ezen a héten 3 688 295 szelvény érkezett be.- GYÖNGYÖSPATÁN 8 ta­gú Ifjú Gárdü alakult. Ré­szükre a munkásőrség tagjai tartanak gyakorlati és elmé­leti előadásokat. A tagok megtervezték saját egyenru­hájukat, melyre a szükséges pénzt is összegyűjtötték.- A GYÖNGYÖSI KISZ bizottság a fiatal toliforgatók részére írócsoportot szerve­zett. A fiatal írók a nyár fo­lyamán külön kiadvánnyal je­lentkeznek majd. — PETÖFIBÄNYAI KISZ fiatalok a legutóbbi taggyűlé­sen elhatározták, hogy társa­dalmi munkával egy új strand építését kezdik meg.- MEZÖSZEMERÉN béke­gyűlést tartott a Hazafias Népfront. A békegyűlés elő­adója Orosz Miklós járási el­nökhelyettes volt. ~ FELKÉSZÜLT a tavaszi munkákra a füzesabonyi járás két gépállomása. Jól haladnak n szerződéskötések is. — HATVANBAN társadal­mi munka igénybevételével a múlt évihez hasonlóan járda­építést tervez a városi tanács, melyhez 200 ezer forintos be­ruházást biztosít. Ebből az összegből körülbelül 800 mé­ter betonjárdát építhetnek. — ALIG PAR napos a mó- nosbéli KISZ-szervezet. 14-én alakult 15 taggal, a fiatal . szervezet máris megkezdte működését. Jelenleg egy szín­darabot tanulnak, melyet a nyár folyamán több község­ben szeretnének bemutatni.- AZ 1919-BEN mártírha­lált halt kommunistáknak emlékművet állítanak fel Hat­vanban a városi és a járási pártbizottság kezdeményezé­sére. Az emlékműre 90 ezer forintot biztosítottak. Az em­lékmű átadásával egyidőben megtörténik a halottak exhu­málása is. — A VERPELÉTI gazdák részére tart mezőgazdasági jellegű, illetve szakelőadást a növényvédőállomás főagro- nómusa, a helyes növényápo­lásról.- NÉGYTANTERMES IS­KOLÁT és három szolgálati lakást adnak át a következő tanévre Füzesaboiiyban. — Á FELDEBRÖIEK EZ ÉVBEN huszonhétezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek az útépítésnél. Jól ha­ladnak a községfejlesztési alap befizetései is. VASÁRNAP délután 4 órai kezdettel az egri Györ- ffyényl utcai óvoda tart mű­sorral egybekötött farsangi délutánt a járási tanács kul­túrtermében. — A FÜZESABONYI JÁ­RÁS TSZ-eiben több mint nyolcvan százalékos emelke­dést mutat a tehénállomány a múlt évihez viszonyítva. — HATVANBAN 34 új la­kás építését kezdik meg. a Vöröshadsereg úton. A három­éves tervben minden évben Sfl új lakás építését tervezte a városi tárnunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents