Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-02 / 10. szám

6 NÉPÚJSÁG 1958. február 2. vasárnap Százezer dollárra biztosította az eszét Lloyd McManus, 37 éves fémgyári dolgozó agyát biz­tosította a londoni Lloyd Biz­tosító Társaságnál. Kijelen­tette, hegy mivel agymunkát végez, természetes, hegy nem életét, vagy végtagjait bizto­sítja, hanem az agyát. A biztosítások történelmében ez az első eset, hogy valaki az agyát biztosította. Svájci óra Egy magyar külkereskedel­mi szakember Genfben tar­tózkodása alatt megállapítot­ta, hogy svájci gyártmányú órája nagyon siet és ezért be­vitte egy óráshoz. Az a kar­órát egy készülékbe helyezte, amely a szerkezet hangját fel­erősítette, majd igazított az óra szerkezetén. Ezután szarvasbőrrel letörölte a fe­delét és visszaadta: • „Most már rendben lesz”. Az utazó fizetni akart, az órás azonban udvariasan elhárította: ,,Ez svájci óra, a svájci órának pedig mindig pontosnak kell lennie!” Uj olasz találmány, a hangtalan zongora Ismeretes, viilyen sok kel­lemetlenséget okoz szomszé­dainak a kezdő zongorajáté­kos. Unalmas ujjgyakorlatai alaposan megtépázzák a szomszédok idegrendszerét. Ezen igyekszik most segíteni egy milánói zongorakészítő, aki olyan zongorát konstru­ált, amelynek hangját csak a zongorázó hallja. A zon­gora hangját csak a fejhall­gatón lehet hallani, így a zongorajáték még azokat sem zavarja, akik ugyanab­ban a helyiségben tartózkod­nak. A medve fogságában Egy parasztfiú, Kale köze­lében (Kis-Ázsia) a mezőn dolgozott, amikor hirtelen ha­talmas csapást érzett a vál­lán és elájult. A fiú egy med­ve barlangjában tért magá­hoz. Több alkalommal meg­próbált kiszökni a barlang­ból, de a medve mindannyi­szor megakadályozta. Végülis három nap múlva ismerősei szabadították ki a különös fogságból, akiknek feltűnt a fiú hosszas távolléte. A fiú el­mondta, hogy a medve nem bántotta őt, sőt ellenkezőleg — mézet és gyümölcsöket is ho­zott neki. Háromezeréves holttest Kínában a közelmúltban időszámításunk előtt 1688­ban eltemetett holttestre bukkantak. A koporsó piros lakkal volt befestve, faszén­nel, gyantával és mésszel volt megtöltve. A női holt­test még nem indult oszlás­nak és ruházata is csaknem teljesen ép volt. A szemérmes hercegnő és az idomított cápa MONACO HERCEGNŐJE, született Grace Kelly, egy idő óta fiatal idomított cápát tart magánuszodájában, mivel több ízben jogosulatlanul fürdő fia­tal férfiak hatoltak be oő,a, s úgy látszik, ez riasztólag ha­tott a hercegnőre. Mielőtt a szemérmes hercegnő szabad­uszodájának vizébe szállna, két őr eltávolítja onnan a cá­pát, s drótháló segítségével a hercegi fürdőzés időtartamára ciszternakocsiba helyezik az állatot. A rák bü (mese) Hol volt, hol nem volt, egy­szer valamikor nagyon régen, az állatok királya tanácsko­zásra hívta egybe az állato­kat. Szigorú parancsba adta, hogy erdő, mező és vizek la­kói mind egy szálig jelenje­nek meg kegyes színe előtt. Három nap, három éjjel gyülekeztek az állatok kirá­lyuk hívására. Még a parányi ökörszem is ott bújkált már a trónus melletti bokrokban és a harmadik nap délutánján megérkeztek a farkasok is. Csak egyetlen egy hiányzott még közülük: a rák... A rák lusta állat és most is úgy gon­dolta: Majd elindulok a har­madik nap délutánján és leg­feljebb ha látom, hogy sürget az idő, majd iparkodom egy kicsit. — Aztán fejét mélyen az iszapba fúrva elaludt... Mi­re fölébredt, bizony már eltelt a gyülekezésre megjelölt há­rom nap. Nosza, összeszedte magát és tüstént elindult a gyűlésre. Úszott, úszott lefelé a patakon, míg végül elérte a folyót, mely nemsokára egy nagy folyamba ömlött bele. Bizony, volt elég baja szegény ráknak. A hatalmas folyam széles volt és jókora örvények kavarogtak a közepén. így a rák csak a part mentén ha­ladhatott. Bánta mái’, hogy idejében el nem indult a ne­vezetes tanácskozásra! Végre, talán több, mint két napi késéssel mégis megérke­zett őráksága. Szeme, szája tátva maradt a csodálkozás tói. Az állatok királya éppen javában beszélt és körülötte a tengernyi sokaság, a hatalmas állatsereglet. — Mennnyi ál­lat? — Csodálkozott a rák, és titokban arra gondolt, hogy talán észre sem veszik kése­delmét... Csendesen kimászott hát a vízből, és odaállt teknős- béka rokona mellé. A béka rámeresztette dülledt szemeit és így szólt suttogó hangon, de megvetően: — Nem szé- yenled magad? Mától kezdve azt is letagadom, hogy roko­nom vagy! — A rák csak nagy hetykén rántott egyet a baju­szán és se szó, se beszéd, odébbállt a teknős mellől. Fi­gyelni kezdett. — Most pedig, — folytatta a király beszédét, — kiosztom a fegyvereket, me­lyek segítségével megvédheti- tek magatokat. Becsüljétek meg és vigyázzatok rá. Hasz­náljátok bátran, ha szükségét látjátok. És valóban nekikezdett a fegyverek kiosztásához. A kí­gyó mérges fogat, a méhecske fullánkot, a macska karmokat, a szarvasok aggancsot kaptak, és így lassan szét is osztotta a fegyvereket. Mindenki kapott már valami fegyvert, csak egyedül a rák nem. Odaállt hát a király elé és szemtele nül kiabálni kezdett: — Mióta van, hogy az állatok királya igazságtalan? Az állatok el­csendesedtek és felfigyelt a király is. — Ni-ni, a rák! Hol voltál eddig kedves rák? — kérdezte a barna mókus az egyik odvas fa tetejéről és büszkén mutogatta a rák felé most kapott hatalmas lompos farkát. A rák azonban nem figyelt rá, hanem az igazság nevében fegyvert követelt i maga számára is a királytól. A király türelmesen végig­hallgatta a rák beszédét é: így szólt az állatok seregéhez. — Igazad van rák! Neked nem adtam fegyvert, pedig te CSI ItNICZKY DÉNES: ncm olyan egyszerűt, mert ha már egyszer Kínában vagyok, viszek valami különlegességet. De hol találhatom meg0 Kez­dődik a „séta körben” Ez bé­lyegáruda (hogy fájhat a szí­vük a bélyeggyűjtőknek). Ide nern megyek (most mee job­ban fáj ugye?). Ez itt háztar­tás' cikkek boltja. Ez rém kell Hopp! Ez az. Ez kell nekem. Ide bemegyek. A kirakatok te­le vannak selymekkel Igaz olyan nincs a kirakatban, ami nekem kell, d-* majd lesz oda­bent. Ott állok a pult előtt. A kínai kereskedő perfekt be­szél kínaiul, én perfekt bes-é- lek magyarul. A kínai egy ár­va hangot sem tud magyarul, én egv árva hangot sem tu­dok kínaiul. Viszont mind a kelten ptír- fekt mutogatunk. Tehát rámutatok egy se­lyemre. A kereskedő előszedi. D« én olyat akarok, amiben jellegzetes pagoda szövés van. Én: (nyöszörgők valamit és hozzáteszem) Pagoda. Kereskedő: Nem érti. Én: (erőteljesebben nyöször­gők) Pagoda. Kereskedő: Rendkívül udva­riasan nem érti. Én: Pagodát rajzolok a le­vegőbe. Kereskedő: meghajol. Én: (aha, érti már) meghaj­tok. Kereskedő: Kérdően néz rám. Én: (Ejnye az irgalmát már azt hittem megértette). Előve­szek egy ceruzát, papírt és le­rajzolok egy pagodát. Kereskedő: nézi. Én: A rajzot ráteszem a se­lyemre. Kor eskedő: (Felcsillan a sze­me). Á, Á. Kézenfog és siet ve­lem a negyed k emeletről le a földszintre. Nem ellenkezem, mert arra gondolok most visz el oda, ahol megkaphatom a kívánt árut. De képzeljék el meglepetésemet, mikor meg­álltunk a földszint egyik osz­tályán, ahol dísztárgyakat áru­sítottak. |u?ezdtcm előírói. Elő a ^»1 papírt és ceruzát. Most előbb besatírozom a papírt, mintha szövet lenne és arra rajzolom rá a pagodát. A na­gyobb nyomaték kedvéért ösz- szeteszem a kezem és muto­gatok a pagodára, mondván: Ruddha... Buddha. — Ha, ha (jó, jó, mondja a kereskedő). Ennyit már tud­tunk kínaiul. Megintcsak ké­zenfog ő is és usgyi föl velem a harmadik emeletre és meg áll a függönyosztályon. Teremtőm A lerajzolt szövetet függöny­nek értette a pagodát meg úgy látszik ablaknak. Most már mindegy. Az eddigiek folya­mán megtettem egy kilomé­tert, izomlázat kaptam a sok mutogatás miatt, rajz'udásom is teljesen kimerült. Ha füg­göny, hát legyen függöny. Is­ten neki fakereszt, megvettem. — Azazhogy megvettem vol­na, ha a fizetés körül meg tud­tunk volna egyezni. Ne tessék megijedni, ott' is szabott árak vannak, csak borszasztó ne­héz megértetni, hogy fizetni szeretnék. Mert mondom: — Juan réz a pénzegységük). Semmi hatás. Összedörzsölöm a nagy és a mutatóujjamat, ami nemzetkö­zileg a pénzt jelenti. A keres­kedő eltűnik. Hát ez már sok. MI lesz már ebből megint? Két percnyi várakozó» után Hétvégi este Gyöngyösön Az elmúlt hét szombat estéjén kíváncsi Iencséjű fény« képezőgépünkkel Gyöngyösön jártunk. Megnéztük, hol töl­tik a gyöngyösiek a szombat estét. Sokan szórakoztak a cukrászdában, éppúgy, mint a város éttermeiben. De mi most máshová mentünk... éppen olyan alattvalóm vagy, mint bármelyik más itt az ál­latok közül. Igazságot köve­telsz tőlem, hát nem bánom, igazságos leszek. Sok vésznek és bajnak vagy kitéve a fo­lyókban és tavakban, ezért erős fegyvert adok neked. Kapsz két ollót, amellyel el­pusztíthatod ellenségeidet és amely örökre a tied marad. — A rák elmosolyodott és most már igen örült a nagylelkű ajándéknak. Éppen hálálkodni akart, amikor így szólt a ki­rály. — Állj meg még rák egy szóra! Eddig csak királyod voltam és ajándékot adtam neked, úpp úgy, mint társaid­nak. Te azonban hivatkoztál királyi igazságomra és így most igazságosnak kell len­nem. Jól figyelj hát szavaim­ra: Te voltál az, aki egyedül elkéstél az állatok nagy gyű­léséről és semmibe vetted szi­gorú parancsomat. Ezért az igazságosság nevében most megbüntetlek. Többet menj hátra, mint előre! Ez legyen a büntetésed. Nos, hagy hall­jam, van-e panaszod igazsá­gosságom ellen? Vagy talán azok érdemelnek büntetést, kik eleget tettek legmagasabb parancsomnak? A rák nem szólt egy szót sem, csak hát­rafelé csúszva-mászva nagy- nehezen eltűnt a folyóparti fövényben. A többi állatok pedig boldogan vitték haza fegyvereiket és dicsérték az igazságos, bölcs királyt. A rák büntetéséről tudnak az emberek is és ezért mond­ják egymás között némelyik társukról, aki megérdemli: „Hátrafelé halad, mint a rák.” Szalay István megjelenik a barátom egy ha­lom cigarettával. Akkor na­gyot néztem, de később meg­tudtam, hogy Kínában fentebb említett kézjel a dohány jele. Szó se róla, nálunk is „do­hányt” jelent, de ez jó ma­gyarsággal a lóvéval azonos. Egyetlen mentség, elő a ceru­zát és leírom, hogy 8 juan 40 fillér. A kereskedő szabad­kozva mosolyog, ő is előveszi a ceruzát és leírja: 12 juan. Bravó! Most már egyszerű minden. Megyek a kasszához, és boldogan vi hetem haza a selyem helyett megvásárolt függönyt. Vagy: IpTp^ég a kezdet kezdetén tör- " “ / lent, hogy kerestünk egy helyet, ahol valamiféle italt lehet vásárolni (mea maxima culpa). Mentségünkre szolgál­jon, Suha Ferinek születésnap­ja volt és hát ezt meg kell ön­tözni, mert csak úgy érvényes a jókívánság. Tapasztalatlan fejjel nem kérdeztük meg tol­mácsunktól, hol lehet ilyen földi jókra szert tenni. Baktat­tunk már egy jó fél órája, minden eredmény nélkül. Mert vagy harisnya, vagy ruhaüzlet­re bukkantunk de tudvalevő, hogy az ember sem zoknit, sem zakót nem iszik. Ha vala­kit megállítottunk és mondtuk neki, hogy: Konyak vagy Brandi, mutogatott ugyan, hogy menjünk előre, ott ka­nyarodjunk jobbra, ott talá­lunk egy italboltot. De bezzeg ml hiába mászkáltunk, sehol híre-hamva ilyesminek. Már haza akartunk menni, mikor arra gondoltunk, hogy még ... a városi kultúrházban az apák napját ünnepelték a gyöngyösiek. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte a közönség'. Itt találkoztunk Martyán Józseffel, aki hatéves kislányával figyeli az ünnepi műsort... .... ... a kis Décsei Erzsikét, mint balett-tündért találtuk meg a színpadon, ép­pen fellépés után... A-* A Petőfi Gaz kör színpadát Molnár Feren Olympia cíim művét játszol ták. A herceg nőt Takács Is vánné alaki tóttá nagy si kerrel. »■ — A gyöngyösi járás terüle­tén 10 szőlőtermelő szakcso­portnak előreláthatóan közel 400.000 forintos évi nyeresége lesz, melyből 338 ezer forintot fordítanak a közös gazdaság­egy próbát teszünk. Megállí­tottunk egy járókelőt félreért­hetetlen módon kitátottuk szánkat, kezünket pedig ivást, utánozva emelgettük kiszáradt ivóberendezésünk felé. Erre legnagyobb megr.könyödé- stinkre a kínai meghajolt, mel­lére tette a két kezét, így sza­badkozott, hogy „köszöni, de ő nem iszik”. Abban a pillanatban haza- viharzottunk. Amit még elmesélek, az nem tartozik szorosan ide, mert ugyan „tragédiával” kez­dődött, de nagyon szépen ért véget. Bársonyt kerestem. Azt a híres kínai bársonyt, amiről annyit tudok, hogy nagyon fi­nom, dupla széles (ezt a tel­kemre kötötték), és hogy ide­haza nagyon drága. Tehát ke­resem a bársonyt. Be az üz­letbe, ki az üzletből. Nincs se­hol. Vagy ha volt, nem az volt, amit kerestem. Végül is elfo­gyott türelmem és imigyen pa­naszkodtam a mellettem gya­logoló sorstársamnak, Suha Pálnak: — Hogy az a stb., stb., stb. (úgy is tudják), ebben a vá­rosban egy ruhára való nyo­morúságos bársonvt sem lehet kapni, hogy az a (folyt. köv.). — Bársony kell? — szólal meg mögöttem egy hang. Mint; akit kígyó csípett meg, villámgyorsan megfordultam és csodák csodája előttem áll az üzletajtóban egv kínai.v — Bársony kell? — ismétli. — Gyertek be, van. (Folytatjuk.) Jókedvű, han gulatos társa­ságba érkéz tünk. A hor­gászok halva­csorát rendez­tek. Gyurnik bácsit már na­gyon jó hangu­latban találtuk ...ez pedig Ko­vács Béla, aki a jóízű ha­lászlevet főzi mégpedig igazi tiszai módra (M. L.) Tíz tsz — tíz Zetor Termelőszövetkezeteink az idén sokkal nagyobb mértékű beruházásokat eszközölnek saját erőből, mint az eddigi években bármikor. A tervek szerint 10 termelőszövetkezet vásárol Zetort és egyéb mun­kagépet, a közös állatállo­mányi pedig részben saját erő­ből, mintegy ezer tenyészállat­tal növelik. Szülők figyelem A Városi Tanács egészség- ügyi osztálya felhívja a szü­lők figyelmét a február 4-i pótoltásra, diftéria—szamárkö­högés—tetanus ellen oltjuk tx azokat a gyermekeket, akikel a január hó 22-23-i oltásri valamilyen okból nem hoztak el, akik 1955. október hó 1-ór és 1956. március hó 31-e kö­zött. valamint akik 1956. ok­tóber hó 1. és 1957. március hó 31. között születtek. Városi Tanács VB EU. Ow4

Next

/
Thumbnails
Contents