Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-21 / 26. szám

NÉPÚJSÁG 1958. február 21. péntek Mi a teendő Szilvásváradon a párt és a dolgosó parasztok viszonyának erősítése terén? MINT LEGTÖBB pártszer­vezetben, Szilvásváradon is megfogyatkozott a párttagság létszáma az ellenforradalmi események után. De a párt­élet, az ellenséges hírverések, rémhírek ellenére is gyors ütemben megindult, mert akik ott voltak a helyi MSZMP megalakulásánál, azok szíwel- lélekkel dolgoztak a pártélet fellendítéséért, a párt politikai és gazdasági vezető funkciójá­nak érvényesítéséért. i Pedig' kevesen voltak azok e. komumnisták, akik az ala­kuló taggyűlésen resztvettek. Sok régebbi párttag nem je­lentkezett az átigazolásra, s fő­leg a dolgozó parasztság kö­rében tapasztalható az úgy­nevezett közömbösség a párt­tagság iránt. Pedig a lenini hármas jel­szó egyik kitétele világosan ki­mondja: támaszkodj a sze­gényparasztságra. S ha nálunk az államhatalom gyakorlását nézzük, akkor is kitűnik az a nagy feladat, ami a dolgozó parasztságra vár e téren. Hi­szen a munkásosztály, ha nem is megosztja, de igen nagy­mértékben bevonja a dolgozó parasztságot a hatalom gya­korlásába. S ha ez így van országos viszonylatban, vajon helyes-e ha az ország egyik részében, például Szilvásvára­don nem találni meg a dolgo­zó parasztság képviselőit a he­lyi hatalom gyakorlásában, a pártszervezet tagjainak sorá­ban. Mi ennek a visszásságnak az oka? Kezdjük talán Papp Lajos községi párttitkár elv- táns véleményével. — Nálunk, a dolgozó pa­rasztság, ha arról van szó: párttagság, azt érti, példamu­tatás és vele együtt szövetke­zeti tagság. Vagyis, ha vala­melyik dolgozó parasz párt­tag lesz, akkor annak be is kell lépni a szövetkezetbe — tartják. S NE IS MENJÜNK tovább, lássuk mit mond a szövetke­zeti mozgalomról olyan dolgo­zó paraszt, aki tett már lépé­seket a párttagság felé. — Ha látnánk magunk előtt helyi példát, hogy jó, nekünk jövedelmezőbb dolog a szövet­kezés, hát mi is beállnánk a sorba, hogy dolgozzunk együtt. De amíg hiányzik a meggyő­ződésünk, nem vágunk bele az új életbe — mondta Varróközi Imre és Dobos Béla dolgozó paraszt is. És igazuk van azoknak, akik a saját meggyőződésük alap­ján döntenek. De véleményük a helyi pártszervezet számára is megszabja a teendőt. Egy környékbeli jól működő tsz-be látogatást kell szervezni, meg­ismertetni a kétkedőkkel a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyét, felsőbbrendűségét. Hi­szen a személyes tapasztalás a legerősebb érv! Tehát van is összefüggés a tsz-től és a párt­tagságtól való húzódás kö­zött, mert a párt nem is tit­kolja: elvárja dolgozó paraszt tagjaitól, hogy a szövetkezeti mozgalom elterjesztésében, a nagyüzemi gazdálkodás fej­lesztésében példát mutassanak. Dekát hogyan járjon jó példá­val elől az. aki nem ismeri a közös munka gyümölcseit? A szilvásváradi pártvezető­ség azonban nem várhatja ki, hogy a szövetkezeti eszme a párthoz közeledő dolgozó pa­rasztokat megnyerje és csak tsz-tagokként vegyék fel őket, hanem minél előbb behatóan kell foglalkozni a párttal, szimpatizáló becsületes dol­gozó parasztokkal. Dicséretre méltó: a községi pártszervezet tett kezdeti lépéseket e cél érdekében, meghívott egyné­hány dolgozó parasztot egy pártnapra. A meghívottak kö­zül többen, mint ifjú Boros Tjüjos Imre, Dobos Béla. vagy Varóközi lm,re ezen a vélemé­nyen volt, amikor vendégként tisztelték meg őket. — ROSSZUL ÉRINT ben­nünket, hogy vendégként ti­tulálnak, mert mi résztvevői akarunk lenni annak a harc­nak, amit a párt vív a jobb élet megteremtéséért. K nyílt állásfoglalás után az lett volna feladata a községi járt vezetői >égnck, hogy sze­mélyenként is foglalkozzék a párt politikájával szimpatizáló becsületes dolgozó parasztok­kal. De ez sajnos elmaradt, pe­dig módot is lehetett volna erre találni. Csak egy dolgot: ha ezeket a dolgozó paraszto­kat bevonják a pártoktatásba, ami tudvalevőleg a párttagság egyik jó elő, illetve nevelőis­kolája — már gyarapítaná^ a párttagság sorát egynéhány dolgozó paraszt. De a két párt­oktatási formára egyetlen dol­gozó parasztot sem osztott be a pártvezetőség, helyesebben nem beszélgettek velük, hogy akarnak-e tanulni, s a pártok­tatáson résztvenni. S nem vi­tás, éppen a pártoktatás lett volna ahhoz egyik eszköz, hogy a dolgozó parasztokat el­méletileg rávezessék a terme­lőszövetkezeti eszme felismeré­sére. Most ugyan tervezi a köz­ségi pártvezetőség, hogy ez­után meghívja a dolgozó pa­rasztokat a párt rendezvényei­re, de ez nem elég! Pártmun­kaként bízzanak meg kipró­bált elvtársakat azzal, hogy a belépni szándékozókkal foglal­kozzanak, s ismertessék meg velük a párt célkitűzéseit, eszmei programját. Sokat be­széljenek a lenini szövetkezeti politikáról, a kényszer nélkü­liségről és a fokozatosság elvéről. Mert nincs olyan mér­ce felállítva, hogy csak tsz-tag vagy belépni szándékozó dol­gozó paraszt lehet párttag, de az biztos, hogy a párt politi­káját, a nagyüzemi termelés felsőbbrendűségét elismerő dolgozó paraszt maga is kö­veti a közös utat a saját bol­dogulására. VAN MÉG EGY igen ko­moly mértékben jelentkező kerékkötője mind a tsz-mozgá- lom kifejlesztésének, mind a dolgozó parasztok pártba való belépésének. Mégpedig a köz­hangulattól, „mit mondanak a többiek”-től való félelem. Ifj. Boros Lajos Imre dolgozó pa­raszt nyiltan megmondta: Ő szimpatizál a párttal, helyesli politikáját, szívesen beállna elsőként a sorba, de ha belép a pártba, vajon mit szól a többi dolgozó paraszt, hogy n kezdte meg a sort. Egyszóval fél a többi paraszttársa véle­ményétől, s el akarja kerülni az elsőt érő esetleges rosszalló pillantásokat. Mit bizonyít ennek a dolgo­zó parasztnak a véleménye? Azt, hogy gyenge a pártszer­vezet nevelő munkája, hogy teret engednek az ilyen két­kedéseknek. Ha csak egy dol­gozó paraszt megnyerését tű­zik ki célul, beigazolódnak Boros Lajos szavai, de _ ha egységes, nevelő és felvilágo­sító munkát fejtenek ki a dol­gozó parasztok megnyerésére, akkor nem fordul elő a sor­kezdők megszólása. Tehát csu­pán a pártszervezet munkáján múlik a hangulat formálása. VAN TEHÁT TENNIVALÓ bőven Szilvásváradon. És ha alapos, kemény munkába kezd a pártvezetőség, az eredmény rövidesen jelentkezik is a pártba felvett becsületes dol­gozók személyében. TÓTH JÓZSEF Az egri városi NSianács terveiből Alig egy hete alakult meg Egerben a városi Nőtanács, ahol a minden réteget képvi­selő asszonyok dolgoznak nagy lelkesedéssel, odaaadással. A városi Nőtanács elnökéül Dancza J-aosnét, titkárául Fe­hér Istvánnét választották. Február 20-án, este 6 órakor tartott gyűlésükön a Nemzet­közi Nőnap előkészületeiről és a féléves terv ismertetésére került sor, melyet Fehér Ist- vánné mondott el. Rámutatott a nők megnöve­kedett szerepére és felelősé­gére politikai és gazdasági té­ren, azonkivül a városi nő­mozgalom problémáiról és te­endőiről beszélt. Elmondotta, hogy a Nemzetközi Nőnap elő­készületeiről körzetenként tar­tanak gyűléseket és ott beszé­lik meg a tennivalókat. Fel­élénkítik a „Gyermekváros­ért” akciót, ezért, ahol bálokat és egyéb összejöveteleket ren­deznek, ott 2—3 nőtanácsi tag téglajegyek árusításával fog­lalkozik. A Gyermekvárosban Nógrád és Heves megye közö­sen épít egy házat, mely­nek költségéhez a Nőtanács közel 50 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát szervezett meg. Elmondotta, hogy a to­vábbiak során is a tömegszer­vezetekkel együttműködésben kívánnak dolgozni. A KISZ, az MSZBT, a Hazafias Nép­front egyaránt támogatják munkájukat. Ezután a féléves terv ismer­tetésére tért rá Fehér elvtárs­nő. — Városunk nőmozgalma előtt álló legfontosabb fela­dat: az MSZMP, a munkás­paraszt kormány politikájának segítése és ismertetése, a moszkvai békekiáltvány tu­datosítása, valamint az Or­szágos Nőkonferencia határo­zatainak végrehajtása. Ezenkí­vül ismertetni kell a város asszonyaival, leányaival a nő­mozgalom jelentőségét, szük­ségességét. Segítséget adni a ~ 1 — "u—n —i ­Nyitópárban a 94 éves Pista bácsi. Tarn ászén tm árián február 15-én, álarcosbált rendezett a Vöröskereszt. Nem túlzás, de mindenki ott volt... A falu apraja-nagyja táncolt, vnc nevetve fürkészte, lelt takar az álarc. Nagy szenzáció volt ez a bál, Pista bácsi is el­ment. „megnézni” ahogy ő mondta előbb, csak az ajtóból dolgozó nők minden problé­mája megoldásához, s ezen túlmenően politikai és kultu­rális továbbképzésükről gon­doskodni. A körzetenként tar­tandó nőgyűléseken ismertet­ni kell az Országos Nőkonfe­rencia felhívását, előadásokat tartunk a gyarmati és függő országokban élő nők helyze­téről. Segítséget nyújtanak a KISZ-en belül alakuló „leány­koszorú” munkájához, előadá­sok, szabás-varrás, kézimunka, szakács tanfolyamok szerve­zésében. Közös mozilátoga­tást szerveznek olyan filmek­re, melyek a nők problémáit érintik, s utána ankétot tarta­nak annak anyagából. Április közepén Egerben egy ballada­est lesz, melyen neves művé­szek lépnek fel. Ennek bevé­telét is a Gyermekváros javá­ra fordítják. Munkájukba be­vonják a szülői munkaközös­séget, s kérik a Vöröskereszt segítségét is. A féléves terv ismertetése után a feladatok tervszerű el­végzése érdekében szociális, kulturális és jogügyi bizottsá­got alakítottak. A szociális bi­zottság elnökéül Milák Gézá- nét, kulturális bizottság elnö­kéül dr. Osváth Gábornét, a jogügyi bizottság elnökéül pe­dig Tóth Lászlónét választot­ták. A hozzászólások folyamán hasznos ötletek és javaslatok hangzottak el. (K...-né) A fekete ferÄ Tegnap és ma mutatja be Egerben a Munkásotthon Mozi a „Fekete erdőtől a Fekete tengerig” c. színes kooproduk- ciós filmet. Ezt a filmet nyolc ország művészei, szak­emberei készítették, s céljuk az volt, hogy e színes filmen keresztül is elősegítsék a Du­na völgye népeinek barátságát. De az egyik táncoslábú asz- szonyka, aki halúlfejes álar­cot viselt, nem sokáig hagyta az ajtóban szemlélődni Pista bácsit, táncba vitte a falu leg­öregebb emberét. Nyitópár let­tek, m M éves Pista bácsi éjfélig táncolt, n fiatalokkal együtt szórakozott. Csou-En-laj beszéde a koreai Legte lsőbb Nemzetgyűlés ülésén Phenjan (Űj Kína.) Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnöke, szerdán délelőtt nagyjelentőségű be­szédet mondott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlésének ülésén. A többi között ezeket mon­dotta: Miután a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya újból tisztességes és ésszerű javaslatokat ter­jesztett elő a koreai kérdés békés megoldására, és miután a kínai népi önkéntesek a kí­nai kormány javaslatára, sa­ját kezdeményezésük alapján haladéktalanul elhatározták, hogy teljes számban kivonul­nak Koreából, akkor az Egye­sült Államoknak is elkerül­hetetlen kötelessége, hogy ha­sonlóképpen teljes számban kivonja csapatait Koreából és ezekkel együtt a többi külföl­di csapatokat is, amelyeket az Egyesült Államok gyűjtött pa­rancsnokság alá Koreában. Ha az Egyesült Államok ezt visz- szautasítja, akkor viselnie kell az elkerülhetetlen és súlyos felelősséget Korea szétszakítá­sáért. Ha az USA kormánya és a délkoreai Li Szin Man klikk eléggé esztelen ahhoz, hogy a gyengeség jelé­nek tekintse a koreai-kínai félnek ezt a kezdeményezését és újból kalandorjellegű akci­óba bocsátkozzék Koreában, akkor még pusztítóbb és gya­lázatosabb sorsra jutna. A világnak azok az erői, amelyek a béke mellett és a háború el­len tesznek hitet, ma erősebbek, mint valaha. A koreai nép, amely a háborúban megedző­dött az amerikai imperialista agresszióval szemben és oly sok nagy győzelmet aratott, ma még erősebb egy ú.._.bb imperialista invázió szétzúzá­sára. A kínai nép, amely min­dig hű maradt a nemzetközi­ség elvéhez, szükség esetén jö­vőben is éppúgy a koreai nép oldalára áll a két nép közöl érdekeinek önzetlen védelmé­ben, mint ahogyan azt a múlt­ban tette. Ünnepélyesen emlé­keztetjük az Egyesült Államok uralkodó köreit, hogy elérke­zett az ideje bölcs határozatot hoznia — mondotta Csou En- laj. A Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke a továbbiakban többek között a következőket mondotta: „Amit jelenlegi lá­togatásunkon tapasztaltunk, meggyőzött bennünket arról, hogy a koreai nép, a Koreai Munkapárt és kormány veze­tésével, minden bizonnyal dia­dalra juttatja a szocializmus építésének és a békés nemzeti újraegyesítésnek az ügyét”. Csou En-laj beszédét viha­ros lelkesedéssel fogadta a Ko­reai Demokratikus Köztársa­ság Legfelső Nemzetgyűlése. Kim ír Szén kézfogással kö­szönte meg Csou En-laj nagy­hatású beszédét. Eisenhower elnök kongresszusi üzenete a kölcsönös biztonsági programról Washington (TASZSZ). Eisenhower amerikai elnök február 19-én külön üzenetet intézet a kongreszushoz, az úgynevezett kölcsönös bizton­sági program ügyében. Eisenhower üzenetében kért a kongresszust, hogy az emlí­tett program végrehajtására az 1958. július 1-én . kezdődő 1959-es pénzügyi évben há- rommilliárd kilencszáznegy- venkétmillió egyszázezer dol­lárt irányozzon elő. Eisenhower most is azt hangsúlyozza, hogy e program számbeli értékénél sokkal je­lentősebb az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjá­ból. E program végrehajtás következtében — mutat rá üzenetében Eisenhower — az Egyesült Államokkal közös katonai tömbökben résztvevő országok szárazföldi hadereje majdnem ötmillió főre, növe­kedett. Légi hadereje jelenleg harminckétezer katonai repü­lőgépet számlál és ebből ti­zennégyezer lökhajtásos repü­lőgép. A kölcsönös biztonsági program, amelynek fő vonalai tíz év óta változatlanok, és e program hatása — hangsúlyoz­za a továbbiakban Eisen­hower — igen fontos szerepet játszik „az Egyesült Államok nemzetbiztonsági programjá­val összefüggő alapvető célki­tűzések” megvalósításában. Az üzenet külön foglalkozik az elmaradott országoknak nyújtott úgynevezett gazda­sági és technikai segéllyel Azt állítja, hogy sok ország külső segítség nélkül nem tudna gazdaságilag fejlődni. Az üzenet azonban nyomban hozzáteszi, hogy az Egyesült Államok, amikor felajánl ilyen segélyt, saját „gazdasági ér­dekeiből” indul ki. A fejlődé­sükben plmenerte+t orszpoei*' gazdasági erősödése ugyanis az Egyesült Államok számára” nagy kiviteli piacokat nyit meg, új lehetőségeket teremt tőkebefektetésekre és bizonyos anyagok nagyarányú behozata­lára.” A kölcsönös segélyprogram megvalósítására kért összeg­ből 1800 millió dollárt Eisen­hower közvetlen katonai se­gélynyújtásra kér. Ezenkívül 835 millió dollárt — Eisen­hower üzenete értelmében — védelmi program támogatásá­ra kell előirányozni. Ezt aa összeget az a 12 ország kapná amelyik „jelentős fegyveres erőket tart fenn”. Valójában viszont ennek az összegnek a hetven százalékát Eisenho­wer elnök Dél-Koreának, Dél- Vietnamnak, Törökországnak és Csang Kaj-seknek szánja. Eisenhower elnök üzeneté­ben öszesen több mint 2700 millió dollárt kér úgynevezett katonai segélynyújtásra. Nem oldódott meg Egyiptom és Szudán Titája London (Reuter). Egyiptom és Szudán területi vitája szer­dán holtpontra jutott, mert mindkét ország visszautasítot­ta a másik javaslatait. Nem tudni, hogy a tárgya­lásokat folytatni szándékoz- nak-e. Közölték, hogy Mahgub szudáni külügyminiszter pén­teken viszautazik Khartumba és ebből a megfigyelők arra következtetnek, hogy nem va­lószínű a vita gyors megoldá­sa. Abdullah Khalil szudáni. miniszterelnök kijelentése sze­rint nem lehetetlen, hogy kor­mánya a hágai nemzetközi tör­vényszékhez fordul. Az angol bányákban nincs hely a magyar bányászok számára híreink Párizs (MTI). Most hagyta el a sajtót Párizsban Henri Alleg-nek egy algériai betil­tott kommunista lap volt fő- szerkesztőjének „A kérdés” című könyve. A börtönben ír­ta meg könyvét, megdöbbentő képet adva az algériai politi­kai foglyok elszenvedte kínzá­sokról. Kiev (TASZSZ). Moszkva és Leningrád után Kievnek is lesz földalatti vasútja. A kievi metro első kilenc kilométeres vonala a Dnyeper folyótól hú­zódik a város legnagyobb ipari kerületéhez. Ezen a vonalon hét állomás lesz. A vonat a távolságot 12—15 perc alatt futja be. Az első öt kilométe­res útvonalszakaszt 1960-ban adják át a forgalomnak. Berlin (MTI). Tuebingen nyugatnémetországi város­ban a szociáldemokrata párt nagygyűlést szervezett. A gyű­lésen Schaefer képviselő mon­dott beszédet. Hangoztatta, hogy helyesli a Rapacki-tervet, amely a nemzetközi enyhülés­hez vezető úton megtett első lépés. „A bonni kormányt ri kell kényszeríteni arra, hogy mondjon le az atomfegyver­kezésről, hogy Hirosima bor­zalmai meg ne ismétlődhesse­nek német területen in'* — mondotta. London (MTI). Ernest Jo- nestől, az angol bányászszak­szervezet elnökétől sajtóérte­kezleten érdeklődtek a disszi­dált magyar bányász jelöltek helyzetéről. Ernest Jones ki­jelentette: — Néhány hónnappal ezelőtt a széntanács megbeszéléseket folytatott magyarok alkalma­zásáról a szénbányákban. Azóta azonban a helyzet megváltozott. A tszénfogyasz- tás hanyatlik és ennek követ­lom idején a pölöskei gépállo­máson dolgozott. Itt az akkori munkástanács önöké lett. Ot­tani ellenforradalmi tevékeny­ségeiért egy ideig közbizton­sági őrizctlx'n volt. Később álnéven a Zalaeger­szegi Gyapjú- és Textil Nyers- nnymrl'orgalmi Vállalatnál bi­zalmi beosztást kapott. 1937. bányászok toborzását. Nincs hely az angol széniparban idegen bányászjelöltek számá­ra akkor, amikor csökken az angol munkások száma. Párizs (MTI). A párizsi rend­őrség újból elkobozta a Fran­cia Kommunista Ifjúsági Szö­vetség hetilapjának az Avant Garde-ot. Az elkobzásra az szolgált ürügyül; hogy a lap e heti száma két oldalon at fog­lalkozott a szakieti légitáma­dással. lalattól egymillió forint felvé­telre jogosító utalványtömböt vett. magához. Ebből 400 006 fői intőt, különböző helyeken beváltott, melyből 200 000 fo­rintot elvert és s/.étos/.togatott ismerősei körében. A megrögzött bűnöző ügyé­ben a Legfelsőbb Bíróság nep- bfrósági tanácsa hálák* ítél*- lel hozott, melyet végre is hal­lottak. keztében beszüntették az új Halálbüntetést kapott az egymillióforintos csekkfüzet-tolvaj Molnár László 36 éves do- szeptember 20-án ettől a vál- monyi lakos, többszörös bünte­tett előéletű, az ellenforrada-

Next

/
Thumbnails
Contents