Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-21 / 26. szám
1958. február 21. péntek NÉPÚJSÁG 1 Előretolt helyőrség Elkészült a zakó. Egyelőre még nem jönnek érte, a próbababára kerül. De azért Tom só József részlegvezető alaposan leellenőrzi a műhelyből kikerülő öltönyöket jól ^ vannak-e megvarrva, nincs-e bennük valami hiba. Egy öltöny elkészítéséért 500 forintot fizz tnek. Ezért az árért <nem lehetne olcsóbb talán?) aztán valóban szépen kell megvarrni a ruhát, > VvVVA^W^'VWVWVWA'WVVWWVvVvVV'WWVVvVV^W^WVWVAWW Útépítés Deaesziáii, társadsiml Bankával PÚPOS HEGYEK, télbemeredt erdők övezete völgyben néhány új ház húzódik meg, míg közvetlen szomszédságukban ismét néhány másikat most húz mind magasabbra a kőműves. A legközelebbi falu ide nyolc kilométer, a város meg éppen jó tizenkettő. Az erdő a küszöbük előtt veti meg a lábát, mintha valami kis tisztáson kellene átsurrannia, s tavasszal talán még a betongerendák is kivirágoznának, oly közel van az őstermészet ehhez a kis településhez. Igazi istenhátamögötti vidék ez, ahol nyílván havonta egyszer mennek be a faluba petróért és sóért, a városba pedig csak évente, vagy ha betegek, ahová nem ólomlábakon, de féllábon sántikál el a hír, ahol a Nappal kelnek és feküsznek ... Nyilván ilyen ez a település, amelyet a térképen sem találunk meg, bár neve van, hogy Károly-táró, amelyhez út ugyan vezet, de az út nem vezet ide senkit, hacsak nem vadászt, erdőkerülőt, vagy valami magános, természetbebújt túristát. Nyílván! Á környék leírása, ha nem is éppen irodalmi, de jó és igaz és mégsem az. Mégsem igaz, mert a hegyek, az erdők nem sokat változtak az elmúlt évek alatt, , mert a rókák ugyan ina is végigsöprik farkukkal az utat, ha körbeszimatólnak, — éppen- úgy, mint vagy tizenöt esztendő előtt, amikor az ilyen település dehogy az isten, sokkal inkább az ördög háta mögött volt. Csakhogy azóta eltelt egy kis idő, s bár nem fújnak más szelek a hegyek felől, de a történelem, — amely lassan már valóban történelem lesz, mégha tizenegyné- hány éve is, ha nem is csodákat, de meglepő dolgokat művelt itt a púpos hegyek, télbe- dermedt erdők övezte völgyben. A KÖZELBEN, talán kéfc- három kilométerre van a gyöngyösoroszi ércbánya. Az ott dolgozóknak épült ez a település és legényszállás. Lakik már itt vagy tíz család, meg rajtuk kívül negyven legényszállóbeli. Nemrég született itt két újszülött, kiknek jóvoltából. Károly-táró most már szülőhellyé rangosodott, megvan az öregek generációja, a 82 éves id. Tóth József éjjeliőr személyében, s van négy iskolaköteles gyermek is — autó szállítja őket nemsokára az oroszi iskolába —, úgyhogy megindult e kis település önálló élete, itt a bánya szomszédságában. Minden házban rádió, mert villany is van. A legényszállóban meg éppen központi fűtés, s amíg el nem romlott a gép, rendszeres mozielőadás. Nyolc kilométerre a legközelebbi falutól! Televíziót akarnak venni a legényszállás számára, hogy esténként ne csak a rádió, néhány könyv, meg az ulti legyen a sovány szórakozás. Különben naponta háromszor jön és megy az autóbusz, mindennap jön a postás levelekkel, újságokkal, hírekkel. Nem, arról szó sincs, hogy Károly-táró valamiféle kultúr- centrum lett, hogy itt arany az élet, hogy itt olyan kényelmesen élnének, mint egy nagyvárosban. Badarság volna ilyet állítani és ilyet egyelőre kívánni is. De! S ez a „de”, a dolgok lényege. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló település a múltban maga volt a sötétség, a butaság, a nyomor megtestesítője, ahol ugyan lehetett folklórt keresni és találni, de nem kellett keresni, mert ott volt, nem lehetett nem meglátni a kiáltó szegénységet, magárahagyatottságot. AMIKOR AZ ebédlőben álltam és beszélgettem a bánya itt ebédelő két vezetőjével — háromfogásos ebéd, kétfogásos vacsora, minden nap hús, ezt csak úgy mellékesen — odajött hozzám Szántó József, hogy elpanaszolja: lassan már 35 éve vájár, abban rokkant meg, s csak 534 forint nyugdíjat kap, s „kegyelemből” kosztot a legényszálláson. Hogy jogos-e, vagy sem a panasza, nem tudom, leírom, bírálják el (!) az illetékesek, de egy dolog még fájdalmában is megkapott. Vájjon egyáltalán hol kapott volna itt azelőtt — nem, nem rokkantsági segélyt — „kegyelem” kenyeret, mégha ez a kenyér talán kicsit sértő is, talán egy kicsit lehangoló a számára. Ki törődött, mert ki törődhetett azelőtt ilyen vidéken a szántó- józsefek bajával, gondjával... Aki tehette volna, az itt nem lakott, s ha lakott volna, se törődött volna. Dolgozik a bánya, fejlődik a kis település. Uj házak, új lakók, új tervek és gondok, de fejlődik, halad előre az élet. Azelőtt az erdők madara csak az ágakon pihent meg, most a villanyvezetéken, vagy nemsokára a televíziós antennán is billegtetheti puha tolltestét. Előretolt helyőrség ez, ahol megveti az ember a lábát, új erőt gyűjt, s talán megsértve kissé az erdő, a csend, a környék idillikus romantikáját, tovább tör előre: új aknák, új települések felé. Előretolt helyőrség ez, amely megkezdte a maga életét, s életében mindinkább segítségére van az egész ország, az egész társadalom. Azok, akik azelőtt ilyen vidéken laktak, egyedül voltak és kiszolgáltatottak voltak. Ma, azok, akik itt laknak, nincsenek egyedül és nincsenek kiszolgáltatva. Ennyi az egész! Ennyi az egész? GYURKÓ GÉZA A Hazafias Népfront do- moszlói bizottságának kezdeményezésére a Dobó úti lakossok társadalmi munkában kikövezték utcájukat: Handrik Miklósné, Handrik Miklós, ifj. Szőllősi Pál, Szőllősi Mihály, Likker István (aki egymaga 40 napot dolgozott), Kiss András és felesége dolgoztak legtöbbet, de az utca minden lakója derekasan kivette részét a munkából. Valamennyien a Hazafias Népfront tagjai. Nemcsak itt, de a község más területén is folyik hasonló társadalmi munka. A megépített út hossza 1000 méter, szélessége 3 méter, 600 kocsi kő ment rá. A helyi tsz kb. 20—30 szekér kővel még 50 méterrel bővíti az útszakaszt. A példa ragadós, a domoszlói ÄG az utat saját erőből tovább építi a gazdaságig. Helyi szervezetünk továbbra is bekapcsolódik a község munkájába és szívvel lélekkel segíti a dolgozók közös ügyét. Szabolcsba Péter- TIZENNÉGY ÉPITKEi ZÉSI ENGEDÉLYT adtak ki ez évben Ad,ács községben Ebből két-h&rom ház kölcsön1 nel, a többi saját erőből épül)- A GYÖNGYÖSI KÁDAH Kt&z-nél a dolgozók átlagon havi bére 2100 forint volt 1957-ben. A szakmunkás utánpótlás helysetéről — MI LESZ AKKOR, ha mi kiöregszünk, nem lesz fiatal szakmunkás, aki a helyünkre áll — mondják egyes borúlátó emberek. Hogy menynyire nincs igazuk, ezt . legjobban Kameniczky Antal, az MTH iskola igazgatója tudja megmondani. Felkerestük és megkértük, hogy nyilatkozzon a szakmunkás utánpótlásról. — A megye területén több mint kétezer ipari tanuló tanulja a szakmák valameny- nyi ágának elsajátítását. Egerben 600 tanuló van, akiknek száma 23-féle szakma tanulásában oszlik meg Takács, cipész, fodrász és még sok más szakma elsajátítása vár a fiatalokra. Az év júliusában 632 harmadéves tanuló kerül a vizsgáztató bizottság elé, hogy bebizonyítsák tudásukat és a segédlevél boldog tulajdonosai legyenek. A szakma tökéletes elsajátítására minden segítség és lehetőség megvan. A harmadéveseket 114 munkahelyen vállalati szakemberek oktatják a megye legkülönbözőbb területein. Hogy a nagyközönség is képet kapjon az ipari tanulók munkájáról, május 1. és 6-a között kiállítást rendezünk, melyen a szakma valamennyi ága képviselve lesz, a tanulók által készített munkadarabokkal. Ezt a kiállítást Egerben, Hatvanban és Gyöngyösön rendezzük meg. Az 1958-as oktatási évben a megyében két új iskolát létesítettünk, Hevesen és Pétervá- sárán, melynek tanulói a megrendezendő kiállításon munkáikkal már részt vesznek. Az iskola elhagyása után a tanulók általában megállják a helyüket. Panasz nem érkezik rájuk. Ezt legjobban az üzemek tudják megmondani — fejezi be nyilatkozatát Kameniczky elvtárs. Fel is kerestük a Lakatos- árugyár igazgatóját, aki hasonló jó véleménnyel nyilatkozott az ipari tanulókról. Nemrégiben volt a tanulók gyakorlati vizsgája, ahol 15 tanuló bebizonyította szakmai felkészültségét, nagyrészük kitűnőre vizsgázott. TERMÉSZETESEN a jó eredmény a gyár vezetőinek áldozatos munkáját is dicséri, mert. a tanulókat állandó ellenőrzés alatt tartják és a legjobb szakembereket osztják be oktatóknak. A kereskedelemben hasonló a vélemény, csupán az a probléma, hogy a 41 kereskedőtanulónak igen nagy százaléka női dolgozó, és a nehezebb munkát nem lehet rájuk bízni. Az eredmények mellett azonban hibák is' vannak. Az egri 600 iparitanuló mindöszsze öt tanteremben kapja meg az elméleti oktatást. így egy- egy tanteremben 38—40 fiatal van összezsúfolva, amely igen megnehezíti az előadók munkáját. A nevelő nem kaphat egész képet egy-egy tanuló teljes tudásáról, mert a 40 diákot csak hosszú idő alatt tudja végigfeleltetni. Mindezt meg lehetne oldani, úgy, hogy az MTH iskolában lakó hat családot elhelyeznék onnan. Ezáltal két tanterem, és egy tanműhely szabadulna fel, amely az osztálylétszám csökkentését segítené elő. Maguk a lakók sem viselkednek a legpéldásabban (nem mindegyikre vonatkozik). Kiadják egyes piaci árusoknak és kofáknak a fáskamrákat, ahová mindenféle lim-lomot behordanak. Legutóbb is egy ilyen fáskamra leégett, melyből könnyen az egész iskolára átterjedhetett volna a tűz. S mindez azért, mert egyesek pár forintért kiadják bérbe a gyúlékony fabódékat. Meg kellene szüntetni az iskola „átjáróház” jellegét. Ezt viszont csak a lakók eltávolításával és a kapu bezárásával lehetne elérni, ami jelenleg megoldhat tatlan. A másik probléma a városi tanács hangos híradója. A hangszóró az iskola szomszédságában, a tantermek felé sugározza délelőtt fél 9-ig a legkülönbözőbb mambó és rumba- tánclemezeket, egy-egy hirdetés, vagy közlemény színezésével. Gondolhatják, milyen zavaró lehet egy-egy szakmai órán a legkülönbözőbb tánclemezek hallgatása. Helyes lenne, ha a tanács elhelyezné hangszóróját egy távolabbi helyre, hol nem zavarná a tanítás menetét. Az is ismeretes, hogy a nyár folyamán Egerben 120 új lakás, bölcsőde és óvoda épül. A tervek szerint az MTH iskola 60 kőműves tanulót vesz fel, akik már kiveszik részüket az építkezésből. Beosztják őket szakmunkásokhoz, és egy- egy épületet maguk a tanulók építenek fel a szakmunkások irányításával. A gyakorlati munkán kívül természetesen elméleti oktatáson is részt Kell venniük. A jelenlegi körülmények között azonban ez úgy néz ki, hogy a 60 ipari tanuló^ nem tudják elhelyezni. Ebben az esetben is a tanteremhiány okozza a problémát. MINDEZEK' A kérdések nem olyanok, hogy azokon ne lehetne segíteni. A városi tanáccsal egyetértésben megoldást kell találni úgy a szakmunkás utánpótlás, mint Heves megye még fokozottabb iparosítása érdekében. KISS BÉLA fm'mitéi imndek TÖBBEKNEK : Sok olvasónk kérésére vasárnaptól kezdődően minden vasárnapi számunkban teljes heti rádióműsort közlünk. Balázs József Eger. Köszönjük sporttájékoztatóját, közöltük, kérjük írjon máskor is. Stepán László Novaj. Híreit felhasználtuk, csupán azokat nem tudtuk közölni, amelyek már régebbi eseményről szólnak. Borkiállítás lesz Rózsaszentmártonban Vasárnap, február 23-án Rózsaszentmártonban borversennyel egybekötött borkiállítás lesz, melyet a községi tanács és a szakcsoport rendez. Ez a borkiállítás a megyei bortermelők osztályozó versenye, s a versenyen helyezést elért borfajták résztvesz- nek az országos, majd a Nemzetközi Borkiállításon. A nyerteseket oklevéllel jutalmazzák. 113 százalékos napi teljesítmény A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt — az ecsédi külszíni fejtés eredménye nélkül — február 19- én 113 százalékot ért el, de az egyes aknák túlszárnyalták még ezt a teljesítményt is. A rőzsa- szentmártoni bányatelep 117,9 százalékra és a szűcsi akna 128,4 százalékra teljesítette 19-én a napi tervet ÜZEMEINK JELENTIK Otcujjp J az egri Dohánygyár kedves, mosolygós adminisztrátora már 31 éve dolgozik az üzemben. A pontosság mintaképe — így nyilatkoznak róla a gyár vezetői. De nemcsak a vezetők, a munkatársak is szeretik Marika nénit, mert csak így ismerik az üzemben. Az üzemrészben igen sok lány dolgozik, s bizony nemcsak termelési problémákkal, hanem egy-két „szív-üggyel” is fordulnak hozzá tanácsért. A Fínomszerelvénygyár tízhúsz és két köbcentiméteres exportra készülő orvosi fecskendőjét Törökországban, Észak-Koreában, és a Szovjetunióban is i'merik. Most tervezik az öt köbcentiméteres fecskendők gyártását. Kerékpár alkatrészeket a Csepel Nagykereskedelmi Vállalatnak szállítanak és a milliós tételben gyártott hétrészes kerékpárgumi szelepet, amelyet csak itt gyártanak, a Ruggyanta Gyár használja fel a készítményeinél. A gyár munkásai a Berva-moped sorozat- gyártásán is dolgoznak. Reméljük, hogy sikerrel. Félmilliós költséggel új üzemház épült Az export-ládákat készítő gyöngyösi Fatömegcikk Ktsz munkáját nagyon hátráltatta az üzemrészek közötti távolság. A félkész és kész ládák szállítgatása időt vont el a munkától. E helyzet megszüntetésére 12 gépet befogadó modem üzemház építését fejezték be a közelmúltban. Ezzel csökken a munkaidő kiesések száma és automatikusan növekedik a termelés. A próbaüzemeltetés után márciusban már az új félmillió forintos beruházással épült üzemházr; ban készülnek a ládák. Kilencezer tonna cement a raktárban A nagyjavítás miatt nem teljes kapacitással dolgozik a Bélapátfalvi Cementgyár. Az üzemben lévő két fogórendszerű klinker-kemence 106 százalékra és a cementgyár cementgyártási tervét 107 százalékra teljesítette. Az 500-as nagy szilárdságú portland cementből kilencezer tonna cement van raktáron. A raktár-; helyiségek lassan megtelnek, s ezért tárolóhelyiséget kellene '• csinálni, mert a gyár, ha csökkentett gépegységgel is, de dolgozik. A javítási munkálatokat április 1-re befejezik. Amíg a szövetből ruha less (Képesriport folytatása az 1. oldalról.) Ennek a képnek igazán „s zabos” hangulata van. Elől dolgozik a Nagy ~ Herényik brigád. Állandóan ketten készítik a zakókat. A varrógépnél Nagy Gyula, az asztalon pedig Herényik József gomblyukat köt a készülő zakóra. Hátul az asztalnál Csízik István készít egy első próbát. A megvarrott zakók a vasalóhoz kerülnek. Juhász János nagy gyakorlattal és sok-sok érzékkel végzi azt. a nagyon fontos munkát, hiszen a, vasaláson nagyon sok múlik, s végső formáját itt kapja meg a készülő ruha. Exportra is dolgozik a FsuomszerelvenygYár
