Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-08 / 2. szám

NÉPÚJSÁG 1998. január 8. szerda MEGYÉNK TU PÓKA LÁSZLÓ DR. FŐORVOS E CIKKSOROZAT célja, bemutatni olvasóinknak azo­kat a2 embereket, akik a la­boratóriumok ünnepélyes csendjében, az éthenszagú műtőkben, a tervezőasztalok­nál, vagy szobájuk magányá­ban dolgoznak azért, hogy az ember élete könnyebb, szebb, biztonságosabb, vagy hosz­szabb legyen. Ezért dolgozik a kutató mérnök, a tervező, a tanár és a tudományok sok­sok neves és névtelen munká­sa. A legjobban az orvosnál mutatható ez ki, aki a legfé­lelmetesebb hatalommal, a halállal veszi fel a harcot az emberi élet meghosszabbítá­sáért. Ezúttal Póka László Dr-ról lesz szó. Az egriek ismerik ezt az örökké siető embert. A laikus körökben azt már ke­vesen tudják, hogy az ő tudo­mányos munkássága messze túl nő megyénk határain, sőt eredményeire a külföldi or­szágokban is felfigyeltek. És azt különösen nem tudják ró­la, hogy a lehető legrosszabb riportalany. Ezt csak az új­ságíró tudja, aki a vele eltöl­tött hosszú idő után semmit nem tudott meg róla, ezzel szemben, komolyan kortyolga­tott a sebészeti ismeretekből és ezekután úgy érzi, hogy most már arról sincs halvány fogalma, amiről eddig azt hit­te, hogy érti. így hát Póka Lászlóról, mint magánemberről vajmi keveset írhatok annál többet azonban a szívsebészetről, a hasi műtétek specialistájáról. Persze ez a rövid kis cikk nem léphet fel azzal az igény­nyel, hogy tudományos mun­kásságáról egy teljes átfogó képet nyújtson. Csak néhány kiemelkedő eredmény leírását várja az olvasó és azt sem szakszempontból. Még tíz éve sincs, mikor vi­lággá röppent a hír: az orvos- tudomány eljutott odáig hogy már hozzá mernek nyúlni az emberi élet érzékeny motorjá­hoz, a szívhez. EZ A FELFEDEZÉS hatal­mas távlatokat nyitott az or­vostudomány előtt, új remé­nyeket csillogtatott meg sok­sok ezer ember szemében, aki­ket az öröklött, vagy szerzett szívbaj már halálra ítélt. És nemsokára híre járt, hogy Egerben is végeznek már szívműtéteket. Ez annál na­gyobb szenzáció, mert a szívet Magyarországon ma is csak négy helyen operálják és eh­hez tartozik a mi megyénk székhelye is. Póka László, az egri kórház sebészfőorvosa 1954 óta végez szívműtétet és eddig harminc sikeres műtét után, harminc halálraítélt ember kapta visz- sza tőle életét. A műtéten át­esetteket azóta is figyelik és örömmel állapítható meg, hogy ma is teljesen egészsé­gesek. Amíg persze Póka Dr. eddig eljutott, hosszas és lelkiisme­retes kutatómunkára volt szükség. Meg kellett tanulni a szív speciális röntgenvizs­gálatát, új diagnosztikai mó­dokat kellett kikísérletezni, felszerelni a kórházat a szük­séges műszerekkel, tanulmá­nyozni a belgyógyászok már eddig elért eredményeit, amíg eljutott addig, hogy egy napon az érzékeny gumikesz­tyűs ujj behatolhatott a szív­be. És természetesen a fejlődés nem állt meg. Az egyre fej­lettebb érzéstelenítési mód­szerek lehetőséget adnak, hogy hosszabb időn keresztül ki­kapcsolható legyen a tüdő és a szív. Ebben az irányban folytatnák most is kísérleteket, melynek várható eredményei­ről persze még korai lenne beszélni. Inkább essék szó a már megtett útról, és az elmúlt év egyik legnagyobb esemé­nyéről; hogy az egri kórház­ban három esetben sikerült már meghalt embert újra­éleszteni. Mihalecz Istvánné, királdi asszony egy műtét befejezése után súlyos sokkot kapott, melyet a legnagyobb igyeke­zettel sem sikerült megszün­tetni. Nemsokára megszűnt a légzése, megállt a szívverés, tehát beállt az úgynevezett klinikai halál. Az elhatározás­ra nem sok idő maradt, mert az agy működése a klinikai haláltól számított 5—6 perc után már nem indítható meg. Pillanatok alatt felnyitották mellkasát és a halott szívet Póka Dr. a kezébe vette és percenkénti hatvanas tempó­val pumpálni kezdte. Közben fokozták a transzfuziót és mesterséges légzést kapott. VÉGRE, NÉGY perces meg­feszített munka után jelentke­zett a szív első spontán ösz- szehúzódása, megindult a lég­zés, és egy-két perc múlva, már mind a szív, mind a tü­dő rendesen dolgozott. Az esemény négy percig tartott, mindezt leírni néhány mondat. De lehet-e elég nagy szavakat találni a méltatás­hoz. Mihaleczné ma egészsé­ges és csak felépülése után tudta meg, hogy már halott volt. Menthetetlen gyomorráko­sak teljes gyomrát kiveszi és a beteg néhány nap múlva már nyugodtan sétál a folyo­són. Régebben? A legtudó- sabb orvosok is lemondtak az ilyen betegről. Megkérdeztem, hogy életé­nek mi volt a legkedvesebb élménye. íme a válasz: — Egyszer megoperáltam egy öreg bácsit. Súlyos eset volt, ki kellett vennem a tel­jes gyomrát. Másnap, amint a vizitre megyek, hát kit lá­tok? Az én öregem sétálgat a folyosón és derűsen pipázik... Orvosi pályafutásom legmeg- kapóbb élménye marad ez a pipázó öreg... Póka Dr. évi 600 műtétet végez általában és legna­gyobbrészt súlyosabb eseteket. Nem szeretem a statisztikai fejtegetéseket, de érdemes el­gondolkozni azon, hogy ez — az Egerben eltöltött 16 év alatt — majdnem 10 ezer em­ber. Egy hatalmas falu. Nem tudom hány halt volna meg Póka doktor közreműködése nélkül, de felteszem, hogy egy kisebb létszámú falu neki kö­szönheti az életét. Hatalmas dolog ez... Munkájára persze felfi­gyeltek az országban és eddig három esetben kapott az Egészségügyi Tudományos Tanácstól pályadíj álcát, ered­ményei elismeréséül. De nem kisebb elismerés az sem, hogy 1956-ban többek között ő is képviselte a magyar orvos- társadalmat egy Torinóban megrendezett kongresszuson, ahol a világ legnevesebb se­bészei előtt beszámolt elért eredményeiről. Ma is kapcso­latban áll a világ különböző táján élő professzorokkal, az angol Rávennél, az clasz Tog- lietti-vel, a csehszlovák Herd- licskával, vagy Liskával. Ér­tesítik egymást kutatásaikról, eredményeikről, elküldik megjelent munkáikat és az orvosi szaklapokat. És Póka László Dr. mun­kája jelentősen öregbíti a ma­gyar tudomány külföldi hírne­vét és ez ha nem is olyan hangos, mint egy labdarúgó csapat szenzációs győzelme, de sokkal hasznosabb hazánk jó­hírének és az egész emberi­ségnek. EZÉRT LEHETÜNK mi He­ves megyeiek büszkék doktor Pókára és ezért kívánunk ne­ki az eddigiekhez hasonló sok sikert, a tudományos alkotó munkához szükséges nyugodt életet, egészséget. Herbst Ferenc — 300 MÉTERREL bővítették a villanyhálózatot Atkáron a községjejlesztési alapra befize­tett összeg egy részéből. — 30.000 forint beruházással befejezték az atkáid kul­túrotthon építését, bevezették a villanj t, beszerezték a fon­tos bútorokat. — A kultúrház rendbehozásához a KISZ és a Nőtanács tagjai társadalmi munkával is hozzájárultak. — MEGYEI értekezletet tar­tottak Egerben a szakcsoportok és terme Lesi társulások elnökei részére. Az értekezleten az el­múlt év eredményeit és a kö­vetkező hónapok feladatait vi­tatták meg. műsora: Január 8, szerda: Egerben este 7 órakor: Marica grófnő (szelvénybérlet). Január 9, csütörtök: Egerben este 7 órakor: Marica grófnő (szelvénybérlet). Január 10, péntek: Egerben este 7 órakor: Marica grófnő (szelvénybérlet). Egri Vörös Csillag: Január 8: Isten és ember előtt. Január 9—15:: Éjfélkor. Egri Bródy: Január 8: Negyvenegyedik. Január 10—15: Huszárok. Gyöngyösi Szabadság: Január1 8: Béke völgye. Január 9—15: Isten és ember előtt. Gyöngyösi Puskin: Január 8: Csalódás. Január 9—12: A mi igazgatónk. Hatvani Kossuth: Január 8: Páncélos dandár. Január 9—12 Hajnalodik. Hatvani Vörös Csillag: Január 8: Nehéz kesztyűk. Január 9—19: Moulin Rouge. Füzesabony: Január 7—9: 306-os ügy. P étervására: Január 8: Első szerelem. Január 9—10: Léha asszony. Heves: Január 8—9: Elet tanulsága. FILM: A Ml IGAZGATÓNK A mi igazga­tónk. c. játék­film a román filmművészet fejlődését mu­tatja, mind a film kifejezési eszközeinek sokrétű alkal­mazása, mind a technikai színvonal szem­pontjából. A film egy felfuvalkodott igazgató mulat­ságos történetét meséli el. Be­mutatásra ke­rül a gyöngyösi Puskin mozi­ban jan. 9—12 között. ÉJFÉLKOR Ez az új magyar film egy nagy szerelem történetét mond­ja el. A főszerepet Ruttkai Éva és Gábor Miklós, a népszerű színészházaspár játssza. Ugyancsak főszerepben láthatjuk Bánki Zsuzsát, aki hosszabb ideig nem filmezett. Bemutatásra kerül az Egri Vörös Csillag moziban ja­nuár 9—18-ig és a gyöngyösi Puskin filmszínházban január 30-tól február 5-ig. Megyei színjátszó rendezői konferencia Egerben Január 11—12-én a megye Mű­velődési Házainak színjátszó ren­dezői kétnapos megyei konferen­cián vesznek részt, ahol megtár­gyalják a színjátszó mozgalom megyei helyzetét és problémáit, a műsorválasztást, a műsorpolitika kérdéseit. A konferencia délelőtt tíz órakor a Szakszervezeti Kul­turotthonban kezdődik. Este hét órakor a Gyöngyösi Művelődési Ház és a 43-es számú AKÖV szinjátszó csoportja bemutatja Howard Fast: A harminc ezüst­pénz című drámáját. Vasárnap délelőtt a szakmai be­mutató értékelésére és vitára ke­rül sor. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ij 1 Y¥W¥WWyifV.W. Filmbemutató 3000 méter magasságban Először történt, hogy egy film ősbemutatóját 3000 mé­ter magasságban, repülőgé­pen tartották meg. Egy Su­per DC—7 típusú gépen, amely Párizs és Auckland (Uj Zé- land) közt közlekedik, bemu­tatták Christian Jacyues és Martine Carols „Nathalie” című filmjét. Ezen a 20.000 kilométer hosszú vonalon — a világ leghosszabb légiforgalmi vonalán — ezentúl rendszere­sen vetítenek a személyszál­lító gépeken filmeket. Oroszlán és tigris hibridjei Bombayban December 16-án egy nőstény­tigrisnek négy kicsinye szüle­tett oroszlónapától a Bomba-i nagycirkuszban. Az anyaállat Mary, bengáliai királytigris : az apa Sanakr, a nagycirkusz „sztárja”. A két állat két év óta közös ketrecben lakik. A „Cambat mellesleg megjegy­zi» hogy a vincennesi állat- kertben gyönyörű „tigon” él (himtigris és nőstény oroszlán ivadéka) amelyet a marokkói szultán ajándékozott az állat­kertnek. CSERNICZKY DÉNES: ‘ 'V így voltunk. Hányszor gondol­tam rá, vajon milyen lesz, a megérkezés az ígéret földjére, mit fogok érezni. A. nagy pil­lanat hatása alatt biztosan el fogok ámulni, szóhoz sem tu­dok jutni és miegyebek. Nos és akkor, mikor gépünk föl­det ért, mindebből semmi sem lett. A világon nem éreztem semmi különösebbet. Mindezt olyan természetesnek vettem — mintha Andornaktályára ruccantam volna ki. Valahogy úgy voltam vele, mint mikor az emberrel valami nagyon nagy hírt közölnek és az első pillanatban fel sem tudta fog­ni az értelmét. Csak később szívódik fel és jut el a tudatba. No múg valami. Hallottam milliószor a híres, sőt túlhíres kínai udvariasságról. Most itt lesz az alkalom, hogy már a megérkezés első pillanatában a valóságban is tapasztalni fo­gom a legspeciálisabb kínai dolgok egyikét. Ez sem vált be. Ugyanis a repülőtéren egy lé­lek sem várt. Értetlenül néz­tünk egymásra. Azután egy te­lefonbeszélgetés mindent elosz­latott. Az történt ugyanis, — hogy a kínaiak minket vonat­tal vártak szeptember 10-re. A magyar minisztérium távira­tit, melyben értesítik őket, — hogy repülővel érkezünk, még nem kapták meg (csak két nap múlva érkezett meg.) Gyors in­tézkedés (a kínaiak részéről). — •'Így félóra múlva begördül két 1111,1 es egy autobus/.. Széles nosolygás, sűrű bocsánat kérés. (Folytatjuk.) azt vallom, hogy cukorral jobb Beszállás. Következik Peking A pilóták nagyon körültekin­tőek voltak. Óriási hegyek kö zeledtek. Egyszercsak ereszke­dik a gép. Mi az, már Peking következik? Nem. Kijön a sze­relő és mutatja: ott a kínai fal Egy hegygerincen végigvonul-, „apró” fehér vonalat pillan­tunk meg. mely pontosan kö­veti a hegygerinc szeszélyes vonalát. A hegyek teljesen ko­párak. Itt,-ott néhány bokor. Ez hát a híres kínai fal. A he­gyek minden átmenet nélkül megszakadnak. Óriási síkság következik. De mennyire más ez. mint a nagy hegyek előtti Góbi-sivatag. Dúsan termő vi­dék, melynek minden négyzet- métere mintakertészet módjá­ra van megművelve. Rendkí­vül sűrűn lakott vidék. Meg­számoltam fentről legalább 40 nagyobb települést. Ez már Kína. Mindannyian az ablak­nál vagyunk. A felfedezés örö­me hallik innen is onnan is: nézd, ott egy pagoda, nézd azt a kínai tetős házat. Gépünk ál­landóan ereszkedik. Ki törő­dik most a nyeléssel?! Már látni a repülőteret. Leszáll­tunk. Peking. (Pokszor vagyunk úgy. ha / nagyon várunk valamit, előre beleéljük magunkat, a megvalósulásba, előre lejats/uk kiszínezzük magunkban ai vár­va várt nagy pill*na'*h Mi is pülőtér alkalmazottainak lakó­telepe és a szállodák. Túl sót nézgelődnivaló nem akad, íg> hát visszamentünk a szállóba Lefürödtünk és a fáradságtói kimerültén rogytunk az ágyba puha pehely párnák, derekal- jak ölelő paplanja alá. Reg­gel nyolckor indulás. Már újra kétmotoros géppel megyünk. De ennek a gépnek is megvan a maga érdekessége, ugyanis „önkiszolgáló gép”. Nincs raj­ta személyzet (nem pilótára gondolok). Ki mit akart inni, vagy enni. hátrament, és töl­tött magának annyit, amennyit akart (ingyen). A Góbi-sivatag fölött repülünk. Mérhetetlen távolságban csak, homok, és homok. Távolból idekéklenek a hegyek. Teljesen kihalt vidék. Később itt-ott egészen apró települések, főként a hihetet­lenül kanyargó patakok mevi- tén. Egy helyen, szálltunk meg le, Ulan Bátorban,^ Mongolia fővárosában. Ez már Kelet. A vörös keresztes nővér tetőtől talpig zöld selvemruhában. — Szinte furcsának hat a kézé­ben a modern gyógyszeres lá­da. Mutogatott, hogy mncs-e valami bajunk. Hála az Égnek, nem veit.’ Ideális napot fog­tunk ki a repülésre. Az útle­vélvizsgálat alatt megvendé­geltek. Itt kaptuk az első olyan speciális keleti valamit, ami szinte az egész kínai tar­tózkodásunk alatt végigkísért. A cukornélküli teát. — jviit, mondjak, először nagyon kelle­metlen volt. Lassan azért hoz­ná lehetett szokni, de most is tankol es rakodnak. Beszállás után a szovjet pilóták látták, hogy mennyire érdekel minket a vezetőfülke műszerrengetege, (nem mintha értenénk hozzá), nagyon előzékenyen integettek, hogy csak nézgelődjünk. Kap­tunk az alkalmon. Közben el­érkezett a felszállás ideje. De nem szóltak, hogy menjünk, — hát maradtunk. így volt sze­rencsénk közvetlen közelről végignézni a vezetőfülkéből a TU—104 levegőbe emelkedé­sét. Rövid két óra és Irkuck- ban vagyunk. Délután fél 4 az idő.. ez hogy lehet? Egy­szerűen úgy, hogy mi közben elfelejtettük a nagy sürgés-for­gásban az óránkat igazítani és itt. már öt óra különbség van az otthoni időszámításhoz ké­pest. Tehát feliszálltunk éjjel 3 órakor (a mi óránk szerint és megérkeztünk délután fél 4- kor (az ottani időszámítás sze­rint). Itt már várt az ebéd — (vagy vacsora?). Utána sétál­tunk cgv keveset. Vasárnap délután van. Szép napsütéses idő. Aliul vagyunk, ez még innim mag« a város, csak a n?­tasztikusabb alakzatokat vet­ték fel. Hatalmas hómezők­höz hasonlít, melyen itt-ott egy templom, egy hatalmas pa­lota tűnik fel. Itt az ebéd. A kis asztalka újra eléd kerül. A menü: egy pohárka paradi­csom, sülthús rizzsel, vajban sütve, nyers uborka, olajos hal és kompót. Barna kenyeret ka­punk, ami egyébként igen íz­letes. De hiába a nagy élmény, hiába utazom a huszadik szá­zad egyik csodáján, a repülő- útnak megvan az az átkozott velejárója, hogy az ember — akarva-akaratlanul — elalszik. Hiába meresztem a szemem, — nem lehet ellenállni. így tör­tént meg az a furcsa eset, hogy Európában reggeliztünk, az Ural felett elaludtam és Ázsiá­ban ebédeltem. Ereszkedik a gép. Ezt azért itt is megérez­ni, mert nem semmiség 12 km magasságból leszállni. Itt is nyelni kell egy-kettőt, de lé­nyegesen kevesebbet, mint a másik gépben. Közeledünk Omszk felé. Beszállunk. Dél­előtt érkezünk meg. Kiszál­lunk. Megállók a gépóriás alatt. A méretek lenyűgöznek. Egy félórát állunk, mert. (1 gép gőzben egy igen csinos kislány felszolgálja a reggelit. Kis asztalt tesz elém, — amire igen ízlésesen tá­lalják fel a bőséges reggelit. De ezzel még nem ér véget az étkezés, mert az ebédig meg­szakítás nélküli láncolatban ösztökélik és ingerük az em­ber étvágyát különböző nyál- cBorgaló ínyenccsokoládékkal, és miegyebekkel, aminek az ember természetes étvágya nem tud ellenállni. De nem is akart. Előző repülőutunk ál­landó társa, az örökösen abla­kunk alatt szálló felhők, tel­jesen elmaradtak, mert a leg­magasabban úszó felhők is messze alattunk úsztak. Fen­séges látvány a kristálytiszta égbolt, az alattunk úszó hófe­hér felhik melyek a legfan-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents