Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)
1958-01-08 / 2. szám
1958. január 8. seerda N í r O J 1 á G 3 Bérezésünk néhány problémája — írta: FUKUCZ JÁNOS, az SZMT elnöke Az ellenforradalom leverése óta eltelt egy év alatt, az okozott károkat nagyrészben helyrehoztuk, a sebeket begyógyít otluk. Ezt legelsősorban a Magyar Szocialista Munkáspártnak köszönhetjük, amely a Szovjetunió segítségével megindította hazánkban az életei, jelentő munkát, annak ellenére, hogy az ellenforradalom nehéz helyzetbe hozta népgazdaságunkat. Különösen nagy volt azonban az anarchia bérezésünk területén. Kétségtelen, hogy az elmúlt évek bérezésénél követtünk el hibákat. Sok helyen erőltettük a darabbéreket, bérezésünk nem biztosította eléggé a jó szakmunkások megbecsülését, a reálbérek nem emelkedtek megfelelő ütemben. Ezeknek a hibáknak a kijavításához azonban már az ellenforradalom előtt hozzáfogtunk, de a helyes határozatok végrehajtásában az ellenforradalom akadályozott meg bennünket. Az ellenforradalmárok tudatosan idéztek elő átmeneti zavart bérezésünk területén, mert tudták, hogy a bérezés anarchiája csökkenti a termelési eredményeket. Ezért szíloLták a sztrájkot, ezért fizettettek ki több, mint hatszázmillió forintot törényteleniil olyan munkákért, amely mögött nem állt termelés, ezért akarták eltörülni a teljesítményen alapuló bérezést. Pedig tudvalévő, bogy a világon a kapitalista országok többségében is a munkások teljesítménybérben dolgoznak. Az Egyesült Államokban és más fejlettebb kapitalista országok gyáraiban a bevezetett futószalag- rendszer és a legkülönbözőbb akkordbér-rendszerek a munkások minél nagyobb kizsákmányolását célozzák. Az ellenforradalmat azonban legyőztük és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes célkitűzése alapján hozzáfogtunk a népgazdaság megszilárdításához. Biztosítanunk kellett gazdasági életünk helyreállítását, az inflációs veszély elhárítását és a bérezés területén kitört anarchia megszüntetését. Mindezek mellett nem téveszthetjük szem elől azt, hogy betartsuk a kormány által engedményezett 16 százalékos reálbér- emelést. Ez csak úgy vált lehetségessé, hogy megfelelő mértékben emeltük a termelés színvonalát és visszaállítottuk a teljesítményen alapuló bérezési rendszert. de természetesen csali ott, ahol ennek feltételei adottak voltak. A megye üzemei egymás után tértek vissza a teljesítménybérezési formára. Ez jelentős mértékben hozzájárult a termelés megfelelő növekedéséhez, de sajnos azonban a bérezésben megmutatkozó aránytalanságot sok helyen nem tudta megszüntetni. Ez tette szükségessé, hogy be kelhit vezetni az átlagbérek ellenőrzésé!. Ha javult is a helyzet, az aránytalanságok nem szűntek meg teljesen sem az iparágak között, sem az egyes iparágakon belül. Ezek a meglévő aránytalanságok nagyi-észt abból adódtak, hogy az 1956. harmadik negyedévének Követendő példa Az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok egyik fontos feladata a közös állatállomány beszerzése és fejlesztése. A közös állattenyésztés nemcsak több jövedelmet jelent, hanem fokozatos fejlődést, áthajlást a magasabb termelőszövetkezeti típus felé. Tófalu községben most a Nincs Akadály nevű I. típusú termelőszövetkezet nevéhez méltóan bátran hozzákezdett a közös jószág beszerzéséhez. Elgondolásaikat, terveiket tett követte, s a napokban 234 juhot vásároltak. Példájuk, kezdeményezésük követésre méltó megyénk területén minden hasonló csoport számára. — A MEGYEI Kórház Igazgatósága alkalmaz okleveles ápolónőket, vagy ilyenek hiányában, ápolási gyakorlattal rendelkező 20—40 év közötti női munkavállalókat. Jelentkezés: Gyurkó Gézáné személyzeti előadónál, Eger, Széchenyi u. 27. béralapja szolgált alapiú a béremeléshez. Például olyan két üzem között, mint a Recski Ércbánya, amely kevés eltéréssel, azonos feltételek mellett termelt, mint a Gyöngyösoroszi Ércbánya, az átlagkeresetben közel 150 forint eltérés mutatkozik. Hasonló példákat lehetne hozni még sok üzemünkből, ebből nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti szerveknek segíteni kell abban, hogy a felsorolt fogyatékosságok megszüntethetek legyenek. Különösen az iparágak közötti aránytalanságok megszüntetéséhez kell gyors és hathatós segítséget adni. Tarthatatlan például az az állapot, hogy az Egercsehi Bányaüzem dolgozóinak alig magasabb az átlagbére, mint a Hatvani Sütőipar munkásaié. Ezeket az aránytalanságokat nemcsak mi látjuk, hanem tudják és helytelenítik az ezen a területen dolgozó munkások is. Legutóbb beszélgettem egy élelmiszeripari dolgozóval. Érdeklődtem tőle munkája körülményei felől, megkérdeztem, hogy van megelégedve. Egy kérdése volt csupán: megmarad-e a bérezés náluk? Elmondta, hogy az ellenforradalom előtt 3.50 forint volt az órabére, és most annak ellenére, hogy betanított munkás, az órabére pontosan a duplája, tehát hét forintra emelték. Most azon fél, hogy ekkora emelést minden szakvizsga letevése nélkül nem hagynak meg. Az említett fogyatékosságban helytelen volna olyan következtetéseket levonni, hogy az a rossz, ahol alacsonyabbak a bérek és csak az a jó, ahol magasabbak. Nemcsak az lehet a helyes megoldás, ha minden területen a legmagasabb szintre emeljük a béreket. Ezt így adminisztratív úton megoldani helytelen és, hogy ebből mi következne, az mindenki előtt nyilvánvaló. Van azonban terület, mint például a Sely- pi Cementgyár, ahol a bérezést felül kell vizsgálni és az ott dolgozók bérét, a hasonló üzemek szintjére emelni. Erre meg is van minden lehetőség. A jelenlegi reálbérek cs életszínvonalunk emelésének további járható útja azonban csak az lehet, hogy ahol jelenleg b r- felfutások vannak, ott megfelelően emelni kell a tcrmelésL is. A szocializmus építésének nem célja a munkások reálbérének csökkentése. Éppen ellenkezőleg az életszínvonalnak állandóan nőni kell, de ennek előfeltétele a termelés állandó emelése. Nem tartható az, hogy a bérezésnek, az 1956-os III. negyedév adja az alapját, különösen akkor nem, ha a termelési szintnek nem az 56-os év, III. negyede adja az alapját. 1957. decemberében a termelési színt az 1956-os év harmadik negyedének 90 százaléka, ezzel szemben a bérfelhasználás 24 százalékkal meghaladja az 56-os év azonos időszakáét. A magyar munkásosztály nem kívánhatja, s nem is kívánja, hogy állandóan a baráti országok adjanak olyan nagyarányú gazdasági segítséget, mint amilyent eddig kaptunk. Végre saját Iáim ultra kell állni, ez pedig csalt úgy lehetséges, ha termelésünket megfelelő ütemben növeljük. A magyar munkások már többször bebizonyították, hogy a párt vezetésével úrrá tudnak lenni a nehézségeken. A vezetőknek azonban bizalommal kell fordulniok a munkás- osztályhoz. Ha a jelenlegi bér- problémák megoldásában is hozzá fordulunk, altkor megkapjuk tőlük azokat a komoly segítségeket, melyeket a válságos helyzetben soha nem tagadtak meg. Felnőttek figyelmébe! Nagy örömre ébredtek a gyermekek hétfőn reggel. Vastag, puha takaró borította a háztetőket, a lejtős utakat, melyek ezután már nem mint utak, hanem mint ród- lipályák szerepelnek a kis emberkék szótárában. Mindegy, hogy honnan, s hová vezet az út, mindegy, hogy az | autók vagy szekerek járnak rajta, csak lejtős legyen, csússzon a ródli. Hisz úgyis vigyáznak a soffőrbácsik Nem lehet baj, így vélekednek a gyermekek, eszükbe sem jut a veszély, s a száguldástól kipirult arcok sokszor, igen sokszor a kórházi ágyon sápadoznak néhány óra múlva, vagy a halál borítja rá szürkeségét, valamelyik gépkocsi kereke alatt. Mert komoly a veszély. Az elmúlt télen fiatal életet követelt a ródlizás, a gondatlanság. S most újra ott láthatjuk a gyermekeket a lejtős utakon, vidáman szánkózva, mit sem törődve a veszéllyel, bajjal. Érthető, hisz gyerekek. De nem érthető a felnőttek magatartása, akik mosolyogva nézik a veszélybe rohanó gyermekeket, de még nehezebben érthető a szülőké, akik szintén szemet hunynak az életveszélyes játék fölött. A tél sok örömet hoz a gyermekeiének, de sok veszélyt rejteget. S ezt a veszélyt csak a felnőttek segítségével háríthatják el a gyermekek feje felől... KÉT KÉP A KERESKEDELEMBŐL TÁVASZ A CSEMEGÉBEN Költözünk, vagy nem költözünk? — 126 lakás sorsa Egercsehiben — EGERCSEHI bányatelepen jártam, hogy megnézzem néhány bányászcsalád életét, akik a nemrég épült új lakásokba költöztek. Legnagyobb meglepetésemre a lakások üresek, építkezési anyagok, földkupacok, „úttalan-utak” környékezik a napfényes házakat. Az üzemi pártszervezet párttitkárához fordultam felvilágosításért. Gubán Gyula elvtárs kissé bosszankodva fogadott, mert a lakások ügye furcsán áll. Hogy miért? Mert ugyan elkészültek, költözni is lehetne — és mégsem lehet. A titkár elvtárs bosszankodásának fő oka pedig az, hogy Kádár elvtárs nemrégen elhangzott beszéde óta sokan keresik fel, hogy mi lesz a lakásokkal. Szeretnének beköltözni, különösen a vidéki dolgozók, de az OTP leállította a beköltözést, mert január 20-ig készpénzért árulják a lakásokat. Ezzel kapcsolatban Mile Lajos építésvezetőtől megtudtam, hogy a Hajdú megyei Építőipari Vállalat tervét pontosan teljesítette. A bányásznapra átadta pontosan a 15 lakást, tíz nap múlva öt lakást, majd kéthetenként folyamatosan húsz lakást, s december 20-ra (10 nappal a határidő előtt) az utolsót, a 126-ikat is átadták az ózdi trösztnek és az OTP-nek. Miközben felfelé kapaszkodtunk a legfelső házsorhoz, elmondta az építésvezető, hogy még a vételárak sem biztosak. Gubán elvtárs szerint 127 ezer forint egy kétszoba komfortos lakás, Mile Lajos már 140 ezerről tud. Azonkívül, hogy valóban eladók a lakások, azt nem propagálják kellőképpen. Sem. egy tájékoztató plakát, sem egyéb nem tudatja a bányászokkal a feltételeket, így aztán csak egymás közötti értesüléseikre támaszkodhatnak. Hogy ez mennyire így van, azt a bormélyműhelyben tapasztalhattam. Beszélgettem az emberekkel és nem tudnak sokmindenről, nem helyeselnek sgk mindent. Egy idősebb gazda a szomszéd faluból volt itt rendbetetetni bozontos üstökét, s ő mondja, hogy leánya — veje szeretnének már a bányánál letelepedni, meg is vennének egy lakást, de sem a pontos árát, sem a fizetési feltételeket nem tudják. Problémát jelent a bányászok között az is, hogy aki mégis beköltözik egy részletre megvett lakásba, mi vár rá szerencsétlenség esetén. Mi lesz a lakással? Lesz-e mód, hogy a család benne maradjon? Mennyi a pontos ára? Mennyit enged el ténylegesen az állam? Mennyit kell fizetni egyszerre? Mennyit havonta? Ilyen és ehhez hasonló ezer apró kérdés érdekli a bányászokat. A HÁZAK SZÉPEK, de általam is, mások által is felfedezett szépség- és kényelmi hibái vannak. A szép kivitelezésű házak között elszórtan állnak a később épített WC bódék, és néhány disznóól. Ahogy erről beszélgettünk, valaki kicsit kesernyés humorral jegyezte meg: „azokkal jelölték meg, hogy csak bányászlakások lettek!” Valóban ráfért volna a házakra lelkiismeretesebb tervezés! A lakás két szoba konyha, hall, fürdőszoba, WC, padlásfeljáróból áll-na. Ha állna! Mert a legfőbb hiányosság, hogy nincs vízvezeték. Utcai kút van az új telepen, az is felváltva kap majd vizet a bányával. Vízvezeték hiányában a maroknyi fürdőszobát átkeresztelték mosókonyhának. Ez, esetben a lehető legrosszabb helyen van: a háló és a konyha között. Az ikerházaknál a választófal olyan vékony, hogy ha valaki innen bever egy szöget, túl is akaszthatnak rá. Mile Lajos építésvezető szerint a hitelből túl sokat emésztett fel a föld- mozgatási munka, így történt meg, hogy a WC utólag lett megépítve, (húsz-harminc méterre a lakásoktól, de lejt az alsó lakások felé.) Gubán elvtárs azt mondotta, nehezményezik, hogy a tervezésnél a bányászok igényeit nem kérdezik. Példának említi meg azt a nemrég épült bérházat, melynek második emeletén ő maga is lakik. Láttam. Igaza van. Oda sem zongorát, sem kombinált szekrényt, sem rekamiét felvinni nem lehet. Minden szűk, kezdve a lépcsőháztól, folytatva a kéllépés széles, öt lépés hosz- szú konyháig. „Pedig ma már nem m o t y ó j a, hanem modern bútora és motorja, mosógépe és kényelmi igénye van a bányásznak!” — mondotta Gubán elvtárs. MINDENT egybevetve van valami igaza annak az utasnak, aki azt mondta az autóbuszon: „inkább száz ház kellett volna és a 26 árán vízzel, fürdőszobával ellátni a szénporban, sárban, vízben dolgozó bányászt!” Cs, Ádám Éva 10—-15 féle MIRELITÉ áru között válogathatnak az egriek a csemegeüzletben. Debrecenből és Budapestről heti két alkalommal szállítják az árut, amely nagyon hamar megnyerte a vásárlók tetszését. Nagy keletje van a mélyhűtött gyümölcsöknek, húsáruknak és főzelékféleségeknek is. A pult mögött Huszti Józsefné, a csemegeüzlet eladója méri a borsót. Hogy a vendégek elégedettek legyenek Megvan-e rumnak a kel- §ü lő szessfoka? Ezt ellenőrzi Kollár József műszerével az egri Vendéglátóipari Vállalat cukrászdáiban. 2x2 íj z emberi agy és tudás iránti mély meg- illetődéssel olvastam az egyik lap tudományos rovatában, hogy a terv már megfogant: a fényt megközelítő sebességű rakéta, amellyel még más csillagrendszerekre is el lehet jutni. Azt is olvastam, hogy az einsteini elmélet szerint az idő fogalma megváltozik majd a világűrben, s aki két-három évet tölt el valahol a közelben, mondjuk 100 millió kilométerre, az mire végez ott, itt már a negyedik felnövő nemzedékkel találkozik. Ugylátszik, a földi értelemben vett sebességnek nincs határa! Olvastam azt is, hogy meg akarják cáfolni egyes tudósok Newton almájának igazságát, s le akarják győzni a gravitációt, a föld tömegvonzását. Sok mást is olvastam! S ehhez még hozzátesszük, hogy nem is olyan régen az atomot úgy tisztelhettem, mint a nagy legkisebbet, a Kant-Laplace elméletet, mint az egyetlen igaz elméletet a naprendszer kialakulására — akkor könnyen meg lehet érteni a teljes kétségbeesésemet. Harmincéves fejjel kellett rájönnöm, — hogy amit eddig tanultam, az semmi, az nem igazság, hogy hiába vettem a tankönyveket, és tanszereket, hiába való volt a tandíj és a drukk, engem még a tanárom is becsapott, — rmert kétszerkettő az igenis öt, ahogy én mondtam, s nem négy, ahogyan ő. Pedig ő volt az okos tanár és én meg a bukott diák. A fiam két év múlva megy iskolába. Már elterveztem, hogy kitűnő tanuló lesz, mert ugye én majd segítek neki. Most nem merek, mert nincs tudásom hozzá, és direkt örülni fogok, ha megbukik, meri akkor neki lesz igaza, s nem a tanárnak, aki velem együtt tanult annakidején, s emiatt tudását kénytelen vagyok alaposan kétségbevonni. Mindenesetre biztos, ami biztos: visszakérem én is az iskolapénzt, s nem fizetek a fiamért se majd, mert az ember semmiért ne fizessen. Vagy inkább iratkozzam be az első általánosba? De mi lesz, ha megbukom? (egri) FEBRUÁR Is NAPILAP A NÉPÚJSÁG!
