Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)
1958-01-15 / 4. szám
- -v -. k& \\*j, ■'. '■•NBPÜJSAG 1958. január 15. szerda SZÁNTÓ IMRE: Eger vár hős védőinek emléke a váFos íu^iéri és felszabadulási peeében jlfost, amikor Gárdonyi vá- rosa a nagy író halálának 35. évfordulóján tisztelettel adózik az elhunyt emlékének, s a Hazafias Népfront Gárdonyi Géza Emlékbizottsága társadalmi gyűjtőakciót indított nagy halottunk mauzóleumának megépítésére, — úgy gondolom, — nem lesz időszerűtlen ez az igénytelen írásom. Az mindenki előtt ismeretes, hogy Gárdonyi Géza az „Egri csillagok” c. regényében a magyar nép hazaszeretetének, függetlenségi vágyának, katonai vitézségének állított halhatatlan emléket. A Ferenc József-kori Magyarország sívái’ jelenével állította szembe a hősi múlt példáját, így formálódott művészi kezében a történelmi emlék lelki- ismeret-riasztó, útmutató példázattá: az egri vár dicső védelmén keresztül mutatta meg, hogy a történelem mélypontjaiból is van felemelkedés a dolgozó nép legjobb erőinek összefogása által. Az is általában ismert, hogy Eger vár 1552. évi sikeres védelme erkölcsi tartalmát, mozgósító példáját elsősorban közvetlen utódaik, a későbbi egri vitézek, az egri „vitézlő oskola”, valamint az ország többi végházának vitézei hasznosították. Példájukon lelkesedtek, abból nyertek bátorítást és okulást. Az egri győzelem lelkesítő hagyományai mindig frissen és egyre nagyobb mozgósító erővel gyújtották lángra a későbbi századokban is a hazaszeretet érzését. Az egri hősök alakját a reformkori nemzeti fellendülés keltette újra életre. Vörösmarty Mihály „Eger” c. époszának (1827) az volt a célja, hogy a régi dicsőség fényével ébresztgesse a Metter- nich-féle szent szövetségi rendszer elnyomását sínylő magyar hazafiakat. A liberális-kor Magyarországában — mint láttuk — Gárdonyi Géza fordult a dicső múlt felé és tette regényével ország-világ előtt ismeretessé az egri hősök harcos hazafiságát, az egri nevet. |T^e arról már kevesebben tudnak, hogy miként hatott az egri hősök emléke városunk későbbi századaiban. Eger vára 1687-ben szabadult fel a török iga alól. A török kiűzése, majd a Rákóczi szabadságharc bukása megteremtette a Habsburgok számára Magyarország gyarmatosításának alapfeltételét. Hazánk nem léphetett az önálló polgári-nemzeti fejlődés útjára, hanem gyarmati sors várt rá. A katolikus egyház hű segítője volt az uralkodóháznak és az uralkodó osztálynak a kizsákmányolás és idegen elnyomás ellen küzdő dolgozó tömegek fékentartásában. E feladat vállalásában jelentős szerepet játszott az egri püspökség (1804-től érsekség) is. Az erőszakos rekatolizálással és a „Mária országa” eszmével igyekezett feledésbe meríteni, vagy elhomályosítani a magyar nép hazaszeretetének, függetlenségi vágyának, katonai vitézségének hagyományait; így az 1552. évi hősi várostrom lelkesítő emlékét is. Az egri vár sorsa ettől kezdve a lassú pusztulás. Amidőn Eszterházy Károly püspöksége idején a kincstár megkínálta a várost a vár megvételével, „ezen őseink vérével váltott nagy kiterjedésű erősségét, helyét annyi szenvedésnek, helyét annyi dicsőségnek”, a város anyagiak híján — nem tudta megszeretni. így a dicső tettek színhelye, az egri vár is, uradalmi kézre került. A vár köveire szükség volt a nagyarányú építkezéseknél. „A várnak, melynek romladozott állapotját, mely álUil az ez alatt fennálló számos egri polgároknak házaik és magok a bent lakó polgárok is félelem és veszedelem alá vannak kitéve, — írja a város 1822-ben, — szó nélkül el nem I' hot hallgatni. Ennek pedig kezdete és talpköve onnan ere- dett, hogy a Méltóságon Földi.« Uraság az várnak természetes helyen, fekvő, és a vár erd-V-gét tárté» darázsköveit k itöretvén, úgy a többi más faragott, é* számosabb köveit kibontván rész szerint maga hasznára fordította, rész szerint pedig másoknak a vár köveinek bontására s elhordásá- ra kész pénz fizetésért enge- delmet adván, az falaktul megfosztott föld nagy halmokat magokban hagyván.” ¥gy építették be vagy kó- tyvetélték el az egri püspökök annak a várnak köveit jobbágyok keserves robotmunkájával megépített barokk palotákba és templomokba, melynek védői 1552-ben „készebbek voltak a halálnak keserű poharát ürítve hazájukért dicsőén enyészetbe szállani, mint a rabság bilincseit gyáván fogadni.” Az egri nép szívéből azonban nem lehetett egykönnyen kitörölni a hősi múlt és ellenállás szellemét. Fenesy György püspök 1695-ben örökös egyes- séget erőszakolt rá a városra. De a püspökség és a káptalan lépten-nyomon durván megsértették ezt a különben is „köz jobbágyi sorsra alacsonyító sérelmes szerződést”, amely 1848-ig, illetőleg az 1854. évi újabb megegyezésig urbéfpót- ló rendszabállyal szolgált a város számára. A panaszok perekké duzzadtak, nemzedékek haltak meg a másfélszázados per folyamán, az egriek mégis ott álltak, hogy siratták „régi dicsőségük elenyésztét az idők homályában”. Eger város úrbéri pere, — amely egyre bonyolultabbá kezdett válni a 18. század második felében, — arról győzték meg a város közönségét, hogy csak olymódon tudnak megszaoa- dulni a kettős földesuraság, a püpökség és káptalan elnyomása alól, ha megszerzik a szabad királyi városi címet, amelyet a török kiűzése után néhány évig már bírtak is. De hiába volt minden erőfeszítésük; a nagyhatalmú papsággal szemben vívott küzdelmükben mindig alulmaradtak. Az egriek a kettős földesuraság basáskodása és elnyomása által meggyötörve — városi polgárságunk gyengesége folytán — a „jó király”- tól remélték — csalóka lidérc- fény! — vágyaik teljesülését: a szabad királyi városságot. Koptatták küldötteik Buda és Bécs köveit, kérvényeikkel buzgón ostromolták a trónus zsámolyát. Instanciáikban nem mulasztották el felsorolni mind a maguk, mind pedig elődeik érdemeit, amelyeket tettek a császári ház szolgálatában. Ezek sorában mindig jelentős helyet kapott az 1552. évi hősi várvédelem emlékének a felidézése. A II. József császárhoz 1788-ban benyújtott „felségfolyamodványukban” olvashatjuk a következő sorokat: „Ezen város lakosainak, mind közönségesen, mind különösen az király és ország előtt békességnek is, de főképpen háborúnak üdéjében tett érdemei oly jelesek, hogy maga az egész ország törvényes könyvének 1553. esztendőbeli 25. te.-ben azokat hosz- szasan elől számlálni és azokat oly annyira magasztalni méltóztatott, hogy ezen érdemeinek magasztalása és jutalma országunk fő városainak rész szerint csudára és követésre, rész szerint pedig irigy- kedésre okot adott légyen, végtére hogy az egész ország az egri polgárok és lakosok ezen ritka és példás érdemekre tekintve, azon közönséges országgyűlésben egész magyar hazánkra, mivel az egriek egész magyar hazánknak hasznára valának, egy különös adót vitézségeknek jutalmául segedelemre rendelni nem ter- heltetett légyen.” jlL/R iközben az egri püspökök a „szent királyok” adományleveleire hivatkoztak jogigényeik érvényesítése érdekében, az egriek öntudatosan emlékeztettek arra, hogy Eger vára a török ellenében Felső- M a gyámrszág védőbástyá j a (propugnaculum superioris Hungáriáé) szerepét töltötte be. „Eger városának lakosai voltak azok, — olvassuk egy 1824-ből származó felterjesztésükben, —■ akik a felséges királyi hadi serlegnek segedelmére lévén, a rettenetes török tábor Eger vára alul elmenni Kilencezer forint jjutaíom töistamelésér! Heves megyében az elmúlt év tavaszán verseny indult a járások között. A többtermelési versenyt a mezőgazdasági igazgatóság most értékelte, és a terméshozamok növelésében élenjáró szakemberek, járási, és községi tanácsok között ki- lenezer forint összegű jutalmat osztott ki. A szántóföldi növénytermesztésben a gyöngyösi járás lett az első, ahol katasztrális holdanként 130 kilóval növekedett a gabona terméshozama, szemben a 70 kg-os megyei átlag-növekedéssel. A szőlőtermelésben az egrieket illeti az elsőség, mert ebben a járásban a szakemberek és a termelők együttműködése 2 mázsa _40 kilóval megnövelte a holdan- kintf szőlőterméshozamot. — Zöldségtermesztésben pedig a megye régi híres „zöldövezete”, a hatvani járás ért el kimagasló termelési sikereket. FILMFÓRUM Éjfélkor Az ellenforradalom egyik legsúlyosabb kártétele nem az anyagi javak világában okozott pusztulást, hanem a lelkekben. Olyan közhely ez, amit már számtalanszor elmondtunk és elmondtak mások is. Eddigelé azonban hiányzott a távlat ahhoz, hogy a művészi látásmód időtállóságával közelíthessük meg a rohanó idők sodrából kiemelkedő néhány hét történetét, vagy pontosabban azt: hogyan reagáltak egyes emberek a felcsapó hullámok áradatában a zavaros eseményekre. A most bemutatott új magyar film egy művészházas- pár sorsán át közeledik a problémához. A Ruttkai Éva — Gábor Miklós alakította táncosnő — színész-pár hétköznapi szerelmén, apró — egyéni tragédiáján át eljutunk az októberi idők következményeinek mélységesen emberi konfliktusához: a diszidálás járványához. S hogy a disszidálás ügye valóban egyénenként is konfliktusként jelentkezett az ember, a családok életében, bizonyítja a számtalan széthullott család, honvággyal küzdő lélek. Az ellenforradalom bármely következményére rámutatni igen-igen hálás és pozitiven értékelendő feladat. Dicséret illeti hát e film íróit is érte. Más kérdés, hogy mennyit és hogyan sikerült visszaadni az akkori napok feszültségének a lélekre gyakorolt hatásából, s a történet drámai fordulata mennyire hiteles. Megjegyzendő, hogy a történet kétharmad része a drámai befejezéssel alig kapcsolódó, és nem is újszerű szerelmi történet: a környezetével, talán kicsit hazájával is meghasonlott táncosnő beleszeret a feleségétől lassan elidegenedő színészbe, s ez a szerelem — ellenforradalom ide, vagy oda —, happy end- del végződik. Ezzel voltaképpen lezárul a film nagyobbik fele. Ha csak ez és ennyi történne a vásznon, aligha lenne érdemes ezeregyedikkel gyarapítani a szerelmi film- történetek dömpinp-'ét. A befejező részben azonban kitör az ellenforradalom. Nos, nem közvetlen közelben, hiszen a szerelmespár Tihanyba nászutazik, — hanem Budapesten, de a lázas izgalom s depresszió rájuk is átragad. Üggyel-bajjal Pestre vergődnek s ott aztán az asz- szony egyre fokozódó, hisztérikus félelme és menekülésvágya miatt elhatározzák. — hogy disszidálnak. Hogy ez mégsem következik be mindkettőjük számára: íme, ez a drámai konfliktus. A nő megy, a férfi marad. — Miért? — teszi fel a kérdést a néző. Mert: — válaszol az író — mindketten azt teszik, amit előzmények alapján jellemük, sorsuk diktál. Sok művészi film bizonyítja az ilyen esztétikai látásmód igazát. Igen, de az „Éjfélkor”-nál éppen ezekkel az előzményekkel van hiba. Mitől bújik a bájos és szeretetreméltó, csupaszív és érzelem asszonykába egyszerre a még szakítás árán is menekülni akaró démon: bizony ezzel a jellemábrázolás is adós marad. Inkább valami esetlegesség, ötletszerűség uralkodik Ruttkai utolsó jelenetbeli magatartásán, — mintha az egész csak azért lenne így. hogy méltó és drámai keretet kapjon a történet. így hát a jószándékú, film részben, adós marad főcéljával: az októberi napok következményeinek pontos lélektani ábrázolásával. Hogy a film ennek ellenére érdekes és élvezetes, annak főleg a két főszereplő: Ruttkai Éva és Gábor Miklós az cka. Ruttkai a drámai színjátszás skáláján egyre színesebb és kifinomultabb, és meggyőzőbb alakításokkal emelkedik a legnagyobbak közé. Gábor Miklós méltó partnere, erőben, finomságokban egyaránt. Nag3r kár, hogy a két figura már említett elrajzolt vonásai miatt alakításuk nem nyújthatta azt a maximumot, amit művészi készségük alapján érdemelnének. Nagyon jó és jellegzetes Rozsos vagámrkodó és tipikusan pesti figurája, kár hogy a nem neki szánt befejező jelenetben a művészinek szánt szimbolikus erejű egyszerűség helyett lapos banalitást mondatnak vele a forgatókönyv írói. Szóvá kell tennünk azt is.. hogy az utóbbi időben készült! magyar filmek fényképezésénél — tagadhatatlan- pozitívumok mellett — bizo- nos sematizmus körvonalai- mutatkoznak. A hangultkel- tés egyetlen eszköze a víz? Folyó és álló, sötét és világos, hullámos és fodrozó?. — Minden filmben el kell énekelnie valakinek a „nagy slagért”, mégpedig lehetőleg vendéglőben, bárban, vagy más szórakozó helyen? Az élet túlsokrétű ahhoz, hogy az operatőrnek, rendezőnek, és forgatókönyv írónak únos- úntalan ismétlődő környezethez kelljen folyamodnia az egyes filmekben. Bágya kísérőzenéje hangulatos és nívós, de az ellen- forradalmi résznél kezdődő — és homlokegyenest más hangszerelésű, hangulatú, stílusú és belső tartalmú klasz- szikus zenét (Beethovent) kár volt beépíteni, mert a két szerzői stílus — enyhén szólva — ütötte egymást. Pagony Lajos bírósági hírük Átkelés a sorompón — ezer forintért! A füzesabonyi vasúti átjárónál nem szednek ugyan ..hídpénzt”, mégis igen sokba került az átkelés az egyik füzesabonyi motorosnak. A leeresztett sorompót felemelve, átbújt motorjával és az őt figyelmeztető állomásfőnökhe- lyettest olyan szavakkal és trágár kifejezésekkel traktál- ta, hogy a bíróság jónak látta honorálni a magáról megfeledkezett motoros szóbeli igyekezetét. A jelekből ítélve, ugyancsak borsos kifejezéseket használt a türelmetlen átkelő, mert a bíróság ezer forint pénzbüntetést szabott ki rá. Úgy hírlik, ez volt a legdrágább átkelés a sokat szidott abonvi sorompón. Lassan gyülekeznek az előadás résztvevői. Ketten ülnek már a legtávolabbi sarokban és cigarettáznak. A gomolygó füstfel- hőből hirtelen kiemelkedik egy bodor fej, gyorsan visszasüllyed s mindketten két kézzel oszlatják a (üstfelhőket. Hogyne! Hiszen megjött az előadó! — Jaj, de nyiszlett! - így az egyik. — Kopasz — a másik. S unottan kezd turkálni jegyzetei között. — Nézd! Sárga lcarÉrtckszlek vagy divatbemutató ? digánban van a Sári! És, őrület! Zöld szoknyában! — sziszegi. — Te! — hajol közelebb diszkréten — nincs egy csinos nő a társaságban! — S megnyugodva dűl visszcv a fotel süppedékébe. A két nő mohó szemmel nézte körül a termet, mindent felmértek, mindenkit megnéztek a cipőtől a bajig, a körömlakktól az arcbőrig, fel- t érképezték összes nembeli társaikat. Közben folyt az értekezlet, de o- nagyreményű kritikusok még mindig árgus szemekkel lesték a fi Ifedezhetöségeket. — Huh! Ausztrál- gapjú pulóver van a. Klárin! Hogy ennek honnan telik?! Ah! Hisz ez nem is ausztrál! Nézd’ _ Hol ül? — kérdezte az unatkozó.- Ott! - félig felemelkedett és előre mutatott a dobogó irányába. — Tessék, kérem! — Majd. a kartársnő megmondja! — szólt az előadó — félreértve a hölgy mozdulatát. Zavarodott pillanatnyi csend. — Azt nem tudom biztosan, de hogy nem ausztrál, arra mérget vehetek! A bodroshajú hamar megtudta, hogy az értéktöbblet valóban n e m éppen ausztrál — származék! (Csádám) Felvételek a Színház és Filmművészeti Főiskolára A Színház és Filmművészeti Főiskola az 1958—59. tanévre felvételt hirdet a színész, — színházrendező — és filmrendező tanszakokra. A színésztanszakon kötelező az érettségi, ettől rendkívüli tehetség esetén eltekintenek. Korhatár 16—22 év. A színház és filmrendező tanszakokon a korhatár 25 év. Mindkét tanszakon kötelező az egyetemi (töiáko- lai) végzettség, vagy érettségi. A tanulmányi idő mindhárom tanszakon négy év. A fölvételért a kérvényeket. 1958. április 1-ig kell beküldeni a Főiskola igazgatóságához. (Budapest. Vili. Vas utca 2/0. mellyel Dobó győzelmét a Mátra bérceit rezgető, s a Tokaji hegyekig dübörgő öröm lövéssel tudaté, Egret egy véres kőhalom alakjában, halhatatlan bajnokit kevés számra fogyott, sebekkel rakott, tagjaiktól megfosztott, elbénított férfiakban szemlélte”.... Mindezekből meggyőződhe- tünk arról, hogy Eger város dolgozó népe a Habsburg gyarmatosító uralom és a feudális elnyomás keserves napjaiban sem lett hűtlen az 1552-es hősök emlékéhez. Amidőn a Habsburg királyok trónusához az egri hősök örökségére hivatkozva járultak a szabad királyi városi cím elnyerése és a papi elnyomás elleni védelem megszerzése érdekében, akkor nemcsak a császári háznak tett érdemeikkel való jogos dicsekvés hangja csendül ki írásaikból. Ki- csendül belőlük az is, hogy a gyarmati és földesúri elnyomás igájába görnyesztve a maguk módján szembeállítják a sivár jelennel a hősi múlt ragyogó példáját; amikor még nem voltak a kettős földesura- ság. a püspökség és a káptalan fél jobbágyi sorsba süllyesztett alattvalói, hanem szabad, fegyvert viselő, az ország függetlenségéért harcoló végvári vitézek. Igaz, akkor a püspök sem székelt Egerben, hanem á veszélyeztetett várat a káptalannal együtt elhagyva a király kenyerén élt, illetve Kassán, a káptalan pedig Jászón húzta meg rpagát. Miután azonban a kettős földesuraság a török kiűzése után újból megvetette lábát Egerben, a nagyarányú kisajátítások folytán oda jutott „e minden szakaszában a történeteknek egyaránt dicső város a földek el- szorítása miatt”, hogy „azon kiváltságos földekből, melynek őseik minden nyomát vérökkel váltották meg”, sokaknak még annyi sem igen jutott, ameny- nyi „lealacsonyított sorsban, fárasztó munkákkal, szűkölkö- désben letöltött éltök után csontjaikat az örök pihenésre hantja alá takarhatta volna”. A mikor tehát Gárdonyi Gé" za az „Egri csillagok”- ban az 1552-es várvédő harcot Hahsburg-ellenes, antikleriká- lis ízzel lelkiismeret-riasztó, útmutató példázattá tette, akkor egyúttal Eger legjobbjainak útját követte, akik mindig a papi uralom • elleni kemény küzdelemtől remélhették a város boldogulását és emelkedését, s ebben a harcban az egri „vitézlő rend” nagyszerű példájára, szabadságára hivatkoztak. Úgy hisz- szük, ennek felismerése még egy szállal szorosabbá teszi városunk dolgozó népe hódolatát és megbecsülését az egri hősök dicső emléke iránt, és ugyanakkor Gárdonyi Géza emléke iránt is. kinteleníttetett és számos esztendőkig az egész felső Magyar Országnak oltalmazó paizsa Eger vára vala”. De talán a legmegkapóbb a város egy 1840-ből származó emlékiratának leírása az 1552-es várvédelemről. „1552-ik évben II. Solimán török császár vezére, Ámhát, 100.000-et haladó iszonyú fegyveres sereggel jelent vész ho- zólag Eger falai alatt meg, — olvashatjuk a terjedelmes emlékiratban. — Hazánknak, az ausztriai birodalomnak, sőt az egész keresztény világnak őr figyelme e várra pontosult. Az akkori szerencsétlen körülmények között, ennek dőltével felső Magyar Ország török kézre kerül, s innen pusztító dagályának az egész keresztény világra tér nyílik. E nemzeteket fenyegető vész azonban szerencsésen el lön hárítva. Dobó István, s Mecs- key várnagyok, a szomszéd vidékekről segedelemre érkezett nemesekkel növekedett, számra csekély, de akaratban nagy, erőben dús védősereg, ebben Egernek polgárai, s ha vélök élniök nem lehet, halni kész bátor nejeik, fel tudták fogni helyzetük minőségét, melytől száz ezrek élte s hazájok fennmaradása függött, — egy fekete koporsót tüzének eleve a vár falára ki, e megható bús jellel kívánva értesíteni a vad ellent, hogy készebbek a halálnak keserű poharát ürítve hazájokért dicsőén enyészetbe szállani, mint a rabság bilincseit gyáván elfogadni. így érték magas hivatásukat meg, — ez emelé tiszta erényű keb- löket azon magasztos érzelemre, mellyel ön magokban az embert meghaladva oly harcot állottak, oly győzelmet vívtak ki, minél nagyobbat a világ története egyet sem, de hozzá hasonlót is csak egyet (görögök a perzsák ellen) mutatnak. Maga a világ véleményi lehetetlenség cáfoltaték itt meg. amidőn 2.000 s néhány várvédő bajnokok roppant hadi készületekkel ellátott 100.000-et haladó, s idő közt pihent osztályokkal váltott török tábornak 60 napokon, 60 éjjeken által folytonosan tartó rettenetes ostromát nemcsak kiállák, hanem azt győzelmesen visszaverek, sőt szégyennel vonuló ellen, temérdek seregét még távozásában is háborgaták, fo- gvaszták. Mely ember erőn túli küzdésüket tettekben, s következésekben dicsőíteni a férjek példáján amazoni hévre gyulladó nők is vetélkedtek, midőn a bástyák ormain napestig küzdésben tikkadozó bajnokoknak időnként szün perceket szgr- zendők, nemek gyengesége ellenére helyeket válták, s a falak tövében rajzó ellenséget olvasztott szurok, s forró víz zuhatagokkal széleszték, legördített kő darabokkal fogyasztók. A megmenekült haza,
