Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-11 / 3. szám

6 ( NBPÜJSAG 1958. január 11. szombat Gondolatok a könyvtárban Lesz-e Egernek tanítóképző akadémiája? — egy ismeretlen Heves megyei kincsről A KIS VAROSHAZA ódon kapuja fölött szerényen hir­deti egy kis tábla, hogy itt van az Országos Széchenyi Könyvtár- Tudományos Könyv­tára. A gyöngyösiek napon­ként mennek el mellette anél­kül, hogy sejtenék is, milyen nagy értékek rejlenek e cím mögött. „A Mátra alján, Gyöngyösön van hazánk egyetlen közép­kori kolostorkönyvtári műem­léke, az ...Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában lévő Gyöngyösi Tudományos Könyvtár” — írja bevezetőjé­ben az ismertető füzet. A régi vasajtó szézámként nyílik a csengő gombnyomá­sára, s máris megcsapja orro­mat az olvasniszerető ember­nek olv kellemes édes-keser­nyés könyvszag. Fiatal ember fogad, Lévai Ferenc, a könyv­tár vezetője. Megkérem, is­mertesse meg általam a Nép­újság olvasóival a könyvtárat. Szíves készséggel beleegyezik, s már kezdi is. — A könyvtárat a gyön­gyösi ferencesek alapították, keletkezése egybeesik a rend­házéval, tehát az 1400-as évek régére tehető. A gyűjtemény nagyon értékes, mert azóta — a sok háború ellenére — ál­lománya folyamatosan gyara­podik, s így egyetlen teljes kolostori könyvtárunk. Sok ősnyomtatvány, néhány kódex, számos könyv első kiadása megtalálható itt, van egv 1473-as Corvinánk is. A könyvek száma évenként ezerrel nő, a jelenlegi állo­mány 18 ezer kötet, kb. 8 mil­lió forint értékben. Ebből ős­nyomtatvány (1440—1500 kö­zött nyomott) 202, darabon­ként 15 ezer forintot érnek, 2 db 1400 körüli kódex, szintén 10—15 ezer forint értékben. Van 390 db régi magyar nyom­tatvány, melyet 1711 előtt nyomtattak és ezer db XVI. századi könyv. A többi a XVII—XIX. században kelet­kezett. De jobban megismeri ezeket, ha megmutatom. ÍZLÉSES TARLÓKBAN, üveg alatt fekszenek a legérté­kesebb könyvek. Örömmel ta­lálkozom az iskolában megis­mert művekkel. Itt sorakoz­nak: Schedel Világkrónikája ♦1493), az Esztergomi Missale (1483), Temesvári Pelbárt: Po- BRerium (1499), Sylveszter Já- *os bibliája (1541), Pázmány: feteni igazságra vezérlő ka­lauz (1613), Mikes Kelemen Törökországi levelei, Morus Tamás: Utópia, Misztótfalusi Es Miklós nyomtatványai, Petzvál Felsőbb mennyiségta­na, Széchenyi Hitelje, és még nagyon sok értékes, első ki­adású könyv. Érdekességkép­pen említem meg, annak elle­nére, hogy a gyűjtemény egy­házi rendé volt, megtalálták A Tőke első kiadását is, mely jelenleg a Munkásmozgalmi Intézetben van. Természetesen van nagyon sok későbbi könyv is, melyek kikölcsönözhetők. Például: Pe­tőfi, Arany, Tompa műveinek korabeli kiadásai, Bolyai Far­kas Testamenje, Jedlik Ányos: Természettana és még számos értékes mű. Mint volt egyházi könyvtár, itt található meg a hazai tudományos könyvtárak közül a legtöbb teológiai és egyháztörténeti mű is. Több régi folyóirat év­folyama: Magyar Kurír, Ma­gyar Hírmondó, Pesti Hírlap stb., valamint számtalan ma megjelenő külföldi, hazai és Magyarországon megjelenő idegennyelvű folyirat: például: francia Europ, Les Lettres Franciasies, az amerikai The National Geografie Magazin, a német Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, a ma­gyar Irodalomtörténet. Akvá­rium stb. Külön specialitása a könyv­tárnak, hogy a legtöbb könyv un. „gyöngyösi kötéssel” van beborítva. Ezt a kötést 1730— 80-ban készítette egy vándor könyvkötő: A könyv sarkára az évszámot írták fel, valamint a Conventus Gyöngyösiensis Ord s Francisci kezdőbetűit, mely bizonyította, hogy a sön, a Pedagógus Szakszerve­zet területi bizottsága és a Megyei Művelődési Osztály háromnapos továbbképzésre hívta be a gyöngyösi járás 34 igazgatóját és igazgató-tanító­ját. „Ennek a továbbképzésnek az a célja — mondotta Tóth Tibor elvtárs, a megyei műve­lődési osztály oktatási csoport vezetője — hogy az iskolát és a felső vezetést közelebb hoz­zuk egymáshoz. Látogatásaink során az igazgató kartársak nehézményezték, hogy a me­gyei művelődésügyi osztály nem ad kellő segítséget a prob­lémák megoldásához.” A továbbiakban arról be­könyv a gyöngyösi ferencren- diek tulajdona. A GYŰJTEMÉNYT 1953­ban vette át az Országos Szé­chenyi Könyvtár s azóta a vá­ros dolgozóinak közkincsévé — válhatott volna, ha nem fedi be az érdektelenség és ismeretlenség sötét homálya. Sokszor jönnek ide beutalók Budapestről és külföldről — például Koroknay Éva tud. kutató a gyöngyösi kötésről ír jelenleg tanulmányt és járt itt egy ízben Jan Misanik cseh­szlovák tudós is, aki szlovák nyelvemlékek után kutatott — de a helybeliek nagyon gyéren látogatják. Többszöri ottartózkodásom alatt egyedül Sándor László ipari tanulóintézeti igazgató­val találkoztam, aki egy ipar- történeti tanulmányhoz kere­sett és talált forrásmunkákat. E cikknek az lenne a hivatá­sa, hogy megismertesse a gyöngyösiekkel könyvtárukat. Tanároknak, orvosoknak, mér­nököknek, diákoknak és min­den érdeklődőnek rendelkezé­sére áll a könyvtár, vezetője készségesen ad segítséget min­den tudományos kutatónak és művelődni akaró látogatónak, különösen ezután, ugyanis a könyvtár hamarosan tágasabb helyre, az Orczy kastélyba költözik. Ne hagyjuk tehát kényszerű haszontalanságban porosodni ezeket az értékes könyveket, hanem a saját és a társadalom hasznára forgas­suk minél többen! ifj. Rózsa Gyula szélt, hogy a megye minden iskoláját szinte lehetetlen ala­posan megvizsgálni. így a problémák helyben maradtak, sem mód, sem alkalom nem volt a közlésre. Ezért hívta és még hívja járásonként az igazgatókat a megyei művelő­désügyi osztály. A háromnapos továbbképzés előadási és vi­taanyaga (Rendtartás, kulturá­lis élet, úttörőmunka) fel is öleli azt a területet, amelynek alapos megbeszélése komoly segítséget ad az iskolavezetők­nek ahhoz, hogy emeljék az oktató-nevelő munka színvo­nalát és biztosítsák a tanulók helyes világnézetének kialakí­tását. A napi sajtóból és a Kos- suth-Rádió híreiből közismert az a változás, amely előtt a tanítóképzés áll. 1959-ben megszűnik a középfokú tanító- képzés és helyét átadja az aka­démián folyó és érettségire épülő felsőfokú képzésnek. Megyénkben széleskörű érdek­lődést váltott ki a tanítókép­zés reformja, mert városunk fejlődése és megyénk közok­tatásügye szompontjából nem közömbös, hogy megszűnik-e nálunk az alsótagozatos ne­velők képzése, vagy maga­sabb formában tovább él. Ha megszűnik, nem csupán egy színnel lesz szegényebb a vá­ros és megye közoktatásügye, de kultúrális életünk egy igen jelentős tényezőjétől esünk el. Sokan azt hiszik, az csak ter­mészetes, hogy Eger megkapja a tanítóképző akadémiát, hi­szen városunknak az egész or­szágban a legnagyobb hagyo­mányai vannak a tanítókép­zésben. Az ország első magyar' nyelvű tanítóképzője 1828-ban itt nyílt meg, s azóta megsza­kítás nélkül folytatja működé­sét, átvészelve az abszolitiz- mus korának fenyegetéseit és a tanítóképzésben bekövetke­zett minden eddigi változást. Tanítóképzőnk egymagában is tükrözi az önállósult és in­tézményes magyar tanítókép­zés történetét, éppen ezért fur­csa arra gondolni, hogy egy­szer csak megszakad élete fo­nala. Furcsa ez a gondolat an­nál is inkább, mivel tudomá­sunk szerint a Megyei és Vá­rosi pártbizottság a Megyei és Városi Tanács a város kultú­rális fejlődése szempontjából a tanítóképzőt igen fontos in­tézménynek tekinti, s éppen ezért határozóit formában ál­lást foglalt a tanítóképző aka­démia mellett. Jöttek hírek a sajtóban és a szabad szó szárnyán, hogy Egerben, az ország egyik leg­nagyobb tanító- és óvónőkép­ző akadémiája nyílik meg 1959-ben, de ha az eseményeket nézzük, úgy tűnik fel, mintha városunkban nagyon kevés történt volna ezért, hogy ez a szép terv meg is valósuljon. Más városokból, Nyíregyházá­ról, Debrecenből, Szegedről és Sárospatakról egyre több bi­zonyossággal szólnak a hírek arról, hogy náluk a tanító­képző akadémia reális valóság lett. Tudjuk, hogy Nyíregy­háza több millió forintot és sok tanári lakást ajánlott fel a létesítendő új intézmény ré­szére. Vajon mi tettünk-e ha­tározott lépéseket a tanító­képző akadémia létesítése fe­lé, vagy csak álmodunk és Pedagógus vezető továbbképzés Gyöngyösön Január 6-7-8-án Gyöngyö­gondolkodunk róla? Úgy tű­nik fel, mintha abban a ha­mis illúziókban élnénk, hogy majd magától is az ölünkbe hull az akadémia. Pedig a je­lek nem ezt mutatják. Harcra és áldozatvállalásra is szük­ség van, mint ahogy azt más városok példája mutatja. Egernek joga van kérni a tanítóképző akadémiát. Múltja és hagyományai első helyen biztosítják számára ezt a jo­got. De nemcsak jogunk van erre az intézményre, égető szükségünk is van reá, s a vá­rosnak komoly érdeke fűződik hozzá. Az egri képző múltjá­ban és hagyományaiban nem az a legnagyobb érték, hogy az ország legrégibb tanító­képzője, vagy hogy Gárdonyi Gézát adta a magyar népneve­lésnek, hanem az, hogy ifjú­ságát minden időkben az igaz hazafiság és a népi szellem hatotta át. Történelmi bizo­nyítéka van ennek sok. 1843- 49-ben elnéptelenedett az is­kola, mert növendékei a sza­badságharc zászlai alá jelent­keztek, s 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság hívószavára több diákunk vonult be a Vörös Hadseregbe, hogy védje országunkat és az első ma­gyar proletárdiktatúrát a be­tolakodó imperialista erők ellen. Az iskola 1919. évi anya­könyvei ma is őrzik Jaksa István, Kozma Sándor, Mol­nár László, Oláh Jenő, Orosz Zoltán, Litkei Kálmán, Ló­ránt Miklós és a többiek hősi emlékét. Bizonyítják annak késői dicsőségét, hogy ezeknek a fiúknak a bizonyítványait a Horthy-fasízmus megsemmi­sítette csak ezért, mert a népi hatalom védelmére keltek. Ezeknek a fiúknak a szelleme tovább élt az iskolában s ami­kor az a földdel, a gyárakkal s a bányákkal együtt a népé lett, sok szép új hajtást ho­zott. Tanítványai közül ma igen sokan szolgálják meg­győződéssel, lelkesedéssel, hű­séggel és áldozatvállalással is- népi demokráciánkat. Nem lehet az, hogy a vá­rosnak ez az ősi intézménye megszűnjön .élni csak azért, mert nagyon biztosak vagyunk jövőjében, vagy mert a ké­nyelem elaltatja éberségünket és tettvágyunkat. Ma már a tanítóképző akadémiák tanter­vét vitatják országosan, és- hamarosan sok kerül a szék­helyek végleges kijelölésére is. Mozdulni kell hát, míg nem késő. amíg élelmesebb és für­gébb városok el nem vitatják- tőlünk a tanítóképző akadé­miát, amíg a lehetőség nyitoa áll megmenteni és továbbfej­leszteni ősi népoktatási intéz­ményünket. 1958. a tanítókép­ző alapításának 130. évfordu­lója, ne a halálát jelentse e nagymultú intézetnek, hanem ú j j ászületését! Gárdonyi Géza Tanítóképző Tanártestülete. Gyümölcsös! telepítenek a termelőszövetkezetek Termelőszövetkezeteink a té­li időszak alatt csaknem min­denhol jövő évi terveiket ké­szítik. A szövetkezetek vezetői a községi mezőgazdasági fel­ügyelőkkel és az agrenómusok- kal együttműködve, közösen Köszönet a gyöngyösoroszi tanácsnak December 24-én tévesen adott információ miatt visszamaradt Gyöngyösoroszi egész továbbí­tásra váró postája. Sok levél, express csomagok, boroshordó stb. Mindent elkövettem a továbbítá­sáért, de járművet nem találtam. Megkértem a tanácselnököt, hogy legyen segítségemre. Szabó Kál­mán tanácselnök készségesen be­vitette a postai anyagot. Gyön­gyösre. Hadnagy Arpádné gyöngyösoroszi postahiv. vezető. tervezgetik az új gazdasági év fontosabb tennivalóit. Több szövetkezet, a füzes­abonyi Petőfi és a besenyőtelke Honfoglalás Tsz példáján okúi­vá most földterületének 18—20 százalékán akar pillangós ta­karmánynövényt termelni. A belterjesség fokozására szép terveket szövöget a füzesabo­nyi járás többi szövetkezete is. A mezőszemerei Uj Világ Tsz: például 10, a poroszlói Béke TSZ 14, a poroszlói Rákóczi Tsz 10 katasztrális hold új gyümöl­csöst fog telepíteni. Ezzel a gyümölcsben szegény vidékek: jobb ellátását kívánják előse­gíteni. a«iCP HO II O H CDHCD iiu . ZD i I C-D : i ­_- . i __ Ol vasd! Terjeszd! CSERNICZJKY DÉNES: &’L *^^ * % -fe * * * --W GM.** 3?IG A H -K 0<2 * Múr~" -v Pillanatok alatt tea, cigaretta. Megint bocsánatkérés (azután még vagy kétszázszar). A cso­magokat (érthetetlen módon itt vannak) hihetetlen gyorsaság­gal bepakolják (a kínaiak). Au­tóba szádunk. Irány Peking Befelé az úton mindenfelé a megálmodott kínai érdekesség. Kétkerekű kordészerű, nagyké­nt-kű kocsik, amibe egy ösz­vér és egy szamár van fogva. De ez sem az általunk szokott módon, hanem úgy, hogy elől van a szamár a kocsirúdtól távol, majdnem szabadon, — utána vagy jó három méterre mögötte jön, a rúdhoz kötve az őszvér. A kordén egy nagy bambuBzkalapos kínai. Renge­teg gyalogos akik a vállukon v szik a terhet. Egy hosszú bambusz rúd két végén van a te-her elhelyezve, középen sza­bd a kínai, igen, szalad. Ugyanis ebbmi az országban a V herhordók nem mennek, ha­nem valami ringó táncmozdu- lathoz hasonló léptekkel sza­ladnak. Szerintük ez így ké­nyelmesebb és praktikusabb. Ök mondták. Akkor így is van. Már közeledik a város. Jobb­ról egy teljesen modem, hatal­mas szálloda, dé ennek a teteje jellegzetes kínai stílusban van építve. Náluk ez mindenhol megtalálható. A legmodernebb építkezésükben is van mindig valami jellegzetes kínai. Leg­többször a felkunkorodó, bam­busznádat utánzó tetőszerke­zet. Először nagyon furcsa volt ezt látni. Később, mint min­denhez, ehhez is hozzászok­tunk és természetesnek tartot­tuk. jj^o és hát vártuk az ősi Pekinget. Nem azt kap­tuk. Megérkeztünk egy telje­sen modem városba, hatalmas széles utcákkal, két oldalt 6—7 emeletes modem házakkal, — trolibusszal felszerelve. Nem értettük. Megmagyarázták, — hogy Peking két részből áll. Az ősi Peking és a modern Pe­king. Az ősi város a városfa­lon belül épült és már többezer éves. Most nem megyünk, raj­ta keresztül, mert a szállodánk, a „Nyugati Szálló” (kínaiul a Sztya Pinkua), a modem rész­ben van. A város falain kívül épült kb. öt éve és most akko­ra lehet, mint Miskolc, Hát ez sz/:p. Erre nem gondoltunk. A szállónk teljesen modern. Meg­érkezés után pillanatok alatt elhelyeznek. Egy szobába két személy (nekem állandó tár­sam egész Kínán keresztül Su- ha Pali volt). Ez a kínai szál­lók állandó elrendezése. Két személy egy szobában, minden szobához hideg-melegvizes für­dőszoba és külön WC. Mikor felértünk a szobába, már vi­rágcsokor volt az asztalon. Az íróasztalra ki volt készítve bo­ríték, levélpapír és cigaretta. No és, hogy el ne feledkezzünk róla, egy hatalmas termoszban forró víz. Mellette egy tartó­ban tea és két csésze. Cukor persze nincs. Ha teát akarunk inni, a csészébe teát kell ten­ni és egy szemen le kell forráz­ni a termoszban levő vízzel. És már ihatod is a világhírű, illa­tos teát. Lefürödtünk, illetve letussoltunk és egy félórán be­lül már indultunk is vacsorázni a központi Tiszti Klubba, ahol olyan vacsorát szolgáltak fel, teljesen európai módon elké­szítve, hogy még a szomszédom ujját is megnyaltam utána. — Mindezt azért mesélem el részletesen, hogy képet adhas­suk valahogy a kínaiak szer­vezőképességéről. Délután öt­kor vettek tudomást házigaz­dáink érkezésünkről. És este hétkor már fel is volt szerví­rozva a vacsora. Éz alatt az idő alatt elintézték a szállodát, autóbuszt kerítettek, a csoma­gokat beszállították, minket el­helyeztek a szállóban, beszállí­tottak a Tiszti Klubba és pon­tosan hét órakor, amint előre megmondták, elkezdődött a va­csora. No persze, a vacsorán pohárköszöntők is elhangzot­tak, mint már ilyenkor szokás és illik. A kínai elvtársak igen melegen köszöntöttek, de a be­széd 75 százalékát az alkotta, hogy folyton mentegetőztek: ne haragudjunk, hogy nem vár­tak és ne haragudjunk ezért a szerény vacsoráért, de hirtelen­jében nem tudtak jobbat elő­állítani (a vacsora 8 fogásból állt.) Elrémültem magamban, milyen lett volna a vacsora, ha több idejük lett volna az elő­készületükre. Vacsora után két kínai pincér udvariasan a hó- nam alá nyúlt és felemelt mert olyan jól voltam lakva, hogy mert sem tudtam mozdulni. —■ Hát még ha több idejük lett volna az előkészületekre! l^x^ég valamit hadd írjak 11 le a kínai szervezés­ről. Mint; írtam, a kínai ven­déglátóink csak szeptember 10-rc vártak minket. Úgy ter­vezték, hogy néhány napot pi­henünk és kb. 14-én veszi kez­detét a hangversenykörút. Ter­vük most egyszerre dugába dőlt váratlan megérkezésünk miatt. Joggal azt hittük ezek után, hogy Pekingben fogunk nyaralni jó pár napot, amíg átállítják a hatalmas országra kiterjedő programot. Alig hit­tünk' a fülünknek, mikor há­rom nap múlva közölték új el­képzelésüket, mely a legap­róbb részletre is kiterjedt. El­készítették az egész országra ct/.ió belépőjegyeket, tekintet­termeinek befogadóképes­ségét (minden, jegyhez mel­lékelve a teljes műsort, díszes nyomtatásban). Legpontosab­ban közölték útprogramunkat, pl. szeptember 15-én reggel 8.15 h-kor indulás Csan-Csung- ba, érkezés 16-án 8.20 h-kor, stb. stb. így végig az egész or­szágra kiterjedően, ahol mel­lesleg 12.000 km-t utaztunk. — Szállodákat mindenhol előre biztosították, ugyancsak az élelmezést is. Előre biztosítva voltak a városnézéshez és más egyebekhez a szükséges autóbu­szok. Sőt, ha netalán valakinek valami különleges dolog jutott eszébe, még arról is gondos­kodtak, hogy minden városban külön személygépkocsi álljon rendelkezésünkre. Mindezeket három nap alatt ütötték nyél­be úgy hogy harmadik nap délben már kint voltak a kü­lönböző színű plakátok, melyek hirdették, hogy szeptember fi­án lesz első hangversenyünk 3 pekingi Nemzeti Színházban. Hau «»verseny termek és hangversenyek a már itt tartunk, enged­jék meg, hogy mindjárt ezzel is folytassam. Gondolom, érdekli a kedves olvasókat, az „elmaradott” Kína hangver­senylehetőségei és színházai. — Előrebocsátom, a lakosság túl­nyomó része szórakozási os kulturális igényét a különböző színházakban elégítik ki, abból az egyszerű tényből eredően, — hogy Kínának zenés szórako­zóhelyei nincsenek. Sehol nem látunk zenés kávéházat, vagy ehhez hasonlót. Étkezde van egy millió, de zene sehol nincs ly Viszont ez a nép hosszú időn keresztül el volt zárva a kultú­ra élvezetének minden lehető­ségétől, így hát érthető, hogy most, mikor megnyílt előtte a színházak kapuja, kínai mű­vészbarátaink zsúfolt nézőtér előtt játszottak nap mint nap,, déli egy órától késő éjszakába, nyúlóan. Igen, mert a legtöbb kínai színház már délután egy­kor kinyitja kapuit. A színhá­zak mellett van egy igen érde­kes jelensége és színfoltja a kínai kultúrvilágnak, a kultúr- kombinát. Körülbelül ezt a. nevet lehetne adni ennek a. nálunk sehol fel nem található intézménynek. Igaz, náluk is csak a legnagyobb városokban. Sanghajban, Pekingben, stb található meg.- A sanghaji „kombinát” például egy hatal­mas, több épületszárnnyal ki­bővített, nyolcemeletes palotá­ban foglal helyet. Itt aztán megtalálható a szórakozás minden lehetősége. A földszin­ten egy elvarázsolt kastély- szerűség van, mozgó, süllyedő székekkel, homorú-domború tükrökkel, amik előtt hatalma­sat kacagnak a jó humorérzé­kű kínaiak. A különböző eme­letek telistele vannak egymás­mellé rakott, 4—500 személy befogadóképességű termekkel. Van itt cirkusz, bábszínház, árnyjáték, ősi pekingi opera, kabaré színpad, drámai szín­ház, komikus színház. Kétféle jegyet lehet váltani. Van olyan jegy, mellyel meghatározott helyre lehet csak menni, de lehet; váltani olyan jegyet is. ez természetesen drágább — amivel azt néz meg, amit akar. érvényes az egész kombinátra (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents