Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-07 / 97. szám

•> NÉPÚJSÁG 19ő7. december 7. szombat As intrikáról, amely Gyöngyösön sem kedves vendég Szabó István altábornagy előadása Eigerben, a Szakszervezeti Székházban 300 párt- és tö­megszervezeti vezetőnek tár­címmel. Az előadásában össze­hasonlítást tett a Horthy-rená- szer félkatonai szervezeti és a A PART EDDIGI határoza­tai és intézkedései megmutat­ták, hogy levontuk a tanulsá­got az elkövetett hibákból, s pártunk megvédi politikáját mind a revizionista, mind a szektás dogmatikus torzítások­tól. E politika nagy vonzóerővel hat a munkásokra, a dolgo­zó parasztokra, s mindinkább az értelmiségiekre is. Nem le­becsülendő a gyöngyösi párt- bizottságnak a tömegpolitikai munkában folytatott tevé­kenysége, melynek — többek között — olyan eredményei voltak és vannak, mint példá­ul az, hogy a megye három városa közül itt álltak legelő­ször talpra és kezdtek aktív tevékenységbe a különböző tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak, (Hazafias Nép­front, Nőtanács, stb.) Az el­lenforradalom után a gyön­gyösi dolgozó parasztok kezde­ményezték elsőkként a megyé­ben az ország különböző ter­melőszövetkezeteinek látoga­tását. Ennek megvalósításá­hoz a pártbizottság rendszeres támogatást nyújtott. Mit bizonyítanak ezek? Azt, hogy a dolgozókban fokozódik a bizalom a párt iránt. A po­litikai légkör kedvező. E bi­zalmat táplálni, fokozni és tettekre váltani — ez Gyön­gyösön is elsősorban a várósi pártbizottság és az alapszer­vezetek munkájától függ: ahol a párt politikai irányvonala megvalósításra kerül. A tömegek között végzendő politikai munka azonban a to­vábbiakban Gyöngyösön is akkor lesz jó és helyes irányú, ha a pártszervezetekben min­denütt biztosítják a szilárd elvi és szervezeti egységet és azonos nézeteket vállán ak. Bár a főkérdésekben a párt­tagság egységes nézeteken van, ennek ellenére látni kell, hogy az ellenforradalom kö­vetkeztében és a kispolgári szellem hatására vannak jelen­ségek, amelyek ha úrrá lesz­nek, akkor komolyan veszé­lyeztetik a párt egységét. A gyöngyösi városi pártbi­zottság a párt újjáalakításá­tól kezdve törekszik a párt egységének kialakítására. Az e téren elért sikerei szorosan kapcsolódtak az alapvető kér­dések tisztázódásához. Azon­ban az egyre erősödő pártegy­séget néhány hónapja disszo­náns hangok is kísérik. Kezd súlyos jelenséggé válni a vá­rosban a párton belüli intrika Gyöngyösön jelenleg alig van — talán nincs is olyan párt, vagy állami vezető, aki ellen ne próbálnának vagy suttog­va, vagy nyiltan intrikálni. A pártbizottság már eddig is több, kevesebb sikerrel fel­lépett az intrikák ellen, de mindaddig, amíg az intrikát kiváltó okok meg nem szűn­nek, a hiba megszüntetésére irányuló intézkedések csak félmegoldást jelentenek és lé­nyegében nem eredményeznek mást, mint az olyan orvosi ke­zelés, amely csupán a láz le­szorítására törekszik, de nem kezeli a lázat kiváltó betegsé­get­A PART EGYSÉGÉT ve­szélyeztető jelenlegi intrikák legfőbb oka Gyöngyösön is a szubjektivizmus, — amely nem filozófiai irányzatként je­lentkezik, de túlzott érzékeny­ségben és ösztönösségben nyil­vánul meg. — Ez ad lehetősé­get, teremt táptalajt napról- napra, az újabb és újabb int­rikának. Szinte általános je­lenség, hogy a történelmi té­nyek, helyi események nagyon alapos és mélyreható elemzé­sei helyett egyesek önmagu­kat tartják mércének. S az eseményeket annak alapján ítélik meg, hogy személy sze­rint ők abban hol foglaltak helyet. S a nézetek mércéjéül is saját — helyzetüktől függő — véleményüket fogadják el hitelesnek. Többször előfordul, hogy elvtánsak — s ezek kö­zött nem egy felelős beosztás­ban lévő vezető is — önmagái hiszi a helyes politikai vonal- vezetés kétlábon járó megtes­tesítőjének és aki tőle balra van, azt szektásnak tartja, míg a jobbra lévőkről, mint ellenforradalmárokról, vagy revizionistákról beszél. Gyak­ran hasonló álláspontot kép­visel Balogh János elvtárs, a Kenyérgyár párttitkára, aki a kisebb hibákat elkövető dol­gozókra is könnyen kijelenti, hogy ellenség ugyanakkor ar­ról panaszkodik, hogy a szek­tás nézeteket valló elvtársak nagyban nehezítik a vállalat pártszervezetének munkáját. KIINDULVA ABBÖL, hogy a történelem ritkán produkál olyan szövevényes és bonyolult eseményt, mint 1956 októbere volt, nagyon kevés azoknak a száma Gyöngyösön is, akik nemcsak a főfolyamatot, de a részleteket is mindenkor csal­hatatlanul tisztán látták. Mi­vel az események megítélésé­ben nagyon sokan tévedtek, több helyen mély megértést tanúsítottak és tanúsítanak az ingadozókkal, sőt esetenként még az ellenforradalmárokkal szemben is. így történhetett meg, hogy az átigazolások idején, hanem is tömegesen, de olyanok is bekerültek a pártba, akik a kritikus időben megtagadtak minden közösséget, — sőt szembeálltak — a proletár ha­talommal. Ilyen alapon párt­tag Zwillinger Zoltán, a XII-es akna volt üzemvezetője, aki 1956 október 26-án felvonultat­ta a bányászokat a laktanyá­hoz, hogy ett fegyvert köve­teljenek, majd harcba menje­nek a szovjet csapatok ellen. A taggyűlésen, ahol Zwillin­ger felelősségét kellett volna megállapítani, átigazolása mel­lett döntöttek, mert Brusza Ferenc elvtárs tisztára mosta, arra való hivatkozással, hogy neki a nevezettel az ellenfor­radalom idején semmi prob­lémája nem volt. De visszavet­tek a pártba olyanokat is, akik szétszagatták MDP tagsági könyvüket. Hozzájárultak Ka­szás Lászlónak, a Cipész KTSZ elnökének átigazolásához is, aki viszont annak idején a szövetkezeti gyűlésen demons­tratíven kijelentette, soha nem volt kommunista és nem is lesz. Mindezeken túl felvettek a pártba még olyan egyént is, aki az ellenforradalmi „Gyön­gyösi Hirlap” szerkesztőbizott­ságának tagja volt és 1956. no­vember 18-i lapszámban kö­zölt „Munka, vagy sztrájk” cí­mű cikkével uszított a szovjet csapatok ellen. Ez utóbbi eset­ben Nagy Ferencről, a Kéz­műipari Vállalat igazgatójáról van szó, akinek a fentiekkel kapcsolatos fegyelmi ügyével még a városi pártbizottság sem volt megfelelően követ­kezetes és határozott legutóbb megtartott ülésén. AZ ILYEN opportunista gyakorlat, vagy azon a meg­gondoláson alapszik: „én is meginogtam, tehát megbocsájt- ható ez másoknál is”, vagy pedig az képezi alapját, hogy nem mernek másokat bírálni, mivel a tanulságok szerint a megbírált kutatni kezdi a bí­ráló magatartásában jelentke­ző hibákat. A revizionista nézetekkel való leszámolásnak lényeges feltétele, hogy a párttagok mentesek legyenek az oppor- tonizmustól és aki nem haj­landó, vagy nem tud e hibák­tól megszabadulni, nem ma­radhat a párt sorain belül. A szubjektivizmus leküzdé­sének alapvető feltétele, az események tudományos igényű marxista értékelése, amit a a Központi Bizottság előadás- sorozatával az év elején már megkezdett. A feldolgozott kérdéseket és a marxizmus klasszikusainak idevonatkozó tanításait ismételten elmélyül- ten tanulmányozni kell. Mert az elméleti felkészültség foko­zása a legfőbb eszköze a szub­jektivizmus leküzdésének. Az intrikának továbbá az adja az alapját, hogy a párton belül a kommunista kritikát nagyon sokan kispolgári lo­csogással és rosszindulatú fülbesugásokkal helyettesítik. Megdöbbentő méreteket ölt Gyöngyösön a felelőtlen, nem tényeken alapuló megállapítá­sok rosszindulatú terjesztése. A pártbizottság néhány tagjá­ról, — nem utolsó sorban Cso­mós Miklós elvtársról, a párt- bizottság titkáráról — egyesek azt terjesztik, hogy opportu­nista. Ennek igazolására — többek között — indokul hoz­zák fel, hogy .Csomós elvtárs is hozzájárult ahhoz, hogy dr. Molnár Mihály személyében pártonkívüli lett a városi népfront elnök, aki a múltban állami tisztviselő volt. Ez eset­ben úgy gondolom nem árt, ha felhívom egyesek figyelmét az országos pártértekezlet ha­tározatára, amely kimondja, hogy „a párt építésével szoro­san összefüggő kérdés, annak az elvnek gyakorlati érvénye­sítése, hogy hazánkban a párt- tisztség kivételével minden közfunkciót — legyen az tár­sadalmi, vagy állami, legyen az a legalacsonyabb, vagy a legmagasabb beosztás — pár­tonkívüli is betölthet.” —Meg kell érteni Gyöngyösön is né hány elvtársnak, hogy a pár­tonkívüli tömegek megnyeré sének egyik igen fontos elő­feltétele az említett határozat maradéktalan végrehajtása. Dr. Molnár esetében a vá­rosi pártbizottság, az országos pártértekezlet határozatának megfelelően járt el. Ezért nem lehet őket opportunistának ne­vezni. AZ ESETEK többségében azok vádolják opportunizmus­sal a városi bizottságot, akik kevésnek tartják a meglévő adminisztratív rendszabályo­kat. Sokszor olyan vezetési módszereket követelnek, ame­lyeket tavaly novemberben és decemberben ők maguk is el­ítéltek, mert nem volt jó. Fel kell vetni a pártfegye­lem kérdését is. Néhány eset­ben előfordul, hogy a megho­zott párthatározatok végrehaj­tásában még a városi pártbi­zottság sem egységes. Az, hogy a kisebbség alávesse magát a többség akaratáriak, sajnos, még a pártbizottság tagjainál sem tapasztalható. Előfordul néhány határozat végrehajtá­sakor, hogy azzal homlokegye­nest ellenkező véleményt kép­viselnek olyanok, akik egyéb­ként a határozatok hozatalá­ban resztvettek. Ennek követ­kezménye aztán a felelőtlen locsogás, hogy a párt belső ügyei többször olyan helyen is közszájon forognak, ahol nem kívánatosak. Sok, magát kiváló kommu­nistának tartó elvtárs bocsájt szájra kommunisták ellen olyan rágalmakat, amelyektől azt várja, hogy majd adott pillanatban és helyen robban­va, erkölcsileg lehetetlenné teszi a kiszemeltet. Az ilyen módszereket alkalmazóknak meg kell mondani, hogy amit tesznek, az következményében teljesen azonos azzal, amit az ellenforradalmárok tettek. A hiba megszüntetésének legfőbb feltétele, ha a párt- szervezetekben és a pártbizott­ságon élővé válik a kommu­nista bírálat. Ahol pártszerű kritikai légkör uralkodik, ott lehetetlenné válik a rágalma­zás. Hiszen a bírálat bizonyí­tó részénél rögtön kiderül, ha nem igaz. De ugyanakkor a kritika lehetőséget ad arra is, hogy a téves, vagy ellenséges nézetek lelepleződjenek. A bí­rálat ad lehetőséget arra is, hogy a bírálat ne válhasson intrikává, helyes lenne széles­körben meghonosítani azt a jól ismert módszert Gyöngyö­sön is, hogy a megbírált lehe­tőleg legyen ott, amikor kriti­kát mondanak róla. Ha pedig bejelentést tesznek valaki el­len, ha — csalt nem szorosan állambiztonsági kérdésekről van szó, rövid időn belül szembesítsék a bejelentőt az­zal, akivel kapcsolatban ész­revételei vannak és így rögtön mód nyílik a való helyzet megismerésére, s ez esetben, ha kiderül, hogy a bejelentés alaptalan, a rágalmazót von­ják felelősségre. A párt egységét bontó intri­kának harmadsorban a párt és az államapparátus területé­ről alkalmatlanság, vagy egyéb körülmények miatt ki­került egyes elvtársaink képe­zik az okát. FEIIÉR-HOLLÖ szerűen rit­ka az az ember, akit ha elbo­csátanak funkciójából, meg­van győződve annak helyessé­géről és egyetért azzal, hogy neki is az elbocsátottak közé kellett esnie. Minél több em­beri hibával rendelkezik vala­ki, annál inkább hajlamos ar­ra, hog>r szabadidejét, sőt munkaidejének egyrészét is arra fordítsa, hogy adatokat szerezzen be — ha ez nincs, úgy gyártson — annak bizo­nyítására, hogy azok, akik az apparátusban maradtak, nem oda valók. Meggyőződésem, hogy Maro­sán Lajos elvtársat, a városi pártbizottság volt titkárát nem vezeti rosszakarat a váro­si pártbizottságról alkotott vé­leményében. Mégis, mindad­dig, amíg csak szemlélője és kinyilatkoztatója lesz a tény­legesen meglévő hibáknak, s nem áll egész emberként azok mellé, akik küzdenek meg­szüntetéséért — magatartásá­val akarva, akaratlanul az intrikának kedvez. Az intrikák ismertetett okai nemcsak puszta létezésükkel veszélyeztetik a párt egységét, hanem azzal, hogy képviselőik egymásra találnak, esetleg frakciókat képezhetnek a pár­ton belül. A frakciók megjele­nése pedig megbontja a párt egységét. A frakciókkal szem­ben alakú ljanak azok jobb, vagy baloldali nézeteken, ha szükséges a legkeményebb szervezeti intézkedésekkel is fel kell lépni. Csak akkor tudja a párt végrehajtani az előtte álló fel­adatokat, ha csírájában elfojt minden olyan kísérletet, bár­mely szándék is mozgatja azt, amely a párt szilárdulóban lévő egységét megbontani igyekszik. AZ MSZMP helyes úton in­dult el és helyes politikát folytat. Nem szabad megen­gedni, hogy a biztató kezdetet a helyes politikát, egyesek akár Gyöngyösön is megvál­toztassák. HORVÁTH NÁNDOR tott előadást Szabó István al­tábornagy, a Magyar Honvé­delmi Sportszövetség elnöke „A dolgozó nép feladata a szo­cialista haza népi védelmében’ Igen érdekes és gyakorlati­lag is hasznos megbeszélés zaj­lott le a füzesabonyi 216. szá­mú iparitanuló iskolában. Az itt tanuló ifjúmunkások mes­terei, az oktató szakmesterek és a tanárok beszélgettek itt több mint három órán át az ipari tanulóképzés helyes mód­szereiről, gyakorlati kérdései­ről. A bevezetőben Pásztor Já­nos, az iskola igazgatója is­mertette az iskola működését, szervezeti felépítését, számot adott az eddigi munkáról, — majd körvonalazta a főbb ok­tatási és nevelési célokat. A vita soi;án igen sokan felszó­laltak, s néhány hasznos el­gondolás,. javaslat látott nap­világot. Milyen gyakorlati kér­désekkel kell tehát megküzde- nünk az ipari tanulók oktatá­sában? Megállapítást nyert elsősor­ban, hogy gyenge a tanulók alapismerete. Legalább az ál­talános iskola nyolc osztályá­nak elvégzéséhez, és felvételi minimum vizsgához kellene kötni a tanuló szerződtetést. A tanuló ösztönzésére be kell tartani azt a rendeletet, mely a bérezést a tanulmányi ered­ménytől teszi függővé. A jobb Az Egri Pedagógiai Főiskola növénytani tanszéke széleskö­rű kapcsolatot épített ki a bio­lógia tudamányának művelői­vel a világ majd minden tá­ján. A tanszékvezető profesz- szornak, dr. Hortobágyi Tibor­nak és munkatársainak több cikke jelent már meg a nyu­gati és keleti tudományos szak- kiadványokban és a külföldi biológusok is sűrűn keresik fel leveleikkel, cikkeikkel, egri kollégáikat. Legutóbb például a torinói egyetem növépytan- professzora ismerte el az alga­kutatás magyar eredményeit és közölte, hogy ezeket a mód­szereket követi gomba-kísérle­szocialista állam hasonló szer­vezetei között, majd arról be­szélt, hogy milyen tennivalói vannak a haza védelmében a becsületes állampolgároknak. tanulást segíti még egy má­sik rendelkezés betartása — Azon a napon ugyanis, amikor a tanuló iskolába jön, a mes­terek adják meg nekik a tel­jes napi szabadságot. A nevelési kérdésekről szól­va, csaknem mindenki az is­kola, a mesterek és a szülék együttműködését, jó kapcsola­tát hangoztatta. Éppen ezért a közeljövőben szülői értekez­letet is összehívnak. Fontos nevelési feladatok hárulnak az iskola tanáraira is. Ezt szol­gálja az osztályfőnöki óra, — melyből most már minden hé­ten beiktattak egyet. Közös összefogással kell fellépni a fiatalkori kilengések, fegyel­mezetlenségek ellen, ezenkí­vül a munkaadó, a mester, s általában a felnőttek tisztele­tére, megbecsülésére neveljük az ifjú iparos-nemzedéket. Az iskola, a mesterek, s « szülők célja közös, — állapí­tották meg valamennyien. Bz pedig nem más, mint jólkép- zett, művelt, öntudatos szak­mesterek nevelése. Ezt a közös munkát, a közös célt vitte elő­re ez a kis megbeszélés, mely minden bizonnyal betöltötte hivatását, s nem volt haszon­talan az itt eltöltött idő. teinél a jövőben. A magyar tudományos ered­mények megbecsülését mutat­ja az a két meghívás is, ame­lyet dr. Hortobágyi Tibor a kö­zelmúltban kapott. Az egyik az 1958-as prágai tudományos megbeszélésre szól, a másik ar 1959.' évi kanadai növénytani világkongresszusra. A profesz- szor mindkét összejövetelre éj eredményeket visz tarsolyá­ban: új tenyésztési kísérletei­ről, rendszertani megfigyelé­seiről és a hortobágyi és bu- zsáki halastavakban végzett tudományos kutatásairól szán­dékszik beszámolni külföldi tudóstársainak. HÚSZEZREN KÖTÖTTÉK MEG EDDIG ÖNKÉNTES TŰZ­BIZTOSÍTÁSUKAT MEGYÉNKBEN. de még mindig fordulnak elő tüzesetek, ahot a kár nem téríthető meg biztosílás hiányában. Ennek elkerülése érdekében kösse meg Ön is önkéntes tűzbiztosítását. A tűzbiztopítá.« oIcpó és kiterjed viharkárokra is. —''IP i —■ Értekezlet az iparitanulóképzés kérdéseiről D magyar biológiii kutatás sikerei külföldön A tanács tömegkapcsolatának megjavításáért .. • .,T AN ÁCSTAGI szoba“ feliratot látjuk a felnémet! nácsbáz egyik helyiségének ajta­ján. A szoba tiszta, világos. A leterített asztalok, a fóldigérő függöny barátságos, otthonos lég­kört kölcsönöz. A megnyerő környezetnek úgy­látszik vonzó hatása van, mert a községi tanácstagok többsége sű­rűn jár ide. Dj dolog ez nem­csak az egri járásban, hanem talán a megyében is, ezért érde­mes közelebbről megvizsgálni rendeltetését. Nem rég történt, hogy az egri járási tanács tagjai nagyobb kö­rültekintéssel kezdtek foglalkozni a tanácsok tömegkapcsolatával. Tanács- és ▼. b. ülések vitái, a községi vezetőkkel folytatott be­szélgetések, sok dolgot hoztak fel­színre. melyek eddig fékezték a tanács tömegekkel való kapcso­latának. kialakulását. A tanácstagi beszámolókat szin­te sehol sem tartották meg, a fo­gadóórák is hiányosak, az állandó bizottságok sem töltik be jelenleg hivatásukat. A tanácstagok sok helyen nem beszélgettek válasz­tóikkal, a tanácsülések előtt nem ismertették velük a tanácsülésen tárgyalandó napirendeket, határo­zati javaslatokat. így nem hall­gatták meg választóik vélemé­nyeit, javaslatát, az ott hozott határozatok nem mindig tükröz­ték a falu véleményét. Az ÁB-k gyenge működésének egyik legdöntőbb oka, hogy nem látnak jelentőséget munkájuk­ban, de vannak olyan ÁB tagok is, akik még ma sem látják tisz­ta» azokat a feladatokat, melyek­kel az állandó bizottságoknak foglalkozni kelL Ezek a hiányos­ságok mind-mind a tanácsnak a dolgozó tömegekkel való kapcso­latát lazítják. EZEK UTÁN FEL lehet tenni a kérdést, mit segít ezen a most átadásra kerülő tanácstagi szoba. A tanácstagok többségének véle­ménye — de a mi véleményünk szerint is — sokat. A tanácsta­gok itt készülnek fel beszámoló­ikra, szükség esetén itt tartanál« meg fogadóóráikat, az állandó bizottságok itt tartanál« meg ülé­seiket, és itt vitatnák meg baráti beszélgetések keretében mindazt, ami a község életében fontos, je­lentős. E szobában rendelkezésre áll valamennyi hivatalos lap, fo­lyóirat, mely folyamatos felké­szülést biztosít tanácstagjaink számára. Lehetőség lesz tanulásra, szórakozásra egyaránt. A tanács­tagi szoba létrehozásával ismét egy lépést tettünk a tanács ta- megkapcsolatának megjavítása felé, melynek pozitív eredménye reméljük rövidesen jelentkezni fog, a tanácstagi beszámolók, fo­gadóórák megtartásában, az ÁB-k jobb munkájában. Ezzel egyidő- ben tettünk egy következő lépést is, ez pedig a tanácstagok téli oktatása. A tanácstagi szobáit ez­zel szervezetten lesznek kihasz­nálva. TERMÉSZETESEN nem ez a főcél, hanem az, melyre már fentebb utalás történt — a ta­nácstagokkal meg kell imertet- nünk mindazt, amire eredményes munkájuk végzéséhez szükség va». Yarji Ylfnuts ezt a la-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents