Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-07 / 97. szám

iSSt. deciMß&ber 7. s*e*nbat SIÉPŰ JSáG 3 megérdemlik a támogatást A társadalom gyermekei kon sokat segített a Vörös- kereszt. Körültekintőbb segítség még most is elkelne, hiszen az ál­lami gondozott diákok még mindig ruha-gondokkal küz­denek. Az állami támogatás mellett még mindig jól jönne egy kis segítség a Vörös- kereszttől, vagy más társadal­mi szervtől. Az államilag gondozott hat­vani diákoknak kevés a pén- > zük. Jön a karácsonyi szünidő, ‘ szeretnének dolgozni, hogy egy-két holmit vehessenek, de ': egyelőre még nem tudják mi i lesz velük, kapnak-e valahol ! msnkát, ilyen rövid időre. AJ; terv az, hogy Egerbe gyűjtik!; össze a szünidőre .a megyébe®’ tanuló .államilag gondozott; diákokat, de a hatvaniak szí-1 vesebben mennének Lőrinci-i be, ahol már munkát is ígér-í tek nekik. Ezek lennének atj nagyobb panaszok. A kisebbe-;! két Nagy Valéria -gyermekvé­delmi megbízott, amennyire! tőle telik, elintézi. "Kicserélteti j a nagy ruhákat, cipőket, vagy j maliikat szerez helyébe. A legnagyobb gond tehát a ruhs'kodással és a zsebpénzzel van. Meg is érdemlik a támo­gatást, hiszen tagadhatatlanul nehezebb körülmények között tanulnak, .mint diáktársai, mégis meg vannak velük elé­gedve a tanárok, a kollégium igazgatója. Dolgoznak, tanulnak, hisz­lek a társadalom gyermekei. >G. István IV-es gimnazistái jelesen akar érettségizni, mert .'állatorvos szeretne lenni. Ze­nét tanul, jó tornász, s. -megyei imásodosztalyú bajnokság egyik győztese. Focizik is a Hatvani Kinizsiben, sőt most már a KISZ-ben is vállal munkát. Nem akarja, hogy icsalódja- nak benne. S mit mond M. Imre, máso­dikos gimnazista, KISZ-titkár? — Szívesen végigdolgoznám az egész szünidőt, estik munka lenne... M. Imre nem mehet 'haza, édesapja meghalt, édes­anyja... de erről már nem ttud beszélni... Testvéreit is az ál­lam vette gondjaiba. Miközben beszélgetünk, egy ’bőrkabátos, duplatalpú cipő­ben feszítő, jólöltözött diák megy el mellettünk. Egyszerre néznek utána, arcukon ki nem •mondott vélemény tükröződik, őkönnyű néki, szülei vannak. A „propagandákéi valóság NEM IS NAGYON kell Ua- lálgatm, kikről van szó. Régen lelenceknek csúfolták, -most állami gondozottaknak hívj ált őket. Lelenckorukban ócska egyenruhájuk volt a névjegy, s a nevelő szülők pofonnal, nehéz munkával készítették elő az életre őket. Most végte­len örömmel tapasztalhatjuk, nemcsak a nevük, de a sorsuk is jobbra fordult az elhagyott gyermekeknek. Embert akar belőlük farag­ni a társadalom. Belőlük, akik nélkülözik a családi otthont. Akik elveszett, vagy hűtlenné vált szüleiket siratva ébred­nek sokszor, míg az emberek a segíteni kész emberik vég­leg le nem törlik a könnyet az árvák arcáról.. A társadalom segítő keze addig óvja őket, míg csak embernyi emberré nem cseperednek. Nemcsak •erkölcsi, de komoly anyagi tá­mogatást kapnak, amennyire az ország kasszájából telik. Beszélgettem állami .gondo­zásban lévő hatvani középis­kolás diákokkal. A diákott­honban teljesen ingyenes el­látást kapnak, a tanszert az állam pénzén veszik meg ne­kik és évente 1200 forintot juttatnak ruhászkodásra. Zsebpénzt is kapnak, igaz, hogy nem sokat, (havi 30 fo­rintot), de országszerte oly nagy az állami gondozottaknak szá­ma, hogy nagyobb összeget -egyelőre nem tudnak juttatni ellátásukra. Ilyen támogatást nagyon ke­vés országban kapnak az. el­hagyott gyermekek, de vajon •ezzel mindent megteítünk-tfi ■értük, elegendő-e ahhoz, hogy becsületes emberré nevelked­hessenek? Nem lehetne-e még valami más lehetőséget találni ellátásuk javítására? Zárt intézetben ez a támo­gatás kielégítő, de egy közép- iskolás diáknak, aki terulmá- nyj kirándulásokra jár, város­ban lakik, emberek között, jólöltözött emberek közt forog •lég-e, nem teszi-e idegenné, bizalmatlanná az, ha ruhájuk szegényesebb, ha nem tudnak színházba, moziba járni, mint a többi diák? A VÖRÖSKERESZT (Buda­pest) próbált az állami gondo­zottak ruhagondján segíteni. Sajnos, válogatás nélkül küld­ték a ruhákat, de nagy rés-ét nem tudták kiosztani. Ugyan­is bébiholmikat, három zsák melltartót, apró trikókat küldtek, ezt pedig a közép- iskolás diákok — nagy több­ségükben fiúk —• nem tudták használni. A lányok már job­ban jártak, az ő ruhagondjai­Év elején januárban, vagy februárban még megmosolyog­ták az emberek, ha valaki a nyereségvisszatérítésről be­szélt. Nem hitték az üzem dol­gozói, csak legyintettek, valami ügyes propagandának tartották csupán, amikor az igazgató, a párttitkár, vagy a szakszerve­zet elnöke beszélt erről, az eg­ri Finommechanikai és Vasipa­ri Vállalatnál éppúgy, mint a megye más üzemeiben. Teltei, a napok. S mind töb­bet és többet foglalkoztak az emberei, a nyereségvisszatérí­téssel a Finommechanikai Vál­laltnál is. Hitték is, nem is. Aztán április 4-én Hídvégi Je­nő, az üzem igazgatója, az ün­nepségen ismertette a kor­mányrendeletet, s július 19-én pedig a termelési értekezleten már közölték a 13. havi fizetés feltételeit. Ekkor mar az üzem dolgozóinak túlnyomó többsé­be hitt benne, s dolgozott is érte becsületesen. Munkájuknak meg is lett az eredménye. A november 21-i értekezleten már szó volt a fo­rintokról is, már nem mint le­hetőség, hanem mint tény, — mint eredmény szerepelt a nyereségvisszatérftés. S most itt ülünk a meleg irodában, « a múló esztendő eredményeiről beszélgetünk Hídvégi Jenő igazgatóval, In­áig Imrével, a műszaki vezető­vel, Angyal Attilánéval, a fő­könyvelővel, Dorkó József párttitkárral, s Kiss Jenövei, a szakszervezeti elnökkel. Vala­mennyien büszkék az elért eredményre. 1955-ben még a vállalat 1600.000 forintos rá­fizetéssel dolgozott, s ma pedig bátran jelenthetik, hogy az Eg­ri Fínoméchanikoi és Vasipari Vállalat éves tervét december 1-én 102 százalékra teljesítette. S a 13. havi fizetés ime pe­dig kézzelfogható valóság lett, hiszen ebben a hónapban már ezért dolgoznak. Persze nem mindenki. Mint ahogy nem mindenki dolgozott egyformán az egész esztendőben. A 13. borítékot csak az kaphatja meg, aki teljesítette a feltéte­leket: a tervterjesítés, az ön- kölvségcsökkenés, a minőség, a termelékenység és a pénzügyi előírások mutatóit, s ezeket a feltételeket nem tudta teljesí­teni a vállalat minden dolgozó­ja. Ezt természetesen nem is lehet, hisz az üzem 21 részlege 26 szakmát, s 310 dolgozót tö­mörít, s ezeknek munkafelté­telei nem egyformák. De nem egyformák szakkép­zettségük sem és a munkafe­tnirden kívánsága teljesülhet.” A csendet B. Go/öi töri meg. — Én kereskedejtmi iskolába szeretnék menni. Orosz-francia szakra. Nagyon szeretem a nyelveket. Most kaptam dicsé­retet franciából, mert már hat kitűnő feleletem van... Talán külföldre is eljutok majd, ha végzek. SZÉP TERVEK, nagy remé­nyek, érzik, hogy valósággá válhat, hiszen a társadalom gyermekeiből is lehet állator­vos, vagy külkereskedelmi szakember. Ezért dolgoznak keményen, s tanulnak szor­galmasan éveken át. Talán le­hetne könnyíteni sorsukon, hiszen a társadalom kész segí­teni. A Rőtanács már felaján­lotta segítségét, s remélhető­leg csatlakoznak hozzá a tár­sadalmi szervek is. Ez a segít­ség ne tűnjön, mert nem tűn­het alamizsnának, ez nem a nagyságos asszonyok „jóté­konykodása”. Nem. A társa­dalom lepi meg karácsonyi ajándékkal, vagy meleg ruhá­val saját gyermekeit, hogy érezzék, nincsenek egyedül szülőik helyett szülőjük az emberek nagy kö',össé<Te KOVÁCS ENDRE gyeimet sem tartja be mind a 310 dolgozó. A 21 részleg pedig 21 önálló gazdasági egységet képez, és csak az a részleg kap nyereségvisszatérítést, amely nyereséggel zárta az évet. De egy-egv részlegen belül sem kap mindenki egyformán, mini ahogy munkateljesítményük sem egyenlő. Közeledünk már a naptár szerinti év végéhez is. A rész­legeknél lázas munka folyik, de nem pihennek a könyvelők sem. Serceg a toll a papíron, kattognak a számológépek: értékelik az évi munkát. S az értékelés alapján megtudjuk, hogy az autószerelő, a lakatos, s a mérlegjavító részleg átlag négyheti fizetést kap. A gumi­javító, a rádiósok, s az orvosi műszerjavítók kevesebbet. Van olyan részleg is, amelynek nem tudnak fizetni nyereség­visszatérítést, mert nem telje­sítette a tervét. A részlegek többsége azon­ban jó munkát végzett, a dol­gozók nyereségvisszatérítésén felül még 250—300 ezer forint marad, amellyel a tanács ren­delkezik. így vált valósággá a kezdet­ben „propagandának” tartott nyereségreszesedés (Márkusz) NÉPÚJSÁG-NAP NAGYRÉDÉN Az elmúlt szombaton Nagyrédén tartott Népújság-bált a Kiadóhivatal. Nagy sikere volt a szépségversenynek, s a ton*- bolasorsolásnak is. Képünkön a tombola egyik nyertesét, egy fiatal nagyrédei menyecskét mutatunk be, nyereményével, a Bikavérrel. :: ........ MIKULÁSNAK HITTEK 1 a Ságvári gyermekgondozó­ba* a kipirult, izgatott váro­mányosok és belekapaszkod­tak nagyonis prózai szürke 16- tienembe, amikor este hat óra tájt beléptem közéjük, ötven barna, kék, fekete, angyali szempár tapadt rám és mint valami hatalmas toronyra, úgy emelték buksijukat a fö­léjük magasodó idegenre, bi­zakodva és csöppet sem félén­ken. És mivel egy kicsit min­den ember az, aminek hiszik, szégyenlős büszkeség melen­getett. De az igazi Mikulás — fájdalom — nem én voltam. Ö pedig — mikulási előjogok alapján — kicsit még késett. Késett és izgatta a 2 éves ke­délyeket. Ha már késik az a fránya Mikulás — gondoltam — néz­zünk szét a gyermekotthonban. A hajdani szociális otthon bel­sőleg újávarázsolt, vakító par­kettás, törpés és piroskás falu épülete a legifjabbak kéjlak­osztálya — a szó legszorosabb értelmében. A falak mentén kékre lakkozott járókákban illatos, szappanszagú csecse­mők henteregnek. A belső szobákban apró szekrénykék: ide akasztják az apróságok áz otthoni ruhácskákat s itt cse­rélik fel a gyermekgondozó pöttyös, tominadrágos egyen­ruhájával. A következő szo­bában apró fogasokon pará­nyi törülközők vakítanak, mintha a hét törpe birodalmá­ba tévedtünk volna. „Ez itt az étkező, amott a fogadó szoba” — magyarázza 5—6 fehérkpp- penyes asszonyka s leány. Mindnyájan okleveles gyer­mekgondozók, az apró életek szerelmesei. A foglalkozó szobát „műkö­dés” közben már nem láthat­tam, pedig itt tengernyi játék várja a büszke beltagokat. De itt ma a felnőttek szorongnak, elfoglalván ezt a szobát a leg­ifjabbak elől. Ide tolongnak a gyerekek is, ide várják a Mi­kulást. A Marikák, Évikék, Gézák és Palkók nyüzsgésében több „öreget” is felfedeztem, néhá- nyuk testvérek között is meg­ütötte a három-három és fél­évet. Hogy kerülnek ide ezek a „kiöregedett” bölcsődések? — Idén az óvodák túlzsú­foltsága még nyomasztóbban jelentkezett, mint máskor. Alig vettek fel az újak közül valakit. Ezért a régi bölcsődé­sek némelyike — óvoda ide, vagy oda, — visszakéredzke- dett. S mi — akit csak lehe­tett, örömmel visszafogadtuk. A Mikulásvárás türelmetlen­sége fokozódik: megérkezik Pál doktornéni, a gyermekek mindennapos barátja. Most már mindenki együtt van, jö­het a Mikulás. Felsorakoznak a p cinyék. Még annyi időm van, hogy megérdeklődöm: hogy vészelték át az influenza járványt? — Kitűnően! A gyermekek mindennapos orvosi ellenőrzés alatt állnak, havonta egyszer pedig tetőtől-talpig átvizsgá­lunk mindenkit. Egyetlen szö­vődmény sem fordult elő. Van gyermek, akinek ez második sőt gyakran a hazainál is iga­zibb otthona. Szinte hihetet­lennek hangzik, de így van: bölcsődénk még az ellenforra­dalom viszontagságai alatt sem szüntette be működését egyet­len órára sem. A nélkülöző or­szág gondjaiból a kicsinyek nem éreztek semmit: meleg szoba, jó koszt várta őket épp úgy, mint máskor. De csitt, megjött a Mikulás, fehérmaslis pöttömnyi lányok versei, szavalókórus és dalok fogadták. Olykor-olykor némi üzemzavar tarkította a mű­sort: egyik-másik szereplő fel­fedezte a szurkolók soraiban a bátyját, vagy nénjét, ilyenkor odafutott hozzá, vagy harsány bőgősben tört ki. A Mikulás érkezését is — akárcsak egy futballmeccsen a gólokat — vegyes érzelmek fogadták. Volt, aki bámészkodott, tapsi­kolt, de nem kevesen akadtak olyanok is, akik hangosan bömbölve tiltakoztak a piros­taláros, csuklyás alak ellen. De görnyedő segítők cipelték a kosarakat, aiándékcsomagok repkedjek kézről-kézre. Az arcok felderültek. A könnyek felszáradtak. A Mikulás bácsinak min­denkihez volt néhány szava. Pironkodva hallgatták. A na­gyobbak is, a bölcsőde volt lá­togatói, akik most eljöttek s őket is megajándékozta a hó- szakállú bácsi. Mert — s ez érződik az este minden meg­mozdulásán — ők is egyetlen, nagy család tagjai. A Ságvári otthon szerető, szinte anyásán melengető környezetének biz­tonságában nőttek fel s emlé­keit elviszik magukkal életü­kön át. — pala — Egy öreg bánya fiataljairól „A MÁTRA HEGYSÉGBEN“ Gyöngyösoroszi érclelőhelyein kí­vül még Recsken bányásznak ércet“ — olvassuk a Mátrai Ka­lauz leírását. Aranyat, ezüstöt re­zet és ként és még több kísérő ásványt rejtenék a recski La- hóca-hegyi ércerek. Zörgő csillék szállítják felszínre a vágatok ter­mékeit, az érckövet. Zózó-törő malmokon át a flotáló (ércdúsító) hatalmas épületében a flotáló cellákban forgó keverőkön látjuk most már csillogni az ércport. A dúsított ércport, vagy ahogyan szaknyelven hívják szín port, a Balaton mellé Peremartonba és Rudapcst egyik gyámügyedébe, Nagytéténybe szállítják. Száraz, szürke szavak egy bánya életé­ről, amelynek minden mozdula­tában benne van az egyszerű munkásember keze és igyekezete. Az öregebb munkások tapaszta­lata, a fiatalok lendülete össz­pontosul a napi munkábáan. Jó eredménnyel szorgalmasan dol­goznak. Az ellenforradalom lé­lekmérgező napiaiban is helytáll­tak a bányászok. Munkába jár­tak ógv mint azelőtt, ha a ter­melés nem is ment. de vigyáztak a bánvára. a berendezésekre. A veszélyes bánvnrészeknél állandó ügvclotct. tartottak, ácsolták az omló vágatokat és síneket fektet­tek. Most. hngv egv év távlatá­ból gondolunk rá. nem is tűnik nagyjelentőségűnek a dolog, pe­dig ezzel segítették elő a bánya gyors beindulását. A fiatalság so­raiban határozott emberek van­nak. A KTSZ szervezet munkájá­ról Bódi Sándor titkár beszél: — A szervezet feladata min­denben segíteni a vállalatot ab­ban, hogy az teljesítse tervét, azaz most más szavakkal, nyere­séggel zárja a gazdasági évet. KISZ tagjaink becsületesen dol­goznak, — de legjobb lesz ha munka közben nézzük meg őket, i — indítványozza a mosolygós j arcó Bódi elvtárs. A VÍZGYŰJTŐ TŐBŐL vi- j szonylagosan tiszta víz folyik, amely a bánya alatt már pisz­kosan ércesen rohan tova a hegy lábánál. Zúgó esztergapadok és robosztus marógépek között ola­jos fiatalok dolgoznak. Kovács István figyelmesen hajol géné fölé, nézi mint halad az új vidia kés a kemény anyagban. A kul- tórnmnkábnn egyik erőssége a szervezetnek és a munkában is a legjobbak között van. Fiatal még, de tói van már a katonasoron. A nősülésen töri a fejét, van is mar választott, ahogy a szavai­ból kivettem. Rövidesen lagzi lesz Kovácséknál! Kistermetű, fiatal dolgozik a műhely másik felében. A titkár őróla ,,a legtöbb elvtárs“ a „leg­aktívabb“ fiatal jelzőkkel beszél. Kies István, vagy ahogy a mft- helvisták nevezik, Istvánka a KISZ szervező titkára. Ha évre már nem is, de a szíve, munka­bírása az még fiatal. Erős ammónia szag terjeng a laborban és akaratunktól függet­lenül könnyeznünk kell, pedig e sok jó eredmény után nincs mit siratnunk. Mérlegek, tölcsérek és lombikok között kék munkaköp- ponyben dolgozik Farkas Klára KISZ vezetőségi tag. Felelősség- 1 teljes munkáját becsülettel végzi. A fenyvesekkel övezett nagy­irodán Szűcs József párttitkár irodájában folytatódik a beszél­getés. — Szoros kapcsolatot tartunk az ifjúsági szervezettel és őszin­tén mondom, eddig meg is va­gyok elégedve a munkájukkal — mondja a párttitkár lassan, ko­mótosan súlyt adva minden ki­ejtett szónak. A jövő terveiről a két titkár közösen tájékoztat. KISZ BRIGÁD létrehozása a bányában, állandó kultórcsoport, foto és rádiós szakkör megszer­vezése vár megvalósulásra a jegyzetfüzet lapjain. Reméljük, hogy valóra válnak ezek a ter­vek, mert van erő és akarat a Recski Ércbánya fiataljaiban! Kovács János, Becsli íiililllllllliiiiliiiiiiiiiiiiiiiiitmi Állami gazdasági gyakorlattal rendelkező bérelszámolót felveszünk. Jelentkezés : Édesipari Gyümölcster­melő Célgazdaság ECSÉD l!i!l!!!!!l!!!!!lll!l!!i!!l!l!!ll!!l!il!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents