Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-31 / 104. szám

6

NÉPÚJSÁG

1957. december 31. kedd

Szilveszteri jóslatok

Nyájas jó olvasóim! Először is engedjék meg, hogy a lehető legeslegboldogabb új évet kívánjam kedves mindannyi- uknak. Másodszor pedig világot megrengető bejelentést teszek: az alulról jövő kezdeményezéseket megszívlelve. — (Vigyázat! Nem azonos a közönség uszályába való kerüléssel.) — elhatároztam, hogy melléküzemágként felcsapok jósnak. Amint az illetékes szervektől az iparengedély megérkezik, ünnepélyes külsőségek között megnyitom az „egri jósdát", mely állítom, hogy rövid idő alatt nagyobb hírnévre tesz szert, mint a konkurens delphi jóshely, mely évezredekkel ezelőtt csődbe jutott.

Az egri jósda jóslást vállal minden mennyiségben, megrendelésre a tetszés szerinti jóslatot házhoz szállítjuk. Cégünk jósol: kártyából, írásból, tenyérből, csillagokból, isából, porból, chomuból és hasból. Kérem ajánlják ismerőseiknek és barátaiknak, annál is inkább, mert üzememben a szakma legkiválóbb kádereit működtetem: a meteorológusokat akik a jó időt, a kereskedőket, akik a datolyát és banánt, a reakciósokat, akik rendszerváltozást és néhány anyóst, akik vejük időelőtti függőleges halálát jósolják szűnni nem akaró buzgalommal és kedvvel.

Üzemünk munkája gyors, mint a Füzesabony—Eger között közlekedő személy, tiszta, mint az egri Széchenyi utca, pontos mint egy Cipészszövetkezet és megbízható, mint egy golyóstoll.

Szakszerű munkánk előzetes propagálására álljon itt néhány jóslat, mely nem kerül egy fillérbe sem, ezt minden olvasónknak teljesen ingyen bocsátom rendelkezésére.

Tehát figyelem! — Most transzba megyek... így... máris tökéletes biztonsággal látom a gömbben a jövőt... Figyeljétek emberek, most kitárul előttetek a ködös jövő...

Akár hiszitek, akár nem, az

1957- es évet rövidesen leváltják. Megfúrta szegényt az

1958- as, melyről megjósolhatom, hogy ugyanúgy viselkedik, mint dicstelenül leszerepelt elődje, tehát az elején hideg lesz és zord, hogy tekintélyt szerezzen, majd fokozatosan felenged és langyos liberális hangulatot terjeszt, úgy, hogy az alá beosztott emberek annyira elkanászosodnak, hogy levetik majdnem az összes ruhadarabjaikat. Ezután rájön, hogy a fejére nőttek, és visszamondják neki, hogy az 1959 fúrja, ezért fokozatosan elhidegül és decemberre épp úgy hőzöng, mint az elődje.

Az új évet az emberek majd nagy hejehujával fogadják, hogy bevágódjanak nála. Persze ezt mindenki másképpen teszi.

ön kedves olvasóm, aki a tenyerét most előttem tartja, az a típus, aki elhatározza, hogy szilveszter éjszakáján takarékoskodni fog. E célból nem megy nyilvános szórakozó helyre, mert az drága. Hazavisz tehát két liter bort azzal a szándékkal, hogy azt a családja körében költi el. Megjósolom, így is történik majd, de a bortól olyan jó hangulatra gerjed, hogy sürgős mehetnékje támad, végig jár minden helyet, ahonnan fény és zene szűrődik az utcára. mígnem önre virrad az év első hajnala és abban a kellemes helyzetben találja, hogy egy árva fillér nélkül ül a járda szélén és az arra ■ kocogó embertársait arról próbálja meggyőzni, hogy nótáskedvü volt az édesapja, nyugodjék békében.

ön kedves ügyfelem, a csillagok állása szerint nem tartja rangjához méltónak, hogy épp agy mulasson mint a hétköznapi emberek, ön tehát otthon marad, és hogy azért ne maradjon* ki a dologból, maszek alapon zugiszik. Igaza van. Minek is lássa a tömeg, hogy főosztályvezetősége is tud nevetni, sőt urambocsá’ még inni, sőt az ivás következtében berúgni is. Isten őrizz. Én csak azt. javaslom, hogy otthon se’ igyék, hanem reggelig tanulmányozza a „Vállalat Rendes Üzemmenetére Vonatkozó Ügyviteli Szabályzatok ösz- szességét”. És ha mégis inni kíván, javaslom, ne úgy tegye mint ezen az éjszakán az emberek legnagyobb százaléka, hanem adja be magának injekcióban.

A kivetett kártya önnek sokkal mozgalmasabb éjszakát jósol, ön elhatározta, hogy ezen az éjszakán alaposan kirúg a hámból. Az új évet éjszakai mulatóhelyen tölti, kellemesen szórakozik, sőt attól sem riad vissza, hogy hajnalban négykézláb mambózzék a. Dobó téren. Ezért már este kilenc órakor sorba áll a lakóhelyéhez illetékes zenés intézet előtt. Hosszas várakozás, húsz forint borravaló leszur- kolása és két hatalmas pofon elszívlelése után kiutalnak önnek egy tized négyzetméternyi helyet, egy fél széket és 10 százalék asztalt. Újabb másfél óra elteltével odavágnak egy féldecit, amit azonban nem tud meginni, mert egy vehemens fiatal pár az ölében rock and rollozik. Reggelre letépik a fél fülét, új kabátja fazonját és mikor kilép a hűvös hajnali ködbe, úgy néz ki, mint egy hajótörött. És csak akkor tudja meg, hogy az emberek ri- koltozása mellett nívós műsor volt és az a zaj, amit maga ventillátorzúgásnak hitt, nem volt más, mint a Vidám Fickók jazz-band fületgyö- nyörködtető muzsikája.

Ahogy betekintek a gömbbe azt látom, hogy ön a legokosabb. Este megjelenik a legelőkelőbb szórakozó helyen, kér egy dupla feketét és amellett ül reggelig, miközben megbotránkozik azon, hogy mennyi részeg alak van a világon. Evvel hihetetlen mértékben nő az önbecsülése, és a kollegáknak pedig elmondhatja, hogy a legdrágább helyen szilveszterezett és 500 forintot költött, miközben kellemesen kiszórakozta magát. És igaza van, mert nem az a fontos, amit maga tud, hanem amit mások hisznek.

Uram, önnek rossz jövőt jósolok. — Szilveszter éjszakai terveiből nem lesz semmi, mert délután hatra már olyan részeg lesz, hogy elalszik a buszmegállónál, ahol egy udvariassági versenyben lévő kalauz felrakja az Istenmezejére közlekedő utolsó járatra és ön hajnalban egy szénakazal tövében rájön az örök igazságra, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek.

Az ön figurája mellett egy barna férfit látok a kártyámban kisasszony. Ez a barna férfi nagy szeretettel gondol önre és komoly tervei vannak magácskával. Én csak azt javaslom, hogy Szilveszter éjszakán minden szavát kérje írásba, mert reggelre az illető barna férfi már azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Célszerű. ha előre gépelt papírokat visz magával a következő szövegekkel: 1. Alulírott megkérem kegyed kicsi kacsáját és a vele járó cugehört. Az esküvőt 1958

..........hó ■ ■ .-én

ta

rtjuk. Dátum. Aláírás helye,

2. Ezennel kijelentem, hogy e sorok birtokosa a menyasz- szonyom, akitől a . ■.. hó .. .- én tartandó esküvőnkre 15 csók előleget köszönettel felvettem. Szintén dátum és szigorúan aláíratni. Ez a tiszta munka.

ön kedves ügyfelem a Vállalat által rendezett újévköszöntő társasgyűlésen vesz majd részt, ahová az Ü. B. titkár személyesen és nyomatékosan meghívta. Természetesen a meghívást kitörő lelkesedéssel elfogadta és azóta egyfolytában arra oktatja a feleségét, hogy nehogy elszólja magát arról, hogy disznót vágtak, hogy a nagyapja maszek műköszörűs volt, hogy a múlt héten nem volt beteg. Majd kórusban gyakorolják, hogy októberben ellenforradalom volt, mert az „ellen” szócska esetleges elhagyása beláthatatlan következményeket vonna maga után. Éjjel mindenkivel, de különösen a feletteseivel koccint, de a szájába vett bort a külön ez alkalomra impregnált belső zsebébe köpi, nehogy a szesz gátlásoszlató hatása következtében kikotyogja, hogy az a múltkori leltárhiány úgy keletkezett, hogy ... ne izguljon nem fecsegem ki. Ajánlom azonban, hogy ne felejtse el megdicsérni az igazgató feleségének roppant ízléstelen vödörkalapját, az osztályvezető nyakkendőjét és legalább tízszer kérje fel a főkönyvelő pattanásosképű, angolkóros lányát, akinek ne győzze hangoztatni, hogy a vele való ismeretség óta rettenetesen sajnálja, hogy nős ember. És amikor távozik, jelentse ki, — hogy ilyen jól még soha nem szórakozott, mint ebben a kellemes, kedves kollegális kollektívában.

ön egy bohém, uram. ön semmiféle tervet nem csinált a szilveszter estére, ön nincs tisztában azzal, hogy terv nélkül nincs tökéletes munka, ön a vakvéletlenre bízza magát. Helytelen uram, nagyon helytelen, de garantálom, hogy nagyon jól fog szórakozni...

Miután több ügyfél nem jelentkezett az „Egri Jósda” Vállalat mai propaganda fogadónapját ezennel bezártnak nyílvánítom. Most pedig előre a Szilveszter sikeres megünnepléséért. A neves ünnep tiszteletére öltsünk díszruhát és borvirágozzuk ki orrainkat.

—HEFE—

NAPIRENDEN;

A HÍRHARANGOK

AJem tekintik „hivatalos" hangszernek a harángjáté- J ’ kot, de a bázeli harangjáték muzsikája világhírű és nagyon, nagyon kedves. Az a harangjáték azonban, amelyről most itt szó lesz, már kevésbé mondható kedvesnek, — sőt! Ez a harangjáték híreket „muzsikál”, harangjai nem ércből valók, hanem élő, eleven és fecsegő emberekből, — akiknek szinte gyógyíthatatlan kényszerképzetük, hogy jólértesültek legyenek és ennek úton-útfélen tanúbizonyságát adják. Az efajta hírharangjáték ma társadalmi életünknek meglehetősen kellemetlen disszonánsa, amely megkeseríti nemcsak a füleket, de a szíveket is.

Párttaggyűlés. Fontos határozat egy ügyben és számos hozzászólás, amelyben érvek és ellenérvek csapnak össze, nevek kerülnek felszínre, dicsérve, vagy bírálva. Másnap a nevek tulajdonosai és mások is teljes tájékozottságot árulnak el a taggyűlés menetét, a felszólalók álláspontját, s a vita jellegét illetően. Működött a hírharang. Megbeszélés az igazgatónál, bizonyos átcsoportosításokra van szükség, — amely végeredményben senkit sem érint hátrányosan, de a munkamenet megköveteli. A döntés ebben az ügyben is megszületik, olyképpen, hogy az érintett dolgozókkal egyen- kint kell beszélni és megértetni velük, hogy sem anyagi, — sem erkölcsi hátrány... S az érintett dolgozó már mindent tud előre, már szocialista összeköttetéseket is keresett, már nyugtalan éjszakái voltak, már rágalmazott és vádolt... — Ismét működött a hírharang.

Fontos és egy ideig szigorúan belső ügyként kezelt minisztertanácsi vagy pártközponti határozat jelenik meg. Mert van ilyen és minden józaneszű ember tudja, hogy kell is ilyen. Mégis a „szigorúan belső ügyként kezelt" határozatról olyanok is tudnak, akiknek aztán végképp semmi közük sincs, nemhogy a határozathoz, de még a rendszerhez sem. Ismét és újra a hírharang.

Csak örülni lehet annak, hogy a párt, az állam ügye közügy, mindenkit érintő és érdeklő ügy. De annak már korántsem, hogy párt- és hivatali titkokat fecsegnek ki egyesek, hogy még mindig kísért a „pressóértekezlet”, amely olyannyira jellemzője volt az ellenforradalom előtti időszaknak. Túlzás? Nem az: az ellenforradalom szellemi, ideológiai és taktikai előkészítése azért volt viszonylag könnyű, — mert a párt, az állam ügye a rumos fekete mellett vitat- tatott meg, mert előbb tudott egy-egy döntésről, vagy határozatról az ellenség, mint a becsületes párttagság.

Köszönjük szépen, ebből elég volt egyszer s mindenkorra. S itt az ideje, hogy a párt elvi állásfoglalását, az állami élet erre vonatkozó törvényeit meg is valósítsák az arra illetékesek. Nincs helye nálunk a fecsegésnek, mert az aláássa a párt, az állam, a nép egységét, mert az csak ellenségeinknek kedvez, a nép hatalmát gyöngíti. Határozott és kemény fellépésre van szűk ség, még arra is, hogy kizárják a pártból, elbocsássák — fegyelmileg! — munkahelyéről azt, aki nem tud, vagy nem akar leszokni arról, hogy hírharang legyen. S ez megint nemcsak „hivatali" ügy, — hanem társadalmi ügy is. Minden ember ügye, hisz minden ember életét megkeseríthetik a fecsegők, akikből kinevelődik a rágalmazó, az intrikus, s a többi penészvirág. Itt is társadalmi összefogásra, légkör kialakításra van szükség.

Egy kriminalista azt mondotta, hogy nem lennének tolvajok, ha nem volnának orgazdák. Nos, nem lennének fecsegők, ha nem volna, aki lelkesen meghallgatná, aki hitelt adna, s aki kíváncsiskodna. — Még a gyógyító penicillingombát is táptalajon tenyésztik.

Hallgassuk inkább a harangjátékot, amely kedves a fülnek, s igaz és őszinte, mint a hírharangokat, akikről mindezt a legnagyobb jóakarattal sem lehetne elmondani.

(Gy.f

l -A. -A. JL A.

■A. AAi.1

EREDMÉNYEKBEN GAZDAG

BOLDOG ÚJ ÉTET KÍVÁN KEDVES DOLGOZÓINAK ÉS MEGRENDELŐINEK

A

HEVES MEGYEI NYOMDA VÁLLALAT, EGER

r^r^r-^rr-'r » xr v -•e—r yr v ▼ v v Y'"r,~"T~T i

TUDOMÁNY « MŰVÉSZET »KÖNYVEK

Az olaj igézete

Aki a közelkeleti események fejleményeit figyelemmel kísérte, hamarosan meggyőződhetett arról, hogy az ottani nyugati manőverek hátterében, ezeknek az államoknak az olajlelőhelyek kiaknázása tekintetében elfoglalt álláspontja rejtőzött s hogy az amerikai fenyegető nyomás célja nem volt más, mint a nyugati világ számára biztosítani a közelkeleti olajkoncesz- sziókat s ha lehet még további függőséget létrehozni az arab államok s a nyugati világ között.

De tévedés lenne azt hinni, hogy a nyugati olaj-orientáció mindössze ezekre az államokra összpontosul. Egészen rövid ideje egy másik térség is foglalkoztatja Amrikát, de főleg Franciaországot a bűvös olaj szempontjából s ez a Szahara.

Bűvös olaj ? Franciaország szempontjából valóban az. Képzeljünk el egy államot, ahol — viszonylag, az ország lakosságához mérten — a legtöbb gépkocsi fut s ahol az olajszükséglet fedezésére 85 százalékban importra kell támaszkodni. Franciaország

nemzeti jövedelmének nagy részét az olajbehozatalra fordítja s így nem csoda, ha minden lehetőséget megragadni igyekszik azért, hogy készleteit tovább növelje.

Labonne, az ismert francia kutató és közgazdász évek óta sürgette a Szahara feltárását, mert feltevése szerint a sivatag térségében hatalmas kő- olajkészleteknek kell lenniök. 1950-ben a fokozódó gazdasági válságok s az olajhiány együttes hatására a francia kormány végre megbízta Labon- net, hogy széleskörű expedíciót szervezzen a szaharabeli olaj felkutatására. Az előmunkálatok hihetetlen költségeket emésztettek fel, közel egymil- liárd frankjába kerültek a francia államnak. De a kutatásokat siker koronázta. Edd- jele és Hassi Messaudot közelében, mintegy 700 kilométerre a közeli kikötőktől, hatalmas olaj lelőhelyre bukkantak, mely vetekszik a közelkeleti államokéval.

A nehézségek azonban csak most kezdődtek. Míg ugyanis a közelkeleti mezők termelésének elszállítása a közeli — 70—100 kilométerre lévő — kikötők miatt viszonylag olcsó, addig a Szaharában a tetemes kitermelési költségek mellett a szállítás problémája is mérhetetlenül nagyobb. Hamarosan kitűnt, hogy ezekkel a terhekkel az aránylag gyenge francia tőkéscsoportok nem fognak tudni megbirkózni, kénytelenek voltak tehát — eredeti terveikkel ellentétben — amerikai tőkéseket is bevonni a kiaknázásra kötött társulásba. így lépett be ar

angol-holland Royal-Dutsch- Shell csoport, majd az amerikai Rockefeller érdekeltség 27 százalékos részvényaránnyal, majd az ugyancsak amerikai Newmond Minning tröszt a maga 18 százalékos érdekeltségével. így ez az olajterület Is hamarosan az amerikai érdekhálózatba került.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Franciaországban is egyenetlenségek dúlnak az Amerikához való viszony s a NATO-ban való részvétel tekintetében, hiszen a tőkések is látják, hogy az egyre szoros- bodó amerikai-francia gazdasági összműködés, végső fokon a francia finánctőke elsorvadását jelenti majd az amerikai kollégák javára.

Ezt láttuk a moziban:

Naplemente előtt

Gerhard Hauptmann drámája nem idegen a magyar közönség előtt. Vagy húsz évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották a budapesti színházak és Csortos Gyulának, majd Somlay Artúrnak emlékezetes nagy alakításai közé tartozott a Naplemente előtt rokonszenves, idős főhőse.

Most a nyugatnémetek filmet készítettek belőle s így

— kissé talán aktualizálva is

— még inkább átmentették a halhatatlanságba Hauptmann e drámai művének értékeit. Kétségtelen, hogy a családjából kinőtt ember önállóságának, az idős szülők szeretetre vágyó, emberi életre áhítozó figurájának körülményei ma is élénken hatnak és- korántsem mondhatjuk el, hogy társadalmunktól idegen a darab mondanivalója. Pedig a Naplemente előtt figurái polgári alakok, s a dráma is polgári dráma s a megoldásában rejtőző megalkuvás is a polgári féligazságok szerény kompromisszuma.

Aki azt állítja, hogy a Hans Albers tolmácsolásában oly kitűnő és mélységekben is határozott arcéllel villogó profilú öregember sorsának happy-end szerű megoldása minden felvetett kérdésre pontot tett, önmagát csapja be. Az önámításban és pénzimádó hypokra- tizmusban élő család reménytelen szorításából még egy Shaw mesteri keze sem tudta volna roncsolásmentesen kimenteni az elkésett szerelemben megifjodó családfő figuráját, de Hauptmann nem is akarja ezt. A Naplemente előtt közvetlen hatása — de egyben alapvető hibája is — éppen abban van, hogy az egymást ropogtató ellenfelek párharcából megalkuvó szenilitással a sorsáért küzdő öregember kerül ki aféle Phyrrusi győzelemmel. A nap tehát lebukik, hisz úgy rendeltetett, hogy lebukjon, ha ideje betelt, de — érezzük — ez, a problémákon csak rágódni tudó, de azokat igazában megoldani képtelen polgári szemlélet igazsága csupán.

A film maga kitűnő, és az eredeti történethez igen sokat ad. Az alpesi síintermezzó, In- ken és az öregúr búcsúzkodása a vasútnál mind-mind filmszerű, és színpadon megoldhatatlan szépségű jelenetsor. A színészi alakítások — elsősorban Hans Albers alakítása — magas, drámai értékű munkák. Remekelt a rendező s az operatőr egyaránt.

Ami a dramaturgiai feldől- sózást illeti, két helyen nem értünk egyet a filmszerű ábrázolás igényével közeledő megoldásokkal. Az egyik a nagy „asztaljelenet”, a másik Inken és a doktor párjelenete « rendelőben. A film készítői megfeledkeznek arról, hogy egy térben beszűkített színdarabnál Hauptmann valóban arra kényszerült, hogy a belső feszültségeket ilyen — filmszempontból felesleges, sőt durva egyszerűséggel ható — kényszereszközökkel robbantsa ki, elvégre neki felvonásonként csak egy 10—20 méteres színpad állott rendelkezésére. De a film eszközei mások. Ha már változtattak — és jól változtattak a szövegkönyvön — miért nem lehetett ezeket a túl szimplán mindent kimondó konfliktusokat művészibb és főleg filmszerűbb keretek között feldolgozni?

Könyvespolc

A karácsonyi nyugalomban olvasott könyvek között számomra Alexej Tolsztoj új regénye a Gorin mérnök hiper- boloidja jelentette a legnagyobb élményt. A Gorin fantasztikus regény, hőse a Csendesóceán egyik elhagyatott szigetén él szeretőjével s találmánya, a halálsugár-szerű hiperboloid segítségével játszi könnyedséggel szeli ketté az ellene küldött hadihajókat. Ez a magányos ember, akit a hatalma és az előtte megnyíló korlátlan lehetőségek szinte őrültté tesznek, a föld istene akar lenni, beleváj a föld mélyébe s gépei segítségével kincseket, mesés pompát teremt maga köré. Hogyan jutott idáig ez az ember? Mi lesz a sorsa? Erről ír Tolsztoj regényében.

A „Golgota” Írójának e könyve különös irányból mutatja be nagy írói művészetét. Ami regényeinek zömében művészi realizmus volt, itt helyenként naturalizmusba torkoll, de a történet bonyodalmai és zsúfolt eseménysora nem tűrnek mélyebb elemzéseket. Éppen ezért az egész könyvön gazdaságos mérték- tartás és arányosság vonul végig, nagyon hasonlít a Pristlev regényekre, melyekben épp ily egyensúly mutatkozik mondanivaló és kidolgozás, jellemek és a történés hangulata között. Nem kétséges, hogy e könyv hamarosan „bestseller” lesa, mindenfajta értelembe«.

— pala —