Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-04 / 96. szám
6 NÉPÚJSÁG 1957. december 4. szerda. Hatvan perc egy üzem orvosi rendelőjében Egy bécsi kémközpont Magyarország-elfenes üzelmei NÉHÁNY perc múlva károm óra. A Mátravidéki Erő- ■vfi orvosi rendelőjének előszobájában többen várakoznak A rendelés még nem kezdődött el, de az ügyes aszis- tensnő már megkezdte munkáját. Egy-két türelmetlen kis- Itúnak beadta már a napi injekció adagját. Három órát mutat az óra, megérkezik az orvos, s kezdődik a szokásos délutáni rendelés. Elsőnek egy lódenkabá- tos fiatalember nyit be, a villamos üzemben dolgozik. A torkára panaszkodik. Az orvos kis készülékével megvizsgálja, s máris írja a garathurut elleni gyógyszert. A lódenkabá- tos a fogát is fájlalja, az orvos ezt is megnézi, s már hangzik is az asszistenenő részére az utasítás: a jobb alsó »-as fogról kérek egy röntgen felvételt. S néhány perc múlva az előhívott film igazolja is az orvos feltevését. Eg7 kicsit vágni és vésni kell, *iert a bölcsességfog rendetlenkedik. A következő beteg kezelésre jött Fülgyulladása van. Lekezelik, nevét beírják a naplóba, s jöhet a következő. Egy kis üzemi baleset történt. A DIMÁVAG egyik gépészeti szerelője fogaskerekeket szerelt, a keze közé csúszott, most itt ül, a bal mutató ujja össze van zúzva. A doktor kimossa, bekötözi, s a beteg megy tovább, végzi a munkáját, — holnap jöjjön el ismét megnézzük, mondja az •rvos az ajtóban. Most egy ifjú páciens következik. A négy és féléves Bé- luskát hozza a mamája egy kis fülmosásra. Az biztos, hogy ez nem kellemes dolog, a Bélus is csak egy kis ideig tűrte, hogy a fülével foglalkozzanak, de amikor meglátta a vízpumpát, kegyetlen sírásba kezdett, tiltakozásul az •lien, hogy a fülébe vizet fecskendezzenek. Az orvos vigasztalta, babusgatta, még a Mikulással is előhozakodtak, de hiába a kisfiú nem tisztelte az mrvosi tudományt. ANNÄL INKÁBB tisztelik a felnőttek. Igen, tisztelik és ■kéretik az orvostudományt, amelyett itt a Mátravidéki Ixőműben Dr. Kovács AndoT képvisel. Feltűnt, hogy senkitől aem kérdezi a nevét, mindenkit ismer személyesen, s mindenkihez van egy-két kedves szava. Ez érthető. Kovács doktor tíz éve gyógyítja már az Erőmű dolgozóit és családjaikat és a tíz esztendő alatt nagyon megszerették egymást, bíznak egymásban. A doktor a betegekben, s a betegek az orvosban. S ez a gyógyítás szempontjából nagyon fontos. Igaz, hogy Kovács doktor mindent megtesz a betegeiért. De az is bizonyos, hogy erre meg van minden lehetősége. Bármelyik nagyobb város orvosi rendelőjének becsületére válhat az a felszerelés, amelyet itt láttam. Komplett fogorvosi felszerelés, mikroszkóppal felszerelt laboratórium, röntgen átvilágító és röntgen felvételező készülék. Rövid hullám, kvarc és még sok apró orvosi műszer segíti a doktor gyógyító munkáját. És ha súlyos az eset, a pásztói, vagy a gyöngyösi kórház segít. Most két vizsgádat között a doktor cigarettára gyújt, felhasználom az alkalmat egy kis beszélgetésre. Megtudom, hogy 42 éves és ő tizedik orvos a családban. Nagyon szereti hivatását, megszokta, s megszerette ezt a helyet, meg az embereket is. Nem vágyik el innen. Pedig nagyon sok a munkája. Délelőtt, délután rendelés, s a bölcsödét, napközit is naponta meg kell látogatni. ellenőrizni kell az üzemben lévő elsősegély nyújtó helyet, a baleseti, egészségügyi szabályok betartását is. Naponta 80—100 beteg fordul hozzá s ő nyugodtan, türelmesen foglalkozik mindegyikkel. Nagyon büszke arra, hogy TBC-s csak kettő van az üzemben, s táppénzes betege is csupán hat. Ez nagyon kevés egy ilyen nagy üzemben. Csak a rövid egy óra alatt még a rendelőjében tartózkodtam, három betege tette fel neki ijedten a kérdést, — de ugye nem ír ki doktor úr? S jönnek a betegek egymásután. Ki reumával, ki szívfájdalmakkal, vagy egyszerű náthávad. Persze voltak a betegek között nők is. De erről nem tudok írni, mert akkor engem — őszintén megmondva —■ kiküldtek. Csak egy kis rövidhullám kezelésnél maradhattam bent, s így készülhetett az itt közölt fénykép is. Lassan lete- telik az egy óra is, s be kell fejezni ezt a riportot. De azért egy kis „túlórában” feljegyzem még a doktor kérését: Gyógyszertár kellene, mert ez még nincs. Helyiségprobléma az egész — mondja mosolyogva, s udvariasan kiszól az ajtóból — „tessék, jöhet á követvetkező.” S AMIKOR három hetenkénti szabad szombat délutánján feleségével, s három gyermekével beül kis Wartburg kocsijába, hogy Pesten egy kis szórakozással töltse a hét végét, a jól végzett munka tudatával nyugodtan hagyhatja maga mögött füstölgő kéményeivel az erőművet, betegei jól el vannak látva, az erőmű dolgozói egészségesek, Kovács doktor becsületes, jó munkát végzett. Ezt nemcsak én mondom, ezt mondják a betegek is. — m — Szó szerinf vette . . . Raffaele Dalessandro, 28 éves nápolyi gazdálkodó 1953- lan revolvert nyújtott át menyasszonyának és így szólt: „Ezzel lőj j agyon, ha nem tartom meg ígéretemet, hogy elveszlek feleségül”. A vőlegény a múlt hét csütörtökén felkereste menyaszszonyát és kijelentette: „Sajnálom, nem vehetlek feleségül.” A leány kivette a revolvert fiókjából, s agyonlőtte a fiatalembert. A rendőrség csütörtökön gyilkosság vádjával letartóztatta a 25 éves Maria Rotonda Balivot. BIZTOS IGAZ Guy Mollet mondta: „Hamarosan könnyebb lesz eljutni a Holdba, mint kormányt alakítani.” ea Pinay mondta, még bukása előtt: „Franciaország olyan vállalkozás, amelynek öt milliós forgalom mellett 500 frankja van a kasszájában.” Mi történik a Goldene Stiege-utcai titokzatos villában? TV/T ödling Becs egyik villa- XTA negyede. Ennek szélén van a Goldene Stiege (Aranylépcső) nevű úrifertály. Soksok palotának is beillő tágas villa épült itt, de a járókelők nem sokat láthatnak belőlük — elrejtik szemük elől a parkok hatalmas fái. Az egyik villában néhány hónap óta lázas sürgés-forgás észlelhető, amerikai luxuskocsik érkeznek állandóan a villa elé. Ebben a villában ütött tanyát a Magyarország ellen folyó kémkedés és ellenforradalmi aknamunka egyik központja, innen vezetnek a szálak a Münchenben székelő amerikai CIC-szervezethez és a magyar ellenforradalmárok Strass- burgban trónoló vezetőjéhez, Király Bélához. A mödlingi villában volt a szállása egy Demeter Ferenc nevű egyénnek is, aki még jóval az ellenforradalmi puccs előtt szökött ki Ausztriába. Egy ideig azzal foglalkozott, hogy revolvereket és mérget csempészett Magyarországra, most az ügynökök egész hadának osztogat parancsokat, hogyan szövögessék a magyarországi kémkedés hálóját, hogyan terrorizálják a hazatérni akaró magyar menekülteket, stb. Az österreichische Volkstimme leleplezte ezeket az üzelmeket. Az osztrák közvéleményt alaposan megbotránkoztatták a hírek. Az ország lakossága őszinte híve a sem- legességi politikának, már pedig a magyar ellenforradalmi emigránsok ausztriai aknamunkája nem fér össze ezzel a politikával. Ezt olykor meg az osztrák hatóságoknak is be kellett látniok. A fasiszta nyilasok utódai — a hungaristák — Ausztriában „Ut és cél” címmel egy szennylapot adtak ki. A magyar kormány erélyesen tiltakozott az ellen, hogy ez a lap nyakló nélkül lázított Magyarország ellen. Az osztrák belügyminisztérium végre be is tiltotta a lapot „gyűlölködő, antiszemita és antidemokratikus hangja miatt”, kiadóját pedig kitoloncolták az országból. (Mellesleg most Nyugat-Németországban ütötte fel sátrát, s folytatja eddigi tevékenységét.) TV éhány nappal ezelőtt két másik magyarországi „menekültet” tartóztattak le, mivel „egy nyugati nagyhatalom javára kémkedtek.” Az ügynökök egyébiránt Magyar- ország ellen kémkedve az osztrák ügyek iránt is feltűnő érdeklődést tanúsítottak. Az ügynökök legfontosabb feladata jelenleg az, hogy nyomást gyakoroljanak a hazatérni vágyó magyarokra. Sokezer magyar tengődik Ausztriában rettenetes körülmények között. Menekülttáborok ba- rakjaiban zsúfolva élnek még most is és alig van reményük arra, hogy valaha is munkához jussanak. Ha meg sikerül valamiféle munkát találniok, az csak olyan természetű és olyan rosszul javadalmazott, amire osztrák ember nem igen vállalkozik. A kereső emigránsok jövedelméből alig futja puszta létfenntartásukra, érthető hát, hogy sokan kőzú- lük, haza szeretnének menni Mggyarországra>. Számukat gyarapítják azok, akik más országból vergődtek vissza Ausztriáig. így került nemrég ide 300 magyar menekült San Domingóból, ahol olyan szörnyű munkakörülmények között kellett robotolniok, hogy nem bírták tovább, azért tértek vissza Ausztriába. Most egy menekült táborban várják sorsuk jobbrafordulását, A kémközpont ügynökei a legvadabb dajkamesékkel ré- mítgetik a hazatérni szándékozókat. Aki nem ül fel ezeknek a hazugságoknak, azt megfélemlítik. „Ha jelentkezni mersz a magyar követségen — mondják neki — gondoskodunk majd róla, hogy ne kerülj át élve az osztrák határon.” A kodnak persze olyan emigránsok is, akik szívesen maradnak Ausztriában, — elsősorban az amerikaiak ügynökei, akiket jól fizetnek és akik gondtalanul élhetnek. No meg itt van az a rengeteg közönséges bűnöző, aki az októberi események folytán megszökött börtönéből. Ezek a jómadarak Ausztriában sem hagynak fel a mesterségükkel. Alig múlik el olyan nap, hogy ne gyűlne meg a bajuk az osztrák rendőrséggel. Csupán az elmúlt napokban több, mint 40 magát „szabadság- harcosnak” kiadó magyar menekültet tartóztattak le különféle bűntettekért, lopásért, sőt gyilkosságért is. A kémügynökségek személyzetük egyré- szét e gonosztevők közül verbuválják. A többiek a volt nyilasok és Horthy-tisztek soraiból kerülnek ki, mint például a Goldene Stiege-i villa ura, Demeter Ferenc is. Ezek az ügynökök a „Szabad Európa” bécsi és salzburgi fiókjaitól kapják az utasításokat. (Mondanunk sem kell, hogy a fiókügynökségek nem csupán a rádióállomás kirendeltségének szerepét tölti be). Az osztrák közvélemény már régóta követeli a Szabad Európa ausztriai fiókjának bezárását, mert működése súlyosam sérti az ország semlegességét. Tudjuk, hogy ez a rádióállomás hazug ígéreteivel és uszításaival annak idején sok magyart bolondított át Ausztriába, akiknek itt a remélt paradicsom helyett nyomor és nélkülözés jutott osztályrészül. A z „Ut és cél” betiltása ae első jele volt annak, hogy a hatóságok huzamosabb ideig nem képesek ellentállni a közvélemény nyomásának és valamit tenniök kell a szomszédos demokratikus államok ellen irányuló aknamunka megfékezésére. KÜLPOLITIKA — KINÄBAN a helyi választásokat, a megyékben, városokban és a közigazgatási egységekben 1958. május 31-e előtt közvetlenül a főhatóság alá tartozó városokban pedig június 15-e előtt tartják meg. — A SZOVJETUNIÓ Kom- szomol szervezetének 13. kongresszusát 1958. április 15-re hívják össze Moszkvában. — A VARSÖI rádió jelentése szerint december 12-én lengyel parlamenti küldöttség utazik Belgiumba. A küldöttséget Jerzy Jodlowski. a nemzetgyűlés alelnöke vezeti. — ERNEST OUAND1, a ke- meruni népi egységpárt alelnöke Kairóban tartott sajtóértekezletén elmondotta: 1952 óta körülbelül ötezer kérvényt nyújtottak be az ENSZ-hez, valamennyi követelte Keme- run egyesítését és függetlenségét. — JÓLÉRTESÜLT forrásokból származó frankfurti hír szerint ez év te'én a floridai Eglin Fieldrő! Angliába helyezik át az amerikai légierők T- 66-os közepes nagyságú felderítő bombázóinak egy repülőraját. — SOROKBAN — A SZOVJET és a norvég kormány közötti 1957. február 15-i megegyezés értelmében szovjet—norvég vegyesbizottság dolgozott mind két fél teljes megértése és hatékony együttműködés közepette a szovjet—norvég tengeri határrendezésen. — A. SVOBODA. Prága főpolgármestere Kairó kormányzójának meghívására néhány napos látogatásra Egyiptomba utazott. — KISI JAPAN miniszterelnök az elmúlt hét végén Mel- boume-be érkezett, ahonnan ausztráliai kőrútra indul. — HAMMARSKJÖLD, az ENSZ főtitkára Közép-keleti útja alkalmából nem megy Kairóba, mert New-Yorkból való elutazása előtt megbeszéléseket folytatott Favzi külügyminiszterrel — jelentette be az ENSZ főtitkárság szóvivője. — KEFAUVER, amerikai demokratapárti szenátor kijelentette. a vizsgálat, melyet az Egyesült Államok rakétaprogramjának állásáról folytattak, azt mutatja, hogy „a helyzet rosszabb, mint gondoltam”. GYURKÓ GÉZA: ... Es felment a függöny A SZÍNÉSZNEK BETEG lett a gyereke. Először nem látszott komolynak a dolog később mégis kórházba kellett vinni. A gyerek kicsi volt még, hát az anyja is vele ment. A lakás üres lett és sívár, pedig sokszor káromkodott magában amikor a pelenkák társaságában kellett a Hamletiét szavalnia, s mérgében is elnevette magát, amikor ahhoz a bizonyos dániai jóslathoz ért. Á színész egyáltalán nem volt bohém. Nagyon szeretett otthon tenni, tanulni, ábrándozni, a feleséi gének játszani, aki olyankor vékonyka kis termetével belesüppedt az egyetlen karosszékbe, s nagy-nagy áhítattal hallgatta. Most a lakás két nap óta üres. Ha a késő estébe nyúló próbák után hazamegy, s belép az üres szobába, úgy érzi magát, mint ahogy a Szentivánéji álom szerelmesei érezhették magukat a nagy egymáskeresésben a tündérek erdejében. Egyedül magárahagyatot- tan és kiszolgáltatottan. S telnek a napok, közelgett az előadás, a premier. Félt. Mindig voll egy kis lámpaláza, de most határozottan félt. Nem tudta a szöveget, elfeledte s nem érzi este magát, annak, aminek lennie kellene. Vidám, fc’esit kötekedő d= csunasrív fickó- vak, akinek minden mondása vastag találat az élet sűrűjébe, akinek •gp-egy mozdulata százakat nevettet meg és gondolkodtat el. Hiányzott az otthoni játék a játékkal, s • nem hagyta nyugton a vak aggodalom sem, mi lesz, mi van a gyerekkel, az elsővel, akit nem is tudta elképzelni, hogy szeretni is lehet majd, hogy milyen lesz, hogy fiú lesz-e... De, aki néhány hónapos maroknyi követe1 ődző létével betöltötte az egész házat, s most érzi igazán: hogy egész bensejét is. A kollegák nyugtatgatják és biztatják. A felesége is, ha bement a kórházba, vagy ha felhívta telefonon, hogy megnyugodjon hangja csengésén. De nem hitt mert végül- is, ha nem olyan komoly a dolog, akkor miért nem lehet otthon a gyerek, miért nem lehetnek otthon. Hogy tudja és érezze a színpadon, a vidám fickó jelmezében is a premier után— ha már nem jöhet el, mint szokott — de várja otthon a fe’esége, akinek azt is elmondhatja, amit másnak nem akinek odaborúl- hat az ölébe, hogy elfeledje azt a vak és vad idegfeszültséget amely végig kísérte, kínozta a szöveg kézbevételétől az előadás utolsó percéig. MINDERRŐL PERSZE nem beszélt a színész, aki az életben is vidám fickó volt, annak könyvelte öl mindenki, s nem is tudták, hogy ez is szerep egy kicsit. Magára vett, s mint a tetoválás, úgylátszik egy életen keresztül rajta is maradó furcsa ábra, komolykodó, egyébként befelé forduló jellemétől elütő alak. Nem beszélt róla csak birkózott az utolsó napokkal, az utolsó órákkal. Lefeküdt az üres és hideg szobában, hogy megnyugodjon, nem sikerült. Felállt, járkálni kezdett, s mondani próbálta a szöveget, s játszani egy kicsit,, belefeledkezni a játékba. Nem tudta a szöveget. Egyszerűen nem jutott eszébe egyetlen végszó sem, s a vidám monológ hirtelen olyan szakadozottá vált, mint egy megtépett könyv oldalai ahol csak m;nden ötödik, vagy tizedik szót lehet elolvasni. Kiverte á veríték. Állt és tehetetlenül nézett bele az olvasó1 ámpa únottan sárga fényébe. Most mi lesz? Próbálta nyugtatni magát. Nem kell megijedni, ott a súgó, különben is a színpadon eszébe jut majd minden. hisz tudja, tudta a szerepét. Tudta, de most nem tudja. Mi lehet a gyerekkel? Odament a telefonhoz, idegesen tárcsázott s aztán a feleségét kérte. — Mi van a gyerekkel? ... Ni kertelj... beszélj őszintén .,, Hog; változatlan az állapota? Mit jelen ez ... Beszélj már az isten szerel mére ... Jó, jó tudom, ho^y mos nekem nem szabad ideges kednem de végtére is saját fiamról Van szó. Reggelre várható a javulás? Te most csak ezt úgy mondod, hogy megnyugodjak ... Felesleges úgyis leégek ... Mert nem tudom, mert elfelejtettem a szöveget... Nem badarság ez, hanem leégés... Jó, jó... majd csak lesz valahogy... Visszahívlak, nem a darab miatt, a gyerek miatt. Ránézett az órára, öltözni kellett. Már nem törődött semmivel. Bukás lesz és kész. Miatta! Felmondja a szerződést és elmegy. Úgyse tehet mást... Csak már reggel lenne, hogy tudná mi van a gyerekkel? A színházban egyenesen az öltözőjébe ment. Ott volt már Tefiegdi, meg Jánossi is, nagy elmerüíten kenegették a festéket az arcukra, csak a tükörből pillantottak fel. — Szevasz... a gyerek hogy van? — kérdezte Telegdi. miközben egy festékfoitot akart eltüntetni a szeme alól. — Köszönöm ... rosszul — mormogta vissza. Jánosi fölnézett és hátrafoi dúlt. — Még ilyenkor is van kedved viccelni...? öltözz már, csak félóra a kezdésig ... — VICCEL A MAGAS ménykű — roppant meg alatta a szék, aztán elhallgatott és belenézett a tükörbe. Nézte magát egy ideig, nem is magát, az arcot, amelyet most át kell alakítania először a festékkel, aztán a játékkal. Mormogni kezdte magában, a szöveget, a második mondatnál megakadt. Rágyújtott egy cigarettára, s behunyta a szemét, hogy ne lássa tükörképét, amelyről csak ijedtséget, bizonytalanságot é* félelmet tudott leolvasni. Aztán megszokott mozdulatokkal1 rakni kezdte a festéket. Hallgattak, mind a hárman, el voltak foglalva magukkal a premier izgalmával. Telegdi egy kört rajzolt az asztal alá: kabalázik. Jánosi aprókat köhingeti a hangját tisztítja. Megszólal » hangszórón az ügyelő: első felvonás első jelenetének szereplői a színpadra. Két perc múlva kezdünk... A SZÍNÉSZ. A VIDÄM fickó alakítója felállt. Eloltotta a cigarettát és Telegdivel a háta mögött megindult a színpadra A vastag brokát függöny még elválasztotta a nézőtértől, még ő volt, s nem az. akit játszania kell. Még itt senki nem tudja, amit a szülész tud: hogy nem tud semmit, hogy a gyerek állapota változatlan, hogy olyan félelmetes üresség honol benne mint valami mély alagútban. Ott állt a színpad baloldalán kicsit hánvavetin kicsit nagyképűen, vele szemben Telegdi ült a pádon, szétvetett lábakkal, a színfalak mögött ott állnak a többiek, ott topog a rendező, ott vannak a díszletmunkások a fénymester, s a függöny másik oldalán ott van. ott ül a közönség némán, az elsötétült nézőtérén ... Most már nincs menekvés ! ... És felment a függöny! ... ÉS ABBAN A PERCBEN eszébe jutott minden, ami a játék, s elfelejtett mindent, ami az élet. Játszott. Nem is játszott, új életet élt és vidám nevetést varázsolt » százfejű szörny arcára.
