Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-04 / 96. szám
1957. december 4. szerda. NÉPOJSAG 7 Riport zeneországból MÄR KÖZHELY, hogy vidéki városok között csendes vetélkedés folyik s mindegyik városunk valamire „büszke”. Az egyik modem gyáraira, üzemeire, ahol serényen folyik a munka és újabbnál-újabb gépek készülnek. A másik: épületeire és műkincseire. A harmadik: természetes szépségére, környezetének eleven, látogatókat vonzó bájaira. Nem puszta lokálpatriotizmus azt állítani hogy városunk, Eger, mindebből rendelkezik egy kevéssel. De az egri ember talán mégis boraira és városának történelmi múltban gyökerező kultúrájára a legbüszkébb és bizonyára igaza van. Sok vidéki várost bejártam, de mondhatom: az egri ember tájékozottsága és eleven érdeklődése a művészetek, kultúrá- lis megmozdulások iránt igen nagyfokú. Nem véletlen, hogy állandó színháza és virágzó pedagógiai élete van. Most a „pedagógus Eger” egyik szerény, de annál szélesebb társadalmi érdekeltséggel rendelkező intézményét, a Zeneiskolát látogattuk meg. Míg odakünn elkeseredett viták dúlnak szerzők és művek újraértékeléséről zenei irányzatokról és műfajokról, addig a Panakoszta-ház falai között 278 muzsikuspalánta fejlődik, gyarapodik és készül átvenni az elkopó öregek helyét. A mi kis országunk nemes valutája az a sok kitűnő művész, akik egyre nagyobb számban hódítják a világot s hoznak haza a babérok mellett újabb és újabb kapcsolatokat nálunknál gazdagabb országokkal. Az egri zeneiskola tanúlói még nem művészek. De ha valahol fontos az alapok lelkiismeretes lerakása, ha valahol bekövetkezhetnek törések és ha valahol mellék- vágányra futhat egy-egy tehetségekkel teli, gazdag kis élet, hát a zenepedagógia az. Tíz teremben, reggeltől estig dübörög a zongora dalol a hegedű, recsegnek a kürtök, s az esti órákban néha felcsendül az iskolai énekkar tisztacsengésű hangja. Különös világ a zene világa, özönvizek és jégkorszakok emlékei lappangnak az egyszerű, ötfokú kis dallamokban s démoni erejük éppen abban rejlik hogy zenei érték szerint nincs „kis” vagy „nagy” zene, értékes vagy kevésbé értékes mű, csak zene van s ennek részese mint valami közös áldozatnak az elsős nebuló és Kodály Zoltán egyformán. AZ ISKOLA 12 TANÄRA jól tudja ezt. És amikor elmondják a sok „hogyant” és belemelegedve magyarázzák a tanítványok apró rigolyáit szokásaikat és azt, hogyan reagálnak a zenére, szinte megható szeretettel beszélnek munkájukról. — Persze, a zongorista a legtöbb, s a hegedűs. Ezek ma a divatos hangszerek. És érdemes megfigyelni, hogy míg hajdan csak a kiváltságosok vásárolhattak zongorát, addig ma egyre több ♦és több az egyszerű foglalkozású zongoratulajdonosok száma. A jólét szélesedő rétegeké, s Egerben 400 körüli az intézményes, állami tanterv szerint tanuló növendék. — De hiszen az iskolának csak 278 növendéke van! — A többieket a munkacsoport oktatja, iskolánk ellenőrzése alatt. Ezek azok a tanulók, akiket egyrészt létszám- hiány miatt már nem vehettünk fel a zeneiskolába, másrészt zeneiskolai tanulmányi eredményük miatt kénytelenek voltunk „visszaminősíteni” őket a munkacsoporthoz ahol lassabb ütemben, képességeiknek megfelelő időt hagyva igyekeznek megtanulni a zenei ismereteket. — Drága a tandíj? — Az államnak minden egyes növendék 800 forintba kerül. Nincs a világon még egy ország, ahol ennyi részt vállalna az állam a kezdő zenészek oktatásának költségeiből. A tanuló e költségeknek csak egy töredékét téríti meg. A kiváló előmenetelűek évi 100 forintot, a jók 150-et, a közepesek 250-et fizetnek, s a Tossztanulók is csak 500-at. Az állam tehát még az elégtelenekre is inkább „ráfizet”, de módot ad nekik is. hogy részesüljenek a zene lélekcsiszoló. embertformáló áldásaiban. Míg beszélgetünk traktor puf og el az. épület előtt irgalmatlan bőgéssel, s torkunkra forrasztja a szót. Majd mintha csak nyári réten kergetőz- nének, hamarosan visszafordul s még jónéhányszor eldübörög az ablak alatt. Auer Gyula igazgatóhelyettes fájdalmasan fogja a fülét. — Mennyit kértük az illetékeseket, szüntessék meg ezt. Állítólag rendelkezés is van rá, hogy a traktorok a kórház felőli hídon át közlekedjenek s hagyjanak bennünket zavartalanul tanulni, de ennek senki sem szerez érvényt. — És a növendékek jövője? — NÉHANYAN MAR az Akadémián tanulnak, mely tudvalevőleg minden művészi ambícióval rendelkező tanuló alma. Pedig az Akadémiára csak a legjobbakat, s leggondosabban előkészítetteket veszik fel, ugyanígy a konzervatóriumokba: Debrecenbe, Miskolcra, Pestre, Győrbe is. De itt is van kedvezmény és előny azok számára, akik családi körülményeik, vagy az anyagiak miatt nem tudják az idegen városban a tanulást megoldani, ötosztályos továbbképző szak is van zeneiskolánkban, s ezek a magasabb konzervatóriumi osztályoknak felelnek meg. Bizony, 17 évbe telik, míg a kezdő, aprócska nebulóból kész zongoraművész lesz! Ezért is tanácsos korán kezdeni a zenét! — Sok továbbképzős tanul? — Jónéhány. S köztük sok felnőtt. Továbbképzőn tanul például az egri honvéd fúvós- zenekar számos tagja is. Általában a kitűnő fúvószenekar nagy segítségünkre van, mert egyrészt beleolvadnak a zeneiskola szimfonikus zenekarába, másrészt karnagyuk — Auth Henrik — iskolánk kitűnő fúvós tanára. Lám a fúvósok és a zeneiskola vonósai máris kitöltötték azt az űrt, amiről annyit cikkeztünk: a városi szimfonikus zenekar hiányát. Persze az együttes még kicsi és hiányos. De van, s ez már eredmény. Az iskola dísztermében, a „Bartók-teremben” nagy az összevisszaság. A Gárdonyi színház kamaraszínháza játszik itt esténként — Nem zavarja önöket a színház. —Az nem, de az orvosi rendelő annál inkább. Ha visszakaphatnánk ezeket a helyiségeket, nemcsak a tanítás lenne könnyebb, de végre helyiséghez jutna az évek óta tervezett zeneművész klub is, ahol előadásokat, összejöveteleket tarthatnának városunk muzsikusai. Kérjük, segítsenek. Tervek? Kodály est, Mozart est, s mindez növendékekkel. A nebulók már most készülnek, tanulják a darabokat. Bizony egy növendékhangverseny pár perces szereplése többhónapos tanulást igényel. Megfeszített, összpontosított munkát. Furcsa riport ez, hiszen nevekről eddig alig esett szó. De aki ismeri a mosolygó, derűs egymásmellettiségben dolgozó kollektívát, tudja: nem álszerénység tiltakozásuk a maguk személyének kiemelése ellen. 12 tanár, a zeneművészet 12 .„apostola” valósítja meg itt névtelenül és egymásbaková- csolódva a Kölcsey—Kodály jelszót: „Hass, alkoss, gyara- píts!” És végül a , kötelező” riporteri kérdés: panaszok? Hibák9 Tűnődő vállvonogatás a válasz. Miért? Elengedhetetlen, hogy egy intézménynél kötetre szóló jaj és panasz legyen? , Tudom, az óraadók fizetése elég alacsony”. (Ezt én mondom.) „A várossal, igazgatási szervekkel való kapcsolatunk kifogástalan” (ezt ők mondják). „Túlmagas a heti óraszám” (ezt megint én pedzem) . A magasabbfokú tanúlókra foglalkozásonként 40 perc jut, s ennyi kell is!” (ípv ők). Egyszóval ami a panaszkodást illeti nem akarnak kötélnek állni. MÍG A LÉPCSŐN baktatok lefelé körülölelnek a Czerny- gyakorlatok, a Bachok hangjai, s a vonók bátortalan szárnyalással, madárfiókák ösztönével csetlenek-botlanak hang- ról-hangra. Torzó ez még, de már a jövő ígéretének márványa, melyből itt is ott is új magyar művészek arcképei alakulnak majd ki, gazdagítva e kis ország Pantheonját. HíLLDTTfl-EIBÖH? ... hogy az előkelő hölgyek a régi egyiptomban már 4000 évvel ezelőtt is használtak körömlakkot és szépségápoló szereket? — Ezeket üres növényszárakban árusították a piacon. >. • •. hogy körülbelül minden 200 tojás között akad egy olyan, amelynek két sárgája van. Amerikai statisztikai adatok szerint átlag minden 20 millió tojás között akad egy, amelynek három sárgája van. ... hogy az Egyesült Államokban több mint 7ÖÖ féle vegvszcrl vegyítenek az élelmiszerekhez, amelyek közül 276-ról még mindig nem állapították meg. vajon nem ártalmasak-e az egészségre? . .. hogy Földünk legnagyobb vulkán-krátere Észak-Afrikában van? A Ngorongore-hegv vulkán- kráterének átmérője 17x22 km. ... hogy a Szuezi csatorna a London—Yokohama közti tengeri utat 24.2 százalékkal, a London —Bombay közti utat 53.5 százalékkal és a Genova és Bombay közti tengeri utat 59 százalékkal rövidíti meg? Ebből is kilűnik a Szuezi csatorna nagy jelentősége. Genovában tengeralatti rendőrséget szerveztek Genova az első város a világon, ahol tengeralatti rendőrséget szerveztek. Minden reggel tíz gumiruhában, búvársisakba öltözött férfi jelenik meg a parton és ugrál napközben többször is a kikötő piszkos vizébe. Genovában szükség volt e rendőrség megszervezésére, mert a különböző bűnözőknek az volt a szokásuk, hogy bűn- tárgyaikat, sőt áldozataikat is a tengerbe dobták. RÁDIÓ MŰSOR SZERDA, DECEMBER 4. 8.10: Népszerű operarészletek. — 9: Rádióegyetem. — 9.30: Népzene. — 10.10: A Gyermekrádió műsora. — 10.30: Mozart* B-dur trió — 10.55: A sárkúti zendülés. Erdős László rudiódrámája. 12.10: Tánezene. — 13. Lányok, asszonyok... — 13.15: Népszerű operettnyitányok. — Í4.30: Doktor Senki. Gábor Andor könyvének ismertetése. — 14: Szendlay László és zenekara játszik. — 14.45: Orosz nyelvlecke az általános iskolásoknak. — 15.05: A Gyormekrádió műsora. — 15.30: Könnyű dalok. — 15.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 16.10: Szív küldi... — 17: Allandó-e földünk térfogata? Előadás. 17.15: Sámson és Delila. Részletek Saint-Saens operájából. — 17.45: Véleményt kérünk. — 18.10: Közkedvelt magyar nóták — 18.45: A műszeripar 3 éves tervéről. — 19: Bemutatjuk új operett-felvételeinket. — 20.20: Legújabb könnyűzenei felvételek. — 21.05: Verses, zenés összeállítás. — 21.24: Mozart-hangverseny. — 23.17: Verbunkosok, magyar nóták népdalok. — 0.10: Éji zene. CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 5. 8.10: Könnyű zene Moszkvából. — 8.54: Édes anyanyelvűnk. — 8.59: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 10.10: Kör-ogli bagdadi hadjárata. — 10.40: Makkai Klára énekel, zongorán kíséri Érsek Mária. — 11: Tűzpróba. — 12.10: Könnyű zene. — 13: Versek, — 13.15: Operarészletek. — 14.20: Egy falu — egy nóta. — 14.50: A Vasas Fesztivál mfisorááóbl. — 15.10: Sakk-matt. — 15.20: A Gyermekrádió műsora. — 16.10: Mit hoz a Mikulás? — 16.20: Szórakoztató zene. — 16.50: A „szabad világ“ hanga. — valóságban. Az egri Vendéglátóipari Vállalat minden cukrászdája az ünnepekre megrendelést vesz fel snáfcos- és diosfeSieFcs (beigli) készítésére A megrendeléseket 2 nap alatt teljesítjük ]V yertem. Enyém az or- 11 szág egyetlen 12 talála- tos totószelvénye. Földbegyökerezett lábbal álltam a totóiroda kirakata előtt, ahol egy nagy táblán láttam kiírva nevemet és a nyeremény összegét: 460 ezer forint. Még magamhoz sem tértem, amikor valaki felismert az ácsorgók közül. Felkiáltott, — odajött, gratulált. Aztán jöttek a többiek, hogy csináltad, hány szelvénnyel játszottál — faggattak és szorongatták a kezem, majd a vállukra emeltek és úgy vittek be a Totózóba. Ott kezdődött minden elölről. Gratulált a Totózó vezetője, a takarék igazgatója és mindenki, aki csak tehette. Este 10 óra felé szabadultam ki, teljesen agyongyötörtén, s kezeim majdnem összetörve a sok szorongatástól és az írástól. 648 hathasábos szelvényt kellett kitöltenem, szívességből az én „szerencsés kezemmel”. Ez a legkevesebb, amit megtehetsz — mondták. Amikor hazaértem, egy levél várt a következő sorokkal: Kedves Szerencséskezű Kartársunk! Örömmel értesítjük, hogy a mi kis héttagú brigádunk találta meg az ön szelvényét. Sajnáljuk, hogy nem gratulálhatunk személyesen, de ha Pestre jön, feltétlen keressen meg bennünket, a totó-központban. — És mégegyszer sajnálják, hogy nem találkozhatunk, majd félre nem érthetően közük a pontos címűket. — mind a hetükét, külön-külön. Alig olvastam el a levelet, jött a postás. Leveleket hozott, s jelentőségteljesen mosolygott. Ez a mosoly száz forintomba került. A levelekben mindenki gratulált. Gratulált a totóadminisztrátor, aki sorszám szerint rakta a szelvényemet, gratulált a vágógépkezelő, aki széjjelvágta azokat, gratulált a főcsoport és alcsoportNYERTEM A TOTOxN vezető, a beosztott és társadalmi munkában dolgozó ellenőr, s jókívánságát fejezte ki az éjjeliőr is, aki, mint írja, saját testével védte a páncélbazárt szelvényemet, az illetéktelen kezektől. örül mindenki és mindenki közli is a pontos címét. ét nap múlva már az 1 egész ország tudta, hogy nyertem. Ennek sok előnye és sok hátránya volt. — Bárhová mentem, mindenki elfelejtett visszaadni. Legutóbb a Vendéglátó tervteljesítését segítettem elő egy vacsora erejéig és a pincér egy százasból nem adott vissza. És én ott abban a pillanatban éreztem, hogy nekem most nem is illik visz- szakérni. Persze voltak előnyei is a totón nyert népszerűségnek. Az emberek rámmosolyogtak az utcán, Kulhanek a Befőttfödőgyár főkönyvelője — aki már évek óta nem fogadta a köszönésemet — előre köszönt, egy Vinyetta nevű ismerősöm, pedig felajánlotta, hogy kisegít egy-két ezressel, pmíg megjön a nyeremény, s Piriké, aki eddig elfordította a fejét, ha meglátott, most kacéran rámmosolygott. Megértettem, hogy itt a kellő pillanat — és csatlakoztam hozzá... Sőt már népszerűségem oda vezetett, hogy az egyik városi tanácstag javasolta: utcát nevezzenek el rólam. Ezt csak azért nem fogadták el, mert rendelet tiltja, hogy élő személyről nevezzenek el. De megnyugtattak, hogy holtom után a Széchenyi utcát azonnal az én nevemre keresztelik. A táblákat már készítik is. így éltem a népszerűség fényében, s alkohol fogyasztási tervemet 10 évre előre teljesítettem, mert mindenkivel inni kellett, és persze mindenkinek fizetni... „Ha már nyertél” — mondták az ismerősök és érdekes, egyszerre mindenki ismerősöm lett. Egy ilyen „ha már nyertél”- alapon való iszogatás után Csálinger Jenő barátom félrehívott és közölte velem, hogy 15 ezer forintra lenne szüksége kölcsön. Ha már nyertél, segíts rajtam — s könnybelá- badt két, szépnek egyáltalán nem mondható szeme. Ez volt a kezdet, s jöttek a többiek. Kölcsönkértek a jó és rossz barátok, az ismerős és ismeretlen ismerősök, a lakótársak, kartársak, elvtársak és polgártársak. S a jelszó mindig ugyanaz: ..Ha már nyertél...” A legérdekesebb kölcsönkérő Holacsek barátom volt. — Te, mondta bátortalanul és lesütötte vizenyős szemeit — adj nekem húszezer forintot, de ne egyszerre, mert akkor elköltőm, hiszen ismersz. — Ismerlek — mondtam nyomatékkai, majd egy kis habozás után folytatta: — Tudod, úgy gondoltam, hogy minden este adsz egy tízest. Nem, egy húszast. De talán jobb, lenne egy ötvenest, és vasár- és ünnepnap pedig százast. Még jól is jársz, hiszen Te apránként adod, — míg én egy összegben fizetem vissza. Hogy mikor lesz ez a majd, s főleg miből, ezt már nem is mertem megkérdezni, csak fölírtam őt is a listára. Mert már listát is vezettem, amin pontosan feltüntettem, — hogy ki mennyit kért. Ez a lista már két teleírt füzetből állt, s amikorra megkaptam a hivatalos értesítést a nyereményről, — az összeg 65 százaléka már be volt táblázva a kölcsönkérök javára. Pedig még csak most jött a java. Már külön postakocsikból álló szerelvény futott be az állomásra, amely a leveleimet hozta. 1657-en üzlettársnak akartak fogadni, s kaptam mintegy 3000 házassági ajánlatot is. Ebből 20 volt 30 éven aluli, 50 harminc és negyven közötti, a többi negyven és a halál között volt. Fényképet csak tízen mertek mellékelni ajánlatukhoz, de kis- sebb-nagyobb előleget, egyszóval egy kis előleget majdnem mindegyik kért. Egy testi-lelki jóbarátom, és egy számológép segítségével mindent könyveltünk, jegyeztünk, számoltunk, mindaddig, míg barátom egy nap kifakadt, a listát a földhöz- vágta, s azt mondta: „Ezek visszaélnek a jóságoddal, nem érdemes elaprózni ezt a nagy összeget. Egy vagy két embernek kell adni csupán, én tudnék is valakit, akinek egy nagyobb összegre lenne szüksége, mondjuk 200 ezer forintra, s így került fel barátom neve is a listára. S így jött el a várva-várt nap, amikor felvettem a hatalmas összeget. Ismét gratuláltak és mindenki szélesre tárta tenyerét a nyeremény felé. S én ott, helyben, mindenkinek kiadtam az előjegyzett összeget, szorgalmasan számoltam a pénzt, pipáltam a neveket a listán. Ekkor már este volt. Lementem az utcára, s indultam a vendéglő felé. Szerencsém volt. összetalálkoztam egy régi barátommal, aki még nem tudott nagy szerencsémről. — Kölcsönkértem tőle egy húszast és elmentem vacsorázni. MÁRKUST. LÁSZLÓ — 17.10: Magyar nóták. —17.35: A közönség kedvencei: Zentai Anna és Feleki Kamill. — 18.10: Tánczene. — 18.35: Tudományos híradó. — 18.50: Közvetítés a Magyar Néphadsereg SzínházábóL — 22.25: Lóversenyeredmények. — 22.30: Kamarazene. — 23: Könnyű dalok. — 23.10: Zenekari hangverseny. — 0.10: Verbunkosok. PÉNTEK, DECEMBER 6. 8.10: A Honvéd Központi Zenekar játszik. — 8.50: Tóth László jegyzetei. — 9: Népi zene, — 9.30: Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Fúvószene. — 11c Hídavatás. Elbeszélés. — 11.30: Zongoramuzsika. — 12.10: Tarka muzsika. — 13: A belterjes gazdálkodás útján. — 13.15: Opera- részletek. — 14.10: Úttörő-híradó. — 14.35: A VI. VIT zenei műsorából. — 15.15: Ifjúsági világ- híradó. — 15.40: A Gyermekrádió műsora. — 16.10: Közgazda- sági rovat. — 16.20: Szív küldi... — 17: Zenei előadáís. — 17.50: Tanácskoznak a nép választottjai. — 18.10: Sport és tánc. — 18.40: Ifjú Figyelő. — 19: Bemutatjuk új operafelvéleleinket. — 20.20: Bodrogi- -s Szentirmay- dalok. — 20.40: Kilátáó. A Rádió világirodalmi folyóirata. — 21.28: A Magyar Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. — 23: Könnyű zene. — 0.10: Bartók: III. vonósnégyes. üzemképes 2.5 to. G. M. C. tehergépkocsi eladó a Hevesi Fijld művesszövetkeze In él. Megtekinthető és érdeklődni lehet Heves, Köztársaság tér 20. A pénzügyőrséghez felvételre jeletkezhelnek mindazok a 26. életévüket be nem töltött, katonai szolgálati kötelezettségüknek eleget tett, nőtlen, magyar állampolgárok, akik VIII. általános* vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A felvételi kérelmeket a területileg illetékes pénzügyőri szakaszhoz kell benyújtani, ahol a szükséges további felvilágosítást a jelentkezők megkapják. iiiiiiiiiiiiiiliiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiii Gyöngyösi vasutasságnak és mindazoknak, akik édesapáik temetésén resztvettek és ezzel fájdalmunkat enyhítették, ezúton mondunk köszönetét. A Rozinay család. Vállalatok és közül etek részére MELEG. VATTÁS öltöny •/ í-' kapható az Egri Textil lerakatánál. November 23-án délután 5—6 óra között egy 5 mázsáig mérő tizedes mérleg elveszett A nyomravezetőnek 200 Ft jutalmat adok Gyergyák Károly kádár m. Eger, Frank Tivadar n. 7. sz.
