Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-04 / 96. szám

Í957. december 4. szerda. NÉPÚJSÁG 5 EVI MERLEG — Zárszámadás a füzesabonyi Petőfi tsz-ben — ♦Tudósítónktól) laggal szemben. Az idei mun­kaegységekből készpénzben összesen 472 ezer forintot ka­pott kézhez a tagság. A tagok így egyenként 26 forint 50 fillért kaptak meg készpénz­ben. Most a zárszámadás nap­ján ebből az összegből 200 ezer forintot osztanak szét. NEMCSAK A PÉNZBŐL, hanem a terményekből is bő­ben tudnak osztani. Búzából 4.5, burgonyából 3, kukoricá­ból 3.8 kg, cukorból 77 deka jutott munkaegységenként, ezenkívül szálastakarmányt, zsírt, káposztát és még több mindent osztottak szét közöt­tük. Nézzünk egy-két egyéni példát is. Itt dolgozik például Bocsi János négytagú család­jával együtt, összmunkaegysé­gük 1070. Nem nehéz hát kö­vetkeztetni, 48 mázsa búzát, 8 mázsa cukrot, 28 és félezer fo­rint készpénzt kaptak többek között. Zele Benedek csak A híres, csaknem fél­évezredes múltra vissza­tekintő lipicai lótenyész­tés . legfőbb hagyomá­nyait őrzi és fejleszti to­vább az a kísérleti mun­ka, amelyet tenyészti szakembereink a Bükk- fennsíkon, a lipicai ló hazájához, a karsztvi­dékhez leginkább hason­ló hazai tájon folytat­nak. A cél az, hogy megfelelő környezetben, teljesen természetszerű tartásban olyan mén- és kancacsikókat tenyész- szenek ki, amelyek faj­Bükhi lipicai lovak is „beneveznek“ a római olimpiánkra tájuk jótulajdonságai mellett olyan edzettek is, hogy hegyvidéki mező gazdasági munkára, sportcélokra és nem utolsósorban exportra is alkalmas törzstenyé­szetek alapjaivá válja­nak. A Bükk-fennsíki Csip- késkúton nevelődött fia­tal lipicai mének lábszár­körmérete 16—17 cm, a síkvidéken felnevelt lipi­cai csikók 15 centiméte­re helyett, csontrendsze­rük pedig — a mészdús takarmányéi legelők ha­tására — sokkal szilár­dabb. A természetszerű tartás, a talaj és éghaj­lati hatások kedveződ érezteti! hatásukat a kancacsikóknál is. Ezek­nek a fiatal kancáknak a vemhesűlése 75—80 százalékos, amíg az or­szágos átlag 51 százalék. A 140 csikót magában foglaló bükki lipicai mé­nest nemcsak ezeknek az eredményeknek a to- vábbjavítása érdekében gondozzák különös fi­gyelemmel, de azért is mert az 1960-as római olimpiászra .az olaszok magyar lovakat kértek. Az olimpiászon részt­vevő lovak között előre láthatólag a bükki lipi caiak is öregbítik majd a magyar ló hírnevét. THALIA SZEREKEN Női a kedv a tarnamenti szarvasmarha tálfajta kitenyésztésére A megye falvaiban legna­gyobb múltja a szarvasmarha tenyésztésnek van. Különösen a tama mentén tenyésztettek ki a gazdák egy olyan tehén- fajtát, amely bővebb tejelő­képességű és a tájnak, éghaj­latnak megfelelően jól fejlődő egyedeket szaporít tovább. Az egyre kedvezőbben ala­kuló árak folytán a tenyésztői kedv ezekben a községekben, — a tama mentén elterülő tizennégy község, majd mind­egyikében — céltudatos te­nyésztői munka folyik. Itt nem ritkák az évi 3800—4000 kg tej hozamú tehenek, amíg a megye másik részeiben alig haladja meg a tejhozam az évi takarmányt, pillangósnövényt termelnek, mint eddig. A NAGY MUNKA, a sok fáradozás súlya tehát kedvező irányba húzta az évi mérleg mutatóját, érdemes volt jól dolgozni. Tudja, sőt érzi ezt a szövetkezet tagsága, ezért ez a nagy figyelem és érdeklődés a Közgyűlésen, ezért a jókedv, a vidámság a gyűlés után. S hogy azt se hagyjuk ki, hisz minden jó ha a vége jó, va­lóságos kis lakodalmat Csaptak a jólsikerült zárszámadás örö­mére. A közös ebéden a jó­kedvű baráti szavak, a vidá­man összekoccanó poharak, egyaránt azt árulták el, hogy mindenki megtalálta a maga számítását. Ez a kis kollek­tíva, mely már végképp sza­kítani tudott a régi paraszti életmóddal és új életet is vá­lasztott, bizony nem jár rossz utakon. itt meghonosodott, gyengébb hozamú magyar szürke te­nyészeteket mielőbb felváltsa mindenütt a tarnamenti ma­gyar tarka tehén. Uj orvosi műszer Csehszlovákiában a stara- íulai finommechanikai üzem dolgozói a közelmúltban Gra­ve néven új szerkezetű tükröt készítettek, amely jelentősen megkönnyíti a nőgyógyászok munkáját, s biztosabbá teszi a műtéti beavatkozást. Az új műszer minden tekintetben fe­lülmúlja az eddig használt kü­lönböző típusú tükröket. 'ür! Az Egri Laka­tosáru gyár nyerte el a Moldvai SzSzK vándorzászla­ját. A zászlót Németh Tibor elvtárs, az üzem igazgató­ja vette át. Újfajta kisrác dió, amely kap­ható a szak­üzletekben. A jól bevált kis készülékek ára 55» Ft. !Ii) fylé///■ // A VARVA-VAKT nap elérke- kezett. Az egész évi szorgalmas -munka, dolgos hétköznapok után, most az egyszer hétköz­napon is ünnepet tartott a fü­zesabonyi Petőfi Tsz 75 em­bere. Ki is tagadhatná, vagy kisebbítené le egy ilyen nagy' napnak az ünnepi jellegét, ■amikor egész évi munkájuk, fáradozásuk eseményét teszik mérlegre, amikor megtudják, miért is dolgoztak egy teljes esztendőn át. Érthető érdeklődéssel és iz­galommal készült erre a nap­ra a szövetkezet tagsága, s most ezen a hideg szombati délelőttön Bartha András, tsz- elruök beszámoló jelentésével megkezdődött a zárszámadási közgyűlés. Egyéb gyűléseken, értekezleteken talán sehol nincs az emberek arcára írva az a figyelem, ez az érdeklő­dés. S ez természetes is. Nem távolálló, elvont dolgokról, ha­nem a saját életükről, munká­jukról, további sorsukról, jö­vőjükről hallanak itt az em­berek. Hogyan gazdálkodtak hát javaikból, hogyan dolgoz­tak a múlt évben ezek a szor­galmas, munkaszerető embe­rek? Mit is mutat az év mér­lege? Milliós szövetkezetté fejlő­dött a kis csoport néhány év alatt. Az összvagyon ma már 1 millió 460 ezer forint Ebben a gazdasági évben kerek 100 ezer forinttal növekedett a fel nem osztható közös vagyon, ennyivel lettek ismét erőseb­bek, gazdagabbak. Az idei főbb bevételi források a nö­vénytermelésből és az állat- tenyésztésből adódtak. A nö­vénytermelés bevétele 250 ezer, az állattenyésztésé pedig 450 ezer forint. Ez a két szám­adat önmagában is bizonyítja, hogy az állattenyésztés bizony mindennél jobb jövedelmi for­rás. A Petőfi Tsz, — mely ál­lattenyésztéséről híres — kü­lönben már évek óta ismeri és sikerrel hasznosítja ennek a felismerésnek előnyét. A te­nyészállatok, a hízómarhák, a tej-jövedelmek most is jelen­tős hasznot hoztak a közös konyhájára. Jóllehet, emellett a 115 mázsás burgonya, s a 232 mázsás holdankénti cukorrépa átlagtermés sem lebecsülendő­A 75 tag szorgalmát, igye­kezetét 17.846 összmunkaegy­ség bizonyítja. A szorgalomhoz jövedelmezőség is járul. Az idén 63 forint 77 fillért fizet­nek munkaegységenként a ta­valyi 57 forint 70 filléres át­AKIK A SZÍNÉSZ életéből csak a forró sikert, a közönség rajongását látják, akik azt hi­szik, hogy színésznek lenni, az nem más, mint egy örök diadalmenet, jól tennék, ha egyszer eljönnének egy vidéki, úgynevezett tájelőadásra. Én nem akarom azt állítani, hogy a ma vidéket járó szí­nésznek nincs könnyebb dol­ga, mint Dérynééknek, vagy Liliomfinak, de azt azért bárki elhiheti, hogy ez sem egy öröm. Ezt onnan tudom, hogy résztvettem a Gárdonyi Szín­ház Pétervásárán megtartott íájelőadásán. Az indulás 5 órára volt ki­tűzve, de az már természetes, hogy fél hat lett belőle. Hang­súlyoznom kell, hogy nem a színészek hibájából, hanem azért, mert a Thália szekerévé előléptetett busz, nem látván fontos feladatát, elromlott. De azért fél hat után néhány perccel kigördült a kocsi, te­tején a Veszélyes forduló dísz­leteivel, békéjében pedig Dé- rynéék késői utódaival. Akik ismerik a rázós pétervásári u!at, el tudják képzelni, hogy nem volt valami élvezet a zörgő Ikarusban üldögélni, különösen ha számításba vesz- szük azt, hogy ezen az utolsó novemberi napon a természet már a decemberi hidegkontin- genst is kiutalta számunkra. Egy órán keresztül zötyögött velünk a kocsi a hideg estében és ezalatt a bent ülők meg­próbálták az' időt valahogy hasznosítani. Szende Bessy, Solti Bertalan és Győrvári Já­nos az Ember tragédiájának egy'k jelenetét próbálták, Benkey Edit pillanatokon be­lül elaludt. Almássy Gizi és Olasz Erzsébet egy darabig társalogtak, aztán elcsende­sedtek ők is és a kocsiban csak Madách gyönyörű vers­sorai hangzottak. AZTÁN KÖRÜLBELÜL fél­hétkor megérkeztünk a tett­helyre, ahol dermesztő hideg terem és néhány kíváncsi gye­rek fogadta a társulatot. A színpadon sem függöny, sem világítás, úgy, hogy mindezt félóra alatt kell két díszítőnek felszerelni. Lázas munka kezdődik és 40 perc alatt áll a színpad, el­készült a fényfüggöny. Kezdődhet tehát a játék... Kinyílnak az ajtók és jön a közönség. Köztük — a falusi értelmiségen kívül — láttam egyszerű kucsmás paraszt em­bereket, katonákat, akik egy kis megilletődéssel léptek a terembe. Sokan ünneplőbe öl­töztek, hogy evvel is aláhúz­zák az est jelentőségét. Nem tudom kit lehetne azért felelőssé tenni, hogy a széksorok bizony elég hézago­sak voltak. A kultúrház igaz­gatója széttárta a karját és mint megváltoztathatatlan tényt közölte, hogy Pétervá­sárán csak a zenés darabok mennek. Drámát nem lehet szervezni, mert arra nem jön be a közönség. Nem akarom elhinni, hogy egy járási székhelyen ne len­ne 400 ember, akit érdekelne a komoly művészet. És ebben a hitemben csak megerősített az, hogy egy rövid séta után megállapítottam, hogy a falu­egyedül dolgozik a tsz-ben és 400 munkaegységet teljesített. Természetesen minden tag jö­vedelméhez hozzáadják a ház­táji gazdaságuk egyáltalán nem lebecsülendő hasznát is. A tagok megelégedését bi­zonyítja például az is, hogy senki sem akar kilépni, igaz, idáig még új belépő sem je­lentkezett. Pedig a jövő év sem ígér­kezik rosszabbnak, sőt úgy akarjuk — mondja Bartha elvtárs, — hogy még ennél is jobb legyen. A jövő évi tervek elgondolások még erősebbé, még gazdagabbá teszik majd a közös munka eredményeit. Továbbra is fokozott gondot fordítanak az állattenyésztés­re, a szerződéses nevelésre. Nagyarányú sertés- és tinóhíz- ialási akcióba kezdtek. A má­sik tervük pedig az, hogy fo­kozzák a növénytermelés bel­terjességét. Több zöldségfélét. kétezer kilógrammot. Egyre többen foglalkoznak tenyész- üsző és tenyészbika nevelésé­vel is a tarnamenti gazdák kö­zül. Tarnamérán például 18, Nagyfügeden 24, Zaránkon 28 tenyészbika átadására kötöt­tek szerződést, az üszős sza­porulatot pedig egyelőre saját tenyészetük növelésére fordít­ják. A megye állattenyésztő szakemberei úgy tervezik, hogy a Tárná mentén megin­dult tenyésztői munka további fellendítésével a következő há­rom évben már a tiszamenti területekre is tudnak a tama- menti fajtából származó kivá­ló egyedeket átadni, hogy az ban alig van plakát. A cuk­rászdában pedig megkérdez­tem egy tisztviselőforma em­bert, hogy jön-e a színházba, mire a megkérdezett csodál­kozva nézett rám. Nem is tudta, hogy színházi előadás lesz... Pontosan félnyolckor meg­kezdődött az előadás, melyről most nem akarok írni, legfel­jebb csak annyit, hogy mint nézőt, teljesen magával raga­dott Priestley izgalmas, fordu­latos drámájának sodra és az a tökéletes, majdnem hibátlan előadás, melyet a színház mű­vészei nyújtottak. A jéghideg teremben máraz első felvonás alatt megforró­sodott a hangulat. Sajnos, azonban ebből a színészek ke­veset éreztek és ez érthető is, mert míg én télikabátban is fáztam, addig a színpadon mé­lyen dekoltált estélyi ruhák­ban folyt a játék. A SIKER TÖKÉLETES volt. Több emberrel beszéltem és műveltségi fokuktól függetle­nül megállapították, hogy na­gyon tetszett az előadás. Épp ezért sajnálatos, hogy ilyen kevesen voltak. De van itt még egy jelenség is, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Azokban a pillanatokban, amikor a színpadon a dráma olyan izgalmas volt, hogy az ember szinte alig mert léleg­zetet venni, olyan pillanatok­ban. amikor egy másik szín­házban egy széknyikorgás robbanás szerű zajként hatna, itt k’tört a falrengető kaca­gás. Több helyen ízléstelen, a darabot zavaró megjegyzések hangzottak el, amit a közönség egyrésze szintén hálás neve­téssel jutalmazott, látszólag mit sem törődve avval, hogy a színpadon ezalatt folyik az előadás. Sokan, úgy látszik úgy gon­dolkoznak, hogy ők végered­ményben szórakozni jöttek ide, és ennek érdekében el is kö­vetnek mindent. Nem tudom mit lehetne ez ellen tenni. Azon is gondol­koztam, hogy a keveset szín­házbaj áró ember, aki nem szerezte, illetve nem szerez­hette meg a szükséges szín­házi műveltséget, nem értheti meg ezt drámát. Épp ezért vajon helyesbe az, hogy a színház ezzel jár azokba a kis falukba, ahol havonként, vagy kéthavonként tartanak elő­adást? Nem lehet egy épület építé­sét a tetején kezdeni. Meg kell teremteni a falusi embe­rek alapvető színházi művelt­ségét, melynek megszerzése után már nemcsak, hogy el­mennek a komolyabb drámai előadásokra, hanem igénylik is azt. És azt hiszem, hogy en­nek az alapnak a megterem­tésére egy ilyen dráma nem alkalmas. így csak színészeinket is ki­tesszük ennek a roppant kel­lemetlen érzésnek, hogy a dráma csúcspontján érthetet­len nevetés, éretlen közbeszó­lások zavarják meg a játékot. Erre a teóriára természete­sen azt felelheti bárki, hogy falun is vannak olyan embe­rek, akik igénylik Priestly-t Falusi asszonyokat faggat­tam a Nőtanács munkájáról. — Sok mindenről beszéltek, s közben elpanaszolták, hogy megígérte a földművesszövet­kezeti vezető a mosógépet, de még mindig nincs belőle sem­mi. Pedig milyen jó az! Két óra alatt meg volna az egész és a hozzá hasonló modern drámaírókat. EZ TERMÉSZETESEN igaz. Az ő részükre lehetne külön autóbusz járatokat szervezni, hogy itt Egerben a Kamara Színházban a darabhoz illő keretek között és az igazi ka­marahangulatban nézhessék végig az előadást. így azt hi­szem, ők is sokkal nagyobb élményben részesülnének és a kezdő falusi színházbajáró em­ber megkaphatná azt a dara­bot, mely érdeklődésének és műveltségének megfelel. Ezeken gondolkoztam, mi­közben visszafelé rázott a mo­torizált Thália szekér. Odakint meg ndult a havazás és ide­bent, ha lehet, még kellemet­lenebb lett a hideg. A színészek fáradtak voltak és törődöttek, csak Solti Ber­tái anék próbálták szüntelenül az Ember tragédiáját. Éjfél felé közeledett az óra mutatója, amikor feltűntek Eger fényei. Ha a tisztviselő ember ilyenkor tér haza ki­szállásáról, másnap természe­tesen „csúsztat.” Nekik azonban a következő nap reggel kilenc k-o r újra kezdődött a próba és este ismét más tájak felé vitte őket az autóbusz. AVVAL KEZDTEM ezt a k's riportot, hogy a színész­élet nem örök diadalmenet. A riportnak az volt a célja, hogy megközelítőleg bemutassa, hogy milyen nehéz és fárasztó egy ilyen előadás. És avval fejezem be, amit minden igazi színész érez és hitvallásának tart, hogy a nehézségek elle­nére is még:s ez a legszebb élet a világon. HERBST FERENC nagymosás. Másutt azt pana­szolták, hogy hetekig járnak az üzletekbe, hol Egerben, hol Gyöngyösön és sehol sem sike­rül mosógépet kapni. „Motá- gépláz” ütött ki a falusi asszo­nyok között, de nincs ebben semmi csodálni való. Ez is egy lépés a városi színvonal felé. A zárszámadást készítik m egyik szövetkezetben. Nem pa­naszkodhatunk, szépen sikerült — mondják. De búzából több is lett volna, ha a gépállomás... — ? — Nem adott csak egy koss*- bájnt! __ 9 — Igaz, egyre sem szerződ­tünk, csupán néhány hold gépi aratásra, mert úgy gondoltuk, megbirkózunk vele. De hát megszorított az idő, s mibe ke­rült volna a gépállomásnak, ha két kombájnt ad? Ki gondolná ezek után, hogy éppen ebben a tsz-ben három évvel ezelőtt el akarták kerget­ni a kombájnost? Ha valaki elegánsan, drága ruhában végig megy a pélyi utcán, mindenki azt mondjat ez tszcs-s. Teheti, jól keresnek. Ha fiatalok mulatnak a kocs­mában, megint csak: tszcs-sek. Telik nekik! Jó dolog ez. A falusiak önkéntelenül is a szö­vetkezeti gazdálkodás fölényét ismeri el ezzel. A Gyermekvárosról folyt a vita. S az egyik asz- szony közben felszólalt: ne csak a gyermekekkel törőd­jenek, hanem az öregekkel is. Mert ugye nem egyszer meg­történik, hogy megöregszik aa apa, az anya. ott él tehetetle­nül a gyermekeknél, s ugye a „gyermek” a napi fárasztó munka után, a sok gond miatt, néha türelmetlen az öregekkel szemben. A javaslatot elvetették, — mert ha volt türelme a szülő­nek felnevelni a gyereket, le­gyen türelme a gyereknek is törődni velük. Igazuk volt az asszonyoknak. Jól esett hallani, hogy nem veszett azért még ki az öregek beesülése, szeretete a mai emberekből. —deák— \

Next

/
Thumbnails
Contents