Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-18 / 100. szám

4 NÉPÚJSÁG 1957. december 18. szerda JtLcutlea ISMÉT ÉS Egerben is sikert hozott a „Marica grófnő”, — Kálmán Imrének ez a rendkí­vül sikeres operettje, mely be­járta majd az egész világot, — amelynek dallamait lassan mái­két generáció élvezi és énekli — Egerben is elnyerte a meg­érdemelt babért. Kedves és könnyed, vidám és magával- ragadó ez az operett, termé­szetesen elsősorban zenéje miatt, mintsem szövegéért, — amely végeredményben a szokványos, semmitmondó kis történet. Török Péter mérnök elmu­latja az apjától örökölt, és amúgy is már megfogyatko­zott vagyont, s ezzel együtt buga, Liza hozományát. Ügy­véd barátja segítségével, hogy Liza hozományát visszaszerez­hesse, elszegődik, Kovács Pé­ter néven, saját volt birtoká­ra. amelyet Marica grófnő vá­sárolt meg. Közben azonban a grófnő eljegyzése megtartá­sára megérkezik hódolójával, a mindenképpen nősülni aka­ró Móric herceggel az új bir­tokra, nem mással, mint ba­rátnőjével, Lizával. Eljegyzés van, csak vőlegény nincs, — mert Zsupán Kálmán báró ne­vét csak Marica találta ki, — hogy ezzel az eljegyzéssel meg­szabaduljon örökös, pénzre éhes udvarlóitól. A név kita­lált. de mégis élő, mert be­állít a valódi Zsupán báró, — hogy ott legyen az újságból megtudott eljegyzésén. így indul az operett és szá­mos félreértésen keresztül jut el végül is a boldog véghez, — ahol mindenki megtalálja a maga párját: Marica grófnő Török Pétert, aki nagynénje jóvoltából persze nem is olyan szegény és Liza, Zsupán bárót. EZ A TÖRTÉNET. S hogy ebből a történetből végered­ményben vérbeli, magávalra- gadó nagyoperett lett az egri színpadon, abban Kálmán Im­re muzsikája mellett jelentős érdemei van a színház kollek­tívájának, nem utolsó sorban Vitéz Tibor rendezőnek. Nem akárt holmi drámát kicsiholni a történetből, csak vidám és könnyed operettet — s ez a legteljesebb mértékben sike­rült is. Pergő, friss végig az egész előadás, számos apró öt­let fűszerezi a színészek já­tékát, magánhordva ezzel a rendező elgondolását, egyéni­ségét. A szünetben megkérdez­tem néhány nézőt, s a véle­mény szinte egyöntetű: sikere­sebb előadás a „Marica gróf­nő” mint az operettek király­nője, a „Csárdáskirálynő”. S ez nem kis bók! Kedves és kellemes megle­petést hozott az egri közön­ségnek a főszereplő vendégmű­vész Somorjai Éva Marica grófnő szerepében. Szimpati­kus és kedves jelenség, jó szí­nészi játékához kellemes és tisztán csengő hang járult - gyakran visszatapsolta a lel­kes közönség, hogy mégegy- szer hallja énekét. Többízben játszotta ezt a szerepet, s ez meglátszik alakításán is. Nem egyszerűen reprezentatív meg­jelenésű primadonna, hanem ahol mód és lehetőség nyílik rá, embert is ábrázol színészi játékával. Az operett sikeré­ben jelentős része van, s re­méljük, hogy más operettben is találkozunk még a vendég Somorjai Évával. Török Pétert alakító Antal László betegen is megállta a helyét. Játéka helyenként túl­emelkedett az operett színvo­nalán, újabb állomása sikeres színészi fejlődésének. Egyéni­ség volt a színpadon, akinek érzései hitelesek és meggyő­zőek, s minden bizonnyal megdobogtatták a fiatal lányok szívét. Hangja is kellemes, — bár színészi játékának színvo­nalát még nem érte el, meri nem elég erőteljes, szárnyaló. Antal maga is érezte ezt, s dicséretére váljon, hogy eről­ködés helyett is inkább „ját­szott”, mintsem kísérletezett AZ ELŐADÁS egyik legsike­resebb alakítása kétségkívül Fontos Magdáé (Liza) és Varga Gyuláé (Zsupán báró). Köny- nyed báj, szívet vidámító hu­mor, ezernyi 'oohó tréfa: ím, ez Fontos Magda és Varga Gyula a színpadon. Liza alakítása, a vidám, csitri, de mélyen érző szerelmes kislány színpadra vitele ismét igazolta Fontos Magda tehetségét. Tavaszi fris­seséget árasztott a színpadon lénye, s tánca nem véletlenül ragadta magával a közönsé­get Varga Gyula gyors tem­pójú színészi fejlődése szinte előadásról-előadásra lemérhe­tő. Zsupán bárója — vélemé­Az Udine melletti San Diminiso városka lakossága minden évben kitüntetésben részesíti legjobb polgárát. A mintegy 20.000 forintnyi „jó­ság jutalmat” az idén Olga Toso 11 éves leánykájának ítélték oda. Á fiatal lány ezt a megtisztelő és komoly ősz- szeggel járó kitüntetést szin­te példátlan áldozatkészsé­gével és szorgalmával érde­melte ki. Azonkívül, hogy is­December 18, szerda: Egerben du. 3 órakor: Marica grófnő (Ifjúsági). Este fél 8 órakor: Marica grófnő (Jókai bérlet). Gyöngyösön du. 4 órakor és este 8 órakor: Liliomfi. December 19, csütörtök: Egerben este fél 8 órakor : Marica grófnő (Kisfaludy bér­let). December 20, péntek: Egerben este fél 8 órakor : Marica grófnő (Vörösarty bér- iet). Pétervására este 7 órakor: Lili­omfi. nyem szerint — messze túlnőtt az úgynevezett. „vidéki” kere­ten. Ha osztályozni kellene, feltétlenül ötöst kapna szipor­kázó játékáért. Fekete Alajost ebben az év­ben ismerte meg és ismerte el az egri közönség. Populesku Dragomir Móric hercege ismét alkalmat nyújtott arra, hogy igazolja a közönség elnyert el­ismerését. Igen tehetséges, de mértéktartó, a szélsőségektől mentes komikus, ( akinek nagy része volt az operett közön­ségsikerében. Hozzájárult a darab sikeré­hez az ugyancsak közelmúlt­ban Egerbe került és a Lili- omfiból megismert Pálffy György (Kudelka), valamint a hosszú idő után színpadra lépett, eredetileg nagyon is prózai beosztású — művészeti titkár — Radó László (Mihály najdú). Takács Judit a cigány­lány szerepében szép és szár­nyaló hangjával emelkedett az átlagos fölé. Megtette köteles­ségét Szabadi József, Erőss Irén és a lányok — Szirmai Otti, Dénes Piroska, Kondor Klári, Bogdány Mária és a többiek. KÜLÖN KELL szólni a tán­cokról, amelyeknek koreográ­fiáját Lenkey Edit állította össze. Ez az első ilyen irányú munkája és meglehet állapíta­ni a közönség véleménye alap­ján is, — hogy sikeres volt elgondolása. Szervesen, s a kólájának egyik legjobb ta­nulója, hűségesen ápolja ágyban fekvő beteg fivérét, állástalan apját és 96 éves szétütéses nagyapját. Egye­dül vezeti a család háztar­tását, mert édesanyja, a csa­lád egyedüli fenntartója, dol­gozni jár­Hát van szükség, uralkodókra? Orens belga statisztikus ki­számította, hogy az utóbbi 40 esztendő alatt az egyeduralko­dók félreállításával 5 milliárd aranyfranknyi megtakarítás következett be. A legnagyobb jövedelme a török szultánnak volt: évi 21.5 millió arany frank. Ezután a porosz király következett 18 millió arany frankkal és az olasz király 14 millióval. A legkisebb jövedel­me a montenegrói királynak volt: 99 ezer 200 arany frank. Az orosz cár jövedelme ötször akkora volt, mint az osztrák­magyar császáré. Üjság, mint fegyver Arizonában egy járókelőt kilónyi súlyú vaskos hetilapja mentette meg a kirablástól. Amikor a rabló megtámadta, összesodorta az újságot és úgy vágta vele fejbe támadóját, hogy az egy pillanatra elszé­dült, s aztán elinalt. Egri Vörös Csillag: December 19—25: Naplemente előtt (nyugatnémet). Egri Bródy: December 20—25: Külvárosi legenda (magyar). Gyöngyösi Puskin: December 19—25: Hogyan fe­dezték fel Amerikát (olasz). Gyöngyösi Szabadság: December 19—25: Emberek vagy őrmesterek (olasz). Hatvani Kossuth: December 19—22: 306-os ügy (szovjet). Hatvani Vörös Csillag: December 19—24: Isten és em­ber előtt (német). Pétervására: December 21—22: Kötekedő Lia (szovjet). Heves: December 21—23: Dani (ma­gyar). Füzesabony: December 21—23: Láz (ma­gyar). Vállalom a körözést Rendkívül nagy egelégedéssel ol- istam a minap, ogy a People cí- ű angol hetilap, • „évszázad dí- ,t” jelentő 50,000 mtot annak ígéri, ti először jut el a óidba. Az öröm- in külön öröm, — ogy ezért le se ill szállni a Hold 1Iszínére, elég, ha oroz felette az il- ■tő. Hát kérem,' sztelt angol heti- p, én bejelen­ni, hogy különös kintettel a kö- •Igő karácsonyra : erszényemre, — ni a körözést il- fi, — én máris vállaltam. Di- >.kte arra vagyok •remtve, alakom arcsúsága és — innyedsége szin- : predesztinál ar- i, hogy ott köröz­zek a Hold felett, mint valami szem­telen légy az em­ber orra előtt. Mi­kor megszülettem, szüleim már ak­kor megjósolták, hogy ez a gyerek sokra fogja vinni, de akkor még nem is gondolták, hogy több mint három- százezer kilomé­terre és 50 ezer fontra. Utóvégre én is fejlődtem valamit, nemcsak a tudomány, s a kezdetem ígérete így vált a Hold feletti körözés ígé­retévé. Egyszóval, e lap kézhezvételétől számított bármely percben hajlandó vagyok azokat a köröket megten­ni, s biztosíthatom a kedves People szerkesztőségét, — hogy nem fogom megsérteni a gent- lemanlikét még a Hold gyűrött fel­színe felett sem. Csupán egyetlen kérésem van, s ez, tekintettel e ne­mes és merész vállalkozás elvál­lalásához mérve nem is nagy és teljesíthetetlen: — néhány fontot, ha szabad kérnem. A maradékot lesznek olyan szívesek az alábbi címre el­küldeni majd — a körözés után: özv. Burubulya Henrikné, — Ma­gyarország, Eger, Sóház utca 3/b. U. i.: Nem zár­kóznék el attól sem, hogy tettem abszolút ellenőr­zése céljából a szerkesztőség el­kísérne köröző utamra. (egri) 1 ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL 1^trwvvvwwvvvvv awwyvyvvv A jóság jutalma darab mondanivalóját kifeje­zően illeszkedtek a táncok az operettbe, talán csak a sími táncos-kettője adhatott volna valamivel többet. Az operett alapja a muzsi­ka. Ha a zenekar nem jó, hiá­ba a színészi játék, nejn jó az előadás sem. A Marica grófnő sikert hozott, s ez a Sebestyén András vezette kis zenekar vi- tathatatalan érdeme is. Nem vagyok zenei szakértő, de ügy vélem, akkor jó' egy zenekar, ha játéka- érzéseket kelt az emberben, közelebbről, ha ugyanazokat az érzéseket kelti, amelyett a szerző elgondolt. Nos, egy kicsit szerelmes is voltam a nagy kettősnél, táncra mozdult a lábam a má­sodik felvonás nyitányánál és mulatni szerettem volna én is. mikor a „Húzd cigány” ismert dallamai csendültek fel az el­sötétített nézőtéren. Feltétlenül dicséretet érde­melnek Pásztor Péter színpad­képei és a kosztümök, ame­lyek Rácz Ilona és Nádasy Géza munkáját dicsérik­ÖSSZEGEZVE tehát, becsü­letes és sikeres színészi mun­kát végeztek az egri Gárdonyi Géza Színliáz művészei, meg­érdemlik a sikert, azt, hogy jóformán minden zeneszámot kitapsolt a közönség, hogy napról-napra zsúfolt ház előtt megy ez az örökifjú operett. (gyurkó) NAPTÁR ==£== December 18. 1817. A breszt-litovszki fegy­verszünet tárgyalásának kezdete (40 éve.) December 19. 1955. A szudáni parlament el­fogadta a Szudán függet­lenségéről szóló határo­zatot (2 éve.) 1946. A vietnami felszabadító mozgalom kezdete (11 éve.) December 29. 1917. Megalakult az ellenforra­dalom és a szabotázs el­leni harc összoroszországi rendkívüli bizottsága (40 éve.) — PÉLYI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN üzembehelyeztek egy televíziós készüléket. Ez az első falusi kultúrotthon, — ahol már televízió működik. — DECEMBER 21—22-én — Budapesten, a Népművészeti Intézetben országos kamagyta- lálkozőt rendeznek. A találko­zón Heves megyét Geibinger Sándor megyei karnagy kép­viseli. — AZ EGRI KÖZGAZDA- SÁGI Technikum IV. o. nö­vendékei szombaton este tar­tották gombavató ünnepélyü­ket. — A KÖZELGŐ ÜNNEPEK alkalmából a trafikokban új­ra kapható lesz az exportra gyártott Aroma, Caro és Mist­ral cigaretta. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT december 19-én Hat­vanban békenagygyűlést ren­dez. Az ünnepi nagygyűlés elő­adója Máté György író. — A PÉTERVÁSÁRI járás gazdasági felügyelői, a legel­tetési bizottságok elnökei Er- dökövesden mezőgazdasági an­kétet tartottak, melyen a le­gelő karbantartás teendőit vi­tatták meg. — A GYÖNGYÖSI MÁV KITÉRÖGYÁRTÓ Üzemi Vál­lalat' fennállása óta ebben az évben ért el legjobb termelési eredményt, A tervek szerint az idei évet 10 millió forint nye­reséggel zárják. — HEVES KÖZSÉGBEN is megalakult a Nőtanács. Az alakuló gyűlésen elhatározták, hogy december 26-án ismer­kedési estet rendeznek, mely­nek bevételét a Gyermekváros javára ajánlják fel. — KORÉNYI LAJOS egri festőművész december 15-én elhunyt.- NAPLEMENTE ELŐTT Gerhardt Hauptmann, Nóbel-díjas né­met drámaíró Naplemente előtt című mű­vét a magyar közönség legy- része már is­meri színpadról is. Egy idős ember utolsó szerelme, éle­tének utolsó fellobbaná&a és drámája ele­venedik meg a filmben. Az utóbbi évek legszebb, leg­művészibb filmjét látjuk a moziban, mely nemcsak mon­danivalójában, hanem kultú­rált és művészi feldolgozásban is felejthetet­len élményt jelent. Magá­val ragadó, mé­lyen emberi mondanivalója a közönség minden rétege előtt megértésre talál. A filmet december 19-től 25-ig játsza az egri Vörös Csillag filmszínház. qy letf iCüieítMi //• "f Az apróságok bosszúsága nem mindig apró bosszúság — ezt mi szülők tudjuk a leg­jobban. Sajnálom a játékgyá­rak tervezőit. Hajdan a né­met játékipar leleményességét csodáltuk, ma azon ámulok, mily találékony a magyar já­tékipar. Az ötletes tervező- készség egyik szülötte a He­gyivasút a fizika egyszerű té­teleit aknázza ki: két felhúz­ható motorkocsi száguld fá­radhatatlanul egymással szem­ben lejtőre fel, lejtőn le. Gon­dolom: kiötlője boldogan haj­totta álomra fejét aznap este, amikor készen lett vele s ál­mában a piros és kék bádog­kocsik száz és ezer kará­csonyfa alatt zümmögtek és magukra szívták az apró vá­rományosok táguló, elragad­tatott tekintetét. Mily szép ez, mily kedves és boldogító a gyerekek öröme. Aztán jött a játékgyár, a megvalósítás, a gépies és kö­zönyös „kivitelezés”. Valaki kitalálta, hogy a játékokat legjobb hulladékból gyártani, s ez nem baj! — Hulladék bádogból, hulladék fából és más hulladékféleségekből, amiket hamarjában fel sem tudok sorolni. De ez az újító — erős a gyanúm — Összeté­vesztette a hulladékot a se- lejttel. így történhetett, hogy fogalomzavar következtében a Hegyivasútba selejtrugó- kat építettek be s legtöbbje egyetlen nróbaindítás után el­romlott. A játékbolt pultjá­nál merengtem, míg az eladó­nő egyikkel a másik után kín­lódott. Eszembe jutott, hogy e Hegyivasútak tavaly, sőt két év előtt ugyanolyan rosszak voltak, mint most. Gyerekein­ket megbüntetjük, ha hibáz­nak, de méainkább akkor, ha notóriusan, újból és újból fe- lületeskednek. Mért ússzák meg pont a felnőttek csak azért, mért „csupán” gyer­mekjátékokról van szó? ®X® Ha Tóth Árpád a hétköz­napi impressziók érzékeny lelkű költője történetesen Egerben élt volna, vagy ne­tán ma is élne, „Körúti haj­nal” c. versében bizonyára megemlékezne azokról a sze­metes ibrikekről és rocskák- ról, amelyek a főútvonalak úgynevezett „maszek” házai előtt díszelegnek — olykor egy-két napon át. Az egri köztisztaságért ví­vott szélmalomharc zűrjében már-már elcsökevényesedő esztétikai érzékem azért oly­kor-olykor lázadozik, ha meg­indul a Széchenyi utcán a szél és pont a kórházzal szembeni házak egyike elől felkapja a vödrök tartalmát és viszi, so­dorja kóborkutyák és hajnali korhelyek örömére. Akaratla­nul is a hajdani Kína Hong­kongja és Pekingje jut eszem­be. bár — elismerem — ott ezenfelül még hordókat is tá­roltak az utcákon körülbelül olyan rendeltetéssel, mint a Líceum melletti „földalatti megállóé”. Miért kell ennek így lennie? Mert helyhatósági rendelet trja elő, hogy a „magán” há­zak tartoznak szemetüket az utcára, a kapu elé kirakni. Erre hivatkozik a köztisztasár gi hivatalnok mondván, hogy nem hajlandó a kapuk mögé bekukkantani a szemétért. Megkérdeztük: külön borra­valóért sem? — Azért talán igen — volt a válasz. •X» Két évvel ezelőtt, első egri éj­szakám egyikén különös döröm- bölésre és zakatolásra ébredtem a szállodai szobámban. ..Mi ez?'* — kérdeztem. „Csak a Tefu“ — fordult másik oldalára tapasztal­tabb szobatársam. Azóta „was ist? What is? Sto eto? formájá­ban még számos idegen nyelven megismétlődött ez a kérdés, bála Eger idegenforgalmának. Az ille­tékesek — belátva, hogy egy reprezentáló város egyetlen repre­zentáló szállójának tőszomszédsá­gában azért mégsem lehet éjjel­nappal motorokat zakatoltatni — elhatározták, hogy elköltöztetik onnan a Tefu garázsát és javító­műhelyét. Azóta — „intézkedések jöttek, intézkedések mentek, de a Télié maradt“. Résztvettem néhány ér­tekezleten, ahol színpompás lég­várak — pardon, légszállodák — épültek a strand mentén, tübb- milliós költséggel, s már minden készen volt hozzá, csak épen a pénz hiányzott. Néhány reális ember — például Csépány, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője szerényen megjegyezte, hogy ta­lán célszerűbb lenne a meglévő lehetőségeket korszerűsíteni. „Pél­dául a Tefu ügye“ szólalt meg valaki. Helyben voltunk. Most végre hallom, hogy épít­kezni fog. Hová? Még nem tud­ni. Mi őszintén szurkolunk nekik. S igazán, a Park szálló vendégei még álmukban is erre gondolnak majd, s a felébresztett angolok, franciák, oroszok és németek ta­lán üdvözlőlapokat küldenek majd e hírre a városnak. De ad­dig is . .. — vegyünk be. néhány altatót, igen tisztelt szállodaren- dégek. — pala —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents