Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-18 / 100. szám

1967. december 18. szerda

NEPÜJSÄG

3

wAz éjszaka semmi rendkívüli nem történt. •

NEM ÉRTEK a rendőrségi dolgokhoz, de valószínű ezt a mondatot írhatta be szerdán reggel az ügyeletes városi rendőrtiszt, amikor szolgálatát átadta.

Valóban, Egerben ezen az éjszakán semmi rendkívüli esemény nem történt. A falak mögött az emberek élték megszokott életüket, aztán elaludtak az utcára kivilágított fények és a város aludni tért. Elnéptelenedett a Széchenyi utca is. A nappali pocsolyák teteje megbőrösödött és visítva rohant végig a kihalt utcán egy-egy heves szélroham.

An újságírók tréfásán szokták mondani, hogy a téma az utcán heverj Ez a mondás most is beigazolódott. Igaz, hogy nem szószerint, mert ebben az esetben a téma nem hevert, hanem szapora léptékké* kocogott két magas, tagbaszakadt rendőr között.

Sste 11 óra felé járhatott az idő, amikor megláttam éket. A két rendőr ment az utca közepén és látszott rajtuk, hogy nehezükre esik ez a szokatlan, lassú járás. De nem tehettek egyebet, mert köztük •tt szaporázta lépteit egy pöttöm, maszatos kislány. Lábán ormótlan, legalább három számmal nagyobb bakancs, sáros, bő melegitőnadrág. Kopott, piszkos kabátját egy gomb fogta össze, az is rossz helyre volt gombolva. Szurtos kezét fázósan dugta a zsebébe. Fején olyan sál, melynek •eredeti színét csak egy alapos vegytisztítás tudná kideríteni és a sál alól itt-ott kikandikált néhány összeragadt barna hajcsomó.

Megszólítottam őket. A két rendőr elmondta, hogy a kislányt a színház előtt találták, éppen abban a pillanatban, amikor két idegen férfitől szállást kért.

FAGGATNI KEZDJÜK a

kislányt. Minden szavából érezzük, hogy hazudik, de hazugságaihoz következetesen ragaszkodik és nem hagyja magét zavarba hozni.

— Hol voltál tegnap éjjel — kérdi Csontos szakaszvezető a kislányt.

— P-éknél aludtam, akik a Vatikániak, a nővéremnek a a keresztszülei — felel szemrebbenés nélkül.

— És anyukádat mikor láttad utoljára — hangzik a következő kérdés.

— Ma reggel.

— De hiszen nem is voltál •ttdnon.

— De... mert reggel hazamentem — felel zavartalanul a 13 éves M. Aliz.

— Mikor mentél haza? — kérdezi a másik rendőr, Bi- riadó szakaszvezető.

— Reggel öt órakor — felel határozottan.

A rendőr egy keresztkérdést tesz fel:

— És már sütött a nap?

— Igen — feleli a kislány, alá hazudni ugyan remekül tud, de a napkeltét illető ismeretei még kieszítésre szorulnak.

Aztán kiszedjük belőle hol lakik, ki az anyja és az apja és a rendőr járőr az őrsön azt az utasítást kapja, hogy kísérje haza a gyéreket. Közben persze a gyerek különböző meséket talál ki, mely szerint az anyja beteg, meg hogy este volt otthon, de hiába csengetett, nem nyitottak kaput.

Elindultunk a Cifra-hóstya felé, ahol a kis Aliz lakik.

ÉPPHOGY KILÉPTÜNK a

e*sen az eseménytelen éjszakán a sötét Széchenyi utcára, újra egy gyerek keveredik «lébünk. Talán egy évvel lehet idősebb, mint Aliz. Szeme ki van sírva, hangja izgatottan reszket:

— Rendőr bácsi kérem, tessenek gyorsan jönni, mert apuka otthon baltával szétveri a bútort, meg nagykéssel megy anyukának.

— Hol laktok? — kérdi a rendőr.

— A Cifra-hóstyán — felel sírva a kislány, és máris indul a szokatlan karaván végig a Széchenyi utcán.

Két rendőr és két gyerek ballag az alvó házak között, melynek falai mögött nyugodtan alszanak az emberek abban a tudatban, hogy ezen a nyugodt éjszakán nem történik semmi.

— Apuka megöli anyukát — sir a későbben jött kislány és látszik, hogy rohanni szeretne.

Nekem is hosszúnak tűnik az út, már szeretnék ott lenni. A rendőrök is türelmetlenek és egyre gyorsabban megyünk, úgyhogy a két gyerek alig bírja a lépést tartani.

Végre odaértünk. Szűk, nedves, levegőzetlen, kis helyiségbe lépünk. A szoba levegője terhes az alvó testek kipárolgásától és a kilehelt borszagtól. A férfi az ágyban fekszik, a feleség felöltözve ül a másik ágyon, egy fiatal fiú a sarokban áll, látszólag arra készen, hogy megvédi az anyját, ha újra kezdődne a veszekedés. A sarokban egy öreg asszony kuporog télikabátban. Látszik, hogy a veszekedés zajára a szomszédból szaladt át, talán1 segíteni, vagy csak végignézni a nem mindennapos látványt.

A RENDŐRÖK belépése igazi drámai fordulat. A férfi már nem káromkodik, elcsitul a veszekedés. Látom az asszonyon, hogy ő is megijed és már azt hajtogatja:

— Nem kívánom, hogy bevigyék, csak szóljanak neki, hogy viselkedjen rendesen.

A veszekedés oka, mint kiderül, a megszokott sablon: a férj italosán hazajön, pénzt kér, hogy folytassa a mulatozást, az asszony nem ad és avval védekezik, hogy a pénzt félretette a kisebbik fiúnak télikabátra. Szó szót követ, előkerül a nagykés is és N. L. akit egyébként csendes, rendes embernek ismernek, kijelenti, hogy utálja a családját, utálja a gyerekeket és válik. A gyerekek pedig tág-, rameredt szemekkel figyelik a trágár szavakat és kicsi szívükben talán soha be nem gyógyuló seb keletkezik.

A két rendőr pedig pillanatokon belül átalakul népnevelővé. Átlátják a helyzetet és azt, hogy itt nincs szükség a hatóság szigorára. A feldúlt ember lelkére beszélnek, apai érzéseire, a becsületre hivatkoznak és az előbb még vadként dühöngő ember megszelídül, szégyeli magát, ígér és fogad- kozik.

Mehetünk tovább... Irány a kis M. Aliz lakása.

Újabb negyedóra gyaloglás és meg is érkezünk. Közben valamelyik templom toronyórája elütötte az éjfélt is.

M. Aliz anyjának arca semmi meglepetést nem árul el, amikor meglátja, hogy lánya két rendőr kíséretében érkezik haza. A konyhába vezet, ahol a terítőnélküli asztalon mosatlan edények, száraz és

félszáraz kenyérdarabok és ételmaradékok hevernek. A konyha és az egész lakás jéghideg, talán az idén még nem is lobogott tűz a kályhában.

— Mikor volt itthon utoljára a gyerek? — kérdi az egyik rendőr.

— Talán két napja — feleli az anyja vállrándítva.

— És nem kereste?

— De kerestem.

— Hol?

— Az utcán... meg... a nagyobbik lányt is küldtem utána.

— Voltam is a P-éknél — mondja álmosan Vali, a nagyobbik, aki a zajra kibújt az ágyból.

— Na és ott aludt tegnap az Aliz? — kérdi a rendőr.

— Nem is látták — felel a lány.

— Akkor hol aludtál? — csattan fel a rendőr hangja most már idegesen. Az anyának azonban egy arcizma sem rándul, láthatóan nem vesz részt ezen a tárgyaláson. Végig a tárgyilagos néző szerepéi játsza.

A KISLÁNY ÚJABB hazugságot felel, egy ismeretlen nevet mond be, elmondja, hogy mit kapott enni, és az istennek sem lehet belezavarni a mondókájába.

Megfejthetetlen titok maradt tehát, hogy hol töltötte az éjszakát, mint ahogyan azt sem lehet tudni, hogy hol aludt volna ezen az éjjelen.

A gyerek körül azonban egyéb gyanús dolgok is történtek. Következő napon tanítóitól tudtam meg, hogy egy ízben látták, hogy két idősebb férfivel a Bástya Klubba ment. Az anyja is elmesélt egy esetet, amikor egy férfi, állítólag azért, meg megsajnálta, ötven forintot adott neki.

Vajon miért? — próbáltam magamban megfejteni a kérdést. Miért viszik ezt a kislányt idős férfiak mulatóhelyre, miért adnak neki ötven forintokat, hol éjszakázik ez a lány... vagy talán ez a „nő”...

— Javíthatatlan ez a kölyök... Nem érdemes vele foglalkozni... Majd odaadom falura egy ismerősnek.

Vajon miért? Miért fogad magához egy falusi ismerős egy kislányt? Hogy embert neveljen belőle? Vagy...

A kis Aliz pedig érdeklődve figyeli a vitát, időnként beleszól. A két rendőr tiszteletreméltó igyekezettel agitálja az anyát. A lány apja ellenforradalmi tevékenységért börtönben ül, tehát igaz az, hogy az anyának nehéz a gyerekekkel bírni, de mégis anya, akinek kötelességei vannak.

De az eseménytelen éjszaka eseményei evvel még nem értek véget. Egyszerre csengetés harsant. A kis Aliz rögtön ugrott és lelkendezve jelentette:

—Ó. Bácsi jött a nénihez.

FELFIGYELÜNK és rövidesen kiderül, hogy bejelentetlenül itt lakik egy nő, akit a férje hetekkel ezelőtt a rendőrséggel kerestetett. Bemegyünk a szobába. A férj szabályosan könyörög:

— Gyere vissza... nem miattam, csak a gyerek miatt. A gyereknek anya kell, nem tudom felnevelni nélküled...

A férj becsületes munkásember, az egyik egri vállalat dolgozója. Az asszony fiúfri- zurás, modemül, de nagyon kopottan öltözködő, úgynevezett modern nő. Mikor a rendőr megkérdezi, hogy miből él, vállrángatva felel:

— Ad a férjem pénzt... meg... — és jelentőségteljesen hallgat.

Ismét a két rendőrnek kell igazságot tenni. A szabály az, hogy bejelentés nélkül itt nem lakhat, tehát a lakást el kell hagynia. Szavaik azonban bármilyen meggyőzőek, azt hiszem falrahányt borsó:

— Asszonyom, gondoljon a gyerekre...

Aztán kilépünk a kapun. Látszólag minden megoldódott. A dühöngő férj lecsen- desült. M. Aliz hazatalált és ígéretet tett, hogy nem csavarog többé, az anya is fogadko- zott, hogy jobban vigyáz a kislányra. A feleség is férje oldalán távozott_ a házból. _

Megálltunk a kapuban. Néztünk a távolodó pár után, akiket otthon vár a kisgyerek. Amikor eltűntek a sötétben, mi is megindultunk vissza a városba.

De érzem és tudom, hogy ezek a problémák nem oldódtak meg. Nem tudni, hogy hová vezet a kis M. Aliz útja, akitől anyja mindenképpen szabadulni akar. Nem tudni, mi lesz N. L.-ékkel és a házaspárral. Ezekre a kérdésekre ez az éjszaka nem adott feleletet.

Ezen az eseménytelen éjszakán két ház, minden titkot takaró fala mögé láthattam és a felnőttek visszataszító élete mögött mindig ott láttam az események igazi vesztesét, a gyereket. És vajon hány helyen zajlottak le még hasonló kis tragédiák, vajon hány gyerek indult és indul el éjszakánként azon az úton, ahová M. Alizt és az éjszaka többi kis gyermekszereplőjét taszítja szüleik felelőtlensége.

KÖSZÖNET A KÉT rendőrnek, akik ezen az éjszakán mint népnevelők és pedagógusok teljesítették feladatukat. Nem ők tehetnek arról, hogy bármilyen becsülettel látták el munkájukat, ezt a nehéz és kényes kérdést nem tudták megoldani.

Ehhez egy egész társadalom összefogása kell.

Herbst Ferenc

cSzmtefj't, öagjjjicLk

Aki nyáron látta az egri Kertész utcai átmeneti gyermekotthon belsejét, most szinte rá sem ismerne a teljesen átalakult, ragyogó tiszta szobákra. — Igaz, hogy a több évtizedes fák még gondozatlan külsejű épületre néznek és az udvar sem mintaszerű még, de rövidesen ott is nagy változások lesznek.

A gyermekotthon belsejét már rendbehozták 15 ezer forintos költséggel, de a külső tatarozásra 80 ezer forintot fordítanak és valósággal újjávarázsolják a vén épületet.

Mjazovszky Albert- né nevelőnővel és Balogh Ilona nyilvántartóval jártuk végig a szobákat. Az egyikben vidám gyermeksereg játszott, tanult, valamennyien a családi fészekből kipottyant apróságok, megtagadott gyermekek, akik rövid kis életük alatt nagyon

sokszor kóstolták a csalódás keserű ízét

Mjazovszkyné egy apróságra mutat.

— Ez itt Jóska, csak annyit tudunk tála, — hogy Jóska, és 2—3 éves. Az anyja a vonaton hagyta. Rábízta egy katonára, vigyázzon addig rá, míg leszáll... az anyja nem jött vissza.

Jóska az átmenetibe került, de lehet, hogy nemsokára lesz mamája, igaz, csak nevelő mamája, s most még önfeledten játszik a dominóval, ő itt a kedvenc. Nevet, , tapsol nem érti még, milyen sorsra jutott. Sütkérez a szeretet fényében, — melyet szívtelen anyja megtagadott tőle, — s melyet itt az idősebb gyermekek és nevelők nem tagadnak meg tőle.

Valahány lakó, any- nyi szomorú történet, válás, iszákosság, árvaság, felelőtlen szülők.

A gyerekek mégis otthon érzik magukat. Az idősebbek ábc-re tanítják a kicsiket, — dominóznak, játszanak — mintha egy családba tartoznának. S felejtenek anélkül, hogy tudnák, s ehhez a felejtéshez jó szívvel, és nagy igyekezettel járulnak hozzá a nevelők s anyagi segítséggel az ország. Igen, anyagi segítséggel, — nem is lebecsülendő segítséggel. Erről tanúskodik a sok függöny, szőnyeg, a puha, meleg takarók a kis ágyacskákon, a jó konyha, ahol ebédre sertéspörkölt készül a nagyoknak, ahol tízóraira cukorkát is kapnak a gyerekek, ahol reggelenként kaláccsal isszák a tejeskávét az árvák, az elhagyottak.

Már az udvaron járunk, mikor Balogh Ilona megjegyezte:

— A vizet is a gyerekek kedvéért vezették be ebbe az utcarészbe. Azelőtt úgy hordták messziről vödörrel.

Kifelé jövet az udvar szélében vadonatúj épület hívja magára a figyelmet. Az egri Gárdonyi Géza Gazdakör épülete ez. A nevelők panaszolták, — hogy nem hallgattak rájuk, mikor azt kérték., ne építsék ide, a gyermekotthon udvarára. A gazdakörben bált rendeznek, az otthonba bekerülő egyes 14—16 éves lányok erkölcse nem mondható makulátlannak. A férfiak a kerítés mögül csalogatják őket kifelé, s nevelő legyen a talpán, aki meg tudja akadályozni szökésüket hacsak egész éjszaka az ablakban nem ül.

Talán még most is lehetne valamit segíteni a gyermekotthon panaszán, hogy zavartalanul végezhessék munkájukat.

(K. E.)

Három esztendő mérlege

A SZÖVOSZ 1954 áprilisában megtartott III. Országos Küldöttgyűlése, főfeladatként tűzte ki a földművesszövetkezeti mozgalom elé, hogy a falu jó áruellátásával, a felvásárlás megjavításával segítsék elő a mezőgazdasági termelés fellendítését, a dolgozó parasztság tényleges fogyasztási és értékesítési társulásaivá váljanak, fejlesszék a szövetkezeti demokráciát, növeljék az alsóbb szövetkezeti szervek önállóságát, fokozzák a tagság aktivitását és érdeklődését a belső erőforrásokat, a saját eszközeiket s fokozzák a szövetkezeti vagyon védelmének megszilárdítását.

Megállapíthatjuk, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom a III. Küldöttgyűlés által megszabott feladatokat és azon túlmenően a szocialista építő munka előrehaladásában következő, — az Országos Földművesszövetkezeti Tanács által kitűzött — egyéb feladatokat eredményesen valósította meg. A III. Küldöttgyűlés óta eltelt időszakban a földművesszövetkezeti mozgalom általában egészségesen fejlődött. Ezt a fejlődést ugyan megzavarták az 1956 őszi ellenforradalmi események, melyek nagyösszegű anyagi károkat okoztak, de a földművesszövetkezeti mozgalom megnövekedett erejét bizonyítja, hogy az ellenforradalom időszakában a földművesszövetkezetek szilárdaknak bizonyultak.

A földművesszövetkezeti mozgalom fejlődését az jellemzi. hogy növekedett a földművesszövetkezetek száma, sok újtípusú szövetkezet is létrejött. Az önálló szövetkezetek kereteiben a helyi vezetés eredményeként sokkal inkább abban vannak annak feltételei, hogy a helyi adottságokat jól kihasználva a gazdasági feladatok teljesítéséhen és a szövetkezeti demokrácia megerősítésében kedvező eredményeket érjenek el.

Uj faitájú szövetkezetekként jöttek létre a földművesszövetkezeti mozgalmon belül a dolgozó parasztság kezdemé- nvezése során 3 takarékszövetkezetek. Uj formát jelentenek a földművesszövetkezeti mozgalmon belül a több helyen megalakult szakszövetkezetek, amelyeknek célkitűzése, hogy egyes néogazdasá- gilag is jelentős táikultúrák termelőit egyesítve (pl. szőlő, gyümölcs, zöldség, stb.) területükön ellássák a termeltetési az értékesítési feladatokat.

Jelentős eredmény, hogy a földművesszövetkezetek működési területén lévő beszervezhető felnőtt lakosságnak 1957 november 15-én a 67,7 százaléka földművesszövetkezeti tag volt. Jelentősen növekedett az utóbbi időben a részi egy befizetések mértéke. Amíg 1953-tól 1956 év végéig az egy főre eső részjegybefizetés 8 Ft-tal növekedett, addig 1957 évben november 15-ig 10 forintos növekedést értek el a földművesszövetkezetek. A földművesszövetkezetek irányításában mintegy 43.000 dolgozó paraszt vesz részt, a tagbizottságokban pedig több, mint 27.000 szövetkezeti tag dolgozik.

1949-től kezdve működnek a földművesszövetkezetek keretében az egyszerű termelői társulások, melyek nem önálló jogi személyek ugyan, de belső működésüket illetően önállóságot élveznek. A termelői társulások, a szakcsoportok működésében az elmúlt időszakban sok formális elem volt, a közös szövetkezeti munka elemeit nem lehetett mindig megtalálni bennük. 1957 évben megnövekedett a szakcsoportok száma és javult

a csoportok tevékenysége is, növekedett a közös vagyon, a közös munka mértéke. Ma már 2.217 szakcsoport működik 63.509 taggal. A SZÖVOSZ Igazgatóságának kezdeményezése alapján 1957-től kezdődően számos területen a földművesszövetkezetek vették át újból a szerződéses termeltetést. Ezek a feladatok újabb eszközt adnak a földművesszövetkezetek kezébe a mező- gazdaság fellendítése és a szövetkezetek fejlesztése terén. Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye, hogy az illetékes állami szervekkel karöltve sikerült széles körben népszerűsíteni a műtrágya felhasználását és ezért ma már az a jellemző, hogy a megnövekedett igényeket a forgalom állandó emelkedése ellenére sem tudjuk kielégíteni. A földművesszövetkezetek fontos feladata, hogy az egyéni paraszt gazdaságokat mezőgazdasági kisgépekkel, eszközökkel lássák el. E területen a munka egyik lényeges hiányossága, hogy mind- ezideig sem import, sem belső ellátás útján nem sikerült megoldani, hogy a termelőszövetkezeteket, társulásokat és az egyénileg dolgozó parasztokat a hagyományos és meglehetősen primitív kisgépeken túlmenően motorosgépekkel lássuk el.

A SZÖVOSZ III. Küldött- gyűlésének határozata alapján az elmúlt években jelentős fejlődést értünk el a felvásárlás területén. Az átmeneti nehézségek ellenére állandóan növekedett a földművesszövetkezetek szerepe az értékesítésben, ezzel fokozatosan kialakultak és megszilárdultak a földművesszövetkezetek értékesítési üzemágai. Az értékesítésben a lakosság ellátásának bizonyos mérvű javulása mellett jelentősen növekedett a földművesszövetkezetek export részesedése. A zöldség-, gyümölcs export 1953 év óta megháromszorozódott.

Jelentős munkát végeztünk a falusi lakosság áruellátásának megjavításában. A földművesszövetkezetek egyre több mezőgazdasági megyében a szocialista kiskereskedelem forgalmának zömét bonyolítják.

Az ellenforradalom időszakában, valamint azt követő időben nagymértékben meglazult a vagyonvédelem és a földművesszövetkezeteket on- szágosan mintegy 100 millió forintos anyagi kár érte. A károsodás részben az árukészletnek szállítás közben történő eltűnése, tűz, betörés, fosztogatás miatt következett be. A vagyonvédelem az ellenforradalom leverése után javult. Azonban az e téren elért eredmények még nem kielégítőek, bár az ellenőrzés hatékonyabbá tétele során és a kártevőkkel szemben való erélyes fellépés következtében már bizonyos javulás tapasztalható.

A földművesszövetkezetek munkájukhoz jelentős segítséget kaptak a párttól és kormánytól. Például: az Állami Kereskedelemmel azonos feltételek mellett nyújtott hitelek, a Nagykereskedelmi Vállalatok és tanácsok támogatásai stb.

A SZÖVOSZ IV. Országos Kongresszusa ezeket az eredményeket megvitatva határozza meg a földművesszövetkezetek soronlévő feladatait, a földművesszövetkezeti mozgalom további irányvonalát. Az országos küldöttek minden megyéből elviszik a földművesszövetkezeti tagság kérését és tolmácsolják azokat a Kongresszus felé.

Bartn'ák Mihály

MÉSZÖV lg. elnök.

Cukorrépa termelési értekezlet volt Selypen

Selypen — mintegy kétszázan — közös értekezletet tartottak Borsod-, Hajdú-, Heves, Nógrád-, Pest-, Szabolcs- és Szolnok megye élenjáró cukorrépatermelői a hatvani, selypi és szerencsi cukor gyárak vezetőivel, valamint a földművesszövetkezetek képviselőivel.

Az értekezleten résztvett az MSZMP Heves megyei pártbizottságának képviseletében T amás László elvtárs, az MB mezőgazdasági osztályának vezetője, a megyei tanács képviseletében Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese.

Tamás László elvtárs megnyitó szavai után Komáromi György clvtárs, az Élelmezési Minisztérium cukoripari igazgatóságának mezőgazdasági osztályvezetője tartott előadást a cukorrépa termelés fontosságáról és az 1958. évi feladatokról.