Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-07 / 97. szám
NÉPÚJSÁG 1957. december 7. szombat TUDOMÁNY * MŰVÉSZET • KÖNYVEK Mi a narkózis? Maga a kifejezés annyira közhasználatú, hogy szinte nevetségesnek tűnik a kérdés. Hát mi lenne? Kábult álom, mely valamiféle átmeneti állapot az ébrenlét és alvás kö- aött. így vélekednek általában az emberek. A narkózis maga eszköz az orvostudomány kezében. Fájdalmas műtétek idején különböző szerekkel kapcsolják ki az agykéregnek azokat a pontjait, melyek a fájdalom ingereit tudatosítanák s a fájdalmat érzékelhetővé tennék. Az agykéregben létrejövő gátlások folytán a narkózisban lévő beteg valóban elalszik. Álma azonban korántsem egyenletesen mély, s nem is minden esetben azonos intenzitású. Hinnék-e, hegy alig 100 esztendővel ezelőtt még nem létezett semilyen érzéstelenitő- szer, amely az orvosi műtéteknél fellépő fájdalmat csillapította volna? Pedig a fájdalom elméletileg kibírhatatlan, hiszen egy bizonyos nagyságú fájdalom már olyan görcsös reakcióra készteti az izmokat, s gyakran a szívizmot is, ami a beteg elmeállapotának meg- csorbulásával, vagy halállal járhat. A múlt század közepén a „kéjgáznak” nevezett nitrogénoxidul és kénéter véletlenként került, mint narkózist keltő szer az orvosok kezébe. Annakidején divat volt társaságokban a kéjgázzal szórakozni: a vidám emberek mulatságosan botorkáltak hatására a szobákban fel s alá. Long, egy amerikai orvos, egy ilyen társasági összejövetelen észrevette, hegy a kénéterrel játszadozó hölgyek és urak nagyokat koppanva ütköznek kábulatukban a szekrényekhez, és ajtókhoz, de semmiféle fájdalmat nem éreznek. E felfedezés adta Long kezébe a narkózis lényegét, s tette lehetővé későbbi sebészeti alkalmazását is. A műtéti narkózis lényege a következő: A különböző súlyosságé műtéteknél más és más az előidézendő álom mélysége. Könnyebbeknél elegendő a nagyagykéreg bénítása, súlyosabbaknál — főleg mellkas- műtéteknél — az izomzat lazítása, a reflexek izgathatósá- £ának csökkentése a főszempont. de emellett a vérkeringést és légzést szabályozó központok bénulását el kell kerülni. Egészen súlyos mellkasműtéteknél a narkózis oly nagyfokú lehet, hogy a légzőmozgás sőt a mesterséges szívtüdő készülékek alkalmazása óta a vérkeringés is rövidebb időre megszüntethető, illetve mesterséges eszközökkel biztosítható. Ez bizony komplikált és felelősségteljes feladat. A narkotikus hatást keltő Kerek közül többféle volt és van használatban, eléggé sok mellékhatással. A kloroformot ma már ritkán használják, mert megtámadja a májat. Az aethylklorid igen erős méreg s ezért csak kis adagban, helyi érzéstelenítésre jó. Az éther izgatja a légutakat. emeli a vér cukortartalmát. Az étheres altatás után gyakran van a betegnek hányingere, kellemetlen közérzete. A ciklopropán aránylag ártalmatlan szer, de használata kellemetlen ideges szívpanaszokat okozhat. A ma leggvakrabban alkalmazott Penthotalnak is vannak hátrányos tulajdonságai. Végre — a hermonkutatás- sal kapcsolatban — sikerült egy új, tökéletesnek tekinthető altatót feltalálni. Viadril a neve. Más hormonokkal és B- vitammnal kombinált Viadnl a mesterséges téli álmot is előidézheti, ébredés után a beteg közérzete jó, mellékhatások nincsenek. Maga az alvás csaknem olyan, mint a természetes álom. A hormonkészítmény ma még igen drága. Remélhető azonban, hogy idővel nagyobb mennyiségekben is elő tudiák állítani s kevésbé költségesen. Ezt láttuk a moziban MOULIIV ROUGE A filmművészet pár évtizedes fennállása óta céltudatosan törekszik arra, hogy — legalább is egyes alkotásokban — eltüntesse lényegének és jellegének azokat a vonásait, amelyek sokak szemében a többi művészettel szemben alantasabb értékelést jelentenek. Mik ezek? Erősen aktualizáló volta, a tisztán képszerű ábrázolás miatt mélyebb lélektani és filozófiai gondolatok tökéletlenebb feldolgozása stb. Általában ezeket szokták ellenségei a film szemére hányni. A Moulin Rouge egyike azoknak a filmeknek amelyek csattanós választ adnak a kot- nyeleskedő ellenlábasoknak. — Színeiben, rendezői és színészi teljesítményeiben tökéletes alkotás, de( ez nem minden. E filmnek külön hangulata van. Hangulata, mint egy Balzac- regénynek, vagy egy Csehov- novellának. Pedig „csak” életrajz-film. Nehéz és fölösleges lenne külön elemezni a nagyszerű színészgárda alakításait, Toulouse—Lautrec figurájától kezdve Marie Charlet nagyszerű utcalányán át a Moulin Rouge színforgatagából kiemelkedő La Goulou játékáig. A bemutatott képek is mesterművek, a századvég éledő impresszionizmusának érdekes állomásai. És mégis... A filmnek ma nálunk nincs egyértelmű, kiemelkedő közönségsikere. Üton-útfélen szenvedélyes viták dúlnak, sokan nem értik hogy lehet egy film ennyire jó, — könnyeztetően megható, s mégis ennyire idegen? A filmtörténet az oka, A mai Magyarország embere sok jó film, regény, színmű s nem utolsó sorban politikai nevelése során „felnőtt” a társadalmi problémákhoz, s igazában csak az tudja lebilincselni. A szerencsétlen Toulouse festőművész sorsa és életének két nagy állomása egy szubjektív körülmények hatására eltorzult élet tragédiája s ez — bármennyire megható — mindig idegenebb, mint a Danik, özönvíz előttök Róma 11 órák társadalmi érdekeltségéből sarjadó probléma világa. Tán csodállak, ámde nem szeretlek — mondja Petőfi a Kárpátokra, így viszonyulunk valahogy mi is a magányos hegycsúcs életek szubjektív tragédiájához, tehát a Moulin Rouge történetéhez is. Könyvország E rovat régi olvasói bizonyára nem veszik rossz néven, ha felhívjuk figyelmüket néhány olyan könyvre, aminek elolvasása személyes élményt jelentett számunkra s — reméljük — majd olvasóink számára is az lesz. A novellák kedvelői szerencsés helyzetben vannak. Hunyadi Sándor: Téli sport c. kötete, a Német elbeszélés mesterei, Kosztolányi összes novellái, Maupassant: Ékszerek c. világhírű kötete tulajdonképpen a novellairodalom különböző útjaiból adnak áttekinthető és tanulságos képet. Aki nem olvasott még Kosztolányi novellát, aligha szerzett személyes, közvetlen élményt irodalomról, írókról, — emberekről s egy letűnt bohém világról, melynek köny- nyes mosolya mögött ott settenkedett a harmincas évek polgári Magyarországának nyomora s hanyatló gazdasági élete. Az új úton haladó Hunyadi mellett érdekes ellentét a már klasszikusnak tekintendő Maupassant-kötet, — mely épp oly örökéletűen friss írás a letűnt századok embereiről, mint Bocaccio Deka- meronja. A hosszabb lélegzetű művek kedvelői olvassák el Veres Péter: János és Julcsa c. regényét, Kassák Lajos: „Egy ember története” c. önéletrajzszámba menő visszaemlékezéseit. Renard: „Az élősdi” c. regénye már nem ismeretlen a magyar olvasó előtt, egy hajdani Kosztolányi-fordításban „A smokk” címen jelent meg. Témája: egy befurakodó uracska hogyan igyekszik rangot és szerelmet lopni a hiú és ostoba polgári világ emberei közt. France: Pingvinek szigete, Coster: Thyl Ulen- spiegele, Reymont: Népítélete, Hegedűs: Bojár Bálintja új kiadványok s köztük — pl. az Ulenspiegel — remek illusztrációkkal tarkított. Nagyon tetszett Green: Leviathanja, mely züllésnek induló emberek fülledt életét rajzolja meg kegyetlen, tiszta színekkel. —pala— KINOS he NÉMELY EMBER életének legtöbb energiáját az emészti fel, hogy görcsös igyekezettel, — fogcsikorgató elszántsággal próbál alkalmazkodni mindenkihez, éppúgy, mint a napraforgó, amely mindig a nap felé fordítja vigyorgó és egyetértő ábrázatát. Ez a figura csak akkor van bajban, ha olyan emberrel hozza össze a sors, akiről nem tudja, hogy milyen a politikai állásfoglalása, mi a véleménye, és hogyan gondolkozik. Mert egyszerű a helyzet akkor, ha például egy kommunistával találkozik. Ez esetben arcára kiül az optimista mosoly és olyan öntudatosan néz, mintha most lépett volna le egy 1951-hen nyomott életszínvonal plakátról. Szava komolyan és határozottan cseng. Harcos üdvözlettel, tiszteletteljesen, de a családon belüliek bizalmas mosolyával köszönti az illetőt és miután az kijelenti, hogy ma szokatlanul hideg van, ő felháborodottan kifejti, hogy a hideg az semmi, de az mégis csak elképesztő, hogy a törökök mit csinálnak Szíriában. Aztán méltatlankodva elmondja, hogy ennek ellenére akadnak olyan képzetlen emberek, akiknek kedvük van a mai nemzetközi viszonyok mellett szerelmeskedni, meg mulatozni, pedig a szíriai dolgozók feje felett ott lóg a Damoklész elvtárs kardja. Természetesen akkor sincs baj, ha egy reakcióssal találkozik. Arcát nyájas bájvi- gyor önti el, kalapját lelkesen meglengeti és mély meghajlással, alázatos tiszteletem, kér- lekszépennel köszön; — majd méltatlankodó megjegyzéseket tesz arra vonatkozóan, hogy nem élet ez... de csak türelem... majd csak történik valami... És miután kellőképpen kikedves- kérlekszépenezték magukat — újabb kalaplengetéssel, kézcsókom a nagysasszonynak felkiáltással és azzal a megelégedett érzéssel, hogy azért van még magyar úr — szépen elválnak. DE MINT MÁR mondtam, a helyzet nagyon nehéz abban az esetben, ha az e-faita pecsovics nem tudja, kivel áll szemben. Az alábbiakban egy ilyen felettébb kínos helyzetet mutatok be. Az eset színhelye, egyik közéleti nagyságunk előszobája. Két szereplője Bla- zsek Lajos magánzó és Cviczek Jenő több cég és vállalat anyagbeszerzője, akik idegesen várnak, hogy bebocsátást nyerjenek a közéleti férfiúhoz, akinél jelenleg „vannak”. Mindketten vizsla szemekkel szemlélgetik egymást és érzik, hogy társalgást kellene kezdeményezni. Igen ám, de ott az örök probléma: vajon ki ez az alak és milyen ember? így gondolkozik a Blazsek: — Nézzük csak! A ruha sok mindent elárul... A pasasnak műbőrkabátja van, ebből következik, hogy ez valami protekciós, mert manapság műbőrkabátot csak azok kaphatnak, akiknek összeköttetésük van. Ez tehát valami káder... Illetve várjunk csak... Ezzel szemben csíkos zoknit visel... zöld csíkokkal... ilyet pedig nem jó ajánlólevél hordani, — Tehát nincs különösebb baj... Hacsak nem így akar közelebb kerülni a tömegekhez. így morfondírozik magában a Cviczek: — Kopott télikabát. Ez jó, — mert biztos valami leégett alak. Cipője sarka kitaposva, de látszik, hogy valaha nagyon finom úri cipő volt, Tiszta eset, bár a smici sapka nem illik az összeállításba, biztos ezzel akar vonalas lenni. Viszont csőnadrágja van. Ez persze nem zárja ki, hogy ne valami fejesféle legyen, mert a- mióta ezt a demokratizálást kitalálták, már a fejesek is mernek divatosan öltözködni és ezzel megnehezítik az ember helyzetét... Mint látjuk, az előzetes felderítés nem hozott megnyugtató eredményt, tehát megkezdődik a második szakasz. — A... izé... szintén ide tetszik várni — kezdi okosán a Blazsek, óvatosan elkerülve minden megszólítást Persze a Cviczek sem tudja, hogy az elvtárs, avagy az úr titulus a jó. — Igen és az ... a... ön is? — kérdez vissza a dörzsölt Cviczek. Szerkesztői üzenetek 8 Fülöp Tibor, Szalay István és Fazekas István, Eger: Szíves tudomásukra hozzuk, hogy az Önöktől hozzánk beérkezett kéziratokból sokat fel tudunk használni leközlésre, ugyani akkor azt is szeretném tudatni Önökkel, hogy a „Számadó kanász“ és az „örvény” című írások, melyeket Fazekas István írt, valamint „Felszáll a köd“ melyet Szalay István írt és „Szimfónia két tételben“ melyet Fülöp Tibor írt, nem üti meg a leközlésre alkalmas írások színvonalát. Jenei Béla elvtársnak, Eger: Hozzánk küldött, a kereskedelemmel kapcsolatos levelével egyetértünk, de azt leközölni már nem tudtuk, mert az egri Kiskereskedelmi Vállalat válaszát jobbnak találtuk és azt közöltük le. Dr. Hahn István főiskolai tanár, Eger: Levelét komolyan áttanulmányoztuk, a szerkesztőbizottság a levélben említett hasonló cikkek leközlésénél a következő időkben nagyobb elmélyültséggel fog dönteni. Gulyás Károly U. B. elnök, Gyöngyös: Hozzánk írt levele nagyobb részével egvetértünk és azt a következő cikkünknél fel fogjuk használni. — Ugyanezt tudjuk üzenni Baskainé, Dienes Klárának is. Prokosi János. Túrkeve: Arról panaszkodik, hogy lapunkat későn kapja. Ennek oka valószínű a késedelmes postai továbbítás miatt van, melyen segíteni sajnos nem tudunk, de felhívink rá a posta fisrvelmét. Beküldött cikkét valamelyik lapszámunkban közölifik. Filcsik Rudolf. Hatvan: A panaszt kivizsgáltatjuk, s az eredménvről levélben értesítjük. BAFE telisére. Hatvan: Beküldött bnmoreszkét érdekesnek és közölhetőnek tartjuk, de írja meg valódi nevét. Kovács János. Recsk: Tudósításait köszönjük, az egyik megielent, a másikat következő lapszámaink egyikében íelhasz- juk. Aki még nem szerződött, december hó folyamán feltétlenül kÖSSG ITiGg cukorrépatermelési szerződését Az Időben szerződő termelő jobban előkészítheti földjét a cukorrépatermeléshez, gazdagabb termést takarít be. Nagy cukorrépatermés előny az országnak, haszon a gazdának. Á cukorrépa ám fizetendő súlyú répamázsanként. 1. 10 forint és 3 kg kristálycukor természetben. Ha a termelő a kristálycukrot természetben nem, vagy csak részben kívánja átvenni, a Cukorgyár minden kg cukor helyett 10,60 tOFÍHtOt £ÍZ@t. 2. Mellékfárandéság: ingyen, térítés nélkül 65 kg egyszer préselt, vagy 35 kg kétszer préselt, vagy 3 kg szokványminőségű száraz répaszelet és 0.50 kg melasz. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és termelőtársulások az egész átadott répamennyiség után mázsánként 3.— forint nagyüzemi felárat kapnak, ha 500 kát. holdig . . • 1000 mázsán felül, 1000 kát. holdig . • . 2500 mázsán felül, 1000 kát. holdon felül 4000 mázsát meghaladó cukorrépát szállítanak be. Újabb kedvezmény a cukorrépatermslőknek: az eddigi holdanként! 240.— forintos művelési előleg helyett 1120 forint termelési készpénzelőleget nyújt a Cukorgyár. 800 forint a szerződés megkötésekor, 320 forint a tavaszi munkák idején kerül kifizetésre. h szerződést mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel a cukorgyári szakfelügyelők, egyéni termelőkkel a helyi földmű vesszövetke«etek és cukorrépafelelősök k§tÍk IVlGg. gyj(ORGYÄR . ra5ggiEaaWMM>TBTrrs~r 'iimum — NEHÉZ BEJUTNI manapság egy főosztályvezetőhöz — kockáztatja meg Blazsek. Erre talán beugrik a másik és veszélytelen is, mert ha az illető kommunista, akkor véleménye építő kritikának minősíthető. Viszont ha nem az, akkor egészen más csengése van a dolognak. — Nehéz — hagyja rá Cviczek, de nem ugrik be, helyette helycserés támadásba kezd: — Ez tavaly október után került ide. Blazsek azonban még vér Kínos téma, itt nagyon kell vigyázni. Feszülten figyel, és látja, hogy a másiknak izzadni kezd a homloka. — Az elődjét leváltották, — kínlódik Cviczek és nem is sejti, hogy milyen lehetőséget adott a másiknak. Blazsek azonban kapcsol és kiveti a horgot: — Kik? — kérdezi és magában győzelmi tort ül. Ha a pofa azt mondja, hogy ellenforradalmárok, akkor kommunista, tehát jó lesz vele vigyázni. Ha viszont felkelőket, vagy szabadságharcosokat moúd, akkor tiszta az ügy. Cviczek nyög és kínlódik: — Szóval a... hiszen tudja, — hogy nem a hottentották — mondja és saját viccén akkorát nevet, hogy kiesik a fogsora. Blazsek kétségbeesik. — Te jó Isten — gondolja — ez a pofa direkt be akar ugratni. Ez valami kém... Végem van... — Érzi, hogy gyorsan dönteni kell. Közben persze Cviczek is hasonló kínokat áll ki. — Hát bizony... noha — mondja, homlokát törölgetve. — Azonfelül, kiváltképpen — felel Blazsek. — Meg minden — így Cviczek, miközben hátán egyhangúan csordogál a víz. Persze nem is sejti, hogy Blazsek már a szökést forgatja a fejében és ijedtében megeszi sógora levelét, amelyben azt irta, hogy Amerikában vett egy autót. — Cviczek ebből semmit nem vesz észre, mert közben azon mesterkedik, hogy csíkos zokniját begyűrje a cipője alá. Aztán menteni próbálja a helyzetet: — De azért szép az élet — mondja Blazsek optimista vi- gyorral. — Már agitál — gondoljá ijedten Cviczek és ő is rákezdi: — Gyönyörű! Nem úgy, mint régen. Tudja mi olyan szegények voltunk, hogy kenyeret csak a felszabadulás után láttam. — Na ugye? — Tudtam, — örül magában Blazsek és így felel: — Most persze más... Én mint a béketábor tagja, mondom magának, drága elvtársam, hogy az imperialistákat szét kell verni. — Úgy van — véli Cviczek is és ütemes tapsba kezd. Blazsek erre a szék tetejéről állva elszavalja a Tőke első fejezetét, mialatt Czviczek mozgalmi indulókat énekel és körülzakatolja az asztalt.. Ebben a pillanatban lép az előszobába Korpafalvi Alfonz egykori földbirtokos, aki ma mint kegyszerügynök tengeti napjait. — Ö, mily meglepetés, kedves Cviczek úr — mondja és magahoz öleli a zakatoló Cviczeket, aki az ijedségtől majd olyat tesz, amit csecsemő korában. — Jól kinézek. Ennek is most kellett jönni — gondolja ijedten, és igyekszik feltűnően undorodó pofát vágni. — Hogy lefogyott... na de nem is csoda manapság... bezzeg régen... Jujj, mit csipked — dől a szó Korpafalviból és közben észreveszi Blazseket. — Drága Blazsek úr, hát maga is itt van? Jaj, de örülök... Maguk persze nem ismerik egymást... Uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam önöket. Blazsek Lajos egykori tiszttartóm, Cviczek Jenő kedves régi barátom. Blazsek és Cviczek megdöbbenve nézik egymást, majd egyszerre meghajolnak, összeütik a bokájukat és egymásra mosolyogva mondják: — p—Vérrrlek! Nagyon örrrvendek... n,s lenyieg nagyon örülnek egymásnak. AZTÁN KILÉP a közéleti nagyság, az ő esetében azonban könnyű a módszer. Tekintetüket megacélozzák, mosolyuk öntudatos lesz, eléneklik, hogy azt mondja: — Sződd a selymet elvtárs — és döngő léptekkel bevonulnak a közéletbe... HERBST FERENC