Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-30 / 95. szám

4 NÉPÚJSÁG 1957. november 50. szombat LILIOMFI VIT-DtJASOK — Szigligeti Ede vígjátékának bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban Láttuk a Madách Színház­ban, filmen és most a Gárdo­nyi Géza Színház művészeinek tolmácsolásában. A darab meséje — ki ne is­merné? — a magyar színját­szás romantikus hőskorába viszi a nézőt. Abba a történel­mi levegőjű korba, amikor ma­gyarul írni, magyar szót sut­togni, vagy sztentori hangon kiáltani, az akkor még nagyon kis világot jelentő deszkákról — politikai tett volt. Hogyne lett volna az hiszen 1848. után va­gyunk, Világos után, egy vesz­tett szabadságharc után, ami­kor Bécs, a Bach-Korszak sö­tétségét bocsátotta hazánkra. Bűn volt minden, ami magyar, s amilyen drasztikus, barbár módszerekkel fojtották el a szabadságharcot, vagy irtották azok vezetőit és résztvevőit, s mint amilyen erőszakkal és ra­finériával teremtették meg gazdasági fölényüket, s taszí­tották hazánkat félgyarmati sorsba, nos, ugyanolyan eszkö­zökkel vették birtokukba a kultúrát, a színpadot is. Oszt­rák kancellária, osztrák ipar, német nyelv, osztrák színját­szás. Szobatiszta — majd azt mondanám: udvartiszta — né­met darabok, szobatiszta álla­mi színészek szobatiszta kriti­kák. Hazug tükör tehát, me­lyet az uralkodó ház rendelt volt el, hogy magát abban szépnek láthassa, mert a má­sik tervük, hogy a tükröt a nép szeme elé tartva, a nép is szép­nek lássa magát, életét, de még inkább az elnyomókat — hát ez nem sikerült. Ennek több oka volt. De a sokból elég annyit megemlítenünk, hogy nem jártak színházba, mert pénzük sem volt, meg a nyel­vet sem értették. De az a német • tükör még sem volt teljesen veszélytelen A németesítő kultúrpolitika, a magyar uralkodó osztály, s az értelmiség ingatag rétegeiben bizonyos sikereket ért el. Elég csak arra az egyre utalnunk, hogy Jókai megírta az „Uj föl- desúr-”at, melynek békítő, ki­egyező szándéka közismert (Természetesen Jókait csak ez­zel mérni, munkáját és őt ma­gát csupán ezzel értékelni nagy bűn lenne, de ezt nem látni is vakságot jelentene.) A magyar uralkodó osztály pedig sikkből, sznobságból is eljárt a színház­ba. s ott lassan, de biztosan szívta magába a németesítő kultúrát. Az irodalom, s annak ma­gyar nyelven való művelése, a mi népünk történelmében min­dig nagy szerepet játszott, — szinte előfutárja volt a kard­csapásnak, a fegyverropogás­nak. Vagy éppen a szellemi, harc vér nélkül is elvezetett egy-egy győzelemhez. A re­formkor előkészítője volt 48- nak. Az 1849-et követő évek a magyar írókat persze más feladatok elé állították, minta reformerokat saját koruk. Ak­kor felfelé ívelt a forradalom, a szabadságharc ügye, ekkor p>edig szerte Európában és most már nálunk is újra csen­des volt minden, s ezt a csen­det csak a politikai foglyok fájdalmas nyögései és a német nyelv recsegése törte meg. Eb­ben az időben, tehát amikor szinte csak egy fegyver: a szó maradt számunkra, ezt a szót okosan kigondolni, megformál­ni és könyvben, vagy a sza'n- padrpl messze kiáltani — ma­gyarul: szép hazafias tett volt, bátor politikai hitvallás. Szigligeti élete persze nem a harcos forradalmár író élete, Mérsékeltebb politikai felfo­gás, csendesebb vérmérséklet, egyszerűbb jellem. De saját harcát mégis csak megvívta, először családjával szemben, hogy később megvívhassa har­cát az irodalomban és a szín­padon, a magyar szó terjesz­téséért. „...En nyíltan megvallom, - összes munkálataim legfőbb célja más nem volt soha, mint a magyar színészetnek Pesten emelése, és ezáltal a németnek süllyesztése. E célt tűztem ki veres fonalamul, s ennek min­dent kész vagyok feláldozni. E csatába használt fegyveremet nem kell említenem: írói tol­iam az” — vallotta szóban és megvalósította tetteiben. Szigligeti írt is, játszott is, rendezett is. A Liliomfi témá­ját is saját és kollégáinak éle­téből merítette. A szó tiszta és igaz értelmében vett népszín­mű ez, amelyben tárgy-i fő­szerepet a színjátszás, a szere­lem s a maradiság a fondorla­tos kapzsiság leleplezése ka­pott. De a prímet vitathatatla­nul a színjátszás viszi. Színész Liliomfi is, az élethivatásáért otthonról megszökött úrifiú, — aki társaival, Szellemfivel és a többiekkel „a rozzant határon" járja a magyar városokat. Va­gyonuk néhány paróka, meg a színjátszás iránti, hittel teli szivük, amely átsegíti őket minden akadályon. Fizetségük: néhány garas és a megnemér- tés. De éppen a közömbös tö­megből egy vékony réteg már szinte túlon túl is a színjátszás értője, lelkesedője, s ő maga is aktív résztvevője. Éppen ilyen házban lel szál­lásra Liliomfi és hűséges ba­rátja, Szellemfi. Itt él és ne­velkedik Kamilla, egy szemfor­gató vénkisasszony szárnyai alatt Mariska, Szilvái profesz- szor uram örökbefogadott leá­nya. Természetesen a fiatalok egymásba szeretnek. Az idő­sebbek, részben féltékenység­ből (Kamilla kisasszony is sze­relmes Liliomfiba), részben vaksi előítéletből (Szilvái pro­fesszor megveti e komédiáso­kat és nem is tudja, hogy Li­liomfi azonos kitagadott uno- kaöccsével), a szerelmesek út­jába állnak. Szellemfi a bort szereti, de ennek a frigynek is nagy akadálya van: a pénzte­lenség. Kolozsvárott kezdődik a da­rab, a szerelmi bonyodalom, — de a társulat szedi sátorfáját, s átmegy Nagyváradra. Átke­rülnek velük együtt a problé­mák is, hogy ott újabb szen­vedések, bonyodalmak, szerep­cserék, fondorlatok útján vé­gül is a fiatalok mind boldo­gok legyenek, szerencsésen és ügyesen kijátszva a kor mara- diságát képviselő professzort, s a vagyongyűjtés vak meg­szállottját, Kányái korcsmá- rost. A hepiend azonban monda­nivalójában sokkal gazdagabb ennél. Mert Mariska nemcsak Liliomfié, de a magyar szín­játszásé is lesz, ezzel mintegy hangsúlyozva a darab ereden­dő és valódi gondolatát. A darab szellemes, fordula­tokban gazdag, mulatságos, — könnyed és játékos. A siker ta­lán magától is adódik, de a színház művészi kollektívája nem elégedett meg ennyivel. Hozzáadta az előadáshoz a ma­ga obulusát. Szinte kacérko­dik az ember a gondolattal, hogy ezt írja: jó darab, jó ren­dezés és jó játék! Dehát ez, amennyire sok, annyira kevés. Ezért megpróbálom — hitem szerint megközelítően — visz- szaadni a művészi kollektíva munkájának hatását. Már a szereposztás is Mezei Éva rendezői munkáját dicsé­ri, de a rendezői elképzelés helyes felfogása végig érződik a három felvonáson. Mindenekelőtt sikerült meg­teremteni a kor színjátszásá­nak levegőjét. Teátrális az egész darab (mint ahogy ennek is kell lennie), de egy cseppet sem terhesen. Sőt ez szinte az előadás első perceiben meg­teremti a biedermeier-i leve­gőt, a könnyedséget, a vidám­ságot, és mi magunk is úgy érezzük, hogy visszamentünk a múlt századba. Nem rendezői fogásnak, de nekünk szóló va­lóságnak vesszük a gyertya- gyújtást, a paravánra festett, előadáscímet, s a színészek egyenkénti bemutatását. Az elsőnél még csak figyelünk, de a másodiknál már értjük, hogy közös játékról van itt szó, — amelynek mi is részesei va­gyunk, amelybe nekünk is be­Kifűnoen szórakoztak A Népújság szerkesztősége és Kiadóhivatala november 24-én Verpeléten, a KISZ-el karöltve Népújság-estet ren­dezett. A többszáz főnyi fiatal­ság éjjel egy óráig ropta a táncot. A szépségverseny győz­tese Kozma Katalin, második helyezett: Molnár Erzsébet, a harmadik: Petrény Róza lett, akik értékes díjakat nyertek. A tombolán igen s»k nyere­le kell mennünk, hiszen mi most a 19. századbeli közön­ség vagyunk, s azok ott nem Fontos Magda, Kautczky Er­vin és Forgács Kálmán, meg a többi ismert Gárdonyi Szín­ház művészei, hanem Liliomfi, meg Szellemfi, az ismert 19. századbeli városról-városra já­ró kedves komédiások, akik­nek mi szívből tapsolunk. És ez a levegő végig töretlen, a rendezői ötlet szinte kifogyha­tatlan, s már azon sem cso­dálkozunk, hogy előadás köz­ben a színészek kedvesen, hoz­zánk, a nézőkhöz, kibeszélnek, elmondják titkos gondolatai­kat, ötleteiket, melyet csak ne­künk a nézőknek szabad tud­nunk, meg természetesen ne­kik, ezzel szinte cinkosokká válunk és végig együtt izgu­lunk a szereplőkkel. S mert a rendező nagyvonalúan, s éppen ezért a mű szellemé­nek alázatos szolgájaként dol­gozott, nagyszerű alakításokat kapunk a színészektől is. Já­tékosan, hangulatosan beszél­nek, mozognak, szeretnek, sír­nak — végig magukhoz lán­colva a közönséget. Liliomfit Kautczky Ervin alakítja. Szerencsés választás. Igazi hősszerelmes. Magas, jó­képű, tehetséges. Az utóbbi időkben oly kevésszer mertük leírni, hogy — Uram, bocsá’ — színpadon nagyon fontos kel­lék a külső, hősszerelmeseknél a szép, csinos külső. S Kaut- czkynál ez a külső szerencsé­sen párosul a tehetséggel. — Olyan, amilyennek lennie kell, amilyennek elképzelték a 19 században, s elképzelik ma is a fiatal lányok, s akiről az időseknek is boldog, szerelmes ifjúságuk jut eszükbe. Alakí­tása természetesen nem ilyen egysíkú, bár ez egymagában sem volna kevés. A szerep azonban sokkal nagyobb fel­adatokat rak Kautczky vállá­ra, de ő ezekkel is könnyedén megbirkózik. A mese szerint végig kell komédiáznia a há­rom felvonást, legalább öt sze­mélyt kell hosszabb-rövidebb ideig alakítania. De ami a leg­nehezebb: bár a hősszerelmes, a könnyelmű, a bohém komédi­ás — Liliomfi figurájának szí­nei ugyan, — de valójában e kedves kis hibáival és erényei­vel együtt legnagyobb erénye (melyet Szigligeti adományo­zott Liliomfinak), a magyar színjátszás után epekedő, lel­kesedő érzése. Minden gondo­lata, érzése és tette ebbe tor­kollik. Örökséget vár, s már tervez: négy szekér, nyolc ló, nagy társulat a jelenlegi szegé­nyes helyett. Szerelmes, de Mariskával együtt szerelmesek a színjátszásba is. Csendőrrel akarják hazavitetni (otthon vagyon, pompa várja), de nerr megy, mert egy életre eljegyez­te magát a színpaddal. Kautcz­ky Ervin jól tudta ezt érzé­keltetni. Külön meg kell említenünk, hogy éppen a korhűség szem­pontjából (ismét a rendezésről van szó) nagyon sokat mozog­nak a színészek — és jól. Ka­utczky mozgása tele van grá­ciával, szépséggel, s ez — anél­kül hoev figyelnénk — oly jól­esik szemünknek. Szellemfit Forgács Kálmán, s a most folyó előadásokon Pálffy György alakítja. Forgács Kálmán játékát fi­gyelve az az érzésünk, hogy ezt a szerepet neki írták, mint ahogy minden Forgács-alakí­tással így vagyunk egy kicsit. Nagyon elmélyülten, az apró részletek finom kidolgozásával alakítja szerepét. Természetes humor, kedves bohémság, nagy baráti szív — ezekből gyúrta össze Forgács Kálmán a múlt a fiatalok Verpeléten mény-tárgy lett kisorsolva. — Elismerésünket fejezzük ki Si­mon Béla, Csorba László, Pet­rény Béla, Kása Dezső, Kocsis Károly, György Magdolna, Kulp Ilona KISZ vezetőségi tagoknak, a párt, a tanács és a honvédzenekar tagjainak, akik lelkes munkájukkal hozzájá­rultak a Népújság-est sikeré­hez. Tóth József század ripacskodó komédiását. Játéka sallangmentes, egy­szerű, s éppen ezért nagyszerű volt. Volt, mert közben beteg lett, s helyette hirtelen, teljesen vá­ratlanul, egy éjszakai szerep­tanulással Pálffy György ug­rott be, akiben szintén jó szí­nészt ismertünk meg. Beugrá­sa jól sikerült. De még a jól sikerült beugrásoknál is érző­dik az összeszokottság, az ösz- szeérés hiánya. Ennek ellenére Pálffy György játéka is mulat­ságos, bár — s ez érthető is — nem olyan egyszerű és köny- nyed eszközökkel dolgozik, — mint szereptársa, Forgács. De mégis nagy elismerés illeti, s a közönség nevében is megkö­szönjük helyettesítését és jó játékát. Szilvái professzor visszahú­zó, múltat jelképező öreguras alakját Herédi Gyula szemé­lyesíti meg. Nehéz szerep. Szárazság, modorosság, fon­toskodás, ellenszenv a szín­játszás iránt, s mindezt úgy, hogy előttünk nevetséges le­gyen — nagy feladat elé állít­ja a színészt. Sikerült ezt megoldania Herédi Gyulának? A közönség tetszése és a taps azt bizonyítja, hogy igen. Mariskát, Liliomfi szerelmét Fontos Magda játssza. A szem­forgató nevelőnő és a morózus neveltető apa árnyékában él. de nem sínylődik. Jól nevelt, bájos, szűzies, de ha szerelmé­ről és a színjátszásról esik szó, fellázad és nem enged. Nagy hatással van rá Liliomfi egyé­nisége, életfelfogása és szerel­me. Először kicsit tartózkodó­an ( ahogy egy fiatal lányho- illik), de teljes szívvel bele­megy mindenbe: a játékba, a csínytevésbe, szerelembe, me­lyet Liliomfi kezdeményez. Mariska az első szerep, melyet idén Fontos Magda játszik. Az elmúlt évadban többször lát­tuk őt és megszerettük. Most úgy érezzük, még jobban gaz­dagodott játéka és még köze­lebb került hozzánk. Szendrei Ilona Kamillája az egyik legjobban sikerült alakí­tás. Kiforrott művész, aki — ahogy maga is mondja —, vég­re istenigazában kikomédiáz- hatja magát. Szerelemre, színé­szetre és Liliomfira áhítozó szemforgató farizeus, irigy és álnok. Pipiskedő, buta, de ra­vaszdi vénlány és háziasszony S mindezt Szendrei jól és mu- lattatóan csinálja, s játékán ér­ződik, hogy nagy kedvvel is. Gyuri pincért Varga Gyula. Kányái kocsmárost Fekete Alajos, leányát, Erzsit Déri Mária hozza színre. Varga és Fekete a közönség által már ismert jó színészek, de Déri Mária is ebben a darabban fel­nőtt hozzájuk. Hármójuk játé­ka kitűnően visszaadja a gaz­dag, de még nagyobb vagyon után sóhajtozó, s ezért lányát is eladni kész kocsmáros háza- tájának hangulatát. Jóízű be­szédjük, egyszerű gondolkodá­suk, természetes viselkedésük, hangulatossá, jobbá teszik az előadást. Mindhárman brillí­roznak a maguk és a nézők nagy örömére. Az ifjú Schwarcz szerepében Forgács Tibor nyújt jó epizód­alakítást. Forgács merevsége már rég a múlté, s művészi fejlődését éppen az bizonyítja, hogy kisebb szerepekben is tud maradandót nyújtani. Erős Irén, Hadházy Sándor és Szabó Olga is tudásuk javát nyújtot­ták villanásnyi szerepükben. És most valamit a zenéről. Megmondjuk őszintén, nem tetszett. Félreértéseket elke­rülve, nem a zenekar, és a kar­mesterek munkájáról, de Sár­közi „összeollózott” zenéjéről , van szó. > Egy kicsit ízléstelennek is tűnt. Két példát említek csu- ! pán: Kodály Ady versére írt í zenéje, a „Felszállott a páva” és Sárközi saját szerzeménye, az ismert mozgalmi dal: „Szól a kakas hajnal táj ban”, nem a darabhoz illő melódiák. S végül: természetesen a Li­liomfi sem hibátlan, teljesen tökéletes előadás, — akadnak kisebb hibák, de nem érdemes azokat hánytorgatni, hiszen uralkodó benne mégis csak a jó. S ezért a színház művészi kollektívája elmondhatja — hölgyek, bocsánat! —, ez jó mulatság, férfimunka veit. SUHA ANDOR A Moszkvában megrendezett Világ Ifjúsági Találkozón a recski zenekar kitűnő műsorával a második díjat nyerte el. Az együttes most mutatja be műsorát a megye dolgozóinak. — Egyelőre 20 hangversenyt rendeznek a megye városaiban, na­gyobb üzemeiben és községeiben. A hangverseny-kőrút előtt Lendvai Vilmos elvtárs, a Megyei Tanács elnöke és Egri Gyu­la elvtárs, az MSZMP egri városi bizottságának titkára meg­hallgatták a zenekar műsorát és beszélgetlek a VIT-díjas ze­nekar tagjaival. Egymillió forintért parkosítot­ták a Mátravidéki Erőmő lakóte­lepét. Uj házalt épültek ott is, Petőfibányán is, Gyöngyösön is. Az új házakban modern, kényel­mes, nem egyszer parkettás laká­sok. S nem egyszer kecskék, vagy nyulak a fürdőszobában, disznó a parkban, káposzta, krumpli ömlesztve a parkettás szobákban. Tudjuk, hogy sokan faluról kerültek be az új házak­ba, s nehéz elszakadni a falusi szokásoktól, az állattartástól, s nehéz megszokni a földes szoba után, a parkettást. Nehéz, mert nem egy család évtizedekig lakott nem is lakásokban, hanem odúk­ba, különös tekintettel a múlt rendszer „szociális“ gondoskodá­sára. Azt is tudjuk, hogy admi­nisztratív intézkedésekkel nem le­het segíteni; de neveléssel igen. Közösen, összefogva lehet és kell. Gazdasági érdekből, de kul- túrális érdekből is.- A KÜL- ES BELFÖLDI tu­risták vezetésére eddig Gyöngyö­sön nem volt megfelelő számú és képzettségű idegenvezető. A leg­utóbbi tanácsülésen tervbe vették egy idegenvezető csoport létesíté­sét is. E. S. Ajrapetjanc, a lenin- grádi Pavlov Intézet igazgatója a szovjet és magyar orvosok találkozóján érdekes, vetített­képes előadást tartott a feltéte­les reflexekről és azok klinikai felhasználásáról.- DECEMBER 1-EN tartják zászlóavató ünnepélyüket a ká­polnai KISZ fiatalok. — AZ EGRI állami pincegaz­daság a hét elején indította út­nak az első külföldi megrende­lést Ezúttal a svájci fogyasztók részére küldtek a világhírű egri borból. A terv szerint mintegy 5000 hektoliter bort exportálnak az idén.- DECEMBER 2-ÁN az egri Pedagógiai Főiskola II. 56. sz. termében Bakos József főiskolai tanár „Naiv eposzok világa“ cím­mel tart előadást. December 4-én a főiskola I. em. 39. számú tér mében. Dr. Szántó Imre Attiláról tart előadást. — A gyöngyösi városi és já­rási KISZ bizottság vasgyüjtő kampányt szervez. A Gyöngyös- oroszi Ércbánya fiataljai 60 rr zsa ócskavas összegyűjtésére vál­lalkoztak, a váltógyári kiszisták ennek a dupláját akarják össze­gyűjteni.- AZ EGRI Pedagógiai Főis­kola botanikus hallgatói, Hor­tobágyi Tibor tanszékvezető ta­nár irányításával öt éve kísérle­teznek az ágas kukorica termesz­tésével. Kísérleteik eredményeiről egy kiállításon adtak számot. 4 kiállítást az ország számos he­lyéről felkeresték.- A GYÖNGYÖSI városi ta­nács ülésén beszéltek arról is. hogy kiadják Spetykó Gáspár­nak, Gyöngyös költőjének ver­seit- A PÄLOSVÖRÖSMA RTl KISZ szervezet 10 ezer forintért saját költségén vetítőgépet vásá­rolt és hetenként kétszer vetíte­nek. A 250 férőhelyes mozinak nagyon őröltek a vörösmartiak, mert eddig a szomszéd községek­be, vagy Gyöngyösre kellett jár­mok, ha fibnet akartak látni.- ESKETÉSI TERMET akar létesíteni a gyöngyösi városi ta­nács, a termet a volt városháza épületében rendezik majd be.- A KOSSUTH KÖNYV és Lapkiadó 150 ezer példányban megjelentette a Szövosz 1958. évi Nagykalendáriumát.- AZ EV UTOLSO Lottó sor­solását december 27-én Egerben tartják.- NAGYSIKERŰ Katalin-báU rendeztek a füzesabonyi KISZ fiatalok. Hasonló rendezvényt tartottak Egerfarmoson is és a füzesabonyi járás több községé­ben.- GYÖNGYÖSÖN zeneiskola létesítését sürgették a tanácsta­gok.- A MÁTRA FALVAIBAN a tél közeledtével megkezdik a szo­kásos háziipari munkákat. A mátrai falvak leghíresebb készít­ménye a fakanál, melyből 156 ezret készítenek a télen.- A GYÖNGYÖSI piacon 2 forintos áron kapható a gőrőg- dinnye.- GENFBEN nagy sikerrel ve­títik a Nemzetközi Zenei Ver­sennyel kapcsolatban a Defa Beethowen filmjét. NOVEMBER 30: 1867. Született: Vaszary János festőművész (90 éve). 1667. Született: Jonathan Swift angol író (290 éve). November 30, szombat: Egerben este fél 8 órakor: Lüi- omfi (Kisfaludy bérlet). Egercsehi este 7 órakor: Veszé­lyes forduló. December 1, vasárnap: Egerben délután fél 4 órakoi és este fél 8 órakor: Liliomfi (bérletszünet). rV,e,ember 2, hétfőn: , iocs előadás. December 3, kedd: Egerben este fél 8 órakor: liliomfi (Arany bériét).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents