Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-30 / 95. szám

1957. november 30. szombat

NEPÜJSAG

3

Sokakat érintő rendelet

A közelmúltban látott napvilágot a kormány rendelete az üzemi tanácsok létrehozásáról; mint kimondja: „...az üzemi dolgozóknak a vállalatok gazdasági irányításába, a termelés társadalmi ellenőrzésébe való fokozottabb bevonása céljából...” E nagyjelentőségű intézkedés méltán váltott ki széleskörű visszhangot az üzemek dolgozói, vezetői között, hisz fontos okmánya az üzemi demokrácia továbbszélesítésének, alapja, hogy becsületes, a népi demokráciához hű, szocializmust akaró és üzemi tanácstagnak megválasztott társaikon keresztül egy-egy üzem minden dolgozója beleszólhasson a vállalat ügyeibe, gazdája lehessen gyárának, a termelésnek.

Lassan már egy hónapja telt el, hogy a rendelet megjelent, s ennyi idő alatt töb- bé-kevésbé meg lehetett már ismerkedni vele, volt arra is idő, hogy gondolkozzanak, mérlegeljenek, vajon milyen hatással lesz egy-egy üzem, vagy bánya életére a közeljövőben megválasztásra kerülő üzemi tanács. Mégis a tapasztalat az — néhány üzemben folytatott beszélgetés alapján — hogy sokan nem látják tisztán a rendelet elvi lényegét, nem mérték még fel sem magukban, sem a viták, beszélgetések folyamán e rendelet hatását.

Az egyik bányaüzemnél az a vezetők kialakult véleménye, s ez a pártszervezeté is, hogy kicsit fából vaskarika dolog ez, mert a vezetés ugyan kollektív, de a felelősség továbbra is egyszemélyi. Másutt azzal érveltek, hogy nincs különösebb garancia: vajon tud-e megfelelő és kellő tudományos megalapozottsággal bíró szakmai segítséget adni majd a tanács. Ismét másutt a tanács létszámát sokallják, mondván, több embert nehezebb összehozni, mint kevesebbet, kevesebb ember, sokkal aktívabb, mint a több. Voltak persze — s ez a több — olyan vélemények is, amelyek minden különösebb fenntartás nélkül, rendkívül pozitívnek tekintik a kormány rendeletét, s ha rajtuk állna, talán már ma túl lennének az egész választáson.

Mindent egybevetve azonban egy dolog világos: nem ismerték fel még sokan, mit jelent a munkában, a termelésben, az üzem egész életében a tanácsok létrejötte, s ennek felismeréséhez nem is kaptak eddig kellő segítséget. Pedig — bár az üzemi tanácsok közvetlenül a szakszervezetek irányítása alatt dolgoznak — ez nemcsak szakszervezeti ügy, ez napjaink egyik legfontosabb, hatásában mesz- aae előremutató feladat, amelynek jó előkészítésében, megszervezésében egyaránt részt kell vennie a pártnak, a KISZ-nek, s mindenkinek, aki csak felismerte, megértette: miről is van itt szó voltaképpen.

Az üzemi tanácsok szerepe elsődlegesen az, hogy az üzem dolgozói választott képviselőiken keresztiül beleszólhassanak vállalatuk ügyeinek inté- zésébe. A tanácstagok, a hivatalból tanácstagsággal rendelkezetteken kívül (ezek egy- része is egyébként választott!) az egész üzem kollektívájának választása alapján nyerik el meghatározott időre tisztségüket. Egy a feltétel velük szemben: a népi demokráciához hű, becsületes, szocializmust építeni akaró emberek legyenek. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen megválasztott testület, amelynek tagja az üzem igazgatója is, kellő körültekintéssel, felelősséggel tud dönteni olyan ügyekben is, amelyekben eddig egyedül állt az igazgató. S nemcsak dönt, de segít is döntései megvalósításában, hisz a tanácstagok egyszerű dolgozók, bányászok, vagy esztergályosok, művezetők, ▼agy talán csak segédmunkások. Az igazgatónak, aki adott esetben jobban ismeri a törvény egy-egy rendelkezését, joga, sőt kötelessége vétóval élni egyes esetleges olyan döntéssel szemben, amely összeegyeztethetetlen a fennálló rendelkezésekkel.

A tanácsban, a közvetlen mfszaki vezetőkön kívül, igen

sok jó szakember is résztvesz, olyan munkások, akik hosszú évek, vagy éppen évtizedek óta dolgoznak szakmájukban. Naívság volna azt állítani, hogy egy ilyen testület ne tudna szakmai és konkrét segítséget adni akár egy bányaüzemnél, mondjuk a gyöngyösi XII-es aknában, akár más jellegű üzemnél. Különben is ismert és örökérvényű mondás: több szem, többet lát. s az üzemi tanácsnak nemcsak annyi szeme lesz, ahány tagja van, hisz a tanácstagok ott dolgoznak a többi munkás között, ismerik problémáikat, elgondolásaikat, megértik és megjegyzik javaslataikat, vagy bírálatukat. Ilyenformán egy- egy tanácsülésen lényegében az egész üzem ülésezik, mond véleményt valamely kérdésről, s egy egész üzem is dönt a hogyan továbbot illetően.

Felmerült az is, hogy helyes lett volna, ha a rendelet erkölcsileg is, anyagilag is felelőssé tenné az üzemi tanácsok

megválasztott tagjait, minthogy „az igazgató is így felel munkájáért.” Azon az egyszerű tényen túl, hogy végeredményben az igazgató — ha a megfogalmazás így talán egy kicsit erős is — ezért kapja a fizetését, egy választott testületet anyagilag felelőssé tenni kicsit furcsa volna. Ami az erkölcsi felelősséget illeti, az nyilvánvalóan meg lesz, elsősorban saját választóik vonják majd így felelősségre azokat a tagokat, vagy az egész tanácsot, akik, vagy amely munkája nem segítette elő az üzem menetét, termelését. Végső soron az igazgató egyszemélyi felelős vezetése, az igazgatói jogköre így nem szenved csorbát, így jut valóban teljes érvényre, így tud hatékonyabban intézkedni, messzebb látni.

A sok felmerült és vitatható nézet között azonban volt néhány, amely feltétlenül megszívlelendő. A rendelet ugyan beszél róla, de mégsem árt ezt

a gyakorlati tapasztalatok alapján határozottabban körvonalazni: milyen legyen az üzemi tanács és az igazgató viszonya, az üzemi tanács és a szakszervezet kapcsolata, a szakszervezeti irányítás módszerei a konkrét, gyakorlati munkában; hogy a legmesz- szebbmenő következetességgel valósítsák meg, — az üzemi tanácsok ülései ne a munkaidő alatt legyenek, stb.

Nehéz volna, s egy cikk keretében nem is igen sikerülne még csak érinteni sem mindazokat a problémákat, amelyek a rendelet és végrehajtása kapcsán felmerültek. De egy tény: ha ilyen nagy a visszhangja, ha ennyi a vélemény, a nyílt és őszinte vélemény a rendelet kapcsán, — akkor az élet már előre igazolta, hogy olyan területre hoz végleges és megnyugtató megoldást, amely területen az ellenforradalom próbált számunkra korántsem megnyugtató megoldást találni. (Gy. G.)

Egy nagyraiiőlt „X IS Ü G Y“

AZ ÜGY KÜLÖNBÖZŐ irattárakban porosodó aktáiból vastag kötetet lehetne összeállítani. Abból az összegből, melyet azoknak az embereknek fizettek ki, akik 1955. óta a szálakat bonyolították, talán kitelne egy kisebbfajta ház. — Hisz ez ügyben összeült a gyöngyösi járásbíróság, az egri megyei bíróság, kiszálltak vizsgálatra több ízben a megyei KISZÖV revizorai, az Állami Ellenőrzési Minisztérium ellenőrei. Vizsgálta az ügyet a gyöngyösi pártbizottság és csak a jó ég tudná megmondani, hogy még ki nem. Szabályos kis jogi háború ez, mely két év után még ma sem ért véget.

Megpróbálom elmondani a „tényállást” (azt hiszem, jogi nyelven igy kell mondani), — mely nem lesz könnyű feladat, mert nem beszéltem két emberrel, aki ugyanazt állította volna.

Béli Ivánné gyöngyösi lakos a helyi Építőipari KTSZ tagja volt, mint anyagkönyvelő. Egy napon, minden előzmény nélkül közölte vele Tóth Imre, a szövetkezet elnöke, hogy más beosztásba helyezi, mivel munkájával nincs megelégedve. — Előtte Béliné semmiféle figyelmeztetést nem kapott, fegyelmije nem volt, ennek ellenére anyagkönyvelőből segédmunkássá minősítették át. Béliné ezt méltánytalannak tartotta, annál is inkább, mert eléggé gyenge fizikumú ember és idegei is kezdték felmondani a szolgálatot.

így kezdődött 1955-ben.

Béliné az új beosztását nem fogadta el, fellebbezéssel élt a KISZÖV-höz az irat azonban valahol az elnök fiókjában elsüllyedt. Vitát vita követett, persze egyre élesedett a hang, egyre jobbon elmélyültek az ellentétek.

Az ügy a bírósághoz került.

Közben Béliné beteg lett, de táppénzét nem fizették ki. Ez újabb ok arra, hogy ez a háború még kíméletlenebbé váljék. Közben persze a szövetkezetnek indokolnia kellett, Béliné áthelyezésének okát. — Kiderítették, hogy gyenge munkaerő, mint anyagkönyvelő egyáltalán nem használható. Béliné ezzel szemben azt állította, hogy az ok az elnök és közte lévő személyi ellentét. És .vajon ennek mi lehet az oka? Erre senki nem tudott választ adni. A szövetkezet főkönyvelője és dolgozói elismerik, hogy az elnök és Béliné között van valami nagy ellentét, de ennek okát senki sem tudja megmagyarázni. Egyedül Béliné, aki azt állítja, hogy az ellentét onnan ered, hogy egy alkalommal a szövetkezet akkori könyvelője és az elnök arra adott utasítást, hogy belég nélküli könyvelési bizonylatokat könyveljen el. Ezt ő akkor állítólag megtagadta és csak vonakodva teljesítette, — miután egy tizenhétezer forintos hiány eltüntetéséről volt szó.

BÉLINÉ ÁLLÍTÁSA súlyos vád és annál inkább az, mert a vizsgálatok vádját nem igazolták.

A járásbíróság az első tárgyaláson Béliné javára döntött. Elrendelte a visszavételét és elmaradt munkabérének kifizeJ tését. A szövetkezet természetesen fellebbezett.

Újabb tárgyalás, mely ismét Béliné győzelmét hozza. Most már kötelezik a vállalatot a kifizetésre.

A KTSZ azonban nem fizet.

Ismét egy tárgyalás, mely ezúttal már megyei szinten zajlik le. A megye bíróság a járásbíróság által megállapított 2260 forint összegű kártérítést 6075 forintra emeli, ezenkívül kötelezi a szövetkezetei a perköltségek megfizetésére.

Közben az Állami Ellenőrzési Minisztérium utasítására visszaveszik a Szövetkezetbe és a bérelszámolói feladatokat bízzák rá. ügy látszik, hogy végre elinéződött ez a tengeri kígyó ügy. De nem így nörtént. Alig telik el két hét, Béliné újabb levelet kap, melyben közük vele, hogy áthelyezik raktári segédmunkásnak.

Béliné ezt a beosztást sem fogadja el és evvel megkezdődik a második felvonás, — mely még a mai napig is tart.

Jelenleg az ügy a legfelsőbb bíróságnál van és a döntésig 3 Megyei bíróság ítéletét felfüggesztették.

Hát körülbelül ez a tényállás, ezt tudhatja meg az ügyről az érdeklődő.

Azonban ezt az ügyet fgy elmesélni annyi, mintha a Háború és Béke tartalmát két mondatba akarná valaki összefoglalni. A szálak sokkal bonyolultabbak, a határozatok sokszor egymásnak ellentmondók.

Hogy csak egy példát említsek: A KISZÖV két ellenőrt küldött ki a szövetkezetbe, hogy állapítsák meg, vajon helytálló-e Tóth Imre elnöknek az a kijelentése, hogy Bé- üné a munkáját nem jól látta el A kéttagú bizottság a lefolytatott vizsgálat utón kijelen- ette, hogy Béliné képes munkakörének betöltésére.

Egy év múlva a KISZÖV ügyésze fellebbezésében arra hivatkozik, hogy az a bizottság képzetlen, a könyveléshez nem értő emberekből állt, tehát ítéletük nem fogadható el.

Egy halom papír, jegyzet, bírósági végzés áll előttem és beleizzadok, hogy a sok papír és vélemény közül kibogarász- szam az igazságot. Kavarognak a fejemben a paragrafusok és arra gondolok, hogy az emberi indulatokra, a személyes sérelmekre, az emberi hiúságra nincs paragrafus.

És van ennek az ügynek még egy háttere, és ez a politika. Több ember állította azt, hogy ez nem munkaügyi vita, hanem politikai ügy.

TUDNI KELL AZT, hogy Béli Ivánné férje Gyöngyös egyik legrosszabb hírű nyilas vezére volt, aki jelenleg 12 éves börtönbüntetését töti valamelyik fegyházban. De tudni kell azt is, hogy Béliné 1941 óta nem élt a férjével. Béliné ellen természetesen megindult a hadjárat. Annak ellenére, hogy sohasem volt földje, két ízben kiírták, mint kulákot a gyöngyösi Csemege-bolt kirakatában elhelyezett rosszhírű

faliújságra. Bérelszámolói munkaköréből pedig a városi pártbizottság akkori titkárának kifejezett utasítására váltották le.

Én beszéltem ezzel az emberrel. Megkérdeztem, hogy mi a véleménye most az ügyről. Béliné rovására mást nem tudott felhozni, mint azt, hogy ha 1941 óta különvált an él az urától, akkor miért hordja

még most is a volt nyilasvezér nevét. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nem lenne helyes, azt követelni egy asszonytól, hogy eladósorban lévő lányával, a lánynevén éljen.

Ez tehát nem alap arra, hogy a szövetkezet elnökét, pártfegyelmi terhe mellett kötelezzék, hogy szálljon szembe a bíróság és az Állami Ellenőrzési Minisztérium határozatával.

Azt senki sem mondja, hogy Bélinét valamiféle vezető beosztásba kell helyezni. Erre sem képzettsége nincs, nem is kívánja ezt és más szempontból is helytelen lenne.

De a megélhetéshez joga van, a munkához való jogát alkotmányunk biztosítja éppúgy, mint minden embernek ebben az országban És ahhoz is joga van, hogy a törvényes keretek között fellebbezéssel éljen egy olyan határozattal szemben, melyet a járási és megyei bíróság is törvénysértőnek nyilvánított.

Beszélgettünk az ügyről Tóth Imrével, a gyöngyösi Építőipari KTSZ elnökével. — Fiatal, energikus ember az elnök, elképzelhető, hogy ebben a vitában is a tőle elvárható szangvinitással vett részt. Ezt mondják azok is, akik emlékeznek a két éve vajúdó ügy részleteire. Most mór azonban higgadtabban látja a dolgot és szavaiból érzem, hogy sajnálja Is ez az asszonyt. Legalább is erre enged következtetni az az Ígérete, hogy megpróbál egy adminisztrátori helyet biztosítani Béli Ivánnénak.

Azt hiszem, hogy ha hamarább eljutott volna erre az álláspontra, sok feleslegesen elfecsérelt energiát takaríthattak volna meg, sok feleslegesen elhullajtott könnyet előztek volna meg.

Az újságíró, azonkívül, hogy okulásul megírta ezt az esetet, sajnos nem sokat tehet. Az ügy járja tovább a bíróságokat, a paragrafusok vívják a csatát. Ügyészek, bírók, ülnökök és ügyvédek megpróbálják majd kideríteni az igazságot, és ebben nem segíthet az újság.

Én csak egyet tehetek. Becsempészek ide egy apróhirdetést, melyre, az előzmények ismeretében talán megmozdul valamelyik gyöngyösi igazgató vagy vállalatvezető és kenyeret ad Béli Ivánnénak.

Tehát, ime a hirdetés.

ADMINISZTRÁCIÓS és számszaki munkakörökben jártas középkorú asszony, — akinek létkérdés a munka, — állást keres.

Csupán énnyit kér Béliné és ezt a célt szolgálja ez az írás is.

HERBST FERENC

A földművesszövetkezeti küldöttértekezlet Egerben

Az elmúlt héten kétnapos értekezletre jöttek össze a földművesszövetkezetek küldöttei. Az értekezleten 147 küldött és közel 100 meghívott vett részt. A beszámolót Bartolák Mihály elvtárs, a MÉSZÖV elnöke tartotta.

A beszámolót élénk vita követte. Képünkön Cseh Jánosnál, az egyik hevesi küldöttet mutatjuk be, aki felszólalásában a

hevesi földművesszövetkezetek munkájáról beszél. ES!.‘VSt3r *% ír5**""’-----•_’.** ---—-—a

A küldöttértekezlet titkos szavazással választotta meg az új megyei vezetőséget, s az országos kongresszus küldötteit. Hataják Pál domoszlói küldött szavazásáról készült ez a kép.