Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-27 / 94. szám

4 NÉPCJ8AG 1957. november 27. szerda. /j TECHNIKA, C7C TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Éghetetlen papír Egy német vegyésznek sikerült olyan papírt előállítani, amely nem log tüzet. Ez a papír sem­mivel sem különbözik a közön­séges papírtól, gyártása sem költ­ségesebb, mert éghetetlenségét egy titokban tartott kémiai fo­lyamat segítségével érik el. Az áj papír 700 fokon sem gyullad meg, pedig ezen a hőmérsékleten már több fém megolvad. Több mint egymillió villamos-háztartási készülék Jugoszláviában A jugoszláv villamosipar most készítette el jövő évi termelési tervét. Eszerint 1958-ban Jugo­szlávia 1 200 000 háztartási vil­lamoskészüléket (villanytűzhe­lyet, hűtőszekrényt, vízmelegítőt, vasalót és radiátort) gyárt majd. E készülékek között szerepei 11000 mosógép, 30 000 százlile- res villany melegítő, 260 000 vil­lanyvasaló és 470 000 villanytűzr hejy. Jövőre tervezik a hazai rádiógyártás fokozását is. A hét jugoszláv rádiógyár az idei 180 000 vevőkészülékkel szemben mintegy 220 000 készüléket ad ál majd a kereskedelemnek. Franciaországban táv- irányítású vonatok készültek Egy francia vasúttársaság kö­zölte, bogy bármikor üzembelie- lyezhető a teljesen önműködő, mozdonyvezető nélkül használ­ható távirányítású vonat. A szerelvényt a Párizs—Laussanne vonalon helyeznék üzembe, azon­ban félnek, hogy az utasok egyelőre előítélettel viseltetnek a mozdonyvezető nélkül való utazásssal szemben. Léghajóval a sztratoszférába Minneapolisban az Offioe of Naval Researach intézet léghajó­kat küld a sztratoszférába a szél­járás, a nap és a bolygók tanul­mányozására. A teleszkópikus fényképező- és filmfelvevőgépek 80.000 láb magasságból sokkal többet „látnak“ mint a földi csillagvizsgálók. A légihaderő ha­sonló kísérleteket végez. Emlékünnepélyen emlékeztek meg az egriek üdv Endre születésének évfordulóján Az elmúlt hét péntekén bensőséges ünnepségen emlé­keztek meg Eger dolgozói Ady Endre születésének nyolcvana­dik évfordulójáról. A Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága és az egri Pedagógiai Főiskola béke­bizottsága által rendezett em­lékünnepélyt — melyen több- százan vettek részt — Dr. Szántó Imre főiskolai tanár nyitotta meg. Ünnepi megem­lékezést Pataki László főisko­lai tanár tartott. Pataki László részletesen beszélt Ady művé­szetéről, jelleméről, az élet és a társadalomról alkotott véle­ményéről. Az ünnepség második felé­ben Demján Éva előadómű­vésznő Ady versek előadásá­val, Kerényiné Kéry Margit a Színház és Filmművészét! Főiskola tanára és Kerényi Miklós György, a budapesti Bartók Béla zenekonzervató­rium tanára megzenésített Ady versek előadásával kellemes művészi élményt nyújtottak a hallgatóságnak. Egri Vörös Csillag: November 28-tól december 4- ig: Moulin Rouge (angol). Egri Bródy: November 28-tól december 4-ig: Tizennyolcévesek (cseh­szlovák). Gyöngyösi Szabadság: November 28-tól december 4-ig: Rendőrök és tolvajok (olasz). Gyöngyösi Puskin: November 28-tól december 4-ig: A test ördöge (francia). Hatvani Vörös Csillag: November 28-tól december 2-ig: A császár parancsára (ma- gyár). Hatvani Kossuth: November 28-tól december 1- ig: Kirakat mögött (szovjet). Füzesabony: November 26—28: Ördögi kör (német). November 30-tól december 2- ig: Kurúzsló (francia). Heves: November 30-tól december 2-ig: Láz (magyar). A minap a gyöngyösi Vö­rös Csillag étteremben ül­tem egyik helybeli barátom­mal. A kellemes társalgás közben egy rettenetesen kel­lemetlen dolgot vettem ész­re. Az történt ugyanis, hogy egy bolha rajtam költötte el szerény vacsoráját■ Észre­vételemet közöltem bará­tommal, miközben az asztal alatt lázasan vakaróztam. — Mi már megszoktuk... tudod, ez a kárpit tele van bolhákkal, — mondta és megvakarta a lábát. Kifelé menet szellemes- kedni akartam a pincérrel: — Volt egy duplám és egy bolhám! — 3.40 — mondta a pincér szemrebbenés nélkül. Es ezzel vége a történet­nek. Mindezt két dologért ír­tam meg. Az egyik, hogy te­gyenek valamit a gyöngyösi étterem vezetői, hogy a fo­gyasztott ital, vagy étel mel­lé a zenén túl bolhát ne szol­gáljanak fel. A másik ok: szégyellem, de ez egyszer én csaptam be egy pincért. Egy bolhát vallottam be, pedig mint itt­hon kiderült, három volt. H. F. — A MVLT HÉTEN ülést tartott Budapesten a Magyar Űrhajózási Bizottság, melyen Almár Iván a bizottság titká­ra az űrhajózás problémáiról tartott beszámolót. — AZ ELMÚLT HÉTEN tartotta névadó ünnepségét a hatvani gócponti vasutas KISZ-szervezet. A hatvani vasutas fiatalok szervezete az ellenforradalom mártíjának, Mező Imre elvtársnak nevét vette fel. — ADY ENDRE születésé­nek 80. évfordulója alkalmá­ból a Kerepesi temetőben megkoszorúzták Ady Endre sírját. A koszorúzást ünnepsé­gen részt vettek a párt és a kormány vezetői, valamint a Magyarországon tartózkodó külföldi követségek képvise­lői. — BEFEJEZTÉK az ősziek vetését, az őszi mélyszántással és silózással pedig a napokban végeznek a csányi állami gaz­daság dolgozói. Tervbe vették, hogy a jövő évben 150 hold új szőlőt telepítenek és ezzel kapcsolatban még 180 fővel több dolgozót tudnak foglal­koztatni. NOVEMBER 27: 1802. A Széchenyi Könyvtár alapítása (155 éve). 1945. Megalakul Párizsban a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség (12 éve). 1924. Á Mongol Népköztársa­ság kikiáltása (33 éve). NOVEMBER 28: 188’. Megindult Budapesten az első villamosvasút (70 éve). 1820. Született Engels Frigyes (137 éve). NOVEMBER 29: 1947. A bankok államosítása (10 éve). 1944. Albánia felszabadult a fasiszta megszállás alól, Albá­nia felszabadulásának napja. (12 éve). 1345. Megalakult a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. Ju­goszlávia nemzeti ünnepe — a Köztársaság Napja (12 éve). 1920. Megalakult a szovjetha­talom Örményországban , (37 éve). —A SZAKÜZLETEK és trafikok a napokban megkez­dik az 1958. évi naptárak áru­sítását. Húsz-fajta zsebnaptár készül, 800 ezer példányban. Ezek műbőr, bőr, vászon és papírkötésben kaphatók 1.60 forinttól 30.— forintig. Rövi­desen árusítják a Kincses Ka­lendáriumot is. — A TTIT EGRI klubjában 27-én este fél 8 órakor „Az öregedés problémái” címmel előadást tartanak Dr. Horto­bágyi Tibor főiskolai tanár, Dr. Kobulniczki Emil gyön­gyösi főorvos, Dr. Lukács De­zső főiskolai tanár és Papp Miklós gyöngyösi gimnáziumi tanár. Ugyanezen a napon a római és bizánci művészetről lesz előadás a főiskola II. em. 65. számú termében. — A GYÖNGYÖSI járási kultúrház december 12-én nagyszabású szavalóversenyt TßTldßZ­— KERESKEDELMI Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dől-, gőzök Szakszervezetének He­ves megyei bizottsága novem­ber 28-án délelőtt 9 órakor nagyaktíva értekezletet tart a szakszervezeti székház nagy­termében. A megyebizottság beszámolóját Szacsuri István M. B. elnök tartja. A PÉNZTÁRNÁL Nagy sikerrel játssza az egri Gárdonyi Géza színház Szig­ligeti Lilicmfi című három felvenásos zenés vígjátékát. A pénztár előtt sorban állnak a jegyekért. Úgy látszik, a jó előadás híre könnyen elterjed a városban. V Suti . A TEST ÖRDÖGE Az 1920-as évek egyik nagy könyvsikere volt a „Test ördöge”, melynek szerzője Raymond Radiguet. Regényét 1946-ban vitte filmre a francia filmgyártás. A filmet Clau­de Auiant Lara filmrendező páratlan mesterségbeli tu­dással, sok apró ötlettel rendezte. Az embereknek lehet parancsolni, — ezt mondja a Test ördöge —, de az érzéseknek, a szenvedélynek, a test­nek nem. Ezt a nyers igazságot illusztrálja a fiatal diák és a magárahagyott, szerelemre vágyó asszony egymásra talá­lása. A filmet, mely évekkel ezelőtt a magyar közönség előtt már hatalmas sikert aratott, most felújításként no­vember 28-tól december 4-ig a gyöngyösi Puskin filmszín­ház játssza. November 27, szerda: Egerben este fél 8 órakor: Li- liomfi (Katona bérlet). Gyöngyösön este 3 órakor: Ve­szélyes forduló. November 28, csütörtök: Egerben este fél 8 órakor : Liliomfi (Arany János bérlet). Gyöngyösön este 8 órakor: Veszélyes forduló. November 29, péntek: Egerben este fél 8 órakor : Liliomfi (Jókai bérlet). Pétéi vásárán este 7 órakor: Vészéi- c» ford. .ó. Község, melynek jelene van és jövője less (Tudósítónktól) „PUSZTATENK tanya a he­vesi járásban. Lakóinak szá­ma 450, utolsó postája Erdő­telek.” E szűkszavú írás, e néhány szó áll egy régebbi kiadású adattárban, mely hazánk köz­ségeiről ad tájékoztatást. Per­sze ebből a jelentésből sok- minden kimaradt. Kimaradt az, hogy a környék széles ha­tárát négy földbirtokos bito­rolja, hogy az itt élő emberek egytől-egyig cselédek az ura­dalmi birtokon, hogy 80 csa­lád közül csak 12-nek volt sa­ját háza, a többi egészségtelen cselédlakásban nyomorgott 1945-ig. Ma már csak omladozó ura­dalmi hodályok, e hosszú kor­hadó régi dohánypajták és egyetlen cselédház őrzi muta­tóban a múlt emlékeit, e rossz emlékeket. Erről a régmúlt rossz emlékről beszélgettünk a tanácsházán a tenkiekkel, ide­való emberekkel. Itt van Bódi Károly, a ta­nácselnök és Mészáros József, az iskola igazgatója is. Ne­kem szinte akadozva ered meg az emlékezés erecskéje, nyilván azért, mert az ember nem szívesen emlékszik arra, ami rossz. Igyekszik azt mi­előbb elfelejteni. Igaz, a köz­ség múltját, Pusztatenket, az itt élő emberek sorsát, szen­vedését nem lehet egykönnyen csak úgy kitörölni az emléke­zetből. Két rend, két világ, az urak és a szegények világa volt itt hosszú éveken keresztül. A puszta négy földes ura csupán gazdagságban különbözött egy­mástól, a gazemberaégben, a nép nyúzásában egyébként ki­tűnően megegyeztek. Gyulai Papp Szász Tamás volt a leg­gazdagabb, csekély 1200 hold teljhatalmú tulajdonosa, de Pazonyi Elek Jánosnak és a többinek is bőven volt mit ap­rítania a tejbe. A magas, kő­fallal körülvett kastély a ha­talom, az elnyomás, a zsarnok­ság jelképe volt a cselédek szemében. A kőfalon kívül pe­dig nyomorúságos cselédlaká­sokban 80 család tengette éle­tét. — Gazdag föld, jó föld a tenki határ, aranyat ér min­den morzsája — mondja Bódi elvtárs. — Bő termést ad minden. Bő kalászokat hoz a gabona, kövérre hízik a do­hány, a dinnye, a paradicsom, a káposzta, valóságos arany­bánya ez. S mindez négy em­ber, négy főúri család jöve­delmét gyarapította. S HOGYAN ÉLTEK azok, akik ezt a rengeteg földet megdolgozták, erről Tóth m. József mond el egy-két dolgot, amikor lakásán meglátogattuk. Tóth bácsi igen értelmes pa­rasztember, súlya, tekintélye, igazsága van minden szavá­nak. Vastag, erős keze, kérges tenyerei rengeteg munkáról, fáradozásról, keserves cseléd­sorsról beszélnek. — Hogy milyen volt a do­hányosok élete? Nem is volt az élet. Kínlódás, szenvedés. A cselédházban ahol laktunk, négy család használt egy kö­zös konyhát. Innen nyílt négy ajtó egy-egy szűk lyuk, ajtaja a négy család részére. Ez volt a szoba. Mindenhol sok gye­rek volt. Mi nyolcán laktunk ebben a szobának csúfolt he­lyiségben. Egész éven át dolog volt a dohányosok élete. Melegágy­készítés, palántálás, kiültetés, öntözés, kapálás, szedés, cso­mózás, azután a jövő évben kezdődött minden elölről. Köz­ben a családnak is élni kellett. Előleget vettek fel búzából, három, vagy négy család kö­zösen vett néha egy selejt disznót az uradalomból. A do­hány olcsó volt, s mire elszá­moltunk az urasággal, alig maradt valami. A konvenciós cselédek sorsa még ennél is rosszabb volt. Tizennyolc mázsa búza, egy hold földhasználat a hitvá­nyából, tüzelőnek egy kevés szalma és egy tehéntartás. A tehén persze hulladék takar­mányon élt s olyan sovány volt, mint a bőregér. Naponta 2—3 liter tejet fejtek a cseléd­asszonyok. Ezért dolgozott hát egész éven át a szegény em­ber. Saját házról, villanyról, rádióról álmodni sem mertünk. Az apám már 45 éves volt, mi gyermekek is dolgozgattunk már. Mindig azt terveztük, hogy legalább egy házhelyet veszünk itt valahol a környé­ken. De minden csak terv maradt, soha nem tudtunk annyit keresni. Ha megfe­szültünk, annyit dolgoztunk, akkor is képtelenek voltunk erre. Sokat, nagyon sokat mesél még Tóth bácsi. Elmondja, ho­gyan vadászott három lábú kis borszékén ülve Pazonyi földesúr, akit a cselédek ma­guk között csak vadúmak ne­veztek — s hogyan botozta meg a szegény cselédgyereket, ha az nem a kedve szerint hajtotta a puskacső elé a va­dat. Elmondja, hogy kommu- nistázta le és verte meg az úr Víg Jánost, a kertészlegényt, mert piros színűre festette a saját kerékpárját. Elég, talán bőven is elég ennyi a fájó emlékekből. A tenkiek sokkal szíveseb­ben beszélnek a jelenről, az egyre szépülő és fejlődő Tenk községről, hisz a napokban ünnepelték helységük önálló­ságának, nagykorúságának 10. évfordulóját. A község lélek- száma — mondják büszkén — ma már 1320. Évente átlag 10—15 új ház épül, s így már 250 családi ház jelzi a község terjeszkedését. Évszázados álomból, lidércnyomásból éb­redt a falu, most nyújtózik, terjeszkedik. Mindenki jól lát­hatja ezt. Csinos, takaros, mo­dem stílű tömör épületek né­pesítik be az egykori pusztasá­got. A Pazonyi kastély helyén a tanácsháza áll, a földesúri címer helyén népköztársasá­gunk címere ékeskedik. Hiába, nagyot változott a világ, — 12 év óta. A másik kastély a Füzkitermelő Vállalat köz­pontja, mely közel 120 hold földön gazdálkodik. MÁS TEHÁT A TÁJ más az élet, mások az emberek. Az az ember, aki régen cseléd volt, most traktoros az állami gaz­daságban, az aki máskor jó­formán ki sem mozdult a fa­lujából, most az iparba jár dolgozni, s aki éhbérért nap- számoskodott, az most a helyi Béke Tsz tagja, ahol az idén is 60 forinton felül fizetnek egy munkaegységre. Az új kultúrház, az önerő­ből épített tüzoltószertár, a fúrott artézi kút azt mutatja, hogy Tenk község valóban a saját lábára állott és megin­dult a fejlődés útján. Az isko­lában ma már öt nevelő ta­nít, több mint 100 családnál van telepes rádió, már évek óta vetít a mozi, s sokáig so­rolhatnánk még az egyre- másra megváltozott új élet jelenségeit. Ma már Tóth Józsi bácsi sem uradalmi dohányos. Gaz­da a javából. Aki a saját lá­bán áll. Két szoba, konyhás, előszobás lakását bárki meg­nézheti. Testvérek között is megér az 60—70 ezer forintot. A szobában villany ég, rádió szól. Lova, tehene, fiasdisz- nója, csinos kis gazdasága van — de ugyanígy másnak is. Nem ritka az olyan ember, aki 10—15 ezer forintos hasznokat vág zsebre a dohány, vagy a káposzta jövedelméből. Papp Szász, vagy Pazonyi földesúr bizonyára rá sem ismerne volt cselédeire. Igaz, belsőleg is változtak, mások lettek az emberek. Az egykor görnyedt- hátú, alázatos cseléd, most bátor, okos, egyenes, gerinces, szókimondó paraszt, aki már maga vezeti életének, sorsá­nak fonalát. — Uj tanteremmel bővült az iskola, sportpályát építünk. Nehezen megy ugyan, de az egész községre ki akarjuk terjeszteni a villanyhálózatot. A szövetkezet baromfikeltetőt létesít, epreskertet telepítünk, ez meg majd a selyemhernyó tenyésztést segíti elő. Uj épít­kezésekkel megoldjuk a lakás­hiányt is. (Még itt is lakás­hiánnyal küzdenek az embe­rek!) Az egyik illető már eme­letes ház építésén töri a férjét. Annyi az ötlet, a terv, az élniakarás, hogy alig győzöm a papírra vetni. Amíg sebté­ben jegyzetelek, arra gondo­lok, hogy ennek a községnek még -nem is volt igazán múlt­ja, de van jelene és még in­kább lesz, s ezután lesz csak igazán jövője. A MÁSIK gondolatom pedig a következő volt. Az emberek egy része ma igen hajlamos ar­ra, hogy lebecsülje az eltelt 12 esztendő eredményeit. Egv másik része pedig már elcsé­peltnek, száraznak, szinte sablonosnak tartja, ha a múl­tat és a jelent állandóan, vagy legalább is gyakran összeha­sonlítja. Hát nincs, egyáltalán nincs igaza egyik felfogásnak sem Aki ezt nem vallja, az menjen el Tenkre, nézzen kö­rül alaposan, beszélgessen az emberekkel, ismerje meg lel­kivilágukat, s minden bizony­nyal belátja, mit is jelent szá­mukra az a bizonyos tizenkét esztendő.

Next

/
Thumbnails
Contents