Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-27 / 94. szám

3t957. movember 27. szerda. NÉPÚJSÁG a 40.000 kilométer — Beszélgetés a kínai útjáról hazatért Suha^-Cserniczky művészegyüttessel — Ml ÚJSÁG A KERESKEDELEMBEN? (Képesriport folyt, az 1. o-ról) Az irigység nem tartozik a dicséretre méltó emberi eré­nyek közé, ennek ellenére én nem tudok egy kis irigység nélkül gondolni a Suha-Cser- niczky együttes tagjaira, akik­nek az elmúlt három hónap alatt olyan élményben volt ré­szük, melyet én és olvasóink nagyrésze talán soha nem él­het át. A távoli Kína, könyvekből és útteirásokoói ismert ezer csodája, egy ismeretien nép lelke és küzdelmes élete tá- ruu ki előttünk. 4Q.UU0 kilo­métert utaztak, gyönyörű tá­jakat láttak, jártak a sivatag­ban, a misztikus kínai váro­sokban és a modern többmil­liós metropolisok Dán. Az elmúlt héten, egy ked­ves barati találkozón voltunk együtt a vuagotjart zenekar tagjaival. A társaság tagjai persze körülvettek ókét, zá­porozták a kérdések, úgy, hogy szegények alig győztek felel­ni. Mindenről szerettük voina tudni és ók — úgy latszik jói felkészültek kíváncsiságunk­ra — kmierito alapossággal meg is teleitek mindenkinek. A három hónap valamennyi esemenyet elmesélni, persze egy ilyen kis riportban lene- tetlen lenne es erre meg csak kísérletet sem teszek, úgy hallom, hogy Csermczky De­nes hosszaDD utmapió kerete­ben számol be maja a gyönyö­rű kínai útról. Most csaic né­hány mozaikot adok közre az o eioeszeiesük aiapjan. Először is nehány igen szemléltető statisztikai aaat, mely magyar szemnek szokat­lanul nagy, dehát a kínai uta­zó már megszokta, hogy Kíná­ban minden hatalmas. Szinte végtelenek a távolságok, a színháztermek óriásak, van olyan is, ^melybe több, mint 1Ü.000 néző fér be. A három hónap alatt a debreceni Népi­együttessel 30 előadást tar­tottak és előadásaikat 120.000 ember tapsolta végig, tehát az egy előadás néző átlaga négy­ezer fő. A mi méreteinkhez szokott embernek ez hihetet­len. Ott mindennapi dolog. Meg kell állni egy pillanatra a tapsnál is. Elutazásuk előtt figyelmeztették az együttest, hogy ne keseredjenek el, ha a kínai közönség nem tapsol, ugyanis ott az olyan taps, ami nálunk a bukást jelenti, a leg­forróbb siker. így hát nem is voltak elkészülve hatalmas tapsorkánokra. Annál megle­pőbb volt, hogy Sanghaiban, Pekingben, Kantonban, Sen- j an ban, Vuhanban és vala­mennyi helyen ahol felléptek, minden műsorszámot fergete­ges, hazai viszonylatban is ha­talmas tapsvihar követett, úgy, hogy majdnem minden számot ismételni kellett. A kínaiak nagyon szeretik a ma­gyar népművészetet és a ma­gyar népet is. Ennek félreérthetetlen je­leivel nap, mint nap találkoz­tak. Ha például bementek egy üzletbe, a kínai kereskedő gya­nakodva nézte őket és végig kérdezte, hogy milyen nemze­tiségűek. Amikor , kiderült, hogy nem angolok, nem ame­rikaiak, vagy franciák, hanem magyarok, a kereskedő kilé­pett a pult mögül, összecsó­kolta őket, majd a legszebb áruit rámolta elébük, miköz­ben azt próbálta magyarázni, hogy ők nagyon szeretik a magyarokat, akik testvéreik. És jellemző erre a szeretetre, hogy Kínában sokan tanulnak magyarul és ennek indokolás sául csak azt hozzák fel, hogy ők nagyon szeretnék még job­ban megismerni európai test­véreiket. A kínai nép roppant udva­rias és figyelmes. Erre talán a legjellemzőbb példa a követ­kező: Suha Pista, az együttes kiváló csellósa, egyik' nap megállt egy üzlet előtt és el­merülve szemlélgetett egy gyönyörű kínai iparművészeti remeket, egy csodaszép színes vázát. Meg is vette volna, de a vaza ára igen borsos volt. így szomorúan elbúcsúzott az elérhetetlen vázától. Másnap az előadás után az együttes tagjai egy kis csomagot kap­Mikor a csomagot kibontot­ták, Suha Pista örömmel is­mert rá a megcsodált vázára. Az út legnagyobb és legfe­lejthetetlenebb élménye ter­mészetesen az a fogadás volt, melyet Mao Ce Tung rende­zett a Kínában tartózkodó ma­gyar kormányküldöttség tisz­teletére és amelyre meghívták az együttest is. A fogadáson résztvett a vi­lág valamennyi országának képviselője. Fény lettek a rend­jelek, a díszes egyenruhák, a frakkok fényes plasztronjai. Ünnepélyesen hangzottak a pohárköszöntők és csengtek a metszett üvekpoharak. És egy­szerre Mao Ce Tung, a világ egyik legnagyobb diplomatája egyenes léptekkel elindul a Suha Kálmán a Kínában készült fénykép felvételeket mu­tatja édesapjának. Suha bácsi, a népművészet mestere, be- betegsége miatt nem tudott résztvenni a művészegyüttes kí­nai turnéján. zenekar felé, végig koccint mindenkivel és barátságos mo­sollyal, egyhajtásra kiissza a borát, aimt eddig csak éppen a nyelve hegyével érintett. Bármennyire is igyekeztek fesztelenek lenni, úgy remegett a kezük, hogy alig tudták ki­inni a bort. Ugyanezen a fogadáson is­merkedtek meg a magyar kor­mány két vezetőjével, Kádár Jánossal és Marosán György­ei. A „földiek” persze szere­tettel üdvözölték egymást és barátságosan elbeszélgettek. A beszélgetés közben Cserniczky megjegyezte: — Milyen furcsa is az élet Marosán elvtárs. Negyvenezer kilométert kellett utaznunk azért, hogy személyesen meg­ismerkedjünk... Résztvettek egy nagy felvo­nuláson is, és büszkén mesé­lik, hogy az emelvényen Mao Ce Tung és C&u En Laj mel­lett Kádár János állt és csak azután következtek a többi or­szágok képviselői. És jellem­zőként a kínai bölcsességre és politikai tisztánlátásra, elme­séltek egy érdekes esetet. A dísztribün szélén állt egy kis szakállas töpörödött em­berke, aki végigsírta a hatal­mas felvonulást, amely tisztán megmutatta az egész világnak, a több, mint félmilliárdos kí­nai nép hatalmas erejét. Meg­tudták, hogy a kis töpörödött síró öreg nem más, mint Fu, a hatalmas mennyei Birodalom egykori császára, akit a kínai hagyományok szerint a nép nem láthatott. Amikor a kom­munista párt átvette a nép vezetését, sok régi babonával kellett megküzdenie. Ilyen babona volt az is, hogy az egyszerű kínai isten­nek hitte császárát. Hogy ezt buta tévhitet elűzzék, a csá­szárt beültették egy autóba és körülvitték az országon. A ko­csi megállt a faluk főterén, ahol kiszállt belőle a félelme­tes félisten és a félve odase- reglett embereknek megma­gyarázták, hogy ime itt a csá­szár, aki épp olyan ember, mint más. És azóta is ott áll minden felvonuláson a dísztribün szé­lén, elviszik minden új hatal­mas létesítményhez és meg­mutatják neki: — íme ezt tette az a nép, melyet te kulisorban tartottál. És ilyenkor a hatalmas csá­szár sírva fakad. Azt hiszem, ennél jobb büntetést nem eszelhettek volna ki számára, annak ellenére, hogy e mellett háborítatlanul él hatalmas palotájában udvartartásától körülvéve. Sokat lehetne még mesélni, az estébe nyúló hosszú beszél­getés alatt alig győztem jegy­zetelni. De ízelítőnek talán ennyi is elég. Még csak egy kis kedves élményt idézek. Cserniczky Dénes egy alka­lommal tolmács nélkül ment be egy üzletbe és kézzel-láb- bal kezdte magyarázni, hogy kávét óhajt vásárolni. Végre nagynehezen szót értettek és az udvarias kereskedő pilla­natokon belül ott termett egy kis zsák nyerskávéval. Cser­niczky magyarázni kezdett, hogy neki nem ez kell. Ő pör­költ kávét szeretne, de a kí­nai sehogy sem értette, hogy miről van szó. Erre derék zon­goristánk a szemléltető ma- gyarázási módhoz folyamodott. E célból kivett egy szem nyers kávét, elővette a gyufáját és a kávét a gyufa lángjába tar­totta. A kínai arca felderült, bólogatni kezdett és újra el­rohant. — Na végre — sóhajtott Cserniczky és örömmel várta a visszatérő kereskedőt, aki azonnal ott termett és hozott egy patent öngyújtót. Azt hiszem ez a kis riport, élményeik egy ezrelékét sem tudta visszaadni, de az az ér­zésem. hogy a légi óbb tollai sem lehet érzékeltetni a cso­dálatos három hónapot. Ezért irigylem hát én őket, de azért egy kicsit büszke is vagyok rájuk. Mert ha azt nem is me­sélhetem széltében-hosszában, hogy én jártam Kínában, azt azért elmondhatom, hogy né­hány jóbarátom 3 hónap alatt bejárta ezt a hatalmas orszá­got. És ugyanígy büszke lehet az együttes törzsközönsége is, mert hát a Suha-Csemiczky zenekar már egri lett és ez az ő dicsőségük egy kicsit Eger dicsősége is. HERBST FERENC ' Mit mutatnak a zárszámadások? tak. Néhány napon belül meg­kezdődnek és utána folyama­tosan zajlanak le a termelőszö­vetkezeti zárszámadó közgyű­lések a füzesabonyi járás terü­letén. A járás mezőgazdasági osztálya vezetőjének nyilatko­zata szerint mind a 19 tsz fel­készült a nagy elszámolásra. — Mindegyik jó gazda módjára elkészítette a leltárt, munkája, fáradozása ezévi mérlegét. A szövetkezetek közötti kü­lönösen említésre méltó a fü­zesabonyi Petőfi példája, ahol 63.70 forintot osztanak ki egy munkaegységre. Nem lebecsü­lendő eredmény az újonnan alakult rnezőszemerei Uj Világ eredménye sem. A szövetke­zet tagsága a nyolc hónapos működési idő alatt közel 12 ezer munkaegységet tud felmu­tatni. Egy-egy tag átlagos munkaegysége megközelíti a 200-at. A tagok ezután a 8 hónap alatt egyenként 11.843 forintot kerestek meg átlago­san. Az egy havi kereset pe­dig 1478 forintnak felel meg. A fentiekből látható, hogy jól jövedelmez a közös, tehát érdemes jól dolgozni. Bukta Válási csúcseredmény Gábor, a tsz egyik kocsisa 399 munkaegysége után már több mint 24.000 forint keresetet mondhat magáénak, ezenkívül a háztáji föld hasznát is hoz­zászámíthatja. Jól járt Kockás János is, aki a növénytermesz­tési brigád dolgozója. A fia­talok is megtalálták számítá­sukat. Bukta Mária, aki még csak 16 éves, 7320 forintot ka­pott nyolc havi munkájáért. A megelégedett emberek közé tartozik Jakab Antal is, ő már három éve tsz-tag. Büszkén emlegeti, hogy jóformán ron­gyosan, semmi nélkül kezdte a közös életet és most házat vá­sárol. A többi szövetkezet eredmé­nyei is hamarosan napvilágot látnak, s a zárszámadó közgyű­léseken kerülnek a nyilvános­ság elé. Előadások a gépi szántás előnyeiről A füzesabonyi járás egyéni­leg dolgozó parasztjainál elég sok még a szántani való a ta­vasziak alá, s többségükben olyan gazdáknál, akik nem rendelkeznek fogattal. A já­rási tanács mezőgazdasági osztályán elhatározták, hogy a dolgozó parasztokkal előadá­sok keretében is ismertetik a gépi szántás előnyeit, hogy ez­zel is elősegítsék a szántási szerződések kötését, s ezzel a mélyszántás meggyorsulását. Vadász-avatás az egri határban Egy amerikai bárhölgy a 48 éves Beverly Avery, most vált el 14-szer. A bárhölgy 16 éves korában ment először férjhez. Átlagban két évet és 56 napot töltött egy-egy férjével, a 13. férjének ő volt a nyolcadik felesége. Az egri vadász- társaságok tagjai hűek maradtak a régi szokásokhoz. Vj vadásztársai­kat, amikor az az első vadat elejti, „ünnepélyesen” felavatják. Az avatás mindig a helyszínen törté­nik. Ez abból áll, hogy a lelőtt va­dat az új vadász elé teszik, akinek erre rá kell feküd­nie. Miután ez megtörtént, a régi vadászok egyen­ként a puskacső­vel két-három ütést mérnek a lelőtt vadon ha­saló új vadászra. De ez még dSak a kezdet. A vadá­szat befejeztével a már felavatott vadásznak, egy- egy liter bort kell fizetnie mindazok­nak, akik részt- tek ezen a szer­tartáson. Ilyen avatás volt az egri határ­ban csütörtökön délelőtt, amikor két új vadásznak kellett ráfeküdni az általuk elejtett első vadra, me­lyek ez alkalom­mal nyulak vol­tak. Ez is kereskedelem. Kiskötényt próbál a kislány. A nagy­mama és a kis-öcsike segédkezik a próbánál. Az áru meg­felel a kis vevőnek, nagymama kifizeti, s máris kész a vásár. 450 ezer forin értékű áru adtak el t KERAVIL eg ri kiállítása al kalmából. E! fogyott többe! között 130 dl mosógép és < hűtőszekrény is. Csak ennyi, már több volt a raktár ban. Gazdá cserélt a kiál­lításon 60 rá dió, illetv; zenegép is. azer mer nec Jobban vásárolnak Jálun mint bármikor Az elmúlt tíz év alatt, de külö­nösen 1953 óta megkétszereződött a falusi lakosság életszínvonala Heves megye területén. Ezt iga­zolják az alábbi számok is: 1953- ban például a megyében a föld­művesszövetkezetek az állami kis­kereskedelemmel együtt 4.437 rá­diót adtak el. Ez a szám most 8.180 darabra emelkedett. Mind­ezt fel lehet mérni a cukorfo­gyasztáson is. 1938-ban egy sze­mélyre egy év alatt 13.50 kg ju­tott, jelenleg pedig 25 kiló cukor- fogyasztás esik egy-egy személy­re. Hasonló növekedés mutatkozik a tűzhelynél, kerékpárnál, motor­kerékpárnál, háztartási gépeknél és egyéb felszereléseknél. A m&- gye területén 1953-ban 5414 tűz-* helyet és 4310 kerékpárt vásá­roltak meg, az év eleje óta pedig 14.424 darab tűzhely és 7.066 ke­rékpár került forgalomba a kisko- reskedelmi vállalatoknál. A falusi ellátás megjavításához nagyban hozzájárult az a 28 mil­lió forintos beruházás, melyet • földművesszövetkezetek bolthá­lózatának fejlesztésére fordítottak az elmúlt években. Ennek ered­ményeként 1953-hoz vászon yí tv* a szövetkezeti boltok száma 13f- tel szaporodott. .. . hogy a franciák állag 350 szótagot, a japánok 310-et, a né­metek 250-et és az angolok 220-at beszélnek percenként. . . hogy a kínai írás a mi be­tűírásunkkal ellentétben képekből kiinduló szóírás, összesen 40 000 szójellel, amelyek közül azonban ma már csak 4 000-et használ­nak? A kiejtés jellegzetessége az, hogy ugyanaz a szó különbőz* hangmagasságokban kiejtve kü­lönböző értelmű. . . . hogy az első likőrt Olasz­országban készítették, mégpedig a XII. században? ... hogy a strassburgi székes- egyház toronyórája 1354 óta, va­gyis több mint 600 éve jár már javítás nélkül? ... hogy a világ legerősebb illatú virága az amerikai kak­tusz? Virágainak illata 1500 mé­teres távolságban is érződik? . . . hogy egy toronyóra, amely a negyed, fél, háromnegyed és teljes órákat jelzi, évenként 144 540-et üt?

Next

/
Thumbnails
Contents