Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-27 / 94. szám

1957. november 27. szerda. NÉPÚJSÁG 3 Szénbánya a felszínen, — de 24 méter mélyen A KÖZELMÚLTBAN már hirt adtunk arról, hogy Ecséd határában új bánya kezdi meg a munkáját. Az új bá­nyában külszíni fejtéssel ter­melik a szenet, amely a Mát- ravidéki Erőmű kazánjaiban alakul át értékes villamos- energiává. Most ismét kint jártunk az új bányánál, hogy megnézzük és beszámoljunk: hogyan halad a munka, mi­korra várható, hogy teljes ka­pacitással dolgozzon Heves me­gye legfiatalabb bányaüzeme. Lenyűgöző és megkapó a kép, amely szemünk elé tárul. Az emberi erő és tudás ra­gyogó bizonyítéka ez a kül­színi fejtés. A teknő, — amely­nek oldalain ott dolgozik ha­zánk legnagyobb merítéklét- rás gépe, s amelynek hossza meghaladja a 300, szélessége az 50 métert — már 24 méter mély, s metszette p közel hat méter vastag szénréteget is. Az itteni, mintegy 15—20 ezer tonna szén háta a gépek mun­kája nyomán felbukkant a napvilágra, miközben 600 ezer köbméter földet takarítottak el felőle. S mindezt 1957. már­ciusától! 100 kordélyos kubi­kus hét esztendei munkáját rövid néhány hónap alatt elvé­gezte a gép, s január 1-től na­pi száz vagon szenet termelve teljes kapacitással kezd mun­kához a bánya. Teljes kapacitással, s jófor­mán emberi kéz, emberi erő­feszítés nélkül. Négyszázan dolgoznak majd itt a három műszakban, s a négyszáz em­ber zöme gépkezelő lesz: gépi­fejtés, gépiszállítás mindenütt. A szénfaltól végig azon a tíz kilométeres úton, amely a gu­miszalagok, a drótkötélpálya csilléin, a szűcsi aknán, a pe- tőfibányai osztályozón keresz­tül a Mátravidéki Erőmű ka­zánjainak gyomrába vezet. Külön megkapó, hogy nem­csak új bányaüzem született itt. de új munkásréteg is. „Horti és ecsédi dinnyésekből, parasztokból nevelünk gépke­zelőket” — mondta büszkén Molnár Károly üzemvezető he­lyettes, s erre a büszkeségre minden oka meg is van. Hisz lényegében alig száz ember az, aki már mint szakmunkás került ide, s látott munkához, a többit, a háromszázat, ők nevelték, nevelik a minden­napi munka, a különböző szaktanfolyamok keretében. az ecsédi külszíni fej­tés különben 15 éves perspek­tívával létesült. A völgy mint­egy 5 millió tonnás, átlagban 1800—2000 kaílóriás szene az eddigi felmérések alapján ennyi munkát ad az új szak­embereknek. Erre az időtar­tamra énül fel a legényszál'ás, az irodák, az étkezde, a kony­ha, a raktárak: valóságos kis város egy régi falu mellett. Dolgozik tehát, s rövid más­félhónap múlva, számottevő mennyiségű szenet termel a külszíni fejtés. De a munka, ha gépek is végzik, akkor is nehéz, s nem egyszer ember- feletti erőfeszítéseket kívánó lesz, mint ahogy szükség volt erre eddig is. Hisz a talajvíz, amellyel szinte méterenként kellett megbirkózni, továbbra is ellenség lehet, ha nem vi­gyáznak rá kellő éberséggel. Külszíni fejtés: nem védi te­hát a széntermelőket a sok­szor veszélyes, de az idő vi­szontagságai ellen végered­ményben mégis védelmet nyúj­tó földréteg. Januárban, feb­ruárban 15—20 fokos hideg­ben, júliusban, augusztusban 30 fokos hőségben dolgozni szabad ég alatt? — nem, ez semmiképpen sem gyerekjá­ték. Sokmillió forintot fektetett be államunk ebbe az új üzem­be. A külszíni fejtés vezető szakemberei, a törzsgárda el van tökélve arra, hogy néhány esztendő alatt a jó munkával, a bánya egyenletes termelésé­nek biztosításával visszatérí­tik az államnak a befektetett forintokat Nem lesz könnyű feladat! Hisz a szén termelése mellett, tovább, az egész ecsé- di völgy hosszában meg kell nyitni a föld hátát, lehatolni a szénig, s újabb százezer köb­métereket kell elkotorni a számunkra értékes lignit fe­lől. Kétirányú, egymást kiegé­szítő munkát kell tehát itt vé­gezni. De az eddigi eredmé­nyek a rövid néhány hónap minden tapasztalata azt iga­zolja, hogy nem lesz itt prob­léma ezen a téren. KEDV VAN. AKARÄS van, hozzáértés is, szén is: az ecsé- di külszíni feités minden bi­zonnyal tovább öregbíti maid a széntermelés dolgozóinak jó j hírnevét Jószerencsét ehhez! (Gy. G.) Szovjet és magyar orvosok találkozója Egerben Az elmúlt hét szombatján az egri Megyei Kórház tudomá­nyos bizottsága és a Magyar- Szovjet Baráti Köre magyar­szovjet orvostalálkozót ren­dezett a kórház kultúrtermé­ben. A találkozón résztvett M. V. Homutov, az Orosz Szocialista Köztársaság egész­ségügyi miniszterének első helyettese, E. S. Ajrapetranc professzor, a leningrádi Pavlo Intézet igazgatója, valamint Dr. Simonovits István, a Ma­gyar Népköztársaság egészr ségügyi miniszterének első helyettese. Megjelentek a ta­lálkozón a város és a megye orvostársadalmának, a párt és az állami élet képviselői. Dr. Páka László főorvos, a tudományos bizottság elnöké­nek megnyitó szavai után Dr. Simonovits István emelkedett szólásra, s beszédében népi demokráciánk egészségpoliti­kájával foglalkozott. Hangoz­tatta, hogy a szocialista egész­ségügy alapelvei nemzetközi érvényűek. így a népi demok­ráciák egészségügyi politiká­jára is jellemző alapelvek: a magas színvonalú ellátás, a széleskörű prevenció, az egy­séges, tervszerű állami, s a széles tömegek segítésére tá­maszkodó gyógyító mozgalom. Rámutatott arra is, hogy a szocialista egészségügy egysé­ge nem egyszerűen csak szer­vezeti kérdés, hanem megfelel ez a tudományos fejlődés kö­vetelményeinek is. Szólt a prevenció fejlődéséről általá­ban, s hangsúlyozta, hogy en­nek az alapja az egyén és a közösség, az élet és munkakö­A Gyöngyösi Háziipari Szövetkezet szociális érdemei 1952-ben HÁZIIPARI szö­vetkezet alakult Gyöngyösön, alig harminc taggal. Abban az időben nem nagy jövőt jósol­tak neki, mondván, úgyis ott kagyják a szakemberek és mit tudnak csinálni az igye­kezettel, ha nincs szaktudás. Am, nemhogy a szakemberek •tt hagyták volna, de azóta 2M taggal erősödött a szövet­kezet, s ma már Gyöngyös és a környező községek varrni, kötni, szőni tudó asszonyai­nak nagyrésze a szövetkezet­ben, vagy a szövetkezetnek dolgozik. Ebben még nem lenne sem­mi különös, hiszen vannak ktse-ek, amelyek nagyobb te- ííleten több emberrel dol­goznak, de ebben a szövetke­zetben nagyrészt olyan asszo­nyok kapnak munkát, akik nem tudnának rendszeresen üzembe járni. íme, egy kis statisztika: A szövetkezet 230-as lét­számából 59 éven felüli nők száma 37 SS éven felüli férfiak száma 6 raikkant, csökkent munkai képességű 43 ■nyugdíjas 4 Ebből is látható, hogy ez a szövetkezet azokat a munka­erőket hasznosítja, melyek ogyébként kárba vesznének és sokan közülük talán nélkülö­zéseknek lennének kitéve, hi­ssen asztmás, öreg lábakkal már nem mehetnének dolgoz­ni, vagy a hat gyerektől nem mozdulhatnának ki a lakásból, hogy pénzt kereshessenek. A szövetkezeti tagság 80 százaléka odahaza dolgozik, 4gy hívják őket, hogy „bedol­gozók”. A szövetkezettől meg­kapják a fonalat, vagy ruha­anyagot, gyapjút, vagy pamu­tot, s a gyermeksapkától a le­ánykakötényig, a gombáthú­zástól a perzsaszőnyegekig mindent elkészítenek. A szö­vetkezet műhelyében alig dol­goznak 30-an. VALÓSÁGOS ÄLDÄS a ■zővetkezet olyan asszonyok­nak, mint K. Imréné, akinek kát gyermeke van, s most várja a hetediket, aki mint varró bedolgozó, havonta 300— 400 forintot tud a házimunka mellett keresni. De vannak olyan bedolgozók, akik 1200— 1300 forintot is keresnek. Me­leg néninek, aki már felül van a 60 éven, szintén jól jön az a párszáz forint, amit a szövet­kezetben kap munkájáért. Akik bent dolgoznak a mű­helyben, azok közt is igen ke­vés a fiatal. Várkonyi Pálné, a kötőrészlegnél 67 éves, Vin- cze Józsefné ezer forintot is megkeres a kötőműhelyben, pedig magas vérnyomása mi­att máshol nem nagyon tudna dolgozni. Itt, ha rosszul érzi magát, lefekszik a heverőre, pihen egy kicsit és így dolgoz­gat tovább. A szövetkezetnél jól keres­nek az asszonyok. A szakmun­kások 1500 forint körül kap­nak havonként, K. Ilona per­zsaszőnyeg bedolgozó havi 1000—1500 forintot keres. A szövetkezet, amióta fennáll, mindig nyereséggel zárta az évet, s előreláthatólag most is ki tudják fizetni év végén az egy-egy havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést. Egyöntetű az a vélemény: nagyon jó, hogy a szövetkezet megalakult, s amint a felsorolt példák mutatják, kétszeres, sőt háromszoros haszna szár­mazik belőle az embereknek, az országnak. Alkalmazni tud­ják azokat, akik rokkantságuk, betegségük vagy öregségük miatt nem tudnának rendsze­resen dolgozni, azokat az asszo­nyokat, akik a gyermekek mel­lől nem tudnak minden nap munkába járni. De hasznos a szövetkezet azért is, mert olyan anyagokat dolgoz fel, melyet a nagy textilgyári gé­pek nan tudnak hasznosítani, olyan gépekkel termelnek, melyet az ipar ócskavasnak minősített, s mégis kiváló árut adnak ki kezük alól, melyből még külföldre is adtak már el (perzsaszőnyeget). A szövetkezet áruit külön üzletben értékesítik, ahol két dolog lepi meg az embert. Az egyik az, hogy alig megy el vevő áru nélkül, a másik, a szinte hihetlen olcsóság. Egy tiszta pamut magasnyakú fér­fi pullóver 110 forintba kerül. A hófehér, divatos női olaszka 106 forintért kapható, van itt kesztyű, sapka, szőnyeg, lány­karuha, nagy választékban és olcsón. KISS ANNA a bolt vezetője öt éve árulja már a szövetke­zet portékáit. Havonként 35— 40 ezer forint forgalmat ér el a parányi üzletben. Kereset­tek tehát a szövetkezet gyárt­mányai. Az agyonzsúfolt kötő-, szö­vő-. varró részlegben, mely egyetlen szobából áll, s 18-an GYURKÖ GÉZA: A KERITES SZABÓ GERGELY kerítést csinál. Komoly és megfon­tolt, szinte mérnöki munkát kíván az ilyesmi, nem lehet elsietni, meg kell jól válo­gatni az oszlopnak való fá­kat, megbeszélni a botossal, hogyan is állunk azzal a drót­tal elkészíteni hozzá a szer­számokat, szóval nem lehet azt csak úgy hűbelebalázs módjára elvégezni. De most, hogy a kellő huza-vona után megvan a drót, ott hevernek megpucolva az oszlopnak va­ló egyenes, sima hasábok is, most már aztán hozzá lehet fogni végkép, hogy emberhez méltó külsőt kapjon a ház vége is. Mert onnan dőlt ki vagy másodéve az elkorhadt kerítés. Gergely hát most munká­hoz lát. Az idő csípős, a föld kérge is megkeményedett' egy kicsit, mintha bőrbe l bújt volna, de lejjebb nincs vnég megfagyva, viszi azt szépen, jól az ásó. Gergely hajlong az ásó felett, mélyíti, kere­kíti a gödröket. Számszerint hatot, mert hat oszlop az ép­pen elég, nem túl sűrű, de nem is ritka ahhoz, hogy megtartsa, jó feszesen a drága pénzen vett drótot. Munka közben fel-felpislog, látja-e az asszony, hogy ő ehhez is ért, de az nem jön ki a konyhá­ból, bele van feledkezve a mosásba kegyetlenül. Szépen, katonás sorba ott vannak már a kis földkupa­cok a megásott, kerek, formás gödrök szélén. Gergelyről le­kerül a kabát, megnyújtja egy kicsit a derekát, s rágyújt, miközben kedvtelve nézi, hogy ni milyen szép munkát is végzett, pedig még sohse csi­nált ilyet. Hiába, akinek te­hetsége van, az érti a módját, ha nem is tanulta. Fogja az egyik oszlopot, s behelyezi a szélső gödörbe. Állítgatja egy ideig, forgatja, aztán félkéz­zel kapargatni kezdi mellé a kihányt földet. Majd, hogy az oszlop megáll már a maga lá­bán is, most már két kézzel lapátolja a tövéhez a kicsit tapadósv csillogó kerti hu­muszt. Aztán megdöngöli jó­erősen, s megrázza az oszlo­pot. Áll az, mintha gyökeret eresztett volna. FOGJA A MÄSIKAT, elbal­lag vele a hatodik gödörhöz, dolgoznak, a gépek zajától alig lehetett szót érteni Várkonyi Jenő üzletvezetővel. Mozogni még nehezebb. Helyiség kel­lene, legalább még egy, hogy a konfekció részleget elhe­lyezhetnék innen. A SZÖVETKEZET vezetői most azon fáradoznak, hogy még több embernek adhassa­nak munkát. Most egy dísz­tárgyakat készítő részleget akarnak létrehozni, ahol 20— 30 idős férfi dolgozhatna. Ha lehetőség nyílik rá és ha he­lyiséget kapnak, még több részleget tudnának létesíteni, még több nyugdíjas, rokkant embert alkalmazhatnának. Egyetlen akadálya e tervek megvalósításának, a helyiség hiánya. S ebben kérnénk a ta­nács segítségét, mert nemcsak egy szövetkezet kérelméről van szó, hanem sok ember munkájáról és keresetéről. Ez pedig nagy súllyal esik latba, s reméljük a városi tanácsnál is figyelembe veszik ezt a tényt és segítenek abban, hogy tovább gyarapodjék, növe- kedien a szövetkezet, mely nemcsak termelőüzem, de szo­ciális létesítmény is. s most azt helyezgeti el nagy gonddal, közben méregeti, hogy fedje egymást a két szélső, mert az aztán csúnya dolog lenne, ha ferdére sikerülne ez a kerítés. Újból dolgozik a la­pát, a döngölő s Gergely rö­vid idő múlva megelégedetten konstatálja, hogy a nehezén már túl is van. Most már csak elő a spárgát, megköti vele előbb az egyik aztán a másik oszlop derekát, s a ki­húzott zsineg mellé minden mérícskélés nélkül lehet le­verni a közbülső oszlopokat. S mire a delet húzzák a hat oszlo- Tran szép katonásan áll sorba, hogy öröm ránézni. Ebédután lehet húzni rá a drótot, s estére kész is lesz a kerítés. Mennvi meg­spórol az ember, ha van ben­ne hozzáértés, meg szándék az ilyesmihez. Megelégedetten veszi vállára a kiskabátot s ballag be, mint valami győztes hadvezér, a konyhába. Az ajtón, mintha gőzmozdony tolatna vastagon párázik ki a gőz, az asszony könyökig felgyűrve gyömösz- köli a ruhát. Fel se néz, úgy bele van esve a munkába. Gergely ledobja a kabátot a székre, maga meg leül a má­sikra. — Hát ez is megvolna — rülmények vizsgálata. Ez, csakis a szocialista társadal­mon belül valósítható meg maradéktalanul. Befejező sza­vaiban hangsúlyozta a meg­előzés és a gyógyítás össz­hangjának fontosságát. Ezután emelkedett szólásra M. V. Homutov, az Orosz Szocialista Köztársaság egész­ségügyi miniszterének első he­lyettese, aki a „Szovjet egész­ségügy 40 éve” címmel tartott előadást. Bevezetőben arról az általános és hihetetlenül nagy­arányú gazdasági és kultúrális fejlődésről beszélt, amely le­hetővé tette a szocialista egészségügy kifejlődését a Szovjetunióban. A cári Orosz­országban volt a legelmara­dottabb az egészségügyi ellá­tás egész Európában. 1913-ban például 10 ezer emberre mind­össze 13 ágy jutott Oroszor­szágban, még elmaradottabb volt a helyzet a nemzetiségi területen, Tadzsigisztánban 79 ezer emberre jutott egy orvos. Ebben az időben a lakosság ál­talános halálozási arányszáma háromszorosa volt más orszá­gokénak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette lehetővé, hogy egységes, álla­mi és tervszerű egészségügyi politika alakulhasson ki, s hogy ma már a Szovjetunió első helyen álljon a világon az egészségügy ellátottsága te­rén. Ma már az orvosok száma tizenötszöröse az első világ­háború előttinek, s különösen a nemzetiségi köztársaságok­ban jelentős a fejlődés. Pél­dákkal illusztrálta szavait és elmondotta, hogy amíg Kazah­sztánban 1913-ban három, ma 70 kórházi ágy jut 10 ezer fő­re. A továbbiakban az orvosi munka szervezettségéről, a megelőzés komoly munkájá­ról, a falusi és üzemi egész­ségügy helyzetéről, valamint az anya és csecsemővédelem sikereiről beszélt. Rámutatott arra, hogy a prevenció nem­csak az egészségügy dolga, ha­nem az egész társadalom ügye. A 40 esztendő fejlődésé­nek az egész társadalom ez- irányú összefogásának ered­ménye, hogy a Szovjetunióban a halálozási arányszám az 1913-as egynegyedére csök­kent, míg az átlagos életkor a kétszeresére növekedett. A nagy tapssal fogadott be­számoló után E. S. Ajrapet- janc, a leningrádi Pavlov In­tézet igazgatója tartott érdekes vetített képes előadást a fel­tételes reflextan felhasználá­sáról a klinikai gyógyításban. Érdekes tartalmú és sokol­dalú előadása után a magyar­szovjet orvostalálkozó Ur. Os- váth Gábor kórházigazgató fő­orvos zárszavával ért véget. Ki SügY EK Az elmúlt számunkban kö­zöltük Márton József nagyré- dei olvasónk levelét, melyben arról panaszkodott, hogy a gyöngyösi tejcsárdában a ko­rareggeli órákban nem lehet meleg reggelit kapni. Márton József most újra levelet írt szerkesztőségünknek mely­ben örömmel közli, hogy a tejcsárda dolgozói megszívlel­ték a bírálatot, és a napokban a dolgozók legnavvobb mege­légedésére, már fél 7 órakor meleg reggeli várta a fogyasz­tókat. Márton József köszöni a bolt vezetőinek a gyors in­tézkedést. * Ismét az autóbusz-kalaúzok- ra panaszkodik Gáncs Lászlóné abasári levelezőnk. Megírja, hogy ötéves kisfiának eltört a karja és a töröttkarú gyere­ket a gyöngyösi kórházba kel­lett bevinni röntgenre, de az autóbuszkalauz durván meg­tagadta felvételét, mivel nem tudott kórházi beutalót fel­mutatni. Két hét mú’va, ami­kor már a vak is láthatta,, hogy beteg gyerekről van szó, mert karja gipszben volt. újra megismétlődött az eset. Leve­lezőnk nagyon méltánytalan­nak tartja az autóbuszkalauz eljárását. Kérjük a MÁVAUT- ot, hogy vizsgálja felül az ese­tet. Az első alkalom október 18-án reggel, a második no­vember 8-án volt. Helyesnek tartanánk, hogyha a MÄVAUT igazgatósága kioktatná a ka­jegyzi meg csak úgy félvállról. Az asszony se nem lát, se nem hall, ami még nem volna baj, de most az e'—^zer nem is be­szél. — Mondom ... levertem az oszlopokat — ismétli meg most már hangosabban Gergely. Az asszony felnéz egy pil­lanatra mintha csak azt mon­daná, hogy nini, hát te is itt vagy, aztán megtörli a hom­lokát. — A drót is fenn van már? kérdi egykedvűen. Gergelvben megáll a szó egy pillanatra. A drót? Hát mit képzel? A hat oszlop, a hat gödör kiásása egy rövid délelőtt az semmi? Kis Pista tavaly 100 forintot fizetett hogy megcsinálják neki, ő meg egymaga végez vele, s ahelyett, hogy... A ilyenek ezek az asszonyok mind. — Már, hogy volna fenn... De az oszlopok mind állnak ám, pedig csak dél van — teszi hozzá nyomatékkal. hogy térjen már észre az asszony, micsoda munkát is végzett. — Hátha már egv délelőtt nem bírtál vele, majd meg­csinálod délután — legyintett Szabóné s visszahajolt a teknő fölé. ezzel is jelezve, hogy számára már elintézett ügy, csak ügyecske ez az egész ke­lauzokat, hogy hasonló eset többet ne fordulhasson elő. Annál is inkább szükségesnek látszik ez, mert szerkesztősé­günkhöz nap mint nap érkez­nek a levelek, melyek a kalaú- zok udvariatlanságára és em­bertelenségére panaszkodnak. * Méray István egri levelezőnk sok megszívlelendő gondolattal teli levelet írt szerkesztőségünk­nek. Levelében — melyet eljuttat­tunk az illetékesekhez — sok hasznos javaslatot vet fel,melyek azt célozzák, hogy Eger minél kultúráltabban és jobban készül­jön fel az idegenforgalomra. Meg­szívlelendő az az eset. melyet megír és most itt idézzük. ,No­vember 20-án véletlenül kihallga­tott egy beszélgetést, mely Itét Egert látogató túrista között zül­lött le. A beszélgetés tartalma az volt, hogy a két túrista végig­járta Eger valamennyi üzletét, a kirakatokban láttak csopaki, gyöngyösi, badacsonyi, az ország számos tájáról ideszármazott bo­rokat, de egri bort még véletlenül sem találtak. Levelezőnk — és mi is — igen helyesnek tartanánk, hogyha az egri üzletekben végre megjelennének az egri híres bo­rok, a Medoc, és a Bikavér szép palackokban, ízléses címkével el­látva. rítéshistória. Pedig már hetek óta nyúzza Gergelvt hogy csináld már... intézd már... Gergely vérkép elkomoro- d:k az ilven nagy érdektelen­ség láttán. Olvan kedvvel, jó­szándékkal csinálta ezt a ke­rítést, s úgy jött be a kony­hába, hogy legalább e~~ jó szót kap az asszonytól, arm re aztán rámondhatta volna; sohse félj, míg engem látsz, látod, kár volt a sok szóért 1 Most meg ... legalább kiment volna egy percre, hogy meg­nézze, milyen glédába állnak azok az oszlopok mintha mér­nök húzta volna meg a soro­kat. De nem, őt nem érdekli, hogy mit csinál az ura, a Gergely. Eov pillanatra kedve lett volna kimenni, és sorba mind kidöntögetni azokat aa oszlopokat... Aztán elszé- gyelte magát. Ioázis felnőtt ember létére, mit van úgy oda azzal a va­cak kerítéssel. Megcsinálja és kész. Mit kellene azon annyit lelkesedni? FOGJA A KABÄTJÄT, és szótlanul indult ki az udvarra, ebédig meo-rőbálkozik a drót­tal is... S majd - elkészül az egész kerítés, akkor talán csak megnézi asszony. Mert na... csak j”--1’ az ember­nek ez a kis dicséret, még a saját oldalbordájától is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents