Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)

1957-11-02 / 87. szám

1957. november 2. szombat népújság 7 Az őszi vetés helyzetéről nyilatkozott a mezőgazdasági osztály vezetője BESZÁLLÁS! (Márkusz László képesriportja) Lapunk munkatársa felke­reste Vajda Lászlót, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét, hogy tájé­koztassa a Népújságot, illetve azon keresztül a megye la­kosságát az őszi mezőgazdasági munkák állásáról. Hogyan állunk a szántó­földi növények betakarí­tásával? A Megyei Tanács végrehaj­tó bizottsága szeptember. 2-i ülésén tárgyalta meg és ho­zott határozatot az őszi mező- gazdasági munkák előkészíté­séről és végrehajtásáról. A betakarítást illetően, irányelv­ként szögezte le a határozat, hogy a gyorsaság mellett igen fontos a veszteség minél na­gyobb csökkentése. Ezekben a napokban az egész megye te­rületén a szántóföldi növé­nyek terményeinek betakarí­tása a végei elé jár és megál­lapíthatjuk, hogy a fenti ha­tározat a dolgozó parasztság széles tömegeiben egyetértésre talált. Ezt bizonyítja az a kö­rülmény is, hogy a legnagyobb területet felölelő kukorica be­takarítása időben befejeződ- dött. Megértette dolgozó pa­rasztságunk, hogy a kenyérga­bona időbeni elvetésének alap- feltétele a jó vetőmag-ágy ké­szítése és ezért az élmúlt •évekhez viszonyítva á szárat is időben behordták. A többi kapásnövények betakarítása is időben, a legminimálisabb -veszteséggel megtörtént. Némi lemaradás van a cukorrépa betakarításában, mely lemara­dás annak tudható be, hogy tudatosan késleltettük a ter­més felszedését a nagyobb termésátlag és cukor-százalék fokozása érdekében, ami lé­nyegében sikerült is, mert az eddigi mérések alapján- mint­egy 15 mázsával magasabb átlagot értünk el, valamint mintegy 2 százalékkal emelke­dett a cukortartalom is. Befejeződött a rizs aratása ■és a cséplése is. Úgyszintén befejezéshez közeledik az ap­rómag cséplése is. A betaka­rított növényféleségek termés­átlaga 15—20 százalékkal ma­gasabb, mint a múlt évben volt. Mi az oka akkor, hogy mégsem halad meggyőző ütemben a vetés? Ez sajnos, így van és igen .nagy problémát okoz, hogy Heves megyében — bár északi fekvésű megye — a vetés be­fejezése áthúzódik a novem­ber hónapba, holott a legked­vezőbb vetési idő részünkre az •október közepe, illetve máso­dik fele. Ennek elsődleges oka az, hogy dolgozó paraszt­ságunk körében eluralkodott az a nézet, hogy a múltban is későn vetettek és mégis jó termésünk volt. Ezt a nézetet igen nehéz leküzdenünk an­nak ellenére, hogy igen sok példa van rá,« hogy azok, akik október közepén elvetettek, 1—2 mázsával jobb eredményt értek el, mint akik későn ve­tettek. Ezt bizonyítják termelt is " vetkezeteink példája is, ahol évről-évre, az agrotechnikai élj álások betartásával mind magasabb és magasabb ter­mésátlagot érnek el. Ezévben például 3 mázsával többet termeltek tsz-eink, mint az egyénileg dolgozó parasztok 1—1 kát. hold területen. Per­sze voltak olyan egyéni pa­rasztok, akik hivatkoztak a szárazságra, egér-kárra stb. is, azonban a \ kedvező esős időjárás és a talaj kitűnő ál­lapota ezt már megcáfolta. Hogyan állunk most a ke­nyérgabona-vetés teljesí­tésével, van-e kenyérga­bona vetésterve a megyé­nek? A megye szükségletének, il­letve kenyérgabona ellátásá­nak megfelelően az összes szántóterületünknek mintegy 1/3-át látjuk szükségesnek, hogy a parasztság kenyérgabo­nából bevesse. A múltban fel­sőbb szerveink útján kapott tervszámokat adtunk ki a tsz­eknek, illetve a dolgozó pa­rasztságnak, amely az összes szántóterületnek 36 százalékát tette ki, de egyetlen évben sem tudtuk a kiadott tervet teljesíteni. Az elmúlt év őszén, illetve a tavasszal a dolgozó parasztság a szántóte­rületének mintegy 33 százalé­kát vetette be kenyérgaboná­val és ezt a mennyiséget, il­letve területet reálisnak tart­juk ez évben is. De a fokozó­dó szükségletnek megfelelően a csökkent területen lényege­sebben magasabb termésátla­got kell elérnünk, mint a múltban. A mai napig a ter­melőszövetkezetek mintegy 90 százalékban és az egyéni dol­gozó parasztok kb. 50 százalé­kában vetették el a kenyérga­bonát. A pétervásárai járás és az egri járás északi részén mintegy 80 százalékban került már a földbe a mag, míg a hatvani és a hevesi járásban igen súlyos a lemaradás, csak mintegy 25—30 százalékban vetettek el. Megvan-e a lehetőség ar­ra, hogy az idén elért ter­mésátlagot tartani, sőt fo­kozni tudjuk? Feltétlenül. Véleményem szerint a bevált és meghono­sodott agrotechnikai eljárá­sokkal, — a jó elővetemények megválasztásával, jó magágy készítéssel, műtrágya haszná­latával, vetőmag tisztítással, csávázással, minőségi vető­magvak használatával, megfe­lelő mag-mennyiséggel, meg­felelő időben és mennyiségben géppel való vetéssel, vetés­ápolással, vegyszeres gyomir­tással, stb. — mintegy 20—25 százalékkal tudnánk emelni 1958-ban a kalászosok, illetve a kenyérgabona termésátlagát. Milyen tapasztalatok vannak az agrotechnikai eljárások alkalmazásában? Tapasztalataink szerint a termelőszövetkezetek többsé­gében alkalmazzák a fenti el­járásokat. De itt is hiányosság, hogy a takarékosságra való hivatkozással tartózkodnak a műtrágya használatától. Bár ez nem általános. Az egyéni­leg dolgozó parasztoknál bár jobb a helyzet, mint az el­múlt években volt, de még igen rossz tapasztalatokkal ta­lálkozunk. Például igen sok még a kézi vetés, holott meg­felelő időben felhívtuk a ve­tőgéppel rendelkező dolgozó parasztokat, hogy kölcsönös megsegítés útján biztosítsák a gépi vetést. Még igen nagy a tartózkodás a műtrágya hasz­nálatától is. Igen sokan még mindig nem akarják megér­teni — különösen a szuper­foszfát termést fokozó hatá.sát. Továbbá tisztítatlan és csává­zatlan, rosszul előkészített ta­lajba vetnek, különösen jel­lemző ez a gyöngyösi, hevesi és a füzesabonyi járások egyes községeire. Pedig ebben az évben igen keserű tapasztalatokat szerez­tünk a gyöngyösi járásban, ahol egyes községekben 30—40 százalékos volt a kiesés üszög kártétel miatt. Vagy a vető­magtisztítás elhanyagolása mi­att igen sok volt a gyomos ve­tés, ami szintén csökkentette termésátlagainkat. Itt kell megemlítenem, hogy a dolgozó parasztság — bár nem jelen­tős része — idegenkedik a hi- gosannal való csávázásiéi, és inkább rézgáliccal csáváznak, holott a higosan igen megbíz­ható és olcsó, szemben a drága import rézgáliccal. Mi a helyzet a minőségi vetőmagcserével? Kormányzatunk ez évi őszi elvetésre mintegy 285 vagon minőségi vetőmagot biztosított csere útján, melynek átvétele 2—3 vagon kivételével meg­történt. A csere időben való lebonyolítása azt igazolja, hogy dolgozó parasztságunk részéről meg van a termelési kedv és bízunk abban, hogy mindent megtesz a lényegesen magasabb termésátlagok el­érésére. Ki szeretném hang­súlyozni, hogy azoknak, akik a vetéssel megkéstek, minden hét késéssel 10 kg-al kell emelni a vetőmag mennyisé-' gét, hogy a megfelelő sűrűsé-; get, illetve termésátlagot biz­tosítani tudják. Hogyan dolgoznak a gépál-' lomások, adnak-e segítsé­get az egyénileg dolgozó parasztságnak? A gépállomások a termelő- szövetkezetek munkáinak vég-; zése mellett a kapacitásuknak' mintegy 40 százalékát tudják! adni az egyéni termelőknek Ez azt jelenti, hogy kb. 45.000 hold területet tudnak; felszántani, részben mint ve-; tőszántást, részben, mint mély-; szántást. A végrehajtó bizott-; ság határozata alapján ebben: az időszakban elsősorban a fogatnélküli dolgozó parasz­toknak kell segítséget nyúj­tani és elsősorban vetőszántást kell végezni a gépállomások­nak. Azonban ezen a téren vannak hiányosságok és rész­ben súlyos felelőtlenségek egyes gépállomások traktoris­tái részéről, amikor is a pa­rasztság részéről történő indo­kolatlan borravaló és szeszes­ital juttatása útján megkerü­lik a részükre kiadott szántási ütemtervet és mélyszántást, vagy fekete szántást végezve, nem végzik el időben a szer­ződést kötő és rászoruló dol­gozó parasztok részére a ve- tőszántást. Ez súlyos hiba a dolgozó parasztság és a gép­állomások kapcsolatának el­mélyítésében. De persze a parasztságnak is meg kell ér­teni, hogy v helytelenül -jár el az, aki anyagi előnyök útján a munkafegyelem megsértésé­re készteti a gépállomások egy-egy dolgozóját. Mi bí­zunk abban és harcolunk az­ért, hogy a gépállomások eze­ket a fennálló hiányosságokat felszámolják és a szükséges segítséget megadják a dolgozó parasztságnak a vetések elvég­zésére. A kis Pityuka megéhezett. Türelmetlenül várja, hogy zaka­toljon vele a vonat, s addig, hegy valamivel teljen az idő, es zik. íywvVVWWWVWWVVVWWVWWN , Helyreállítják az egri : vár északkeleti falait \ Hazánk legnagyobb földalatti; erődítménye, az Európában is; egyedülálló egri vár nemcsak a hadtörténészeknek, muzeoló-; gusoknak nagy érték. Százá-j val keresik fel a kül- és belföl-; di kirándulócsoportok látni ; tanulnivágyó tagjai is. A most; folyó helyreállítási munkák be-1 fejeztével ennek a várnak aj nagyszerűségét a földalatti fo-í lyosók, kazamáták mellett a'. Sötétkapu folytatásában, ere-j deti állapotában kibontakozó^ várfal-sor is megmutatja. < Az egri Dobó István Múze-1 um szakembereinek közremű-í ködösével az építésügyi mi-< nisztérium műemlék-csoportja; évek óta dolgozik ennek a kül-< ső vár-résznek a feltárásán, az; eredeti állapot visszaállításán.; Nagy munkájukkal előrelátha-; tólag az év végére elkészülnek.; A régi várfalak megóvásával; egyidőben érdekes leletre isi bukkantak: megtalálták azj egykori felvonóhíd helyét, csa-? pópillérét, a láncfelvonó lyuka-> kát. azok deszkázatát. A feltá-; rások során az 1702-ben fel-; robbantott híd helyét eredeti; állapotában hozzák helyre. i A diákfiúk külön kocsiban utaznak, s amint a képen is látható, kíváncsiabbak a lá­nyoknál, s nem ijednek meg a fényképezőgép lencséjétől. Kfizelkeleti gyújtózsinór A világ figyelme mostaná­ban méltán fordul a Szíria es Törökország között kiéleződött feszültségre. Megszoktuk, hogy utóbbi időben a Közelkelet az angolszász imperializmus első­számú működési területe lett s Jordánia, Izrael és Szaud Arábia területén lejátszódó puccsok, felkelések után most újabb gyújtópont keletkezett: a szír—török konfliktus. Senki sem tagadhatja, hogy e konfliktus fegyveres lebo­nyolítása újabb világháború veszélyével járna. S ma már az sem tagadható, hogy e pro­vokáció hátamögött az USA vezetői állnak, most már nem­csak elvileg, de katonailag is. (Lásd a 6. flotta hadgyakorla­tát a Földközi-tengeren.) Egy modern háború pedig a fegyverek, a hadviselés tech­nikájának fejlődése következ­tében beláthatatlan következ­ményekkel járhat az egész em­beriség számára. Nincs ma ép­eszű ember, aki háborút akar­na. A háborúra aspirálók leg­feljebb azok köréből kerülhet­nek ki. akiknek gazdaságilag, a dolgok anyagi hátterét te­kintve nincs más választásuk. D.: menjünk sorjában: Az imperializmusban a foly­tonosan növekvő és egyre szé­lesebb rétegeket érintő válsá­gok leküzdése az imperialista erők számára átmenetileg is csak úgy lehetséges, ha külső, gyarmatosító erőfeszítéseiket az imperialista gazdasági rend­szer belső feszültségét az el­nyomás, kizsákmányolás foko­zásával, a gazdasági kiszipo lyozás hajszolásával próbáljáK levzetni. Az imperialista rend­szer élősködő életének szinte végső következménye, vagy méginkább: utolsó szalmaszá­la a fegyveres konfliktusok provokálása, amikor is a har­cokban tönkretett, gazdasági­lag lerombolt népek gyarmato­sítása, a nemrég még virágzó belső termelőerők elpusztítá­sa és saját termelési felesle­geinek elhelyezése révén tud ideig-óráig az imperialista ha­talom lavírozni a válságok tengerében. A hitleri birodalom „Le- bensraum”-elmélete, — vagy akár a japán militariz- mus önmaga szította „sárga ve­szedelem” misztifikációja is e tétel igazolására szolgáltak. A trösztök és kartelek Németor­szága ezért provokálta a hódí­tó háborúkat a nálánál kisebb népek ellen, ezért árasztotta el hazánkat is a német döm- ping iparcikkeivel. S napjaink­ban, 1945 óta, amikor a II. világháború papíron befejező­dött, ismét ezekkel az eszkö­zökkel garázdálkodnak a nyu­gati nagyhatalmak lépésről- lépésre hátrálva a gyarmati igát lerázó ázsiai és afrikai né­pek ellenállása és aktív sza­badságmozgalmai elől. Koreában kezdődött, Viet­námban, Indokínában, Egyip- tonban, Ománban, Algériában, s mindenütt pusztulás, tönkre­tett gazdasági élet és nyomor követte a provokációkat. Az imperialisták arra számítottak, hogy ezek az államok a sa­ját gazdasági csődjük követ­keztében ölükbe hullanak, s megkezdődhetik marshallizá- lásuk „újjáépítésük” az ame­rikai tőke segítségével, azzal a tőkével, melynek immáron a nagyvilágon vajmi kevés he­lye van, ami az új vadászte­rületeket illeti. Tervük dugá­ba dőlt. Miért? Két okból. El­sősorban a letiport államok belső, haladó, imperialist-elle- nes erőinek lavinaerejű magá- ratalálása miatt, másrészt mert a Szovjetunió, Kína és a demokratikus államok tömbje a proletariátus szolidaritásá­nak lenini elvei alapján egy­ségesen álltak e kis államok mellé, s hónuk alá nyúlva, se­gítették talpra őket, s tették lehetővé, hogy immáron ön­állóan tegyék meg az első lé­péseiket a világ fóruma előtt. Az eltelt 10 év tehát az imperializmus folyto­nos visszavonulása jegyében zajlott le. S most olyan vál­ságos szakaszához érkezett, mely — újabb kudarc esetén —• talán ugrásszerűen befolyá­solhatja az egész nyugati im­perializmus sorsát. Mert míg a távolkeleti és délázsiai be­avatkozások gazdasági követ­kezményei általában inkább közvetett jellegűek voltak, az imperialista piacok és tőke számára, addig most hús-vér kérdésről van szó. A tét egyfe­lől a szabadságukért küzdő né­pek függetlensége, az imperia­lizmus közelkeleti bástyáinak lerombolása, és új, demokrati­kus, a békével szövetkező ál­lamtömb létesülése, másfelől a világ legnagyobb olajmezőinek elvesztése, azoknak az olajte­lepeknek, amelyek 80 száza­lékban fedezik egész Nyugat- Európa benzinfogyasztását ma is, és melynek kincseit közel 19 milliárd tonnára becsülik, ami több mint az egész világ olajkészlete — leszámítva az USA-t és a Szovjetuniót. A nyugati imperializmus a saját bőrén tanulta meg, hogy mennyire népszerűtlen a köz­vetlen beavatkozás — lásd Ko­reát — a világ összes népei előtt. Most az arab államok erősödő szolidaritása, a haladó, nemzeti mozgalmak azzal az igen komoly veszéllyel járnak, hogy az USA és Anglia egyik napról a másikra elveszíthetik olajkoncesszióikat, mert ha az arab államoknak sikerül füg­getlen, nemzeti kormányokat létesíteni, ezek minden bizony­nyal ráteszik kezüket saját né­pük kincseire, s aligha járul­nak ahhoz, hogy idegen hatal­mak aknázzák ki országukban az ásványi termékeket és az olajat. Az USA tehát Török­országot, ezt a tehetetlen, mar- shallizált bábállamot szemelte ki szőröskezű Ézsauként, hogy kikaparja számára az atyai örökséget. Törökország kény­szerhelyzetben van. Az idegen ipar, nyugati segélyprogram és más imperialista „ajándék” következtében ipara és részben mezőgazdasági termelése el­sorvadt, a hajdani exportra is szánt búza, króm, stb. már a múlté, az uralkodó családok igen nehéz körülmények kö­zött, inflációs állapotok kisér- tetével számolva, tengődnek az USA rabkosztján, mely akár­milyen kevés is, mégis e pilla­natban az életet jelenti a tö­rök burzsoázia számára, mert ha ez is megszűnne, az idegen erőből fenntartott rezsim egy- csapásra széthullana. így Tö­rökország végrehajtja a neki szánt szerepet, csapatokat von össze, távirányítós fegyvereket, lökhajtásos gépeket „vásárol” az USA-tól és megy vakon, — fejjel a vágóhíd bárdjának. — Vakon? Nem egészen! Ä leg­újabb hírek szerint a török ve­zérkari főnök lemondott, ezzel is demonstrálva, hogy önveszé­lyes őrültségnek tartja az arab államok megtámadását. N e higyje senki, hogy a NATO-ba tömörült államok egységesen bólogatnak a két­ségbeesett amerikai tervre. — Olaszország és Görögország már kijelentette, hogy — bizo­nyos feltételekkel — Szíria mellett áll. Miért? Miért e nagy sietség? Jól tudjuk, hogy a szabadsá­gukért, életükért és független­ségükért küzdő népek mellett szent hivatást betöltve állnak a felszabadult nemzetek, a ha­talmukat kivívott proletárkö­zösség államai, a Szovjetunió­val és Kinával az élen mi is, és más kisebb nemzetek. Nagy dolog ez! S a történelemben talán első! A mi 1948-as sza­badságharcunk elvérzett, mert Kossuth csak Ígéreteket, üres lefetyelést kapott tettek és fegyveres segítség helyett. — Majdnem száz évet késtünK emiatt a történelmi fejlődés színpadán!* De elbukott az 1905-ös orosz forradalom, az olasz felkelések, s a mi 1919-es Dicsőséges Tanácsköztársasá­gunk is. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat bizony egyedül, az intervenciósok hor­dáival küszködve kellett meg­vívnia a fiatal szovjet állam­nak, S így nem tudott ne­künk segíteni. Milyen bizton­ságos és megnyugtató érzés le­het egy nép számára a tudat, hogy élet-halál harcában nin­csen egyedül. örögország, melyhez vé­vszes közelségben tanyáz a közel egy éve odavezényelt 6. sz. amerikai flotta, pontosan tudja, mit jelent számára, ha a szovjet erők — baráti köte­lezettségüket teljesítve akcióba lépnének. S tudja Olaszország is. Mongol divat volt a közép­korban, hogy a hódító tatárok a leigázott idegen népek sere­geit kergették maguk előtt az ütközetbe. —- Nos, a déleurópai államok, úgy látszik, nem kér­nek ebből. Egészben véve úgy fest — és a békéért harcoló népek őszin­te óhaja ez —, hogy az arab államok egysége és a velük szövetséges demokratikus tá­bor hatalmas katonai, gazdasá­gi. de nem utolsó sorban erköl­csi súlya, mint már jónéhány- szor, most is megfékezi a pén­zükért népek kipusztítására is vállalkozó tőkések manipulá­cióit és sikerül eloszlatni a közelkeleti feszültség eme újabb változatát, a török—• Szíriái viszályt. PAGONY LAJOS GYÜMÖLCSFACSEMETEK minden fajta darabonként I. oszt. 11.— Ft, őszibarack 6.— Ft, kor­látlan mennyiségben kaphatók október 30-tól, Eger, Ludányi út 17. Juhász István kertész. Do- moszlói Állami Gazdaság Iera- kata. Műhelyvezető gépészt és traktorost keresünk azonnali belépésre; jelentkezés személyesen. TANGAZDASÁG, EGER; KÖLYUKTETÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents