Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-09 / 89. szám
1957. november 9. szombat NÉPÚJSÁG 3 % Kezdeményezések .. . elgondolások . •. tervek • . . a diákotthonok életéhen Eger nemcsak iskolaváros, de a kollégiumok, helyesebben a diákotthonok városa is. Többszáz középiskolás, illetőleg főiskolás fiú és leány lakik a város diákotthonaiban, s kap gondos elhelyezést, megfelelő ellátást, kellő szakfelügyeletet tanulmányaik sikerének biztosításához. A diákotthonoknak azonban nemcsak az a feladatuk, hogy egyszerűen otthont, kosztot, lakást s bizonyosfokú ellenőrzést biztosítsanak, hanem az is, hogy hozzájáruljanak az ott lakó fiatalság erkölcsi, politikai neveléséhez. Hogy mi most, döntő súllyal a politikai neveléssel kívánunk foglalkozni, adódik abból is, hogy az előbbi téren kevés, az utóbbi téren már lényegesen több kívánnivaló van még ma is a diákotthonok munkájában. A NEKOSZ megszüntetésével — amelynek lehettek bizonyos hibái, gondolunk itt elsősorban az ott meghonosodott kétségtelen avangardista szellemre — lényegében államunk megszüntette a közös, nagy családban lakó diákifjúság politikai, a szocialista haza követelményeinek megfelelő nevelését. Éveken keresztül — ahelyett, hogy átvettük volna a népi kollégiumok ezernyi jó és bevált nevelési módszerét, lényegében semmiféle politikai nevelés, a megfelelő világnézet kialakítására való törekvés nem volt tapasztalható a diákotthonok munkájában. S meg kell mondani azt is, hogy ezért nem, vagy nemcsak az ott dolgozó nevelők voltak felelősek. Elsősorban nem ők! Semmiképpen sem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a helyesen kialakított kollégiumi élet, az ott folyó tervszerű és a fiatalság lelkialkatának megfelelő politikai munka döntő mértékben hozzájárult volna, hogy a fiatalság egyrésze ne sodródjon az ellenforradalom karmai közé. S hogy ez így történt, hogy ez megtörténhetett, számos más oktatói, nevelői munkában elkövetett hiba mellett a kollégiumi nevelés helytelensége is hozzájárult. Mi most ezen a téren a helyzet? Felismerték-e az illetékesek, hogy a diákotthonnak többnek kell lenni az egyszerű otthonnál, mint ahogy a szülői ház sem egyszerűen „ágy és asztal”, hanem világnézeti nevelés is? S ha felismerték, tettek-e, vagy szándékoznak-e tenni az otthonok politikai nevelésének megteremtésére valamit? A Szilágyi Erzsébet leány- gimnázium József Attiláról elnevezett diákotthonában kereken kettő és félszáz lány lakik. Pelle Béláné, az otthon fiatal igazgatónője, aki egyébként magyar-szakos tanár, elmondotta, hogy maga is tudja és érzi, hogy szükség van erre, hogy helyes politikai nevelés, a megfelelő világnézet kialakítása nélkül nem végzi el feladatát az otthon. Csakhogy a lányoknál nehezebben megy a dolog, óvatosabbnak kell lenni számos kérdésben, többek között a vallás problémájában is. Ehhez járul, hogy a lányok körében kevesebb az érdeklődés az általános és a konkrét politikai kérdések iránt. Első feladat tehát ezt az érdeklődést felkelteni, s kialakítani azt a megfelelő formát, amely a legjobban megfelel a fiatal lányok lelkivilágának. A leánygimnázium diákotthonában tehát még csak az első lépés elhatározásánál tartanak, de a felismerés ténye már üdvözölhető. Minden bizonnyal a párt és állami szervek segítségével, s nem utolsó sorban maguknak a politikailag fejlettebb lányoknak a segítségével megoldódik e probléma is. Lényegesen könnyebb a helyzet a fiú diákotthonban. A fiúk testi és lelki felépítettsé- ge, érdeklődési körük jellege könnyebbé teszik a politikai nevelést, a vitákat. Érthető tehát, hogy itt. rnár túl vannak az első lépésen, konkrét tervek és intézkedések jelzik, hogy az állami középiskolás diákotthonban — közel 100 KISZ-tag van a 175 fiú közül — egyre fokozottabb gondot fordítanak az eszmei, politikai nevelésre. Az otthon vezetői munkatervet készítettek, amelyben többek között egy előadássorozat is szerepel, amelynek keretében olyan kérdésekkel foglalkoznak behatóan a fiatalok, — mint az osztályharc, a párt szerepe, hazafiság, és proletárnemzetköziség., stb. Marxista—leninista kört is szerveztek, egyelőre a 20 legképzettebb diák részvételével, ahol közelebbről és részletesen is megismerkednek a párt hivatalos elméletével. Ehhez járul még a rendszeresen megtartásra kerülő sajtó-vita, amely nem általában egy újság cikkeiről, hanem az újságok cikkei alapján egy kül- vagy belpolitikai kérdés körül folyik majd. Jelentős lépés lesz annak a j Heves megye termelőszövetkezetei az idén különös gonddal készítik elő a zárszámadásokat. Mindenütt — a legkiválóbb tagokból szervezett — leltározási bizottságot alakítottak. Ezek a bizottságok a szükségtelen felszereléseket értékesítik, a jó és hasznos szerszámokat, gépeket pedig ösz- szeszedik, szakszerűen raktároz zák, s azonnal gondoskodnak karbantartásukról, kijavításukról. Jól dolgoznak a közös vagyoni tervnek megvalósítása, amely a leánydiákotthonban csak elképzelés, de itt már holnapi valóság: hogy kollégiumi vezetőség dönt a kollégiumot érintő legfontosabb kérdésekben. A vezetőség tagjai az igazgató, a gondnok, egy nevelőtanár és a KISZ jelölése alapján néhány diák. Ez kétségkívül hozzájárul majd a fiatalok magatartásának további javításához, felelősségtudatuk növeléséhez. Kezdeményezések... elgondolások... tervek: ezek jellemzik most a diákotthonok munkáját, már ami a politikai nevelést illeti. Nagyon helyes volna, hogy ha már országosan egyelőre erre nincs mód (?), akkor legalább megyei viszonylatban a diákotthonok vezetői, nevelői számára egy közös megbeszélést rendezni, ahol kicserélhetnék tapasztalataikat, megbeszélhetnék elgondolásaikat. S az is igen helyes volna, ha a KISZ felsőbb megyei szervei már addig is adnának segítséget, támogatást ehhez a munkához. Zárszámadás előtt számbavevő bizottság tagjai a verpeléti „Dózsa“ termelőszövetkezetben is. A gépek, eszközök felülvizsgálata után most a terménykészleteket veszik számba, a raktárakat vizsgálják felül. A bő termés, a gondos kezelés eredménye előreláthatólag 55 forint értékre növeli majd egy-egy munkaegység ezévi értékét. Amikor a borkészletet ellenőrizték, azt a javaslatot tették a tagságnak, hogy a 900 hektoliteres Félreértés ne essék: a diákoknak továbbra is, a diákotthonokban is, a legfontosabb feladatuk: tanulni. S nyilvánvaló, ehhez kell a legdöntőbb segítséget adni az otthonok nevelőinek. De a tanulás célját illetően is van mit tenni. Megértetni velük, hogy az ifjúságnak is részt kell vállalnia a szocializmus építéséből, hogy nekik is helyt kell állni a maguk munkaterületén, hogy mit jelent az igazi hazaszeretet, hogy mit jelent és hogyan vált lehetővé mostani nyugodt, és egyre gazdagabb körülmények között folyó tanulásuk. S ez pedig a politikai nevelés feladata, amelynek elhanyagolása védtelenné, kiszolgáltatottá teszi fiataljainkat a legkülönbözőbb ellenséges befolyásokkal szemben. A két diákotthon példája azt igazolja, — hogy ha különösebb örömre nincs is még okunk, de történt már néhány, örvendetes, kezdeti lépés, amely után joggal remélhetjük, következik a többi is. bortermésnek több, mint felét értékesítsék szerződésesen, mert így mintegy háromszázezer forinttal többet kaphatnak érte. A tagok szívesen hozzájárultak a helyes javaslathoz és így az idei zárszámadás végeztével régi kívánságuk teljesül: csaknem felerészben pénzt kapnak munkaegységeikért, ügy számítják, hogy több, mint huszonöt forint készpénzt osztanak egy-egy munkaegységre. Sarudi gondok Mikor beköszönt az ősz, a sarudiak bokáig érő latyakban közlekednek az utcán. Természetes tehát, hogy nagy örömmel fogadták a községi tanács tervét, mely szerint a községfejlesztési alap nagy részét járda készítésére használják fel. Hogy mennyire egyetértettek, arra nem is kell jobb bizonyíték mint az, hogy a pénz befizetése mellett többezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak, vagy részben már végeztek is. A járási tanácstól 40 ezer forintot kaptak az utak rendbehozatalára, s így, ha minden jól megy, sok utcában még az idén megszabadulnak a vendégmarasztaló sártól. Más „ajándékot” is tartogatott az ősz a sa- rudiaknak. Bővítik a villamos hálózatot. Az érdekelt öt utca lakói ássák a gödröket, állítják az oszlopokat társadalmi munkában, hogy mielőbb nyugalomba helyezhessék a petróleumlámpát. Csinosítják is a falut, az idén 7000 csemetét ültetnek ki. Tervük azonban nem merül ki a csemete ültetéssel, és a járdaépítéssel, sok mindent szeretnének még, s mivel ezek túlszárnyalják a község költség- vetését, kapva-kapnak azon, hogy elmondják az újságírónak, hadd tudja meg a megye, hol szorít a csizma Sarudon. Hátha hamarabb jön segítség. Szeretnek a sarudi fiatalok is táncolni, szórakozni, tanulnának is, — de hol? A községi tanács rendbehozatott most egy helyiséget a KISZ-nek, de ez csak arra elég, hogy megtartsanak benne egy-egy gyűlést. Az egész falu fiatalságának kicsi. Megalakult a nőtanács, szeretnének összejönni az asszonyok, beszélgetni, gazdaasszony köröket tartani, — de hol? Nekik egyáltalán nincs helyiségük, s erősen fő a tanács feje miattuk, mert nem tudják hova tenni őket. Kultúr ház kellene, ez megoldana mindent. A fiatalok szórakozása akkor nem merüne ki abban, hogy beülnek este a kocsmába néhány fröccsre. Újjáéledne a kultúrgárdo, táncmulatságokat, előadásokat rendezhetnének, helyet kaphatónak az asszonyok is. Sajnos, a kultúr ház csak terv, s eddig elég elérhetetlen. Tudják, nem lehet most félmillió forintot elszakítani fontosabb dolgoktól a sarudi kultúrházra, de találtak „olcsóbb” megoldást. Két olyan ház van a faluban — mindkettő eladó —, amely némi átalakítással megfelelne erre a célra. Százezer forint az ára, a községi tanács 40 ezret tud biztosítani hozzá. Hatvan ezret kérnek, ennyiből fel is tudnák szerelni, mert az átalakítást majdnem teljesen társadalmi munkával végeznék. Sokan előre fel is iratkoztak erre. A községi tanács már egész a művelődésügyi minisztériumig elment, de hiába. Azért nem fáradtak bele. — Most újra kérik, hátha megértik a felsőbb szervek, hogy a 60 ezer forint befektetés rövid idő alatt visszatérül — nem is pénzben. Alig van olyan falu a füzesabonyi járásban, ahol ne panaszkodnának a kutak miatt. Miért lenne Sarud kivétel? Évente több ezer forintot költenek a kutak rendbehozására, de a víz mégis kevés, s ami van, az egészségtelen. De hiába, „eszed, nem eszed, nem kapsz mást”- alapon kénytelenek jobb híján a fertőzött kutak vizét inni. Sokat gondolkoztak már a megoldáson. Vízügyi szakemberekkel együtt kiszámították, hogy azon a pénzen, amit néhány Tisza-menti faluban, Poroszlón, Ujlőrincfal- ván, Tiszanánán, és Sarudon három év alatt a kutak rendbehozására fordítanak, vízvezetéket lehetne csináltatni a Tiszától. Persze, nem minden házba, hanem az utcai kutakat lehetne pótolni egészségesebb vízzel. Óriási befektetés, az igaz, de érdemes lenne gondolkozni rajta, mert az örökös kútjavitások költségéből kitelne. S ezen felül mind a négy község szívesen járulna hozzá társadalmi munkával. Van a sarudiaknak olyan kérésük is, ami jóval kevesebb pénzbe kerül, mint a kultúr- ház, vagy a vízvezeték, mégis nehezen teljesítik. Azt kérték a MOKÉP-től, tartsanak csütörtökön is mozi-előadást. ígéretet már kaptak, de filmet nem. A mozihoz még csak any- nyit, hogy amíg nem telik normál filmvetítőgépre, kérik, csináljanak valamit a meglévővel, mert a sarudiak sem szeretik azokat a filmeket, amelyeken hang helyett csak zörgés-zúgás hallatszik. Az emberek mindennapi gondjait érintő problémái ezek a falunak, de ezzel még nem ért véget „a sarudi panasznap”. Egész sor dolgot szeretne még a tanács, ami nekik ugyan plusz-munkát, de a falu dolgozóinak köny- nyebbséget jelentene. Nagy problémája a falunak, a mintegy 120 holdnyi terület a Tisza árterében, amely az év nagy részében víz alatt áll, legfeljebb mint kaszáló értékesíthető. Művelési ág-változás kellene rá, de ez a járási tanács hatáskörébe tartozik, így az ügy intézése hosszadalmas. — Miért. nem intézheti el a községi tanács, hiszen végső soron úgyis az ő véleményük alapján döntenek. Hasonló a helyzet a építési, bon. tási engedélyekkel. Ha valaki építeni akar, vagy régi épületét lebontani, elmegy a községi tanácshoz,^.az megvizsgálja, véleményezi a járási tanácsnak, s ott sokszor anélkül, hogy külön is ellenőriznék, visszaküldik a papírt azzal, hogy a községi tanács ellenőrizze az építést vagy a bontást. Amié a papír visszaér a községhez, addig az érdekelt fél is beutazik egyszer-kétszer, ez időveszteség és pénzbe kerül. A tanácsnál úgy gondolják, meg tudnák oldani saját hatáskörükön belül is. A falusiaknak könnyebb lenne, a tanács tekintélye tovább növekedne, s a járási tanács dolgozóinak több idejük maradna más problémák elintézéséhez. Végezetül még egy dolgot- mondanak el. Az a hír járja, hogv a gépállomást átteszik Poroszló községbe. Erről nem a községi tanács dönt, csupán véleményüket jnondják el. Szeretnék, ha továbbra is ott maradna, mert a gépállomás, munkájának nagyrészét amúgy is a községben végzi. Vasút híján a gépállomásiak szállítanak nekik s végső soron a népgazdasági szempontból sem mellékes, hogy Poroszlón újra kell kezdeni mindent, itt viszont csak a gépszínek építése van hátra. Csak néhány probléma a faluból, úgy mondják, egyelőre elég, ha ehhez kapnak segítséget. De ez már a járási, a megyei tanácson múlik. —deák— a megye termelőszövetkezetei OKI fa !míat, Egri Vörös Csillag November 9—11: Prolog (szovjet) November 12—13: Hűség próbája (szovjet) Egri Bródy November 9—13: A szív újra dobog (szovjet) Gyöngyösi Szabadság November 9—11: Turista szerelem (szovjetf November 12—13: 306-os ügy (szovjet) Gyöngyösi Puskin November 9—11: Negyvenegyedik (szovjet) November 12—13: Zsurbin család (szovjet) Hatvani Vörös Csillag November 9—10: Anya (szovjet) November 11—13: Kötekedő Lia (szovjet) Hatvani Kossuth November 9—10: Elveszett vőlegény (szovjet) November 12—13: Siker útján (szovjet) Szerkesztői üzenetek ® Sánta Andor, Hatvan: Köszönjük tudósítását, de sajnos, már lapzárta után érkezett, így nem tudtuk felhasználni. Kérjük, hogy a jövőben is tájékoztasson bennünket munkájukról, de közvetlenül az események megtörténte után. Sebők Gyula, Atány: Az idén már nem mehet levelezői tagozatra, mert a jelentkezési határidő lejárt. Jövőre keresse meg a budapesti Bölcsészettudományi Egyetem tanulmányi osztályát, Bense József, Heves: Tudósítását megkaptuk, következő számaink valamelyikében felhasználjuk. Kivés Éva, Bélapátfalva: A képzőművészeti szakkör az egri járási kultúrházban indul. A szakkörnek tagja lehet bárki, akiben bizonyos képesség van a rajzolás iránt. A szakköri tagságot — tudomásunk szerint — semmiféle különleges feltételhez nem kötik. Javasoljuk, hogy kérésével keresse meg az egri járási kul- túrházat. Füzesabony November 9—10: Gyilkosság a Dante utcában (szovjet) November 11—13: Anya (szovjet) Heves November 9—11: Egymásra találtak (szovjet) November 12—14: Kötekedő Lia (szovjet) Pétervására November 9—10: 306-os ügy (szovjet) November 12—13: Gyilkosság a Dante utcában (szovjet) A MŰSZAKIANYAG ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT (volt Műszaki Bizományi) műszaki becslést végez november hó 12-én Eger, Sas n. 92. sx. alatt lévő MÉH Vállalat helyiségében. A címeket kéri előre leadni. Hízót akar venni? AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT egri kirendeltsége a bérből és fizetésből élők részére az alábbi árakon HÍZÓKAT AD EL: 145 kg-ig..................................15.50 Ft 146-tól 165 kg-ig .... 16.50 Ft 165 kg-on felül .... 17.50 Ft Bővebb felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat egri kirendeltsége ad: Eger, Fürdő út 1. Telefon: 22-28. If Az Eger - Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság pincészetei és felvásárló telepei az egész megye területén folytatják a szőlő, must és bor felvásárlásaik at! A jól beérett szőlőkért és minőségi borokért a Pincegazdaság többet fizet. A szerződés teljesítésére átadott szőlőért, mustért és borért 10 SZÁZALÉKOS SZERZŐDÉSES FELÁRAT is kap a termelő. A minőségi és fajtiszta bor átadása esetén 10 százalék, illetve 15 százalék minőségi jutalmat is kaphat a termelő. EGER-GYÖNGYÖSVÍDÉKI ÁLLAMI PINCEGAZDASÁG
