Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-09 / 89. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. november 9. szombat Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója és a magyarországi ellenforradalom leverésének első évfordulója alkalmából, az ellenforradalom leverésében és az ország gazdasági rendjének helyreállításában végzett tevékenységük elismeréséül számos Heves megyei dolgozót tüntetett ki. A kitüntetésket ünnepélyes keretek között Kristóf István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára osztotta ki 1957. november 6-án, a megyei tanács dísztermében. A kitüntetések kiosztása alkalmából rendezett ünnepségeken részt vettek a Megyei Pártvégrehajtó-bizottság tagjai valamint az állami és különböző tömegszervezetek megyei vezetői. A Magyar Szabadság Érdemrend Ezüst fokozata kitüntetést kapták: Barna László, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcosa. Jenei Lajos, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcosa. Kiss Lajos, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcosa. Semperger Sándor, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcosa. Erdélyi Ferenc, a Hatvani Járási PB első titkára. Gubán Dezső, az Egri Járási PB első titkára. Grégász József, a Megyei Pártbizottság dolgozója. Horváth Ferenc, a Füzesabonyi járási PB első titkára. Tamás László, a Megyei Párt- bizottság Mezőgazdasági osztályának vezetője. A Magyar Szabadság Érdemrend bronzfokozata kitüntetést kapták: Bagó Károlyné, munkásnő. Bori Julianna, a Megyei Pártbizottság dolgozója. Bukus Károly, tsz-tag. Csepei Károly, a Mátravidé- ki Fémművek pártitkára. Csontos Mihály, munkásőr. Balázs Pál, a Mátravidéki Erőmű ÜB-elnöke. Hevesi Sándor, a Gyöngyösi Járási PB dolgozója. Himmer József, a Megyei Pártbizottság dolgozója. Jebelóczki Gyula, a Mátravidéki Fémművek dolgozója. Kiss Sándor, bányász. Kiss Ferenc, a Hatvani Járási PB munkatársa. Kiss Ádám, tanácselnök. Kovácsházi Sándor, tsz-tag, Liptai János, munkás. Lőrincz Imre, a Poroszlói Állami Gazdaság növénytermesztési brigádvezetője. Lukács Dezső, a boldogi, községi tanács elnöke. Mata Pál, a parádi községi, tanács VB elnöke. Magvasi Flórián, az Egri Városi PB dolgozója. Molnár József. Mudriczki János, az SZMT Megyei titkára. Mátyás Ferenc, a Hevesi Járási Tanács VB elnökhelyettese. Nagy Bernát, a Kömlői Községi Tanács VB elnöke. Nagy Béla, az Egri Járási Tanács VB elnöke. Osváth Sándor, a Fínomsze- relvénygyár munkás-ellátási osztályvezetője.' Obornyi Dénes, a Csányi Állami Gazdaság gépműhely vezetője. Rabecz Lajos, a Hatvani Városi PB első titkára. Tudományos könyvcsere a Szovjetunió és az NDK között A Szovjet Tudományos Akadémia könyvtára az NDK több mint 70 tudományos intézetével folytat rendszeres kiadványcserét. A Német Tudományos Akadémia és a berlini Állami Könyvtár megkapja az összes szovjet akadémiai kiadványt, köztük 64 folyóiratot, mintegy 350 sorozatkiadványt, s 600 monográfiát. Az NDK-ból az év első felében több, mint 3000 könyv érkezett a Szovjetunióba. Svaba János, a Hatvani Cukorgyár dolgozója. Pocok Barnabás, a Füzesabonyi Járási Tanács VB mezőgazdasági osztályvezetője. Papp Béla, Kiskörei Dózsa Tsz tagja. Sánta Imre, a Detki Községi Tanács VB elnöke. • Tomcsányi Imre, az Atkári Községi Tanács VB elnöke. Tóth Miklós, tsz-tag. Varga József, a Selypi Cukorgyár dolgozója. Veres István, a Füzesabonyi Járási PB dolgozója. Vadkerti Miklósné, tsz-tag. Vincze József, Siroki községi párttitkár. Martinkovics József, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt pártitkára. Sipos József, a Kiskörei Állami Gazdaság brigádvezetője. Varga Márton gépállomási dolgozó Fehér János, Egerszalók község párttitkára. ACÉL, AMELY EZERFOKOS HŐT IS KIBÍR Mint az „Aramco Steel Corporation” elnöke közölte, a vállalat laboratóriumában 15 százalék krómot, 7 százalék nikkelt és csekély mennyiségű molibdént tartalmazó acélt állítottak elő, amely az 1000 fokos meleget is kibírja. Az új acélfajtának nagy jelentőséget tulajdonítanak a hanghatárat meghaladó sebességű rakéták és a födrész- és bolygóközi lövedékek gyártásában. A megyei kultúr verseny bemutatója Gyöngyösön Az elmúlt héten tartották meg a megyei kultúrverseny gyöngyösi bemutatóját. A bemutatott számok közül a bíráló bizottság Molnár Gáspár szavalatát, Bányai Árpád táncszámát és a „30 ezüst pénz” című dráma harmadik felvonását tartotta érdemesnek arra, hogy a megyei versenyen résztvegyen. Résztvesznek. még az egri bemutatón H a nák Erzsébet és T r enka Katalin szólóénekesek is. TÁVIRAT November 4-ével az őszi vetési munkálatokat befejeztük. Atkári Petőfi Tsz. Kétmillió forint kártérítés 9 hónap alatt Körülbelül egy éve törölték el a kötelező biztosítást, melyet igen sokan, és mondjuk meg, jogosan,, sérelmesnek tartottak. Most egy év után felkerestük Horváth Bélát, az Állami Biztosító Heves megyei igazgatóságának vezetőjét, és néhány kérdést tettünk fel az Állami Biztosító munkájáról és az egyéves eredményekről. — A kötelező biztosítás megszűnése milyen hatással volt az •Állami Biztosító munkájára? — A kötelező biztosítás eltörlésénél a kormányt az a szándék vezette, hogy az önkéntesség elvét a biztosítás terén is érvényesítse. Egyidejűleg a rendelet hangsúlyozza, hogy a lakosságnak a biztosítósra a jövőben is szüksége van és az Állami Biztosító feladatává tette, hogy a megfelelő önkéntes biztosítás beveztésé- ről gondoskodjon. Az Állami Biztosító Heves megyében megfelelő eredménnyel dolgozott és 1957. szeptember 30-ig 17.500 biztosítást kötöttünk, 1,060.000 forint összegben — felelte Horváth elvtárs. Megtudtuk, hogy ugyancsak szeptember 30-ig a megye területén 2,435.043 forint összegű kártérítést fizettek ki az egyéni dolgozóknak, és a szocialista szektoroknak. Ebből az összegből a legjelentékenyebb a jégbiztosítási kártérítés, — amely több mint 700.000 forintot tesz ki. — Milyen nagyobb összegű és érdekes kárügy fordult elő ebben az évben? — A gyöngyösi Cipész KTSZ raktárában március 12-én egy eldobott cigarettavég súlyos tűzesetet okozott, s ezért az Állami Biztosító 83.600 forintot fizetett ki. A Tiszanánai Vörös Csillag Tsz állatállományából takarmánymérgezés következtében elhullott öt lóért 23.400 forintot utaltunk át. A pélyi Tiszavirág Tsz, amely terményeit jégkár ellen biztosította, nem bánta meg, hogy megkötötte a biztosítást, mert így 73.540 forint értékű kártérítést kapott. A tűz- és jégbiztosításokon kívül balesetbiztosításokat is kötünk. O. M. erdőtelki lakos 24 forintért kötött baleset biztosítást. Amikor július 11-én a villám halálra sújtotta, hozzátartozója 10 ezer forint biztosítási díjat kapott. A napokban fizettük ki Balogh Dezsőnek, az egri Malomipari V. dolgozójának 9.231 forint baloséi biztosítási díjat. Befejezésül megkérdeztük, hogy a jövőben milyen új termeteken kívánnak dolgozni? — Most folyik a temetkezési segélycsoportok létesítésének szervezése. Ezek a csoportok, mint az Állami Biztosító helyi szervei működnek a mi felügyeletünk és irányításunk mellett. A csoport célja, hogy a haláleset következtében előállott átmeneti anyagi nehézségeket elhárítsák és havi 1# forintos tagsági könyv mellett az elhalálozottak hozzátartozóinak megfelelő támogatást nyújtson — fejezte be nyilatkozatát Horváth Béla, az Állami Biztosító igazgatója. Ki sügy EK Salamon József Mátrade- recskéről több dolgozó társa nevében hiányolja, hogy Mát- raderecskén még mindig nincs állandó mozi. Mátraballáról ugyan ritkán lehozzák a mozigépet, de ez is ötletszerűen történik, s miután a község nagy része ipari dolgozó, a vetítést csak azok látogathatják, akik éppen nicsenek műszakban. — Azt tudjuk, hogy anyagi kereteink még nem engedhetik meg, hogy ilyen kis falvakban is állandó mozi legyen, de azon érdemes lenne a MOKÉP-nak gondolkozni — és valószínű találnak is megoldást —, hogy rendszeres vetítésekkel kielégítsék a mátraballaiak jogos kultúrállis igényét. ooo Virág Gábor, a Mátravidéki Erőmű dolgozója szerkesztőségünkhöz fordult panaszával. — Levelében megírja, hogy amikor múlt héten mindkét gyermeke megbetegedett, szódavizet akart nekik vinni, — végigjárta az összes hatvani kocsmát, de mindenütt azt a választ kapta, hogy nincs szódavíz. A Mátravidéki Erőműben lévő Gyöngyösvidéki Vendég- látoipari fiókjának Kudlik Lajos nevű kiszolgálója azt mondta, hogy szódavizet csak fröccshöz adnak. Levelezőnk még azt is felajánlotta, hogy megvesz annyi bort, amennyi fröccsben a szódával járna, de így is elutasító választ kapott. Virág Gábor helyteleníti ezt az eljárást, s ebben teljesen £gye- értünk vele. Érdemes szerződéses növényt termelni Jól jövedelmezett az idén a szerződéses -termelés a besenyőtelki Béke útja termelőHIREK — A HEVESI KISZ-szervezet november 10-én a járási kul- túrházban KISZ-bált rendez. — AZ EGRI II. pártkörzet az elmúlt vasárnap kultúrműsorral egybekötött ünnepi pártnapot rendezett, melynek beszámolóját Kocsmár János, a városi tanács elnöké mondta el. szövetkezetnek. Dohányt hat, cukorrépát nyolc, borsót öt, kendert két holdon termeltek. A szerződéses növényekért összesen 111 ezer forintot-kaptak. A számítások szerint a szántó terület 10 százalékán termelt növények a növénytermelésből származó bevételnek mintegy-47 százalékát adják. A jó jövedelem láttán az idén még nagyobb területen szerződnek, cukorrépából, dohányból például 10-10 holdra akarnak szerződést kötni. 36 millió hekiár szüzeidet hasznosítottak Az utolsó három évben <1854—1956) 36 millió hektár szűz- és parlagföldet törtek fel, nagyobb területet,- mint amekkora 9 európai ország — Franciaország, Olaszország, Nyugat-Némeíország, Ausztria. Belgium, Dánia, Hollandia, Spanyolország és Svédország — gabonavetesterülete együttvéve. ' AA/WWV Sosem lehet tudná H. G. WELLS JEGYEZTE fel Shawről, hogy egy alkalommal megkérdezték tőle, mi a véleménye egy látott darabról. Shaw így felelt: „Attól függ. Ha vacsora előtt nézem meg, unalmas, ha vacsora után: kibírom.” Az agg fenegyerek, akinek ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseitől reszkettek a művészek, írók, kritikusok, parvenük, primadonnák és naivák s aki egész életművét a mindenfajta póz és eszményektől való unalmas le- fetyelések leküzdésére, könyörtelen kikarikírozására szentelte, számos különleges, sőt különc gondolattal lepte meg embertársait s hogy mennyire hitt bennük maga is, nem lehet pontosan tudni. Ha az angol társadalom század- forduló idején megcsontosodott, hipokrata formák közt élő embereinek gondolatvilágát vesszük kiinduló alapul, Shaw irodalmi és társadalom erjesztő szerepe elvitathatatla- nul óriási. Vékony, bütykös ujjával kérlelhetetlenül mutogatott korának kényes és sokszor érzékenyen elkendőzött tisztátalanságaira, ami elveket, ügyeket, s az emberek egymáshoz való viszonyát illeti. Shaw, — ha szabad ezt a kifejezést használni — műfajon felül szemlélte az irodalmat is, ezért színművei — például Shakespearevel ellentétben — csak egy részét (s számára nem is túl jelentős részét) képezik életművének. Shaw színdarabjai éppen ezért a szereplők számára széttran- csírozott részei valamely kedvenc gondolatának vagy problémájának. Sokszor azzal sem törődött, hogy pontosan meg alapozza a szereplők egymáshoz való viszonyát lélektanilag, emberileg vagy akár drá- mailag. Az ötlet, a gondolat volt a lényeges, a szatirikus, perszifláló eszme. Ezért rendező és színész számára különösen nehéz feladat Shaw darabot játszani. Majdnem minden darabbal az a helyzet, hogy még nagyon sokat kell kívülről, rendező és színművész vénájából — hozzáadni, hogy átütő előadás legyen. Ráadásul nem minden Shaw darab egyforma értékű s pláne nem egyforma színházi értékű! A felvetett problémák egy- része is avatag a mai ember szemszögéből. Hangsúlyozom: egyrésze. Mert a „Szerelmi házasság”, a „Pygmalion”, a „Szent Johanna” vagy akár a „Barbara őrnagy” szerte a világon szívesen játszott művei. A „Sohsem lehet tudni” c. kissé kevésbé sikerült darabját most színházunk, a Gárdonyi Géza színház mutatta be. Hogy miért éppen ezt, sohsem lehet- tudni. Egy új évadnak induló, emberileg és művészileg kellően még össze nem szoktatott együttes számára egy dramaturgiailag és a közönség szájaízének sem minden tekintetben megfelelő művet kitűzni eleve rossz taktika. A színház — premieren és azóta is — félházakkal megy. MINDEZT ELŐRE kellett bocsájtanunk, hogy annál inkább hangsúlyozzuk, mindezek ellenére, ha nívójában kissé hullámzó is, ha itt-ott pöttyög vagy meghajtott is, a „Sohsem lehet tudni” előadása becsületes, jó színházi munka. Viszont már itt leszögezhetjük, hogy távolról sem a legjobb, amit az adott garnitúrával körültekintőbb szerep- osztás mellett lehetett volna csinálni. A tehetséges Csa- jághy János rendezői munkájának mentségére szolgál, hogy nem ismerte még a társulat minden tagját s így megérzésére kellett sok tekintetben a szereposztásnál bíznia magát. Az előadás egészét tekintve bizonyos egyenetlenség mutatkozik a darab arányait illetően. Indulunk egy rossz első felvonással? Miért rossz? Kérdik sokan. Ezer okból. A szereplők fagyosak, nem találják magukat és egymást. Megfigyelhető, itt e felvonásban a legtöbb a szöveggigszer, éppen mert a művészek maguk sem érzik tökéletesen jól magukat. Ráadásul a tempója túl meghajtott. Teátrálisan beállított jelenet giccs is akad: (Miért kell Déry Marinak lejönni az ablaktól s beállni Clandonné gyermekeinek libasorába ahhoz, hogy a „mi hárman” mondat hangsúlyt nyerjen? Ugyan! Az egész felvonás, pia- ga az expozíció elsietett. I Az ember örömére csak ott kezdődik s idegei csak ott nyugszanak meg, amikor Hadházy — Crampton beül a fogorvosi székbe, s megkezdi szépen kidolgozott párjelenetét dr. Va- lentinnel. A rossz felvonást jó II., kitűnő III. majd ismét jó IV. követi. A tempó lecsillapul. A szereplők magukra találnak. Kár, hogy a II. felvonás hangulatát elrontja a felemás kentaurként frakkos mészároslegénynek álcázott pincérek pokoli kosztümje s az a körülmény, hogy a szerencsétlenül berendezett színpad középső dobogója oly keskeny, hogy a díszes angol társaság alig tud összekucorogni az asztal köré s minden pillanatban várjuk: mikor bukik le dr. Valentine, vagy a felszolgáló pincérek valamelyike. Nem lehet a dobogót kiszélesíteni? A művészek némelyikének jó játéka sokat jelent s bevallom, számomra kellemes meglepetés is akadt. A kulcsszerepet, igazi Shaw figurát alakító pincér, Forgács Kálmán milliméterre pontos, csiszolt és mértéktartóan egyszerű játéka, szép szövegmondása, eleganciája, meleg humora elsőrendű kabinet-alakítás és Forgács képességeit ismerve semmi esetre sem meglepő. Annál meglepőbb, kellemesebb és örvendetes tény Forgács Tibornak dr. Valentine szerepében nyújtott- játéka. Forgácsot — rendezői tévedéssorozat következtében két év alatt kezdték eltemetni. Amorózó szerepekbe nyomták, nem vették észre kedves humorát, kitűnő jellemszínész képességeit. Most egy neki való szerepben egészen más Forgács Tibort láttunk viszont. Ha olykor még kissé ideges hadarásából eredő szótévesztéseit levetkőzi (szerintem tisztán beidegzési hiba) karakter szerepekben a színház főerőssége marad. Partnere az egyre fejlődő, egyre szélesebb színészi skálán mozgó Déry Mária. Glória sokrétű figurája oly bájosan bontakozik ki kezében, hogy — főleg a III. felvonásban — valószínűleg a maximumát nyújtja annak, amit e szerepben nyújtani lehet. Főerénye szép, csiszolt szövegmondása. A két zabolátlan gyermeket — Dollyt és Phillipst — Dénes Piroska, illetve megoete- gedése után Almássy Gizi és Varga Gyula formálják. Dénes Piroska és Almássy Gizi másmás felfogásban játszik. Előbbi inkább a figuraszertelenségét, utóbbi az elnevelt, de kissé már koraérett gyermek sokat tudó szemtelenségét domborítja ki. Én az utóbbit tartom hitelesebbnek s rokonszenvesebbnek s külön erényként kell megemlíteni, hogy a beugró Almássy egyetlen éjszaka tanulta meg szerepét s ennek ellenére jól illeszkedett a vasárnapi előadáson. Varga Gyula — némi kezdeti ingadozás után — megtalálta figurájának lényegét s ma már csibészkedő zöldfülű helyett a majomszeretettel nevelt, jóindulatú és önérzeteskedő modem angol uracskát játsza. A marakodó hitvespárt — Clandonnét és Cramton urat Szendrey Ilona és Hadházy Sándor játszák. Szendrey igen jóképességű komika s nyilván figurájában is a komikus elemeket igyekszik felszínre hozni. Tagadhatatlan, hogy sok érdekes ellentmondásból tevődik össze Clandonné alakja. Egyfelől a divatos emancipációs gondolat jegyében ágáló „felvilágosult” nő, másfelől konvenciókkal teli angol anya. De szerintem csak akkor és ott hiszterika, amikor nincs kiútja másként a konfliktusok nevetséges hálójából. Az első előadáson kizárólag az alakoskodó pozőrt ábrázoló Szendrey több őszinte pillanatot engedélyez ma már estéről-estére figurájának s a darab érdekében remélhető, hogy ezek a pillanatok tovább fognak szaporodni. Hadházy Cramptonja jó szövegmondásával, rutinos egységes játékával hitelesen ábrázolja a felemás jellegű öregurat. Talán kissé több mértéktartással eldónthetné. hogy a darabban végig sánti- káini fog-e, vagy görnyedezni, s nem olykor ezt, olykor pedig amazt. Heredy Gyula oly jómegjelenésű színész, hogy frakkban, szemüveggel bátran játszhat mezei nyulat utánzó arcfintorok nélkül is angol ügyvédet, az ilyen sematikus eszközökre neki nincs szüksége. Fekete Alajos jogtanácsosa egészséges, jó humorú figura. Szabó Olga szobalánytól szolgálatkészebb, mozgékonyabb, de mégis tartózkodó angol szobalányt vártunk, nem pedig méltóságteljesen libegő udvar- hölgyet. A pincérekhez — s rendezőihez is — csak annyit, hogy tudtommal még Angliában sem divat a szervírozást a legfiatalabb kotnyeles Dolly- nál kezdeni, amikor a háziasz- szony s néhány érdemes vendég ül az asztalnál. A jelenetek díszletei, pláne ami a színészösszeállításokat illeti, ízléstelenek s hallom a Liliomfiban is kísérteni fognak. Egészben véve nem indokolt a közönség közönye a darabbal szemben s bár nem vagyok híve a színháznál egyesek részéről hangoztatott „...nil, nisi bene” elvnek, dicséret és pozitív értékelés illeti az együttest e gyengébb Shaw műben nyitottakért. Pagony Lajos
