Népújság, 1957. november (12. évfolyam, 87-95. szám)
1957-11-02 / 87. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. november 2. szombat A tanácsok pártirányításának néhány tapasztalata a gyöngyösi járásban 2. MEGBÍRÁLJÁK azokat a párttagokat, akik nem mennek el a tanácsülésre, a vb. ülésre stb. Véleményünk szerint azonban fordítva is érvényt kell ennek szerezni, ügy, hogy a tanács apparátusban dolgozó kommunisták is pontosan menjenek el a párt rendezvényeire, ne csak akkor, „ha ráérek mint például Gulyka elvtárs Gyöngyöspatárj. Az eddig felsorolt hibákat nagyrészt meg lehet szüntetni, ha a pártszervezet és a tanács kölcsönösen, rendszeresen tájékoztatva lesz az egymás föladatairól. . A tájékoztatás legjobb módszere, hegy a pártvezetőség, vagy a párttitkár rendszeresen elmondja a tanács apparátusban dolgozó elvtársnak a párt előtt álló feladatokat és fordítva, a tanácselnök tájékoztatja a pártvezetőséget a tanács előtt álló feladatokról, fontosabb rendeletekről, törvényekről. Helyes, ha a tanácselnök pártvezetőségi tag és fordítva, ha lehet a párttitkárt —< ahol még nem az — válasszák meg tanács-, illetve vb. tagnak. A pártvezetőség időnként beszámoltathatja a tanácselnököt — mint kommunistát — a tanács munkájáról. Ahol," vagy amikor olyan problémák vannak, hogy megoldásukhoz az egész párttagság szükséges, akkor taggyűlésen is helyes foglalkozni a párt és tanács kapcsolatának kérdésével. A tanácselnök elvtárs a párt taggyűlésein hozzászólás formájában mindig elmondhatja — és jó, ha elmondja — hogy a tanács előtt milyen feladatok állnak. Ezzel sok félreértésnek, visszásságnak elejét veszi, éppen a párttagok körében, de rajtuk keresztül az egész községben. A pártvezetőség, a taggyűlés nagyon vigyázzon arra, hogy kötelező érvényű határozatokat a tanácsra, a tanács végrehajtó bizottságára, mint választott szervekre ne hozzon, nem hozhat, mert ezzel megsérti a tanácsdemokráciát. Határozatokat csak a tanácsokban dolgozó kommunistákra lehet hozni. A pártszervezeteknek r.efn feladatuk, hogy beleavatkozzanak a tanács apparátusának ügyintézésébe. A párt irányításának, ellenőrzésének az a célja: a tanácsok a párt és kormány határozatok szellemében végezzék feladataikat. A tanácsokban dolgozó kommunistákon keresztül ezt kell elemi, ezt kell ellenőrizni. A TANÄCSOK pártiranyí- tásában és ellenőrzésében rendkívül fontos szerep jut az MSZMP csoportoknak. Ahol e csoportok jól működnek, ott meg van a biztosítéka a tanácsok jó munkájának is. Azért mert a tanácsokban működő pártcsoportokon keresztül helyesen valósul meg a tanácsok pártirányítása. A kommunisták egységes, aktív tevékenysége erősíti a tanács, ugyanakkor a párt tömegkapcsolatát is. Járásunk területén a pártcsoportok egy-két községi tanács kivételével megalakultak. Van olyan község, mint Vison- ta, Mátraszentimre, ahol a tanácsban lévő kevés kommunista miatt nem lehetett megalakítani a pártcsoportot. A pártcsoportok több tanácsnál már elég jól dolgoznak. A nagyrédei, szűcsi, markazi tanácsban lévő pártcsoport megvitatta a községfejlesztési tervet. Nagyrédén a pártcsoport egységes állásfoglalásának eredménye, hogy a járdát nem a község közepéről kezdik építeni, hanem az amúgy is köves út nélküli utcákban. Markazon ennek az egységes álláspontnak köszönhető, hogy a községfejlesztési hozzájárulásból az idén már két hidat, kb. 700— 800 méter hosszú útszakaszt építettek, illetve megjavítottak. autóbusz utas várótermet építettek stb. Ludason villany- hálózatot bővítettek, a kultúr- házat felújították, a kutakat rendbehozták stb. Ezek az eredmények azért váltak lehetővé, mert a tanácsok éppen a kommunistákon keresztül először is meg tudták értetni a lakossággal a községfejlesztési hozzájárulás fontosságát, másrészt helyesen tudták mozgósítani a lakosságot a társadalmi munkára. Ennek köszönhető, hogy Atkár községben a kultúrház építése lehetővé vált, vagy hogy Hal- majugrán a villanyhálózatot ki tudták bővíteni. Viszneken egy tantermet építettek, Adócsőn egy egész községrészt villamosítottak és így tovább. Visontán, ahol nincs pártcsoport, a májusi tanácsülésen csak az 5 százalékos községfejlesztési hozzájárulást fogadták el. Pedig nagyon sok minden kellett volna Visonta lakosságának. Villanyhálózat bővítése, utak javítása, ravatalozó, tűzoltó felszerelés bővítése, gyalogjáró hidak építése stb. Mégis, akkor a4 egyik kommunista javaslatára, — aki választóira hivatkozott — csak 5 százalékos hozzájárulást fogadott el a tanácsülés. Azóta a lakosság egyetértésével ezt 10 százalékra emelték. Nem lehet még azt mondani, hogy minden községben helyesen, jól kihasználják az adottságokat a község fejlesztésére, szépítésére. Abasáron a felszabadulás óta állandóan napirenden van a kultúrház építése. Majd minden tanácsülésen felvetődik ez a probléma. Nincs helye a KISZ-nek, az EPOSZ-nak és a többi tömegszervezeteknek sem. Mégsem megy a kultúrház építése. Pedig anyagilag olyan jól állnak a dolgozók, három-négy dolgozó parasztnak van annyi pénze, mint amennyi egy kultúrház építésére kellene. Mégis a községfejlesztési hozzájárulás csak 25 százalékig van teljesítve. A HIBA GYÖKERE abban van, hogy nincs — eddig legalább nem volt, — olyan tanácsvezető, aki kézbevette volna a kultúrház építésének feladatait. Nem is csoda, hiszen 1950-től a 8-ik tanácselnök van Abasáron. A lakosságot nem tudja a tanács megfelelően mozgatni azért, mert a tanácsban lévő pártcsoport nem dolgozik megfelelően, sőt csak formálisan alakult még meg. A tanácson belüli egységes kommunista állásfoglalással több községünkben baj van. Markazon a pártcsoport üléseken Skvara elvtárs. is helyesli, egyetért a pártcsoport állásfoglalásával, mégis a tanácsülésen másként foglal állást. Állásfoglalása sokszor fölösleges, eredménytelen vitákra vezet, elvonja a tanácsülés figyelmét a főbb kérdésekről. Skvara elvtárs pedig régi illegális harcosa a pártnak, mégis esetenként a helyi pártszervezet állásfoglalásával szembe kerül. Szerintünk ennek nem a rosszakarat az oka, hanem az, hogy Skvara elvtárs nem mondja el a pártcsoport ülésen a véleményét, tartogatja azt a tanácsülésekre, 'ahol ezzel új, érdekes dolgokat akar mondani. A tanácsokban működő pártcsoportoknak nagy lehetőségük. nagy szerepük van a tanácsokban dolgozó kommunisták, pártonkívüliek nevelése terén. A pártcsoport üléseken tárgyalják meg az elvtársak a tanácsokban dolgozó kommunisták munkáját. Ki hogyan végzi el feladatát, hogyan tartja a kapcsolatot választóival, rendszeresen beszámol-e azoknak, hogyan teljesítik elsősorban ők, a kommunista tanácstagok az állam iránti kötelezettségüket, milyen munkát végeznek az állandó bizottságokban, milyen a magatartásuk stb. A pártcsoport ha jól dolgozik, nagyban hozzájárul a tanáesdemokrácia kiszélesítéséhez. Példa erre, hogy egyes községben éppen a pártcsoport ülésen történt állásfoglalás alapján az ellen- forradalom után elsőként a kommunista tanácstagok tartottak kisgyűléseket, tanácstagi beszámolókat, fogadóórákat stb. A tanácsok munkájának megjavítását sokban elősegíti az őszinte, segíteni akaró kritika, önkritika. Eredmény van ezen a téren is. De még a bírálat a tanácsokban dolgozó kommunisták között sem vált olyan fegyverré, amely a bürokratikus, helytelen ellentmondásos intézkedések megszüntetését segítené elő. Kissé úgy vannak az elvtársak a tanácsnál is, a pártszervezetnél is, hogy majd csak lesz valahogy. Elnézik, hogy egyik-másik tanácstag, vagy tanácsdolgozó 3—4 ezer forint adóval tartozik. Elnézik azt, hogy egyik-másik tanácsapparátusban dolgozó bírálja, immel-ámmal hajtsa végre a tanácsülés határozatait, mint Csutak elvtárs volt Atkáron, aki mellé még meg is sértődött, mert nem lett tanácselnök, vagy tanácstitkár. A JÄRÄSI PÄRT AKTIV Aértekezlet még szeptember 14-én foglalkozott a tanács és a pártszervezetek közötti viszony kérdésével, a tanács tömegkapcsolatának kiszélesítésével. Ebben a cikkben leírtak nem mutathatják meg teljesen az azóta elért eredményeket, nem is térnek ki minden még meglévő hibára. Egy biztos, hogy tanácsaink munkája egyre javul, lassan, de szélesedik tömegkapcsolatunk. A járási bizottság további feladatának tekinti, hogy pártvonalon az eddigiektől nagyobb segítséget adjon a tanácsoknak, megjavítsuk az irányító ellenőrző munkát a tanácsok vonalán is. A kommunistákra és rajtuk keresztül a széles pártonkívüli tömegekre támaszkodva, segítjük a tanácsokat abban, hogy a dolgozó nép — e legdemokratikusabb tömegszervezetei, sokkal hatékonyabb szerepet játszhassanak szocializmust építő munkánkban. 9 SZOCiaUSTH ORSZPBOB ÉLETÉBŐL Félpercenként egy kerékpár, három percenként egy motorkerékpár A minszki kerékpár- és motorkerékpár-gyár dolgozói az ünnepet megelőző munkaőrség során kiváló eredményeket értek el. A gyár futószalagjáról félpercenként egy kerékpár és hárompercenként egy motor- kerékpár kerül le. Az ország kereskedelmi hálózata már több mint 6600 terven felül készült kerékpárt kapott. A kísérleti műhely dolgozói az Októberi Forradalom 40. évfordulójára [elkészítik az „M—101” motorkerékpár mintapéldányait. A 250 köbcentis motorkerékpár motorkerékpár maximális sebessége 110 kilométer, 100 kilométerenként 3.3 liter üzemanyagot fogyaszt. A sebesség a kormányon elhelyezett nyomógombok segítségével kapcsolható át. Az új motorkerékpár igen tetszetős külsejű. Rendelet a progresszív adózásról Lengyelországban A lengyel minisztertanács rendeletet hozott a progresz- szív adózásról. A rendelet értelmében a havi 8000 zlotyt meghaladó kereset speciális progresszív adózási skála alá esik, amely figyelembe veszi a kereset forrásait. A rendelet mérsékeltebb adót vet ki az alkotó munkát végző, nem állandó jövedelemmel rendelkező személyekre, a családi házat építőkre, stb. Televíziós adó épül Belgrádban 100 méteres antennával A belgrádi új vásárcsarnok területén a napokban megkezdődött a televíziós stúdió építése. Az adóállomás antennája mintegy 100 méter magas lesz, egyben a jugószláv főváros legmagasabb építménye. Az antenna acéloszlopait úgy építik, hogy ne legyen szükség kifeszítésére acélkötelekre. A legnagyobb egyetértésben ‘JDefejezödtek Eisenhower és Macmillan washingtoni ■D tárgyalásai, és megszületett a két államférfi közös .nyilatkozata is. A nyilatkozatban nem arról esik szó, hogy Törökország beszüntesse a Szíriát fenyegető politikát, mint inkább arról, hogy kettejük között teljes az egyetértés a Törökország részéről megnyilvánuló fenyegetőzést illetően. Ez az egyetértés igazás örvendetes, hisz minderről az utóbbi időben nem nagyon lehetett beszélni. Igen sok kérdésben homokegyenes ellenkező nézeten volt a két állam külpolitikája, minthogy a gyarmati politika nem ad különösebben sok okot és lehetőséget a megértésre. Most azonban más a helyzet. Új háborús tűzfészekre van szükség középkeleten, arra, hogy letörjék az arab népek nemzeti önállóságra való törekvését, amely egyaránt fényegeti a már hanyatló brit, s a most előretörő amerikai gyarmato- sítási politikát. Volt egyszer két aranyásó. Összefogott, hogy a messzi északról arannyal gazdagon térhessen vissza. Az aranyat megtalálták, néhány ott lakó embert megöltek és nagy egyetértésben indultak vissza a közös harcból. De már csak az egyik érkezett vissza! Az amerikai, angol külpolitika most indul váll-vállvetve a középkelet „aranyáért”! Innen a mostani nagy egyetértés. A hóhér fiának játék as akasztás ‘Daldwin, a New York Times katonai szakértője kö- zölte, a nyomán mi is közölhetjük kedves olvasóinkkal, hogy a nyugatnémet hadsereget rakétafegyverekkel látják el a közeljövőben. Aztán, ha netalantán szükség lenne rá, hogy jó tudjon háborúsdit játszani a junker gyerek, kap különböző páncélos, gyalogos és légiegységeket is. E mindezt a jó amerikai nagybácsitól, ajándékképen, a jó munka jutalmaképpen. Mert a drága játékot ki kell érdemelni, azt nem lehet csak úgy uk-muk-fuk megkapni. Deltát egy világ tanú rá, hogy Adenauer kancellár úr a maga részéről a legteljesebb mértékben rászolgált erre a kis és kedves ajándékra, amelyből ha csak rajta, meg hívein múlna, ragyogó játékot lehetne kihozni. Hadijátékot! Rakétafegyverekkel, páncélosokkal, atombombákkal és egyéb, úgynevezett játékszerekkel. Hóhér fiának játék az akasztás! Rendelkezés a borfelvásárlásról Az élelmezésügyi miniszter, a SZŐ VOSZ elnöke a borfelvásárlást az ország egész területére kiterjedő érvénnyel együttes utasításban szabályozza. Az utasítás értelmében 1957. december 1-ig a földművesszövetkezetek nem vásárolhatnak bort. A szövetkezeti vendéglátóipari hálózatot december 1-ig az állami pince- gazdaságokon keresztül központi árualapból látják el. 1957. december 1-től a földművesszövetkezetek saját működési területükön — kizárólag saját szükségletükre — a helyben termett bort a SZÖVOSZ által megállapított keret erejéig megvásárolhatják. A minőségi előírások betartása érdekében . a bor átvételének időpontját a földművesszövetkezet köteles a területileg illetékes állami pincegazdaságnak kellő időben bejelenteni. A bor minősítését és az átvételi árának kifizetését —_ a szövetkezet megbízottján keresztül — az állami pincegazdaság végzi. Exportminőségű bor átvétele esetén az állami pincegazdaság az átvett bort megtarthatja és helyette a szövetkezetnek azonos mennyiségű nem export minőségű bort szállíthat. Az utasítás megszegése, vagy kijátszása esetén a visszaélést elkövető dolgozó ellen fegyelmi eljárást, súlyosabb esetben büntető feljelentést tesznek folyamatba. NEGYVEN ÉV TÁVLATÁBÓL A szovjet ipar 40 éve A szovjet nép szánalmas állapotban lévő gazdaságot „örö- ölt” a cárizmustól. A forradalom előtti Oroszország, bár a világ egyik legnagyobb országa volt, az ipari termelés színvonalát tekintve, a 15. helyet foglalta el. Az elmúlt 40 év alatt a szovjet nép, mint országának igazi gazdája, történelmileg rövid idő alatt hatalmas, korszerű ipart teremtett és a kis, egyéni parasztgazdaságok helyett megszervezte a világ egyik legjobban gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termelését. A Szovjetunió négy évtizedes fejlődése bebizonyította a szocialista termelési rend fölényét a kapitalizmussal szemben. Termelékenység, reálbér Az idén a Szovjetunió ipari termelése 33-szor akkora, mint 1913-ban volt. A munka termelékenysége ez időszak alatt kilencszeresére emelkedett. E nagyarányú emelkedésnek, valamint a termelőerők hatalmas fejlődésének következtében a Szovjetunió nemzeti jövedelme is gyorsan növekszik. Ha 1913-at 100-nak vesszük, akkor 1956-ban ez a szám 1922-őt ér el. A nemzeti jövedelemmel együtt nőtt és nő állandóan a munkások, alkalmazottak reálbére, 1940-től 1956- ig 82 százalékkal, a dolgozó parasztság természetbeni és pénzjövedelme pedig 1950-től 1956-ig 68 százalékkal emelkedett. 1913-ban minden 100 lakosra 38 pár börcipő jutott. — 1956-ban már 145. Ugyanebben az évben hét és félszer annyi terméket gyártott a szovjet ipar, mint 1913-ban. A múlt évben a szovjet kiskereskedelem majdnem háromszor annnyi gyapjút, nyolcszor any- nyi selymet és több mint háromszor annyi húst és baromfit, több mint huszonnyolcszor annyi húskonzervet hozott forgalomba, mint 1940-ben. Évenként háromszor olyan magos volt a szovjet ipar termelésének növekedési üteme, mint az Egyesült államoké Tudott dolog, de nem árt elmondani, hogy a szovjet népek csak a Szocialista Forradalom győzelme után tudtak elvégezni sok olyan feladatot, amelyet Európa és Amerika nagytőkés országai évszázados kapitalista fejlődésük során korábban tudtak megoldani. — Igaz, a Szovjetunió az egy főre eső termelés mennyiségét illetően még nem érte utói az Egyesült Államokat, de az ipari, termelés legfontosabb ágaiban — acél, vas, szén —, ma már' a második helyen áll a világon. Ismeretes, hogy a Szovjetunió próbálta ki először sikerrel az interkontinentális rakétát, és a szovjet technika szülötte az első mesterséges hold is. A termelés növekedésének üteme tekintetében pedig nincs olyan tőkés ország, amelyet a Szovjetunióval össze lehetne hasonlítani. A szovjet ipar termelésének növekedési üteme 1950 és 1955 között átlagban évenként háromszor olyan magas volt, mint az Egyesült Államoké. A szovjet nép kiheverte a hitleri fasiszták pusztításait. Eredményeit nagy véráldozat, nagy erőfeszítés és szenvedések árán érte el. A szovjet ipar térhódítását mutatja, hogy csak a gépgyártó iparban nyolc tudományos kutatóintézetet. 17 tervezőirodát foglalkoztat. Az elmúlt tíz év alatt a szovjet gépgyártás 71 nemzetközi kiállításon vett részt. 1951-ben a gyártott géptípusok száma eléri az 1200- at. A gépgyártó és fémmegmunkáló ipar az idén kétszáz- szőr annyit termel, mint 1913- ban. Az idei első három hónap alatt az ipari termelés a tavalyi év hasonló • időszakához képest 10 százalékkal emelkedett. Ez a gyors iramú fejlődés lehetővé teszi, hogy a rövid idő alatt utolérjék az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben is. Nemcsak a gép- és fémmegmunkáló ipar, hanem a közlekedés a hírközlés is igen nagyot fejlődött. Az áruforgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a vasútnál tizenegyszeresére, a személyforgalom tizenhatszorosára növekedett. Míg 1913-ban 1242 telefonközpont működött, — de egyik sem automatikusan, addig tavaly már 5130 telefon- központ közül 405 automatikus rendszerű. Tavaly az országban 30.895.000 rádióvevőkészülék működött, amelyek közül 12.364.000 a falvakban van. — 1928-ban mindössze 92.000 rádióvevőkészülék volt a szovjet honban. Tavaly már több mint 1 millió távolbalátó készülék volt forgalomban, amelyek közül 98 ezret a falvakban használnak. Nincs válság, sem munkanélküliség Ha leszámoljuk a háborús időszakot, az iparosításra több mint három évtizednyi idő jutott. Ez alatt érte el a szovjet nép ezeket a szép eredményeket. Ami ezt az eredményt tetézi, az a következő: a Szovjetunió népei fölött nem lóg a túltermelési válságok Damoklész kardja, amely a kapitalista országok dolgozó osztályait még a termelés fellendülésének időszakában is állandóan aggasztja és nyugtalanítja. A Szovjetunió gazdasága szocialista tervgazdálkodás, nincs és nem is lehet kibékíthetetlen ellentét a növekvő termelés és fizetőképes kereset között. Ezért nincs és nem is lehet a Szovjetunióban sem válság, sem munkanélküliség. Ezt az állapotot szeretnék megérni Európa, Ázsia és a világ többi országaiban, a békés építőmunkát óhajtó százmilliók. Az októberi forradalom országának, a Szovjetuniónak 40 éves! fennállása és fejlődése bizonyság arra, hogy az ország, amelynek urává a dolgozó nép válik, történelmileg aránylag rövid idő alatt gyökereden újjá -tud születni, s elmaradt, függő országból élenjáró világhatalommá tud fejlődni.
