Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-16 / 82. szám

1957. október 16. szerda NEPCJSÁG 3 Új mf ndenttudó gép az atkári földeken V isszaá Ili tjük az egri történelmi borvidék világhírnevét Az ámyékszala utca régi, düledező házai, pincéi helyé­be egész utcasort foglalnak már el az Eger-Gyöngyös- vidéki Állami Pincegazdaság új létesítményei: a pár napja átadott szőlőfeldolgozó, amely az ország első ilyen gépesített nagyüzeme, mellette pedig a 20.000 hektoliter bort befogadó új pincék. Ezek és a követke­ző években még megépülő palackozó és az újabb borpin­cék több évvel ezelőtt fogant elhatározást váltanak valóra, azt, hogy az egri történelmi borvidék világhírnevét a szak­emberek akaratával, a dolgo­zók állama segítségével visz- szaszerezzük. Arról, hogy ennek érdeké­ben a pincegazdaság dolgozói mit tettek és mit terveznek a továbbiakban, Dancz Pált, az állami pincegazdaság igazga­tóját kérdeztük meg. — Amikor évekkel ezelőtt megindítottuk a harcot — mondotta az igazgató, — hogy az egri vörösborfajták és kü­lönösen az egri bikavér ter­melését és feldolgozását meny- nyiségileg, de főleg minőségi­leg biztosíthassuk, sokan nem hittek abban, hogy ez sikerül­ni fog. Mi kettős irányú mun­kába kezdtünk. Az egyik az volt, hogy a már meglévő, bikavért adó termőterületek regenerálásával és új telepí­tésekkel a város területén lé­vő szőlőterületekből, amelyek évek, évtizedek óta el voltak hanyagolva, jól gondozott, bő­termő szőlőgazdaságot alakí­tunk ki. Jelenleg 1300 hold szőlője van a pincegazdaság­nak. Itt elsősorban minőségi termelést végeztünk, az egri ^bikavér előállításához szüksé­ges szőlőfajtákat telepítettünk és megfelelő agrotechnikával ápoltuk azokat, hogy — ak­kor még csak tervezett — sző­lőfeldolgozónk bázisát megte­remtsük. Idén ősszel a Kis- és Nagy-Eged valaha híres bor­termő területén 300 holdat forgatunk meg és telepítünk be. Munkánk másik, nem ke­vésbé jelentős része az volt, hogy a kiváló minőségű szőlő­fajták speciális feldolgozását biztosítsuk. Ezért három évvel ezelőtt saját erőből elkészítet­tük egy teljesen gépesített szőlőfeldolgozó üzem prototí­pusát. Az itt végzett kísérleti munka igazolta várakozásain­kat. Ebből fejlesztettük ki az ország legnagyobb üzemét, a most már teljesen munkában álló nagyüzemi szőlőfeldolgo­zót... Amíg végigmegyünk a hófe­hér üvegcsempékkel borított falú „borgyár” hatalmas he­lyiségein, szakszerű magyará­zatot kapunk a gépek rendelte­téséről, az üzemi technológiá­ról. — Ezek a gépek naponta kétezer mázsa szőlő feldolgo­zását végezhetik el. A korsze­rű, alaposan kidolgozott tech­nológia szerint a szőlő több­száz köbméter befogadóképes­ségű átvevő medencékbe ke­rül, innen elevátorok viszik át a bogyózógépbe, ahol teljesen kézierő nélkül végzik el azt a fontos munkát, hogy a szőlő­szemeket kocsányuktól meg­fosztják, s így az ízt, zamatot károsan befolyásoló anyagok már nem kerülnek a lébe. Megint gépek viszik tovább a feldolgozott anyagot: szállító- szalagok vezetnek az erjesztő­medencébe. Itt, az üvegcsem­pével bélelt, ötezer hektoliter befogadóképességű tartályok­Toldi Miklós erki levelezőnk nemrég azzal a kérelemmel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy villanyügyüket-vizsgáljuk ki. Panaszos levelével az áramszolgáltató Vállalathoz fordultunk, ahonnan a követ­kező válasz érkezett: „Toldi Miklósnál és Erk községben még több helyen Bobák József jászárokszállási kisiparos ké­szített hálózatbővítést, enge­dély nélkül és a szükséges számítási munkákat sem mu­tatta be. Ezenfelül az oszlopok sem megfelelőek, vékony a ve­zeték, nem képes nagyobb erősségű energiát továbbítani. Az üzemvezetőség többször felszólította a kisiparost a há­ban tíz-tizenkét napig erjed a szőlő, majd hidraulikus meghajtású, nagyteljesítmé­nyű prések sajtolják ki azt a levet, _ amely innen vezetéke­ken a pincegazdaságba kerül, hogy szemet-szívet gyönyör­ködtető, zamatos egri bikavér, Medoc noir váljék belőle. így veszik le a pár hektonyi termést kézi erővel feldolgozó egyéni kisgazdaságok vállairól a minőségi feldolgozás terhét az állami pincegazdaság szak­emberei. — Ennek különösen nagy a jelentősége most, — fűzi hoz­zá Dancz Pál, — amikor ki­váló termésre számíthatunk. A próbaszüretek kisgazdasá­gokban 18—20, a mi szőlőtáb­láinkon pedig 25—30 méter­mázsás holdankénti termést mutatnak, sőt nem ritka ná­lunk a 40 métermázsás átlag sem. Ha ezt a nagy mennyisé­get megfelelően fel tudjuk dolgozni, akkor nagy lépést tettünk előre az egri bikavér és a medoc noir iránt meg­nyilvánuló hatalmas bel- és külföldi kereslet kielégítésére. Egyelőre úgy számítjuk, hogy ezekből a kiváló borokból az év végéig ötezer hektólitert exportálunk. A további meny- nyiségi és minőségi növekedés már a következő évek gondja! Sz. H. lózat hiányosságainak meg­szüntetésére, de eddig ered­ménytelenül. Utóbb Szolnok megyei iparhatóságokhoz for­dultak a panasszal, javasolva, hogy a kisiparostól hanyag lelkiismeretlen munkája miatt vonják meg az ipart. A válla­lat egyelőre nem tudja a fo­gyasztókat bekapcsolni, mert a hálózat minden szabványt mel­lőzött”. A vállalat kéri a panaszoso­kat, ők is szorgalmazzák a kis­iparosnál és a tanácsnál a há­lózatbővítés rendbehozását, — hogy utána a bekapcsolás meg­történhessen. xxxx Még a második világháború Jó segítőtársat kapott a kö­zelmúltban az atkári „Petőfi” termelőszövetkezet — Heves megye egyik legjobb közös gazdasága. A csehszlovák ipar kiváló gyártmányát, az Ag- rosztroj” nevű univerzális kerti traktort vásárolták meg, amely 18 művelet elvégzésére alkalmas, könnyű, egyszerűen kezelhető gép. Nemcsak a növényápolásban nyújt sokoldalú segítséget a Az ország legősibb dohány- termelő vidékén, megyénkben nagyrészt a jóminőségű, aranysárga Virginia-dohányt, a cigaretták kedvelt alapanya­gát termelik. Idén a Dohánykutató Inté­zet megbízásából a Budapesti Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat kápolnai kísérleti te­lepén és verpeléti üzemében A megye egyik legszebb ki­rándulóhelye a szilvásváradi Szalajka-völgy. Ezt az állami­lag védett területet vízesések­kel tarkított gyorsfolyású pa­tak szeli át, a völgyben pedig alatt felrobbantották a Diófa­kút utcai vasúti felüljáró hi­dat Egerben. Ezt a hidat azóta sem csinálták meg, pedig tud­valévő, nagy szükség lenne rá mezőgazdasági szempontból. Sokan erre járnak ki a határ­ba, kocsival szeretnének men­ni, de a híd leszakadása óta ez lehetetlen, különben is na­gyon rossz a közlekedés a leg­kisebb esős időben is. A környék lakói, valamint a földművesek évekkel ezelőtt többszáz aláírással ellátott kérvényt írtak és adtak be — eredménytelenül. Nagyon kér­jük, legalább most hallgassák meg panaszunkat. Pápista Gyula, Eger tagságnak az új gép, amely jelenleg a szőlőkben, gyümöl­csösökben végzi az őszi mun­kát, de az állattenyésztésben is. Többek között a takarmány beszállítására, a tejtermékek kihordására is hasznosítják. A mindentudó gépből még négyet rendelt a megyei me­zőgazdasági igazgatóság, ame­lyet az igénylő termelőszövet­kezetek között kiosztanak. nagyjelentőségű kísérletbe kezdtek még jobb cigaretta­dohány termesztésére. Fel­újítják a régi debrői dohányt, amely egykor Verpelét híres­sége volt. Ez az aprólevelű dohányfajta különösen józa- matú, kiváló minőségű, csu­pán a szedése, kezelése mun­kaigényesebb a másikénál. hegyi tó vize csillog, melyben nagyarányú haltenyésztés fo­lyik. Ebben a tóban, melynek vizét hegyipatak táplálja, igen sok pisztrángot tenyésztenek. A törzsállomány ebben az év­ben egymillió ivadékkal gaz­dagította az ország halállomá­nyát, melyeket különböző he­gyipatakokba, tavakba szál­lítottak el. A jövőben tovább fejlesztik, bővítik a szilvásváradi halgaz­daságot. Ennek érdekében az elmúlt hetekben egy új, kor­szerű hálkeltető-házat építet­tek, melynek üzembehelyezé­sével évenként további száz­ezrekkel tudják szaporítani a pisztráng-ivadékokat. Jóminőségű kádak, cefrés- és barellhordók kaphatók az Egri Földműves- szövetkezetnél, Eger, Ár- nyékszala u. 2. sz. alatt. 'WWWWWWWWWWWWWWWWWW^WWWwwwwwww^ KIS ÜGYEK Ismét felújítják a híres régi debrői dohány termesxtését A szilvásvárad! halgazdaság egymillióval növelte az ország halállományát * ^Á/WWWVV'A/VWVVVVWV^WWVWW^^^A'VVWWWWVVWVAAÁ/VVWVVvVvVvW'/V'/ A HAJÓKtlRT HARSOGD hangja betölti a kikötőt. A ha­jón nagy a sürgés, a forgás, a szaladgálás, a hajócsavar már visszafelé forogva fröcsköli a vizet. A 300 tonnás kereskedel­mi hajó, mint szerelmes asz- szony a férjéhez, odasimul a mólóhoz, csörömpölve merül el a tenger vizében a horgony, izmos férfi-karok dobják part­ra a kötelet; a Marseilles — Casablanca között közlekedő hajó kikötött a spanyolországi Malagában... A hajó legénysége vidáman lép a partra. Évődő, kötekedő megjegyzések röppennek, — egyik-másik fütyörész, dalt dudol. A kikötő felé tartó mat­rózok között egy tömzsi, bar­naarcú fiatal férfi lépked: Szabó József, akit messziről, Egerből vetett ide a sors. A máskor is zajos kikötő most olyan, mint egy megbolygatott méhkas. Fegyveres civilek, ka­tonák szaladgálnak, fegyvere­sekkel zsúfolt autók cirkálnak, riadtszemű tekintetek mérics­kélik bizalmatlanul egymást. 1936. július 18-at mutat a naptár, ezen a napon zúdult a Franco által vezetett ellenfor­radalom a spanyol köztársa­ságra. A hajó már Szabó József nélkül indul tovább Marseille felé. Szabó József fegyvert kér és 18-án éjjel már a köz- társaságiak oldalán harcol így — az ellenforradalom ke­zén lévő — kaszárnya elfogla­lásáért... Aztán Gibraltár mel­lé viszik őket, itt ütköznek meg a fasisztákkal. A túlerő visszaszorítja őket. Az arab reguláris hadsereggel nem bír a milícia. (így is nevezték a köztársaságiakkal harcoló fegyveres civileket.) Később visszaadták a kölcsönt az első vereségért alaposan megtréfál­ták a győzőket. Lalineában egy kis kaszárnyát kellett fel- adniok a milicistáknak. A ka­szárnya vastag falú földszintes ház volt, nagy udvarral, kö­rülzárva fallal. Mikor a ka­szárnyát el kellett hagyni, négyen — Szabó József is — fekészültek az új lakók foga­dására. Megbújtak a padláson, és mikor a két század az ud­varon sorakozott, közéjük so­roztak a gépfegyverrel, és grá­náttal. Alig egy pár menekült az ellenség közül. Aztán a hegyek közé mene­kültek a milicisták... ESTÉNKINT, — két portya között, a lobogó tüzeknél sok mindenről esett szó. Bár ezen a részen nemzetközi brigád nem volt, mégis nemzetközivé verődtek ők is. Volt köztük spanyol, olasz, jugoszláv, ma­gyar és francia is. Ezek a két harc közötti pihenők, beszélge­tések erősítették a nélkülöző harcosokat. A spanyol arról szólt, hogy a föld náluk a pa­poké, a földbirtokosoké volt, a francia a gyárost, az olasz Mussolinit és Hitlert szidta. Szabó József is sokat beszélt a távoli — de mégis oly közel ér­ző — magyar nép és a maga sorsáról. A Tanácsköztársaság­ról, melyért ő, a 16 éves diák is harcolt, mégis elbukott; az­tán az üldözésről, mert a „vö­rös diktatúrát” leverő fehér terror végig üldözte a félvilá­gon át; a futásról, a kenyér­ért, életéért; a jugoszláv inter­náló táborról, Valonáról. a kis albán városkáról; Athénról, az Athén meletti bányáról, ahol sztrájkot szerveztek az elvisel­hetetlen élet miatt, s a sztrájk leverése után Kréta szigetére internálták; a kikötői rakodó- munkás életéről; a német ten­gerészekről, akik életüket koc­káztatva bujtatták el a hajón, és akikkel Belgiumba hajózott. Aztán Hollandia, Németország, Franciaország, Luxemburg, — ismét Franciaország — harc a munkáért, a kenyérért, a jo­gért. Munkát nem kap a volt vö­rös katona, a sztrájkot szer­vező, internált hontalan em­ber papírja nem jó ajánlóle­vél. Nincs más tennivalója, — aláírja a toborzó ívet: öt évet tölt az idegen-légióban. Mar­seille, Órán, Sidi-Bel-Abbes. Három-négy hónapi kiképzés, aztán Marokkó, útépítés az Atlas hegységben... És az öt év letelte után minden kezdő­dik elölről. Bányász bauxitbá­nyában, hajófűtő, titkos tár­gyalások az elvtársakkal, buj- dosás, vándorlás... A hűvös éjszakában csak a hit, a győzelem élteti a spa­nyol hegyekben bujkáló és időnként az ellenségre lecsapó harcosokat... 1937. februárja. Rosszul áll a köztársaságiak ügye. Nem bírnak a Hitler—Mussolini ál­tal támogatott spanyol fasisz­tákkal: Szabó József felderí­tésre indul. Megsebesül, be­kerítik, a fasiszták fogságába kerül. Vallatják, igyekszik félrevezetni őket. Spanyol Marokkóba fogolytáborba vi­szik. Megszökik. Hosszú há­nyódás után francia Marokkó­ba Oránba kerül, onnan régi matróz ismerősei csempészik át Európába Marseillébe. Mar- seillében hol bányában, hol kikötőben dolgozik. Aztán ki­tör a világháború, ellenállnak a német megszállóknak, üldö­zik, elfogják és Salzburgba egy intemálótáborba viszik. Egy évig dolgozik itt, de mi­lyen egy év ez, 40 ezer fogoly­ból 10 ezer ember pusztul el egy év alatt. Vége a háborúnak. Kalan­dos utakon megszökik az amerikai táborból és 1945 szeptemberének végén ismét magyar földre lép. Első útja Pestre a kommu- nistra párthoz vezet. Állást kínálnak a régi elvtársnak, de ő jön haza Egerbe. Itt belép a pártba (1923-ban már tagja lett a Görög Kommunista Pártnak) plakátot rajzol, jel­szavakat fest, falura jár. 1946-ban Szűcs bányatelepre megy, Egercsehi bányász lett. Beválasztják a pártvezetőség­be, később párttitkár lesz. A PÁRT újabbnál-újabb feladatokkal bízza meg. Dol­gozik a Földhivatalnál, osz­tályvezető a megyei tanácson, onnan kerül az egri Gyógy­fürdő Vállalat élére. A szo­katlan, igazgatói munka mel­lett még arra is van ereje, hogy öt évig az egyik körzet párttitkáraként dolgozzon, — mert ahová állították, min­denütt igyekezett legtöbbet adni magából. Az ellenforradalom őt is meglepte, de egy pillanatig sem gondolt arra, hogy mint annak idején Spanyolország­ban, itt is győz az ellenforra­dalom. Első perctől kezdve fegyverrel védte az egri párt­házat, első perctől kezdve hangoztatta: fegyvert adni a munkásnak, hogy megvédhes- se hatalmát. S most már van fegyvere sokezer munkástár­sával együtt neki is, — Szabó József a régi spanyolos, az egri munkásőr-század 2. sza­kaszának parancsnoka... Sok régi munkásmozgalmi elvtárs panaszolta: mellőzték az elmúlt években. Szabó elv- tára nem tartozott ezek közé. A párt tisztelte őt, mindenkor adtak a véleményére, köz- megbecsülésnek örvendett és örvend. Részt kapott a párt és a társadalmi szervek vezetésé­ben, az ellenforradalom óta tagja a megyei pártbizottság­nak. Egy keserű emléke azon­ban neki is van és erre nem szívesen gondol. 1953-ban tör­tént. Egy napon behívatta a városi párttitkár, szívélyesen üdvözölte, megölelte, megcsó­kolta, aztán közölte vele, hogy bár nincs munkája ellen kifo­gás, leváltják a fürdővállalat éléről, mert Kádas Gézának, a világhírű úszónak olyan mun­kakör kell, amellyel külföld előtt reprezentál a magyar hazának. Neki portási állást kínált cserébe — ő a bányába kérte magát. A megyei párt- bizottság politikai funkcióba, pártmunkásnak javasolta, vé­gül is az történt, hogy a he­lyén maradt. Egy minisztéri­umból lejött pártonkívüli mér­nök segített a megyei pártbi­zottsággal. Szabó elvtárs, mint kelle­metlen epizódra emlékezik er­re az esetre, de szikrányi sér­tés, harag nincs benne a párt iránt. Ö tudja, hogy nem is lehet. És ma is bármit kér­nek tőle, szíwel-lélekkel min­denkor a párt mellett áll. * * * MAJD NÉGY ÖRÄT be­szélgettünk Szabó elvtárssal, negyven éves munkájáról. Csak töredéket tudtam vissza­adni annak a harcos életnek, amely a félvilágon át küzdött az eszméért, a létért. Nagyon hasznosnak tartanám, ha Sza­bó elvtárs időnként találkozna ifjúságunkkal és beszélne ne­kik életéről. Úgy gondolom, a fiatalok szívesen fogadnák, mert Szabó elvtárs örömmel vállalja ezt. PAPP JÁNOS Szüreti mulatság Nem leányszöktetés ez, csak úgylátszik elfáradt a kislány és a ló, elbír az kettőt is, — a legény nem kis örömére. Nekik csak az édes must jár, de utóvégre is a mustnak is van „valami” köze a szőlőhöz, nemcsak a bornak. Kicsinek must, nagynak bor. Tessék két pöttöm megnőni, s lehet kor­tyolni majd a bcrból is íme Gyöngyös „kincsei”: jóvá­gású legények, csinos lányok és zamatos szőlő. Nem is „sze­rény” kincsek ezek. Egy leányarc a sok közül, akik felvonultak a gyöngyösi Petőfi gazdakör jólsikerült szüreti ünnepén. A FÉL VILÁGON ÁT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents