Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-16 / 82. szám

4 « tl-CJSAß 1957. október 16. szerda U RBAN ERNŐ: FARKAPÉNZ (Mutatvány a szerző „Bagós Kaszinóban“ című hamarosan 1. HOGY MIT ÉR a siló, job­ban mondva a silótakarmány, azt Góczán Sándor téesz-elnök akkor látta meg igazán, ami­kor a szövetkezete marháit harmadmagával vásárra haj­totta. No, nem mind, csak va­lami tizet, amelyikekre a tél derekán azt mondta ki a cso­portértekezlet, hogy „rövid úton értékesítendők”. A szó- banforgó selejtes marhákat magángazdák vitték a közösbe, ugyancsak a tél derekán, ami­kor a „Kongresszus” hatszáz holdról ezerháromszáz holdra nőtt. — No jó! — tette magáévá a határozatot Góczán Sándor. — Ha értékesítendők, hát ak­kor értékesítendők. De ho­gyan? Semmikép se a mosta­ni, leromlott állapotukban. El­végre a szólásmondás szerint a tartatlan ember a bort, — a tartatlan marha a vásárt nem bírja. Pénz helyett bagóért kel el csupán. Ennek okáért nyis­suk a silót, tagtársak, táplál­juk fel szegény párákat, aztán, ha kedvben és súlyban meg­gyarapodtak, nem bánom, — gyerünk arra a vásárra. A rissz-rossz, jobbadán csátés szénán teleltetett marháknak határozottan ízlett és javára vált a silótakarmány. Guban­cos szőrük megselymesedett, karófcrma csontjaikra faggyú rakódott, a kedvük is megjött. Egyszóval: a szentgyörgynapi vásárra oly szépen kivakaródz- tak, hogy a puszta látásuk is gyönyörűséget okozott. Mondták is a vásározók: — Tán biza’ mannán tartot­ták ezeket a jószágokat, Sán­dor bácsi? — Azon biza’! — düllesztet- te ki a mellét Góczán Sándor. — Csakhogy nem a Mózes mannáján, hanem a szövetke­zetén. Vagyis a silóból valón, no. Amelyik vásár ilyen elisme­rő évődéssel kezdődik, az fo­gadkozás, mennyre-földre es- küdözés és többszöri tenyérbe csapkodás nélkül is haszonnal szokott végződni. Aminthogy igaz is: alig harangozták el a delet, és Góczán Sándor már a vászontáskáját kapcsolta. A nevezetes elnöki táskát, amely sok ülést, sok konferenciát megjárt, sokféle iratot hordo­zott, csak éppen vásárban nem volt, s arra sem használ­ták még, hogy miként most: a kézikasszát helyettesítse. Úgy ám, a kézikasszát, jóné - hány ezressel a bensejében! S akár hiszik, akár nem, eb­ből származott a baj. Mert alig kapcsolta be Góczán Sán­dor az elnöki táskát, azt mond­ta neki a hosszabbik kísérő, bizonyos Czirkés Mihály: — Hát a farkapénz? Azzal mi lesz, te Sándor? A mondás tréfából esett, — Czirkés Mihály, a tegnapi ma­gángazda hunyorított hozzá, a másik kísérőt: Csupor Feren­cet is oldalba lökte, s dehogy gondolta volna, hogy a régen- hallott szó az elnököt annyira szíven üsse. Mert szíven ütöt­te, tagadhatatlan. A szélesvál- lú, tömzsökös kis ember visz- szahőkölt, és mint zavarában szokta tenni: kurtára nyesett, időlisztezte bajszát kezdte ta­pogatni: — Az ám, a macska rúgja meg! A farkapénz! De többet egyelőre nem szólt, csak éppen a szövetkeze­ti vendéglő felé intett, hogy mehetünk tagtársak, megihat- juk azt a kis áldomást, ami a hajtásért kijár. Akkor mondta csak, amikor a kispörkölt már az asztalon párolgott és Czirkés Mihály a szódát is belécsilingeltette a borba: — Hát akkor fogyasszuk, tagtársak, de az én kontómra. Mert hogy tévedés ne essék, a hajtásért munkaegység jár, — nem pedig farkapénz. EVÉS KÖZBEN nem sok szó esik, különösen akkor nem, ha a hajnali kelés és félnapi ácsorgás után csakugyan ízlik az étel. Az már azonban szo­katlan, ha a vendéglátó a má­sodik liter bor közben se szól semmit és hagyja, hogy vendé­gei a jólsikerült vásár mozza­natait kettesben tárgyalják meg. Márpedig Góczán Sán­dorral ez történt. Kortyolgat­ta a bort, kortyolgatta, koccin­tott is, ahogy illik, de szólni nem szólt, csak nézett maga elé. Magyarán mondva: áb­rándozott. Haj, haj, a farkapénz a far­kapénz! De régen is volt, ami­kor Góczán Sandri, a meztél- lábas zsellérgyerek gazdura- mék marháit megyehosszat kí- sérgette! Tarisznya a vállon, furkósbot a kézben. Hajnalon- ta, mikor a a harmat pattan­va szárad a füveken, meg a konkoly szirmán, egy-egy csár­da előtt megállt a menet. Zö­rög az ablak, ásít a kocsmáros, s úgy tölti, porciózza a félde­cit,' mintha minden cseppje aranyat érne. Jó is az, különö­sen akkor, ha szalonnának, — fiatal hagymának, friss gyür­kének vet ágyat vele az ember. Aztán a vásár, a vásár, a pon- ciussát neki! Az alku, a meg­egyezés, s az áldomás cere­móniája! Ha meg beütött a bolt, s ropog a bukszában a bankó: a farkapénz, úgy ám, a farkapénz, ami gazduraméktól leesik... Koccan a pohár, Góczán Sándor hirtelen észbekap és úgy elszégyenli magát, mintha tagtársai előtt hangosan gon­dolkodott volna. No hiszen, az kellene csak, hogy ez a két tegnapi „pógár” megsejdítse: mint forgat magában az el­nök? Még hogy a farkapénz! Fene volt az, nem kereset! — Alamizsna, amit a zsírosok tessék-lássék odalöktek. Tör­jön ki a lába, száradjon rá a bőre, holtában se legyen nyug­ta, aki visszaállítja azt a régi világot! — Kar társ, kartárs! — Kezd el hirtelen pincér után kiabál­ni Góczán Sándor. Szörnyen dühös magára, — szidná — ha merné — elbó­dult eszét, s oly keményen rakja az asztalra a forintoso­kat, mintha bolhát akarna összenyomni a körme alatt. 2. A glodicsia tüskéje nem nagy sebet ejt, épp csak meg­karcolja a bőrt, és néha mi történik mégis? Az, hogy a parányi kis seb gyulladásba jön, evesedni kezd, s hovato­vább a hideg is kirázza tőle az embert. Góczán Sándorral is mi történt? Hiába szidta ma­gát, hiába próbálta esze és tes­te fáradságával másfelé terel­ni gondolatait, egyre csak a vásár, meg a vásár kísértette. Lassan már aludni sem tudott. Valami olyasféle érzés hatal­masodott el rajta, hogy élete legszebb és legfontosabb ta­pasztalatát elmulasztotta. — A magamét még sose kí­sértem el, sose adtam el. Sose voltam vásáron a magam gaz­dája. A szög hát kibújt a zsákból. A gondolatot elhatározás, az elhatározást pedig mihamar tett követte. — Egyszer, csak egyetlen egyszer hadd próbálom ki! — áltatta magát a megkótyagoso- dott elnök, s most már azon törte a fejét, hogy mit is ad­jon el? A tehenet? A háztá­jit? Majd bolond lesz! Ellen­ben... malacok is vannak a világon, s neki is, a jelenben is van kettő. Két jófajta, so­kat ígérő bongyor-malac. Ha valamit, hát azokat kell vá­sárra vinni. S vitte is, zsákban vitte el hazulról a malacokat, a kö­vetkező kedden, a hetivásár napján. De nemcsak a zsák száját markolta, az elnöki tás­kát is a hóna alatt szorongat­ta, mert távozását a tagság előtt valamivel meg kellett in­dokolni neki. Mi dolga lehet egy elnöknek a járási szék­helyen? Világos, hogy értekez­letre hívják. Hóna alatt a tás­ka, a táskában a láthatatlan meghívó. Mi kell más? Akinek szeme van, láthatja, hogy Gó­czán Sándor elnök hivatalos ügyben fárad. Hát fáradozni éppen eléget fáradozott, az igaz. Csakhogy nem a közösség, hanem a ma­ga ügyében, amíg a malacain ötvenhat forint nyereséggel túl nem adott. Ezt pedig úgy kell megjelenő könyvéből) érteni, hogy a két bongyort el­adta, s vett helyettük két ke­sét. Mindezt pedig olyan vér- remenő elszántsággal, olyan agyafúrtsággal cselekedte, — mintha esztendőkön kereszt^ a legkitanultabb kupec mel­lett inaskodott volna. S a lelkiismeret? Góczán Sándor eleddig makulátlan el­nöki lelkiismerete? Nem szólt az egy kukkot se, ahogy a kártyás emberé se szól sem­mit, ha mégannyira is sír utána a család, s ha a heti keresetből az utolsó tizest te­szi is föl a lapra. Mondhatni, hogy inkább valami elégedett­ségféle lett úrrá Góczán Sán­doron: a jól végzett munka öröme. Hát hogyne! ötvenhat forint nem kicsiség! Ahogy a „Kongresszus” vetései állnak, több mint kerek egy munka­egységet tesz ki, annyit ér meg Góczán Sándor hirtelen támadt „ügyessége”. Azonban megálljunk csak, lassabban kicsit a testtel! Ne ítéljük cscntja-velejéig rom­lottnak a megbódult Góczán Sándort. Amíg a vásár zsivaját hal­lotta, s orrában volt a laci­konyhák pecsenyeszaga, csak­ugyan aludt a lelkiismerete. De mihelyt vonatra ült, pláne mikor a vonat ablakából a „Kongresszus” pirostetős épü­letei is feltűntek előtte, azt hitte megbolondul a rászaka- kadó szégyen és aggodalom miatt. Mi lesz, ma meglátják? Ha számonkérik tőle, hogy mire pazarolta drága idejét? Csak most az egyszer segítse haza a jószerencse, soha többé nem látja Góczán Sándort a hetivásár! Pedig mégis csak meglátta, mindjárt a következő kedden. Hogyan történhetett a do­log? Hisz Góczán Sándor egész héten át inaszakadtáig dolgozott, valósággal „veze­kelt” titkos bűnéért, melyet — érzése szerint — a közösség­gel szemben követett el. Az éfjél mindig az irodában ta­lálta még s alig percent a hajnal,* máris az istállóknál járt-kelt. A malacokra rá se tudott nézni, még a szalonnát se vette be a gyomra, mert az is botlására emlékeztette. Mi vitte kedden hajnalban mégis az ólhoz? Mi parancsolta neki, hogy tuszkolja a malacokat a zsákba, s hogy az irodaajtóra hazug cédulát tűzzön: „A já­rás hívatott, estére itthon va­gyok.” Az adás-vevés, a nyerészke­dés ördögi öröme, mely be­csületet, kötelességet, helytál_ lást, mindent, de mindent el­feledtetett vele. Ahogy mon­dani szokás: „rájött a szerzés ízére”, s hétről-hétre nagyobb és nagyobb kortyokban nyel­te. Mit bánta már, hogy meg­látják- e- vagy se? Hol nyert, hol meg vesztett a malacokon, tán már a negyedik párt cse­rélte, s féljózan-félrészeg ál­lapotban valósággal hajtotta a napokat, csakhogy jöjjön már a kedd: a hetivásár várva-várt napja. Titokban lehet az ilyesmit tartam? Dehogy lehet! Ha ne­tán kedden jött valaki a „Kongresszushoz” látogatóba, s az elnök után kérdezett, — még Annus, a különben ke- vésszavú, komolykodó kis ad­minisztrátor is szemközt ne­vette az illetőt: — Góczán bácsi? Nincs az itthon kedden. Zsákkal hozza a járástól a szempontokat meg az irányvonalat. (Folytatjuk) SÁTIDROF Vajjen hányán találták ki közületek, hogy mit jelent a fenti szó. Eláruljuk nek­tek: fordítás, csak visszafelé írtuk le. Ennek a szónak így nincs semmi értelme, vi­szont a magyar nyelv gazdag és sok más szónak a meg­fordítás után is van jelen­tése. Ezekből is közlünk né­hányat. Például: mozi-izom, nyávogni-ingovány, nyárfás- sáfrány. Sőt akad olyan is, Rekord a Hatvani Cukorgyárban A Hatvani Cukorgyár dolgo­zói derekas munkával kezdték az új idényt. Eddig naponta átlagosan 25 vagon cukorrépá­val többet dolgoztak fel mint az elmúlt években. A cukcrki- hozatal és a feldolgozás any- nyit javult, hogy október eddi­gi szakaszában az előző ötévi átlagnál 40 vagon cukorral többet gyártottak. A jó eredmények oka az igen jóminőségű, magas cukor- tartalmú répa mellett az, hogy a gyárban idén új bérezési rendszert vezettek be, amely nemcsak egyszerűbb és köz­érthetőbb, de jobban ösztönzi is az itt dolgozókat a magasabb termelésre.- BORNEMISSZA Gergely ünnepélyt rendez október 18-án. pénteken a Foglár utcai sportpá­lyán a Pedagógiai Főiskola Álta­lános iskolájának úttörő csapata. Ezen az ünnepélyen avatják az új csapatzászlót.- A TTIT rendezésében Egerben, október 14—19. között a következő előadásokat tart­ja: Október 16-án, szerdán: Ra­kéták, mesterséges holdak. — Előadó: Bakó Jenő, tanár. Október 17-én, csütörtökön: Előadó: Lengyel Gábor, tanár. Kozmikus sugárzás, sarki fény. Október 18-án, pénteken: Meteorológiai feladatok az N. G. F. évben. Előadó: Zété- nyi Endre, főiskolai helyettes igazgató. Az előadások naponta 6 óra­kor kezdődnek, a Főiskola II. emelet, 78. sz. termében.- MAJAKOVSZKIJ estet rendeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója tiszteletére október hó 31-én Egerben, a megyei könyvtár olvasótermében. gj íMöSp-i-Hto? ... hogy a Szovjetunióban per­cenként 7.500 könyvet nyomtat­nak. Minden negyedik könyv tankönyv. . .. hogy a Föld életkorát 4 és félmilliárd évre becsülik. ... hogy a Szovjetunióban él a világméretekben a legtöbb labda­rúgó: 1,200.000 játékos 18 éves­nél idősebb és 400.000 az ifjúsági korosztályban, Ezek a labdarúgók 80 ezer csapatban játszanak. ... hogy Grúziában 1913 óta az orvosok száma 461-ről 11.768- ra, a kórházi ágyak száma 2110- re emelkedett. .. . hogy Franciaország Atlanti­óceáni partvidéke egyik kis sziget közelében a halászok egy 430 ki­lós teknősbékát ejtettek zsákmá- nvúl. A szakemberek véleménye szerint a teknősbéka 400 eszten­dős. . . . hogy a szacharin, amelyet 1879-ben fedezett fel egy Fabíert nevű vegyész, ötszázszor édesebb a cukornál? — Ezzel szemben egyáltalán nincs tápértéke. .. . hogy körülbelül egy milli­árd évig tart, amíg a teleszkóppal még látható, legtávolabbi csilla­gok fénye eljut hozzánk a földre. ... hogy a földkéreg, ameddig ismerjük, átlag 7—8 százalék alu­míniumot tartalmaz? — Az alu­minium a leggyakrabban előfor­duló fém. A vastartalom kb. 5 százalék. ... hogy Grúziában a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek száma bárom és félszer több mint Franciaországban. amelyik így is, úgy is ugyan­azt jelenti. Erre is mondunk példát: réti pipitér, vagy in­dul a görög aludni. Esetleg csak a mama makacs. Gyerekek, ha ügyesek vagytok és szerettek ilyes­mivel foglalkozni, próbálkoz­zatok, hátha ti is találtok ezekhez hasonló szavakat. Ha találtok, írjátok meg. A legsikerültebbeket közöljük következő vasárnapi gyer­mekjátékunkban. GYEREKEKNEK FILM: VETÉLYTÁRSAK A sportban, szerelemben gazdag, izgalmas autóversenye­ket bemutató film új német alkotás, melynek két főszereplője kitűnő autóversenyző, akik között nem csak az első díjért folyik a küzdelem, hanem a csinos lány, Inge szerelméért is. A szerencse hol egyiküket, hol másikukat látogatja meg, — míg Inge vőlegénye, az akkor jobbik autós Fáik, egy gazdag, fényűző életet ígérő gyáros ajánlatára elhagyja szerelmét és barátait. Űj helyén eleinte nemcsak nagy fogadás és minden kívánságának teljesítése várja, hanem a hódítóan szép gyáros leány, Manuella fellobbant szerelme is. Később döbben rá az igazságra, amikor is nagyon megbánva hazája elhagyását, visszatér, hogy újabb bonyodalmakat okozzon. Végül Inge mégis csak övé lesz. A film kitűnő társadalombírálat is, hű képet ad arról, hogyan hajszolja a gyáros beosztottjait, mégha csak egy ver­senyről is van szó. Bemutatásra kerül az Egri Vörös Csillag Filmszínházban, október 19—25. között. Egri Vörös Csillag: Október 16: Vágyakozás, Október 17-18: A két Lotti. Egri Bródy: Október 16-án: Áruló jel. Október 18—23: Mert szegény vagy, hamarabb kell meghall- nod. Gyöngyösi Puskin: Október 16: Páris és Tavasz. Október 17—21: Nyomok a hó­ban. Gyöngyösi Szabadság: Október 16: Koldúsdiák. Október 17—23: Láz. Hatvani Vörös Csillag: Október 16: Árnyék. Október 17—18: Ez történt Belgrádban. Hatvani Kossuth: Október 16: Északi Robinso­nok, Október 17—20: Dr Danwitz házassága. Füzesabony: Október 16—17: Holt tárna titka. Október 19—21: Gerolsteini kaland. P étervására: Október 16: Bagdadi tolvaj. Október 19—20: Két óceán titka. Heves: Október 16—17: Folyón túl. Október 19—21: Örök éjszaka titka. műsora : Október 16. szerda: Egerben, este fél 8 órai kez­dettel: Víg özvegy (Szelvény­bérlet érvényes). Október 17, csütörtök: Egerben, este fél 8 órai kez­dettel: Víg özvegy (Szelvény­bérlet érvényes). Október 18. péntek: Egerben, este fél 8 órai kez­dettel: Víg özvegy (Szelvény­bérlet érvényes). Filmhírek — A mi kedves doktorunk címmel filmvígjáték felvételei folynak. Az alkotók és a szerep­lők nagy része a legfiatalabb ka- zah-művészgeneráció tagjai közül kerül ki. — Spanyol-Nyugatnémet koo- produkciós film készül Don Car- losból, Horst Bucholz főszereplé­sével. — Becsben felújították a Kö­lyök című Chaplin-Jackie Coogan filmet. — A Szovjetunió területén 65 szélesvásznú vetítővel rendelkező filmszínház működik. LÁNYOKNAK ­Szépség és táplálkozás A szépségápolásnál rendkívül nagy szerepe van a táplálkozás­nak. Nem elég, ha ügyes retusá- lással igyekszünk eltüntetni a korai ráncokat, arcunk beteges színét. E hibáknak többnyire mélyebb okai vannak. Megszün­tetésük érdekében komolyabban kell foglalkoznunk táplálkozá­sunkkal. Figyeljük meg mit mondanak erről a szépségápolás francia szakemberei. Mindenekelőtt a tejre hívják fel a figyelmet. A tejnek minden más tápanyagnál több a kazein és foszfor tartalma. Minden nő, vagy férfi igyék naponta legalább fél liter tejet, mert a tej csodála­tosan konzerválja az arcbőrt és a fogakat. Az aludttej — bevált szépségápolószer — kitűnő hatás­sal van a belső szervekre. Egyes orvosok szerint különösen a kecsketej használ a szépségnek. A nátriumban és kalciumban gazdag sárgarépa csaknem min­den szükséges vitamint tartalmaz. Felkelés után reggelenként kitűnő hatása van egy deci répalének. Kísérletünk után megláthatjuk, hogy rövidesen arcbőrünk telje­sen megváltozik. A reggel és este fogyasztott alma is szépíti az ar­cot. Az ideges és vérszegény asszonyoknak borjúmájat ajánla­nak, ugyancsalt a fogyókúrát tar­tóknak is, mert így könnyebben leküzdik az alátápláltság esetén gyakran fellépő fáradságot, bá- gyadtságot. Ne feledjük, hogy ha a zöldséget sokáig főzzük, sok ás­ványi sót veszít, tehát a főzelé­ket egy óránál tovább soha ne főzzük. Legelőnyösebb elkészí­tési módja a dunsztolás, gőzölés. S még egy tanács: minden gyü­mölcsöt héjával együnk. Dr. Bárdos Tibor ügyvédi iro­dáját Hevesről Egerbe, Petőfi út 14 szám alá áthelyezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents