Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)
1957-10-09 / 80. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. október 9. szerda. Hűség a néphez hűség a párthoz — Megyei KISZ értekezlet volt Egerben — AZ ELMÚLT HÉT szombatján értekezletre gyűltek össze Egerben, a KISZ megalakulása óta első ízben, az ifjúsági szervezet legjobb képviselői. Az értekezlet célja az volt, — hogy megbeszéljék, mit végzett a zászlóbontás óta a KISZ Heves megyében és melyek azok a feladatok, amelyek most az ifjúsági sezrvezet tagjai előtt állnak. Az értekezletnek kellett megválasztani a KISZ Heves megyei bizottságát és az országos értekezlet küldötteit. A beszámolót Szabó Imre elvtárs, a KISZ megyei szervező bizottságának titkára tartotta. Bevezetőben foglalkozott azokkal a körülményekkel és okokkal, amelyek szükségessé tették a KISZ létrehozását. Hangoztatta, hogy a szocializmus építése, új nemzedékének nevelése, erkölcsi, politikai és szervezeti egysége megköveteli, hogy a KISZ valóra váltsa jelszavát: Hűség a néphez, hűség a párthoz. Elmondotta, hogy a megyében számottevő eredményeket értünk el a ifjúsági mozgalomban. Ma már 169 alapszervezetben közel hat ezer fiatal segíti az ifjúsági szervezet céljainak valórávál- tását. Minden iskolában, a községek 61 százalékában van már KISZ-szervezet, a baj azonban az, hogy kevés az üzemi szervezetek száma, a falusi szervezetekben pedig kevés az egyénileg dolgozó parasztfiatal. Jelentős.teret szentelt a beszámoló az ifjúság között végzett kulturális és sportmunka eredményeinek. Számokkal is illusztrálta ezeket az eredményeket: 68 Kisz-együttes és 97 alkalmi kultúrcsoport, valamint 74 KISZ-sportcsapat működik a megyében, számottevő munkát végezve mindannyi. RÁTÉRT EZUTÁN ARRA, hogy vajon a KISZ-nek kell-e a termeié? problémáival foglalkozni. Sokan hangoztatják még ma is, hogy a DISZ-nek az volt baja, hogy sokat foglalkozott a termelési problémákkal. Leszögezte, hogy ez a megállapítás nem állja a helyét. Nem az volt a baj, hogy sokat, hanem az, hogy rosszul foglalkozott a termeléssel. S ebből lé kell vonnia a kellő tanulságot az új ifjúsági szervezetnek is. Ezután azokról a fogyatékosságokról beszélt, a- meíyek nehezítik az ifjúsági szervezet munkáját. Szektarianizmus és liberalizmus — e két véglet egyformán megtalálható a szervezetek munkájában, de az úttörőmozgalomban is. Egyesek megpróbálják lezárni a sorompót az új, KISZ-be jelentkező fiatalok elől, mondván, legyünk inkább kevesebben, de „jobbak.” Számos ifjúsági vezető, KISZ-tag ellenforradalmárnak titulál és tekint megtévedt, de egyébként azóta hibáját régen belátó, becsületes munkásvagy parasztfiatalt. Ugyanakkor a másik oldalról nem folyik következetes harc a marxista-leninista nevelés, a materialista világnézet kialakításáért. Halmajugrán a KISZ- titkár például következetesen „forradalomak” nevezi az októberi ellenforradalmat, mert így legalább nem kell vitatkozni senkivel. Petőfibányán a KlSZ-vezetőségben hosszú ideig megtűrtek olyant, akit politikai jogvesztésre ítélt népi államunk. A feladatokról szólva hangoztatta Szabó Imre elvtárs, hogy legdöntőbb teendő a kommunista szellemben való nevelés, a szocialista hazafi- ság elmélyítése, az imperialista propaganda leleplezése, a munka szeretetére való nevelés. Meg kell találnia minden szervezetnek a módot és lehetőséget, hogy felhasználja és kielégítse a fiatalok sokrétű érdeklődését, tennivágyását. Nem könnyű és nem kicsi az a munka, ami a KISZ előtt áll, de a párt vezetésével és segítségével a magyar ifjúság tenniakarására, lelkesedésére építve, megoldhatók ezek a feladatok. A BESZÁMOLÓ UTÁN került sor a hozzászólásokra, — amelyek keretében az értekezlet résztvevői elmondták véleményüket a beszámolóról, a beterjesztett határozati javaslatról és elmondták saját tapasztalataikat. Szuhi Tibor, a kiskörei KISZ-szervezet kul- túrfelelőse hangoztatta hozzászólásában, hogy a KlSZ-szer- vezetnek foglalkoznia kell tagjainak személyi problémáival is. Csakis ezen az úton lehet olyan légkört teremteni, hogy a fiatalok örömmel, kedvvel és bizalommal jőjjö- nek az ifjúsági szervezetbe. Nagy Sándor petőfibányai KISZ-titkár a pártvezetés fontosságáról beszélt, s elmondotta, hogy szervezetük nem kap megfelelő segítséget a helyi pártszervezettől. Gere István, a szervező bizottság tagja a sport- és testnevelési munka fontosságát, és további feladatait vázolta az értekezlet részvevői előtt. A hozzászólások keretében olvasták fel azt az üdvözlő táviratot, amelyet a brianszki területi Komszomol-bizottság küldött a Heves megyei értekezlet részvevői címére. A KISZ-értekezlet válasz táviratban köszönte meg az üdvözletei és kívánt jó munkát a brianszki terület komszomolistái- nak. Furucz János, az SZMT elnöke felszólalásában arról beszélt, hogy a fiatalság nevelése közügy, nemcsak a KISZ ügye. Ki kell ebből vennie részét a szakszervezeteknek is. Beszélt a munkásifjúság szerepéről és külön kitért az üzemi kultúrmunka fontosságára. Felszólalt az értekezleten Nagy Richárd, a KISZ Országos Szervező Bizottságának küldötte. Beszélt a befeléfor- dulás elleni küzdelem jelentőségéről, s hangoztatta: együtt kell dolgoznia a KISZ-nek az egész ifjúsággal. A pártvezetésről szólva rámutatott arra, hogy az elsősorban az if júsági szervezetbe küldött kommunistákon keresztül valósul meg. Felszólalása végén kiosztotta a Ságvári-emlékérmeket a megye legjobb munkát végző kiszistái, ifjúsági vezetői között, majd a legjobb szervezetek részére átadta a VIT ajándékait. Musinszki Pál megyei úttörő-titkár arról beszélt, milyen nagy fontosságú, hogy az idősebbek segítséget nyújtsanak a fiataloknak pályaválasztási problémáikban is, hogy azok érezzék: fontosnak tartják őket, számítanak munkájukra, törődnek velük. Ezután szólalt fel Putnoki László elvtárs, az MSZMP rrieA Május 1, Vécsei, Bárány utca lakóinak — de sorolhatnék példái a város másik végéről is, — maholnap olyan megszokott látvány lesz az aszfalt alól bugyborékoló víz, mely rövid idő alatt tengerré változtatja az utcákat, mint mondjuk a szemetes kocsi, mely három napodként végig döcög az utcán. Rengeteg bosszúságot okoz a háziasz- szcnyoknak a gyakori csó're- pedés, mert ha nem hallják meg idejében a figyelmeztetést, hogy elzárják a vezetéket, víz nélkül maradnak, s vagy nem főzik meg délre az ebédet, vagy mehetnek a szomszédba, — vizet kölcsönkérni. Jogosan teszik fel a kérdést a város lakói, miért nem hozzák rendbe végre a vízvezetékeket, miért nem cserélik 1 gyei pártvégrehajtó bizottságának titkára. Bevezetőjében arról beszélt, hogy milyen nagy fontosságú az ifjúság nevelése, de ennek az ifjúság jellegének megfelelő formák között kell történnie. Rendkívül fontos itt, hogy megismertessük a párt szerepével, lényegével és céljaival, megismertessük a Szovjetunióval a mi fiatalságunkat. Hogyan lehet úgy nevelni a jövő generációját — mondotta —, hogy ne ismerje az Októberi Forradalom bölcsőjét, a Szov- jetúniót, s nevelőjét, a pártot, Beszélt ezután a hagyományok ápolásának fontosságáról. Helyes, hogy ápoljuk a régebbi ifjúsági szervezetek pozitív és felhasználható módszereit, de elsősorban mégis 1917, 1919 hősi hagyományait ápolja a mi ifjúságunk. Ezekből tanul legtöbbet, ebből merít a legtöbbet. A továbbiakban beszélt az ifjúság soraiban ma meglévő ideológiai zűrzavar szétoszla- tásának szükségességéről, amelyet a KISZ-nek kell vívni a sorai közt megtalálható szek- tánsság ellen. Putnoki László elvtárs után Bári József, Eger város KISZ- titkára kért és kapott szót, aki az iskolai KISZ-szervezetek problémájáról beszélt. A HOZZÁSZÓLÁSOK után került sor a KISZ Heves megyei bizottságának és az országos értekezlet küldötteinek megválasztására. A megyei bizottság ezután megválasztotta tagjai közöl a KISZ megyei végrehajtó bizottságot. Csőrepedés!!! ki az avult csöveket, melyen egy-egy foltozás nem tart tovább két-három hónapnál. Már a folytonos javítás költségeiből is kitelne az új csővezeték ára. De különösen érthetetlenné teszi a > dolgot az, hogy a vállalatnak jelentős mennyiségű pénz áll rendelkezésére a csővezeték felújítására. Az idén például rengeteg pénzt kifizettek munkadíjként a csőrepedések megjavítására, egy-egy utcában már lassan személyes ismerőse mindenkinek a vízvezeték szerelő — ugyanakkor a vállalat a rendelkezésére álló összeg negyedrészét sem használta fel felújításra. Sürgősen változtatni kellene ezen, s még a hidegek beállta előtt ki kellene cserélni az állandó csőrepedéssel küszködő szakaszokon HATVANI JEGYZETEK Szemre csendes, nem sok érdekességet tartogató városka a Zagyva-parti Hatvan. Mégis, aki csak egy kicsit is közelebbről pillant bele mindennapi életébe, ezernyi terv és megvalósuló elgondolás születésének lehet tanúja. Ezekből kötöttünk néhányat kis csokorba, mintegy híradásképpen: így él, így dolgozik Hatvan. A város nemcsak vasúti csomópont, bár elsősorban az, de igen jelentős az autóbusz forgalma. Az új, modem állomásépület már kész, de még egy fabódé se állt az autóbusz- szal utazók rendelkezésére. Még ebben az évben — végre! — megkezdik az új autóbusz állomás építését, benn a város szívében, a Népkertben, s a külső területen ezzel egyidő- ben az autóbusz telephely építkezésének munkálatait is. Húszezer lakója van Hatvannak, s 20 ezer embernek okoz évről-évre mind súlyosabb gondot, — a víz. Nem újkeletű gond ez, de a város fejlődésével, iparosodásával párhuzamosan mind aggasztóbb méreteket öltött. Szárazabb nyár idején házról-házra koldultak a hatvaniak egy kis ivóvízért, mert elapadtak a kutak. Vízvezeték nincs a városban, csak artézi kút, az is kevés, az is sovány vizű. Hosszú évek után most végre ígéretet kaptak, s úgy néz ki, hogy az ígéret valóság is lesz: törpe vízierőművet építenek a városban, amely képes lesz ellátni vízzel egész Hatvant. A próbafúrások már az idén megkezdődtek, s tavasszal már építik is a vízvezeték hálózatot. Havá ment a hatvani beteg, ha mondjuk a szeme fájt? Gyöngyösre. De oda vitték a boldogi, a kerekharaszti, vagy petőfibányai embert is, ha valami súlyosabb baja támadt, a csöveket. A háziasszonyok egész jól kibírják majd az állandóan megismétlődő — „vízszünetek” nélkül is, s végeredményben a vállalat is spórolna a dolgon egy csomó javítási költséget. — békési — A napkitörés megállította a vonatot A napkitörések által előidézett mágneses viharok megállították a Stockholm—Göteborg gyorvonatot. A mágneses viharok rendellenességet idéztek elő a jelzőberendezésekben és működésképtelenné tették az egyik megálló jelzőt. A vonat csak akkor folytathatta útját, miután a legközelebbi állomás főnöke megvizsgálta a vonalat. vagy ha csak egyszerűen szak- rendelésre utalta a kezelő orvosa. Közegészségügyi szempontból is eléggé elhanyagolt volt a város, s a járás, mindezen csak enyhített, de lényeges javulást nem hozott, hogy rövid ideje a cukorgyárban tartanak szakrendeléseket. A kórház! Ez se mai keletű problémája a városnak, évek óta folyik a vita, küzdelem a felsőbb szervekkel, hogy kórház kell ide, modern jól felszerelt, hisz iparvidék „fővárosa” Hatvan. Hely is lenne: a volt Hatvany-féle kastély. A hosszas, látszólag végeláthatatlan vita, ím a végére ért. Hat millió forintos beruházással rövidesen hozzákezdenek a kastély megfelelő átalakításához, . s felszereléséhez. A tervdokumentációk megérkeztek, kezdődhet a munka, hogy rövidesen új, korszerű 80 ágyas kórház segítse a város és a járás kulturális ellátottságának javítását. Hatvan: vasúti csomópont, így tanultuk az iskolában, s minden bizonnyal így tanulják a mai fiatalok is. Pedig nemcsak vasúti csomópont, hanem egy aránylag egységes mezőgazdasági kultúrterület — központja is. A belterjes gazdálkodás: a paprika, paradicsom, a dinnye — hogy csak néhányat említsünk hírességéből — központja ez a város, amely nemcsak hírnevet, de jelentős jövedelmet is hoz számára. A város vezetői a hírnév és jövedelem együttes fokozására kidolgozták a város 15 éves mezőgazdaságfejlesztési tervét, amely messzemenően figyelembeveszi a helyi adottságokat, lehetőségeket. A tervet a jövő héten tárgyalja meg a tanács végrehajtó bizottsága.' Kis füzet van Tóth Jánosnak, a helyettes vb. titkárnak a kezében. A füzetben nevek, a nevek után néhány szürke mondat: panasz A fogadóórák látogatóinak panaszai, akik rendszeresen és nagy bizalommal jönnek a tanácshoz elmondani ügyes-bajos dolgaikat. Van ezekben minden, lakásügy; nyugdíjpanasz; házépítési kölcsön iránti kérelem; munkaügyek; salakvásárlásí kér 2-i, — ki győzné mind felsőre.;'*. A panaszokat nyolc napon belül elintézik (kivéve sajnos a lakásügyeket) és az elintézésről levélben értesítik a — nem az ügyfelet — az embert, a panaszost. Itt ez a szokás, s jó szokás. Hat esztendő Lenin mellett — Sz. K, Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezéseiből — Vlagyimir Iljiccsel az Októberi Forradalom utáni harmadik napon, 1917 november 9-én ismerkedtem meg. Akkortájt az egyik petrográdi garázsban dolgoztam. November 8-án este behívtak szakszervezetünk központjába, s közölték velem: — Gil elvtárs, válassz ki a garázsban egy jó kocsit, és reggel jelentkezz vele a Szmol- nijban. Lenin sofőrje leszel! A meglepetéstől szinte sóbálvánnyá meredtem. Ebben az időben mindenki Lenint emlegette. Azok a petrográdi munkások, akiknek sikerült valahol hallaniuk vagy látniuk Lenint, büszkén meséltek róla, mint életük nagy eseményéről. S engem, pártonkí- vülit, most egyszerre Lenin mellé osztottak be sofőrnek! — Nos, rendben van? — kérdezték az elvtársak, látva zavaromat. — Persze, hogy rendben! — feleltem, bár kétségeim voltak: megtudom-e oldani, nem vállalkozom-e valami erőmet meghaladó feladatra? Kétségeim azonban hamar eloszlottak. Fiatal voltam, tele energiával, kitűenően értettem a szakmámat. Az Októberi Forradalmat lelkes örömmel üdvözöltem. Megígértem, hogy méltó leszek a bizalomra és hazatértem. Mégis egész éjjel nyugtalanság gyötört. Gondolatban készültem a Lenninel való első találkozásra. Másnap reggel pontosan 10 órakor a Szmolnij főbejáratánál állt a kocsim. Közeledett az első találkozás. A Szmolnij előtti kis téren forrt, kavar- gott az élet. A rengeteg személyautó és teherkocsi között nem messze tőlem néhány ágyú és géppuska állt. Fegyveres munkások és katonák jöttek-mentek. Voltak közöttük fiatalok, szinte még suhancok, s voltak idősek, szakállasok. Valamennyien izgatottan sürögtek-forogtak, igyekeztek valahova... A nagy lármától majdnem megsüketültem. Ezekben a napokban egész Petrográd nyugtalan volt, lázban égett. Munkásokból és katonákból álló harci osztagok meneteltek városszerte. Az utcákon nem szűnt a rend- szertelen lövöldözés, időnként ágyúdörej zúgott a város fölött, de az emberek ügyet sem vetettek rá. Ültem a volánnál és vártam. Egy polgári ruhás ember közeledett felém, és megkérdezte: — Leninre vár? Igenlő válaszomra hozzáfűzte: — Gyújtsa be a motort, mindjárt jön. Néhány perc múlva három ember tűnt fel a Szmolnij lépcsőjén: két magas alak, az egyik közülük egyenruhában, s a harmadik — alacsony, perzsagalléros, fekete kabátban, füles sapkában. A kocsi felé indultak. Melyikük lehet Lenin? — villant fel bennem a gondolat. Elsőnek az alacsony, feketekabátos ért oda a kocsihoz, gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót és így szólt; — Jónapot, elvtárs? Mi a neve? — Gil — feleltem. — Ismerkedjünk mee, Gil elvtárs — s kezet nyújtott —, engem fog hordozni a kocsiján. Barátságosan a szemembe nézett és elmosolyodott. Úgy mondják, hogy az első benyomás egy életre bevésődik az ember emlékezetébe, és sem a múló idő, sem az események nem törlik ki belőle. Ez így is van. Vlagyimir Iljics első kézszorítását, első szavait soha nem felejtem el. Vlagyimir Iljics kísérőivel beült a kocsiba, s megkért, hogy vigyem el őket Szol- jankára, ahol népes munkás- és értelmiségi gyűlést tartottak. Amikor megérkeztünk, Vlagyimir Iljics kiszált a kocsiból és szapora léptekkel a gyűlés színhelye felé indult. A tömeg felismerte. Mindenfelől kiáltások hangzottak: »Megjött Lenin! Lenin!« Amikor Sz ólásra emelkedett hatalmas éljenzés támadt, beszédét gyakran szakította félbe tapsvihar, amely elfojtotta az ott tartózkodó mensevikeknek és eszereknek — a szovjethatalom ellenségeinek — a kiáltozásait. Amikor hazafelé indultunk, Vlagyimir Iljics mellém ült. Időnként egy-egy pillantást vetettem rá. Az alig pár perce átélt fel- indultság ellenére nyugodt volt, s kissé elgondolkozott. Megérkeztünk a Szmolnijhoz, Vlagyimir Iljics gyorsan kiszált és így szólt: — Menjen, Gil elvtárs, harapjon valamit, igyék egy teát, én még egy kicsit maradok. Viszontlátásra! Lenin valahányszor kiszált a kocsiból, mindig elköszönt tőlem. így kezdődött ismeretségem Vlamigyir Iljics Leninnel, így kezdődött mellette a munkám, amely azután egészen élete végéig tartott. De nemsokára egy esemény ideiglenesen félbeszakította ezt a munkát. Egyik nap délfelé valahonnan vissza- útban megérkeztünk Vlagyimir Iljiccsel a Szmolnij épülete elé. Vlagyimir Iljics bement a hivatalába, én pedig a szobámba mentem reggelizni. A kocsi felől nyugodt voltam: szokás szerint a Szmolnij főbejáratánál hagytam az udvaron, amelyet éjjelnappal vöröskatonák és fegyveres munkások őrizték. Az udvart csak külön engedéllyel lehetett elhagyni. Lenin kocsiját minden vörösgárdista ismerte. Alig félóra múlva, még a teámat sem ittam meg, egy elvtárs rontott be a szobába és így kiáltott: — Fusson le az udvarra! Ellopták Lenin autóját! Megdermedtem... Fényes nappal, az őrség orra elől ellopni egy kocsit a Szmolnij udvaráról! Nem, ez valami tévedés! — Higgye el, Gil elvtárs, a kocsi az udvaron... Lerohantam oda, ahol fél órával azelőtt a kocsit hagytam. Tyű, a mindenségit, valóban igaz, a kocsi eltűnt. Harag és kétségbeesés kerített hatalmába. Példátlanul merész és szemtelen lopás történt. Futottam a vörösgárdistákhoz, megtudtam tőlük, hogy negyedórával ezelőtt Lenin kocsija akadálytalanul kijutott az udvarról: — a volánnál ülő férfi, mint később kiderült, teljesen szabályos menetlevelet mutatott fel, s ismeretlen irányban elszáguldott a kocsival. Hogyan fogadja majd Vlagyimir Iljics ezt az újságot? — villant fel bennem. — Hiszen nemsokára újra mennünk kellene! Most mi lesz? Bementem a Népbiztosok Tanácsának ügyvezetőjéhez. Amikor előadtam a történteket, a fejéhez kapott. — Ellopták?! De mit mondjak Vlagyimir Iljicsnek? S szigorúan hozzáfűzte: — Én nem fogom jelenteni. Menjen be maga. Őszintén megvallom, nem voltam elragadtatva ettől a perspektívától. De Boncs- Brujevics kinyitotta a dolgozószoba ajtaját, s egyszercsak ott álltam Lenin előtt. Arckifejezésem minden bizonnyal elárulta, hogy nem valami jó hírt hoztam. — Maga az, Gil elvtárs? Mi történt. Elmondtam neki. Vlagyimir Iljics türelmesen végighallgatott. Nem vágott közbe, s nyoma sem látszott rajta az ingerültségnek. Aztán a homlokát ráncolva, összehúzott szemmel fel-alá járkált a szobában. Nyilvánvalóan bántotta az eset. (Folytatjuk)
