Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-14 / 73. szám
1957. szeptember 14. szombat NÉPÚJSÁG 3 Akik lefaragják a Bükköt Félnap a mészkő-bányászok között Jó harminc kilométernyi távolságról odafehérlő Bélkő le- kopasztott oldala gyermekkorom egyik rejtélye volt. Minek oda az a sok lépcső? Kik faragták azokat? öreg tanítóm sokat mesélt róla, „bizony fiaim, azokat a lépcsőket akkor vágták, mikor még óriások lakták a Bükköt. A hegy tetején volt a palotájuk, s azokon a fehér lépcsőkön jártak fel.” Ilyenkor mindig félős tisztelettel néztük a Bélkő lépcsőit, szerettük volna csak egy percre is látni az óriásokat, akik olyan nagy lépcsőket tudnak faragni. A NAPOKBAN, másfél évtized múlva mégis csak sikerült meglátni az óriásokat, akik a fehér hegyoldalba lépcsőket vágnak. Az óriások, — a bükki mészkőbányászck — közönséges halandó emberek, kompresszoros fúróval, baggerokkal dolgoznak, s munka után autóbusz viszi őket haza, nem a maguk vágta lépcsőn mennek a hegytetőn lévő mesebeli kastélyukba. Előttem azért mégsem csökkent értékük, mert óriások ők a maguk módján, a munkában. Mire kiértem a bányához, a hegymászás alaposan meg- szomjaztatott. Víz után érdeklődtem tehát elsőnek, egy „óriás” megszánt és féltett kincséből, mely egy vascsille alján vékony porréteggel bevonva húzódott, meríthettem egy bögrével. A féltett kincs a víz volt, melyet kötélpályán langyosan hoznak a cementgyárból. Ez bizony még a mesebeli óriások egészségét is kikezdené. Ha egy csillével felhörpintenének belőle, ekkép dörögnének a völgyben fekvő cementgyár felé: „halljátok-e emberek? Kultúráltabb módon is szólíthatnátok a vizet.” A kőbányászok azonban nem szólnak... mert már szóltak, de eredmény nélkül. SZOMJÚSÁGOMAT OLTVA körülnéztem a bányában. Ott voltak fölöttem azok a lépcsők. Egy-egy lépcső 3—4 méter magas. A 14. fokon 50—60 méter magasságban éppen takarítottak. A takarítás eredményeképp félautónyi kő zúdult le egyszerre, ugyanannyit magával rántva. Az emberek éppenséggel törpéknek látszottak ott a magasban, csak a kő zuhogott rendületlenül, amiről ítélve már nem lehetett ráfogni, hogy törpék azok az emberek. Fölöttük görcsös, csenevész ágaikat egymásba- fonva rémülten kapaszkodtak a fák. Pár hét múlva zuhannak le azok is a kősírba. A bánya hódít, a Bélkő zsugorodik és egy-két évszázad múlva csak a régi térképek jelölik a hegyet, vagy annak a helyét. Azóta, hogy 1910-ben az I. számú bánya helyén az alapítók belevágták csákányukat a Bélkő oldalába, rohamosan fogy a hegy. A második bánya alapítói Ipacs Mihály, Berecz Tamás Lajos, Csuhány Bálint és a többi kőbányászok még szaporábban pusztítják a hegyoldalt. ÖRÖK ELLENSÉGEKKÉ váltak az emberek és a hegy. Az ember a hegy romlására tör, a hegy alattomos kő görgeteget zúdít vissza. És a kősírba nemcsak fák, de emberek is zuhannak. így lelte halálát munka közben Barta József lőmester, Dorkó Sanyi és mégis... a hegy engesztelhetetlen. Az emberek is... naponta 120 vagon követ tépnek ki a hegy oldalából. Télen, mikor a metsző hideg szél majd ledönti az embereket, gyakran kell kapaszkodni a mentőkötélbe. De nyáron nem szívesen használják, pedig csak egy csúszás, egy óvatlan mozdulat és egy bányászt hiába vár haza szülő, feleség gyerek. Ilyen következményekkel járó virtuskodást senki sem vár a kőbányászoktól. Alattomos a kő, nem lehet neki alkalmat adni a bosszúra. De a bányászok is úgy vannak, hogy csak mást féltenek, azt hiszik, rajtuk nem fog a halál. IPACS JÓZSEF művezetővel állunk a bagger mellett. Az I-es bánya felől, szemüveges ember tart felénk. Ott jön el a lezuhanó asztalnyi kőtömbök között, körülötte pattogva repüt szét az aláhulló kő. — Még agyonüti... — aggodalmaskodik Ipacs elvtárs. A jövevény hozzánk siet és korholja a művezetőt, miért enged ide idegent, még baja esik. Ilyen emberekkel találkozunk a kőbányászok között. MONDJÁK, hogy nagyon keserves volt itt a munka, a kezdet kezdetén. Kézierővel fúrták a követ, két ember 10 óra hosszat kínlódott, míg három méteres lyukat kifúrt. Most Szűcs Istvánt nézve, aki légsűrítéses fúróval lyukaszt- gatja a hegyet, szinte el sem hisszük, hogy majd tízszer annyit fúr egymaga a nyolcórás műszak alatt. De nemcsak a munkakörülmények javultak. Az élet nagyon sokat változott. Igaz, hogy mostohagyerekként kezelik a kő- bányászckat, nem is számítják őket bányásznak, pedig ők is dolgoznak a föld alatt, függőaknában, tárnákban, de nincs hűségjutalom, s ezt nagyon fájlalják. Régebben volt 25 éves jubileumi jutalmazás, — egy havi fizetés — de 1952 óta nem hallottak arról, hogy valaki megkapta volna. Panaszkodnak arra is, nincs fürdő, kevés a víz, s munka kezdetén és végén egy-egy félórányit kell gyalogolni, míg munkahelyükre érnek. AZT MEG KELL ADNI, nemcsak a sérelmes dolgokat hánytcrgatják fel, elmondják A fúrásról időszámításunk kezdetétől a mai napig a mak- lártályai központi statisztikai hivatal jelentése szerint 38.417 humoreszket és értekezést írtak, épp azért, miután ez a téma ki van merítve, nem írok egy újabb humoreszket, csak egy érdekes jelenséget rögzítek néhány sorban. Arról van szó, hogy egy osztályvezetőt teljes gőzzel fúrt egy egész vállalat, a portástól a főkönyvelőig. És miután már a témával kapcsolatban Széchenyi is megállapította, hogy az erős akarat nem ismer akadályt, a lelkiismeretes fúrás nem is maradt eredménytelen. A szobanforgó osztály- vezetőt úgy kipenderítették, hogy a lába sem érte a földet. Vgy, hogy a fúrók derék hada teljes joggal örvendezhetett a jól végzett munka után. És azt hiszik, hogy örvendeztek? A csudát! Teljes gőzzel terjesztették, hogy ilyen jó embert, mint a szegény jó osztályvezető kartárs volt, még nem hordott a hátán a föld, na de manapság nem érdemes jónak lenni, mert csak ez lesz a vége. O A Park étterem M. J. nevű pincére abszolút becsületes ember, amit mi sem bizonyít jobban, hogy felkeresett avval, hogy egy talált tárgynak keressem meg a gazdáját. Pedig nem is egy nagy értékről van szó, azonban, hogy miután tudom, hogy az emberek néha egészen jelentéktelen tárgyakhoz is ragaszkodnak, teljesítem pincér barátom kérését. Egy fél cigarettáról van szó. Az biztos, hogy az a peches ember, aki nem élvezhette végig cigarettáját, az Egri Sütőipari Vállalat 10. sz. üzemének II. brigádjában dolgozik. Ennyit sikerült a lelkiismeretes nyomozás után kideríteni. A becsületes megtaláló a fél cigarettát egy darab kenyérben találta, melynek cimkéje árulta el a boldogtalan tulajdonost, aki azonban ezek után a Park Szállóban a nap bármelyik szakában jelentkezhet jogos tulajdonáért. O A gyönyörű kellemes őszi estén a fiú és a lány egy sötét kis pádon ültek a Népkert sárguló fái alatt és egyéb dolguk a jót is. Azt is, hogy Kovács József márgabányász és még néhányan kormánykitüntetést kaptak. Hogy mehetnének üdülni, de senki sem jelentkezett, mert inkább aratni mentek, hogy soKan közülük a cementgyár által épített új munkáslakásban kaptak otthont és egyre többen építenek új lakást maguknak. Nem kell gyalog munkába menni, autóbusz hordja őket. Szóval nagyot fordult a kőbányászok sorsa is, van meglehetős, de nem bányász keresetük. Köny- nyebb a munka, az élet, ha nem is éppen rózsás. EZÉRT RAGADNAK ITT a rendes munkásemberek, míg csak nyugdíjba nem vonulnak. Ezért nem hagyná itt a bányát Csuhány Bálint kompresszor kezelő, aki 13 évig tolta a csillét és már a harmadik évtizedet tölti a bányában. Annak idején a munkanélküliség kényszerítette ide, most élete végéig itt akar dolgozni. Talán azért nem akar elpályázni innen Ferenc Gyula, ez a pirospozsgás, örökké mosolygó 17 éves bányász sem, aki már két éve dolgozik itt és éjszaka legyen, vagy vasárnap egy-egy műszakon 18-20-szor végigkocog a lóvontatású csillesorral a félkilométeres tárnán. Ő molnár tanuló volt, de kellett a pénz és az 1300 forintos kereset, no meg a Kedvére való munka itt marasz- totta. Legfőbb vágya, hogy a kötélpályához kerülhessen, a feladó állomásra, mert ugye a gép, mégis csak gép, nem lőném lévén, rettenetes módon szerették egymást. — Szeretsz? — kérdezte a lány, mire a fiú tökélefes magabiztossággal megnyugtatta aggódó kedvesét, hogy halálosan szereti. De a lány a csókokon kívül egyéb bizonyítékokat is akart. — Lehoznád értem a csillagot is? — Ahány csak van az égen, mind a lábad elé raknám — közölte a lovag, aki evvel egy kis tájékozatlanságot árult el, ami a csillagászatot illeti, de ez a szerelemben nem is fontos. — Tudnál értem harcolni? — hangzott a lány izgatott kérdése a bizonyítási eljárás során. — Akár az egész világgal is — jelentette ki harciasán a fiú, mintha máris szemben állna vele az egész világ korszerű fegyverekkel, H-bombával és interkontinentális rakétáival. De persze ez a lánynak még mindig nem volt elég. — Meg is tudnál halni értem? — Ha kell százszor is, méghozzá a legborzalmasabb halálnemekkel. — És el is vennél feleségül? És mert kis történetünk hőse egy abszolút gyáva ember volt, így addig késett a válasszal, míg a lány faképnél hagyta és így kiesett a csillaghozás, a világgal harcolás és az ezerszeres rút halál élvezetéből, amit csak az a körülmény tesz némiképp elviselhetőbbé, hogy nőtlen maradt, szegény. O Csupa öröm az élet, hála a Magyar Dohányiparnak. Mert ugye van Harmóniánk, Szinfoniánk, Békénk és Derünk és evvel a boldog élet jóformán valamennyi kelléke ki van elégítve. Most már csak egy jó cigaretta kellene... O Komolyan mondom, hogy minden bajnak, ami manapság az ember nyakába szakad a technika és a civilizáció az oka. Ha nem találták volna fel a vasat, a puskaport, a tüzet, az atomenergiát és a pénzt, ma kutya bajunk sem lenne. Élnénk nyugodtan a fák tetején és eszünkbe se jutna hogy féljünk valamitől. Le a technika minden vívmányával. Ennek a harcnak szentelem még hátralévő évei• • • MÍG VÁRTUNK, a hegyi úttal szuszogva küszködő autóbuszra, akaratlanul is tanúja voltam egy bányászcsoport vitájának. Szapulták a gyár vezetőit, mert a focistáknak odaadják az autóbuszt, most meg mikoi ők akarnak kirándulni, csak teherautót ígérnek, azt sem biztosra. Aztán tréfálkozásra fordul a vita, megnyugodnak a teherautóban, s ugratják egymást az asszonyokkal, kik szintén elmennek a Kirándulásra. — Aztán ha már teherautó lesz, ki üljön előre? — Hát a fejesek ne... — Jó lesz nekik hátul is, mert ők nem bányászok — így az egyik. Igen helyeselnek rémiért nem adnak autóbuszt1' — hiszen az járna a kőfejtőknek. Ilyen emberek a kőbányá- szok... TALÁLKOZÁSOM így eseti a hegyfaragó óriásokkal. Meginvitáltak egy későbbi látogatásra, mikor már gépesítve iesz az összes nehéz munkafolyamat. A hegynek már e gépek lesznek az első számú ellenségei, az emberek csak irányítják a munkát. Talán addigra elismerik azt, hogy ők is bányászok, semmivel sem könnyebb a munkájuk a szénbányászokénál, hiszen hegyeket mozdítanak el a helyéről. S ha ők maguk nem is, de munkájuk óriásra vall. Legerősebb óriáséra, a munkás emberére. KOVÁCS ENDRE met. Erről írok cikket, verset, humoreszket, regényt és drámát. És technikaellenes harcomnak remélem lesz annyi anyagi eredménye is, hogy tudok magamnak venni egy törpeautót, egy mosógépet és egy televíziót. O A kapitalisták az állandóan fenyegető válság ellen különböző orvosságokat keresnek és a jelekből következtetve úgy látszik, hogy a háborút tartják a legcélszerűbbnek. Pedig a válság ellen a háború olyan orvosság, mintha valaki köhögési rohamai ellen ricinust szedne. Ez ugyan egy darabig segít, mert az illető nem mer köhögni, na de azután duplán jön a baj. írtam egy humoreszket egy részeg emberről. Az , egy” itt valóban az általánost jelenti, a kitaláltak, a fantáziám magam szerint édes, mások szerint elvetélt gyermekét. Vagy tizen állítottak meg az utcán utána, szemrehányást téve, hogy ezt azért nem várták volna tőlem. írtam egy tárcát egy asz- szonyról, felelősségre vontak az asszonyok. írtam egy kis karcolatot, csak úgy általában az itnriku- sokról, egy sor haragost szereztem magamnak. Folytassam? Minek. Nem is tudtam, hogy ennyire ismerem az embereket. O O — Hát amit abban az útinaplóban megírsz... hát szóval öregem én csak gratulálni tudok hozzá — rázta meg a kezem minap valaki a fényes utcán. S mivel, hogy ez a fényes utcán történt, sok ember szemeláttára, mit tagadjam, jól esett. Íme, van azért, aki tisztel is engem. — De mond meg őszintén, nekem, a régi barátodnak — folytatta közelhajolva fülemhez — voltál te végeredményben Moszkvában? Majdnem megöleltem a boldogságtól. Végre egy ember, aki mégsem engem tisztel, hk- nem a fantáziám, amit csak eddig én tiszteltem. O O Labdarúgómérkőzés. A szurkolók velem együtt, már a félöklüket lerágták, már csak hörögni tudnak és ájuldozni. Mellettem egy apa ül, ölében olyan hároméves forma kis srác. Kerekrenyílt szemmel figyeli, nem... nem a mérkőzést, hanem a komoly felnőtteket, s időnként furcsa kérdéseket tesz fel apjának. Ami nem volna baj, de azokra válaszolni is kell, s ez már naA nemzetközi geofizikai év eddigi eredményeiről A Nemzetközi Geofizikai Év eddigi, mintegy egyhónapos kutatásai során szovjet tudósok számos tudományos megfigyelést tettek. Az Ukrán Tudományos Akadémia polgyobb baj. Egy ideig megy a dolog, de jön — a következő kérdés: — Apu... apucikám... mond, miért futkosnak annyit azok a bácsik? Az apucika kinyitja a száját, aztán be is csukja. Mert mit lehet erre felelni' Tényleg, miért futkos 22 ember egy labda után, s ha már azoknak futkosni való kedvük van, miért őrjöng ezért hatezer felnőtt? A gyerek nem érti. Mi, felnőttek azt hisszük, hogy igen. Állítom, hogy a kis srácnak van igaza. O O Szerelem- Ugyan kérem, agyonírt dolog. Nincs olyan művészi forma a verstől a dalig, amelyben már vagy ezerszer... mit ezerszer?... millió- szőr meg ne írták, énekelték, vagy festették volna. Hm... hm. Menjél el csak egy olyan helyre, ahol andalító zenére fiatalok táncolnak. Nézd meg a szemüket, s rá- jösz, hogy a téma milliomod részét sem sikerült eddig kimeri tenL O O Az egyik kollegám rendkívül szerény ember, ha írásairól van szó. Rendszerint a következő csatakiáltással teszi le alkotását a szerkesztői asztalra: „Az évszázad legjobb...”’ A kipontozott részre humo- reszk, cikk, riport, vagy az értendő, amit éppen elkövetett. A válasz erre rendszerint néma és tapintatos hallgatás. A hallgatásra megjegyzi: „Szóval... na... az év legjobb...” Ismét csend. „Pukkadjatok meg... a nyomdafestéket csak elbírja talán?” —* fakad ki végülis. Mert nemcsak szerény, de van önkritikája is. Ha provokálják! (gy...ó) földrajzi szélesség változását és a földpoilusok mozgását tanulmányozta, a Litván Tudományos Akadémia geológiai és geográfiai új módszerrel vizsgálja az atmoszféra rádióaktivitását. Archangelszkből hajó indult az Északi Sarokra tudományos kutatás céljából. ATF gyógyszer A Szovjet Tudományos Akadémia biokémiai intézetében előállított adenosin trifosz- forsav nevű vegyületet sikerrel használják az orvosok. Rövidéin „ATF” vegyületnek nevezik. A vízben oldódó, fehér kristályos port az izom- distrophia (miopatia) gyógyítására használják. Ez a betegség főleg gyermekeknél és fiatalabb korban fordul elő. Nemrégen a fenti betegség egyetlen gyógymódja a_fizio- terápia volt. Az új gyógyszer előnye, hogy helyreállítja az izom rugalmasságát, tartósságát, ezenkívül kibővíti a szív koszorúereit, megjavítja a szívizmok «látását és kiküszöböli a periférikus erek görcsösödését. Megelőzik a vakságot Az orvostudomány nemrég még képtelen volt megállapítani a pigment retinitis előrehaladott folyamatát, pedig ez a betegség a vaksághoz vezetett. Ma már rendelkezik ilyen eszközökkel. A neve: intermedin, amelyet a szarvasmarha alsó agyfüggelékéből, hipophi- siséből nyernek. Az intermedin helyreállítja az ideghártya fényérzékenységét és megmenti a beteget a vakságtól. Az intermedinnel csupán néhány hónapja gyógyítanak, de már komoly eredményeket értek el. Hefe m 1 SZEPTEMBER 22. r - nap A NÉPÚJSÁG szerkesztőbizottsága szeptember 22-én Egerben NÉPÚJSÁG NAPOT RENDEZ PROGRAM: Délelőtt 11 órakor a Gárdonyi Géza Színházban: Rendkívüli kiadás Vidám zenés kabaré két részben ÍRTÁK: GYURKÓ GÉZA és HERBST FERENC Közreműködnek a Gárdonyi Géza Színház művészei, az Eger tánczenekar és a Honvéd helyőrség 15 tagú fúvós jazz-zenekara. Rendezi: MEZEI ÉVA Zenéjét összeállította Pagony Lajos. A műsort szeptember 23-án, este 7 órai kezdettel megismételjük I Délután fél 4 órakor: A megye magánmotorosainak első háztömbkörüli versenye a NÉPÚJSÁG vándorkupáért. Este 9 órakor a PARK SZÁLLÓ összes termeiben (Jli-iág-'utó- bál \ Szépségverseny az „Eger szépe 1957“ címért.--------------------------O--------------------------Ap róságok ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL
